Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

Vasárnap, 1954 február 14. SOMOGYI NÉPLAP SULYOK JÓZSEF NE, A PART AKTI VAJ A A vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésében és jó megszervező" sében sok segítséget adnak alap­szervezeteink vezetőinek a párt- bizottságok aktívái. Komoly mér­tékben támaszkodik a Kaposvári Városi Pártbizottság is a jól dol­gozó aktívákra, akiket két-három alapszervezet instruálásával bízott meg- Az aktívák már eddig is igen jó munkát végeztek a veze­tőségválasztó taggyűlések előkészí­tésében és hozzájárultak ahhoz, hogy azok a pártdemokrácia szel' lemében folyjanak le. Sulyok József né elvtársnő a pártbizottság egyik jól dolgozó ak­tívája. őt két alapszervezet instruálásával, segítésével bízta meg a pártbizottság. Sulyok elv­társnő mindig lelkiismeretesen végzi pártmunkáját. Az alapszer­vezetek vezetőinek sok segítséget ad, amit azok szívesen fogadnak és útmutatása nyomán jobbá te' szik munkájukat. Sulyok elvtársnő most a Megyei Bíróság Fogháza pártszervezeté­nek adott segítséget a vezetőség­választás előkészítésében. A tag­gyűlés időpontja előtt már jóval előbb elment az alap- j szervezethez. Beszélgetett a ve-! zetőség tagjaival, majd utá­na felkereste a pártszervezet tagjait. Az elvtársakkal külön- i külön beszélgetett s meggyőző­dött arról, hogy mindegyikük is' meri-e a Központi Vezetőség ha­tározatát a vezetőségek újjává- lasztásáról. Sulyok elvtársnő megkérdezte az elvtársak véleményét a régi pártvezetőség munkájáról. A párt" tagok elmondták, hogy a pártve­zetőség tagjai törődnek a pártta­gokkal, problémáikkal, kéréseik­kel. Az volt az észrevételük, hogy a vezetőség egyik tagja, Varga elvtárs elfoglaltsága miatt nem alkalmas tisztségére, nem tud munkája miatt kellő segítséget adni az alapszervezetnek. Másod­szori látogatása alkalmával a pártvezetőség tagjaival beszélge­tett Sulyok elvtársnő. Segítséget adott, hogyan állítsák össze a be­számolót, a határozati javaslatot- Amikor a vezetőség elkészítette a beszámolót, vezetőségi ülésen meg­vitatták, ahol Sulyok elvtársnő is részt vett. Javaslatot tett, hogy mivel foglalkozzon még a beszá­moló és mit vegyenek bele a ha­tározati javaslatba. A pártvezetőséggel tartott meg­beszélés után felkereste a párton' ! kívüli dolgozókat is. Megkérdezte ! őket, tudnak-e arról, hogy alap- ' szervezetükben újjáválasztják a vezetőséget. Elmondta nekik, ! hogy miért szükséges ez, miért hozta pártunk Központi Vezetősé­ge ezt a határozatot. Érdeklődött afelől is, hogy ők hogyan értéke­lik a régi pártvezetőség munká­ját, törődnek-e azok a pártonkí' vüliek problémáival. Egy-két dol­gozó tett olyan kijelentést beszél­getés közben, hogy nekik nem sok közük van hozzá, mindegy nekik, hogy ki a pártszervezet vezetője, mert ők pártonkívüliek. Sulyok elvtársnő megmagyarázta nekik, hogy a pártonkívülieknek is ér' dekük, hogy jó vezetők kerülje­nek az alapszervezet élére, mert a pártszervezet a pártonkívüliek vezetője is. Az alapszervezet vezetői Sulyok elvtársnő segítségével jól felké­szültek a taggyűlésre. Aktív, moz­gósító volt a taggyűlés. A felszó­lalók bátran bírálták a vezetőség egyes tagjait személyszerint és feltárták hibáikat. A tagság meg­választotta új vezetőit, akik kö­zött ott találjuk a régi vezetőség­ből Biczó elvtársat, a régi titkárt, akit a pártonkívüliek és a párt" tagok egyaránt igen becsülnek és szeretnek. Sulyok elvtársnő mint párt­munkás, jó munkát végzett, min­den segítséget megadott a pártve­zetőségnek. Pártmegbizatásának becsülettel eleget tett­Varga Mária Népiink jólétének emeléséért Még alig pár napja hangzott el Szabás község dolgozó parasztjainak pártunk III. kongresszusának tiszte­letére tett versenyfelhívása, máris eredményekkel bizonyítják, hogy adott szavukat valóra is váltják. Bi­zonyítja ezt az is, hogy pl. Mátyás János, Végh Pál 10—10 holdas, Ver- bulecz Vendel 7 és Ács János 5 hol­das dolgozó parasztok az egész évi baromfibeadásukat 100 százalékig teljesítették. A község számos gaz­dájáról el lehet mondani, hogy első­ként mutatnak példát s ezzel akar­ják öregbíteni jó hírnevüket és köz­ségük becsületét. Hogy ez mennyire így van, mutatja a község eddigi be­gyűjtési eredménye is. Pl. első ne­gyedévi baromfibeadási tervüket 93 százalékra, míg a február havi tej­beadásukat február 10-ig 100 száza­lékon felül teljesítették. Ezeknek a jó begyűjtési eredmé­nyeknek az' elérését nagymértékben segíti a begyűjtési állandó bizottság felvilágosító munkája. A rend­szeresen megtartott gazdagyűléseken állandóan ismertetik a párt és a kor- j mány határozatait és megmagyaráz- j zák a beadással kapcsolatos és az egyes gazdákat közvetlenül érintő feladatokat. Az újonnan megválasz­tott termelési bizottság a vállalás si­keres teljesítése érdekében naponta foglalkozik mind a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos, mind a be­gyűjtés kérdéseivel. Szabás község joggal büszkélked­het azzal, hogy eddig az első közsé­gek közé számít a nagyatádi járás­ban. Államunk nagyra értékeli a község dolgozóinak szorgalmát és példamutatását. Ezért még az első negyedévben megkezdik Szabáson egy 80 férőhelyes kórháznak és egy idénybölcsődének az építését. A köz­ség dolgozó parasztjai elhatározták, hogy még nagyobb lelkesedéssel vég­zik munkájukat vállalásuk teljesíté­séért, a mezőgazdaság fellendítésé­ért. Tóth Fouai György Baromfi- és Tojásbegyüjtő V. * -* * j Kutas község dolgozó parasztjai 'mind nagyobb számban ismerik fel, hogy a határidő előtti beadással je­lentősen hozzájárulnak az életszín­vonal emelkedéséhez, dolgozó né­pünk jólétének növeléséhez. A leg­utóbb megtartott gazdagyűlésen meg­fogadták, hogy Kutas község rövid időn belül utoléri és túlszárnyalja Szabás község eddig elért eredmé­nyeit és a példamutató községek kö­zé küzdi fel magát mind a mezőgaz­dasági munkákban, mind a begyűj­tésben. Alig van a községben olyan gazda, aki nem készült fel kellően a ta­vasszal meginduló mezei munkára, altár a talajművelő eszközök, szer­számok megjavításával, a vetőmag­biztosítással és tisztítással, vagy az istállótrágya téli kihordásával. A be­adásban élenjáró gazdák, mint Ge­lencsér György, Francsics József, Tóth József már teljesítették egész évi baromfibeadásukat, s így akarják valóraváltani községük szi­lárd fogadalmát. II nylnti állami gazdaság pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége nnlatervet készít Február 8-án választották meg új pártvezetőségüket a nagybaráti ál­lami gazdaság kommunistái. A párt­tagság nagy felelősséggel választotta meg vezetőit, tudták, olyan vezető­ket kell választaniok, akik már bi­zonyságát adták annak, hogy lelke­sedéssel tudnak harcolni pártunk po­litikájának megvalósításáért, akik az elkövetkező időkben is becsülettel dolgoznak a párt és a kormány cél­kitűzéseinek valóraváltásáért. Az újonnan megválasztott veze­tők rá is akarnak szolgálni a tagság bizalmára, megválasztásuk után azonnal mun­kához láttak. 11-én vezetőségi ülést hívtak össze, hogy a vezetőségi tiszt­ségeket elosszák és a taggyűlés ha­tározati javaslata alapján kidolgoz­zák az alapszervezet munkatervét. A párttitkári teendőkkel Vadicskó József elvtársat bízta meg a vezető­ség. Vadicskó elvtárs nemrég vé­gezte el a 3 hónapos pártiskolát, ahol sokat fejlődött politikai tudása, és a gyakorlati pártmunkára felkészült. A párt, az alapszervezet tagsága joggal el is várja tőle, hogy becsületes mun­kát végezzen, hogy munkájával, ma­gatartásával példát mutasson. A ve­zetőség többi tagjától: Faragó, Ma­gyar, Menyhárt és Gorján elvtárstól is azt várja a párt, az alapszervezet tagsága, a pártonkívüli dolgozók, hogy pártmegbizatásukat becsülettel teljesítsék. Az új vezetőség munkájához, a munkaterv elkészítéséhez segítséget adott a járási pártbizottság. Szabó Gábor elvtárs, a járási pártbizottság titkára vett részt az új vezetőség el­ső ülésén. Bátorítást, útmutatást adott a vezetőségnek. A pártszervezet vezetősége a tag­gyűlés határozata alapján dolgozta ki másfélhónapos munkatervét, A munkatervben a pártszervezet előtt álló közvetlen és általános feladato­kat szabták meg. Közvetlen feladatuk a párt és a kormány a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozatának gazdasá­gukra háruló részének megvalósítá­sa. Ennek érdekében kiszélesítik a III. pártkongresz- szus 'tiszteletére indított munka­versenyt, ' amely a kommunisták példamutatá­sa nyomán már kibontakozott a gaz­daságban. Sülé István elvtárs, foga- tos vállalta, hogy tavaszi tervét 130 százalékra teljesíti. Horváth István elvtárs, traktoros brigádvezető vá1- lalta, hogy április 18-ra éves tervét 50 százalékra teljesíti. Góg Péter elvtárs, sertéstenyésztő vállalta, hogy a választási átlagot hétről nyolcra emeli. Példájukat máris követik a pártonkívüliek és egymásután .je­lentik be csatlakozásukat a ver­senyhez. Loncsár Ferenc, Zsupek Vendel, Szántó Vendel, Sabján Ist­ván pártonkívüli dolgozók tettek töb­bek között értékes vállalást. A vezetőség elhatározta, hogy a tavaszi munka sikere érdekében üzemegységenként kisgyűléseket tar-! tanak. Küzdenek a munkafegyelem megszilárdításáért, minőségi munká­ra lelkesítik a dolgozókat. A munka­verseny nyilvánosságának biztosítá­sával, az élenjáró dolgozók népszerű­sítésével a helyi MEDOSZ-szerveze- tet bízta meg a pártszervezet veze­tősége. Feladatul szabta meg a vezetőség a DISZ-szervezet munkájának meg­javítását, a fiatalok nevelését, hogy azok a tavaszi munkák élvonalában küzdjenek. Állandó feladatként jelölték meg á pártélet fellendítését, megjavítá­sát. Elhatározták, hogy minden hét­főn vezetőségi ülést tartanak. Ezen beszámolnak a végzett munkáról és megszabják a következő hét felada­tait. Kéthetenként rendszeresen párt- csoportbizalmi-ülést tartanak, ame­lyen a vezetőség valamelyik tagja mindig rövid beszámolót tart. A bi­zalmiak így fel tudják készíteni a tagságot a taggyűlésekre. A tagság nevelésének, eszmei politikai színvo­nala emelése érdekében az oktatási munka megjavítását is feladatul tűz­te a vezetőség. Ugyanakkor megszer­vezik a népnevelőgárdát is a politi­kai felvilágosító munka, a párt és a tömegek közti kapcsolat elmélyítése érdekében. A párt és a tömegek köz­ti kapcsolat elmélyítését célozza az is, hogy a kongresszusi versenyben, a tavaszi munkákban kitűnt dolgo­zókkal erősítik majd a pártszerveze­tet. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle — szokták mondani. Ahhoz, hogy a tervet meg­valósíthassa a pártszervezet, azt a tagságnak is ismernie kell. A vezető­ség a feladatokat csakis a tagság ak­tív részvételével tudja megoldani. Ezért a tervet a legközelebbi taggyű­lésen vitassa meg a vezetőség, hogy a tagság tudja, milyen feladatokat kell. megvalósítania pártszervezetük­nek, hogy minden párttag tudása leg­javával harcoljon a terv valóraváltá­sáért. A munkaterv megvalósításának egyik biztosítéka az ellenőrzés. Az ellenőrzést mind a vezetőségnek, mind a tagságnak gyakorolnia kell. A munkaterv időtartamának végén és közben is a taggyűléseken a veze­tőség beszámolási kötelezettséggel tartozik a tagságnak munkájáról, a tervben előírt feladatok telje­sítéséről. A nagybaráti állami gazda- daság pártvezetősége tehát a mun­katervet vitassa meg a tagsággal, mozgósítson minden kommunistát an­nak megvalósítására. így elérik a pártmunka megélénkülését, javítják annak színvonalát. A jó munkaterv alapot ad a kollektív vezetés elmé­lyítéséhez, megnöveli mind a vezető­ség, mind a tagság felelősségét, a párt előtt álló feladatok teljesítésé­ben. Uj párttitkárt választottak a péterhidi kommunisták Esteledett. Gépkocsink egyenletes búgással robogott a Péterhida felé vezető új bekötőúton. Körülöttünk a mezőséget vastag hótakaró borította. A természet csöndesen aludta téli ál­mát. Az útszéli fák csupasz ágai úgy meredeztek az ég felé, mintha- ők vigyázták volna a szendergő ter­mészet nyugalmát. A mezei dülőuta- kon fával, trágyával megrakott csi­lingelő szánok kerülgették egymást. Körülöttük vidám, jókedvű kiscsi- kók ugrándoztak. A távolból nézve, festői szépségben bontakozott ki a kis határmenti falu, * hófedte ■ házai­val. Amikor a faluba értünk, a párt­titkárt kerestük. Nem sokat kellett kérdezősködnünk, mert egy idősebb, fejkendős parasztasszony pontosan megmutatta a párttitkár házát. —- Aztán miért keresik az elvtár­sak? — kérdezte útbaigazítónk. — Talán valamilyen gyűlés lesz estére, azért akarnak vele beszélni? — Nem -— feleltem. — Nem gyűlés végett akarunk vele beszélni, csak eljöttünk meglátogatni. A falu pro­blémáiról és -a dolgozó parasztok ügyes-bajos dolgairól szeretnénk ve­le beszélgetni. További beszélgetésünk folyamán minden kiváncsi kérdezősködés nél­kül megtudtuk, hogy a párttitkár Sánta József, aki mindössze 5 napja titkára a községi pártszervezetnek. — Az elmúlt szombaton választot­ták meg — mondta komoly tekintet­tel Horváthné, akinek a nevét a be­szélgetés közben megtudtuk. — Honnan tudja? Talán párttag az elvtársnő? — kérdeztem csodálkozva. — Nem. Még nem vagyok párttag, de itt nálunk mindenki tudja, hogy ki a párttitkár, azt pedig még a legkisebb gyerék is tudja falunkban, hogy mikor volt a pártszervezet ve­zetőségének a megválasztása. Minket, pártonkívülieket is érdekelt az, hogy milyen embert választanak meg párt­titkárnak. Végeredményben a párt­titkárnak nemcsak az a dolga, hogy a pártszervezetet irányítsa, hanem az is. hogy velünk, pártonkívüliekkel is törődjön, a mi ügyeinkkel is fog­lalkozzék. Nekünk sem közömbös, hogy kinek a kezében van a község irányítása. Elmondtuk mi is a párt­tagoknak, hogy kit szeretnénk párt­titkárnak. Most aztán olyan ember lett a párttitkár, akit szeretünk. — Már megszerették? — kérdez­tem. — Hiszen még nem is dolgo­zott, csak alig pár napja párttitkár. — De ismerjük — vágott ő köz­be. — Az elmúlt öt nap alatt is — amióta párttitkár — sokat dolgozott. Elintézte a falunak a tűzifa beszer­zését. Beszélgetés közben összetalálkoz­tunk a tanácselnök elvtárssal és el­indultunk az új párttitkár lakása felé. Útközben azon gondolkoztam, hogy milyen ember is lehet Sánta elvtárs, akiről máris ennyi jót hal­lottam. Amikor az udvarba értünk, barát­ságos, 35 év körüli fiatalasszony fo­gadott bennünket. — A férjemet keresik az elvtár­sak? — kérdezte kedvesen. — Az istállóban van, most eteti az állato­kat. I Az istállóba érve, 40 év körüli, barna, nyugodttekintetű embert ta­láltunk, aki a takarmány elkészíté­sével foglalatoskodott. Ö volt a párt­titkár, Sánta János. Barátságosan üdvözöltük egymást és egy-két perc múlva már olyan élénk beszélgetés folyt köztünk, mintha régi ismerősök lettünk volna. Megmutatta állat­állományát. Két szép ló és két szarvasmarha állt az istállóban. Lel­kesedéssel beszélt gazdaságáról, egyé­ni terveiről és általában az emberek problémáiról. Rövid beszélgetés után bementünk a lakásba. Az egészsé­ges, tágas szoba minden részletét megvilágította a villany fénye. A kályha mellett fürge ujjakkal kö­tött Sánta elvtárs nagylánya, Erzsi­ké. Az asztal köré teleped­tünk és folytattuk a beszélgetést a pártszervezet életéről és a falu pro­blémáiról. A legtöbb szó az új párt­vezetőség terveiről esett. — A pártszervezet vezetőségének nagy tervei vannak a jövőre nézve. Meg akarjuk eleveníteni pártszerve­zetünk, községünk életét — mondta Sánta elvtárs. — Jó munkámmal akarom a párttagság bizalmát a to­vábbiakban is kiérdemelni. Ez az érzés fűt engem és a vezetőség többi tagját is. Nem kis dolog párttitkár­nak lenni — mondja elgondolkozva. — Egy párttitkártól sokat várnak az emberek: jó irányítást, tanácsadást és segítséget a mindennapi munká­hoz és nem utolsósorban példás ma­gatartást. Az első és legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy a falu dolgozó parasztjait közelebb hozzuk a párthoz, megszerettessük velük a pártot, jó kapcsolatot te­remtsünk pártszervezetünk és a falu dolgozói között. — Ez bizony fontos teendő községünkben — szól közbe Németh elvtárs, a községi tanács el­nöke. — Ha ez meg lesz, akkor nincs olyan feladat, amit meg ne tudnánk oldani. A beszélgetésből érződik az, hpgy Sánta elvtárs szereti a dolgozó pa­rasztokat és bízik is bennük. Tekin­tetéből ki lehet olvasni, hogy mun­káját, tervezgetéseit a dolgozók irán­ti szeretet hatja át. Németh elvtárs közben biztogatja Sánta elvtársat, hogy mondja el a pártszervezet ve­zetőségének terveit. — A taggyűlés után a pártszerve­zet vezetőségével terveket készítet­tünk a jövőre nézve — mondja a párttitkár elvtárs megfontoltan. — Számbavettük azt, hogy a párttago­kon kívül kik azok a dolgozó parasz­tok, akikre biztosan számíthatunk egyes feladatok végrehajtásában. Ezekkel a becsületes dolgozó parasz­tokkal sokat foglalkozunk és a leg- jóbbakból megerősítjük pártszerveze­tünket. Már eddig is több dolgozó paraszttal beszélgettem ilyen irány­ban. Az eredmény meg is mutatko­zott. Ezek az emberek vonzódnak a párthoz. Paskica Istvánnal és Krasz- nai Józseffel folytattam ilyen irá­nyú beszélgetést.^ — Mi a terve a pártszervezet ve­zetőségének a pártépítési munkák mellett a falu gazdasági ügyeinek megjavításáról? — kérdeztem. — Tervünk szép, minden sorából a dolgozó parasztok életének szépíté­se tükröződik. Úgy terveztük, hogy kenyérgabonából 2 mázsával, tenge­riből 10 mázsával, burgonyából pe­dig 15 mázsával emeljük a holdan- kénti termésátlagot. Ennek érdeké­ben megjavítjuk a talajművelést. Gondosabban végezzük a szántást és a növényápolást. Fajtiszta vetőmagot szerzünk be minden terményféleség­ből. Németh elvtárs az állattenyésztési tervek magyarázásával. egészíti ki a párttitkár szavait. —1 Nagy gondot fordítunk egy erős népnevelőcsoport megszervezé­sére, amellyel majd képesek leszünk állandóan mozgósítani a falu dolgo- zoit terveink megvalósítására —< mondta Sánta elvtárs. Sánta elvtárs úgy beszélt terveik­ről, a község problémáiról, a dolgo­zók jólétének emeléséről, mint egy apa családjáról és gyermekéi jövő­jéről. Elmondta, hogy közös erővel, rövid idő alatt megváltoztatják a falu egész arculatát, kiszélesítik az emberek látókörét, öntudatossá ne­velik őket. Ezután beszélgettünk Sánta elv­társ kedvenc olvasmányairól, ked­venc íróiról. Amikor pártszervezetük tervéről, Lenin—Sztálin elvtárs írá­sairól, Petőfi verseiről, Mikszáth és Móricz könyveiről beszélt; úgy érez­tem, hogy valóban jó .párttitkárt vá­lasztottak a péterhidi kommunisták: Wirth Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents