Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 február 7. JrWL {FÓÉyiatás aiz 1. oMaiIíróíL) • iärdia» védelmezi a ibélke ügyéit — I juoffldrl iLa Kristóf Iú Vám — ebben fcékiés rendezéséire irámyuííó javas- ! a 'harcban, a 'békehardbatn clp kit. ,í !r i úgy, mini az egész országé,pí lő A jpiStgyar dcflgozó métp, a népi munkában a munkásoszttáívineik, a úemcdcra. ikus Magyaroirszág szám- szervezetit dolgozóiknak kéj é'lien- tiadar? Jdfet adja «»walk, hagy «zi- , járni ok. Hozzászólások 3/> , <6- . • ' ' '' : Kiásóóf IallvAn t'esaanrafoij álhoz . és ígérd leit tet^ arra, hogy ebben eísőmek Veres Rradöüaé, a Magyar ! az évben befejezi második1 ö)./éves 111. teljes ülése Panni tápár űJb-eiLnülke szélt hozzá, Beszúmcűí arréí, hogy a magyar pamut tip a/r g^áur; mányai mirJőségé­baiiviét. Karakas László, az Élelmezés- ipari Doíigozcik Szakszervezetének ■* emelése érdekében kocperá- l titkára ^okról m eredményekről ck)s szerz&dést *o*o# a pamut. 1 BXka¥.l& he amely,e.Vlkeli az élei* készíitőgyárraL Vázsonyi Miklós, az RM csőgyár üb-elnöké mamik avéd ©írni ikérdé- selklketí f-ciglal'wziotly Martin Ferenc, a kohászattá dol­gozok ' szakszervezetének eltoökie mezésipar és .a begyűjtési válüa­!sí cik d!oi gőzöli az el teáit' éviben hozzál" áraljaik a dolgozók joibb el­látásához. Varga János, >a SZOT tál kára rármjtfatoi (t: a Központi Veze '.őség 1 arró1"!! szamoiJti be, hogy a ,széniba- oáéípberi határozata alapiján jarví- nyá'sza'í'i dolgozók bcrr:cntdezese jptsták miumikájukat. A kohászok az 'csaknem évi 120 mill dóval emelbe idei télien hősies munkát végez­nék, minden erővel igyekeznek le- küzKfdní asz idlajárás vi'szoniáigsága- ilt és 'biztos karai a folyamatos ijer- nseliésit, Tafkov András Kossuíb-díjas «zfcaihäno-vista vájár Íbieiszá.moíl): Er­ről!, hpgy a tat iatbónyái bányászok lelkesen harcoljnisik a Ili, p'árf- laui'greészm i'űsd.elelére rleit/t f©L ajánlások téjjesöttéséérh Olyan 5aiL faased'ós, olyan mnnkah2,rc, minit amlÉ-yeninell most készüLömik pár- %n& III. kongresszus ára még nem volt a bányászok dleiteiben — • mondotta — malid béjelleirl'lelile. február 1-én mór 1958 április 17, napjára éső terviét is teljesítette a bányászok keresetéit. Az ipari muidkások, a vasút 'és a posta aliacsotiyfcerese ű dolgozói béréniek rendezése 352 m'.CCóó foninll, az át* Íamlí 'gazdaságok, tgéipálFIomásoík áofgiozóiin'ak új bérezése 190 mili- liló forint ijÖbblete.i jelenít ez ér­dekelj d'of,gozökn.Ek. A ikcsegítiő, nem ipari áíülomtoyú. és adlmónl's'z- traftív dolgozók összes keresieite 156 m'i’iVóva'l növekszik évente -a rendezés következtében. Zábránczk.' Géza, a Taíafcá- nya'i S.zérniányászfitii Tröszti szak­szervezeti bizcl.l s ágának elnöíke beszámolt a ('jaitialbányaá dolgozók elmúlt év] eredményes nmrn&áyá- ról. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde A SZOT ülésén felszólalt Rá­kosi Mátyás elvtárs, aki többek között a következőket mondotta: i Elvtársak! Pártunk Politikái Bizottsága is­mételten foglalkozott az elmúlt fél­évben a szakszervezetek münká- jávaL Legutóbb másfél hónappal ezelőtt Politikai Bizottságunk tagjai e kérdésekről megbeszélést folytattak a SZOT elnökségével Ezeiü a megbeszélésen a szakszer­vezeti elvtársak rámutattak arra: eredményes munkájukat sok he­lyen gátolja, hogy- pártszerveze­tein^ , és pártfunkcionáriusaink j^iycsengk. tisztában a szakszerve­zetek jelentőségével. Nem becsü­lik meg a szakszervezeti munkát, nerh voftják be a szakszervezetek helyi vezetőit és funkcionáriusait a munkába. A szakszervezetek gyakran nem kapnak elég segítsé­get á pártszervezetektől, vagy ’Sem vonják be őket olyan kérdé­sek kidolgozásába, melyeknél a közreműködésük komoly segítsé­gét jelentene. A pártaktívaérte- kr-zh lekre, amelyeken gyakran a Szakszervezeteket is érintő felada­tokat tárgyalnak meg, sokhelyütt nem hívják meg a szakszerveze­tek illetékes funkcionáriusait. A pártszervezetek helyenként kisa­játítják a szakszervezetek mim- kújáí. . vagy annyira gyámkodnak aj szakszervezetek felett, hogy az­zal gátolják fejlődésüket. Mindezek a jelenségek eléggé elterjedtek és nemcsak az üze­mekben, vagy a megyékben for­dulnak elő. de néha még pártunk központjában is. Az említett meg­beszélésen például rámutattak arra, hogy amikor pártunk központjában a ne­dagógusok kérdésével foglal- ■g. koztak, ebbe a munkába nem vonták be k pedagógusok szakszervezeteit. Az ilyen jelenségek azt eredmé­nyezik. hogy a szakszervezeti munkát nem becsülik meg eléggé és az elvtársak nem szívesen men­nék szakszervezeti munkára, kü-j 1 fölösen pártmünkáröl nem, mert j feléggé elterjedt köztük az a né- ' ?et, hogy a szakszervezeti munka amolyan másodrendű jelentőségű. 5 helytelen nézet következtében gyakran ott sem veszik igénybe a szakszervezetek segítségét, ahol arra égető szükség volna. Maguk a szakszervezetek viszont nem ^ordujnak eléggé a párthoz, mert áttol tartanak, hqgy úgysem kap­nák meg a szükséges támogatást. Mi helyeseltük, hogy a szak- szervezetek vezetői szóvá tették ezt a helyzetet, s közöltük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy ezeket a hi­bákat gyorsan kiküszöbölje. Azok nak az elvtársaknak, akik elfelej­tették volna a szakszervezetek óriási jelentőségét a szocializmus építésében, emlékezetükbe kell idéznünk Leninnek és Sztálinnak tanítását a szakszervezetekről. Lenin a szakszervezeteket a kommunizmus iskoláinak nevez­te, legfontosabb transzmissziós szájnak a párt és a dolgozó töme­gek között. »Nem lehet —- mon­dotta Lenin — megvalósítani a diktatúrát néhány »áttétel« nél­kül, mely az élcsapattól az élen­járó osztály tömegéhez, ettől a dolgozók tömegéhez vezet.« A szakszervezetekről, mint a kom­munista párt munkatársairól Sztá­lin azt mondta: »A munkásosz­tály öntudatos élcsapatának, a kommunista párt által vezetett államhatalomnak egész gazdasági és politikai munkájában a szak- szervezetek kell, hogy a leggyor­sabb és legközvetlenebb munká­sai legyenek.« Ezek a megállapítások a mi vi­szonyainkra is teljes érvényűek. A magyar szakszervezetek taglét­száma kétmillió felé közeledik. A szakszervezetek felölelik az ipar és a mezőgazdasági munkásság, valamint az értelmiségi dolgozók túlnyomó többségét. Nem szorul magyarázatra, hogy szocialista ép tésünket, különösen az új szakasz feladatait, amelyek a dolgozó tö­megek közvetlen állandó közre­működését követelik meg, csak akkor valósíthatjuk meg, ha a szakszervezetekben lévő milliókat mozgósítjuk. Az űj szakasz céljai a népi demokrácia minden tömeg­szervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó munkáját követelik meg. Ezért is hibát követ el az az elv- társunk, aki nem nyújt megfelelő támogatást a szakszervezeteknek, nem gondoskodik a szakszervezeti munka megbecsüléséről, jelentő­ségének tudatosításáról. A hibákat e téren tehát gyor­san ki kell javítani. Pártszerveze­teink az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák mindenütt a szakszervezeteket, vonják be jobban a munkába, kérjék ki ta­nácsaikat és adják meg nekik mindazt a segítséget, amely mun­kájukat elősegíti. Pártsajtónk, el­sősorban a »Szabad Nép« foglal- ' összes gépállomásainak patronálását, J feladatok jó megoldása közben ne £e kozzék többet a szakszervezetek s így járulnak hozzá, hogy a tava- ; ledkezzenek meg arról, hogy a dol- f-érdécpvpl iplpntőc^CTévpl és mun- ! szi munkák megindulásakor a me- gozók életszínvonala emelésének e4 káiával ésJ lépjen fel minden ! zőgazdaság számára a gépek üzem- engedhetetlen alapfeltétele a terme- olyan jelenség ellen, amely za- | ^pes állapotban legyenek. Ez a kéz- I lés fokozása a terv teljesítése és túl varja a szakszervezetek munká- I demenyezes nemcsak’a város és falu j teljesítése. A felsorolt uj kezdenie- iát <5 ahplvptt hnrrv erősítené összefogásának, kölcsönös segítése- nyezések, melyek átmeneti nehézse- •- ’ . . “ , ’ , ™ , nek új formája, nemcsak erősíti a geink legyőzésére irányulnak, mut*t gyengíti a part cs a szakszerveze mun)ÍEjs.paraszt szövetséget, hanem ják, hogy ipari dolgozóink tudatában közti egeszseges viszonyt. Partis- j egyben mutatója, milyen elterjedt és vannak e ténynek, a falu is teljes fioláinkon többet kell tamtam a (mély mar az a felismerés, amely erővel készül a tavaszi mezőgazda- szakszervezetek munkájáról, aziegész népünk _ benne az ipari eddiginél jobban kell ismertetni i munkásság _ jólétének emelését, el- azt a fontos szerenet, amely a i sősorban a mezőgazdaság fejlesztésé- szocializmus építésében a szak- j ben látja. szervezetekre hárul és fel kell j a szakszervezetek fontos és hálás lépni az ellen, hogy a szakszerve- feladata, hogy bekapcsolódjanak dolgozó nép minden nehézségen úrrá sági munkákra. A szakszervezeteken a sor, hogy tovább fokozzák ezt a lendületet. A felszabadulás óta eltelt kilenc év alatt pártunk vezetésével a magyar zeti munkát lebecsüljék, másod­rangúnak tartsák­Szervezetten gondoskodni kell arról, hogy a szakszervezeteket és funkcionáriusaikat bevonják a munkába mindenütt, ahol arra szükség van, ahol arra mód és lehetőség nyílik. Pártbizottsá­gaink vessék fel a szakszerveze­ezekbe és a számos hasonló új kez­deményezésbe. Támogassák minden erővel a kongresszusi munkaversenyt és adjanak új lendületet azoknak a mozgalmaknak, amelyek a munkások közt a kiesés pótlására, a takarékosságra, a tartalékok moz­tekhez való viszonyuk kérdését, gósítására, a termelékenység megja- vizsgálják meg. hogy nincs-e ezen I fására, az önköltség csökkentésére. a téren javítanivalójuk és ha hi- ? munkafegyelem megjavítására,^^ bakra akadnak, gyorsan küszö­böljék ki azokat. Meg vagyunk róla győződve, az elvtársak így hamarosan tapasztalni fogják, I hogy a szakszervezetek aktivizá­lása a párt és a szakszervezetek viszonyának megjavulása, munká­juk megjavulásában fog jelent­kezni. Azokat a nehézségeket, amelyek iparunk és termelésünk mostani át­állításának tervek feltétlen teljesítésére és túl­teljesítésére megindultak. A szakszervezetek soronlévő fel­adata az új szakaszban főleg a dol­gozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. De e tudott lenni s utána megerősödve folytatta munkáját. Most, amikor erős szocialista iparunkra támasz­kodva irányt vettünk dolgozó né­pünk jólétének, életszínvonalának gyorsabb emelésére, méginkább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos, de hálás fel­adatnak jó megoldásában nagy sze­rep vár a szakszervezetekre. Bizto­sítjuk az elvtársakat, hogy pártunk az eddiginél fokozottabban ad meg minden támogatást, minden segítsé­get ahhoz, hogy a szakszervezetek a munka rájuk eső részét minél sike­resebben elvégezhessék. Kudarc fenyegeti a háborús terveket A berlini értekezletről tartottak ugyanerről a kérdésről, s ekkor már a választók 53 százaléka Berlin (MTI). Amióta a külügymi­r átmeneti velejárói, sok- f niszterek értekezletén a német kér- ____ ___ _ ____________________ p .ál gyorsabban fogjuk leküzdeni, ha . óés vitája folyik, gyakran kerül szó • bizonyult nemlegesnek. Ilyen dóz­erre a célra -jba az »európai védelmi közösség« mények után kérdése. A világ minden táján elis- a népszavazás kilátásai elég vi merő figyelmet keltett Molotov szov- lágosak. jet külügyminiszter nagyszerű érve- Az »európaizálás« gondolata a nyu- Különösen fontos ez jelenleg, amikor - lése< amellyel bebizonyította, hogy ez gáti államok közül Nyugat-Németor- az elmúlt öt hét rossz időjárási vi- *a »közösség« kártékony szerepet töl­mozgósítani tudjuk a szakszer­vezetek milliós tömegéit. szonyai, a nagy hideg, a hófúvások erősen zavarták és hátráltatták az 19-54-es év termelésének beindítását. A szokatlan időjárás, amely Európa- szerte nagy károkat okozott, nálunk is komoly akadályokat gördített a vasút munkája elé, hátráltatta a bá­nyászat munkáját, zavarta a villa­• tene be, s egy új háború előkészíté­sét szolgálná. S mivel Molotov sza­vai különösen a német és francia ha­zafiak körében találtak lelkes fogad­tatásra, egyes nyugati körök most új manőverekkel próbálkoznak. Igen érdekes ebből a szempontból . lan Frasernek, a »Reuter« berlini tu­rnosenergia termelését s ezzel kiha-' dósítójának egyik megjegyzése. Eb- tott egész termelésünkre. Most, hogy Ibő1 ugyanis kitűnik, hogy azok a há- kifelé megyünk a télből, egyik boi'úra számító nyugati körök, ame- iegfontösabb feladatunk, amelynek lyek már íőe'őre a berlini értekez- végrehajtásában a szakszervezetekre let kudarcát jósolgatták, most. a tár- is nagy szerep hárul, hogy pótoljuk gyalusokon eddig felmerült nehézsé- a kiesést, amely az esztendő első öt 8ekre hivatkozva igyekeznek bebizo- hetében ipari termelésünkben kelet- uyítani a franciaországi és a nyu­gatnémetországi ingadozóknak: sem­mi értelme sincs várakozó álláspont­ra helyezkedni abban a reményben, hogy az Oroszországgal való meg­egyezés révén az »európai védelmi közösség« szükségtelenné válhat. Azaz: a Szovjetunióval nem lehet kiút, mint a háborús tömbök összetáko- lása. kezett. Derék bányászaink, hős vasuta­saink ezekben a hetekben számtalan tanujelét adták helytállásuknak és áldozatos munkájukkal mutatták meg, hogy legyőznek minden aka­dályt, amikor a szocializmus építésé- . , , ről van szó. Elsősorban hozzájuk for- ^egegyezn^ tehát^mnes^ más dulunk és arra kérjük őket, hogy az edäigi jó munkájukat úgy folytassák , és fokozzák, hogy az elmaradást be- ; Az említett körök sűrűn hivatkoz- hozzák és ezzel ne csak példát ad- nak arra> h°gy Nyugat-Németország ianak az egész munkásságnak, de nípe szívesen venne részt egy ilyen lehetővé tegyék, hogy egyebütt is »közösségben«, tehát eleve szükség­behozzák az elmaradást, amelyet a rnagtartani a szovjet küldött­szénhiány, áramhiány okozott. Mind- ^ atal javasolt népszavazást. Az nyájunk háláját és elismerését érdé- ’11vpn áHítások azonban nem egye- melték ki azok a dolgozók, akik bek gyáva kibúvónál. Lássuk csak, ezekben a napokban odaadóan, pél- mit ír a »Die Tat« című svájci bur- damutatóan, türelmesen teljesítették zsoá laP’ amely semmiképpen sem kötelességeiket a munka frontján. Azt a munkalendületet, mely az 1954-es esztendő kezdetét jellemzi, nem törték meg az időjárás okozta nehézségek. Ellenkezőleg: az MDP III. kongresszusának tiszteletére megindult munkaversenyen kívül új kezdeményezések, új építő mozgalmak keletkeztek. nevezhető szovjetbarátnak. »A bonni és párizsi szerződések­re vonatkozó népszavazás meg­tartásának gondolata kétségtele­nül jó és helyes. szágon kívül mindenekelőtt Francia- országban népszerűtlen és ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert Bi- dault a külügyminiszteri értekezlete« — népének akaratával szemben — segítséget igyekszik nyújtani a né­met militarizmus feltámasztásához. Hadd idézzük Poljanovot, az »Izvesz­tyija« berlini tudósítóját: »Francia- országot a társulás formulájának se­gítségével ma a bonni revansiszták karja közé akarják taszítani, holnap pedig az egybeolvadás formuláját alkalmazva kívánják majd a francia államot teljesen megsemmisíteni és a nyugatnémet hadigépezet függvé­nyévé változtatni«. Ebből természetesen — amint » Franciaországból érkező hírek is ta­núsítják — nem kémek a franciák. A »Combat« például kertelés nélkül kijelenti: »Az európai védelmi kö­zösség feloszlásra van ítélve, még mielőtt egyáltalában létrehozták vol­na«. A »Le Monde« parlamenti szemleírója arról ír, hogy az utóbbi napokban — mintegy a nyugati kül­ügyminiszterek álláspontjának tá­mogatására — Schuman, valamint Teitgen miniszterelnökhelyettes kü­lönösen éles támadást indított az ••európai hadsereg« kérdésében in­gadozó képviselőiekéi szemben. A Le Monde« azt a következtetést vonja le: »Ha az egyezmény szó­szólói az utóbbi időben különösen nagy aktivitással kezdtek működni, ez azt jelenti, hogy a szakadás ve­szélyét érzik«, Palewski, a volt gaulleista, így fe­jezi be levelét: »Franciaország csat­lakozása az európai védelmi közös­séghez Franciaország háttérbe szo­rítását vonná maga után egy német Európában«. Az a gyűlés pedig, amelyet né- I hány napja tartottak Saint Denis­Mi közben a párt és kormány azokon a rendszabályokon dolgozik, melyek­nek célja, hogy jövőre ne ismétlőd- j jenek meg azok a nehézségek, ame­lyek ezen a télen a szén- és energia- ellátás terén mutatkoztak, a dolgo­zók a maguk részéről szintén mun­kához láttak. Csorba István Kossuth- díjas fűtő felhívása a kazánfűtőkhöz, hegy takarékos tüzeléssel támogassák a tervek teljesítését, azonnal orszá­gos visszhangot keltett. Loy elvtárs, Tajkov elvtárs válla­lásai széntermelési tervük túlteljesí­tésére szerte az országban hasonló Ezt a gondolatot el kell fogadni. A nyugati hatalmak reakciója a nép­szavazásra vonatkozó javaslatra igen sokatmondó. Világosan kitűnt, hogy a berlj párizs küivárosábanj javaslatot elutasítják, érveik azon- ;ban igen gyengéknek bizonyultak«. Ezek az érvek — mint a lap a to­vábbiakban rámutat — »arról tanús­kodnak, hogy a nyugati hatalmak nem óhajtják a németek közvetlen megkérdezését, mert félnek, hogy az egyesített Németország aligha támo­gatja az 1952. évi (vagyis a bonni és párizsi) szerződéseket«. Vegyünk szemügyre még egy ada­lékot,. amely ugyancsak arról tanús­kodik, hogy a revans híveinek kese­rű eredményt hozna egy népszava­zás. A londoni »Daily Worker« ír arról egyik cikkében, hogy 1952 ok- teljesítményekre serkentik derék bá- tóberében közvéleménykutatást tar- nyászainkat. A Vörös Csillag Trak«, tottak Nyugat-Németországban er­torgyár megmutatta, hogy az áru­hiányon bátor kezdeményezéssel, a tartalékok mozgósításával, takarékos­sággal jelentékeny mértékben segí­teni lehet. Üzemeink rövid néhány nap alatt megszervezték az ország ről a kérdésről: »Hajlandó lenne-e ön katonaként szolgálni, vagy meg­engedni, hogy közeli rokona szolgál­jon?« Minden 100 megkérdezett kö­zül 46 nem-mel válaszolt. Í953 októ­berében újabb közvéleménykutatást híven kifejezi a becsületes fran­cia hazafiak egyöntetű elutasító álláspontját. A gyűlésen, amelyen az »európai hadsereg« megteremtése ellen tilta­koztak, felszólalt Denis képviselő, az MRP volt tagja, Jacques Düclos, a Francia Kommunista Párt titkára és több más különböző pártállású sze­mélyiség. A részvevők élesen elítél­ték a nyugati külügyminiszterek mindazon javaslatait, amelyek lehe­tővé akarják tenni, hogy létrejöjjöu az »európai védelmi közösség«. A német és francia nép egységes állásfoglalása intő szó a megegyezés kudarcára számító egyes nyugati kö­rök felé. Ezeknek a köröknek rá kell ébredniük, hogy háborús terveiket fenyegeti az igazi kudarc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents