Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1954 február 28.

ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT

Xántus Dános, a világjáró somogyi magyar

V ántus János nevét kevesen' tapasztalni, hogy a pénz itt sem ismerik, munkásságát még 1 felesleges valami. Egyik levelében kevesebben. Emberi nagysága és ha- frja: »...úgyszólván egy garas nélkül

Xn-7»,+l ^v-, rvi 11 n Ír ó i ■ 1 mi. • í • „i-„^ o

zájáért végzett önzetlen munkája megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, megyénk szülöttéről.

1825 október 5-én • született a so- mogymegyei Csokonyán (a mai Cso- konyavisontán). Apja Xántus Ignác, a Széchenyi grófok jogtanácsosa volt. Görög származású ősei a XV. században vándoroltak be Erdélybe, ott letelepedtek és később a család magyar nemességet is kapott. Anyja magas műveltségű, haladó gondolkodású volt, aki a haza önfeláldozó szeretetét oltotta gyermekei leikébe. Gyermekeit (Jánoson kívül még 2 gyermeke volt: Gyula és Máli) gondos nevelésben “részesítette, mintha csak érezte volna, hogy az élet komoly megpróbáltatásait kell elviselniük, főleg elsőszülött gyermekének, Jánosnak. Xántus János középiskolái elvégzése után három évig volt aljegyző Somogybán, majd 1847-ben Pesten letette az ügyvédi vizsgát és minden jel arra mutatott, hogy apját aránylag nyugalmas pályáján fogja követni. A sors azonban kemény kézzel nyúlt életébe és a nemzetre oly döntő jelentőségű 1848 márciusi forradalom az ő életét is új, megpróbáltatásokkal gazdag, eredményes útra vitte. 1848 nyarán Csokonyavisontán nemzetőr lett, majd Pestre ment és beállt tüzérnek a honvédseregbe. A pákozdi csatában már tűzmesterként harcolt. Komárom várában pedig gyalogos főhadnagyként Áz osztrákok elfogták és büntetésből besorozták közembernek a- pilseni ezredbe. •

Czabadulása után Drezdába ment, hogy az ott élő magyar menekültekkel találkozzék, majd újra visszatért. Tiltott könyveket és híreket hozott. Csak ezután indult haza Magyarországra. Prágában azonban elfogták és börtönbe vetették. Kihallgatás nélkül ítélték el és büntetésként újra ‘besorozták régi ezredébe. Innen Londonba szökött.

Xántus János humorérzékére va'l az is, hogy Londonból levelet írt pilseni századosának is, aki gyűlölte a magyarokat és durván bánt a besorozott honvédekkel A levélben gúnyosan bejelentette, hogy szerencsésen megérkezett Londonba s eszeágéban sincs berukkolni az ezredhez. Szökésének körülményei már Izei’főt adnak abból az életrevalóságból, amellyel Xántus későbbi nagy utazásai során legyűrt minden nehézséget.

Azonnal összeköttetést keresett a Londonban élő 48-as magyar emigránsokkal és részt vett a magyar menekültek mozgalmaiban, egyesületi szervezkedésében. Részt vett a Szocialista Demokrata Szövetség alakuló ülésén és ott üdvözlő beszédet is mondott. Ennek a pártnak később titkára lett. Ebben az időben jelentős politikai hatás érte Marx-szal és Engels-szel való személyes kapcsolata révén megismerkedett a tudományos szocializmus tanaival. Ettől kezdve Xántus János a munkásmoz- galomnak egyik tevékeny tagja lett. Xántus csoportiából Schwarzenberg herceg, az osztrák császári kormány feje 1850 július 18—i levelében, melyet Bach ^Sándorhoz, a hírhedt ma- gyargyűlötö belügyminiszterhez intézett, ezt írja: »... a Munkásszövetség londoni Központi Bizottsága ösz- szeköttetésben áll a magyar emigráció leghaladottabb pártjával. Ez a párt azért fontos, mert számos, kitűnő, katonailag képzett tagja van, akik forradalom esetén a szövetség rendelkezésére állnak.« A bécsi rendőrminisztérium gondosan ügyelt kémei útján ennek a londoni magyar emigráns csoportnak minden lépésére.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása plán a bécsi császári titkos levéltárból napvilágra került kémielentések igazolják, hogy Xántus Jánosnak és társainak minden lépését figyelték. Xántus összeköttetésben állt Zöld Sándor pécsi bírósági titkárral is, aki részese volt a Táncsics-pernek. Részben Xántus- nak az osztrák katonai parancsnokság által elfogott Zöld Sándorhoz írt leveleiből, , részben a londoni kémek jelentéséiből kibontakozik a londoni emigránsok szervezkedése és e mozgalomban Xántus fontos szerepe. Nem tudott megbarátkozni a londoni viszonyokkal, nem is látta jövőjét ott megalapozhatónak. 1851 végén Amerikába hajózott. Mikor megérkezett New-Yorkba, 7 dollár volt összes

zálltam az amerikai partra... s hogy élelmet szerezzek, minden élethelyzetben voltam. A szegénység itt nem szégyen, hanem szerencsétlenség.« Volt újságkihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, gyógyszerész, zongoratanító, vasúti tervrajzoló, mérnök, a német, latin és spanyol nyelv professzora. Amikor ilyen kenyérkereseti lehetősége sem volt, mint napszámos kubikos dolgozott, övig vízben a Panama-csatorna építésénél.

Egyik levelében így ír életének e küzdelmes szakaszáról: »Életem e szakaszára büszkén fogok mindig

visszaemlékezni«. Sokáig hordozta tárcájában a csatornaásásnál kerekeit első dollárját.

Dekalandozta egész Eszak. Amerikát, Texas vidékén és Közép-Amerikában tudományos ex- pedíciós utón vett részt. Szorgalma, rendkívüli akaratereje folytán neve csakhamar ismertté vált. Kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokat kapott, de ő a természet lelkes kutatója maradt. 1855-ben expedíciós útra indult a Kanzas-folyó vidékére. Olyan területen ment keresztül, ahol fehér ember még sohasem járt. Számos folyót és patakot fedezett fel, amiről eddig nem tudtak. Az expedíció legnagyobb eredménye az Arkanzas-folyó eredetének és forrásvidékének kikutatása és felmérése volt. Ezen az úton már megmutatkozott Xántus igazi érdeklődési területe: a néprajz és a természetrajz. Az útjába eső területeken élő indián törzsekről feljegyzéseket készített és 26" láda természet- rajzi anyagot, 15 q ásványt szállított a Smithson intézetnek és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Újabb kutató útiára 1857-ben indult ei Los-Ange- 'esből, a Sierra Nevada havasain keresztül a kaliforniai Fort Tejonba. Innén ugyancsak értékes gyűjteményt küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Sikeres munkájának elismeréséül kapitányi ranggal az amerikai tengerész-mérnökkarhoz osztották be és a Csendes-óceán egyes “őrületeinek tanulmányozására újabb expedícióra küldték. Legfontosabb feladata a dagály-apály jelenségének tanulmányozása volt. Mintegy 127 ezer angol mérföldnyi útja során Amerika és Ausztrália között 89 szigetet és zátonyt fedezett fel. A honvágy azonban egyre erősebben . jelentkezett nála. San Diegó kikötőiében tengerre szállva »átröpíti melegülni kezdő lelkét az emlékezet villámszárnyain a magyarok földjére.«

Amerikában birtokot is szerzett, de ez sem feledtette vele hazáját. »Pn legjobban szeretek a prairiken kalandozni lóháton, oly sokban hasonlítanak ezek hazánk szép s felejthetetlen síkságaihoz, néha-néha egy népdalt danolok s a délibáb helyett a bivalyok bömbölnek. Néha azt képzelem, a csikós Hortobágyon vagyok, csattantani akarok ostorommal, s helyette puskámat kapom le '/államról

___«

A mint az önkényuralom ' szorí- tása engedni kezdett, hazahozta a honvágy. 1861 őszén gyors elhatározással hajóra szállt és elindult hazafelé. Nem jött üres kézzel, mert 500 db kitömött madarat hozott a Nemzeti Múzeum számára. November 19-én érkezett meg családjához Győrbe. Amerre az országban megfordult, mindenütt ünnepelték és neve csakhamar ismertté vált. A Magyar Tudományos Akadémia még 1859- '->en levelező tagjává választotta és Xántus hazaérkezésével elfoglalhatta helyét az Akadémián. 1862 januáriában tartotta akadémiai székfoglaló előadását »Adatok a tenger termé- szettani földiratához« címmel. Előadásán olyan szokatlanul nagyszámú hallgatóság jelent meg, hogy be sem fért az előadóterembe. Fölveti a budapesti állatkert alapításának eszméiét. Hiába volt Xántus neve külföldön és belföldön egyaránt ismert és megbecsült, a 48-as honvédtiszt- tudósnak nem, jutott megfelelő állás az önkényuralom Magyarországában. Csalódottan érezte, hogy nincs mit keresnie idehaza. Alig félévi itthoniét után visszautazott Amerikába, ahol a tengerészeti minisztériumban titkár, majd néhány hónap múlva Nyugat-Mexikóban konzul lett. Mexikói küldetését is azért vállalta, mert ott újabb gyűjteményt készíthetett a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Keserves itthoni tapasztalatai ellenére mindig szeretettel gondolt hazájára. Mexikóból Peruba, majd Havannába ment, hogy egészségét helyreállítsa. Mivel ez nem

Ez

vagyona. Csakhamar kénytelen voltsikerült teljes mértékben, elhatározta, hogy végleg hazatér. Nagyérté^ű gyűjteménnyel érkezett haza 1864 nyarán. Itthon sem maradt tétlen, j Felvetette a természettudományos j művelődés elősegítésére természet- rajzi könyvtár létesítését. 1865-ben a Nemzeti Múzeum igázgatójául javasolták. Kinevezési ügyé 4 évig húzódott, végül is Pulszky Ferencet nevezték ki helyette. Xántus egyik kedvenc gondolatának a megvalósítása, az Állatkert létesítése is nagyon lassan haladt előre. Megnyitásakor ő lett az Allatkert első igazgatója.

Az Állatkert sokáig küzdött a kezdet nehézségeivel. A közönség is ne- I hezen ismerte fel jelentőségét. Xántus János elkedvetlenedett és a visz- szavonulás gondolatával is foglalkozott.

1868-ban a magyar és az osztrák kormány két hadihajót szereltetett fel expedíciós célra ás Kelet-Ázsiába küldte tudományos gyűjtések és kereskedelmi szerződések kötése céljából. Xántus a közoktatásügyi miniszter (Eötvös József) megbízásából tudományos kutatóként részt vett az expedícióban.

z a kelet-ázsiai expedíciós utazás Xántus régi kedvenc vágyait váltotta valóra. Ceylon, Penang, Malakka, Singapore, Sziám, Kína, Japán mind-mind egy-egy felejthetetlen élményt és gyűjtő lehetőséget jelentett számára. Báró Scherer udvari tanácsos, az expedíció főnöke felszólította, hogy gyűjteményét részben a bécsi múzeumnak, részben a schönbrunni császári kas-- télynak adja át. Xántus ezt kereken megtagadta. Minthogy politikai súrlódások is voltak köztük, végül is 186© október hó elején elhagyta az expedíciót és további gyűjtő útján önállóan dolgozott. Formozán, Bor- neoban, Szumátrában, Jávában gyűjtött tudományos anyagot. Nagyon érdekes és értékes néprajzi megfigyeléseket végzett a szigetek népei között. A kelet-ázsiai expedíció eredményeként 2700 tárgyat, közel százezer darabot számláló állattani gyűjteményt, 65.000 növényt, sok ásványt, kőzetet, csontvázat, érmeket, pénzeket, kéziratokat és könvvoket. küldött haza. Hazatérve, 1872-ben kinevezték a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé (tudományos rang elnevezése volt) majd 1893-ban igazgató-őrévé.

V ántus János már fiatal korá7*- ban is érdeklődött a természettudományok iránt és főleg a néprajzi megfigyelések érdekelték. 1847-ben megírta a cigányok történetét. E műve azonban csak kéziratban maradt. Sokat foglalkozott a cigányok letelepítésének és polgárosításának kérdésével. Amerikában az indiánok és mormonok, Kelet-Azsiá- ban pedig az elnyomott gyarmati népek sorsa iránt érdeklődött. Műveiben több helyen élesen megbélyegezte a gyarmattartó hatalmak embertelen, kizsákmányoló magatartását és együttérzése mindig az elnyomott népeké volt. Magyar, német, angol és spanyol nyelven 82 műve jelent meg. Magyarnyelvű művei komoly értékei a múlt század elég gyér természettudományos irodalmának. Tudományos munkássága elismerését jelentette, hogy a. Magyar Tudományos Akadémia tagjává, a Magyar Földrajzi Társulat alelnökévé, számos belföldi és külföldi tudományos ;n- tézet tagjává választották.

Emlékét előttünk különösen megbecsültté teszi az a jellemvonása, hogy külföldi kényszertartózkodása idején hazafiui kötelességének ismerte a magyar tudományos intézetek érdekeinek előmozdítását. Mindent elkövetett, hogy hazai intézetek számára természetrajzi gyűjteményeket szerezzen. 1894-ben tüdőgyulladása után csalódja Olaszországba vitte üdülni, de gyógyulás helyett teljesen leromlott egészséggel, elborult elmével hozták haza.

1894 december 13-án 70 éves korában hunyt el.

V ántus János életének legiga- zibb képét azok a szavai mutatják, melyeket hazaszeretete, só- várgó honvágya váltott ki szívéből. »Higyjétek el barátaim, a magyar sohasem leend amerikaivá, hogy szívét, keblét^ érzelmeit s lelkét is oly hideggé fagyassza, mint az érc, melyből a dollárt veretik .higyjétek el barátaim, hogy a magyar számára csak egy hely van e nagy földtekén: Hazája!, mely noha szegény, noha nem nagy, nem híres s nem csudás, mégis legvonzóbb vándor fiai előtt; s bármerre kóboroljunk e széles világ hátán, s bármily jól folyjon dolgunk, csak egy cseng füleinken át hazavágyó keblünkben: »A Haza!«

Dr Kerekes András.

A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM ÚTTÖRŐJE

Frankel Leó születésének 110. évfordulójára

A MAGYAR — de a nemzetközi munkásmozgalomban is — kiemelkedő hely illeti meg Frankel Leót, az egykori óbudai ötvösmunkást, Marx Károly lelkes tanítványát, Bebel bátor harcostársát, aki nemcsak hazájában, hanem Nyugat-Európa több országában harcolt a proletáriá- tus jogaiért, felszabadításáért. Ott volt a Párizsi Kommün vezetői és barrikádharcosai között, azután pedig hazatért, hogy a kialakuló, bizonytalan léptekkel induló magyar munkásmozgalomnak utat mutasson.

Frankel Leó 1844 február 28-án született. Nem mindennapi szakmát választott; az ötvösséget tanulta meg. Kiváló érzéke volt ehhez á nagy gondosságot, sok türelmet és elmélyültsé- get kívánó mesterséghez. Korán megszerzett szakmai tudása megnyitotta számára az utat a külföld felé és Frankel Leó elindult, hogy világot lásson és tudását gyarapítsa. Ausztria, Németország, Anglia és Francia- ország volt útjának egy-egy állomása és mindenütt, ahová megérkezett, minden országban, minden városban első dolga volt, hogy érintkezést keressen a munkásmozgalom vezetőivel. A nép sorsa érdekelte, akárhány országot bejárt, látta, hogy a dolgozó nép sorsa mindenütt egyforma: a tőkések elnyomása alatt senyved, verejtékezik.

AZ ÓBUDAI ötvösmunkásban fellobbant az elhatározás: a népért kell harcolnia, s ehhez a célkitűzéséhez holtáig hű maradt. Sokat tanult, sokat olvasott és szorgalmas tanulás nyomán kifejlődött benne az íráskészség. Cikkei ugyanazt az elmé- lyültséget viselik magukon, mint ami ötvösmunkáját jellemezte. Megismerkedett Marx írásaival, s ez döntő módon befolyásolta a fiatal magyar ötvösmunkás pályáját. Ha még nem is értette meg mindenben Marx tanításait, de egyre fejlődött, egyre mélyült a marxizmus eszméinek elsajátításában.

FRANCIAORSZÁGBAN, a selyem- szövés híres városában, Lyonban dolgozott. Kitünően megtanult franciául és nagyszerű szónok volt. Minden szabadidejét a lyoni munkások között töltötte, mint az I. Intemacionálé lyoni szervezetének vezetője. Munkástársai megszerették. Nem az idegent látták benne, hanem együttérző, értük dolgozó munkatársukat. Azután Párizsba került, s itt folytatta tevékenységét. Nagyszerű szervező, szóban és írásban bátor harcos volt. Egyik cikkéért, melyet Napoleon francia császár ellen írt, héthónapi börtönre ítélték. A börtön megedzette, s amikor visszanyerte szabadságát, még keményebben, még odaadób- ban folytatta a harcot.

A szedáni csatavesztés nagy fordulatot hozott Franciaország életében. Kitört a forradalom, megalakult a Párizsi Kommün, s ezekben a nagy napokban Frankel Leó mindig az első vonalban volt. Előbb a párizsi községtanácsba választották be, majd a 27 esztendős magyar ötvösmunkás a kommün munkaügyi bizottságának vezetője — minisztere — lett.

A rövidéletű kommün alatt olyan rendeleteket hozott, amelyek mélyen beleírták nevét a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Egymást követték rendeletéi, amelyek mind azf bizonyították, milyen szeretettel, megértéssel gondoskodik a dolgozókról: az elhagyott műhelyek lefoglalása a dolgozó nép számára, az önhibájukon kívüli munkanélküliek és had- bavonultak segélyezése, a hérlevo- nások és a pénzbüntetések eltörlése, a pékek éjszakai munkájának megszüntetése. És amikor a reakció túlereje elindult, hogy elfojtsa Párizs népének frissen megízlelt szabadságát, Frankel Leó fegyvert ragadott, ott harcolt a barrikádokon és 1871 május 25-én a Faubourg Saint—An- toine-i torlaszokon .kapott súlyos sebével, ezer viszontagság közepette menekült el Londonba, hogy folytassa munkásságát a proletáríátus érdekében.

LONDONBAN Marx Károly fogadta barátságába. Tanította, irányítöt’ ta, előkészítette további nagy fel« adataira. Megismerkedett Engels- szel is és londoni tartózkodása idején nagy megtiszteltetés érte: az Osztrák-Magyar Monarchia munkásmozgalmának képviseletében tagja lett az I. Intemacionálé Főtanácsának.

Később Németországba ment, ahonnan azonban kiutasították. Bécs következett, itt letartóztatták, s csak hosszas huza-vona után engedték szabadon. Ekkor jött haza Magyarországra.

A magyar fővárosban — szükebb otthonában Óbudán, ahol most utca őrzi emlékét — folytatta tevékenységét lapja: a Munkás Heti Krónika hasábjain, majd pedig a Magyarországi Általános Munkáspárt élén. A Párizsi Kommün tanulságaiból és Marx útmutatásaiból szűrte le ezt a tapasztalatot:

»Ma már nem kételkedhetünk többé abban, hogy a politikai kérdés többé nem oldható meg mindaddig, amig a burzsoázia kezéből ki nem szakítottuk a törvényhozó hatalmat, s eme hatalom mit sem ér, ha nem vesszük egyúttal kezünkbe a kormány gyeplőjét. Március 18.-a forradalma (a Párizsi Kommün napja) megmutatta, hogy a proletárság meghódíthatja ezen hatalmat, — a politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság fő kötelességeinek egyikét. Hogy ezt eredményesen kivívhassuk, a munkásoknak egész különálló, a vagyonos osztályok mindenegyéb pártjával harcban álló pártként kell szervezkqdniök, mert csak így érhető el a társadalmi forradalom győzelme és célja, az optályura- lom megsemmisítése«.

ILYEN világosan látta Frankel Leó a feladatokat, ezek a sorok a- bizonyítékok, hogy megértette a forradalmi munkáspárt jelentőségét, s azt,, hogy a párt a legfontosabb eszköz a proletárhatalomért folyó harcban.

A teendő, ami idehaza várt Frankel Leóra: kemény és nehéz volt. Fáradhatatlanul dolgozott a munkáspárt létrehozásán, s igyekezett a munkásmozgalmat bekapcsolni az országos politikai küzdelmekbe. Gyűléseken és lapjában leleplezte az uralkodó osztályok önkényét és for- radalmiságra tanította a munkásságot. Harcolt a megalakított pártba befurakodott jobboldali ellenzék, a Külföldi Viktor vezetése alatt álló frakció és az uralkodó hatalom ellen.

Frankel Leó programmjában általános választó- és szervezeti jogot követelt minden 20. évet betöltött állampolgár részére, a továbbiakban pedig ingyenes népoktatás, az egyház és az állam különválasztása, néphadsereg megteremtése, progresszív adó bevezetése, a gondolat-, szólásés gyülekezés szabadsága, tízórás munkaidő, 14 éven aluli gyermek- munka eltiltása, a munkafeltételek megjavítása és béregyeztetés volt a, követelése. Mindezekkel szemben hiányossága volt a programúinak,, hogy nem foglalt állást a parasztság és a nemzeti függetlenség kérdésében.

FRANKEL keményen harcolt. Külföldi Viktort és frakcióját leleplezte és kisöpcrte a pártból. A hatalom azonban mindjobban rajta tartotta szemét Frankel León és amikor már veszedelmessé kezdett számára válni, mondvacsinált ürüggyel, egyik cikkéért perbefogatta és a magyar munkásmozgalom úttörőjét 1881 március 3-án másfélévi börtönbüntetésre ítélték. i

A börtönajtó újra becsukódott Frankel Leó mögött, mint küzdelmes élete során annyiszor. A másfél esztendő letöltése után nem maradhatott idehaza, visszatért Párizsba. Ott dolgozott tovább, s ott is halt meg. Élete utolsó napjaiban vetette papírra ezeket a sorokat:

»A proletáríátus felszabadításáért adtam életem legjavát és érette kész voltam feláldozni magam.«

A FORRADALOM iskolájának nagytehetségű tanítványa, a forradalmi eszme következetes hirdetője, a forradalmi harc bátor katonája volt. G :