Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

Termelőszövetkezeteink megszilárdításáról Felvirágoztatjuk a szőlő- és gyümölcstermelést A szóládi dolgozó parasztok versenyfelhívása »Somogyi Karikás« Siófokon A V AGYAR. DG LG OZÓK PARI JA MEGYEI PA'RT BIZOTTSÁGA'tfAK LA > XI. évfolyam, 20. szám. ÁRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1954 január 24. Biztos lépésekkel kal^iclimk magasztos célunk, a szocializmus diadala felé Áz országgyűlés szombati ülése t Az arszáiggyűliés szombaton dél előtt 10 órakor folytatta tanács­kozásait, Megjelent az ülésem Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjla Közjpomti Vezetőségémelk első ti',tikára, Nagy Imre,, a minisz­tertanács eQmöfeei, Dolbi István, a Népköztársaság Elnöki Tana csa­ltak elnöke, Gerő Ernő, a miniszter tanács első elnökheHyettése, Apró An tál, a miniszter tanács el nöíkhelyeíilese, Hidas István,, Zso- íinyecz Mihály, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP PnOjltükai Bizottságának, taigjai, Balta István honvédelmi miniszter és Szaíiai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, a Politikai Bizottság póttag­jai, Vég Béla, az MDP Központi Vieízötősiéigémeik ti*,lkára, Bolldoczlki János külóigyminisztér, Olt Károly pénzügyminiszter, Eridéi Ferenc igazságügymmiszt.er, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Szita József biqgyüijüési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Belbrios Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Darvas József méjpműveítésá miniszter, Erdey Grúz Tibor olktátásügyi miniszter, Zsoldos Sándor egészségügyi mi­niszter. Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének beszéde Tisztiéit Onszálglglyüllésl Az 1953. esztendő, amieliyeit ez új év küszöbén átlépve magunk mögött hagytuk, mérföldkő az ország íepődlésémiek széles ú'tján. Azok a mélyreható változások, amelyek a miulllt év derekán meg­indultak és azóta mind jobbam 'és jobban kibontakoztak, azok az új célkitűzések és f diadal tok, am«’ ilyekef.a párt és a kormány veze­tőségének júniusi batározaltia és a július 4-én elhangzott íkormány- prajgramm népünk éllé állított!, az a bírálat, amely a muöt ihiilbláitl fel­tárta és az ország politikai, gaz­dasági, társadalmi és kulturális életében egyaránt 'Havonta. beGőilülk a jövő számára a szükséges tanülu ságókat, fejlődésünk üi szakaszát nyitották meg, új politikáinak ve­tették meg alapját. Alig hat hónap telt el azóta, mean sok Idő), de elegendő alhhoz, hogy mérlegre tegyük a fél eszten­dővel) ezelőtt ugyanezen a helyen, az Országházban népünk színe előtt adott szavunkat) és ezt kö­vetlő tetteinket. Vlísszapfflantva a kormány hat) hónapos tevékenységére, megálla­píthatjuk, hogy nagy erőfeszítéseink nem ma­radták eredménytelenek. Pedig nem mindennapi feladatokat kellett vállalni és megoldani, rendkívüli nehézségeket kellett leküzdeni. A legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk arról a nagyszerű teOljesítményrő'!, lendületes, odaadó munkáról, amelyet ipari munkás­ságunk, bányászok, kohászok, va­sasok, a műszaki értelmiségiekkel karöltve hozzájárultak a párt határozatának és a kormány pro- grammjának megvalósításához. Dolgozó népünk önfeláldozó, lendületes munkája és a kormány következetes politikája, az új szákasz alapvető élvéihez és gyakorlati célkitűzéseihez való feltétlen ragaszkodása volt és lesz a jövőben is a biztosítéka an­nak, hogy a kormányprogramm minden pontját lépésről-lépésre megvalósítjuk. Hogy az új poli­tikát sikerre vigyük, a kormány eddigi tevékenysége a programm megvalósítása során elért eredmé­nyeink csak kezdete azoknak a feladatoknak megoldása terén, amelyek összességükben, végső ki­bontakozásában hazánk felvirág­zását, népünk boldogulását, a szocializmus építésének sikerét biztosítják. Az az öröm és lelkesedés, amely a kormányprogramm nyomán a lakosság körében országszerte megnyilvánul, mutatja, hogy azok a mélyreható változások, amelyeket a kormány politikája elindított, mennyire időszerűek és szükségesek, hogy a nép vágyait fejezik ki, bogy a néptörekvése]?: öltenek testet bennük, amik nép- köztársaságunk állami és társa­dalmi életét, gazdaságpolitikáját, kulturális tevékenységét, a szo­cializmus építését előrelenditik és irányítják. A programm célkitűzéseit a kormány gyors ütemben valósítot­ta meg. A szükséges intézkedések nem várattak magukra- a kor­mány pontosan és határidőre valóraváltotta azokat. A kormány a programm megvalósítása során foganatosított számtalan intézke­désével a falu és a város gazdasá­gi, a társadalmi és kulturális kap­csolatainak fejlesztésével megszilárdította a munkás­ság és a parasztság szövetsé­gét, államiságunk megingat­hatatlan fundamentumát. Ahhoz, hogy nemcsak a prog- rammban kitűzött feladataink végrehajtása terén végzett mun­kánk hozott eredményeket, ha­nem ugyanakkor a kormány­programmi ellen irányuló alatto­mos, zavartkeltő kísérleteket is felszámoltuk, erőt adott az, hogy népünk e nagy feladatok megoldá­sához, a nehézségek leküzdéséhez, dolgos két keze és szellemi ké­pességei mellé igaz szívét, szerete- tét és bizalmát is kölcsönözte- Ez a szinte felbecsülhetetlen erőfor­rás az, amelynek birtokában a kormány mint a múltban, meg­küzd minden feladattal a jövőben is. Tisztelt Országgyűlési Az elmúlt félesztendő alatt a jú­lius 4-éín elhangzott programm irányelveihez híven és annak -szellemében a kormány a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tör­vényerejű rendeletéivel, a minisz- Itertanács határozataival a felada­tok nagyrészét megvalósította, a célkitűzések végrehajtását, ame­lyek hosszabb idő munkáját köve­teli. folyamatba tette. Nem kívánom részletesen fel­sorolni, tisztelt Országgyűlés azo­kat az intézkedéseket, amelyeket a kormánv az elmúlt hat hónap alatt tett a programm megvalósí­tására. Ezek ismeretesek nemcsak képviselőtársaim előtt, de a la­kosság körében is. A szocialista ipar 1953-ban évi termelési tervét 101.3 százalékkal teljesítette és ezzel 11.8 százalékkal haladta meg a szocialista ipar 1952. évi teljes termelését. Az 1953-as esztendő termelési ter­vét és annak teljesítését az jel­lemzi, hogy a július 4-í kormány­programm új gazdasági célkitűzé­sei kettéosztották úgy, hogy lé­nyegében első és második félévi termelési feladatai között a gaz­daságpolitikában bekövetkezett fordulattal komoly változás kö­vetkezett be. Ezután beszélt Nagy elvtárs az elmúlt évi ipari beruházások átcsoportosításáról, a közszükség­leti cikkek gyártásának fokozásá­ról, valamint az áruforgalom nö­vekedéséről. A falusi lakosság vásárló­erejének növekedésével azonban még ez a ‘hatalmas áruforgalom sem tudott minden téren lépést tartani az elmúlt esztendőben — mondotta a továbbiakban Nagy Imre elvtárs, majd így folytatta: Az állami '■ kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áru­forgalma mellett a harmadik té­nyező, amely élénken megvilágít­ja azokat a gazdasági változáso­kat, amelyek a kormány új politi­káját jellemzik és a lakosság anya­gi helyzetének javulását mutatják — a szabadpiaci és a termelői piaci felhozatal alakulása. A budapesti termelői piaci felhozatal mennyisége szeptember óta csaknem valamennyi áruféle­ségben jelentősen meghaladja nemcsak az 1952. évi, hanem a jótermésű 1951. évi felhozatal mennyiségét is- Ezzel magyaráz­ható a termelői piaci árak ala­kulása, amely azt mutatja, hogy az 1953. novemberi piaci árak átlagosan 13.3 százalékkal voltak alacsonyabbak az 1952 novemberi áraknál, ami kedvezően hat a vá­rosi lakosság élelmiszerellátására. Tisztelt Országgyűlés! Az áruforgalom jelentős növe­kedése a lakosság vásárlóképessé­gének és életszínvonalának álta­lános emelkedését mutatja. Ezen túlmenően a kormány számos olyan intézkedést tett, amelyek közvetlenül a munkásság anyagi és szo­ciális helyzetének, valamint munkaviszonyainak megjaví­tását célozzák. A párt Központi Vezető­ségének határozata és a kormány­programm óta a minisztertanács javaslatára a Népköztársaság El­nöki Tanácsa módosította a Mun­ka Törvénykönyvét. Kiterjesztette a nők és a fiatalkorúak védelmét és a terhes és szoptatós anyák jo­gait, megszigorította a túlmunka elrendelését, szabályozta a dolgo­zók felmondási jogát, eltörölte a pénzbüntetést és a rendbírságot, büntető rendelkezéseket írt elő azokkal a vezetőkkel szemben, akik csorbítják a munkások tör­vényes jogait és részletesen sza­bályozta a szakszervezetek jogait és kötelességeit a Munka Tör­vénykönyvének végrehajtásával kapcsolatban. Elsősorban a munkásság helyze­tének javítását szolgálták a kor­mány által elrendelt árpolitikai intézkedések, a júliusi és szeptem­beri árleszállítások, melyek foly­tán a bérből és fizetésből élők, elsősorban a munkások, 1953 négy hónapjában 550 millió forintot ta­karítottak meg, ami egész évre kivetítve 1954-ben több mint 1.200 millió forint megtakarítást jelent számukra. A parasztság az árcsökkentés révén egész évre kivetítve 490 millió forint megta­karításhoz jut. A kormány ár­csökkentő intézkedései tehát fő­képpen a városi lakosság helyze­tének javítását .eredményezték. A .kormányprogramm megjele­nése óta a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására a mi­nisztertanács számos bérügyi in­tézkedést is foganatosított, me­lyeknek egy évre eső ossz bérki­hatása kereken 762 millió forint, köztük vannak a villamosenergia­ipar, a kohó-, Martin- és henger­művek munkásai, a bányamun­kások és egyéb iparágak munká­sai. A dolgozók szociális és egész­ségügyi helyzetének megjavítása érdekében is számos intézkedést hajtott végre a kormány. Az 1953. évi munkásvédelmi beruházások keretösszegét hatvanmillió forint­tal, az üzemi bölcsődék és óvodák 1953. évi beruházási keretösszegét pedig negyvenmillió forinttal fel­emelte. A rendelkezésre bocsátott százmillió forint azonban egyrészt az üzemigazgatók egyrészének nemtörődömsége, másrészt a kivi­telező vállalatok felkészületlensége miatt nem került mindenütt tel­jes mértékben felhasználásra, holott rendkívül nagy szükség lett volna rá. A dolgozók szociális és egészségügyi helyzetével szembe­ni közömbösségért nem maradhat el a felelősségrevonás, a lemara­dást pedig a legsürgősebben be kell hozni. A kormányprogrammot követő hónapokban hozzákezdtünk a lakóházak tatarozásához is, amire a minisztertanács 1953. évben száz­millió forintot irányzott elő. Bár a tatarozási programm december A MEZŐGAZDASÁG nag Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramm a nép- gazdasági tervek és tervezés hely­reállításával kapcsolatban egyik legfontosabb feladatként tűzte ki az ipari és mezőgazdasági ter­melés fejlődése között a túlzott iparosítás következtében az utób­bi évek során létrejött aránytalan­ság gyors megszüntetését. Ennek megvalósítására a kormány sok­oldalú és széleskörű intézkedése­ket foganatosított. Olyanokat, amelyek fokozzák parasztságunk termelési kedvét, növelik a ter­meléshez fűződő egyéni érdekelt­séget, lehetővé teszik nagyobb árufeleslegei szabadpiaci értékesí­tését és megszilárdítják a gazdál­kodás biztonságát. A kitűzött feladatokat a kor­mány a mezőgazdasági beruházá­sok növelésével, a termelőkre ne­hezedő terhek csökkentésével és nagyösszegű közép- és hosszúlejá­ratú hitelnyújtással valósította meg. 1953 második félévében a mezőgazdaságban eszközölt köz­vetlen beruházások összege 70.1 százalékkal haladta meg az első félévit. Az ipari termelés átcso­portosításával és ennek megfele­lően a beruházásoknak a mező- gazdasági gépgyártásban való je­lentős növelésével szinte ugrásszerűen megnőtt egyes mezőgazdasági gépek és kisgé­pek gyártása. 1953 második félévében 50.2 szá­zalékkal több traktort, majdnem ötször annyi műtrágyázó gépet, 86.7 százalékkal több kazalozót, 5Ö-5 százalékkal több fogatos fű­kaszálót, továbbá 167.9 százalék­kal több répavágót és morzsolót adott az ipar a mezőgazdaságnak, mint az év első felében. A mezőgazdasági termelőkre ne­hezedő terhek messzemenő csök­kentésében legnagyobb jelentősé­31-ig nem valósult meg a maga egészében, az elvégzett munkával lépést tettünk előre a dolgo­zók lakásviszonyainak megja­vítása terén. Lakásépítésre a kormány kere­ken mégegyszerannyit irányzott elő, mint a megelőző, 1952. évben. S bár a lakásépítési programm végrehajtása terén is van némi lemaradás, mégis a múlt év folya­mán e téren is komoly lépést tet­tünk előre, amit mutat az is, hogy az elmúlt esztendőben, fő­képpen a második felében, állami erőből mintegy kilencezer, állami támogatással kb. kettőezer és ma­gánerőből ötezer, összesen 16.000 lakás épült fel. Az 1953-ban befe­jezett lakásokon kívül mintegy tizenhatezer már megkezdett és folyamatban lévő lakásépítés hú­zódott át az új esztendőre. Nem térek ki részletesen azok­ra az intézkedésekre, amelyeket a kormány a fentieken túl a bérből és fizetésből élők helyzetének meg­javítására tett- Hiányos felsorolá­suk is meggyőzően mutatja, hogy a kormány elsőrendű kötelességé­nek tartja és, — mint arra az 1954. évi feladatokkal kapcsolat­ban még kitérek, a jövőben még- inkább annak tekinti — a mun­kásosztály anyagi, kulturális, és szociális helyzetének, életszín­vonalának általános emelését, anyagi lehetőségeinek, erőforrá­saink, népgazdaságunk teherbíró­képessége alapján. fARÁNYÚ FEJLESZTÉSE gük a begyűjtés terén nyújtott kedvezményeknek volt. Azok szá­mára, akik 1953. évi gabonabeadá­si kötelezettségüket pontosan telje­sítették, a kormány törölte mult- évi beadási hátralékukat. Beszol- gáltatási áron számítva, ez 235.b millió forintot tesz ki, melynek feltételes elengedése kétségtele­nül ösztönzőleg hatott mind az egyéni, mind a szövetkezeti pa­rasztság termelési kedvére. Intézkedés történt a beadási kö­telezettség teljesítésének elmu­lasztásából származó kártérítések és bírságok törlése iránt is. Ezen a címen mintegy 445 millió forint összegű tartozást engedtünk el. Számításaink szerint a beadási kötelezettség mérséklése megkö­zelíti, sőt egyes cikkekben meg is haladja a megelőző évről el­engedett hátralékok mértékét. Hosszú a sora azoknak az in­tézkedéseknek, amelyekkel a pa­raszti terhek jelentős mérséklését elértük és ezzel komoly ösztön­zést adtunk a termelés fejleszté­sének. Említésreméltó még a gép­állomási díjtartozások elengedése, melynek során egyéni és termelő­szövetkezeti parasztoknál össze­sen 115-3 millió forintot töröltünk. Egyidejűleg a termelőszövetkeze­teknél 24 százalékkal, az egyéni parasztoknál 30 százalékkal mér­sékeltük a gépállomási talaj mun­ka díjakat. A kormányprogramm által szer­vezett őszi minőségi vetőmagak­ció keretében igen előnyös csere­feltételek mellett kereken négy- százezer métermázsa vetőmagot osztottunk ki, ugyanakkor az ele­mi kárt szenvedett egyéni és szö­vetkezeti termelők számára száz­ezer métermázsát juttattunk. A minisztertanács lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosított a szerződéses termelőknek s ezáltal (Folytatása a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents