Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

nap 8-1*1 .. I Kaposvári Text. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök,' 1954 január -21. Megemlékezés Lenin elvtársról A Magyar Dolgozók Pártja Kaposvári Bizottsága január 21-én este 6 órai kezdettel Lenin elvtárs halálának 30. évfordulója alkalmából em­lékünnepélyt tart a Városi Színházban. Az ünnepi megemlékezést dr. Sivó József, a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával kitüntetett szülészfőorvos tartja. Az ünnepi gyűlést kultúrműsor zárja be. Felavatták Gábor Andor síremlékét miuikiatáii®ai, a tmag[ya.r irodalom, taiz újságírás toSptvi®e6löi, a munkás- mozgaíom - réigt harcosai. Oitjfc vol­taik sokan a kiváló író tanítvá­nyai közöl is, Gábor Andor éfe férői és nuiti'- kásságáról Méray Tájbor Kossuth- idájais, új sági ró errá\é'k<ez&% meg. A Magyar íróik Szövetsége és a Magyar Újságíróik Országos .Szövetsége neveiben szerdán dél­iben Budapesten at Kerepesi teme­tőiben ibsltál-iámaik «Osö éviordíuilóján felavatták Gájbo'r Andor,, a kiivá-ó kommunista író és piulbiiicisiíia sír- cmOlétkét. Az ünneipsíéigen részttvef tek Gábor Antdlor 'barátai iés Az M. F. Skirjatov temetésének megszervezésére alakult kormánybizottság közleménye Moszkva (TASZSZ). M. F. Skirjatov holttestét január 20-ra virra­dó éjszaka elhamvasztották. Az Mt- K. Skirjatov hamvait tartalmazó urnát a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában helyezték el. A temetés 1954 január 20-án délután 3 óra 30 perckor volt a Vörös­téren. ; RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN Adenauer igyekszik viszonozni a szeptemberi parlamenti választások előtt a nyugatnémet monopoltőkések­től kapott segítséget. A bonni kor­mány a »DMT« nyugatnémet hírügy­nökség jelentése szerint — megkezd­te a sztrájkellenes törvénytervezet kidblgozását. Adenauer törvénytervezete ki­mondja, hogy a «-politikai sztrájk« részvevőit súlyos börtönbüntetéssel sújtják. PÁRIZS Hanoiból kedden Párizsba érkezett jelentések szerint az utóbbi 24 óra folyamán Indokína egész területén számos helyen harci tevékenységre került sor. A francia főhadiszállás közleménye is kénytelen elismerni, hogy Szaigontól 45 kilométernyire nyugatra az expcdiciós hadtest egyik osztaga csapdába esett, amelyből csak nehéz harcok és súlyos veszte­ségek árán sikerült kimenekülnie. A francia és a szovjet dolgosók barátsága Moszkva (TASZSZ). A »Trud« köz­li Benoit Frachonnak és Alain Le Léapna'k, a CGT két főtitkárának, illetőleg N. M. Svernyiknek, a Szovjetunió Szakszervezetei Közpon­ti Tanácsa elnökének táviratváltását a francia-szovjet szakszervezeti bi­zottság megalakításának 9. évfordu­lója alkalmával. Frachon és Le Léap távirata ft többi között így hangzik: — A Franciaország függetlenségé« ért vívott, harcot vezető francia mun­kásosztály és a széles néptömegek minden eddiginél állhatatosabban kö­vetelik a francia-szovjet együttmű­ködési szerződés alkalmazását és a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak gyors kiszélesítését. N. M. Svernyik válaszában többek között ezt írja: — A Szovjetunió Szakszervezetei­nek Központi Tanácsa a Szovjetunió dolgozóinak - nevében köszönetét mond a francia-szovjet szakszerveze­ti bizottság megalakításának 9. év­fordulója alkalmából küldött meleg­hangú üdvözletekért. A két ország népét mélységes, hagyományos ba­rátság fűzi össze. Ezt a barátságot fiaink és leányaink millióinak a né­met fasizmus ellen vívott harcban együtt kiontott vére pecsételte meg. — A francia-szovjet szakszervezeti bizottság megalakítása annak a lel­kes törekvésnek kifejezése volt, hogy Franciaország és a Szovjetunió dol­gozói erőfeszítéseik egyesítésére tö­rekszenek a békéért és a demokrá­ciáért világszerte folyó közös nagy harcban. A szovjet szakszervezetek továbbra is szilárdítani és fejleszteni fogják a barátságot a Szovjetunió munkásosztálya és Franciaország munkásosztálya között, megsokszo­rozzák erőfeszítéseiket a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai­nak fejlesztéséért, a békéért vívott harcban. Kétezer megfigyelőt, sajtótudósítót és fotóriportert várnak Berlinbe Berlin (MTI). A német főváros, amelynek falai között hétfőn meg­kezdődik a várva-várt négyhatalmi értekezlet, a világ érdeklődésének középpontjában áll. A külügyminisz­terek tanácskozása alkalmából a bé­ketábor országaiból és a nyugati ál­lamokból előzetes bejelentéseken ala­puló becslés szerint körülbelül 2 ezer sajtótudósító, , megfigyelő, fényké­pész, filmoperatőr és más érdeklődő érkezik a legközelebbi napokban Berlinbe. Maguk a külügyminiszte­rek és közvetlen munkatársaik elő­reláthatólag pénteken és szombaton érkeznek meg. Berlin demokratikus övezetében és Nyugat-Berlinben hatósági intézke­désre szerdától kizárólag a négyha­talmi értekezlettel kapcsolatban Ber­linbe érkező külföldi vendégek kap­1 hatnak elsőosztályú szállodákban szobát. A berlini lapok kedden fény- képfelvételeket közöltek a Szovjet­unió németországi főbiztosságának székházáról és a volt négyhatalmi el­lenőrző tanács épületéről, ahol a kül­ügyminiszterek tanácskozásaikat tartják majd. Több lap a négj^ kül­ügyminiszter arcképét és életrajzát is közölte. A négy hatalom kijelölt szakértői kedden a berlini szovjet hatóságok hivatali helyiségeiben folytatták megbeszéléseiket a külügyminiszteri értekezlettel összefüggő technikai kérdések megoldásáról. Ezek a ta­nácskozások a lap jelentések szerint zökkenésmentesen és eredményesen folynak. A szakértők megbeszélésé­nek tárgya a külügyminiszteri érte­kezlet közös titkárságának, a fordí­tási és tolmácsolási munka hiányta­lan lebonyolításának, s a sajtó gyors tájékoztatásának megszervezése, va­lamint a biztonsági intézkedések ösz- szehangolása. A Berlin amerikai körzetéhez tar­tozó Schönebergben, a volt négyha­talmi ellenőrző tanács épületére — ahol hétfőn a külügyminiszterek ér­tekezletét megnyitják — a következő- soA-endben tűzték ki a tanácskozá­sokon képviselt államok lobogóit: Szovjetunió, Franciaország, Nagy- Britannia, Egyesült Államok. A Német Demokratikus Köztársa­ság postája a négyhatalmi értekezlet előtt különleges bélyegsorozatot ad ki. A demokratikus Berlin postahi­vatalai január 25-én, a külügyminisz­teri értekezlet megnyitásának nap­ján alkalmi bélyegzőt használnak. r rr lgj gyászoltuk Ot IV égy lépésnyi egyes zárkám ^ örökké sötét volt. A te­nyérnyi ablak előtt a börtön körüli magas fal és az örökösen borús téli ég sötétségbe vonta. Itt napfényt csak képzeletben láttunk. A nyo­masztó, végnélküli csend ráneheze­dett testünkre, lelkünkre. Délután lehetett, mert már fá­radni kezdtek gondolataim, amikor cellámba hangfoszlányok szűrődtek be. Mi ez? Nem hittem a fülemnek, odahajoltam a falhoz, mohón hallga­tóztam . . . Kopogás, jel . . . A fasiszta börtönökben még a han­gos szó is tilos volt. A kopogásért, jeladásért igen komoly büntetés járt. Ismét kopogás. Figyelek. L-e-n-i-n.... Mit jelent ez? Tovább figyeltem. , Most már teljesen kivehető volt a kopogás. «Lenin meghalt . . . « Megdöbbenve meredtem magam elé. Lenin . . . Meghalt? . . Visszakopogtam: «Nem értem s s .« Nagy elvtárs a szomszéd zárkából megismételte a kopogást: «Lenin meghalt«. És még hozzátette: «Add tovább . . . « Reszkető kézzel kopogtam a másik falon: «Lenin meghalt. Add tovább«. De még mindig nem hittem el, nem tudtam elhinni. Tudtam, hogy bete­gen fekszik, mégsem hittem, nem Irta: Somogyi Pál j mertem magamnak bevallani. Lenin? . . . Lehetetlen . . . Álltam cellám közepén. Csend volt. Hallottam a szi­vem lázas dobogását. 1918-ban Moszkvában hadifogoly­kongresszuson láttam Lenint. Most is itt állt előttem. Láttam drága arcát, jóságos mosolyát, nagy bölcs hom­lokát . a . A börtönben csend volt, de ez nem a régi, megszokott, kínos csend. Ez más volt, fájó, mély, gyászos csend. ÍZ" ésőbb megtudtam, hogy ebben az időben, lehet, 'hogy ezek­ben a percekben, a világ nagyrészén mindenütt csend volt, mindent átfo­gó, mélységes, szent csend. Megállt a nyilt pályán a vladivosztoki gyors, a turkesztán—szibériai teher. Meg­álltak a hajók a Balti-tengeren és fönt északon álltak a jégtörők. Nem zúgott a tárna, csend volt a 'bányák­ban. Lenint gyászolta a világ, Pá­rizs, Berlin, Budapest, Peking, New York minden jóravaló dolgozó embe­re. Ezekben a percekben elállt a vi­lág lélekzete. Álltam sötét céliám közepén le­esett karokkal, könnyes szemmel. Könny harmatozta be most a kirgiz paraszt fekete szakállát, a pionir selymes arcát. Asszonyok, leányok, férfiak, aggastyánok szemére ráfa­gyott a könny Moszkva Vörös-terén, a 42 fokos hidegben. Lenint temették. Most tették le . . . «Esküszünk neked, Lenin elvtárs« — hangzott Sztálin szava, a nagy fo­gadalom, az eskü, a Kreml fala tö­vében. A börtöni csendet énekhang törte meg. Érces-, bátor férfihang: «Föl, föl, ti rabjai a földnek . . . « Majd többen, még többen énekelték: «A győzelem napjai jönnek . . . « Ter­jedt, harsogott az ének. Én is teli­torokkal énekeltem. Kiáltás, füttyszó vegyült a kórus­ba, a rohanó porkolábok patkós csizmáinak kopogása a vaslépcsőkön, puskatusok ütődése, majd éles, szív- bemarkoló jajkiáltásoktól visszhang- j zott a börtönfolyosó. Sok elvtársat összevertek, sokat a pincébe, az ab­laknélküli, szűk, nyirkosba tuszkol­tak le. Pár perc múlva én is ott ta­láltam magamat. De a dal nem né- mult el, itt is elkeseredetten, daco­san tovább énekeltünk . , , \ ztán csönd lett, nehéz, kínos csönd. 1924 január 22-én az újvidéki bör­tönben így gyászoltunk, így ünnepel­tük Őt, tanítónkat, apánkat, halha­tatlan halottunkat: Lenint. rJ&FÍénetek Jletictiml A. KONONOV ELBESZÉLÉSEIBŐL A mozdonvfűtő Éjfél után 10 perccel kellett a 71-es számú vonatnak megállania a Petro- grád előtti Ugyelnaja állomáson. A mozdonyvezetővel megbeszélték, hogy az állomástól a kelleténél kissé távolabb állítja meg a mozdonyt, egé­szen a perron végén, ahová a fény­szórók sugarai nem érnek el. A fűtő leszáll a mozdonyról, helyét Vlagyi­mir Iljics foglalja el. A 71-es számú vonat mozdonyve­zetője sohasem látta még Lenint. De még ha látta volna is, most amúgy sem ismerné meg. Szakállát leborot- váltatta, fején fekete, szemellenzős sapkát viselt. Amikor a vonat megállt és a sötét­ben a fűtő leugrott, Vlagyimir Iljics olyan magabiztosan lépett fel a moz­donylépcsőre, hogy a mozdonyvezető semmit sem kérdezett. Világos, hogy csakis Lenin lehetett. Hárman álltak a mozdonyon: a mozdonyvezető, a segédje és Lenin. A mozdonyt fával fűtötték. Vlagyi­mir Iljics megfigyelte: a segédmoz­donyvezető a fát először a tűz mel­lett lévő rekeszbe tette és amikor megszáradt, néhányat a tűzre dobott, a parazsat pedig egy vaslapáttal el­egyengette, hogy jobban égjen. Vlagyimir Iljics egy szeget kere­sett a falon, arra akasztotta kabátját, feltűrte az ingét és hozzáfogott fű­teni. A nyers fát betette, a rekeszbe, majd a tűzre dobta, a lapáttal meg­forgatta az izzó parazsat. A mozdony- vezető . minduntalan megfordult és csodálkozva nézte Lenint. A moz­donyvezető segédje js elégedett volt, pihenhetett. Félrehúzódott, rágyúj­tott a pipájára és figyelte az új fűtőt. így utaztak Bjeloosztrov határállo­másig. Ezután már Finnország követ­kezett. Az utasokat^ igazoltatták. Az egész vonatot átkutatták. A mozdonyvezető gyorsan leszállt, a szerelvényhez fu­tott és lekapcsolta a mozdonyt. Az­után a vízszivattyúhoz vezette, hogy vizet vegyen fel. Lassan dolgozott. Az állomáson már a harmadik jel is elhangzott, de a mozdony még min­dig a szivattyúnál állt. Az indító lihegve futott a moz­donyvezetőhöz és sípjára mutatott: Itt az indulás ideje! Ekkor a moz­donyvezető gyorsan visszatoíatta a mozdonyt és összekapcsolta a vonat­tal. Az indító jelt adott. Az állomáson az egyik tiszt figyel­te a mozdonyvezetőt. Valami eszébe juthatott, mert intett a kezével. Ka­tonák rohantak a mozdonyhoz . . . De a vonat már mozgott és elrobo­gott. Az északi lány A forradalom első hónapjaiban Moszkvába érkezett egy leány a tá­voli Északról. Moszkvában ugyancsak elcsodál­koztak, hogyan ért el idáig olyan messziről ez a fiatal leány. — Először kutyafogaton jöttünk, később rénszarvasokkal, azután lo­vakkal, végül vasúton — magyarázta a leány. Moszkvában a pályaudvarról egye­nesen a közoktatási népbiztosságra ment. Ott megkérte, mondják meg neki, helyesen valósították-e meg a szovjet hatalmat ott a távoli Észa­kon. Nem követtek-e el valahol hi­bát? Elmondta a leány, hogy hozzájuk eddig még senki sem ment a város­ból, de még könyvük,. vagy újságjuk sem volt, amiből megtudták volna, milyen is a szovjethatalom. Csak hallották valakitől — már azt sem tudják kitől — hogy Oroszországban igazságos hatalom került uralomra. Elhatározták tehát, hogy ők ma­guk is igazságos hatalmat létesítenek a távoli Északon. De hogy mindent úgy csináltak-e, ahogyan kell, azt nem tudták. A leány elmondta, hogy szovjetet választottak. Igaz embereket küld­tek oda. Gazdagokat egyáltalában nem engedtek a szovjetekbe, egyet­len egyet sem. Segítettek a szegé­nyeknek, s amióta az igazságos ha­talmat létrehozták, egyetlen éhező sincs náluk. A leány beszédéből kiderült, hogy a távoli Északon úgy alakították meg a szovjet hatalmat, ahogyan Lenin is tanította. Kitűnt, hogy mindent jól csináltak, nem követtek el hibát. A leány pár napig pihent Mosz­kvában, könyveket, újságokat adtak neki és olyan plakátokat, amelyek képekben mutatták be, miért és ho­gyan küzd a szovjet hatalom. A leány ezekkel a plakátokkal és könyvekkel tért vissza otthonába, Északra. Először vasúton, majd lo­vakkal, később szarvasokkal, legvé­gül pedig kutyafogaton utazott. Mindezt elmesélték Leninnek. Lenin majdnem megharagudott, hogy nem szóltak neki előbb az északi leányról és sajnálta, hogy nem találkozhatott vele. Ö maga sze­rette volna a leányt mindenről ki­kérdezni és elmagyarázni neki min­dent a szovjethatalomról. Mondom, majdnem megharagudott, de egyszerre csak felvidult az arca: — Tudjátok-e? — kérdezte moso­lyogva, s egy kicsit még hunyorított is, mintha titkot árulna el. — Tudjátok-e, hogy másképpen nem is történhetett volna. Hiszen ez az ő saját hatalmuk — a saját szov­jetjük. És semmi hibát sem követtek el. Lenin figyelmesen nézett az elv- társakra -— megértették-e szavait? Majd hozzátette: — Ebben van a szovjet hatalom ereje: maga a nép építi. Küldöttek Leninnél. : i

Next

/
Thumbnails
Contents