Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-12 / 9. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 január 12. A minisztertanács határozata személyi igazolványok bevezetéséről A személyi adatok igazolásának megkönnyítése érdekében a minisz­tertanács elrendelte a 16. életévüket betöltött állampolgárok személyi iga­zolvánnyal való ellátását. A személyi igazolvány tartalmazza a személyazonosságra vonatkozó összes lényeges adatokat s ezért an­nál-: kiadása után az állampolgárok­tól születési és házassági anyakönyvi kivonatot, állampolgársági igazol­ványt, az állandó és ideiglenes lakás be- vagy kijelentését igazoló szelvé­nyeket, valamint munkahelyi igazo­lást megkövetelni nem szabad. A személyi igazolványok bevezeté­se nem érinti a bejelentési kötele­zettség teljesítéséről, valamint az egyes helyeken való letelepedés en­gedélyezéséről szóló rendelkezések érvényét. A személyi igazolványokat folya­matosan 1955 június hó 30-ig kel! kiadni. A személyi igazolványokat a belügyminisztérium szervei állítják ki. A néphadsereg tagjait a honvé­delmi miniszter külön igazolvánnyal látja el. A személyi igazolvány kiállításá­hoz szükséges okiratok illetékmente­sek, a kiállításért járó térítést a bel­ügyminiszter állapítja meg. A személyi igazolvány — azáltal, hogy az összes fontos adatokat egy okiratban tartalmazza — egyszerű­síti az eddigi sokféle okmány keze­lését, megrövidíti az azok beszerzé­sére fordított időt, csökkenti a sze­mélyi iratok körüli bürokráciát, mindez jelentős könnyebbséget je­lent az állampolgárok részére. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN A „Der Morgen“ című lap ije* lenti, bogy Blank hivatalának egyik képviselőbe az utóbbi na­pokban Párizsba® tlárgyaffiásokat folytatott a>z északatlanti szövet­ség katonai szakértőivel ISO hadi­hajó építéséről, amelyek a leendő nyugat-német hadifflóttláhaz tar­toznának, BERLIN Nyugat-Ncmetország békeszere­tő lakossága szemérmetlen provo­kációnak tekinti az Adenauer- Miikknek azt a szándékát, hogy még a berlini értekezlet megkez­dése előtt a bonni parlament napi­rendjére. tűzi a hadkötelezettség bevezetését célzó törvényjavaslat tárgyalását. A nyugat-német szakszerveze­tek és ifjúsági egyesületek tagjai erélyesen követelik, hogy a ter­vezett véderő vitát törljek a bon­ni parlament napirendjéről. PÁRIZS Az „AFP“ tudósítóija jellenti Khar tűmből: Hivatalosam közölték az ülj szu- dáni kormány megalakulását, éltén Izmait1 El Azniarivali, a nemzeti I -unióm! sta párt vezetőijével.. ROM Á N-M A G Y AR TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS • Bukarest (AGERPRES). 1954 január 8-án> Bukarestben végétért a román-magyar tudományos és műszáki egy üttműködési vegyesbi­zorttiság 1953-ban megkezdett! 5. ülésszaka. A tudományos és műszaki együt tműködésli bizottság 5. ' ülésszaka jegyzőkönyvének aláírása újjíaibb lépés a két ország gazdasági éle­tének fejlesztése és erősítése útján. DALADIER NYILATKOZATA A „COMBAT“ CÍMŰ LAPNAK Párizs (MTI). Eduard Daladier nyilatkozatot adott a »-Combat« cí­mű lapnak az úgynevezett ’ európai védelmi közösséggel és az indokínai háborúval kapcsolatos álláspontjáról. Az »európai védelmi közösség«-gel kapcsolatban Daladier a többi között ezeket mondotta: »Ami engem illet, továbbra is úgy hiszem, hogy az európai védelmi kö­zösség azzal a veszéllyel jár, hogy megbontja a francia hadsereg egysé­gét, szétszakítja a Franciaország és a Francia Unió közötti szálakat és főleg előkészíti Németország hege­móniáját a hat ország Európájában«. Daladier ezután azt fejtegette, hogy véleménye szerint miért ellenzi a Szovjetunió az európai védelmi közösséget. »A Szovjetuniónak — mondotta — joggal lehet az a meg­győződése, . hogy ez a terv a Wehr­macht újjáélesztését foglalja magá­ban. E Wehrmacht célja a háború lesz, mindaddig, amíg Németország el nem szánja magát arra, hogy az Odera—Neisse határvonalat, mint a béke fenntartásának feltételét ismer­je el. Ez a határvonal Franciaor­szágra nézve is a béke határvonala. Franciaország nyilvánvaló érde­ke az, hogy baráti kapcsolatokat tartson fenn mind a tengeri nagyhatalmakkal, mind a kon­tinentális Oroszországgal. Ez egyébként hagyományos politiká­ja«. Daladier még hozzáfűzte: múlha­tatlanul szükséges, hogy bizonyos számú garancia kíséretében feleleve­nítsék az 1944 decemberi francia­szovjet szerződést. NEMZETKÖZI SZEMLE BÉKEÜZENET Az új esztendő küszöbén szokás szerint világszerte sajtónyilatkoza­tok, rádióbeszédek hangzottak el. Az állam- és kormányfők nyilatkozatai között volt egy, amely minden más nyilatkozatot háttérbe szorított s amelyet az egész világsajtó vezető helyen közölt és méltatott: Malenkov elvtárs nyilatkozata. Ez a nyilatkozat fontos külpoliti­kai esemény. A szovjet Kormányfő nyilatkozatát kénytelen volt »béke­üzenetnek« nevezni jónéhány vezető burzscá lap is, beismerve, hogy ez a nyilatkozat a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló következe­tes törekvést tükrözi. Éppen Malen- Iiav elvtárs nyilatkozata kapcsán tette fel a kérdést a »Paris Presse Intransigenat«: különbözik-e 1954 ja­nuár 1-e más évek első napjától/ »Igen — válaszolt a francia burzsoá lap — méghozzá kedvezően különbö­zik. Hosszú évek óta első ízben mu­tatkoznak igen kedvező esélyek a béke megteremtésére. Azokon a ha­gyományos jókívánságokon túl, ame­lyekkel a diplomaták egymáshoz és az államfők népeikhez fordulnak, el­ső ízben jelentkezik bizonyos re­mény arra, hogy 1954 egy új háború utáni időszaknak, a világbéke idő­szakának kezdetét jelentheti . . . « Az, hogy az emberiség az új esz­tendő elé reménységgel és bizako­dással tekinthet, hogy 1954 nem a hidegháború jegyében, hanem a »nemzetközi időjárás« enyhülésének légkörében kezdődik, a világ béke­mozgalmának, mindenekelőtt a Szov­jetunió békepolitikájának köszönhe­tő. A népek békekövetelése mind el­lenállhatatlanabb erővé válik, mely- lyel az agresszív politika megszál­lottjai is kénytelenek számolni. A háború erői pillanatra sem szűn­nek meg tovább szőni vérgőzös ter­veiket az emberiség ellen — űe »bé­kés« szólamok, hazug szavak függö­nye mögött. Az imperialista farkas azonban hiába igyekszik báránybőr­be bújni. A tények beszélnekha jobban szemügyre vesszük az óceá­non túl felröppentett »békegalambo­kat«, a szárnytollak helyén nem ne­héz felfedezni — a szuronyokat, mégis — a tény az, hogy 1953 folya­mán Koreában elhallgattak a fegy­verek, tért hódított a tárgyalások gondolata, nagyobb utat tettünk meg a nagyhatalmak közötti vitás kérdések megvitatása felé, mint azelőtt évek hosszú során. A berlini négyhatalmi értekezlet kiharcolása nagy eredmény. Január 25-én Ber­linben összeül a négy külügyminisz­ter, hogy utat keressen a német kér­dés megoldása felé. A népek remé­lik a négyhatalmi értekezlet sikerét, mert nem bombákat, nein új romo­kat, hanem életet és boldogságot akarnak. De a népek nemcsak reményked­nek, hanem harcolnak is a megszü­letett új reménység valóraváltásá- ért. Harcolnak azért, hogy sikerrel járjanak az atomháború megakadá­lyozását célzó tárgyalások is. Ezért fogadta világszerte helyesléssel min­den becsületes ember a szovjet kor­mány javaslatát, hogy az államok helyezzék törvényen kívül a tömeg- pusztító fegyvereket. Amikor az amerikai újságíró megkérdezte Ma­lenkov elvtársat, hogy véleménye szerint mi lenne a legfontosabb lé­pés, amelyet 1954-ben a világ békéje érdekében tenni lehetne, a válasz az egész emberiség vágyait, valamennyi nép béketörekvését kifejezte: »Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amely­nek értelmében az egyezmény rész­vevői ünnepélyes és feltétlen köte­lezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert«. A magyar nép örömmel üdvözli ezt az újabb szovjet békekezdeménye­zést, örömmel látja, hogy az 1953-ból 1954-be forduló zord tél napjaiban — mint Ilja Erenburg írta — »az em­berek százmillióinak szívében kí­gyóit az a reménysugár, hogy véget- ér a mindenki által megunt hideg­háború, hogy eljön a könnyebb, nyu- godtabb és az emberi névhez mél­tóbb élet«. A PATETLAOIGYŐZELEM Az elmúlt napokban a nyugati hírügynökségek táviratai világgá küríölték, hogy a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság csapatai »be­törtek« Patet-Laoba és elfoglalták Thakhek városát. Valójában az tör­tént, hogy a paíetlaoi felszabadító néphadsereg mért súlyos csapást a francia gyarmatosítókra, felszabadít­va a várost. A patetlaoi néphadse­reg előretörését az imperialisták megpróbálták felhasználni arra, hogy —a veszett fejsze nyelét mentve — elültessék a világközvéleményben az állítólagos »intervenció« hazugságát és ürügyet készítsenek elő egy eset­leges későbbi amerikai beavatkozás­ra. A nyugati propagandisták szán­dékosan igyekeznek azonosítani a vietnami és a patetlaoi felszabadító hadsereget, amikor a »vietminh-csa- patok« gyűjtőnéven nevezik mindket­tőt. A tény az, hogy a vietnami for­radalmi mozgalmak példája lelkesíti Patet-Lao népének szabadságküzdel­mét. Ennek a küzdelemnek fontos állo­mása Thakhek felszabadítása. A vá­ros a Patet-Laot Thaiföldtől elvá­lasztó Mekong-folyó partján fekszik és uralja a Patet-Lao északi és déli részét összekötő utakat. Mivel a szomszédos Vietnamnak Patet-Lao- tói a tengerig húzódó területén a néphadsereg az úr, Thakhek felsza­badítása lényegében, azt jelenti, hogy Indokína »darázsderekát« — és így a francia expediciós hadsereget is — kettévágták. Nem kellenek különö­sebb stratégiai ismeretek e tény fon­tosságának felismeréséhez. Az új év első napjaiban Thakhek vidéke is felszabadult, s Navarre francia tábornok Göbbelstől tanult frázisokkal közö'te, hogy — páncé­losokat és hadifelszerelést hátra­hagyva — sikerült rugalmasan el­szakadnia a dzsungelben előretörő népi erőktől. A 490 ezer lakosú Thaíihek-taríomány gazdag rizsföl- dekkel, ónbányákkal, erdőkkel ren­delkezik és így újabb erős ellenállá­si bázis jött létre Patet-Laoban. Ez az új bázis máris keresztülhúzta a gyarmatosítók patetlaoi katonai ter­veit, de talán ennél is fontosabb po­litikai hatása. A francia expediciós hadsereg újabb veresége még élesebben vilá­gított rá a francia közvélemény előtt a szennyes indokínai háború céltalanságára és hiábavalóságára. A becstelen rablóháborút elítélő töme­gek mozgalmához mind nagyobb számban csatlakoznak azok a polgá­ri csoportok is, amelyek belátták: a feltámadt nép ereje ellen nem lehet katonai győzelmet elérni Indokíná­ban. A »Le Monde« című francia burzsoá lap a patetlaoi felszabadító csapatok előretörésével kapcsolat­ban arról ír, hogy ez »alátámasztja a francia közvélemény azon meg­győződését, hogy Franciaországnak nem lesz-más választása, mint a tárgyalások útjára lépni«. Ezt a józan hangot mind szélesebb burzsoá körökben tapasztalhatjuk. Kétségtelen, hogy egyedül a tárgya­lások menthetik meg a francia ex­pediciós sereget a további pusztító vereségektől, a tárgyalások felelnek meg mind Franciaország és az in­dokínai társállamok népei érdekei­nek: egyedül a tárgyalások olthatják el a háború lángjait s hozhatják meg — Franciaország valódi nemzeti ér­dekeinek megfelelően — a békét és függetlenséget Vietnam és Patet-Lao népe számára. i mezőgazdasági ha!ároza! «Élését lailja legfontosabb felaM a halasi állami gazdaság párlszervezefe A kutasi állami gazdaságban az utóbbi időben feltűnően javult a pártszervezet munkája. A pártszer­vezet vezetői jól mozgósították a gazdaság kommunistáit és párton- kívüli dolgozóit az időszerű felada­tokra, a párt- és kormányhatározatok végrehajtására. A pártszervezet ve­zetőségi üléseit minden héten rend­szeresen megtartják. A vezetőségi üléseken a páriépííés kérdései mellett rendszeresen foglalkoznak a gazdaság termelési ügyeivel és a dolgozók problémáival is. A pártszervezet vezetősége felelőssé­get érez az állami gazdaság fejlődé­séért, a terméshozam növeléséért. Recseg Dezső elvtárs, a pártszerve­zet titkára elmondta azt, hogy a pártszervezet vezetőségének minden egyes tagja felelős a gazdaságban egy bizonyos terület, egy üzemegy­ség munkájáért, fejlődéséért. Pl. Rú­zsa Ferenc elvtárs, a pártvezetőség egyik tagja a nagybajomi üzemegy­ség munkájáért, az ott dolgozó elv­társak mozgósításáért vállalt felelős­séget. A pártszervezet vezetői nagy gon­dot fordítanak a gazdaság dolgozói úgynevezett apró ügyeinek elintézé­sére. A pártszervezet vezetősége a gazdaság vezetőivel karöltve időben gondoskodott a dolgozók téli tüzelő­jének beszerzéséről. Valamennyi dol­gozót ellátták elegendő téli tüzelő­vel. A szép fehérre meszelt múnkás- szállást állandóan tisztán tartják, s így benne kényelmes, meleg otthonra találnak a munkásszállás lakói. A taggyűlések színvonalasak, be­töltik feladatukat. A taggyűléseken a pártszervezet tagjai bátran bí­rálják a pártszervezet vezetőit és a gazdaság vezetőségét. Helyes javaslatokat tesznek az időszerű fel­adatok végrehajtására és egyes hi­bák kijavítására. Bírálják a gazda­ságvezetők munkáját, a vezetésben mutatkozó helytelen módszereket, nyilvánítják véleményüket a gazda­ság egész munkájával kapcsolatban. A pártszervezet vezetősége most a párt és a minisztertanács mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló határozatát ismerteti a pártszervezet tagjaival és a gazdaság pártonkívüli dolgozói­val. — Jelenlegi legfontosabb fel­adatunknak a határozat alapos meg­ismerését, annak széleskörű ismer­tetését tartjuk — mondja Recseg elvtárs. És ez valóban így is van. A pártszervezet vezetősége a dol­gozók véleményét kikérve javaslatot készít a mezőgazdasági termelés ho­zamának növelésére, a földek helyei megművelésére. Terveket készítenek arra vonatkozólag, hogy a gazdaság területén milyen módszerek alkalma­zásával tudnak kimagasló termés- eredményeket elérni. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a leg­fontosabb teendő a terméshozam nö­velésének érdekében a gondosabb ta­lajművelés és a jól bevált agrotech­nikai módszerek bátrabb alkalmazá­sa. Ezt pedig nagyon jól meg lehet valósítani. Ezzel kapcsolatban a fel­adat az, hogy a gazdaság vezetői lelkiismerete­sebben szervezzék meg a munká­kat, támaszkodjanak a dolgozók vélemé­nyére, tervszerűen irányítsák és cso­portosítsák a munkaerőt. Az agro­technika módszereit helyesen alkal­mazzák, minél előbb fordítsanak há- t''t a régi, elavult módszereknek. A pártszervezetnek ezen a terüle­ten kell nagy segítséget nyújtania a gazdaság vezetőinek. Sokkal jobban meg kell valósítani a termelés párt­ellenőrzését, mint eddig. A párt- szervezetnek rendszeres ellenőrzést kell gyakorolnia a gazdaság vezetői­nek munkája felett. Jó javaslatokkal segítsék azok munkáját, hozzák össz­hangba a párt- és gazdaságvezetők munkáját. Ne legyen kapkodás és ne forduljon elő olyan? eset, hogy a párt- szervezet és a gazdaság vezetőinek határozatai keresztezik egymást és ellentétesek, mint ahogy ez a múlt évben több esetben is előfordult. Egy-egy fontos munka végrehajtása előtt üljön össze a pártszervezet és a gazdaság vezetősége és közösen, a dolgozók véleményére támaszkodva hozzanak határoza­tokat a feladatok végrehajtására. A párt- gs kormányhatározatok nagy feladatokat rónak a pártszer­vezet vezetőire. E feladatok végre­hajtásáért teljes erővel küzdeni kell jó politikai felvilágosító munkával, a dolgozók nevelésével, állandó moz­gósításával. Új tagokkal erősíti sorait a esöhölyi pártszervezet CSÖKÖLY község pártszerveze­tének vezetői hosszú ideiig elha­nyagolták a pártszervezet erősíté­sét, nem fordítottak gond of a tág­as tagj'éicöttfelvié'tieillre. Általában az a nézet uralkodott ia .pártiszer­vezet vezetői között, hogy nincs olyan dolgozó paraszt a faluiban, aki méltó lenne arra, hogy pár­tunk tagjainak soraiba felvegyék. Természetesen ez a hibás nézet abból eredt, hogy nem foglalkoz­tak a dolgozó parasztokkal és nem láttáik azt, hogy a beadásiban, a mezőgazdasági munkákban kitűnt, jól dolgozó, becsületes parasztok­kal erősíthetnék pártunk sorait. Párt umlk® Központi Vezetlős égé ­nek 1953 október 31-i határozata felhívta falusi pártszervezeteink figyelmét a tag- és tagjeM'tiíelivé- tel fontosságára, arra, hogy minél nagyobb számban legyenek párt" szervezeteinkben közvetlen terme- lőmunlkát végző dolgozó parasz­tok. A csökölyi pártszervezet vezetői is megszívlelték a KV határozatát és foglalkozni kezdték a becsüle­tes dolgozó 'parasztokkal. Ifj. Győr Jánost és Kishét Latjoist, akik be­csületes, jól doillgozó közé'pparasz" tolk, bevonták a politikai oktatás­ba. Ezek a doillgozó parasztók örömmel vették, hogy tanulhat­nak, fejleszthetik .politikai tudásu­kat. Azóta is állandóan foglalkoz­nak velük a pártszervezet veze­tőd, nevelők^ őket, hogy kiérdemel­jék a párttagságot. A DISZ-szervezet fiataljai is igen jó munkát végeznek a köz­ségben. Horváth Gyula elvtárs irányításával és vezetésével a pártnak valóiban segédcsapaítává váltak a fiatalok. A pártszervezet* ezeknek a fiataloknak a me vetésé - re is nagy gondot fordít. Horváth elvtársion keresztül elyuit ' a fiata­lokhoz a párt szava, a párt vezető és irányító szerepe és pártunk­hoz, népi demokráciánkhoz hű fia­talokat nevel. A pártszervezet ve­zetői tudják, hogy idővel .ezek a fiatalok majd a pártszervezet egészséges utánpótlásává válnak. Éppen ezért a pártszervezet veze­tői minden segítséget megadnak a fiataloknak és a szervezet vezebői- nék, hogy még erősebb, harcosabb szervezetté váljék a falúban a DISZ. Farkas József névéi1 és Gerd éltes Lászlóval már hosszú idő óla fog­lalkozott a pártszervezet Becsü­letes, jól dolgozó emberek mind­ketten, a soronílévö feladatok megoldásában sok segítséget nyúj­tottak a pártszervezetnek. Méltán kiérdemelték, hogy pártunk tagje- lö'Jtije’ne'k soraiba fefllvegyék Őket. Mindketten most kérték tagjelölt- felvételüket és a legközelebbi tag­gyűlésen viszik a tagság elé kérel­müket. A PÁRTSZERVEZET vezetői továbbra is kitartóan foglalkozza­nak a becsületes dolgozó parasz­tokkal. Ne kampányf el adatnak te­kintsék a tag- és tagj e löl tiM'vé t elit, hanem a pártiszervezét .állandó fel­adatává tegyék. Csak akkor tud­ják a rájuk háruló feladatokat megoldani a pártszervezet vezetői, ha erőis, szilárd pártszervezetük van, ha becsületes, élenjáró dol­gozó parasztokon keresztiül szól a párt a pártonkívüli dolgozókhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents