Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

6

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1954 január Ifi.

ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT!

Az 1848—49-es magyar szabadságharc hatása megyénkben

Habsburg-gyarmatosító po- * Az erőszakos földfoglalások országos litika ellen, mely maga után jelenséggé nőnek és Somogybán is vonta a parasztság fokozott kizsák- találkozunk ilyennel. A somogyi almányolását, nemcsak a parasztság lépett fel forradalmi utón, miként azt eddigi cikkeinkből is láthattuk. A tiltakozásnak volt egy nemesi-polgári iránya is, melyet az első magyar köztársasági mozgalom, vagy közismertebben Martinovics-féle ösz- szeesküvés néven ismerünk. Ez a mozgalom — melynek szülőanyja a nagy francia forradalom volt, — mint tudjuk, elbukott. Ennek egyik főoka az volt, hogy hiányzott a forradalomhoz az erős polgári osztály. «Nevét sem tudjátok annak, micsoda

ispán április 21-én így tájékoztatta a miniszterelnököt a «communizmus» veszélyéről: -«Legközelebb folyó hó 17-én írt hivatalos jelentésemben előadtam, miképp a megyebeli köznép lelkülete az óhajtott csendesség helyett a communizmus veszélyével fenyeget. Most a hozzámérkezett tudósítások után köteles vagyok Méltóságodat tudósítani, hogy ezen rossz több helységben valósággal kitört. Nagybajom, a megyebeli legnagyobb helység a földesuraknak birtokát önhatalmúlag elfoglalta. Csokonya, hasereg a korszak felvilágosult írója, a nagy somogyi gondolkodó, Nagy- váthy János. A másik oka abban keresendő, hogy a nemesség zöme félt minden változástól és inkább a Habsburg-hatalommal szövetkezett. És végezetre, de nem utolsó sorban: oka volt a bukásnak az is, hogy nem talált kapcsolatot a mozgalom a paraszti tömegekhez sem.

az, amit másutt polgároknak, vagy j sonlókép erős helység, az urasági városi lakosságnak neveznek, — ke- birtokot megtámadta. Komlósd, Ujnép hasonlóképpen cselekedett, melyeknél ugyan a tisztviselő intézkedése némikép csendet hozott elő, de annak állandóságához nincs bizalom. Hedrehely és Aracs, Dobsza, Jákó ugyanily erőszakos foglalásért most vágynak vizsgálat alatt. — Tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy a rög- tönbíróságot kihirdetni és a közbátorság védelmére fegyveres erőt iderendelni méltóztassék.»

Jellemző erre a korszakra, s egyben Somogy megye kulturális elmaradottságára az a tény, hogy amikor Martinovics Ignác névtelenül megjelent röpiratának szerzője után nyomoz a Helytartótanács, a megye azzal válaszol, hogy sem a szerzőnek, sem a munka példányainak nyomára nerii akadt, sőt megjegyzi, hog/ a vármegye területén sem nyomda, sem könyvárus, de még könyvkötő sem található,... (Az első nyomdát csak 1876-ban állították fel Kaposvárott.)

A korszak történetéhez tartozik annak az epizódnak a megörökítése, i

A parasztság felé lé nem folytatott forradalomnak volt ez — az adott történelmi körülmények között — egészen érthető megnyilvánulása.

Közben a hivatalos vármegye is j átalakult a történelemszabta keretek között. A régi rendi vármegye utolsó közgy ülését 1848 május 1-én tartotta. Másnap megalakult a Törvényhatósági Bizottmány.

A bécsi udvar pedig — felocsúdva első ijedelméből —, hozzáfogott a márciusi kényszerengedmények visz- szavonásáhok Felizgattatja a nemzehogy II. József császár halála után j Rgeket amagyarság ellen s Jella- Somogy megye is csatlakozott azok-f csnf, teljes felhatalmazast ad a nak a megyéknek a kezdeményezd- í forradalom felszámolására ^ A déli séhez, amelyek a magyar nyelv és a határon Jellasics horvat ban hatal- magyar viselet elterjesztését DroDa. : más hadsereget szervezett es folyton gálták s a lelkes nemzeti felbuzdu- lz8atott,a maS>'ar kormány ellen. A lás megnyilvánulásaként Szigetvár . ™ azzal a Propagandavárosa Neosrádv Imre. akkori iezv- ,f?gassal. klserfe me8 olddlara alhtam, hogy szántóföldet . es

legelőt ígért neki. Magát mint felszabadítót állította be, akitől csak az uraknak és papoknak kell félniök, a parasztságnak nem. Akadt is egy délscmogyi kántortanító, .aki felült ennek az átlátszó propagandának és ezzel a rigmussal harangozott Jellasics elé:

városa Neogrády Imre, akkori jegy zője indítványára, szabadságoszlopot emelt, melyet nagyszabású ünnepély keretében avattak fel. Ez a szabad- ságpszlop csakhamar főhelye lett a tüntetéseknek, melyek a francia forradalom jelszavainak hangoztatásával zajlottak le s ezért felkeltették a kormány figyelmét is. A Helytartó- tanács 1795-ben kelt rendeletével a szabadságöszlopot leromboltatta, mint olyat, mely a közrendre veszélyes. Neográdyt pedig többrendbeli bujtogatással vádolva, fogságba vetették. Három évi raboskodás után, pellengérre való kitétellel szabadult.

idegen elnyomó hatalom azonban hiába romboltatta le a szigetváriak szabadságoszlopát. A szabadság eszméje kiolthatatlan lánggal égett már ekkor a magyar szívekben s égignyúló lángoszlopként tört fel milliók szívéből 1848 márciusának csodálatos napjaiban.

«A forradalmak — mondja Marx, — a történelem mozdonyai.» Okos és bátor masinisztákra van szükség, akik a harcra gerjedt, a történelmet beteljesítő népek élére állanak. A magyar szabadságharc mozdonyát Kossuth Lajos indítja el. Amikor az 1848-as februári párizsi forradalom hullámai végiggyűrűznek Európán, Kossuth tudta: elérkezett a döntő fordulat, most kell pótolni századok mulasztását, az alkalom többé nem tér vissza. Az alsó táblán kimondatta a jobbágy felszabadítását és a közös adózást. Javaslatait az országgyűlés és az udvar sorra elfogadta. Kossuthot ebben a munkájában hathatósan támogatta Somogy megye követe, Madarász László, aki már 1848 március 8-án felszólította a Kendeket az országgyűlésen Kossuth független kormány alakítására vonatkozó feliratának elfogadására. A megye haladó kiállásáról ad bizonyságot az a tény; hogy a március 14-én tartott megyegyűlés ' magáévá tette Pest vármegye javaslatát a független magyar kormány alakítását illetően.

Az első magyar polgári forra- dalom azonban nem hozta meg az akkor már 900.000 főt kitevő zsellérség vágyainak teljesülését. Csak annyi változás történt az életében, hogy nem hívták többé jobbágynak . . . S mert a törvényhozás nem gondoskodott számára földről, maga próbál földet adni önmagéinak.

Ti, urak, szaladjatok,

Ti, papok, ballagjatok,

Parasztok, maradiatok.

TDizony nem úgy lett, ahogyan a rigmus ígérte! A somogyi nép átkozódva és gyűlölettel emlegette Jellasics nevét. Minden oka megvolt erre, amint azt a későbbiek során látni fogjuk. Nem hitt a nép másnak, csak Kossuthnak. A szeptemberi válságos napokban egy szemtanú ezt írja: «■'Somogy, Tolna, Baranya népe Kossuthot üdvözítőjének tekinti, «előtte Kossuth szava Isten szava, Kossuth csak intsen és a nép talpra áll.» A nép lelkesedésén nem is múlott semmi. A Jellasics-féle betörés előkészületeinek hírére a kormány hozzáfogott a nemzetőri zászlóaljak szervezéséhez. A 10 rendes nemzetőri zászlóaljból a 8-ikat Pécsett állították fel s őrnagyává Vitalis Ferencet nevezték ki. A somogyi nép hazaszeretetére mutat az a tény, hogy a megye május 25-én tartott közgyűlésén elrendelt toborzás egy hónap ~ leforgása alatt olyan jó eredménnyel járt, hogy július 1-re a somogyi fiatalság már bevonult Pécsre, a 8-ik nemzetőri zászlóaljhoz.

A nemzetőrség szervezete azonban súlyos ellentmondásokat hordott magában. Ezért a kormány egyre inkább hajlott arra, hogy a nemzetőrség mozgósítása helyett önkéntes alakulatokat hozzon létre. Csányi László, Dél-Dunántúl kormánybiztosa, mint teljhatalmú biztos, szeptember elején két ízben is felhívta Zala, Somogy és Baranya hatóságait népfelkelés rendezésére. Az első felszólításra nem mozdultak a megyei hatóságok. Csak a második, erélyes felhívásnak lett foganatja. A késedelmes intézkedés* persze., magában hordozta gyümölcsét, a kudarcot. A nép ekkor is kitett magáért! Egy-két nap alatt 30—40.000 népfelkelő és nemzetőr ■ állott készen, hogy megvéd je hazá-! ját a betörni készülő ellenségtől, i

Fegyverként legfeljebb csak kasza jutott a harcosoknak. Volt azonban 12 ágyújuk, amelyeket Ruttkay Pál kaposvári kovácsmester készített tölgyfából. Vas csak arra jutott, hogy a csöveket 8—8 abronccsal vasalja meg. Jellasics seregeinek jobbszárnya szeptember 11-én reggel 6 órakor Barcsnál kelt át. A népfelkelők habozás nélkül szembeszálltak az ellenséggel, de a hősies kezdetnek szomorú futás lett a vége. A faágyuk csövei az első lövésnél megrepedtek és a fegyvertelen felkelőknek szét kellett oszlaniok, ha csak nem akarták magukat az ellenség ágyú- és puskatüzének áldozatul dobni.

A Somogy megyéről Írott mo- nográfiákban az események feljegyzői szeretnek erről a kudarcról gúnyosan beszólni. Nem ott volt a hiba, hogy — fegyver híján — meghátráltak az ellenség előtt, harem ott, hogy vezetőik az ellenség megsemmisítésének helytelen módjával kísérleteztek. Nem látták azt, amit Kossuth oly világosan megfogalmazott, hogy a népfelkelés feladata nem csatarendben, minden katonai segédlet nélkül, szabályos ütközetet vívni az ellenséggel, haneiji partizánakciókkal fogyasztani, állandó körülözönléssel nyugtalanítani, megzavarni azt és ezzel megkönnyíteni a reguláris hadsereg győzelmét. Fegyvertelenül ágyuk torkába rohanni: nem mindig, férfias helytállás, hanem sokszor értelmetlen vérpazar- íás. Hogy nem Kossuth elvei szerint használták fel a megye vezetői a. népfelkelőket, ezért nem a népet terheli a felelősség. Bárhogyan is végződött a barcsi ütközet, annak nagy jelentőséget ad az a körülmény, hogy azon a fegyveres harc kezdetét jelentő, történelmi nevezetességű szeptemberi napon egyedül Dunántúl s" közöttük Somogy népfelkelő parasztjai szálltak szembe az ellenséggel!

J

ellasics hordái hát akadálytalanul törtek előre a Balaton irányában. Útjukat pusztulás, vér, könnyek*- és jajveszékelés kísérik. A korabeli újságok így számolnak be a Jellasics-horda vandalizmusáról: 30—40-es csoportokban megrohanták á házakat és minden mezdíthatót elraboltak, »a ládákat és szekrényeket, az asztalokat és székeket összezúzván tűzre hányták, szóval a házakat úgy kipusztították, hogy nem maradt más, mint üres faluk. Az asszonyokon erőszakot követtek el, melynek következtében egy asszony már meghalt, többen pedig halálos ágyban fekszenek« — írták Kanizsáról. Iharosberénvben beverték az ablakokat, az ökröket agyonverték, a méhkasokat földhöz csapkodták és mindent elraboltak, »Mindenünket felfaltak, erdőket, útmenti fákat kivágnak . . . Néhány nap múlva a legsiralmasabb s legborzasztóbb éhhalált látjuk • felénk közelgétni« — hangzott a Marcali környékiek jajszava. Sáridon 70 marhát és 200 sertést pusztítottak el. Vesén egy halottat kiborítottak a koporsójából, ruháját letépték, a fejét betörték. Az inkei kanászokat kirabolták. Oldalakon át lehetne sorolni a bécsi udvar által hazánkra zúdított söpredék gazságait. Nincsen olyan ember a megyében, akit ezek a gyalázatosságok fel ne háborítanának. »A nép azon része is, melyet semlegesnek gondolák — írja Balatonszemes vidékéről Roboz István — kaszát köszörül s vasvillát ragad«.. Megindulnak a partizánharcok. Közben az új hatalom berendezkedik. Burich, császári tábornok katonai uralma alá kerii1 a megvo Burich. Czindery I,ászló nagvatádi földbirtokost nevezi ki főispánnak a megye élére, aki Kaposvárra siet, hogy a tábornok fogadtatására Kaposvárott mindenütt kitűzzék a fekete-sárga császári lobogót. A három hónapig tartó katonai ura- lem alatt a reakciós hnzaúp'.lók mindent száműztek a megyéből, ami a nemzeti önállóságra emlékeztetett.

sak a fiatal, alig 26 éves mar- ^ cali szolgabíró, Noszlopy Gáspár volt az. aki a nemzeti ellenállást szervezte Somogybán és arra törekedett, hogy Somogyot felszabadítsa az önkényuralom a'»’ Otthagyta hivatalát és eV-re állori a Jellasics hordáit támadó, pusztító, nyugtalanító népfelkelőknek. Ezeknek egy csoportja szeptember 24-én éjjel a sz.ő- csénvi erdőben rejtőzött el. mert megtudták, hogv Jcl’asics után mintegy 80 szekér élelmet indítottak el Zágrábból. A vállalkozást szervező keszthelyi partizánokhoz csatlakozott Farkas Márton, a vörsi nemzetőrség alhadnagya 18 vörsi, 12 főnyedi, 1 szent gyöngyi és 3 nemesvidí nemzetőrrel. Csatlakozott hozzájuk 14 bottyánpuszfái béres is. Másnap reggel rajtaütöttek a szállítmányon s

ÉRDEKESSÉGEK UNNEN-ONNAN

Mennyi ember él a F&ldőn?

Egy 1948-ban kiadott statiszfr ka adatai szerint a FöM népessége számszerűen így oszlik meg: Európa 570.000.000

Ázsia 1,238.000 000

Afrika 172.000.000

Észak- és

Köztép-Amiarika 200.000.00C Dél-Ameri'ka 102 000.008

Ausztrália és

Óc eánia 11.000.000

Összesen: 2,254.500.000

TENGEREK MÉLYSÉGE, FOLYAMOK HOSSZÚSÁGA

A Csendes-Óceán legnagyobb mélysége 10.793 méter, az AtSaafl" Óceáné 8742 méter, az Indiai-óceáné 7GÍ0 méter.

A világ leghosszabb folyója a Mi Esissippi-Míssourí, 6730 km, a Ni- Ius-Ksgcra 6500 km; az Ob-Irtis 5200 km; a Jenyiszej-Szeiesi^a 5200 km. A Duna hossza 2900 km.

LISZTBEFULLADT NÉMETEK

Az egyjk legkiválóbb árpádbázi királyaik, Ili. Béla idejében, aki 1172'teli 1196-ig uralkodott, a magyar nép gazdálkodási média jeftem- tősen fejlődőit! s ennek és a király helyes gazdasági és kiiaipcKtilkai in<- tézkedéseimek eredményeik éppen

az crszá.g jóléte 'is emelkedett. Ez a békéiben erőssé fejlődött ország Háttá vendégül 1188-ban a Bkrlba- rossza Frigyes német-római császár vezetésével hazánkon átvonulió harmadik ikereszteshadjárat főseregét- A király ,a sereget vezető csáváért Esztergom közefebien fogadta s mint a krónikás feíjegyezte, „miniden ajképzeUieHjö győnyö- rűséggel“ raikabla meg ^ császár résziéire száüiisoiil vert, négyszcibá®

bíbiortsáfrat. Esizteirgomban két, színűidig telt meigtirat ajándékozott a ‘Seregnek. Itt történt meg az ,-z utók,ormaik megörökített

estet, bogy három német katona belefulladt a iászt'tel1 felit hombárokba. . .

A mohácsi vész után beköszöntő négyszázéves német uralom aJaffc gondosan vigyázták német uraink r.rra, hogy még egyszer ilyen eset elő ne fordulhasson Magyarországéin, Evégből a magyancik lisztes hombárjait igyekeztek miméi üresebbre rabolni, Bécsibe szállítván a magyar főM minden termékéi s nyomort, éhínséget, üldöztetést hagyván fójetségüL . .

FÖLDRENGÉSEK MEGYÉNKBEN

A muH évben jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Rétbly Antal; „Ä Kárpátmedence földrengései (455—

; 1.918)“ című, nagyértekű műve, mely a Kárpálmedencében 1500 évre visszamenőleg előfordult földrengéseiéről ad időrendi áttekintést és leírást, A Somogy megyére vonatkozó adatokat az alábbiakban csoportosítottuk;

1880 február 9-én Kaposváron, 1880 november 9-án Babőcsán, Bex- zencén, Csurgón, Kaposváron, Korádon, Mernyén, Szulckon, Zákányban és Nagyatádon, 1882 január 18-án Nagyatádon, 1884 március 24-én Csurgón, 1884 október ii-én Marcal ban, 1889 április? 3-án NösnesVdaß, Varászlón, 1889 augusztus 19-én Somogy szítban, 1896 április 26-án Somogyszobon, 28-án Somogyszobon.

annak mintegy felét zsákmányul ejtették. A másik fele az erdőbe menekült., mire a szakácsi parasztok a üörnyélfbeliekkel együtt, mintegy 2 ezren átfésülték az erdőt és agyonverték az odarejtőzött, császáriakat és 17 szekeret zsákmányoltak. 24-cn a marcaliak 24 fegyveres császári katonát fogtak el a községben. 26-án Marcalinál újabb összecsapás történt a császári csapatok és a magyar partizánok között. Ennek szervezője és sikeres végrehajtója Noszlopy Gáspár vált.

A z ütközet Marcali és Boronka ™ között volt. Az ellenség erős puskázással védekezett, de Noszlopy partizánjai nem ijedtek meg a puskaporszagtól, hanem bátran nekirontottak az ellenség sorainak, azokat rövid harc után szétszórták. Négyet agyonlőttek, 14-et megsebesítettek, 118-at élve fogtak el. Ezenkívül a partizánok birtokába jutott 242 ló, 95 szekér. A magyaroknak nem volt emfccrveszteségük. Mikor ezt a győzelmet tudomására- hozták Jellasicsnak. aki már kerestette Noszlopvt, mert tudta, hogv kibékíthetetlen ellensége a császári reakciónak, dühöngött s fuvarozásra kénvszerített parasztok útján megüzente Noszlooy- nak, hogy »felakasztátja a neki okozott hátrányokért«.

A nép dühe ahol érte. ott pusztította az ellenséget. Október 1-én a enmosvi alispán ezt jelentette Osánvi László kormánybiztosnak: »Somogy megyén keresztül kanizsai vonalén minden összeköttetése az ellenségnek megszűnt«.

A

mikor a hadihely/et következtében Noszlepv Gáspár, aki a megye területén folyó partizánhar- ookat szervezi, k’szoru’t a megyéből. Debrecenben jelentkezett Kossuth Lajosnál, aki 1849 március 19-én kinevezte Somogy vármegye kormánybiztosává. Arra válla’knzott. hogv nartizénesapatokkal felszabadítja a Dunántúlt a császári megszállás alól. Noszlopy ennek a feladatnak sike- resep megfelelt. 500 forint útiköltséggel, 35 főnyi somogyi önkéntes vitézzel Szabadkán, Baján át elindult szülőföldiének felszabadítására. Marcaliban 2000 főnyi. hallgatóság előtt ismertette a kormányfői nyert megbízatását és a Dunántúl felszabadítására vonatkozó tervét s rögtön mozgósította is a környékbeli parasztokat. A nagy népszerűségnek örvendő, fiatal szabadsághős hívására pár nap alatt mintegy 15.000 ember gyülekezett össze, hogy vezetése alatt Somogy megyét felszabadítsa. Április 30-ra virradóra megtörtént Kanosvár visszafoglalása. A várost megszállva tartó császári katonaság Noszlopy jöttének hírére fejvesztve menekült el a városból, tehetetlen1

dühében néhány békés polgárt megölve előbb. Noszlopyt kitörő örömmel fogadta a nép. De nem pihent a dicsőség babéra;n. Kemény munka várt rá. Három megyére szóló népfelkelést rendelt el. Lázas sietséggel állítja össze a teljesen felszerelt me- netzászlóaljakat Kossuth számára $ közben kemény ököllel csap le hol-.a megyébe be-betörő császári seregek* re, hol pedig a belső reakcióra. De páratlan lelkesedéssel és hősi elszántsággal végzett munkájának, dicsőséges csatáinak minden eredményét szertefoszlatta a világosi fegyverletétel. Qt azonban még ez sem csüggesztii el. A Bakonyban bujdo- sik s ott szervezi a további ellenállást a bitorló császáriak ellen. Vérdíja t tűznek ki a fejére s kézrekerí- tése érdekében körülzárják a Bakonyt, de kicsúszik a gyűrűből s az Alföldön folytatja tovább a szervézr kedést, az országot vérben fürösztc reakció, ellen. A breseiai hiéna, a vé reskezű Haynau a szabadságharc le verése után mindenkit a vérpadig vág/ a bitófa alá hurcolt, aki Kos suth mellett ténykedett. Streith Mik iős balatonboglári plébánost és káp léniát. König Mórt, mert a Habsbur gok trónfosztó nyilatkozatát a tem plombán felolvasták és me űrnap y a rázták, s a népet fegyveres felkelőre buzdították, elfogatta. 1849 szeptem bér 5-én a hírhedt pesti Ujépületber Streith Miklóst agyonlőtték, fiatalkorú káplánját pedig 15 évi várfog ságra ítélték. A felszabadulás utál népi dohickráciánk utcát nevezett e Kaposvárott a szabadságharc haza fíns, vértanú somogyi papjáról Streith Miklósról.

Amikor I. Ferenc József, a sza badságharcot vérbefoitató raászá 1852-ben Magyarországra jött bekel tető látogatásra, Kaposvárott is meg fordult s' mint az egykorú feljegyze sek mond iák, még a megyeháza elől sem éljenezték. A császár magyarot szági útjának hírére Noszlopy art gondolt, hogy elfogja a császárt, h az Alföldre is ellátogat. _s ' nem en f gödi szabadon addig, míg' az 1848-a alkotmányt Vissza- nem állítja. A aiaoosan előkészített, fegyveres ah rió azonban kipattan, Noszlopyt ei fogiák s 1353 március 3-án Pesten, régi ferencvárosi temetőben bitófá kivégzik.

oszlopy Gáspár — aki ugyai csak a felszabadulás utá kapc-tt utcanevet városunkban « má i 'vé ny e mié km ű vet a megyei ti nácsház falában — hősi helytállási val, forró hazaszeretetével, aa ellei ség engesztelhetetlen gyűlöletével £ igaz hazaszeretetnek ragyogó példs ját mutatja minden kor magyarja s közelebbről Somogy megye ifjúság i számára.

N'