Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

Vasárnap, 1854 január 19. SOMOGYI NÉPLAP 7 3Cb ^ßajlcLSöketak, ÍHtt&mktizk. Pajtások! E héten bemutatjuk nektek a siófoki általános iskola úttörőiből alakút fizikai szakkört és fúvószenekart. Tovább javítják a termékek minőségét a Nagyatádi Konzervgyárban Az első képen — mint 'látjátok — éppen tmglalkoEÓson vannak a pajtások, ahol az Ssfcola kiváló és el nem íáradó pedagógusa: Kende Ferenc tanár pajtás magyarázza nekik » modeál-késiüés rejtelmeit. A pajtások {.yenkor mindig feszülten figyelnek, hogy az­tán pár perc múlva a gyakorlatban próbál­lak elkészíteni a tanultakat. Munkájuknak «■eg is van az eredménye. Látnátok csak azt 0 nagyszerű műhelyt, alto? a szép rendben fartőit szekrényben munkáik sorakoznak. A rmeüiiyezötéíT számtalan szefebnél-szebb kicsi ás nagy repiiiő-mcdell függ, még Iükhajtósos A másik képen az úttörő zenekar jókedvű, levető tagjait láthatjátok. Némelyik bizony lig litseSk ki a fényes hangszer mögül, de * nem akadályozza őket abb$n, hogy sxebb- lél-Ssebb dalokat, indulókat tanuljanak. A píieltűr tagjai ép úgy, mini a fizikai szak- öl" (s a kézimunka-, tánc-, sport-szakkör) sgíai is, egytói-egyig kitűnő vagy jeles ren- fí Simulok. Szorgalmuk és aktíva tűk szakköri ítttÉájukban is ^meglátszik, mert a fiatal, tlg párhőnepos zenekar inár igen sok szá­mi megtanult. Ilyenkor téli délutánokon, uíiker egy-e.gy induló tanulása közben pihen­ek; sokszor elbeszélgetnek arról hogyan kezdték, Bizony nem volt könnyű. JEloseor mindenhonnan kidobták őket; mit i akarnak ők, gyerekek pénz nélkül, zenei irtás »élkük De az úttörők nem azért út* SrÖt, hogy olyan könnyen feladják a harcot, a iKcg aztán ahol olyan lelkes és nagy­iért! pedagógusok vannak,’ mint Szijjárió t»Sr pajtás, a zenekar vezetője, ott nem só­iig késhet a siker. így történt aztán, hogy egkapátk, az első összeget, melyből néhány :ép. ragyogó hangszert tudtak venni. Nagy volt i öröm «le a hangszer bizony még mindig jvés. Geadolkodtak: hogy lehetne kevés ínzért — olcsó áron — sok hangszert venni. Vosza. nyakukba! vették a megyéi, sőt még a omszéd Tolnába, Baranyába is elmentek. 2t ftfliaítidt eső, vagy sár. akár hóvihar! írtig Jártak, míg végül is falvakban, cldu- )tt kis helyeken felkutatták a hiányzó hang- ereket. Nézzétek csak a képen — ez aztán zmc&tirt B>e (sgy bökkenő még mindig akadt. Nem sít nagydobjuk! Töprengett a sok kis paj- s, törték a fejüket. Gondterhelt arccal rtak & tanárok is mert a zenekar most ár rakdesklnek szívügye lett. „Nagydob dl — Bíoiürtíák a lányok Is, akik kitartóan, így szeretettel hallgatták kézimunkázna köz- Ji a szomszéd teremből Idhallatszó kezdeti varjak he — szörnyű hangokat. „Nagydob kül öcura zenekar a asenehar“ — hallatszott ne« is, onnan is. S eztán megszületett a ml&oilel, mely így hangzott: „írjunk a iUvédplroi miniszter elvtársnak! Ö biztosan gfteai fog rajtunk!“ El is ment a levél 88 útiSrö aláírásával. Egy kívánságuk volt ik: egy akármilyen, ütött-kopott nagydob án sóvárogtak. S egy hét múlva — ó ml- örta őrösi! — megjött a válasz, hagy me­ißelt a dobért, sőt a dob mellé még egy «kocsit í3 kapnak és. . . és. egy igazi, va- li, járni és nyiliogni fedő pónit! Sktes isii, mely leírni tudná, an!t érez- c a pajtásak, mikor megérkezett a gyö- űyő újvidék! Zengett az egész Iskola a Itások újjongósától. S ettől « naptól1 kezd- , li* valaki arra járt, ahol zenész pajtások cnak, hit bizony lóghatta a fülét. De még repülőgépük is van! A szekrény polcain kü­lönböző kísérleti eszközök, melyeket mind- mind maguk készítettek és bizony jó hasz­nai veszik a fizika órákon. De nemcsak a maguk örömére és tanulására készítik ezeket az eszközöket, hanem a járás szinte minden iskoláját ők látják e! ezekkel. Tanárok és úttörő pajtások nagy erőmmel és hálával fogadják a 23—29 darabból álló, gyönyörűen kidolgozol!, gondosan elkészített munkákat, melyek lehetővé teszik hogy a tanultakat saját kísérletük alapján is minél jobban el­sajátítsák. az országúi sem veit csendes, mert amerre mentek az emberek, minden kilométerkövön — otthonról ktebrudalt — lelkes trombita- és kűri-művészek fújták nagy igyekezettel, iz­zadó homlokkal és csücsörített szájjal nap- fénytől csillogó hangszerüket. S eljött a nap, mikor a község lakóinak bemutatták tudásukat. Felvonulásra készül­tek s ép ezért díszbe öltözött az egész csa­pat. Elől feszítettek a zenészek, ragyogóra s-tav2ckc.lt. trombitáikkal, kis csapatuk legvé­gén ott állt a póni, teljes díszben, háta mö- | göU a nagydobbal, mely mögül a dobos j pajíás éppen csak hogy kilátszott. A tanár a pajtás- jelt adott az indulásra, szájhoi emcl- Í kerttel; a kürtök, felcsendült az első hang, a kis dobos hatalmasat ütött a nagydobba, mire a kis póni olyat rúgott, hogy szét- szaladt az egész társaság. Volt is riadalom! Persze, nem tudták, hogy a kis pór.i még nem Igen szokta meg — fiatal koránál fog­va — az ilyen erőteljes hangokat, s ha még­olyán gyönyörűen tüjnflc is fölébe, mint a siófoki pajtások, ugyancsak tiltakozott saját személyének zenésszé nyilvánítása ellen, mely tiltakozásának lábbal és szájjal is kifejezést adott. Mit volt mit tenni: ettől kezdve a zenekar tagjainak legfőbb törekvése arra irányult, hogy szereteti pánijukkal megked­veltelek a zenét. A lányok cukorral etették, miközben a fiú pajtások körülállták és fülébe fújták a szebbnél-szebb dalokat. Minden esti hangverseny, minden szerenád egy valakinek szólt: a morcos kedvű, dacos páninak. Simogatták, becézhették, kényeztet­ték, s mivel még egy „katona“ páninak is érző szíve van — hát hamarosan megbékült és nagy kegyesen hajlandó volt most már húzni a zöldre festett kiskocsin ékeskedő szép, fehér nagydobot. Azóta a pajtások sokszor járták a vidéket, a környező falvakat, s a munkában élenjáró dolgozók: parasztok^ munkások, egyszerű em­berek és saját pajtásaik, de tanáraik és szüleik nagy gyönyörűségére is ifjú szívvel, vidám kedvre! fújják boldog, szép életük .dícséretét zengő dalaikat. Szíjj Róberiné * * •* Múlt heti rejtvényünk nyertesei: Herke Miklós, Kaposvár, Május 1- utcai iskola VIII. oszt., Löczi Gyula, ötvöskónyi, Kossuth Lajos-útca 22. A »Két gyermekkor« c. pályázat nyertesei: I. Gorrieri Zsuzsa, Sza­badság-parki ált. isk., II. Völgyi Má­ria, Vörösliadsereg-úti ált. isk., III. Vörös Márta, Szabadság-parki ált. isk. VIII. oszt. tanuló. A jutalmakat iskolájukban kapják meg az első ta­nítási napon. Hanyag Palkó csínytevései így indul el minden reggel Hanyag Palkó iskolába, Hasonlít a feje nagyon Egy szétdúlt széna­boglyára. Padja tele karcolással, Zsebkésével farag rajta. Elfeledi Hanyag Palkó, Hogy az most a munka- padja. Hazamegy, s a zsebe tömve, Szakad rajt a kabát, nadrág, Nem becsüli sem a másét, Sem magáét, s édes­anyját. JÖVAL elmúlt a lámpagyujtás ideje, amikor Balatonkilitiben Máyer József arany kalászos gaz­da háza felé igyekeztünk. Az éj fagyos, csillagos, kékes volt. Né­hol a házakból az ablakon át fénykéve tört ki és ott csillámlott a frissen hullott havon. A száraz, porzó hó úgy szállt, mintha lisz­teszsákokat ráznának, a házak eresztékjeiről nagy hócafatok lóg­tak, s amikor az ember elhaladt alatta, a legkisebb rezzenésre te­liszóródott a nyaka, kabátja hó­val. A leggyengébb hang is mesz- szire elhallatszott, s a hó úgy ro­pogott, hogy szinte csengett bele az ember füle. A házba kerülővel egy kis ut­cából lehet bejutni. Most az egész család a konyhában ült, az idő­sebb gazdaasszony a tűzhelynél a gyermekekkel, a fiatalasszony az ágyon kötött, a fiatal gazda fe­küdt, most jött haza a jéghordás­ból, kicsit megfázott, s hát meg­előzi a náthát. A jól megtermett ember úgy feküdt a fehér dunya alatt, mint élő bronzszobor, bar­nán, egészségesen. Sokmindenről beszélgettünk a kiliti földekről, a termelés prob­lémáiról és rövid idő alatt úgy összemelegedtünk, mintha régen, nagyon régen ismernénk egymást. A jövedelmezőség volt az a kér­dés, amelyről a legtöbbet beszél­tünk. — Állattenyésztés nélkül nincs jö gazdálkodás — véleke­dett. Jó növénytermesztést csak jó állattenyésztéssel lehet megho­nosítani. Egész Balatonkilitiben'. de még a szomszédos községekben is híre van Máj er gazdának, úgy beszélnek róla, mint aki érti a termelés csínját-binját. A leg­rosszabb állatok is pár hónap alatt feljavítva kerültek ki keze alól — így mondják a faluban. S A Nagyatádi Konzervgyár dol­gozói az 1953. évi termelési ter­vüket! az év vége elő tt egy hónap­pal, november 30-án teljesítették és december 31-ig 15,9 százalékkal teljesítették tű] az évi (tervelőirányzatukat. Az üzem dolgozói és1 vezetői az éves terv teljesítése, illetve túl­teljesítése mellett jieüentös gondolt fordították az üzem export Jköte- Lezetis'éigánek teljesítésére is, me­lyét szintén határidő előtt, de­cember 27-re tetjésítetíék. Amellett azonban, hogy jelen­tősen túlteljesítették évi tervfel- adataikat, az üzem dolgozói nem feledkeztek meg az üizem termé­keinek minőségi javításáról sem. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1953-as tervévbe® az 1952. évi­hez viszonyítva közel 50 százaöiék- kal javult az üzem termékeinek minősége, megállapíthatjuk, hogy az üzem dolgozói és vezetői elé. Ságoknak megfelelően hatalmas mértékben fejlődött és minden itie- kiatefcben maraidé ktalanuil eflleget tett a terv által (kiszabott felada­toknak. Az új, 1954-es tervév új köve­telményeiket, új feladatok 8it állít az üzem dóljgizói és vezetői elé. Ebben az .évben tovább kell! javí- taniok az üzem termékeinek mi­nőségét, bővíteniöik kelS a váCasz- tékot, hogy pártunk és kormá­nyuk programmj a érteimében kielégítsék megyénk dolgozói­nak az élefszínvonal emelke­dése folytán növekvő igényeit, hogy bátran mondhassák el ma­gukról: mi te aktív harcosai va­gyunk ,az életszínvonal emelkedé­séért, kormányunk proigrammjáínak magvalósításáért folyó (küzdelem­nek. Az üzem vezetői és dolgozói megértették ez^ és az új tervév első napjaiban ennek szelleméiben fogtak munkához. Az új tlervév beszélgetés közben ő is elmondja: 47—48-ban még 7—8 darab lovat is adott exportra, még 1952-ben is egyet-kettőt, de aztán nem volt jó a gazdasági év, nem volt takar­mány, s bizony neki, akinek 1947- ben 2 lova, 4 darab szarvasmarhá­ja, 5 darab sertése és 1 anyakocá­ja volt, jelenleg 2 darab lova és 3 sertése van. Nem jó gazda az — ez a véle­ménye — aki nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségének, s én mindenből eddig még minden évben eleget tettem. Csak egy ki­csit bizony megsínylette a gazda­ság az elmúlt aszályos éveket Emellett bizony, amikor teljesí­tettem a gabonabeadást, újból jöttek, adjak be még. Igaz. hogy az elmúlt években is egy holdon 45 mázsa kukori­cám termett, de az állattenyész­téshez arra van szükség, hogy et­től sokkal többet termeljünk. 1942-ben végeztem az aranykalá­szos tanfolyamot, s bizony meg kell mondani, hogy a tanfolyam részvevőinek 80 százaléka kulá- kokból tevődött össze. Az apám okos ember volt, azt mondta, a tudás hatalom, tanulj, hogy jól tudj gazdálkodni. ÉDESANYJA szól közbe, s szinte megelevenedik a múlt gyötrelmes munkától terhes napjainak sorozata, beszélni kezd. — Nem örököltünk földet, mint cselédek és ré­szes-aratók, kapások, verejtékes munkával szereztük meg. Az öre­gem — így beszél a férjéről — meghalt, fiam 7 holdon gazdálko­dik, s hogy nem rosszul, azt bizo­nyítja az is, hogy nincs hátralé­kunk semmiből. — Helyes lenne — szólt közbe a fiatal gazda —• ha ugyanúgy, mint a múltban, most is szervez­Üzemnó], s napomként (közel 100 mázsa kiváló minőségű savan.'yí- to-ijt uborkát és különféle konzerv­árut iszáJlítiamaik ki megyénk üzle­teibe. A kiszerelési munkák vég­zése melleitlt azodban gyors üfceat- fcen halad a gépek karbantartása is. Alapos gépkarbantartással, a gépek szakszerű vizsgálatával és efflleoőxfflésével készülnek az üzem dolgozói az 1954-es szezon­ra, hogy a munkák meginidiullása- koir géphibáiból eredő kiesés ne fordulhasson elő. Midiebhez azonban íeOtléiflesaüt szükséges, hogy az üzem (kellő idő­ben kapja meg a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagokat. Ennek érdekében az üzem vezetősége már megtette a szükséges intézke­déseket és edidig 97 százalékra teljesítette szerződtetésf tervét a zöldség- és gyű m Öl est termelőikkel. Leignagyóblhrészit dolgozó parasz­toklkali kötött az üzem szerződést zöldség-, burgonya- és gyümőÜcs- term esxtésre, hogy ezzel áis botzzá- járulfon a dolgozó parasztság éief- színvonaffla emeléséhez, fokozza « dolgozó parasztság fermeliásá ked­vét. Most 'tehát az üzem vezetőségé« és az üzem dolgozóin a sor, hogy az eddig elért, eredményeiíkielt to­vább fokozva új sík érék elérésé­ért induljanak harcba. Az új terv- év első napjainak ki vájó eredmé­nyei azt mutatják, hogy az üzem dolgozói megértették 'ezt, s 'ennek szeSemében fogtak munkához és a ibeütemezés szerint minden nap, miin den műszakiban hiány talíaimuS teljesítik a tervet Az üzem veze­tőinek feladata, hogy segítsék a dolgozókat munká­jukban, hogy ezti a tervevet még jofcb, (ki­emelkedőbb eredményekke’l zár­hassák, mint az «ínmít évet, iaz­ne a kormány a dolgozó parasztok számára tanfolyamokat, hogy meg­ismerjék a gazdálkodás különféle szakkérdéseit. Mert a négyzetes vetés nagyon jó, a heterózis kuko­rica, a fészkesültetésű burgonya nagy termést hoz, de az emberek­be nagyon belegyökeresedett a régihez való ragaszkodás, az újtól való idegenkedés. Az is hiba, hogy eddig nélkülünk, gazdák nélkül terveztek, s mióta gazdál­kodom, ez az első év, hogy négy nappal ezelőtt bevontak abba a bizottságba, amely kidolgozta a község tervét. Javasoltam azt, hogy a mi területünkön a talajnak megfelelő hazai szőlőt telepítsünk, de ezt noha-szőlőbe oltsuk be. Már régen meg kellett volna csi­nálni, hogy a tanács kérdezzen meg bennünket, hisz mi ismerjük a földet, mi gazdálkodunk a föl­dön. S biztos, hogy az elmúlt év­ben is már sokkal nagyobb ered­ményeket tudtunk volna elérni. Az állattenyésztést tovább akarom folytatni, s a két heréit lovat el­adom, anyákancát veszek, de szarvasmarhát is, mert most már érdemes. Beszélgetés közben többek kö­zött arról is szólott, helyes, hogy a kormány az egyéni parasztok­nak is segítséget ad silóépítéshez. De nagyon helyes lenne, ha be- tontrágyagödör építéséhez is se­gítséget ádna, hogy ne menjen veszendőbe a kincsetérő trágyalé. ÍQY beszélgettünk hosszú időn keresztül a KV. határozatáról, a tennivalókról. S úgy váltunk el egymástól, hogy biztos, Májer gazda élharcosa lesz a magasabb terméseredményért vívott harc­nak é§ szaktudásával, segíti majd községét, hogy az élenjáró közsé­gek közé küzdje fel. magát. Zsurakovszki Mihály első napjaiban főként kiszerelési ^ ós szállítási munkák folynak az | megvalósításához. zall járuüj'anaik hozzá a dolgozók ó létét jelentő ikormányprogramöi AZ ARANY KALÁSZOS GAZBA

Next

/
Thumbnails
Contents