Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 január 19. A Német Demokratikus Köztársaság szakszervezetei képviselőinek találkozása nyugatnémet szakszervezeti küldöttségekkel Reirfijni (TASZSZ). Az „ADN“ kirű^yraöfcsáá közölte a Szabad Né­»dt SízaÚcstaervezie'í'eik Szövetsége ’vezafcciséá'éiutek kommünikéját. A kcimmüiniká közli, begy ez é v íaniuár 2-án Berliniben a Szaíbad! Német Szakisa er vezetek Szövetsé­ge Titkárságának tagj/aii tmlÄ'oizrtt^k a iiyugat-aiémet szakszer veze ti IcüM'ötfcségigeil. A •nyugat-német szalcisziervezetí kű-M'-ö'-tsiégbiesi szak- szarv űzeti funkekmár1 «sok és kii- íődSöző itpartgli váJüáía'tolk üzemi biziottságainiaíí iképvi'seőői vietijjak JiésZÍ Úgy Erikkor a keká ipari do! gő­zeik szikszerveiaetén'ek ikőizipoöti vezetősége taíiáíkozött a rayugat- i ncmetiorazárgi fémipari) miuinkásoik küldötttséigóve!. A napúkban Haß- leiban iiEálkozott a Némielt Derno- krátökus Köztársaság bányász szakszervezetének központi veze- tcsáige is a nyugat-németi bányá­szok 'küldöttségévé'!. A kommüniké közli, bogy a t.a- jálkoz^isclk és basziOjetiäsiak során a nyruigat-német .szakszecrvezeteik tőibib képviselője csodálatai adó­zott azoknak a sikereknek, ame­_v ___ a Német Demokratikus K öztársaság dolgozói a Ibélkés 'épí­tés és a lákosság éleffeftét'eleiniak megjavítása terén elértek. A kül­döttek eiítéSjék az Ademaiuier és a nyugat-nfémett monopolisták áÜtó folytatotft és a Német Demokra­tikus Köztársaság elillan irányuló rágaíomh adjjáraüot. A kommüniké hangsúlyozza, hogy e találkozások a íbaráflságj és a kölcsönös megértés jegyében ■zajloittialk le. íz Ji Kína“ Éiiilssg Keszon. Vu Min, az »Üj Kína« hírügynökség különtudósítója ír­ja: John E. Hull tábornok, az ENSZ-haderők főparancsnoka ja­nuár 3-án levelet intézett K. SZ. Thimajja altábornagyhoz, a sem­leges hazatelepítési bizottság el­nökéhez. Hull megpróbálja tagadni leve­lében, hogy az ENSZ-haderők fő­parancsnoksága felelős a műkö­dési szabályok megszegéséért és a felvilágosítások meghiúsításáért Ä legnagyobb mértékben kifogá­solható hangnemben kijelenti hogy nem szabad folytatni a felvi­lágosításokat és erőszakkal rá akarja venni a semleges hazate- lepitési bizottságot arra, hogy egyezzék belé a több mint húsz­ezer koreai és kínai hadifogoly erőszakos visszatartásának bűnös amerikai tervébe. A semleges haza telepítési bi­zottság ideiglenes jelentése egész sor példát hoz fel az amerikai fél bűnös tevékenységére. Hull — abban a hiábavaló igye­kezetében, hogy elhárítsa a fele­lősséget az ENSZ-haderők pa­rancsnokságáról — a. koreai-kínai felet próbálja hibáztatni. Ha csak egy pillantást is ve­3-án Imái ellátaasylioz iníézeü Hél tünk a semleges hazatelepítési bi­zottság ideiglenes jelentésében fel­hozott tényekre, nyomban láthat­juk, hogy Hull milyen lelkiisme­retlenül hamisít. A semleges ha­zatelepítési bizottság ugyanis méltányosnak tartja a koreai-kí­nai félnek a felvilágosításokkal kapcsolatos követeléseit és elítéli az ENSZ-haderők parancsnoksá­gát, amiért halogatta felvilágosí­tás céljait szolgáló berendezések felépítését. Nyilvánvaló: sem üres cáfola­tok, sem a mások hibáztatására irányuló kísérlet nem mentesíthe­tik az ENSZ-haderők parancsnok­ságát a hadifogolyegyezmény sza- botálásával és a felvilágosítások í meghiúsításával járó súlyos fele­lősség alól. Az amerikai propagandagépezet Hull levelét kiegészítve fennhan­gon hirdeti: a amerikai fél meg fogja engedni a liszinmanista csa­patoknak, hogy behatoljanak a demilitarizált övezetbe és elhur­colják a hadifoglyokat. Nyilván­való: mindezzel arra akarják kényszeríteni a semleges hazate­lepítési bizottságot, hogy feladja pártatlan álláspontját, ne teljesít­se a működési szabályoknak meg­felelő törvényes kötelezettségeit és megengedje az amerikai fél­nek, hogy az megvalósítsa a ko­reai és a kínai hadifoglyok erő­szakos visszatartását célzó tervet A kaposvári üzemek segítsége megyénk gépállomásainak M09 CE-TÜ8S TáVIM A SZ0VÍET15HS0 HO^MUHÍSTS PéTIS ÜÖZPQNT! BSZOIíSASáfíOZ ÉS A SZOVJETUNIÓ MIHiSZTERTSItóCSfiHeZ Moszkva (TASZSZ). A szombati moszkvai Qapok közűik Mao Ce- tun$nak a Szorvjrtbnió Kommunista Pártija Központi Bizottságához és a Szovjetunió Minisztertanácsához 'intézett táviratát, A távirat így hangzik: _ „Kedves Elvíársak! Hájasam köszönöm -a születésnapom alkalmából küldött üdvözle­tükéit, / / Kívánom, hegy «a szovjet nép a Szovjetunió Nagy Kommunista Pártijának vezetésével' újabb sikerekéit érjen el a kommunizmus épí­tőre terén, [ Peking, 1954’ január 4. Mao Ce-iung" Csütörtökön az esti órákban a Városi Pártbizottság titkára, Vi- rovecz elvtéirs összehívta Kapos­vár ijpari vállalatainak vezetőit és párttitikárait, hogy megtáSgyaf-ják, milyen sejgítséigiat tudnailc ádnli a megye gépállomásainak a tiéli gép javításiban. A Városi Párífeizoittisáig titikára ismertette a ijellenflévőkkel a ,.KV, valamint a kormány hatiároizatú- naik egyes pontjai:, és rámutatott: nagy feladatok Jiánuítelk mosít' éh­ben az évben a gápáílüomásofcra a pánt- és kormányhátározajt vég­rehajtásában. A rövid ibevezetö ultán a Gépál- iomáisioik Mieigyói IgaizgatlóságáHak fomechaciikuisa, Érti Tibor a lég" ikikább hiányos alkatrészek min- íaidJaiTiatbja-ilt bemutatta, valamint a szám szerinti szükségletiéit ismer­tette. A jeDenClévő vájlíliafatvezetök lelkestem váTiákozitálc. különböző alkatrésze!: gyártására. A szükséges .ajlkátrlészekböl 400 dahafb indító fogantyú elkészíté­sét, 100 darab olajszóró távhüvely, 150 darab mellső csapszeg, 150 da­rab c sapszeg-persely és 50 darab s’zíijttiárcsa,, feromizpersály elkészíté­sét a< Vasipari Kombinát igazgató­ja váSalta. Ezek azt alkatrésziek a ; tavaszi munkában réisizvevö szánu tó traktorok alkafönébzeá. A Kaposvári Cukorgyár 409 da­rab szabályozó súlyt 'és 200 darab súlytartó, valjiamiint 1000 daraS» koirmányeineltyű-persdlly gyártását vállalta. A Kaposvári Malomipari Vá?!>a- laf vállalta 100 darab összeköt# rüdiej gyártását' 'és 2 darab csép­lőgép kijavítását. A Kaposvári Finomme dhamíkaí Váfiialat 50 darab szabályzó ten­gely, 200 darab függő csapszeg és 600 darab kormány-gömbcsap •elkészítését vállalttá. Ezenkívül a Kaposvári Faipari Vállalat a megyei KISZÖV válllalták, bogy a cséplőgép javí­tásban január és f ebruár hónapba«, segítségeit nyugtainak szakembereik­kel, ■Ez az értekezlet nagyban előse­gíti megyénk gépállomásai téli gépjavításához szükséges alkatré­szek biztosítását. Most már az a fontos, hogy ezek az alkatrészek miniéi előbb kerül*- jenek gyártásra, hogy azok a gép­állomások, lamdl'yieik edkliig is már •alkatrészhiány miaut súlyosan le maradtak, a kitűzött határidőre ■gépjavítása' tervükéit teljesíIbessék. AZ ÚJ ESZTENDŐ FOGADÁSA Moszkva (TASZSZ). V. Kudrjav- cev az „Izvesztyija“ szomhaiti szá­mának nemzetközi szemléjében arról ír, milyen hapgúliá'.'bein fo­gadta a világ közvéleménye az 1954-es évet. A világ közvéleménye — mutat rá a szemleíró — nem csekély re­ményeket tápiái a négy hatalom —- az Egyesült Államok, Angliái Franciaország és a Szovjetunió — külügyminiszter eiinek berlini ta­nácskozása iránt, Azit várja, hogy a berlini tanácskozás további lé­pést jeli ént a nemzetközi feszült­ség enyhítése felié. Ugyanilyen kedvezően reagál' a vSágközvéletmény arra, hogy az atomeanergia kérdésében a 'legkö­zelebbii jövetben eiszmecsiere váirha- íó az Egyeslült Alámok lés a Szovjetunió között. Legyen ez az év a nemzetközi feszültség további •enyhítesiének esztendeje, a tartós és szilárd' béke létrehozásábam elért nagy sikerek .éve'3z egész viliágon! —K. J, V«r riöisSnv újévi beszédének befejező szavai nemcsak a szovjet nép, ha­nem a világ mindem népe kívánsá­gait kifejezik. 'Ezzel a (kívánsággal lépett az új esztendőibe iaz embe­riség túlnyomó többsége — írja beíej eziésüjlj Kudrj ave ev. Az 1953-as év utolsó heteiben megjelent újságok és folyóiratok közt lapozgatok. Eszembe jut az ä fiatal amerikai újságíró, akivel a nyáron Egyiptomban találkoz­tam és aki kijelentette, hogy nem bízik a holnapban. Valóban, a múlt év vége kevés vigasztalást nyújtott az amerikai családok­nak. A folyóiratok és újságok, a közgazdászok és a szakértők, a konszernek és monopóliumok je­lentései mind erről tanúskodnak, ©row Pearson, a «Daily Mirror» című újság szemleírója például a következőket írja: ».. .A kereske­delmi minisztérium derűlátó kije­lentései ellenére az üzletek raktá­raiban és polcain óriási árukészle­tek fekszenek. A vásárlóképesség hanyatlott. A vállalkozók hangu­lata vigasztalan. Már júliusban az üzemi munkások száma alacso­nyabb volt, mint 1949 óta bármi- kjőr.« Olvasom, hogy az autóipari munkások nemrég megtartott washingtoni konferenciáján az egyik, munkanélküli küldött a szakszervezeti vezetők megnyug­tató kijelentéseire így válaszolt, hivatkozva a harmincas évek válságára: »Nem akarok még egy­szer főtt makkon élni.« Pedig úgy látszik ez fog bekö­vetkezni. C. Clark, angol közgaz­dász cikkében kijelenti, hogy az Egyesült Államokban 6—7 millió munkanélküli van-és számuk egy- i'e nő. Ezt maguk a kapitalista amerikai vezetők emberei sem tudják letagadni. »Több iparág ■termelésének 'hanyatlása követ­keztében az üzemekben az év kez­dete, óta 700 ezerrel, azaz körül­belül 4 százalékkal kevesebb em­ber dolgozik« — jelentette de­cember 22-én az Associated Press ügynöksége. Az 1953-as év kiábrándította azokat az, amerikaiakat, akik ab­ban bíztak, hogy a nagyméretű fegyverkezési programra hosszabb ideig magasabb színvonalon tudja tartani az amerikai kapitalista termelést. Az ipar jelenlegi ha­A DOLLÁR RABSÁGÁBAN Részletek Pjotr Nyikityin novellájából nyatlása maga után vonja a me­zőgazdasági válság további elmé­lyülését. A koldusbotra jutott far­merek, állandóan szaporítják a munkanélküliek és hajléktalanok hadseregét, sokan ezeken a téli napokon is Amerika országútjain kóborolnak. Bezzeg a mo nopóliumok nye­resége nem csökken, hanem nő és mesébe illő összegekre rúg. Az »Economic Indicators« című újság arról. ír, hogy az 1953-as év harmadik negyedében a trösz­tök átlagos évi nyeresége a múlt év harmadik negyedével szemben 37 milliárd dollárról 46 milliárd dollárra emelkedett. A kapitalista országokban solo- szór találkoztam tétlenkezű, szót- lan emberekkel. Sokezer ilyen munkanélküli csatangol a napsü­tötte Triesztben, amely most amerikai támaszpont lett. Amikor megtudták, hogy a Szovjetunióból jöttem, sokan akartak beszélni velem, hogy el­mondják bajaikat. Eszembe jut az egyik brüsszeli beszélgetésem egy belga bányásszal. — Én nem vagyok kommunista, sem szocialista, egyszerű bányász vagyok és egész életemben szenet fejtettem. 'De most nincs mun­kám. Eljöttem fiamhoz, aki a szállodában dolgozik. ...Igen... A bányász lassan beszélt. Az egyik kisebb ■ sörözőben ültünk, nem messze a Sztálingrád-uteától, (a belga főváros egyik utcája). — Nem foglalkozom politikával. De mit gondoljak az olyan rend­szerről, ahol a társadalom nem képes számomra munkát, csalá­domnak békét és kenyeret adni. Féléve kóborlók az utcákon és gondolom magamban: az ördög vigye ezt a rendszert, a pokolba azokkal, akik nem tudnak jobbat kitalálni. — Szörnyű dolog halla­ni: nincs rád szükség! Alexandriában, a Földközi-ten­ger partján épült festői, régi vá­rosban, a kávéház tulajdonosa, akivel az életről és a dolgokról beszélgettem, azt a tanácsot ■ ad­ta, hogy látogassak el Faruk ki­rály palotájába, nézzem meg az egyetemet és amennyiben értek az iparhoz, keressem fel a textil-, dohány- és riashántoló gyárakat. A tulajdonos büszke arra, hogy a Nagy Sándor által alapított vú rosban született. Amikor a jőve delmc után érdeklődöm, sóhajt és a sok külföldire panaszkodik. Ide­gen áruval kell kereskednie; úgy érzi magát, mint a gazdag emberek kiszolgálója, akinek, míg gazdái a nagy nyereséget zsebre vágják, csak a morzsák jutnak. Beszélgetésünket az utca felől lárma és zaj zavarta meg. Ugy- látszik a szomszéd boltok tulajdo­nosai összevesztek: hangosan szit­kozódtak. Egyikük egy alacsony, fekete, boglyas, kócoshajú ember, kihajolt boltja ajtaján és valamit odakiáltott szomszédjának, egy magas, sovány egyiptominak. Az utcán egy pillanatra csend támadt. A szokatlanul magas, so­vány egyiptomi átugrott a pulton, odaszaladt szomszédjához, kihur­colta a járdára és a bámészkodók helyeslő kiáltásai közepette alapo­san elnáspángolta. Mit, mondott? Mi dühösítette fel. a magasabbikat? ... ■— kér­dem a kávéház tulaidonosát. — Eh! Az amerikai segély az oka... Nem értettem. —• Az amerikai segély!... ismé­telte az egyiptomi és mosolygott. — Az a kövérebb, akit Szelimnek hívnak, azt kívánta a magasabb­nak: «Hogy kapnál amerikai se­gélyt!» ' Zri'h . És mi ebben a baj ? —, Amerikai segélyt kívánni, — és az egyiptomi köpött egyet; — annyi, mintha valakinek tűz­vészt, pestist, nyomort, halált kívánnának ... Az amerikai önzetlenség egyes propagálói azt mondják: az egyiptomiak, mint alacsonyrendű nép, még nem elég érettek ahhoz, hogy megítéljék, .mit jelent az amerikai segély. Előttem fekszik az úgynevezett «európai gazdasági együttműkö­dés» szervezet évi beszámolójának kivonata. A beszámoló azokról a komoly gazdasági nehézségekről tanúskodik, amelyekkel Nyugat- Európa, köztük Norvégia (ez nem jelenti. A fejlődés két vonala s ■’ ‘ ' i * ‘ y < \ . íMl ~ . »j. v fejletlen ország!) küzd. Norvégia fizetési mérlege 11 hónap alatt 1923 millió korna veszteséget tüntet fel. Az okok? Az Egyesült Államok megkülön­böztető intézkedései a kereskede­lem terén. Az Egyesült Államok piacaira érkező norvég árukra megszabott magas amerikai vám­tarifák. Erről a beszámolóban is szó van. Ezenkívül a norvég gaz­daság erősen megsínyli a katonai kiadások óriási terhét. A költség- vetés 40 százalékát a fegyverke­zési költségekre fordítják. Az amerikai dollár uralma a népek számára a legszörnyűbb rabságot 'J '■ÍV­► len/yeloiSBK/, QthuJuvókiá, tlGyprorszojt Xbmdnib, 3v/jár-a, oltőnio- fx:X!3Oí J‘]j JW/•'unL Qusz/rro, 2>ónta, y'ó* óíjX' -s:oyr xí/Arembury.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents