Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-23 / 300. szám
Szerda, 1953 december 23. satoum* *« »rnimsaSsaaemm SOMOGYI NÉPLAP Növeli állatállományát a marcali állami gazdaság '■ A marcali állami gazdaság nagy gondot fordít az állatállomány fejlesztésére és az állatok minőségének megjavítására. Már az évi termelési tervükbe •úgy állították be a takarmány- termelést, hogy a tervszerűen megnövelt állatállományuknak takarmányellátása ne okozzon gondot. Tervük megvalósítását segítette a jó időjárás, amit mutatnak az egymás mellett felsorakozott széna- és szalmakazlak, valamint az abraktakarmánnyal telt magtárak. A gazdaság nem -bízta el magát, mert tudja, hogy :Sok értékes takarmányt pótol az olcsóbb, de jó minőségű siló, ami csökkenti, az állattenyésztés költségét. Silózási tervüket 100 százalékig teljesítették, de van még bőven silóznivaló anyag és ezért a silózást tovább folytatják. A telet jól kihasználják az állatok minőségének megjavítása érdekében. Valamennyi állatot állat- s orvosi vizsgálatnak vetnek alá és ' a tuberkulózisra pozitiv egyede- . két egy külön majorban helyezik Jel. Ugyanígy leválasztják a ! törzstenyészetből a Bang-féle po- izitív egyedeket is, hogy ezáltal 'egészséges utódokat neveljenek mind a marha-, mind a sertés- állományban. Az állatok szakszerű etetésével és kezelésével máris komoly eredményeket értek el. A malacok elhullását 5 százalék alá szorították, viszont a választási átlagsúlyt 14 kg fölé emelték. Az állatgondozók szaktudását erősen növeli a most folyó sertéstenyésztési mesterképző iskola és az ezzel egyidejűleg megtartott szarvasmarhatenyésztési szakkör. A gazdaság dolgozói arra törekszenek, hogy ezzel a felkészültséggel jövőre még nagyobb eredményt érjenek el az állattenyésztés terén. Megyénkben 358 család lépett vissza a közös útra yüváoos tdÉiioiiíl liapnafe a kaposvári Epiissi-úii igazi A kaposvári Egyenesi-uti diougo- zck máir sokszor kertiek, Hogy s®r rel'jenelk fel -nyilvános telefont, mert arra nagy” szükség,üik volna <a . iköpnyék fakóinak. Igúnatet imár sokat kaptak, de intézkedés mindéd- di,g nem történt. A cseni úti pártezenv-ezeit népnevelői amikor felkeresték az Egyenes i-ufi dolgozó parasztokat, azoík többször ezzel a kéréssel fordul- •tak hozzájuk. Az Egyenes!-úti dolgozó parasztok kérésiét a pártszervezet éljuttatffea lapunklhciz, molynak ntívember 20 -i Számában cikk jielsmt .meg. A cikkre aj kö'zíc&adés- és postaüigyi minisztérium az ailálb- ,hi leveleit küldte: A „Somogyi Néplap"’ november 20~i száma „Kapnak-e tdefont az Egyenesi-uti dolgozók“ címmé] közli a dolgozók panaszát, hogy nem kaptak még nyilvános távbeszélő állomást. . . Méltányolva a dolgozók jogos képeimét' intézkedtem, hogy j 195év I. évnegyedében a távbeszélő állomást felszereljék. Budapest, 1953. december hó 18. Lorényi Gyula s. k. ügyosztályvezető." Az Egyenesi-úti dolgozó parasztok becsületté!1 teljesítik állam iránti köt. fozatts,égőket ,é.s az őszi munkában iu élenjárnak; Kaposvárom elsőnek fejezték be az őszi szántás-vetést. Jó munkájuk jutalmául! megiérdemBilk államunknak ezt a segítségét. Képkiállsf-ás Kaposvárott December 20-án nyúlt! mag a Műcsarnok termetűben a IV. Magyar Képzőművész:,tj Kiállítás amely .számat ad iiépzőművésizefenk fejlődéséről, arról, hogy képaőművé- szeink hogyan j,áruinak hozzá mű* ivésizetüKkel! a szocialista h-aaa építéséhez. Az idei képzőművészeti kiállítás egyben megnyitója volt az yQlsiő országos képzőművészeti bét- ,nek is, melynek keretében mind a fővárosban, mind a vidéki Városokban, kultúirotthondkliain -megnyíló képzőmülv-áeZ'.iti kiáKiításoknr.lk. A ifcépzőművészeti hét során hazánk dolgozói előadásokon,, Pnkétc'kon, ''tárfatvezotéseken ismerkednek a képzőművészet pröblémáiivai Kaposvár város is részt kért és •'vá'ileilt a képzőművészet igmeirteté- séből. A kuiérrális élet vezetői célul tűzték maguk eflié, bogy a képzőművészeti hét keretében ráirányítják ja dolgozók fiigy.; Ilimét) a festészetre, szobrászatra, grafikára. Kaposváron december 20-án a Honvédség Helyőrségi Tfeiztii Klubijában nyílt meg -a ma élő festők anyagából rendezett (képkiáEátás. A kiállításon Kossuitfh-díjas festőművészek, Csclk István, Rudniaiy Gyula mellett somogyi festek íb nagy- Bzámiban, képviselve vaun k. Iigien (széip Kunífy Lajos somogyii festőművész „Pihenő ör.og” című képe. Ugyancsak .nagyszámú osodáilója van Rudmay ,,Ügyefcgyo!tt‘’-jání.k is. A Itíáfítást, amely december 27-% lesiz nyitva, nemcsak a honvédség tisztjei, hanem városunk imÉndbn dtoilgo-zójia, megtielkintlheti. A kiállítás m: ©tekintése dij.tafan. Annak érdekében, ihqgy a dcügozóik a kiállítás során közelebb 'körülijének a képzőművészet problémájához,a somogyi képzőművész,dk munkacsoportja tárlatvezetésről íb gon- dioekodatt. Uj ez >a kiállítás. Eltérően, az eddigi- kiállítás októl, most nemcsak gyönyörködni' !• hét a szép fcápek- ibianj, hanem vásárolni iis. Annak érdekéiben, hogy dolgozóink közelebb kerüljenek a képzőművészethez és nocsak a ki,állítási termekben élvezhessék az alkotások szépségét. hanem feikáeukat, irodájukat is citt,honossá tehessék e,gy-iegy .szép képpel, igen jutányos áron /vásárolhatnak a kiállított képek közül. Már 500 forinttól kaphatók a kiállított képeik közül. S az első magyar képzőművéezetli hétről csak akkor merodhatjuk él, hogy sikerrel) zárult, ha minél több 'közüliét iro- dűlhelyiségeiit, kulturális szennák szobáit díszíti egy-egy szép festmény. E tereoi jó példává! jár í.® élen a Textillművek és a Megyei Tanács szakszervezeti bizottsága am !y már vásárait egy-egy képet. Reméljük, hegy 'az említett szervek mögött nem maradi ell a Mai gyar-Szovjet Társasáig, az MNDSZ, a •Szabaldsálgiharcos Szövetség eam, de bízunk benne, hogy a közeljövőben megnyíló megyei szakszervezeti ku’íítÚTctbhon fallát is díszíteni fogja a kiállításon vásléurqlt festmény. Az első magyar képzőművészeti hét fciáiTitás'át kívánja elmáljyítenii a Társadalom- és Tem’iészettiudo- mányi Társulat és a Városi Tanács Népművelési Osztálya rendezésében folyó ...Tuldlományos-iesltek“ Ike?,étéiben január 6-án a, Honvédség Helyőrségi Tiszti Klubjában tartandó „A XIX. század magyar ■reiai’iista festőmövészstti” című előadás. PÁRTOKTATÁS HAZA KÖZLEMÉNYE A december 23-ára hirdetett »Lenini hármas jelszó alkalmazásának néhány kérdése megyénkben« c. előadás elmarad, január 6-án, szerdán este lesz megtartva. december 28-án, hétfőn este tapasztalatcsereértekezlet lesz a jegyzetkészítésről az I., II. évfolyamú politikai iskola propagandistái részére. Kormányunk újabb és újabb intézkedései mind több olyan dolgozó parasztot győznek meg a társas gazdálkodás előnyéről, akik tájékozatlanságuk miatt kiléptek a tsz-ekből. Megyénkben eddig 358 család 665 taggal lépett vissza, hogy boldogulásukat fokozzák a közö gazdálkodás útján. A kaposvári járásban eddig 80 család 157 taggal tért vissza a járás termelőszövetkezeteibe. A göllei Lendület tsz 28 családot vett vissza. A göllei Uj élet tsz- nek 18 tagja volt és korábban feloszlatásukat határozták el. Az új begyűjtési rendelet megjelenése után elhatározták, hogy ismét megalakítják a szövetkezetét. Valamennyi volt tag belépett és 8 dolgozó paraszt újonnan csatlakozott az ismét megalakult tsz-hez. A törökkoppányi Kop- pányvölgye tsz-be 45, a bares— aranyospusztai Béke tsz-be 10 család lépett vissza. Valamennyi jtsz-ben szívesen fogadták a visz- íszatérőket és megfogadták, hogy' I a legszorosabb egységben harcolnak közös felemelkedésükért, a jobb életért. Teljesítették hizottserfés beadási kötelezettségüket a pusztakovácsi dolgozó parasztok sert óslií zlal ásban, hoigy időre telje- ' sítsé’k az állam iránti Iköt-elezettsé- gü'ket, a harmadik titok pedig az í a közismert hazaszeretet és állam- j polgári fegyelem, a,mely a puszta- kovácsi dolgozók,ait áthatja. Becsületes és példamutató magatartásukat megyeszert,e becsülik dolgozótársaik, mert tudják, hogy Puszta,kovácsi község dolgozói gyors léptekkel segítik elő a bor-, mányprograimm megvalő-sáitá'Sát. Pusztakovácsi község dolgozó parasztsága büszke arra, hogy községükben egyetlen olyan gazda sincs, aki ne teljesítette volna hízót ’.sert é she adás i ik öt el ez et tségé t, Ennék a sikernek három ti tle a van. Az egyik az, Ihogy az idén jó kukoricatermés volt, amitől jól és gyorsan híztak a sertéseik, a másik, hogy gazdagyűlésen saját maguk állapodtak meg a dolgozó parasztok, hogy kivel t^ulaak a 102százalékra teljesítettük évc*s tervünket )A kormányprogramm (megjelenése, majd -az azt ,követő árleszállítások- után, jelien tűs mértékben javult megyénk dolgozóiinak áruellátása, egyre nőttek az árukészlete ín,k és a k szolgál,ásunk is gyorsabb lett. Ennek eredményeként mi, a Kaposvári Élelmi,szer,kiskereskedelmi Vállatát vezetői és dolgozói örömmel jelentjük, hogy 1953. évi tervünket december 20-ig 102 s zúzalék r a -fceljje síit ettük. Az utóbbi hónapokban párlünk mennyiségben vásárolhatnak üzleteinkben zsírt, kenyeret és lisztet, ami ezelőtt csak korlátolt mennyiségben állt rendelkezésire. A dolgozók igényeinek természetszerű növekedése ,az élelmi- szerforiga,lomban áruforgalmunk növekedésében is jeílenitlkeze/tit és ennek tudható he, hogy tervünkét határidő előtt 10 nappal teljesítettük. Ennek a nagyszerű eredménynek eléréséért elismerés illeti bolti dőlés kormányunk határozata nyomán gozóín,kát, akik a pulit meü.-ett j'6 (jelentős mértékben megjavult az munkával harcolnak vállalatunk élelmiszerellátás, ma már megszűnt! tervéneik túlteljesítéséiért, a sorb an állás, dolgozóink Ikorllátlaí»! Kertész János igazgató. Jövőre 98 ezer holdat öntöznek az állami gazdaságokban Az állami gazdaságokban ,az idei 75 ezer holddal szemben {jövőre 98 ezer holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. Aliihoz, hogy az ilyen nagy területen — amelyhez még 11 ezer holdon az öntözési berendezés átalakítása is járul •— az építést az üzemelés idején be tudják fa« jezni. már csiszel hozzá kellett fogni az öntöző,művek létesítéséhez. E nagyarányú miunka időbeni elvégzéséhez segítséget adtak a műszáki egyetem és az agrártudományi -egyetem szakemberei. Q zabó Ferenc derűsen, hangos kö- szönéssel lép be Nyári Györ- .nyékhez. A kellemesen fűtött szobában régi, megszokott, barátságos arcokkal találkozik tekintete. Gyorsan csukja béf maga mögött az ajtót, hogy kívülrekessze az erőszakosan befelé tolakodó hűvös levegőt. Aliig felhajtott bundája és fülére húzott fekete kucsmája alól kiemelkedő izmos arcát pirosra csípte a decemberi szél. Sietve lép a tűzhelyhez, amelyben halk morajjal pattogva ég a száraz cserhásáb s kezét szaporán dörzsöl- getve a tűzhely fölött melengeti. Majd a tűzhely körül üldögélő asz- szonyokhoz fordul huncutkodva: — No, most már az asszonyoknak a meleg kályha mellett a helyük. Maguk se menjenek ki, mert lefagy az orruk — mondja, s hangosan felkacag. — Ugyan, szomszéd, iszen mi egész nap kint voltunk, mégsem fagyott le az orrunk. De úgylátszik, magára igen ráijesztett ez a kis friss idő — mondja hahotázva Nyáriné, akinek fürge kezében gyorsan forognak a kötőtűk a gyapjúfonál között. — Ha, ha, ha ... — nevet fel Nyári bácsi, aki az asztalnál ülve szemüvegén át az új »Kincses Kalendáriumában az időjárásjóslás után böngész. — Ezt aztán jól megkaptad, csak az asszonyokkal kezdjél ki... De azért, ami azt illeti — tereli másra a szót Nyári bácsi komolyan — most már elég volna a száraz fagyból, elkelne a jó hótakaró a vetéseknek. | — Bizony, nagyon szépek a vetések, úgy eltakarják a földet, akár a pázsit. Nem szeretném én sem, ha a fagy kárt tenne bennük — helyesel Szabó bácsi, s most már közelebb telepedik az asztalhoz egy székre, szembe Nyári bácsival. — Viszont a disznóyágásra igen alkalmas ez az Időjárás, nincsen sár és a szalonna Szabó bácsi tervez meg a sonka is jól át tud fagyni... — Éppen ezért jöttem,’ hogy meghívjalak benneteket holnapra a disznóölésre. Szépen gömbölyödik már a hízó, van vagy 240—250 kg-os, megérett a késre. A minap leszállítottam a beadási kötelezettségbe is egy 130 kg-os hízót, meg aztán ha ezt is levágjuk, kevesebb disznó etetésével kell vesződnie az asszonynak, hisz úgyis van elég munka a többi jószág körül. — Ugyan má! — szól közbe sietve Nyári bácsi — neked mennyi jószágod van, hogy olyan sok velük a ve- sződség-. — Mennyi? — húzza fel szemöldökét Szabó bácsi s rövid gondolkodás után így válaszol: — Ha a hízót levágom, még marad 11 disznó az ólban és van két ló, egy tehén, meg egy üsző. Hát nem elég ez? — Óh, hát ezzel van olyan sok dolgotok! — veti oda Nyári bácsi fölényesen — mi is csak hárman vagyunk a családban, s hármunknak kell ellátni a dolgot, pedig itt van két ló, egy csikó, lett tehén, két «sző, aztán meg öt disznó. És mit szólsz hozzá, hogy én mégegy tehenet akarok tartani, vagyis összesen hármat. — Hát csak tarts három tehenet — jegyzi meg bosszankodva Szabó bácsi és mély sóhajtás után hozzáteszi: — Aztán mire mentek velük? — Azért jjkarok három tehenet tartani — válaszol határozottan Nyári bácsi — mert tudom, hogy megéri. A múltkor reggel, amikor a rádióban j hallottam az új begyűjtési rendele- j tét, mindjárt kiszámítottam, hogy ha j három tehenet tartunk, csak egy év alatt a beadási kötelezettség teljesí-1 tésén felül szabadáron eladott tejért j legalább 10 ezer forintot kapunk, mert a jövő évben már csak egy tehén után kell beadást teljesíteni és az után is kevesebbet, mint az idén. De mit csodálkozol azon, hogy mi három tehenet akarunk tartani, hisz azelőtt is volt már három tehenünk, meg neked sem mindig egy tehened volt. — Az igaz, de ... — akad el a szava Szabó bácsinak és hosszan maga elé nézve tovább hallgat, magába fojtva, amit ki akart mondani. IZ ésőbb, ahogy felnéz, arcáról is “• lelátszó és hangjában is érezhető gyengéd irigységgel folytatja: — Miért most jött ez a rendelet, amikor nekem csak egy tehenem van, hiába a tejbeadási kedvezmény, ha én attól az öreg riskától csak annyit fejhetek, ami a beadásra elég, a szabadpiacra meg nem jut tej belőle. Más meg könnyen henceg két-három tehénnel. Annyi pénzt kap a szabadtejből, hogy akár abból futja az egész évi megélhetésre. Nyári bácsi kissé sajnálkozva nézi öreg barátját, amint az fejét tenyerébe hajtva, hosszú hallgatással töprengve ül előtte. Régóta ismeri már ő Szabó Ferencet, mindig jó gazda volt, szereti a földet, az állatokat és sosem volt rest a munkára. De nemcsak ő, hanem Szenna községben mások is becsületes, kötelességtudó embernek ismerik, ö azonban mindenkinél jobban ismeri Szabó Ferencet, most már jónéhány éve mindig egymással versenyeznek a munkában és a beadás teljesítésében egyaránt. A dicsősé^táblán is legtöbbször együtt van a nevük. Díszoklevelet is egyszerre kaptak már több esetben példamutató munkájukért. Mégsem hagyja ezt az embert, segít neki, most biztos, hogy szükség van a segítségre. Aztán a kezét gyengéden Szabó bácsi vállára teszi, s meleghangú, biztató szavakkal szól hozzá. — Ne emészd magad hiába! Tudom szomszéd, te is érzed, hogy a rendelet nagyon is jókor jött. Ismerd be, más a hiba nálad. Nem akarsz túladni azon a vén tehénen, csak azért, mert jófajta. Csakhogy az öreg almafát is kivágják ám, ha nem hoz gyümölcsöt, akármilyen jó-1 fajta is és fiatalt ültetnek helyette, amelytől termést lehet várni. Neked j is azt javaslom, hogy ne sajnáld azt! a vén csontot. Ha ezt eladnád, meg az üszőt és ezeknek az árát megtol- j danád a hízó árával, amit a szabadpiacon adsz el, akkor már tudnál venni két fiatal és jófajta tehenet. Nincs igazam? — Igazad van, de úgy szeretném, ha ettől a tehéntől maradna nekünk másik tehénnek való — mondja Szabó bácsi még mindig makacskodva. Aztán újabb gondolata támad. — Mondd csak, szomszéd, aztán tényleg megérné két tehénnel vesződni? Mert I őszintén szólva, én még ezzel egyáltalán nem számoltam. — Nézd, Szabó szomszéd, én nem erőszakolom a dolgot — siet a válasszal Nyári bácsi — de figyelj ide, mindjárt kiszámítjuk — hamarjában | papír, meg ceruza kerül a kezébe s j néhány pillanat múlva határozott • szavakkal így magyarázza a számvetést Szabó bácsinak: — A jövő évben már az új begyűjtési rendelet szerint csak egy tehén után kell tejbeadási kötelezettséget teljesíteni, méghozzá 15—20 százalékkal kevesebbet, mint ebben az évben. De ha csak 15 százalékkal csökken is az egy tehén utáni teibeadás és az itt, megmaradt felesleges tejet, meg aj másik tehén tejét szabadáron eladod, így egy év alatt legalább 4—5 ezer forintot kapsz tejért. Ezt pedig köny- nyen elérheted, csak akarat kell hozzá, nem kell olyan maradinak lenni. Tudsz te még venni olyan jófajta tehenet, mint a »Pifok« volt. — Maradi az ördög, de nerri én — horkan fel Szabó bácsi, de aztán ismét leeresztett hangon tovább folytatja. — Csak még eddig nem beszéltem erről a dologról senkivel sem. Igaz, hogy nem is kérdeztem meg senkit. Kevés ügyet vetettem az új begyűjtési rendeletre eddig, ami az én hibám, nem másé és belátom, hogy neked van igazad, szomszéd. — Néhány pillanatig tartó gondolkodás után, mintha csak megváltozott volna egész lénye, kitör belőle a lelkesedés: — Hát akkor tudod mit, szomszéd, túladok az öreg »Pirok«-on és úgy teszek, ahogy javasoltad. Most beállítok két tehenet az istállóba. De ugye segítesz nekem igazi jófajta teheneket keresni? — Szíves örömest segítek, már . miért ne segítenék, itt a kezem rája — mondja Nyári bácsi meleg, biztató hangon és széles mosollyal néz Szabó bácsira, aki bizakodó tekintettel búcsúzik tőle. A mint Szabó bácsi elköszönt és * sietve igyekszik hazafelé a kopogósra fagyott úton, észre sem veszi, hogy az éjszakai hideg még erősebben markol az arcába, egész testét valami kellemes melegség fűti. Egyre csak az a gondolat foglalkoztatja, hogy ezután ő is gyakrabban elbeszélget majd másokkal az új begyűjtési rendeletről, legalább a többi szennai gazda is nagyobb kedvet kap ahhoz, hogy több tehenet tartson, ami ha valamikor érdemes volt, akkor még most sokkal érdemesebb. Szűcs Ferenc.
