Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

- OMMBBniBMaMHMIIHaaMMKEi *OMOOYI NÉPLAP Szerda, 1953 december 23, A Magyar Dolgozók Parija Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás az 1. oldc.lrój.) A gépállomá so k ön, állami gazda­ságokban és ,a nagyobb term eiő sző ▼étik ez e t ckb en láb oratóriumokat kell létesíteni és az agronómusok a talajvizsgálatot végezzék ingye­nesen a term elősző v e t k ezé t e.kn ek és az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztoknak. 2. A tudományos talajművelés alkalmazásával országszerte jelen­tősen meg kell növelni talajaink termékenységét, kihasználva ai gé­pesített nagyüzemű termelés kor­látlan 'ehetőségeit a termelőszö­vetkezetekben és az állami gazda­ságokban, valamint az egyéni pa­rasztgazdaságok e téren még ki­használ afián lehetőségeit. a) A gabonafélék tarlóját a szá­razság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidöben, vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — Laza homokos felüle­tek kivételével — mindenütt meg kell hántolni. A csépiés idején már 1954-ben legalább 5 ezer traktor kettes műszakban csak tarló han­'t ást végezzen. Ezért a földműve­lésügyi, valamint a kohó- és gép­ipari miniszter 1956-ig 1500 da­rabbal növelje a viTtamoscsépIőbe- rendezések számát. Ki keli javíta­ni és csépiéire kell beállítani az összes, csak állómunikára alkalmas traktorokat és a gőzgépes, vagy robb an óin ot oro s 1 ok o m ob i 1 ok a t. b) Az őszi mélyszántást — a laza homokos, erősen szikes, vízjárásos és iápi talajok kivételével — a ta­vasszal bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddiginél ko­ráiban, lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégez­ni, legkésőbb november végéig be kell fejezni. A termőréteget ,a szán­tás fokozatos mélyítésével vastagí- 1ani kedd. c) A nedvességet megőrző, he­lyes mezőgazdasági eljárások mel­lett a szárazság elleni küzdelemben az eddiginél nagyobb mértékben kel! kiterjeszteni az öntözést. Az öntözött területeket 1954-ben 50 ezer kát. holddal, 1956-ig pádig további 110 ezer kát. holddal kell megnövelni, részben a nagy állami öntözőrendszerek 'továbbfejleszté­sével, részben a helyi öntözési le­hetőségek nagyobbmérvű kihasz­nálásával. Az öntözött területeken elsősor­ban rizst, zöldséget és kapásnövé­nyeket, valamint szálastakarmány- )f élőket (kell termelni. 3. Rendszeresen védeni kell a talajt a víz és a szél pusztpásától. Nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízforrások szabályo­zására az árvízkárok megelőzése érdekében. Lejtős terület éken víz­szintes talajművélésséi, fásítással, évelöfüvek vetésével, indokolt esetben sáncolással, továbbá bősé­ges trágyázással kell megakadá­lyozni a talaj elmosódását. A laza homok- és tőzegtalajokon mielőbb gondoskodni kell mezővédö erdő­sávok, facsoportok telepítéséről. Ennek elősegítésére a facsemeté­ket Ingyen kell a termelőiknek jut­tatni. Addig, amíg a fapászt.ák vé- dö hatás a érezhetővé nem válik, a széj által veszélyeztetett területe­ken sávos vetést kell' alkalmazni. A gyenge termőerejű homokterü­leteket, főleg a buckókat — lehető­leg szőlővel vagy gyümölcsfákkal kell betelepíteni. 4. A többszázezer kát. hold sa­vanyú és szikes talajon a talajja- ví‘ás ütemét jelentékenyen mag kell gyorsítani és a kővetkező 3 év során 180 ezer kát. holdon ta­lajjavítást kell végezni. a) Elsősorban a dunántúli erő­sön savanyú talajokat, alföldi réti agyagokáb, a szántókban ilávő szi­kes foltokat, az öntözőrendszerekbe eső savanyú és szike s talajo­kat kell megjavítani, to­vábbá meg kell kezdtem a szikes hegdők és rétek ft ttja'vitását." Ezenkívül! a tiszántúli mészltólien, fiZÜkeg, továbbá a Duna-Tisza-közi Szódás 'talajú legelőkön és réteken a helyi tanácsok, a termelőszövet­kezetek és az állami gazdaságok a helyi erőforrások feThasanái'.ésával •végezz nők meszezést, a legelőket fánccilják körüli i(i3ka.tolyázziáik) a téli: csapadék vissaaitartodira. A me­szes altalajé, íziikcs foltokat digó- zással javáteák meg. b) A kohó- és gépipari minisz- ter, iü'tetve.a bel- és kürikeresktediel- mi miniszter 1956% gondteí.oodj’éik 28.7 miilffió forint értékű talsagjaví- tógép gyártásáról, illetőleg behoza.- tálárcil. A talajjjavításhoz szüksé­ges anyagok s azok vasúti száll’lítá- sám-.k költségűit az álfám vieaüi. Meg kell kezdeni mintegy 170 ■ezer kát. boSőnyi láptalaj haszno­sítását. A iccsziíihélyi, a , magyaró- váni mezőgazdaiaájgi kísérteti inté­zet és az erezáigos vízügyi főlgaz- gaitóság 1954 december 31-ig dol­gozz!',, ki a láp terű letek hasznosítá­sán sk tervét. 5. Az á Illanni gazdaságokban és a termelőszövetkezete ikbem gyonsabban kel] rátérni a korszerű 'évelő, pil­is és fűkévéröloektet is aŰkaSlrnr.i- zó vetésforgóik bevezetésére. A me­zőgazdasági tudományos imtéaetdk és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységüknek legjobban megfelelő vet'é forgóikat ,s a helyi tanácsoik- a gépáll omáscfiíkaü eiayiütt se- g.lteék azok gyakorlatiba való be­vezetését. A szükséges fűmagvak termelését az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben keü megszervezni. Az egyénijéig gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni keli az tegy- zerü vetésforgó, Ültetve helyes 'nö­vényi sorrend betartását. A fö'ld- műveSésügyi mimiiszitérium és a he­lyi tanácsok! adjanak » termefőszö- vetlkezetekivek segítség, fi, hegy a helyes vetésforgó bevczetfeiévdi egy- fldlSban' alakítsák ki asz állandó jel­legű tenmelöbrigádokat. A brigá­dok területét a vetésforgó ideje ■al-tt lehetőleg ne változtassák. A szántóföldi brigádok tagijait a a vetésforgó. betartásábon és a ta­laj termőképességének állandó nö­velésében érdekeltté keE tenni. III. I A .gabonafélék, különösen a búza űs a rozs termielés ének fejlesztésié- ről. A felszabadulás óta a 'gabonafé­lék vetéeterül te — az ipari növé­nyek, különösen pedig az o'ajnövé- nyiek termeOéeéndk kiterjedése kö­vetkeztében — csökkent is alatta maradt a megelőző sokéves átlag­nak. A Legfontosabb benyérgabonafé- füe, a búza termésátlaga az utolsó 6 évben meghaladja a felszabadulás előtti 10 év átlagát, mégiis 'rend­kívül alacsony és messze 'elmarad ez élenjáró termelőszövetkezetek, egyénidig .gazdálkodó dolgozó pa­rasztok és áiüami gazdaságok ered­ményeitől. Míg az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. holdamként 9.5 mázsa volt, a széik- kutasi Schömherz tsz 17.8 mázsát ért el, míg a rozs termésátlaga 7.4 mázsa: volt, a mezőberényi Elő­re tsz 20.7 mázsát, ősziánpábóí 12.1 országos átlag mellett a péri Béke tsz 29.8 mázsát takarított 'be 'kát. hcTdankent. Az eJlacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a ter­melési r.ilijárá.sck helyteDen taOkail- mázáé a. A búza és a rozs előveti'"- *n'-r országoséin csak mintegy 32—35 ezázallékibsin.i megfelelő. A talaj e’ő- kétszítése általában 'gyenge a a fo­A nemesített vetőmagvak hasz­nálata s az ezt elősegítő vetőmag­csere nem elég széleskörű. A földművelésügyi minisztérium egész területén minden évben ok- ’ A légért ékesebb takarmányniövé- tóiher 31-ig be kell fejeznli. j nyűk, ez évelő piKlangóvírágú — A gabonafélék vetésénél tőre-1 étsősioiríbsn a lucerna — szálaistor __________ ___________ kedni kél! a sűrűsorú (6—8 cm-cs . kaTmányoik vetetáteniüfetét 1054, év­es a helyi tanácsok a Vefési mun-1 sor távolságú) 'vetiőgé|pelk használa- [ hőn 750 ezer kát holdba, 1955. k ákát nem szervezik meg kielégítő *ara. Ajánlani kell a. tgábooafélák módon. A sok kapkodó és 'sablonos keresztezett sorú vetését, ami a intézkedés folytán gyenge a műn- elmúlt evek tapasztalata alapja kák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfontosabb feladata a gabonafélék, különösen a búza terméshozamának erőteljes fokozása, hogy a lakosság ellátását kenyérrel, liszttel és tésztaféléikkel állandóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében: aj A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő években az elmúlt 6 év állagához kéipest mintegy 100 ezer lkat. hold­dal kell növelni. Tehát évente el kell vetni 3 millió 440 ezer kát. hold kenyérgabonát, amiből1 mint­egy 73—75 százalék legyen a búza. A kenyérgabonái élék országos termésátlagát az elkövetkező há­rom év alatf az elmúlt hat év át­lagához képest egy—másfél mázsá­val kell emelni. Az állami gazda­ságok és termelőszövetkezetek nagyüzemi termelés lehetőségének fc használásáva‘1 termésátlagaikat ennél lényegesen jobban emeljék. A búzát, rozsot azokon a legjobb 't'oilnsö területeiken vessék, áh ól1 a egnagyobb termést adják. A laza homoktalajokon a rozs legyen a fő kenyérgabona növény, miniden más talajon pedig a búza. Nemesített búzafajtáink közül elsősorban a bánkúti 1201-es és a Flecschmann 481-es búzafajtákat, rozsfajt áink közül pedig a kisvárdai és a lövászpatonai nemesített faj­tákat kell termelni. b) Az árpa vetésterületet a 6 éves átlaghoz képest 26 ezer itat. holddal kell növelni, hogy elérje a 800 ezer kát. holdat. Ezen bélül az ő'sziárpa 62 százalék legyen. Az árpátermelés országos átla­gát az elmúlt 6 év átlagához ké­pest mintegy egy—másfél mázsával kélil emelni. Nemesített őszíárpafajtáink kö­zül főleg a Béta ősziáijpát kell ter­melni, a tavasziak közül pedig át­lagosan el kell terjeszteni a Fried- r'oh-ícle 104-es, továbbá a bried- rich-féie 101-es és a peresz!egi sörárpafajtákat. 2. A gabonafélék nagyobb ter­méshozama érdekében a követke­zőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket el­sősorban az őszi kenyérgabonafé­lék, különösen a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó keretében a kevés­bé jó előveteményeket, különösen a kukoricát ist állót rágyázásb an kell részesíteni. A búzát megelőző kukoricákat korábban ikell vetni, gondosabb növényápolásban kell részesíteni, főleg pedig el kell vé­gezni az augusztusi gazoló kapá­lást. A kevésbé megfelelő elővetemé- nvek után következő, rosszul át­telelt búzákat tavasszal fejtrágyáz­ni ikell. A földművelésügyi minisz­térium fejtsen Iki széles propagan­dát a búza helyi trágyákkal (kom­kosott 'követelményeiknek nem fejéi poszt, érett istállótrágya, baromfi­meg. A trágyázásnál a giáboname:- műetk, főként a búza igényét nem veszik figyelembe, az elővetemé- nyeik itrágyázatla« tailaijto ikerül- n'sk. A .műtrágya felhasználása a szocialista üzemtekben sokszor szak­szerűtlen és így keivésbbé eredmé­nyig. A vetőmaig előkészítése: a tisztítás, csávázás nem kde,légiid. A.z egyéni termelőknek cstaik nedves csávázó szer állt rcndelkezésükTe, aimií nehézkesi, a csávázási ezért gyakran rosszul, sőt egyáltalálban nem vé- gieztiék öl. Eillhain'yagolt'ák a gabona- fé'ék növényápolási mumkáiit, a ver tések emiatt erősen itligyoimosod'tak. A szervezési hibáik követköztében a vetés álltaiéiba® megkésiik. Hiilba az is, hagy országszerte sekélyen vetnek, a sekély vetéseikben a téli fagy, a tavaszi szárazság nngyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemül termelés igényének .megfelelő vető­trágya) vailó fejtrágyázására. b) A gabonafélék, elsősorban a 'búza és a rozs ülepedett, vagy tömörített és beérett talajokba ke­rüljenek. A szcc alrjsia szektorban, ahol a helyi körülmények megen­gedik, az előveteményeik gépi erő­vel végzett őszi mélyszántást kap­tak, a terület megfelélő gyommen­tes, el kell terjeszteni a kultivátor- rál, tárcsával, vagy más megfelelő talajművelő eszközzel végzett for­gatás, illetve szántás nélküli vető- ágykészítést. Laza homokon azon­ban nem hagyható el' a mély vető­szántás s itt feltétlenül alkalmazni kell a vetőszántások hengerezését is. i c) Az országos vetési határidőik helyett a fő termelési tájakon — az elővetemények figyelembevéte­lével ajánlani kell a legjobb ve'ési időt. Az agromóm.usoík felelősen gép. Az egyéinifeg termeülőknök is döntsék el a vetés időpontját úgy, kevés vetőgiépjüik van, emiatt Sok j hegy az őszi gabonaféléket koráb- a kézi vetés. “ö ■' vbaai vessék el. A vetést az ország az ,án jelentős terméstöbbletet hozott, d) Kötelezővé kell tenni minden termeliő számára a gabonafélék ve- tőmagj-ának tisztítását és a búza csávázásáf. A bel- és kiilkereske- de mi miniszter megfelelő mennyi­ségű hatékony nedves- és por­csávázó szert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének eljenőr- zóeére és « kát. hol dánként '1 g- megfelielőbb vetőmaigmenntnség megáiiliapítására az állami gazdasá­gokat és gópállomásoikat kát éven be]iüii (egyszerű • vstőmagivizis'gjáló felszereléssel kell editálni, A gépál- lomá-'ck a tisrimelőezöivetlcezrit és egyéni termelők részére 'dájta]umúl végezzék ai vetőmagviz$gá)!)aitot. e) A .n.emesített gabonavetőmag- vakat úgy keß etezaporítani, hogy a felújítás 4—5 évenfeánt országo­san magtöuténhessék. Uj, bővebb termő, jobb. minőré- gű, gépi aratásra alkalmasabb, be- tegsiégiknök eliteniállciblb, förzsköfiy* vezatt gabdrja&ijta előállítóját '1Ó0 ezer fotóméiig terjedő jutalomban' kell részesíteni. f) Meg .beli javítani a igabana­n'műek növényápo'ási, főjeg gyam- íiintási miumflcáit. A laza tal-ijok roas- vetésétől eltekintve sziüiksiég esetén el keöll végezni a.z őszi gtlbcwafetek tava-zi' fogosokV-áé, fellírígyás -tatén- pedig a hengerezíist. Országosan itóölteiezővé kel tenni imimden tormr> K számára az a/catolást, 1954-ben meg kel] kezdtem a' 'gyomirtó vegy­szerek használatát. 3. 1954-;ben az aratást az állami gazdaságokban 70 százalflkig. a ter- melőszövetikezetekben pedig 50 szá- zfljlsikiig kell gépesíiteni. A következő -éveikben pedig ezt fcikosatcisan nö­velni kejí, 4. A rizs vetésterületiét a rendel­kezésre álló öntözővíz miannyis'c'igie, valamint ?.• tenmSŰés egyéb szükség­leteinek kielégítése alapján ce 1953 Évhez képest 1954-re 49 szá-j'/T", e.v , . ziel ókkal, £E elkövetkező 3 év alatt ken'1 2 ^zs-aval kell emelni, .pedig fcn-ioEBitosan 80 ezázialtékka'l kell növelni. A niizsfajtáimk közül álltalánosságlban a Dumghan Shali és a ,,sziegedii szakállas’4 fajtáikat, az észialkiibb irizsviditkek'en és egyes kijelölt rizsterületeken a kraszno- dárf rizsfajtáteit kell termelni. A rizs termeléséibe az edldliginél nrgyoíbb móntékbein kellil 'bekapcsol­ni a tsrnteloezö-vetkezeteket és az egyéni tenmélőlcet. A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-i'g vegye nyilván­tartásba azokat a rizstelepeket, ahol a ‘bamuliásos megbetegedés kártétele magáll’apíitihaitó veit. Eze­ken a tenüivtekéin — aiz 1954. év­ben rend lkiozésre álló vetőimag- mennyiség erejéig — a bámulásotsi 'megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni. IV. A takar.mánytirmdlés fejlesztésé­ről. Ál Jartáliomá,nyűnk tckarmányelilá- tása eléigitelen, különösen fehérjé­ben szegény. Országosan a szüikséigeeniél ki­sebb tenületen termelünk tokár­•mányt. Gy.álknan nem azokat a ta- fcsirmáinynövényi.ket termelik, ame­lyek a helyi 'viszonyoknak • 'itegijob- ban megfelelnek és a legtöbb ta- k ármány értéket adják. Elhanyagolt a fehérjében gazdag pillangósvirá­gú takarmánynövények és ezeüc ke­verékének termelése. Sok hiba vám a tafloainmányfóléik betakarításában, tartóeításiálbam, táro'lásiálbain és f®l- hasznáiiásiábain de. Viszonylag naigy területet elfog­laló legelőink és rétjeink 'nagyom elhanyagoltak, termésük alacsony és rosszminőségű. Az állatállomány részére szilárd tsk ármány.ailapat kelj teremteni, amtelymiek érdiekében a következő intézücedésiaket kell végrabajitawi: 1. Az ország különifiélie vidékein az illető vidék talaj- és éghajlati viszcpy.piinak leginkálbib megfelelő akarmiánynövényeket és fajtákat 'kell itormelni. éviién 800 ezer kát. hoíjdna, 1956. •évben 885 ez r kát. holdra kell nö­velni. Ltegf'Ointesaltíb szá'kataücar- mányniövényüin'lij, a lücemia termés- •hoaamát az elkövetkező 3 óv alatt országosan kát. holdanként 3 má­zsa iszénával kel]! omelini. Ennék ér­dekében; a) A iucepnia! és- egyéb évelő pih langóevMgúak majgyaiilbói szilárd vetőmagjalapot ikejl teremitemr. A termelőszövetikea'tekíndk' és áz egyé­nileg .gazdálkodó dőligozó pariasz- to'knaik 19-54. évben 5 ezer mázsa, 1955. 'évben 8500 mázsa, 1956. év­ben 10 ezer mázsa Uucerma vető­magot kell k'iikr önadm'i lazzai, hogy ®®t két éven b.l'ü'l kifagástalam mi­nőségű termésből: azonos sú'Iymeny- nyiségiben adják viasza. b) A lucerna magtermésének nö­velése érdekében is meg kell javí­tani a termelési eljárást nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A luccr.namarf ára mázsánként 1500 forint ieigyen és -ehhez kell arányo­sítani a több» évelő növények mag­yarnak árát is. A gépállomások, ál­lami igazdaságok, a cséplési idény­ben megfelelő számú cséplőgépet állítsanak a lucerna ős a heremag csópl-ésére. c) A lucernaszóna és a töbhi évelő ip iliapgósvirágú szálastakar­mánynövény szénakészítési veszte­ségeinek csökkentésére el kel] ter­jeszteni Kunid Ede 'egyetemi tanár rerdsodrásos szénaszállítási mód­szerét. A lucerna- és vörö,slhere ',áb- láko.n égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát. A termelők a kár­tékony rovarokat bogáríogássaí, permetezéssel, porzássa] pusztít­sák. Meg kell szervezni a rovar­irtást pulykával és gyöngyiyúkkal is. 2. A. szilárd takarmányalap meg­teremtése érdekében a legfonto­sabb és legnagyobb takarmányér­tékeket adó kukorica termésátla­gát az utolsó -hat év átlagjához ké­est bárom év alatt kai. holdan­A •kukoricát lehetőiéig istállótrágyá- zott s ősszel mélyen szántott föld­be Ikell vetni Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termelők a 'kukoricát leg­alább háromszor kapálják és al­kalmazzák minél többen a pótbe- pc-rzást, amely az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján jelentős ter­més-többletet hoz, A termelőszövetkezetek és az állami .gazdaságok a kukoricát *e- helőleg négyzetes művelésre ves­sék, a kapálást pedig keresztben- hosszában géppel végezzék. Fokozatosan rá kelj térni a be- terózis kukoricavet'őmag használa­tára. Ennek érdekében fokozatos fejlesztéssel évente 25 ezer kap holdon kell heterózis ku'korioave- tőmaigot termelni. A heterózis ku- korícavető.mag minden mázsáját a termelőszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok szokvány-minőségű takarmány­kukoricáért egy-egy arányban kap­ják cserébe. A Ikukorioaszárat a veszteségek elkerülése végett a törés utám azonnal le kell' takarítani, be kell silózni, vagy beázás ellen biztosa« védő kúpokba, kazlakba kell rak­ni. 3. A takarmánytermelést úgy kell megszervezni, hogy április kö­zepétől kezdve a téli időszakig ál­landóan megfelelő mennyiségű zöldtakarmány álljon mind a ter­melőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazdaságok rendelkezésére. A zcldtakarmány-ejlátás folya­matosságának biztosítása éndeké- bpn nagyobb gondot kell fordítani a tavaszi vetésű zöld'.akarmányok és a másodtermények vetésére. Ez utóbbinak fokozatosan mintegy 50 százalékát olyan növényféleségek­ből' kell elvetni, amelyek az ősz* hónapokban zöldlakarmányként használhatók fel (cirokfé'lék, szu- dáni fű, takarmánykáposzta), (A határozat folytatását fapunk holnapi szúm-áiban közöljüík.)

Next

/
Thumbnails
Contents