Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-13 / 292. szám

Vasárnap, 1953 december 13. SOMOGYI NÉPLÁP 5 Válasz Lőczi János elvtársnak, az ötvöskónyi politikai iskola II. évfolyamú hallgatójának kérdésére A falusi politikai iskolák ellenőrzésének tapasztalataiból Megyénkben minden pénteken tart­ják a falusi pártszervezetek az ok­tatási napot. A Megyei Pártbizottság és a járási pártbizottságok ágit. prop. osztályainak munkatársai és aktívái úgy osztják be munkájukat, hogy ezen a napon segítséget tudjanak adni a tanfolyamoknak. A tanfolya­mok ellenőrzése és segítése a járási pártválasztmányi ülések után jelen­tősen megjavult. Számos fontos in­tézkedést hoztak a választmányi ülé­sen a propagandamunka megjavítá­sára, a tanfolyamok színvonalának emelésére, a propagandisták támoga­tására. A határozatok megvalósítása nyomán -máris eredményekről szá­molhatunk be. BELAVÄR községben az I. évfo­lyamú politikai iskola már többször elmaradt. Most pénteken azonban a hallgatók 50 százaléka összejött és megtartották a foglalkozást. Az el­lenőrzés feltárta a foglalkozások el­maradásának okát. A pártszervezet munkájának hiányosságából adódott, hogy a politikai iskola eddig elma­radt. A pártszervezet ugyanis nem végzett politikai munkát annak érde­kében, hogy a hallgatók megjelenje­nek a foglalkozásokon. A tanfolyam hallgatói tsz-tagok és dolgozó parasz­tok, akiket érdekel pártunk politiká­ja, akik tudják azt, hogy feladataikat csak akkor tudják jól ellátni, ha ta­nulnak. A pártszervezetnek is érde­ke, hogy a kommunisták elméletileg felkészült elvtársak legyenek, akik képesek arra, hogy a pártszervezet előtt álló feladatokat megoldják. Ezért a pártszervezetnek fokozott gondot kell fordítania a hallgatók megjelenésére, a politikai iskola jó működésére. A legutóbbi foglalkozás azt igazolja, hogy az elvtársakat ér­dekli a tananyag. Horváth és Tóth elvtársak alaposan felkészültek a foglalkozásra: hozzászólásukkal bizo­nyították ezt. Ezek az elvtársak igen helyesen beszéltek arról pl., hogy az orosz munkások az imperialista há­borúban a Bolsevik Párt vezetésével saját burzsoáziájuk ellen fordították a fegyvert, megdöntve azok hatal­mát, megteremtették a proletáriátus diktatúráját. A bélavári politikai iskola propa­gandistájának, hallgatóinak az a fel­adatuk, hogy lelkiismeretesen felké­szüljenek a foglalkozásokra, a hall­gatók készítsenek jegyzetet az anya­gokból és bátran vitázzanak. A párt- szervezet foglalkozzék a hallgatók­kal és a propagandistával, segítse a tanfolyam eredményes munkáját. A LÄBODI BÉKE TSZ politikai iskoláján legutóbb 7 elvtárs jelent meg, öten hiányoztak. A megjelent elvtársak többsége jól felkészült, en­nek eredményeképpen jó vita alakult ki. Futó Lajos propagandista felké­szülése szintén jó volt, az általa ki­dolgozott kérdések jók voltak. Jól megvitatták az elvtársak pl. azt, hogy Oroszországban először vette kezébe a proletáriátus a hatalmat és ez a hatalom a többség hatalma a kisebb­ség felett. Megvitatták, hogy a bur- zsoá államhatalomban a kisebbség gyakorol elnyomást a többség felett. Ennél a kérdésnél Baksa János elvtársnak veit jó hozzászólása, aki egyben azt is megmagyarázta, hogy a Szovjetunióban megszüntették a kizsákmányoló osztályokat és telje­sen megszüntették az embernek em­ber által való kizsákmányolását, így a Szovjetunióban már nem beszél­hetünk többségről és kisebbségről, hanem az egész dolgozó népről. A foglalkozáson az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása is érvénye­sült Pl. összehasonlítást tettek a ka­pitalista és a szocialista termelés cél­ja között. Elmondták, hogy a kapita­lizmusban a maximális profit meg­szerzése a termelés célja, a szocia­lizmusban pedig a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégí­tése a cél. Elmondták, hogy pártunk legutóbbi határozatai éppen azt a célt tartják szem előtt, hogy a dol­gozók fokozott ellátását biztosítsák. A foglalkozás élénk vitája azt mu­tatta, hogy az elvtársak nagy érdek­lődéssel tanulmányozzák az anyagot. Többségüknek jegyzete van és figye­lemmel kísérik az egyes hozzászólá­sokat, bátran vitába szállnak. A pro­pagandista elvtársnak azonban még alaposabban fel kell készülnie, hogy a vitás kérdésekben a helyes állás­pontot tisztázni tudja. A pártszerve­zet és a propagandista arra töreked­jék, hogy a legközelebbi foglalkozá­son valamennyi hallgató megjelenjen és a foglalkozásokon jó vita alakul­jon ki. A tanultak jó munkára moz­gósítsanak. Növelik állatállományukat a kadarkuti dolgozó parasztok Az elvtársnak az volt a kér­dése: Ha a szocializmus győzel­me forradalom útján jöhet létre, miért beszélünk pl. a nyugati tő­kés országokban békekormányok alakításáról? Először is tisztázni kell, hogy a szocialista forradalom nem egyik napról a másikra győz és nem feje­ződik be azzal, hogy a munkásosz­tály kezébe veszi a. hatalmat. A szo­cialista forradalomnak biztosítania kell a munkásosztály hatalmát, meg kell valósítania a szocialista iparosí­tást, a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, a kizsákmányoló osztá­lyok felszámolását, széleskörű kul- túrforradalmat. A döntő feltétel a munkásosztály hatalmának, a prole­táriátus diktatúrájának kivívása, megtartása. Az elvtársat, mint kér­déséből kitűnik, az érdekli, hogyan szerzi meg a munkásosztály a hatal­mat ma a nyugati kapitalista orszá­gokban. Lenin és Sztálin kimutatták, hogy a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet formái, módszerei, útjai és üteme külön­félék lehetnek 'és lesznek a különböző konkrét tör­ténelmi viszonyok között. Lenül egyenesen rámutatott erre: "Minden nemzet eljut a szocializmushoz — ez elkerülhetetlen — de nem teljesen egyformán jutnak el hozzá. Mind­egyik belevisz valami sajátosat a de­mokrácia egyik- vagy másik formájá­ba, a proletárdiktatúra egyik vagy másik válfajába, a társadalmi élet különböző területein végbemenő szo­cialista átalakulás ilyen vagy olyan ütemébe»-. A népi demokráciák, köztük a mi népi demokráciánk is, mint a társadalom politikai szervezeté­nek új formája, a konkrét törté­nelmi körülmények és mindenek­előtt a hatalmas Szovjetunió lé­tezése mellett alakulhattak ki és alakultak ki. Olyan körülmények között, amikor tovább mélyül a kapitalizmus álta­lános válsága, amikor kiéleződnek az imperializmus összes ellentmondá­sai, erősödik a munkásmozgalom a tőkés országokban, fokozódik a gyar­mati és függő viszonyban lévő or­szágok népeinek nemzeti felszabadító harca és amikor gyökeresen megvál­toztak a nemzetközi küzdőtéren az erőviszonyok a szocializmus javára. A népi demokráciák keletkezését és fejlődését most e cikkben nem tár­gyalhatjuk. erre Rákosi elvtárs: "Né­pi demokráciánk útja» című előadá­sában kaphat választ az elvtárs. Ha a nyugati kapitalista országok munkásosztályainak harcát vizsgál­juk, fontos tehát, hogy az adott tör­ténelmi viszonyokat figyelembeve­gyük. Ezt az előbbiekben már vázol­tuk, de vizsgáljuk tovább. A nemzetközi munkásmozgalom vezérei szigorúan megkövetelik az adott körülményeknek és a történel­mi helyzet sajátosságainak figyelem­bevételét Határozottan tiltakoznak a‘ politikai kérdések megoldásában a sablon és a dogmatizmus ellen. Arra tanítanak, hogy a taktikában a leg­teljesebb rugalmasságot kell tanúsí­tani, hogy a munkásosztály és az összes dolgozók felszabadításáért fo­lyó harcban a társadalmi tevékeny­ség valamennyi régi és új formáját fel kell használni. Jelenleg a tőkés országokban a munkásosztály felszabadító harca az amerikai imperialisták gazdasági és politikai terjeszkedésének, az ural­kodóosztályok hazaárulásának kö­rülményei között folyik. Egyre fenye­getőbbé válik az a veszély, hogy eze­ket az országokat erőszakkal bevon­ják egy agresszív háborúba a béke, a demokrácia és a szocializmus tá­bora ellen. Ilyen körülmények kö­zött a tőkés országok kommunista pártjai halaszthatatlan feladat­nak tartják az amerikai terjesz­kedés elleni harcot, az imperialisták agresszív politikája elleni küzdelmet, a nemzeti szabad­ságért és függetlenségért, az egész világ békéjéért és a népek biztonsá­gáért. Ez a harc szorosan összefonó­dik a dolgozók általános demokra­tikus mozgalmával, mely a demo­kratikus szabadságjogok megvédésé­ért, kiterjesztéséért, a széleskörű szociális átalakulásért folyik a re­akció ellen. A függetlenség kivívása, a demokratikus fejlődés biztosítása és a béke megőrzése általános nem­zeti, általános demokratikus feladat. Sikeres megoldásuk érdekében a tő­kés országokban a kommunista pár­tok fokozzák a harcot a tömegekért, igyekeznek egyesíteni a nép legszé­lesebb rétegeit a békéért és nemzeti függetlenségért folytatott harcra. Itt vetődik fel a háborús kormányok megbuktatásának és békekormányok alakításának kérdése. A mai viszonyok között az összes demokratikus erők tömörítésének és egyesítésének egyik politikai formája a népi demokratikus rendszer, amely lehetővé teszi a döntésre meg­érett kérdések megoldását és meg­nyitja az utat a szocializmus felé. . Mi a népi demokrácia jelentősége pl. Anglia fejlődése szempontjából? Nagy-Britannia Kommunista Pártjá­nak programmjából, amelynek címe: "Anglia útja a szocializmus felé», kitűnik, hogy a szocializmusért ví­vott harcban döntő politikai kérdés a hatalom kérdése. "A nép ... nem haladhat a szocializmus felé — áll a programúiban — a tényleges politi­kai hatalom nélkül, amelyet a mun­kásosztály vezetésével a nép többsé­gének ki kell ragadnia a kapitalista kisebbség kezéből és szilárdan saját kezében kell tartania. Az angol kom­munisták kijelentik — mondja a Pro­gramm — hogy Anglia népe a kapi­talista demokráciát igazi népi demo­kráciává változtathatja, ha a parla­mentet, amely a demokráciáért a Nagy-Britanniában lefolyt történel­mi harcok eredményeként született meg, a demokrácia eszközévé, az an­gol nép óriási többségének akaratát kifejező eszközévé változtatja». A népi demokratikus rendszer megteremtésének alapfeltétele a dolgozók széles koalíciója, me­lyet a munkásosztály vezetése alatt létre kell hozni. Ilyen «.... népi hatalom létrehozá­sának legfontosabb feltétele, hogy a dolgozók minden rétegéből: a szer­vezett munkásosztályból, a testi és szellemi munkát végző dolgozókból, a szabadfoglalkozásúakból és a mű­szaki értelmiségből, a városi lakosság minden alsó és középső rétegéből, faluhelyen pedig a farmerekből szé­leskörű koalíciót, vagy szövetséget hozzunk létre»— olvashatjuk Nagy- Britannia Kommunista Pártjának programmjában. A francia és olasz kommunista pártok számos okiratá­ban is szó van a széles népi koalíció megteremtésének szükségességéről. «A mi politikánk — mondotta Tog­liatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára — abból a meggyőző­désből indul ki, hogy szükség van az ország gazdasági és politikai szerve­zetének alapos átalakítására s ugyan­akkor feltétlenül szükségesnek nyil­vánítja, hogy ezt az átalakítást a különböző társadalmi csoportok ideo­lógiai áramlatok és pártok széleskö­rű együttműködése révén érjük el». A népi demokratikus rendszert akkor lehet megvalósítani, ha a dolgozók széles, demokratikus frontja a munkásosztály vezeté­sével győzelmet arat. Ez a vezetés biztosítéka annak, hogy az ipar és a mezőgazdaság területén gyökeres reformokat hajtanak vég­re, hogy a hatalmat a nép kezébe ad­ják és ez biztosítja a nemzeti sza­badságot és a függetlenséget. A mun­kásosztály vezető szerepének meg­erősítése megkívánja egységének megszilárdítását ami csak a mun­kásosztályt bomlasztó, gyengítő jobb­oldali szocialisták élleni következe­tes harccal érhető el. Mindebből nem következhetik az, hogy ez "békés úton» történik meg, de ez a forradalom nem feltétlen kö­vetel véres összeütközéseket. A mi országunkban a proletárdiktatúra megvalósulása, a szocialista forrada­lom győzelme viszonylag békés úton történt, polgárháború nélkül, lépés- ről-lépésre nyomult előre és győzött. Összefoglalva: Azt a következte­tést kell levonnunk a fentiekből, hogy az új történelmi viszonyok közt lehetséges a munkásosztály hatalmá­nak kivívása véres polgárháború nélkül is. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy harc nélkül, forradalom nélkül vívja ki a mun­kásosztály a hatalmát. Békés átme­netről nem beszélhetünk. A kapita­lizmusból a szocializmusba való át­menet tartalmára nézve minden or­szágban egységes, de megvalósítása minden országban sajátos módon, az adott történelmi körülményeknek megfelelőén történik. Kadarkút község dolgozó paraszt­sága helyesen használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a kormány intézkedése teremtett számára. Ed­dig 20 egyéni gazda vette igénybe a silóépítési hitelt és a kiutalt anyag­ból megépítette a beton silógödröket. Tudja azt a falu parasztsága, hogy az állatállomány észszerű fejlesztésé­nek elengedhetetlen követelménye a jd és olcsó takarmányozás, mert az önköltség csökkentése nagyobb jöve­delmet biztosít számára. Ezért siet­tek a parasztok jó minőségű és olcsó silótakarmánnyal megtölteni az új silókat. A kadarkúti dolgozó parasztok megnövekedett termelési kedvét bi­zonyítja az állatállomány fejlesztése. A kormányprogramm óta 25 egyéni gazda vásárolt tehenet és nagyszám­ban viszik állataikat a mesterséges megtermékenyítő állomásra, hogy í minél jobban biztosítsák a továbbte- nyésztést. A községben az anyakocák száma 10 százalékkal több, mint a kormányprogramm megjelenése előtt volt. Kadarkút község parasztsága biztosan halad azon az úton, amely a kormányprogramm megvalósításá­hoz, a gazdagabb élethez vezet. A hatalmas udvar teljesen üres volt. A hosszú gazda­sági épületek némán sorakoztak egy­más mellé és úgy magasodott közé­pen a nyurga kút, mintha reggeli szemlét tartana a tsz fölött. A méhes felől egy férfi közelgett. Gyorsan lépegetett a harmatkristá­lyoktól csillogó pázsiton. Egyenesen az iroda felé tartott. Fiatal volt, 30 év körüli lehetett. Szürke viharkabát omlott végig rajta, hóna alatt pedig egy vastag irattáskát szorongatott. A léDcsőnél topogva verte le a csizmá­jára ragadó csökönyös sarat, majd belépett a szobába. Az irodában ketten voltak. Egy feketehajú, ingujjravetkőzött férfi ült az íróasztal mögött, vele szemben pedig egy dereshajú, komortekintetű gazda támaszkodott az asztalhoz. Az érkező halkan köszönt, nem akarta zavarni a beszélgetést. Kabátját a fogasra akasztotta, majd leült a fal mellett húzódó padra és újságot kez­dett olvasni. Az elnök néhányszor az érkező felé pislogott, majd tovább folytatta a beszélgetést. — Nézze, András bácsi, kár a szó­szaporításért. Amit mondtam, azt megmondtam. Gondolta volna meg akkor a dolgot, mielőtt kilépett. — Helytelen volt, fiam, azt tu­dom, de nem hiszem el, hogy nincs lehetőség a visszalépésre. Az elnök türelmetlenül állt fel. Kezét a zsebébe süllyesztette és ösz- szehúzott szemmel nézett a beszélőre. — Nincs lehetőség! Legalábbis egyelőre. A tsz nem átjáróház. Nem is olyan ruhadarab, amit ma levetek, holnap visszahúzok. Gondolkozzék mindenki, mielőtt cselekszik. Biró András sóhajtva állt fel. Se­gélykérőén nézett a pádon olvasó férfira, de az látszólag teljesen el­Bíró András újra tsz-tag lett merült az olvasásban. — Ez az utolsó szavad? — Ez. — Akkor hát megyek. Kezet nyújtott az elnöknek és las­san, vontatott léptekkel ment az ajtó felé. Az ajtóban megállt, mintha hí­vó szót várna, aztán gyorsan kilépett. TV’ éhány pillanatig mindketten a becsukódott ajtóra néz­tek. A vendég, letette az újságot és az asztalhoz lépett. Az elnök barát­ságosan üdvözölte. — Szervusz, Faragó elvtárs. Már régen találkoztunk. — Bizony régen. Nagy a járás, egy helyre ritkán jutok el. Mondd csak, ki volt ez a férfi? — Egy régi tag, aki nemrég kilé­pett, most aztán vissza akarna jönni. —• Nem veszed vissza? — Dehogy veszem. Mielőtt kilépett volna, éppen eleget papoltam neki. Mégis elment. Most csak tanuljon a maga kárán. Faragó néhány percig tűnődve né­zett ki az ablakon. Cigarettára gyúj­tott és gondolkodva fújta a füstöt a mennyezet felé. Aztán váratlanul az elpök felé fordult. — Azt remélem tudod, hogy nincs igazad? Az elnök csodálkozva húzta fel a' szemöldökét. — Úgy, ahogy mondom, nincs iga­zad — folytatta Faragó. — Meg kell adni a visszalépés lehetőségét. Az elnök dühösen nézett a beszélő­re. — Tudod, ki volt ez a Biró And­rás? Ö volt az, aki először kardosko­dott a kilépés gondolata mellett. Egész röpgyűléseket tartott a tag­ságnak. Uton-útfélen csak azt hallott­tam, hogy a Biró András ezt mond­ta, meg azt mondta... Ö volt az első kilépő is. — És miért lépett ki? — Fogalmam sincs ... — Látod, ez baj. Hogyan dolgozott ■ez az ember? — Azt meg kell hagyni, hogy jól. Kevés olyan jó munkása volt a cso­portnak, mint ő. Ezért is sajnáltam akkoriban oly nagyon a kilépését. Égett a keze alatt a munka. Első volt mindenben. Egyszer aztán meg­bolondult ... Faragó gondolkodva nézte az író­asztal sarkán felhalmozódott könyve­ket, mintha a világon semmi más nem is érdekelné, aztán váratlanul folytatta. — Milyen volt nálatok akkoriban a vezetés? — A vezetés? No, akadt hiba elég. Persze, azóta n^r ... — Látod, tehát volt hiba. Nem ezek a hibák riasztották el a kilé­pőt? Az elnök csodálkozva nézett a be­szélőre, aztán higgadtabb hangon vá­laszolt. — Az lehet. Persze, azért sok hiba volt Biró Andrásnál is. — Azt elhiszem. Hiba az gyakran akad. — Elgondolkodva ráncolta a homlokát, aztán hirtelen elmosolyo­dott. ■— Figyelj ide, elnök elvtárs. Mon­dok neked egy rövid történetet. ¥ gaz volt, jól emlékszem rá. Volt nekem egy jó barátom. Fiatal, lelkes férfi, akire minden munkát rá lehetett bízni. Szerette, becsülte mindenki. A járásnál dolgp- zott. Egyszer aztán megbolondult. Rossz társaságba keveredett és las­san részegessé vált. A munkáját is elhanyagolta^ Mi történt? Természe­tes, hogy nem lehetett komoly mun­kát rábízni, tehát elbocsátották. Lát­tad volna azt az embert. Rendkívül megtörte a dolog. Néhány nap alatt éveket öregedett. Ezzel azonban nincs vége a történetnek. Mi tudtuk, hogy értékes ember, nincs elveszve. Foglalkoztunk vele. Néhány hónap múlva már vissza is vettük. Ismét a régi volt. Nem, mégsem a régi, még a réginél is jobb. Jó leckét kapott, mely teljesen megváltoztatta. Ma már a Megyei Tanácson dolgozik és az egyik legjobb dolgozó. — Néhány percig várt, aztán tovább folytatta. — Biró András sem elveszett ember. Régebben akadt több hiba a tsz ve­zetése körül is, persze Biró András is sok mindent helytelenül látott, meg az ellenség híresztelései is meg­tévesztették, tehát kilépett. Mikor egyénivé vált, akkor kezdte érezni a kollektíva hiányát. Nem ment a munka úgy, ahogy szerette volna. Ne felejtsd el azt, hogy aki egyszer pró­bálta a társasgazdálkodást, az tudja is azt értékelni. Biró András minder­re akkor jött rá, amikor kilépett. Természetes, "hogy most vissza sze­retne jönni. — Gondolod, hogy vegyük vissza? — Természetesen. Meglátod, hogy jó munkát fog végezni. Most, hogy kívülről nézi a csoportot, százszoro­sán megnőtt előtte a tsz értéke és ez jellemezni fogja későbbi munkáját is. Az elnök elgondolkodva bólogatott. — Mit szólnak majd az emberek? — Ugyan, mit szólnának? Szép példa lesz előttük az az ember, aki nemrég még a tsz ellen kardoskodott, most pedig, belátva hibáját, vissza­tér a kollektíva kebelébe. Sokáig mindketten hallgattak, az­tán úira Faragó törte meg a csendet. — Most én elmegyek a tanácshoz, néhány dolgot még el kell intéznem, de délután visszajövök. Gondolkozz a dolgon. Amikor az elnök magára maradt, sokáig járt föl-alá a szobában. A hallottakon töprengett. Megállt az ablaknál és gyönyörködve nézte a tsz gazdasági épületeit. Az istálló felől egy legény közelgett. A postás volt. Az elnök hirtelen mozdulattal kinyi­totta az ablakot. — Pista, gyere csak közelebb. A legény meggyorsítotlia lépteit, miközben a fülére húzta a sapkát. Hideg volt nagyon a levegő. — A faluba mész? — Oda. — Szólj akkor be Biró Andráshoz, hogy nézzen be hozzám. — Mégis visszaveszik? — kérdezte felcsillanó szemmel a legény. — Vissza — felelte mosolyogva az elnök. — Hibát mindenki követhet el, de módot kell adni arra is, hogy kijavíthassa a hibáját. Nincs elve­szett ember. A szürke felhők közül egy keskeny sávon előragyogott a nap és sugarai végigözönlöttek a tájon. Olyan volt a tsz, mintha aranyból szabta volna ki egy mesteri kéz. Ugyanezt a fényt látta az elnök később Biró András szemében, ami­kor közölte vele a hírt. — Dezső János —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents