Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

Az épülő kommunizmus országéból A kommunizmus lehelete Irta: Galina Nyikoíajeva Képek a Szovjetunióból Új áruház Moszkvában A közeljövőben nyílik meg Moszkvában, a Vörös-téren a Szovjetunió egyik legnagyobb állami áruháza. Az új áruház területe több mint 47 ezer négyzetméter. A tervek szerint az áruház a látogatók számára a legna­gyobb kényeimet fogja biztosítani s egyszerre 20—25 ezer vásárló befo­gadására lesz képes. Az áruház különböző osztályain 450 pénztár lesz, ezenkívül több automatát szerelnek fel, ahol az eladás eladók nélkül fo­lyik majd. Az új áruházban kilenc 7 méter szélességű bejárat és kijárat lesz. Az épület díszítésénél nagy mennyiségben alkalmaznak márványt és gránitot. Az új áruház a vásárlóközönség igényeit a legmesszebb­menőkig fogja kielégíteni. A kujbisevi vizierőmű építkezésénél A Volgán, a liujbisevi vizierőmű építkezésén befejezéséhez közelednek az erőműépület alapgödrének munkálatai. Az ekszkavátorkezelők élenjáró brigádjai már elérték a tervelőirányzatot. A gépkezelők 25 méterrel a Volga szintje alatt dolgoznak. Az alapárokból 6 millió köbméter földet emeltek ki. Jelenleg éjjel-nappal viliódznak a villamos-hegesztők lángjai az alapárok területén. Készülnek az első fémszerkezetek, a vMerőmű épületének vázai. A képen: fémszerkezetek hegesztése a kujbisevi vizi­erőmű építkezésén. Komszomol bizottság ülése A képen: a moszkvai vasúti technikum komszomolistái elbírálják Iza- lij Tyimasko (baloldalon áll) második osztályos tanuló felvételi kérelmét a Komszomolba. BANYASZINTERNATUSöK a szovjetunióban Harminchat Októbert élt át or­szágunk és minden újabb Október újabb szakaszt jelentett, újabb lé­pés volt a kommunizmus felé. De még sohasem éreztük ilyen közelinek a kommunizmus leheletét, mint a 36. évfordulón. Minden Október a maga sajátos módján vonult be népünk szívébe. Fel sem tudjuk sorolni az összes ör­vendetes eseményeket, amelyeket a nagy évfordulók napjaiban ünnepel­tünk, de úgy érzem, hogy ezt a 36. évfordulót különös fény ragyogta be. Ezt sajátmagunkon vesszük észre, azon a sajátos, napfényes és ünnepi hangulaton, amely nem hagy el ben­nünket az utóbbi időben. — Szinte ünnep van nálunk — mondta Vera Nyikolajevna Sztogova, a ramnai kerület Molotov kolhozá­nak dolgozója. — Amikor felébre­dünk, hirtelen nem is tudjuk, ho­gyan jutottunk ehhez a sok jóhoz. Ünnep van-e, vagy valami ajándé­kot kaptunk? ... Soha nem látott távlatokat nyit meg a munkásosztály és a parasztság szövetségének további megerősödése, a mezőgazdasági munkára özönlő emberek, pénz és gépek hatalmas áradata. Az 1946—47. évi mezőgazdaságot a gorkiji terület Traktor kolhoza jelké­pezi számomra. A háborús időszak súlyos viszonyai után ez a kolhoz 2 —3 év alatt elmaradóból élenjáró lett. Nehezen emelkedett fel, nem volt elég munkáskéz, elég gép, elég ló. A kolhoz a szovjet emberek aka­raterejével és a kolhozrendszer irán­ti hű odaadásával emelkedett fel. A Központi Bizottság februári plé­numát követő rohamos, de nem köny- nyű mezőgazdasági fejlődés éveiből a kiroyi terület Vörös Október kol­hoza maradt meg az emlékezetünk­ben. Ez mintegy példaképe volt a szocialista falu kultúrájának, csúcs­pont, amelyre tekintve könnyebb volt leküzdeni a nehézségeket. Az Októberi Forradalom 36. év­fordulójának napjaiban a ramnai ke­rület országoshírű Molotov kolhozá­ra gondolunk. Ez a gépek kolhoza, a legújabb szocialista technika kolho­za, amelyben gépésszé vált a fejőnő, az állattenyésztő telep vezetője pe­dig mérnökökkel szoros együttműkö­désben dolgozik. Nem csekélyek e kolhoz nehézségei sem, ezek a ne­hézségek azonban egy új időszak igen érdekes nehézségei. Abban áll­nak, hogy a kolhozparasztoknak meg kell ismerkedniük a legfejlettebb technikával, fel kell emelniük a me­zőgazdaság kultúráját az ipari kultú­ra magaslatára. A párt Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülése arra tanít bennünket, hogy nyugodtan és ha­tározottan szembenézzünk minden nehézséggel és leküzdj ük a nehézsé­geket, biztos lendülettel haladjunk a felemelkedés útján. A maga módján beszél erről a Mo­lotov kolhoz elnöke, Nyikolaj Ivano- vics Puzancsikov: — Még sok munka áll előttünk. A munkásosztály kitűnő gépeket adott nekünk, de ezeket úgy kell kézbe­vennünk, hogy úgy működjenek ná­lunk is, mint a legjobb üzemben. Ezt a nehézséget is 1''küzdjük. Már so­kat leküzdöttünk. Ötvenben három elmaradó kolhozt vettünk át sovány állatokkal, kevés takarmánnyal, 75 ezer rubeles adóssággal. Még abban az évben kifizettük az adósságot, szereztünk takarmányt, felhizlaltuk az Állatokat, nagy volt a tagok része­sedése és nem csekély építőmunkát is végeztünk. Egyszóval egy év sem telt bele és kiemeltük a kolhozt az elmaradók sorából. Lehetséges ez? Igen!... Most sokezer ember jön a kolhozokba; van, aki lemaradt kol­hozba kerül. Mindannyiuknak csak egyet szeretnék mondani: «Higyjétek el és tudjátok: jó munkával egy év alatt a legrosszabb kolhozt is ki le­het emelni az elmaradók sorából! Ezt számos kolhoz tapasztalatai bizo­nyítják. Előttünk áll a főfeladat: kézbe kell venni az országtól, mun­kásosztályunktól kapott fejlett me­zőgazdasági gépeket. Ez nem könnyű feladat, de nem teher, hanem öröm számunkra. Nekünk most minden öröm». MOZAIKOK A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Uj falusi villanytelepek a sztavropoli határvidéken Novo-Troickaja állomáson befeje­zéshez közeledik a Szovjetunió egyik legnagyobb falusi villanytelepének építése. Az erőmű a Nyevinnomisszki csa­torna mentén épül, teljesítőképessége 4 ezer kilowatt. A villanytelep 9 gép­es traktorállomást, 27 kolhozt, 5 szovnozt és számos helyiipari válla­latot lát majd el villanyenergiával. Üzembehelyezésével 15 ezer kolhoz- paraszt házába vezetik be a villany- világítást. Az új villanytelep üzembehelyezé­sével kapcsolatban most először pró­bálják ki mezőgazdasági vonalon a 35 ezer volt feszültségű villanyveze­téket. Jereván A kafani gyár kollektívája Ör­ményországban elsőnek fejezte be évi tervét. Kétszerannyi konzervet gyár­tott, .mint előző évben. A lekvár, be­főtt és jam önköltségét 22 százalék­kal csökkentette. A gyár most jövő­évi tervének számlájára termel. A barack-, füge- és birsalmakon- zervet előállító megrini gyár is ha­táridő előtt fejezte be 11 havi tervét. Alma-Ata Kazahsztán élelmiszeripari üze­meiben egyre szélesebb méreteket ölt a termelés növeléséért folyó rhun- kaverseny. A gyárak és üzemek kol­lektívái vállalták, hogy az év végéig terven felül 9 ezer mázsa húst és kolbászárut, 3600 doboz különböző konzervet és 5 ezer mázsa édesipari cikket gyártanak. Az utóbbi •-’•M'tékenyen kibővítették a vaj, a kolbász, a hús- és főzelékkonzervek termelését. 13 gépesített vaj- és sajtgyárat helyez­tek üzembe. Ezek évi teljesítőképes­sége 23 ezer tonna. 13 hűtőház kezd­te el működését. Alma-Atában hús- j konzervgyárat építettek, amely na- ! ponta 140 ezer doboz húskonzervet i állít elő. Az utóbbi években a Vorosilov- gradugolj kombinát bányáiban a fia­tal bányászok részére több mint 100 internátust nyitottak meg. Az inter- nátusokat kényelmes bútorokkal rendezték be, egy szobában két-há- rom ember lakik. A Kagyijevugolj tröszt Annyen- szkaja bányájának többszáz fiatal bá­nyásza a közelmúltban költözött be négy, új emeletes házakban megnyílt internátusba. Ezekben az internátu- sokban vörös sarkok, kényelmes bú­torok, könyvtárak, asztali játékok, zongora és egyéb hangszerek állnak a lakók rendelkezésére. Minden szo­bában van szekrény, sodronyos ágy, éjjeliszekrény, szőnyeg, ugyancsak minden szobában szól a rádió. EGY KOLHOZFALU KULTÚRÁJA A Moszkva-terület déli részét ke­resztül szeli az Oka folyó, amint ke­letnek fordul a Volga irányába. Dús­füvű ártéri rétek húzódnak a folyó mentén végeláthatatlan messzeségig. A vidék központjában, az Oka bal­partján van Ljubicsi falu. Már távol­ról látni lehet nagy kertjeit, kőépü­leteit. Az út a partról egyenesen a falu terére, egy emeletes házhoz ve­zet, amely körül különösen sok em­bert látni. A Vörös Hajnal kolhoz irodája ez. Itt találkozunk a kolhoz vezetőivel. — A kolhoz összefogó, közös mun­kára tanított bennünket — mondja Ivan Jefemov kolhozelnök. — Az emberek tanulni kezdtek; ezt maga az élet követelte. Az állattenyésztési telepeken foglalkoztatott nők nem értek volna el 5 ezer literes évi fe- jési átlagot zootechnikai ismeretek és az élenjáró tapasztalatok alkal­mazása nélkül. Rétjeinken kétszer- háromszor kaszálunk, földjeinkről pedig az agrotechnikai eljárások he­lyes alkalmazása eredményeként mindig bő zöldségtermést takarítunk írta: M. Selonkov lem iránt és a földműveléssel kap­csolatos tudományos munkák iránt érdeklődik, Jakov Popov méhész pe­dig, aki már 70 éves is elmúlt, rend­szeresen olvassa a külföldi és a szovjet írókat. Ivan Larin állatte­nyésztő, a Szocialista Munka Hőse különösen Lev Tolsztoj, Makszim Gorkij, Theodor Dreiser és Mark Twain könyveit kedveli. A szákkönyvek nagy segítségére vannak a kolhozparasztoknak az ag­rotechnikai ismeretek elsajátításá­ban. Az állattenyésztők arra törek­szenek, hogy állandóan fokozzák az állattenyésztés hozamát, hogy minél több tejet, húst vihessenek eladásra Moszkvába, ahol két kolhozpiacon külön pavillonja van a Vörös Hajnal kolhoznak. Nagy érdeklődéssel ol­vassák az ország más kolhozainak élenjáró tapasztalatairól szóló brosú­rákat is. A kosztromai terület, Ku­bán és Ukrajna állattenyésztőinek si­kereiről széló könyveket és brosúrá­kat zootechnikusok vezetésével olva­be. Tanulmányoznunk kellett a kü lönböző gépeket, berendezéseket, vil lány szerel őket, gépkezelőket és rá- • sókörökben tanulmányozzák, diokezeloket kellett kiképeznünk. De más lett természetesen a kolhozpa­rasztok élete is. Ljubicsiben sok minden megvál­tozott. A falu könyvtárában közel 10 ezer könyv van. A szépirodalmi köny­veken kívül sok mezőgazdasági szak­könyvet látunk, továbbá tudományos könyveket és gyermekirodaimat. Tatjána Popova könyvtárosnő szerint 330 állandó olvasója van a könyvtár­nak. Majdnem valamennyi kolhoz­paraszt házában megtalálhatók a könyvtár könyvei. Ezenkívül még az iskolának is van könyvtára. — Évenként 300—400 új könyvet szerzünk be a faluszovjet rendelke­zésére álló pénzalapból — mondja Popova. — A könyvtár nem csupán könyvkölcsönzéssel foglalkozik, ha­nem felolvasásokat, irodalmi esteket és előadásokat is rendez. Ebben az évben egy olvasóértekezleten Galina Nyikoíajeva «Aratás» című könyvét bírálták meg a kolhozjagok. Olva­sóink most Lacisz lett író «Uj partok felé» című híres könyvét fogják majd megbírálni. Már igen sokan elolvas­ták a könyvet. Tatjána Popova számos olvasót ne­vez meg, akik a könyvujdonságokra vadásznak és járatják az irodalmi és művészeti folyóiratokat. Jekatyerina A falu kultúréletében nagy jelentő­sége van a klubnak. Ez a kolhozpa­rasztok kedvenc pihenőhelye és a kulturális ismeretterjesztő munkák központja. A klubnak van színját­szócsoportja, amely most Gogol «Házasság» című darabját tűzte mű­sorra. A csoportnak húsznál több tagja van. A területi Népművészetek Házának és a Szovjet Hadsereg Központi Színházának rendezői se­gítik a színjátszócsoport munkáját. Már 15 éve működik szép sikerrel a klub színpadán a falu énekkara, egy brigádvezető, Szergej Zemcov vezetésével. Az énekkar műsorán több mint 80 orosz népdal szerepel. Van még a klubnak egy művész- együttese, amely táncosokból és ba- lalajkazenekarból áll. Filmbemutatókat és előadásokat is gyakran rendeznek a klubban. Az előadások tárgyköre nagyon változa­tos. Néha a kolhozparasztok kívánsá­gára a szakemberek bevonásával vi­taestet is rendeznek. Van a klubban olvasóterem, különterem a sakkozók számára, valamint táncterem is. Igen sok kolhozparasztnak van rá­diója. A faluba, ahol a parasztok ré­gen majdnem teljes mértékben anal­fabéták voltak, most több mint 500 példányszámban járnak a különböző újságok és folyóiratok. Több mint 20 ifjú és lány technikumra és egyetem­re jár. A falu iskoláiénak 11 tanító­ja közül hatnak pedagógiai főiskolai végzettsége van. Ljubicsi kolhozfalu kultúrája ha­talmas iramban fejlődik. — A közeljövőben — mondja a fa­luszovjet elnöke, Nyikolaj Levinszkij — megnagyobbítjuk a klubot, épí­tünk egy stadiont, éttermet és egy óvodát. Látogassanak el Ljubicsibe majd egy év múlva s meglátják, mi­csoda újabb változások történtek itt egy esztendő alatt. A SZOVJETUNIÓ LEGNAGYOBB KONFEKCIÓ GYÄRA A Molotov kerületben, a város kö­zéppontjától két kilométerre, rövi­desen megkezdik a Szovjetunió leg­nagyobb konfekció gyárának építését. A gyár évente 1 millió 721 ezer ruha­darabot készít jóminőségű textil­anyagokból. Évi termelése több mint ötszörösével túlszárnyalja az eddigi legnagyobb méretű nyugaturali Per- mogyezsda konfekció gyárét,. Az új gyárépület napfényes lesz és világos. A főépületben tökéletes szel­lőztetőkészüléket szerelnek fel, amely télen felmelegíti és nyáron lehűti a Mocsenova például az orosz történe-levegőt. Azokon a munkahelyeken, ahol a hőmérséklet nagyon . magas, például a vasalógépeknél, légfüggö­nyöket alkalmaznak. Az alagsorban nagyszerű zuhanyozókat és öltöző­szobákat rendeznek be. A gyár szomszédságában 25 hektár területen húzódik a gyár lakónegye­de. Négy-ötemeletes lakóházakat épí­tenek majd itt, összkomfortos laká­sokkal. Elsők között építik fel a böl­csődéket, óvodákat, az iskolát és az étkezdét. A gyár építésére körülbelül 80 mil­lió rubelt irányoztak elő. A gyár 1956-ban kezdi meg működését.

Next

/
Thumbnails
Contents