Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-06 / 286. szám
Az épülő kommunizmus országéból A kommunizmus lehelete Irta: Galina Nyikoíajeva Képek a Szovjetunióból Új áruház Moszkvában A közeljövőben nyílik meg Moszkvában, a Vörös-téren a Szovjetunió egyik legnagyobb állami áruháza. Az új áruház területe több mint 47 ezer négyzetméter. A tervek szerint az áruház a látogatók számára a legnagyobb kényeimet fogja biztosítani s egyszerre 20—25 ezer vásárló befogadására lesz képes. Az áruház különböző osztályain 450 pénztár lesz, ezenkívül több automatát szerelnek fel, ahol az eladás eladók nélkül folyik majd. Az új áruházban kilenc 7 méter szélességű bejárat és kijárat lesz. Az épület díszítésénél nagy mennyiségben alkalmaznak márványt és gránitot. Az új áruház a vásárlóközönség igényeit a legmesszebbmenőkig fogja kielégíteni. A kujbisevi vizierőmű építkezésénél A Volgán, a liujbisevi vizierőmű építkezésén befejezéséhez közelednek az erőműépület alapgödrének munkálatai. Az ekszkavátorkezelők élenjáró brigádjai már elérték a tervelőirányzatot. A gépkezelők 25 méterrel a Volga szintje alatt dolgoznak. Az alapárokból 6 millió köbméter földet emeltek ki. Jelenleg éjjel-nappal viliódznak a villamos-hegesztők lángjai az alapárok területén. Készülnek az első fémszerkezetek, a vMerőmű épületének vázai. A képen: fémszerkezetek hegesztése a kujbisevi vizierőmű építkezésén. Komszomol bizottság ülése A képen: a moszkvai vasúti technikum komszomolistái elbírálják Iza- lij Tyimasko (baloldalon áll) második osztályos tanuló felvételi kérelmét a Komszomolba. BANYASZINTERNATUSöK a szovjetunióban Harminchat Októbert élt át országunk és minden újabb Október újabb szakaszt jelentett, újabb lépés volt a kommunizmus felé. De még sohasem éreztük ilyen közelinek a kommunizmus leheletét, mint a 36. évfordulón. Minden Október a maga sajátos módján vonult be népünk szívébe. Fel sem tudjuk sorolni az összes örvendetes eseményeket, amelyeket a nagy évfordulók napjaiban ünnepeltünk, de úgy érzem, hogy ezt a 36. évfordulót különös fény ragyogta be. Ezt sajátmagunkon vesszük észre, azon a sajátos, napfényes és ünnepi hangulaton, amely nem hagy el bennünket az utóbbi időben. — Szinte ünnep van nálunk — mondta Vera Nyikolajevna Sztogova, a ramnai kerület Molotov kolhozának dolgozója. — Amikor felébredünk, hirtelen nem is tudjuk, hogyan jutottunk ehhez a sok jóhoz. Ünnep van-e, vagy valami ajándékot kaptunk? ... Soha nem látott távlatokat nyit meg a munkásosztály és a parasztság szövetségének további megerősödése, a mezőgazdasági munkára özönlő emberek, pénz és gépek hatalmas áradata. Az 1946—47. évi mezőgazdaságot a gorkiji terület Traktor kolhoza jelképezi számomra. A háborús időszak súlyos viszonyai után ez a kolhoz 2 —3 év alatt elmaradóból élenjáró lett. Nehezen emelkedett fel, nem volt elég munkáskéz, elég gép, elég ló. A kolhoz a szovjet emberek akaraterejével és a kolhozrendszer iránti hű odaadásával emelkedett fel. A Központi Bizottság februári plénumát követő rohamos, de nem köny- nyű mezőgazdasági fejlődés éveiből a kiroyi terület Vörös Október kolhoza maradt meg az emlékezetünkben. Ez mintegy példaképe volt a szocialista falu kultúrájának, csúcspont, amelyre tekintve könnyebb volt leküzdeni a nehézségeket. Az Októberi Forradalom 36. évfordulójának napjaiban a ramnai kerület országoshírű Molotov kolhozára gondolunk. Ez a gépek kolhoza, a legújabb szocialista technika kolhoza, amelyben gépésszé vált a fejőnő, az állattenyésztő telep vezetője pedig mérnökökkel szoros együttműködésben dolgozik. Nem csekélyek e kolhoz nehézségei sem, ezek a nehézségek azonban egy új időszak igen érdekes nehézségei. Abban állnak, hogy a kolhozparasztoknak meg kell ismerkedniük a legfejlettebb technikával, fel kell emelniük a mezőgazdaság kultúráját az ipari kultúra magaslatára. A párt Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülése arra tanít bennünket, hogy nyugodtan és határozottan szembenézzünk minden nehézséggel és leküzdj ük a nehézségeket, biztos lendülettel haladjunk a felemelkedés útján. A maga módján beszél erről a Molotov kolhoz elnöke, Nyikolaj Ivano- vics Puzancsikov: — Még sok munka áll előttünk. A munkásosztály kitűnő gépeket adott nekünk, de ezeket úgy kell kézbevennünk, hogy úgy működjenek nálunk is, mint a legjobb üzemben. Ezt a nehézséget is 1''küzdjük. Már sokat leküzdöttünk. Ötvenben három elmaradó kolhozt vettünk át sovány állatokkal, kevés takarmánnyal, 75 ezer rubeles adóssággal. Még abban az évben kifizettük az adósságot, szereztünk takarmányt, felhizlaltuk az Állatokat, nagy volt a tagok részesedése és nem csekély építőmunkát is végeztünk. Egyszóval egy év sem telt bele és kiemeltük a kolhozt az elmaradók sorából. Lehetséges ez? Igen!... Most sokezer ember jön a kolhozokba; van, aki lemaradt kolhozba kerül. Mindannyiuknak csak egyet szeretnék mondani: «Higyjétek el és tudjátok: jó munkával egy év alatt a legrosszabb kolhozt is ki lehet emelni az elmaradók sorából! Ezt számos kolhoz tapasztalatai bizonyítják. Előttünk áll a főfeladat: kézbe kell venni az országtól, munkásosztályunktól kapott fejlett mezőgazdasági gépeket. Ez nem könnyű feladat, de nem teher, hanem öröm számunkra. Nekünk most minden öröm». MOZAIKOK A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Uj falusi villanytelepek a sztavropoli határvidéken Novo-Troickaja állomáson befejezéshez közeledik a Szovjetunió egyik legnagyobb falusi villanytelepének építése. Az erőmű a Nyevinnomisszki csatorna mentén épül, teljesítőképessége 4 ezer kilowatt. A villanytelep 9 gépes traktorállomást, 27 kolhozt, 5 szovnozt és számos helyiipari vállalatot lát majd el villanyenergiával. Üzembehelyezésével 15 ezer kolhoz- paraszt házába vezetik be a villany- világítást. Az új villanytelep üzembehelyezésével kapcsolatban most először próbálják ki mezőgazdasági vonalon a 35 ezer volt feszültségű villanyvezetéket. Jereván A kafani gyár kollektívája Örményországban elsőnek fejezte be évi tervét. Kétszerannyi konzervet gyártott, .mint előző évben. A lekvár, befőtt és jam önköltségét 22 százalékkal csökkentette. A gyár most jövőévi tervének számlájára termel. A barack-, füge- és birsalmakon- zervet előállító megrini gyár is határidő előtt fejezte be 11 havi tervét. Alma-Ata Kazahsztán élelmiszeripari üzemeiben egyre szélesebb méreteket ölt a termelés növeléséért folyó rhun- kaverseny. A gyárak és üzemek kollektívái vállalták, hogy az év végéig terven felül 9 ezer mázsa húst és kolbászárut, 3600 doboz különböző konzervet és 5 ezer mázsa édesipari cikket gyártanak. Az utóbbi •-’•M'tékenyen kibővítették a vaj, a kolbász, a hús- és főzelékkonzervek termelését. 13 gépesített vaj- és sajtgyárat helyeztek üzembe. Ezek évi teljesítőképessége 23 ezer tonna. 13 hűtőház kezdte el működését. Alma-Atában hús- j konzervgyárat építettek, amely na- ! ponta 140 ezer doboz húskonzervet i állít elő. Az utóbbi években a Vorosilov- gradugolj kombinát bányáiban a fiatal bányászok részére több mint 100 internátust nyitottak meg. Az inter- nátusokat kényelmes bútorokkal rendezték be, egy szobában két-há- rom ember lakik. A Kagyijevugolj tröszt Annyen- szkaja bányájának többszáz fiatal bányásza a közelmúltban költözött be négy, új emeletes házakban megnyílt internátusba. Ezekben az internátu- sokban vörös sarkok, kényelmes bútorok, könyvtárak, asztali játékok, zongora és egyéb hangszerek állnak a lakók rendelkezésére. Minden szobában van szekrény, sodronyos ágy, éjjeliszekrény, szőnyeg, ugyancsak minden szobában szól a rádió. EGY KOLHOZFALU KULTÚRÁJA A Moszkva-terület déli részét keresztül szeli az Oka folyó, amint keletnek fordul a Volga irányába. Dúsfüvű ártéri rétek húzódnak a folyó mentén végeláthatatlan messzeségig. A vidék központjában, az Oka balpartján van Ljubicsi falu. Már távolról látni lehet nagy kertjeit, kőépületeit. Az út a partról egyenesen a falu terére, egy emeletes házhoz vezet, amely körül különösen sok embert látni. A Vörös Hajnal kolhoz irodája ez. Itt találkozunk a kolhoz vezetőivel. — A kolhoz összefogó, közös munkára tanított bennünket — mondja Ivan Jefemov kolhozelnök. — Az emberek tanulni kezdtek; ezt maga az élet követelte. Az állattenyésztési telepeken foglalkoztatott nők nem értek volna el 5 ezer literes évi fe- jési átlagot zootechnikai ismeretek és az élenjáró tapasztalatok alkalmazása nélkül. Rétjeinken kétszer- háromszor kaszálunk, földjeinkről pedig az agrotechnikai eljárások helyes alkalmazása eredményeként mindig bő zöldségtermést takarítunk írta: M. Selonkov lem iránt és a földműveléssel kapcsolatos tudományos munkák iránt érdeklődik, Jakov Popov méhész pedig, aki már 70 éves is elmúlt, rendszeresen olvassa a külföldi és a szovjet írókat. Ivan Larin állattenyésztő, a Szocialista Munka Hőse különösen Lev Tolsztoj, Makszim Gorkij, Theodor Dreiser és Mark Twain könyveit kedveli. A szákkönyvek nagy segítségére vannak a kolhozparasztoknak az agrotechnikai ismeretek elsajátításában. Az állattenyésztők arra törekszenek, hogy állandóan fokozzák az állattenyésztés hozamát, hogy minél több tejet, húst vihessenek eladásra Moszkvába, ahol két kolhozpiacon külön pavillonja van a Vörös Hajnal kolhoznak. Nagy érdeklődéssel olvassák az ország más kolhozainak élenjáró tapasztalatairól szóló brosúrákat is. A kosztromai terület, Kubán és Ukrajna állattenyésztőinek sikereiről széló könyveket és brosúrákat zootechnikusok vezetésével olvabe. Tanulmányoznunk kellett a kü lönböző gépeket, berendezéseket, vil lány szerel őket, gépkezelőket és rá- • sókörökben tanulmányozzák, diokezeloket kellett kiképeznünk. De más lett természetesen a kolhozparasztok élete is. Ljubicsiben sok minden megváltozott. A falu könyvtárában közel 10 ezer könyv van. A szépirodalmi könyveken kívül sok mezőgazdasági szakkönyvet látunk, továbbá tudományos könyveket és gyermekirodaimat. Tatjána Popova könyvtárosnő szerint 330 állandó olvasója van a könyvtárnak. Majdnem valamennyi kolhozparaszt házában megtalálhatók a könyvtár könyvei. Ezenkívül még az iskolának is van könyvtára. — Évenként 300—400 új könyvet szerzünk be a faluszovjet rendelkezésére álló pénzalapból — mondja Popova. — A könyvtár nem csupán könyvkölcsönzéssel foglalkozik, hanem felolvasásokat, irodalmi esteket és előadásokat is rendez. Ebben az évben egy olvasóértekezleten Galina Nyikoíajeva «Aratás» című könyvét bírálták meg a kolhozjagok. Olvasóink most Lacisz lett író «Uj partok felé» című híres könyvét fogják majd megbírálni. Már igen sokan elolvasták a könyvet. Tatjána Popova számos olvasót nevez meg, akik a könyvujdonságokra vadásznak és járatják az irodalmi és művészeti folyóiratokat. Jekatyerina A falu kultúréletében nagy jelentősége van a klubnak. Ez a kolhozparasztok kedvenc pihenőhelye és a kulturális ismeretterjesztő munkák központja. A klubnak van színjátszócsoportja, amely most Gogol «Házasság» című darabját tűzte műsorra. A csoportnak húsznál több tagja van. A területi Népművészetek Házának és a Szovjet Hadsereg Központi Színházának rendezői segítik a színjátszócsoport munkáját. Már 15 éve működik szép sikerrel a klub színpadán a falu énekkara, egy brigádvezető, Szergej Zemcov vezetésével. Az énekkar műsorán több mint 80 orosz népdal szerepel. Van még a klubnak egy művész- együttese, amely táncosokból és ba- lalajkazenekarból áll. Filmbemutatókat és előadásokat is gyakran rendeznek a klubban. Az előadások tárgyköre nagyon változatos. Néha a kolhozparasztok kívánságára a szakemberek bevonásával vitaestet is rendeznek. Van a klubban olvasóterem, különterem a sakkozók számára, valamint táncterem is. Igen sok kolhozparasztnak van rádiója. A faluba, ahol a parasztok régen majdnem teljes mértékben analfabéták voltak, most több mint 500 példányszámban járnak a különböző újságok és folyóiratok. Több mint 20 ifjú és lány technikumra és egyetemre jár. A falu iskoláiénak 11 tanítója közül hatnak pedagógiai főiskolai végzettsége van. Ljubicsi kolhozfalu kultúrája hatalmas iramban fejlődik. — A közeljövőben — mondja a faluszovjet elnöke, Nyikolaj Levinszkij — megnagyobbítjuk a klubot, építünk egy stadiont, éttermet és egy óvodát. Látogassanak el Ljubicsibe majd egy év múlva s meglátják, micsoda újabb változások történtek itt egy esztendő alatt. A SZOVJETUNIÓ LEGNAGYOBB KONFEKCIÓ GYÄRA A Molotov kerületben, a város középpontjától két kilométerre, rövidesen megkezdik a Szovjetunió legnagyobb konfekció gyárának építését. A gyár évente 1 millió 721 ezer ruhadarabot készít jóminőségű textilanyagokból. Évi termelése több mint ötszörösével túlszárnyalja az eddigi legnagyobb méretű nyugaturali Per- mogyezsda konfekció gyárét,. Az új gyárépület napfényes lesz és világos. A főépületben tökéletes szellőztetőkészüléket szerelnek fel, amely télen felmelegíti és nyáron lehűti a Mocsenova például az orosz történe-levegőt. Azokon a munkahelyeken, ahol a hőmérséklet nagyon . magas, például a vasalógépeknél, légfüggönyöket alkalmaznak. Az alagsorban nagyszerű zuhanyozókat és öltözőszobákat rendeznek be. A gyár szomszédságában 25 hektár területen húzódik a gyár lakónegyede. Négy-ötemeletes lakóházakat építenek majd itt, összkomfortos lakásokkal. Elsők között építik fel a bölcsődéket, óvodákat, az iskolát és az étkezdét. A gyár építésére körülbelül 80 millió rubelt irányoztak elő. A gyár 1956-ban kezdi meg működését.
