Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

¥ILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Jól mozgósít a feladatokra a balaton- kiliti Dózsa tsz pártszervezete Két kolhoz — kétféle eredmények Somogyi Vince tsz-tag lett Jobban jár az, aki a szövetkezetben marad Élő embereket lássanak a levelek mögött a kaposvári járási tanácson Á-MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA MEGYEI PÄRT BIZOTTSÁGÁN Álé LAPJA.- . ■ .te. • •» -abty, .. W .. íj* - --1 • -• A JA'. X. évfolyam, 239. szám. ARA 50 FILLÉR Vasáraao. 1953 október 1l. KöBKasiBjna»« z^ammnawammsamaiÉSAaB^tsimBWiimmittmasKammsKMaKinnmiiiim—iwi'im i—i ■huh i iHiiu;,L,.a»»fl«H«aMgBgHBnHH«Hiiiii>iiiii ..mi,un mam maw i ipwiii wiiiii'iiiiib—mi imreraramTtaac cuj«tuHiimaMKaraaaBB«Hia^ A«HEB3ga»aaas^^ ALKALMAZZUK A BÍRÁLAT ÖNBiRALAT Megyénk pártszervezeteinek nagy feladatokat kell megolda- niok a párt határozatának, a kormány programmjának végre­hajtásában. Állandó szívós, szer­vező- és nevelőmunkával kell serkenteniük a dolgozó tömege­ket, hogy munkahelyeiken becsü­lettel kivegyék részüket a dolgozó nép életszínvonalának felemelésé­ért folyó harcból. Ebben a nevelőmunkában rend­kívül nagy jelentősége van a bí­rálat és önbírálat széleskörű ki- fejlesztésének. A legutóbbi tag­gyűléseken a mi megyénk párt- szervezeteiben is egészségesen bontakozott ki a kommunisták­nak ez a jellemző tulajdonsága: a bírálat és önbírálat szelleme ha­totta át a taggyűléseket. Párttag­jaink rámutattak a pártvezetősé­gek, a pártbizottságok munkáiban meglévő fogyatékosságokra és számos esetben helyes javaslato­kat is tettek a fogyatékosságok kiküszöbölésére. Ez azonban még csak a kezdete annak, hogy a bí­rálat és önbírálat a mi megyénk­ben is minden kommunista mun­kájának szerves részévé váljék. A kormányprogramm megvaló­sítása terén még csak az első lé­péseket tettük meg. A további si­kerek egyik legfontosabb záloga, hogy még jobban elmélyítsük a dolgozókban, mindenekelőtt a kommunistákban a bírálatot és önbírálatot. Olyan légkört kell teremtenünk mind a kommunis­ták, mind a pártonkívüli dolgozók között, hogy mindenki szabadon elmondhassa véleményét, észrevé­telét, hogy félelem nélkül bírál­janak. Csakis így lehet a hibákat megelőzni, kijavítani. Súlyosan megsérti a pártdemo­kráciát az a funkcionárius, aki el­fojtja a bírálatot, nem ad módot arra, hogy a párttagok elmondják véleményüket. Ez tapasztalható azokban a pártszervezetekben, ahol nem tartják meg rendszere­sen a vezetőségi üléseket, sőt még a taggyűléseket sem, nem adnak számot munkájukról a tagságnak. Ugyanakkor a tagságnak sincs módja számonkérni a vezetőség munkáját, bírálni a fogyatékossá­gokat. Pártszervezeteinkben tehát mindenekelőtt ezen a területen kell javulásnak bekövetkeznie, hi­szen a rendszeres párt vezetőségi ülések és taggyűlések hatalmas előrelendítői a bírálat és önbírá­lat kibontakozásának. A bírálat azonban nem lehet öncélú, nem csak a látszat kedvéért kell bí­rálni. vagy önbírálatot gyakorol­ni. Számos taggyűlési beszámoló, vagy felszólalás elhangzott a mi megyénk pártszervezeteiben is. melyekben a hibák felsorolása után a párttitkár, vagy a felszó­laló a végén hozzáteszi: ..s mind­ezekért, elvtársak, én is felelős va­gyok.‘‘ Ez nem nevezhető önkri­tikának, ez a felelősség elkenését jelenti. De ugyanígy az önmar- cangolás sem nevezhető önkriti­kának, amely után legtöbbször nem történik semmi, ellenkezőleg, a hibák tovább gyűlnek. Az önkritika csak akkor ered­ményes, ha a hibákat nyíltan, őszintén beismeri, annak okait feltárja, s az önkritikát gyakorló ki is javítja azokat. Lenin elvtárs azt tanítja: „Az összes forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztul­tak, azért pusztultak el, mert el­bízták magukat és nem tudták megérteni azt, hogy miben van FEGYVERÉT az erejük és féltek attól, hogy sa­ját gyöngéikről beszéljenek. De mi nem pusztulunk el, mert mi nem félünk attól, hogy gyen­géinkről beszéljünk és megtanul­juk, hogyan kell a gyengeségeket elhárítani.‘‘ A kormányprogramm következetes megvalósítása most mégjobban megköveteli tőlünk, hogy a hibákat azonnal felfedjük, s nyomukban intézkedjünk. Ez csak úgy lehetséges, ha a párt- és gazdasági funkcionáriusok felfi­gyelnek a dolgozó tömegek észre­vételeire, ha nemcsak tanítják a tömegeket, hanem maguk is ta­nulnak a tömegektől. Ez azt je­lenti, hogy nem szabad elbizakod- ni, a dolgozók tapasztalatait, ész­revételeit figyelmen kívül hagyni. Ennek ellenére sok helyen még mindig hagyják a hibákat elhatal­masodni, nem kérik a dolgozók véleményét azok kijavításában vagy megelőzésében, s amikor a hibák már túlságosan összegyűl­nek, akkor igyekeznek a felelőssé­get másokra hárítani. Pártszervezeteinknek tehát kü­lönösen nagy gondot kell fordíta­niuk a következő időkben is az alulróljövő bírálat továbbfejlesz­tésére, hogy az az egészséges dí- rálószellem, amely az elmúlt egy­két hónap során megyénk számos pártszervezetében megmutatko­zott, most tovább fokozódjék. A dolgozók, s elsősorban a kommu­nisták érezzék felelősnek magia­kat mindenért, ami a területükön történik, idejében fedjék fel a hibák okait. Számos pártszerve­zetben a taggyűlés után már hoz­zákezdtek a hibák kijavításához, különösen a párt tömegkapcsolatá­nak kiszélesítésében történtek eredményes intézkedések. De van­nak olyan párt- és gazdasági funkcionáriusok is, akik a bírála­tot és önbírálatot még mindig csak hamuhintésnek tekintik, nem látják benne azt a segítőkezet, mely a hibák megszüntetéséhez járul hozzá. Az ilyen párt- és gaz­dasági funkcionáriusok súlyosan ártanak a pártnak, hátráltatják a párt határozatának. a kormány programmjának megvalósítását. A bírálat és önbírálat nem kampány, tehát állandóan alkal­mazni kell. Arra kell nevelni a dolgozókat, hogy bátran vessék fel a fogyatékosságokat, különösen azokat, melyek dolgozó népünk életszínvonalának emelését hát­ráltatják. Ha erre neveljük az üzemek dolgozóit, a falvak becsü­letes dolgozó parasztjait és a más munkahelyek dolgozóit is, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a kormányprogramm ránkeső ré­szét következetesen megvalósít­juk. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a dolgozók kérjék számon a vezetőktől: mit tettek a felfedett hibák kijavítása érdekében, ellen­őrizzék a bírálat nyomában tett intézkedéseket. Pártvezetőségeink pedig ne feledkezzenek meg min­den alkalmat megragadni, hogy a dolgozókkal közöljék: mi történt javaslataikkal, hogyan hasznosí­tották azokat. Ha a dolgozók által felvetett hibákat tettek követik, sokkal jobban meg tudjuk valósí­tani a bírálat és önbírálat állandó alkalmazását. A dolgozók látják, meggyőződnek arról, hogy a hi­bák feltárása nem volt hiábavaló, látják, hogy a vezetők hallgatnak véleményükre, s ez alap arra, Megyénk állami gazdaságai gyorsítsák a szántás-vetés ütemét A földművelésügyi mimiirotérium Déldimáinitiúti Á. G. igazgatóságá­nak az állami gazdaságok versenyé­ről kiadott érté'keíéae azt mutatja, hogy igen sok még ai tennivaló megyénk állami gazdaságaiban, hogy a miniszterttanácsi határozat­nak megfelelően határidőre elvégez­zék az őszi mezőgazdasági mim­ikáikat. iBáin az értléT..*: illés szerint a somogytarnócaii állami gaz­daság az első a versenyben^ de itt is meg tói .gyoraűteni a 'be­takarításit és> a:z őszi mélyszántást, amdlyeil 35. iitetve 12 százalékra 'készült eh A vetőiszámltásBai :S5, a v ItJé&sedl 73 százaDeltnál tart a gaz­daság. A hárorrufaá áuTiaimd gazdaság har­madik a versenyben: a betakarítást 42, a trágyázást 20, a .vétőezámtást 76, a vetést 65, az’ őszi mélyszán­tást 9 százalékra végezte eh Meg kel] gyorsítania a vetést a mt.gybaráti állami gazdaság­nak, amely 54, a 'tengődi állami gazda­ságnak, amely 56, a kaposvári át­tenni gazdaságnak, amely 55, a ba- 'latoniújhelyi állami gazdaságnak, amely 49. a lábodi állami. gazda­ságnak, amely 45 és a vityapusztaii á'fami gazdaságnak, amely csupán 34 százalékra tcflijeaítette vetéster­vét. Különösem nagy a lázasáig, a vi- tyapusztai állami gazdaságban^ amely már régóta a szégyenteljes utolsó helyen 'kullog a verseny­ben. Megyénk áManú gazdaságai jó mmkájidckcd mwtassanaHá pél­dát megyénk ternieilőezövetkezeteinek és egyénik ig dolgozó parasztsága- ntalkl a jövőévi bő termés megalapo­zásáért, az őszi szántás-vetés ha­táridőre való elvégzéséért folyö harcban. Űjabb 37 dolgozó parasztcsalád kérte felvételét a tsz-ekbe Szerte a megyéből napról-nap- ra érkeznek hírek arról, hogy több dolgozó paraszt kérte felvé­telét a termelőszövetkezetbe. A pusztaszentgyörgyi Űj Élet tsz-be például az elmúlt napokban hét család lépett be. A megye dolgozó parasztsága egyre világosabban látja, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás a paraszti fel- emelkedés egyetlen járható útja. ahol az emberek közös harca nyomán gazdagabb termésered­mények születnek és munkájuk is gazdagabban gyümölcsözik. Különösen megnőtt a belépők száma az utóbbi időben, amikor a dolgozó parasztok saját szemükkel győződnek meg arról, hogy meny­nyi jövedelem jut a szorgalma­san dolgozó tsz-tagoknak. A dol­gozó parasztok mérlegelik a kor­mány sokrétű intézkedéseit és látják, hogy a tsz sokkal többi anyagi segítségben részesül, mint az egyénileg gazdálkodók. Az ádándi Petőfi tsz-nél kiszá­mították, hogy mit jelent a kor­mányprogramm a tsz tagságának és 4 család kérte felvételét a tsv be. A juti Alkotmány tsz-nek a jövőévi beadás csökkentése kö­zel 60.000 forintot jelent. Ádándon újabb 4 család választotta a nagy­üzemi gazdálkodás útját. Megyénkben az elmúlt hetek­ben további 37 családdal sza­porodott a termelőszövetkeze­ti tagok száma. így például a csákányi Úttörő tsz-be 2, a balatonboglári Dózsa tsz-be 4, a kőröshegyi Táncsics tsz-be 2 család kérte felvételét. Ezekben a napokban nagy harc folyik a termelőszövetkezetek megszilárdításáért és nem kétsé­ges, hogy ebből a harcból azok kerülnek ki győztesen, akik a szö­vetkezeti gazdálkodást választják további boldogulásuk biztosítá- I sául. fi jó és időben végzet! munka érdeke a lábodi állami gazdaság dolgozóinak A lábodi állalmi gazdaságban az év első felében1 az éddigiiékihlél' lé­nyegesen több összeget ruháztak Ibe a. dolgozók kulturális és egészség­ügyi ellátásának biztosítására. Je­lentősen javult a/ 'íakáseUáítás is ebben az évben. A munkásszálláso­kon mindenkinek szalmazsák Jcaill, pokrócokkal ée két lepedővel ellá­tott fekvőhelyet biztosítottak. Aa első féffistvbem) 68 dolgozót; pedig 'új gumicsizmával láttak el. 'Ma már a szerződéssel járó mumkáMat a dol­gozók a gazdaságtól1 kaipott munka­ruhában végzik. A dolgozók munkáját megbe­csüli népi demokráciánk. Ki ho­gyan dolgozik;, úgy emelkedik a fi­zetése. Kiss István ellető ka»ász csaiTádjávail pl. augusztus 31-lg 24.877 forintot keresett, amelyből ifj. Kiss István havi keineisete 917 forint. Futács' János ttrafotoroe, aki éves tervét 160 százalékra teljesí­tette. 8 hónap alatt 11.146 forintot kapott kézihez. A munkabéren feiMl tízezrekre rúg az az összeg, laimi közvetve ikerül: a dolgozókhoz. Pl. aiz idén 'két nap­közi otthont állítottak fel' a dolgozó anyák munkájának megkönnyítésé­re, ami 64.900 forintba került, A munlkásfürdő felszerelésére közel 9000 forintot költötté':. Szülési, há­zassági, halálozási segély címen több mint 38,000 forintot, a jót dolgozók jutalmazására 4000 fo­rintot fcrdítcittak. Pártunk és kormányunk azt kéri a dolgozóktól, hogy szorgalmasan vegyenek részt a munkáiban,^ har­coljanak a gazdaság termelési ter­vének tel jó Biteséért. Különösen hagy feladat ál! előttük most az őszi munkák idején. El kell vetni­ük több mint 1300 hold ősziigabo- nák és be toe® takaaiitaniuk közel másfélezer holdlról a termést. A gazdaság elmiartaldti ezekkeí ia muii- kókkal, a vetéstervet pl. még csak 47 százalékra iMjesítette. A veze­tőség magyarázzál 'meg a cWgozók- /rual'.'k hegy ai jó és időbeni munitóa vui)3|ménm!yiü5k érdeke. íiektervezaeki meg gondosan a munkát, harcon^ janak az őszi munkák sikeres elvég­zéséért. Ne tűrjék a csurgói járás tanáessservei, h°gy járásuk utolsó legyen a begyűjtésben A csurgói járási és községi la- ácsszervek rosszul készültek fel z őszi begyűjtési munkára. Kuko- icából a napi ütemterv szerinti lennyiségnek alig 60 százalékát yüjtiik be naponta a járásban, ícrt a tanácsok nem őrködnek a jrvényesség betartása felett. így 1. többhelyütt, mint Csurgó, Iha- os, Őrtilos, Zákány községben lár több gazda végzett a kukori- aszedéssel, a beadási kötelezett­ég teljesítését azonban elmulasz- jtta, Egy-két községben 10 száza­ikkal felemelték ugyan néhány átralékos beadási kötelezettségét, e ez csak szórványosan fordult lő a járásban. Csurgónagymarton özség kukoricabeadási tervét sak 1—2 százalékra teljesítette, edig ennél jobban áll a betakarí­ts. A járás csak 19 százaléknál tart lég a kukoricabegyüjtésben. Ku­koricából a napi tervnek mind­össze 10 százaléka gyűjtik be. Berzence község tanácsa sem veszi komolyan a begyűjtést. A ta­nácselnök nem mozgósítja a ta­nácstagokat és a legjobb dolgozó­kat- Azt állítja, hogy „nincs a községben elegendő, erre alkal­mas ember“. 150 hátralékos van a községben, de a tanács még egyetlen gazdát sem számoltatott el. A somogyudvarhélyi tanács pe- dg félrevezeti a felsőbb szerve­ket, nem jelenti a beadásban hát­ralékosokat. A napraforgó beadásának határ­ideje már lejárt, a járás pedig még csak 58 százaléknál tart a terv- teljesítésben. Hiba az is, hogy a járás termelőszövetkezeteinek nagyrésze még nem teljesítette 'be­adását. Akadályozza a begyűjtés sikeres teljesítését az is, hogy a tanácsok nem vezetnek nyilvántar­tást a kukoricatörésről és burgo­nyaszedésről, így a beadási határ­időket sem tudják ellenőrizni és a termelőkkel betartatni. A járási tanács vezetői jórészt ismerik ezeket a hibákat, mégsem tesznek semmit, hogy megszűntes­sék a terv teljesítését gátló aka­dályokat. Nem vonják felelősségre a kötelezettségüket megszegő ta­nácselnököket sem. A járási ta­nács tűri, hogy járásuk ismét a szégyenteljes utolsó helyen ikuliog a begyűjtésben, A járási és a köz­ségi tanácsoknak, a begyüjtöszer- veknek sürgősen meg kell javíta­niuk munkájukat. Fel kell számol­niuk a szervezetlenséget, tervsze- rűtlenséget. Pár napon belül ér­jék el, hogy a begyűjtés üteme meggyorsuljon, s a járás elkerül­jön az utolsó helyről. hogy máskor is bátran felvessék az észlelt fogyatékosságokat. Sztálin elvtárs arra tanít bennün­ket: „Ha a bírálatban csak 5—10 százalék igazság van is, az ilyen kritikát is üdvözölni kell, figyel­mesen meg kell hallgatni és egészséges magvát tekintetbe kell venni.“ Ezt kell nekünk is megszívlelni, minden bírálatból ki kell hámozni az igazságot, a azt fel kell használni a munka megjavítására. Megyénk pártszervezeteiben most folynak a taggyűlések. Párt­vezetőségeink hassanak oda, hogy ezek a taggyűlések ismét erősítsék a pártdemokráciát, a bírálat és önbírálat jegyében folyjanak le. Párttagságunk nagyrésze most már nem fél bírálni, bizonyítják ezt az elmúlt havi taggyűlések is. Pártvezfetőségeink ezt a bátorhan­gú bírálatot tovább fokozhatják, ha a mostani taggyűléseken el­hangzott bírálat nyomán sürgősen intézkedjenek, s a bírálatot, mint erős fegwert használják fel a kormányprogramm megvalósítá­sáért folyó harcban.

Next

/
Thumbnails
Contents