Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-03 / 206. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1953 szeptember 3„ V.Sz.Szemjonov nagy követnek, a Szovjetunió német« országi főbiztosának levele Conanflioz, az Egyesült Államok németországi főbiztosához Berlin (TAlSZlSIZ). Conant, az Egyesült Államok németországi főbiztosa 19.53 augu-sztus 27-é!n német állampolgárok' övezetközi közlekedésének kérdésében levelet intézett V. Sz. iSzemjonovihoz, a Szovjetunió németországi főbizto- sához. Hasonló tartalmú levél ér­kezett. az angol és a francia fő­biztostól is. Ezzel kapcsolatosan V. Sz. Szemjonov nagykövet szeptember 1-én levelet intézett Conantlhoz, amelyben a többi kö­zött a következők állanak;. ,yMin.t ismeretes, a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya, amelynek a szovjet hatóságok már 19'49-ben átadták a közigaz­gatási feladatokat, ez év júniusá­ban elhatározta, hogy továbbment' en jelentősen (megkönnyíti a né­met állampolgároknak a Német Demokratikus Köztársaság és Nyu- gat-Németország közti közlekedését. Minden egyes községet feljogosí­tottak, hogy akadálytalanul enge­délyt adhasson a község lakosai­nak nyugatnémetországi utazásá­ra, továbbá arra, hogy nyugat- németországi lakosok tartózkodhas­sanak a községben, Ilymódon Kelet Németország bár­mely lakosa tetszése szerint bár­mikor cl lát a go that Nyugat'Né- metországba. A Német Demokrati­kus Köztársaság hatalmi szervei nem akadályozzák nyuga-tnémetor- szági lakosok keletnémetországi utazását sem. A Német Demokratikus Köztár­saság kormányának ezen intézke­dései teljesen megfelelnek az or­szág egysége helyreállítását szol­gáló politikájának és széleskörű támogatásban részesülnek mind Kelet-, mind pedig NyugaDNé- metország, lakossága részéről­Ugyanakkor Adenauer nyugatné- metorezági kormánya akadályozza a kelet- és nyugatnémetországi német, állampolgárok szabad köz­lekedését. Szemjonov leveliében felíhívja a figyelmet azokra a, té­nyekre, amelyek akadályozzák -a német . állampolgárok! szabad köz­lekedését Kelet- és Nyugat-Német- ország között, majd így folytat­ja; Ami azt a. javaslatot illeti, hogy szüntessék meg a német ál­lampolgárok övezethatár-áítlépési engedélyét, célszerűnek tartanám ennek a kérdésnek eldöntését a Német Demokratikus Köztársaság, valamint. a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya elé utalni. Fel­tételezem. hogy ez a lépés elősegíti a két kormány közti kapcsolat meg­teremtését annak érdekében, 'hogy megoldják a Németország egységes, demokratikus é? békeszerető ál­lamként történő újjáteremtésével kapcsolatos egyéb halnszthaitatilan kérdéseket is.” Hasonló tartalmú levelet intéz­tek Francois Pmcet (hoz. Francia ország németországi főbiztosához és Wardihoz, NagyiBritannia he­lyettes németországi főbiztosaihoz. Mi az igazság Puerto Rico „önkormányzatával“ kapcsolatban New York. Puetro Rico-i haza­fiak levelet intéztek a newyorki „Daily Worker“-lhez. A levélben ezeket írják; .Az -Egyesült Államok külügy­minisztériuma hivatalos jelentés­ben közölte az ßNlSZ-szel, hogy az Egyesült Államokihoz tartozó Pu­erto Rico önkormányzatot nyert- Ilyenformán az Egyesült Államok a jövőben beszünteti az ENlSZ tá­jékoztatását a Puerto Rico-i- poli­tikai, gazdasági;. társadalmi ás oktatásügyi -helyzettel kapcsolat­ban. Az amerikai külügymiszté- rium jelentése lényegében hazug­ság, amelynek célja a nemzetközi közvélemény féirevezetésle és Pu­erto Rico rabs zolgaságán-alc fenn­tartása a végletekig — állapítják meg a levélíróik,, majd feltárják a való helyzetet: Puerto Rico gyarmati helyzete változatlan marad, miután úgy­nevezett „alkotmányát” az Egyesült Államok bármikor, ha szükséges­nek tartja, hatálytalanítja. Ugyan- ak or az amerikai kongresszus -érvénytelennek mondhat ki bár­mely. a Puerto Rico-i törvényhozás által elfogadott -törvényt, amely ellentmond az Egyesült Államok tőkései érdekeinek. Az „önkormányzati" jogot nyert Puetro Rico nem választhatja meg szabadon kereskedelmi partnereit és az- országban az amerikai vám­törvények maradnak érvényben. Ezen felül1 Puerto Rico természeti kincsei felett a nagytőkések érde­keit szolgáló amerikai kormány rendelkezik. —• Puerto Rico — mutat rá a levél — nincs képvisel­ve az ENSZ-ben. Mi, puertericoiak — hangzik a levél befejező részéiben — felkérjük a latinam erikái országokat, az arab állam-ólat, a népi demokratikus or­szágokat, Indiát, Pakisztán^ és más országokat, leplezzék le ‘ Munoz Marin gyarmati kormánya és washingtoni urai mesterkedéseit és szólítsák fel az Egyesült Államok kormányát; biztosítsa igazi (füg­getlenségünket és nyújtson módot arra, hogy mint szabad, szuverén, demokratikus 1 oztársaság vehes­sünk részt az ENSZ üéései-n. Az amerikaiak nevetséges ürügyekkel börtönbe zárják a koreai hadifoglyokat Keszon (Uj Kína). A koreai nép­hadsereg hadifogságból hazatért tag­jai elmondják, hogy az amerikaiak különféle, ürügyekkel bebörtönöztek legalább ezer Kocsedo-szigeti hadi­foglyot, hogy így az utolsó pillanat­ban megkíséreljék erőszakos vissza­tartásukat. Bak Vun ír és Hon Csőn Un elmondta, hogy július végétől augusztus 16-ig az 5-ös számú tábor 2. századának négy hadifoglyát zár­ták be az amerikaiak jogtalanul. Az ellenük felhozott vádak nevetsége­sek voltak. Legtöbbjük bűne az «en­gedetlenség» volt. Li Bon Ljongot, azért zárták be, mert népdalt éne­kelt, a 19 éves Kin Szu Bon nem engedte, hogy sapkájáról levágják a rangjelzést, egy Csüng nevű egész­ségügyi katonát pedig azért tartóz­tattak le, mert engedély nélkül ápol­ta egyik hadifogolytársát. ANGLIA ÉS A CSENDESÓCEÁNI BLOKK London (TASZSZ). Mint a londoni rádió jelentette, Webb, Uj-Zéland külügyminisztere kijelentette, a csendesóceáni «védelmi» szövetség küszöbönálló washingtoni ülésén megtárgyalják az Egyesült Királyság viszonyát az egyezményhez. Azonban az Egyesült Királyságnak a csendes­óceáni «védelmi» szövetségbe való felvétele kérdését aligha fogják megvitatni. Az olasz-jugoszláv viszonyról Belgrád (TASZSZ)/ A jugoszláv- olasz határról érkezett jelentések szerint az egész jugoszláv-olasz határ mentén folytatódik az olasz egysé­gek felvonulása. A motorizált és egyéb osztagok felvonulásán kívül carabinierik is tartanak őrjáratokat a jugoszláv határ mentén 30—40 fő­ből álló csoportokban. Az olaszok minden határmenti őrhelyet megerő­sítettek. Augusztus 31-én a határ fe­lett köröző egyik olasz katonai re­pülőgép száz méter mélyen behatolt jugoszláv terület fölé. * * * (MTI). Szeptember 1-én Jugoszlá­via tiltakozó jegyzéket intézett az olasz kormányhoz az ellen, hogy «olasz katonai egységek tüntető fegy­veres felvonulást rendeztek a jugo­szláv határ mentén» — jelenti a londoni rádió. Az olasz kormány válaszolt a jegy­zékre és válaszjegyzékében hivatko­zott arra, hogy «Olaszország elővi­gyázatossági és védelmi jellegű in­tézkedéseket tett». A nyugatnémetországi választások előtt Amilyen mértékben közelednek a nyugatnémetországi választások, olyan mértékben gyülekeznek a vi­harfelhők Adenauer kancellár, illet­ve klikkjének feje fölött. Ez a fo­lyamat már kezdetét vette akkor, amikor az Adenauer-kormány meg­kezdte működését és azóta mindin­kább elhatalmasodott. Természetes, mindazok az ígéretek, amelyekkel Adenauer telekürtölte a világot, a gyakorlati megvalósulás előtt szer­tefoszlottak. A kereszténydemokrata szövetség működésére jellemző az a számadat, mely szerint Nyugat-Németország percenként 20 ezer márkát költ ka­tonai célokra ugyanakkor, 'amikor az egészségvédelemre előirányzott költségvetési összegből évente 1.77 márka jut egy emberre. Néhány szám csupán, de jellemző a nyugat­németországi állapotokra, ugyanak­kor leleplező fényt vet az Adenauer- klikk működésére. Mindebből az következik, hogy hasonló jellegű Adenauer külpoliti­kája is. Ezt igazolja például a bonni, illetve a párizsi szerződés is. Az ilyen jellegű egyezmények ratifikálá­sával a bonni parlament kormány­körei a német kérdés békés megol­dása, az ország egységének helyre- állítása ellen léptek fel. A nyiltan militarista és revansista célkitűzéseket jellemzi az a tény is, hogy Adenauer és klikkje egészen a közelmúltig békésen megfért, sőt együttműködött a több mint 40 ap­róbb párttal, illetve politikai csopor­tosulással, amelyek ultra-reakciósok és nyiltan fasiszták. Az tény, hogy ezek a pártok jelenleg Adenauer el­len lépnek fel, de korántsem azért, mert nem helyeslik politikai célkitű­zését, hanem mert szeretnék elfog­lalni örökét. Az ilyenfajta tervek szövögető! számítanak az amerikai körök támogatására, ugyanakkor volt náci funkcionáriusok és hasonló revansista elemek támogatására is. Ezek a remények azonban minden alapot nélkülöznek, ugyanis a nyu­gatnémet választók még élesen em­lékeznek a hitleri időkre és nem óhajtják újra felidézni a nácizmus véres, kegyetlen szellemét. Mindennek ellenére Adenauer, il­letve a vele egyhúron pendülő fa­siszta kormány nem szándékozik ki­adni kezéből a bitorolt kormányke­reket. Jellemző, hogy Adenauernek ez az óhaja, illetve az ilyen célt szolgáló tevékenysége szimpatikus az Egyesült Államok kormánya előtt, ugyanis az amerikai vezetőkörök készséges szolgát találnak a kancel­lár személyében és ez teljesen meg­felel céljaiknak. Az Adenauer-klikk éppen ezért nem vet meg semmiféle eszközt sem, legyen az a legkegyet­lenebb is, amellyel a hatalmát véli megerősíteni. Jellemző Adenauer, illetve gazdái­nak célkitűzésére az is, hogjtaz egy­séges, demokratikus Németország kérdésében negatív álláspontot fog­laltak el. Minden elfogadható kom­mentár nélkül elutasították a közös tárgyalásokra vonatkozó javaslato­kat. Mereven elzárkóztak minden olyan törekvés elől, mely az egysé­ges Németország érdekében történik és minden ilyenirányú célkitűzést már eleve megvalósíthatatlanná tesz­nek. A német nép egyre növekvő elé­gedetlenséggel nézi a nyugatnémet kormány aljas, népellenes tevékeny­ségét. Tudják azt, hogy Németország egységének és békéjének az Aden­auer-kormány nemzetellenes, nép­áruló politikája állja útját. Ez a kor­mány felelős azért, hogy Németor­szágnak még mindeddig nincs béke- szerződése. A demokratikus jellegű megmozdulások, az elnyomó, áruló kormány ellen létrehozott tüntetések egymást követik, melyek mind a német nép szabadságvágyáról, béke­óhajáról tesznek tanúságot. A német nép harca lényeges pont­ja a békéért vívott harcnak. Nem­csak a német dolgozók, hanem az egész világ haladó tábora küzd a né­met egységért, a béke egyik alap­vető zálogáért. Tudja ezt a német nép és egyre fokozottabb harcot folytat a népellenes törekvések ellen, j Két taggyíílés tapasztalata NAGYBERKI KÖZSÉG az elmúlt években mindig az élenjáró közsé­gek közé tartozott. A mezőgazdasági munkákban és a begyűjtésben több­ször elnyerték a kaposvári járás leg­jobb községe címet és a vele járó vándorzászlót. Amióta pedig a köz­ség dolgozó parasztjainak többsége a nagyüzemi gazdálkodást választot­ta, még nagyobbak az eredmények. Az utóbbi időben azonban számos területen súlyos hibákat követtek el. Erről adott számot a - község területi pártszervezetének és a Becsület tsz pártszervezetének taggyűlése. A taggyűléseket kedden este tar­tották meg. Mindkét taggyűlésen a beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, hogy a község vezetői súlyos hibákat követtek el, amelyek gátol­ták a község egészséges fejlődését, a feladatok végrehajtását. A területi alapszervezet taggyűlésén Böjté György elvtárs, az alapszervezet tit­kára a beszámolóban ismertette, hogy megsértették a kollektív veze­tést, nem érvényesült a bírálat és az önbírálat, lazult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. A pártszervezet munkáját nem a pártvezetőség, ha­nem egyedül a titkár irányította. Egyedül készítette a beszámolókat, határozati javaslatokat, semmibe vette a vezetőség és a tagság javasla­tait. A vezetőségi üléseken és a tag­gyűléseken csak a titkár szava volt a döntő. Egyedül hozott határozatot minden fontosabb munkában, töb­bek között a káderkérdésben is. Át­nyúlt a tanácselnök feje felett, kis- királyoskodott, önkényeskedett. Ha valaki bírálta hibáiért, egyetértett vele, de utána sem javította meg munkáját. Ezeket a hibákat Horváth Ferenc eivtárs, az előző párttitkár is elkö­vette. Amióta pedig Böjté elvtárs végzi a titkári teendőket, még fur­csább a helyzet. Ettől kezdve a tanács irányította a pártszervezetet. Elhanyagolták a pártvezetőségi ülé­seket —■ mondva, hogy a tanácsel­nök, tanácstitkár és a párttitkár részt vesz a végrehajtó bizottsági ülésen, ott megvitatják a feladato­kat, nincs szükség arra, hogy külön pártvezetőségi ülést hívjanak egybe. A tanács irányította a népnevelőket is, akik azután agitációs munka he­lyett kosarakkal a karjukon járták a községet, tojást és baromfit be­gyűjteni* A pártszervezet vezetősége így aztán nem dolgozott, nem vonta felelősségre a hibákért a tanácsel­nököt, ő pedig azt tett. amit éppen akart. A pártonkívüliekkel szemben durva volt, elfojtotta a bírálatot, semmibevette a dolgozó^ jogos fel­szólalásait. Amikor megtartották a vezetőségi üléseket és a taggyűléseket, a ho­zott határozatok a titkár egyéni vé­leményét tükrözték, a vezetőség és a tagság nem érezte azokat magáénak, így nem is harcolt végrehajtásukért. A meggyőző, a felvilágosító munka helyett elharapózott a törvénytelen­ség, gorombáskodás, a kritika elfoj­tása. A dolgozó parasztok közül töb­bet úgy kényszerítettek be a terme- lőcsoportba, mondva: «ha nem lép­nek be, jövőre akkora adójuk lesz, olyan nagy lesz a beszolgáltatás, hogy még lélekzeni sem tudnak». A FELSZÓLALÓK bírálták az elkövetett hibákért a pártvezetősé­get, személy szerint a régi és az új párttitkár elvtársakat. Horváth Fe­renc elvtárs, a területi alapszervezet volt titkára elmondta, hogy mind­azok a hibák, amelyeket a beszá­moló felvetett, elsősorban az ő hi­bája, mert önfejű volt, nem hallga­tott soha a tagságra és ha valaki felvetette hibáit, ideges lett, párt- szerűtlenül ledorongolta az illetőt, így azután szó sem lehetett kollektív vezetésről, nem alakult ki a bírálat és az önbírálat, lazult a párt tömeg­kapcsolata. Népnevelőértekezletet már két hó­napja nem tartottak. Nem magya­rázták meg a község dolgozó pa­rasztjainak, a tszcs-tagoknak, hogy mit jelent a kormányrendelet. Éppen ezért ellenséges hangok ütötték fel fejüket, több csoporttag a kilépés gondolatával foglalkozik, a dolgozók pedig idegenkednek a pártszervezet­től és a tanácstól. Tavaly például le­söpörték a padlásokról a gabonát, ősszel pedig azért jelentettek fel egyeseket, mert nem vetették földjüket. Hiába fordultak a szervezethez vagy a tanácshoz, sehol sem intézték el a dolgozók jogos fel­szólalásait, követeléseit. Duba Béla elvtárs elmondta, hogy a Becsület termelőszövetkezetben a tagság két részre; középparasztokra és újgazdákra szakadt. Ehhez a pártvezetöség is hozzájárult, mert nem úgy foglalkozott velük, mint csoporttagokkal, hanem megkülön­böztetést tett a középparasztok es az újgazdák között. IGALI PÄL elvtárs arról beszélt, hogy a tagság még raá is passziv, éppen azért, mert a vezetőség elfoj­totta bírálataikat, nem vette figye­lembe javaslataikat. Helytelen volt, hogy ezeket a hibákat eddig nem ve­tették fel. Tóth Ernő elvtárs azzal foglalkozott felszólalásában, hogy a DISZ-szervezet nem dolgozik, mert nem kap a pártszervezettől segítsé­get. Több esetben meghívták a párt­titkárt a DISZ-gyűlésre, de egyetlen esetben sem ment el. Hasonló hibákról, számolt be a Becsület tsz taggyűlése is. A párt­vezetőség itt sem tartott rendszere­sen üléseket, nem egyszer a taggyű­lést is elhalasztották, vagy nem tar­tották meg. A párttitkár nem kéri jíi a párttagság véleményét. A taggyű­lés által hozott határozatokat nem hajtották végre. Palócz elvtárs, a pártszervezet egyik tagja javasolta, hogy a lógó- sokat, fegyelmezetleneket munka­egységlevonással büntessék. Az olya­nokat pedig, mint Tóth Mihály és Varga Pál, akik a termelőszövetke­zet ellen lázítanak, aláírásokat gyűj­tenek, zárják ki a szövetkezetből. A taggyűlés több esetben elfogadta ezt a javaslatot, de a vezetőség nem hajtotta végre a taggyűlés határoza­tát. Papp János elvtárs többször tett javaslatot a munka jobb megszerve­zésére. Bírálta a vezetőséget ha­nyag, felelőtlen munkájáért, azért, hogy a kukoricát nem kapálták meg és még ma sem fejezték be a csép- lést, a rossz szervezés miatt renge­teg széna elrothadt — de javaslatát, nem vették figyelembe. A felszólalók bírálták a tanács ve­zetőit is, akik ahelyett, hogy segí­tették volna, több intézkedésükkel ártottak a szövetkezet tagjainak. Annak ellenére, hogy a meglévő földterülettel is csak nehezen boldo­gultak, a tanács 120 hold tartalék- területet kényszerített rájuk. A cso­portra kivetettek olyan beszolgálta­tást is, amit az egyéni gazdáknak kellett volna teljesíteniük. A KÉT TAGGYŰLÉSNEK — an­nak ellenére, hogy eredményesek voltak — számos hiányossága volt. A beszámolók általánosak voltak, nem irányították a figyelmet a fő kérdésekre, így abból a tagság nem ismert saját életére, problémáira. A beszámoló elkészítésénél, nem érvé­nyesítették a kollektivitást, így a beszámolók a titkár véleményét, nem pedig az egész pártvezetőségét tük­rözték. Későn, az utolsó percekben kezdték meg a beszámoló elkészíté­sét, a területi alapszervezet beszá­molóját pedig nem a párttitkár, ha­nem a tanácstitkár készítette el. Mi­vel a beszámolók a titkárok beszá­molói voltak, felszínen mozogtak, nem voltak konkrétak. Rossz volt a taggyűlés előkészíté­se is. A tagságot nem értesítették személy szerint a pártbizalmiak, így a párttagok nem ismerték a napi­rendi pontokat, ami kitűnt a felszó­lalásokból. A beszámolókból csak­nem teljes egészében hiányzott a termelés kérdése, ezért nem mozgó­sított a kormányprogramm végre­hajtására, a soronlévő mezőgazdasági munkák elvégzésére. A határozati javaslatok szintén általánosak vol­tak. Nem jelölték meg a felelősöket, nem szabtak határidőket. Mindez az­zal a veszéllyel jár, hogy a meglévő hibákat egyáltalán nem, vagy csak megkésve tudják kijavítani. A KAPOSVÁRI járási pártbizott­ságnak, mint a tapasztalat bizonyít­ja, sokkal nagyobb gondot kell for­dítania a most folyó alapszervezeti taggyűlésekre. Segítsék a taggyűlé­sek előkészítését anélkül, hogy ez­zel az alapszervezet vezetőségének önállóságát megsértenék. A járási pártbizottság biztosítsa, hogy a mos­tani taggyűlések egészében betölt­hessék feladatukat, hozzájáruljanak- a párt belső életében elkövetett hi­bák kijavításához. AZ OLASZ RENDŐRSÉG ÖNKÉNYESKEDÉSEI be párt­Róma (TASZSZ). A ,,1‘Unitá" közlése szerint az olasz rendőrség megtámadta azt a tüntetést, ame­lyet Nápoly tartomány dolgozói szerveztek a kommunista sajtó hónapjának küszöbönállói megnyi­tása alkalmából. Torre del Credó­ban a rendőrség megtámadta a Kommunista Párt helyi szervezete előtt összegyűlt dolgozókat, akik Emilio Sereni kommunista szená­tor beszédét akarták meghallgatni- A rendőrség könnyfakasztó bom­bákat használt, letartóztatásokra is sor került, A ‘rendőrség lépései felháborodást keltettek a dolgozók körében. Castellammareban és SomJ ma .Vesuvianában a hatóságok be­tiltották a. Kommunista Sajtó Hó­napja tiszteletére szervezett tünte­tést.

Next

/
Thumbnails
Contents