Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-20 / 221. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953 szeptember 20. Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása (Folytatás a 3. oldalról) az élenjáró termelőszövetkezetek tapasztalatai hozzáférhetők termelőszövetkezeteink számára. E tapasztalatok felhasználásával a legutóbbi évben a mezőgazdaság minden ágában nagy eredmények születtek, de még csak kis területeken, egyes jól dolgozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tábláin. Csak elismeréssel lehet megemlékezni a balfi Micsurin termelőszövetkezet eredményeiről, ahol az átlagtermés őszi búzából 22.20 q, őszi árpából 28.48 q, vagy a zombai Vörös Csillag termelőszövetkezet eredményeiről, ahol a termésátlag búzából 20.73 mázsa volt és mellettük még a termelőszövetkezeteknek egész sora van, ahol őszi búzából és őszi árpából kát. holdanként 20 mázsán felüli termést értek el. A baj azonban az, hogy termelő- szövetkezeteink többségének termésátlaga messze elmarad az élenjáróktól. Nem messze a balfi Micsurin termelőszővetkezettot terülnek el a soproni Dózsa termelőszövetkezeit táblái, bár földjük nem rosszabb, mégis náluk egy kát. holdon fele sem termett, mint a balfi Micsurin termelőszövetkezetben, átlagtermésük őszíbúzából feat, holdanként 10 mázsa körül van. Az élenjáró módszerek elterjesztéséhez, a mezőgazdasági tudomány eredményeinek hasznosításához feltétlenül szükség van arra, hogy az aigronómusok, állattenyésztőik és a mezőgazdaság területén dolgozó műszaki szakemberek az irodákat, különböző hivatalokat otthagyva, minél nagyobb számban Iemenjeneik ,a termelőszö- vetkezetekbe és közvetlenül1 irányítsák a mezőgazdasági termelést a szövetkezeti gazdaságban, ahol az ő szakmai tudásukra a legnagyobb szükség van. 'Pártunk Központi Vezetőségének és kormányunknak elhatározott szándéka, hogy a jövőévi tavaszi munkák megkezdéséig a szövetkezeti termelés irányítására közvetlenül a termelőszövetkezetekbe legalább kétezer agronómust és állattenyésztőt küld. Az agronómusok szakma} ismeretei mellett fel kell használni a földműveléshez jói értő termelőszövetkezeti tagok termelési ta-1 pasztaliatait. Minden termelőszö-1 vetkezetten akadnák olyan ta- j gok, akik míg egyéni gazdák vol- ( tak, a mezőgazdasági termelés \ egyik vagy másik területén kimagasló eredményeket értek el. Számukra a termelőszövetkezetekben mód nyílik arra, hogy száz holda- „ lkon és nagy állattenyésztési farmokon hasznosítsák tapasztalataikat és szakismeretüket. Ketter György, a túrkeveí Táncsics termelőszövetkezet juhásza nemcsak falújában, hanem a környező községekben ís híres volt arról, hogy kiváló juhtenyésztő. Most mint a T áncsics termelőszövetkezet juhásza elérte, hogy az általa vezetett juhtenyészet nyírási átlaga 6.46 kg, a bárányozási százalék 140 és a tejtermelés anyajuhonként 37 liter Itt a termelőszövetkezet jól hasznosította tapasztalatait, de sokezer, sőt tízezer olyan termelőszövetkezeti tag van, akiknek a tapasztalatait nem használják fél, akiknek tanácsaira nem ügyelnek fal és nem engedik, hogy tapasztalatát, kezdeményezését a közös gazdálkodás javára fordítsa. Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink az élenjáró módszereket sikeresen alkalmazzák, sok munkáskéz is kell. Olyan termelőszövetkezeteikben ugyanis nem nagyon lehet beszélni négyszeri kapálásról, ahol a munkaerő még az egyszeri kapálásra sem nagyon jut, pedig sok ilyen termelőszövetkezet van. Ezen a téren is segíteni kell a termelőszövetkezeteknek: ott, ahol kevés a munkáskéz, új tagokat kell bevonni, fel kell használni azt a minisztertanácsi határozatot, mely a napokban jelent meg és amely lehetővé tette, hogy az iparból — a bányászatot és kohászatot kivéve — visszamenjenek a tagók, ha a szövetkezetben rájuk szükség van és ők is vissza alkarnak térni. Jobb termelőszövetkezeteinkben már mutatkozik e rendelkezés hajtása: az utolsó napokban pl. Alsó- igödön az Egyesült törekvő termelőszövetkezetbe négy, a bagaméri Alkotmány termelőszövetkezetbe tizenöt fő tért vissza ipari üzemekből. A termelőszövetkezetekben a munkaerőkérdést azonban 'egyedül csak új tagok bevonásával nem lehet megoldani. Feltétlenül szükség van arra, hogy a mezőgazdasági termelést gyorsabban mint eddig, gépesítsük, ennek ellősegítésére kormányunk az eddiginél nagyobb mértékben látja el a gépállomásokat olyan gépekkel, amelyekre termelőszövetkezeteinknek a legnagyobb szüksége van. Már a jövőévi munkákhoz gépállomásaink nagy számban kapnak a növényáDoláshoz szükséges köny- nyebb traktorokat, ezek száma a jövő év tavaszáig megháromszorozódik, ezenkívül a gépállomások nagyszámban kapnak kultivátoro- kat, traktorois és .lófogatú fűkaszákat. Már a jövő évben megkezdődik a gabona aratása mellett a cukorrépa 'és burgonya szedésének gépesítése is. Csak azok a gépek, amelyeket gépállomásaink mostantól a jövőévi mezőgazdasági munkák megkezdéséig kapnak, országosan 8— 10 millió, azaz átlagosan egy-egy termelőszövetkezetben 1600—2000 munkanap megtakarítását teszik lehetővé. Fértünk és ‘kormányunk tehát minden segítséget megad ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek a rájuk váró feladatokat idejében meg tudják oldani és munkaerő hiányában a jövő évben ne maradjon el egyetlen fontos mezőgazdasági munka sem. E cél eléréséhez szükség van maguknak a szövetkezeti tagoknak az erőfeszítésére, szükség van arra, hogy az eddiginél sokkal jobban bevonják családtagjaikat a munkába és maguknak a tagoknak a munkaerejét, a munka jó megszervezésével, a brigádszervezet megjavításával jobban felhasználják a magas termésátlagok és hozamok elérésére. A termelőszövetkezeti tagságnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy az őszi vetést jól végezze el, mert a tagság jelenleg messzemenően érdekelt abban, hogy magas termést érjen el. A kiadások egy hold vetésterületre majdnem ugyanazok jó és rossz termés esetén is, mert változatlan a vetőmagszükséglet, ugyanakkor területre történik a begyűjtés kivetése i.s és így minden mázsa többlettermés a tagság jövedelmének növekedését szolgálja. Súlyos hibát követnek el azok a termelőszövetkezetek, amelyek késlekednék a vetéssel, vagy nem gondosan előkészített talajba» vetik a gabonát. Minden napi késedelem és így a rossz minőségű munka megtörése többmázsányi kenyérgabonát vehet el a termelőszövetkezeti tagok jövedelméből. Gondolni kell a tavaszi vetésű növények magas termésátlagának biztosítására is és ennek érdekében különösen nagy figyelemmel kéül végezni a trágyázást és a gépállomásoknak sietniük kell a vető- szántás és a vetés végzése melleit a mélyszántással is. A termelőszövetkezetek megszilárdítása', a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelése érdekében most legnagyobb jelentősége az őszi munkák időben és jó minőségiben való elvégzésének van, mert csak így lehet biztosítani a jövőévi magas termésátlagokat és ennek következtében nagy részesedést a munkaegvSégekre. A mostani jó munkától függ, hogy termelőszövetkezeteink gabonatermése már a jövő évben országos átlagban is legalább 2 mázsával meghaladja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokét. A termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelése szempontjából a magas t érmés átlagok elérése mellett nagy jelentősége van annak, hogy a termelőszövetkezetek jövedelmező gazdálkodási ágakat építsenek ki, sokoldalú gazdasággá fejlődjenek. Mindenekelőtt az állattenyésztésről kell, hogy szó essék. Termelőszövetkezeteinkben jelenleg az állattenyésztés nagyon elhanyagolt állapotban van és nem hoz megfelelő jövedelmet mégpedig azért, mert az állattenyésztésben gyenge a tenyésztői munka, nem megfelelő a takarmányozás, az állatok gondozása, ápolása. Ezen a tűrhetetlen helyzeten feltétlenül változtatni kell. Minden termelőszövetkezetben magas pénzjövedelmet biztosító ágazattá kell kifejleszteni az állattenyésztést, különösen a szarvasmarha, sertés- és juhtenyésztést. A közös állattenyésztés fejlesztésének jövedelmezőségéhez nagymértékben hozzájárul a Központi Vezetőség határozata ai begyűjtés új rendszeréről, amely szerint a termelőszövetkezetekben éppen az állattenyésztési termékek beadása csökken leginkább: az elmúlt évihez viszonyítva mintegy 30 százalékkal. Ez lehetővé teszi, hogy szövetkezeteink, ha jól dolgoznak, rövid időn belül jelentős mértékben tudjanak állatot és állati terméket szabadpiacra vinni. Az új begyűjtési rendelet értelmében a termelőszövetkezeteknek 100 kát. hóidra átlagosan 5.5 mázsa, azaz mintegy 4 darab hízósertést kell beadni, viszont még a közepesen dolgozó termelőszövetkezet is könnyűszerrel tud meghíz- - látni, csak a közös gazdaságban is ötször annyi sertést és emellett jó kapálás mellett —1 még a háztáji állatállomány részére is bőven juthat kukorica. Ez azt jelenti, hogy 500 holdas termelőszövetkezet egy évben szabadpiacra tud vinni 80 —100 hízottsertést is, ez a mai szabadpiaci árakon számítva 250—300 ezer forint pénzjövedelmet jelent. Legj óbb termelőszövetkezeteink már eddig is jelentős mennyiségű sertést hizlaltak szabadpiacra a beadási kötelezettség teljesítése mellett: a túrkevei Vörös Csillag beadási kötelezettségét időben teljesítette és ebben az évben már eddig is 290 darab sertést vitt piacra. Ebben a szövetkezetben ez évben csak a sertéshízlalás közel •egymillió forint pénzjövedelmet hoz. Hasonló eredménnyel járt a ikö- zös tehenészet kifejlesztése is. A jövő évi beadási tervek szerint a termelőszövetkezetek átlagosan 100 kát. holdra mindössze 1800 liter tejet kell hogy beadjanak, viszont az átlagosan dolgozó termelőszövetkezet is 100 kát. holdon közös állományban legalább 10 tehenet kell hogy tartson. Egy 500 kát. holdas termelőszövetkezet szabadpiacra vihet évente, mintegy 60 ezer liter tejet, amely 150—200 ezer forinttal növeli ,a pénzjövedelmet. Az újpesti Bán Tibor termelőszövetkezet már felfigyelt erre a lehetőségre és ebben az év-, ben közéj 400 ezer forint pénzjövedelemre tesz szert tehenészete révén, csak a beadási terven felüli tej szabadpiaci értékesítésével. Az állattenyésztés alapvető ágai, a szarvasmarhatenyésztés és a juhtenyésztés mellett nem szabad elhanyagolni a baromfitenyésztést sem. Szükséges az is, hogy szövetkezeteink nagyobb mértékben foglalkozzanak olyan kisegítő üzemágakkial is, mint a hal'tenyésztés, a .méhészet stb. Egy hold tógazdaság létesítése pl. a termelőszövetkezeteik számára közepes eredmény esetén is közel 6 —8 ezer forintos pénzjövedelmet jelent. Ez különösen jelentős, ha figyélembevessziük, hogy tógazdaság olyan területen is létesíthető, ahol a szárazföldi növénytermelés biztonságosan nem folytatható. Pártunk és kormányunk minden segítséget megad a termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy jövedelmező ágazatokat gyorsan kifejlesszenek és ezzel az egy munkaegységre eső pénzjövedelmet a jelenlegihez képest lényegesen emeljék. A ma nyilvánosságra hozott miniszter- tanácsi határozat pl. lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek közéj 75 százalékos támogatással létesítsenek halastavakat, öntöző- telepeket és állami támogatással ültessenek szőlőt, gyümölcsöst. A már előzőleg hozott minisztertanácsi határozat rendkívül kedvező körülmények között biztosítja a termelőszövetkezeteik számára a siló építést. Minden termelőszövetkezet tanuljon meg élni ezekkel a lehetőségekkel, mert ezek felhasználása az egyik legfőbb módszere a szövetkezeti gazdaságok felvirágzásának., a mezőgazdasági term elés fellendül ésének. Termelőszövetkezeteinik minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy jelentős ipénzjövedelemre tegyenek szert és munkaegységeikre a rendszeres pénzjövedelem segítségével évközben havonta vagy mésfélhavonta rendszeresen hídjainak: előleget adni olyan mértékben, hogy a termelőszövetkezeti tagok évközben sem szenvedjenek pénzben hiányt. Csak helyeselni lehet azt, ha a szövetkezet .kifejlesztve jövedelmező üzemágaikat, évközben rendszeresen, lehetőleg havonként vagy másfélhavon'ként az előző munkaegységekre a tagok között az eddiginél lényegesen nagyobb munka- egységelőleget ad ki. Kormányunk úgy határozott, hogy ennek elősegítése érdekében a becsületesen dolgozó termelőszövetkezetek részére megfelelő rövidlejáratú hitelt bocsát rendelkezésre. A jövőben nem lehet jónak tekinteni annak a termelőszövetkezetnek a működését, amelyik jövedelmező üzemágaik kifejlesztésével a természetbeni részesedés mellett nem tud munkaegységre csak pénzben legkevesebb 14—20 forintot biztosítani. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének legfőbb forrása a közös gazdaság, de nem szabad, elhanyagolni és lebecsülni a háztáji gazdaságot sem. A háztáji gazdaság, ha nem haladja túl az alapszabályban megszabott méreteket, nagyon egészségesen egészít} ki a termelőszövetkezeti tagok közös munkában szerzett jövedelmét és növeli a közös gazdaság árutermelési színvonalát, azaz lehetővé teszi, hogy ténylegesen piacra termeljen, a tagok mindennapi szükségleteit zöldségfélékben, tejben, húsban ugyanis a háztáji gazdaság ki tudja elégíteni. Meg kell mondani, hogy a háztáji gazdaság fejlesztését is elhanyagoltuk, erre mutat az, hogy a termelőszövetkezeti családok közül' csak minden harmadik, negyedik családnak van tehene. A háztáji állatállomány elhanyagolásához hozzájárult a háztáji terület viszonylag alacsonyan történt megállapítása és a háztáji gazdaságokra kivetett túlzott beadás is. E hibák kijavítása érdekében a minisztertanács úgy határozott, hogy szeptember 1-től kezdve egy kát. holdig lehet felemelni az egyes termelőszövetkezeti családok háztáji területét és ebbe az eddigitől! nem háromszorosan, hanem csak egyszeresen kell beszámítani a szőlőt és a gyümölcsöst. —, A háztáji tehéntartás jöve- delmezővététele érdekében a mai napon nyilvánosságra került minisztertanácsi határozat kimondja, hogy október 1-től kezdve a háztáji gazdaságban lévő tehenek után nem kell beadást teljesíteni. A háztáji gazdaságok tehát teljesen mentesítettek lettek a tej- beadás alól, ez a rendelkezés minden termelőszövetkezeti család számára nagyon érdemessé teszi a tehéntartást. Itt az ideje, hogy minden termelőszövetkezeti család — szigorúan betartva az alapszabályban megszabott mértéket — egészségesen fejlessze a háztáji állatállományát. Minden családnak legyen legalább egy tehene, egy kocája, minden család hizlaljon disznót és tartson baromfit és gondosan művelje meg a termelőszövetkezettől számára biztosított háztáji területet. A termelőszövetkezetek —- beleértve az I-es és Il-es típusokat is — vezetőségein, elnökein és nem utolsósorban magán a tagságon múlik, hogy a népi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva milyen gyorsan válnak a még ma lemaradott termelőszövetkezetek is virágzó gazdaságokká, jól dolgozó, megelégedett tagsággal rendelkező szövetkezetekké. A szorgalmas termelőszövetkezeti tagok számára a közös és háztáji gazdálkodásból származó jövedelem együtt olyan jólétet biztosít, amilyent az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt — még a földműveléshez jól értő, minden szükséges felszereléssel rendelkező középparaszt — még fokozott állami támogatással sem tud a maga számára megteremteni. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk tudatában van annak, hogy termelőszövetkezeteinknek az elmúlt években és különösen az elmúlt évben sok nehézségekkel kellett megküzdeniök és ezért semcsak a jövő évi terméshez ad segítséget, hanem különböző kedvezményekkel elősegíti, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek még az idén nem tudtak kiváló eredményeket elérni, nehézségeiket le tudják győzni. Ezért határozott úgy a minisztertanács, hogy további kétszázmillió forint összegben elengedi a termelőszövetkezetek ez- évben lejárt rövidlejáratú hiteleinek túlnyomó részét és emellett további segítséget ad újabb hitelek nyújtásával. Kormányunknak ez a segítsége lehetővé teszi, hogy a jelenleg még gyengén dolgozó termelőszövetkezetek tagjai is már ebben az évben alapjában megtalálják számításaikat a szövetkezeti gazdálkodásban és bizakodással induljanak a szántási és vetési munkáknak, a jövő évi, az eddigihez képest összehasonlíthatatlanul nagyobb sikerek és eredmények felé. Termelőszövetkezeteink javuló munkája, a szövetkezeti gazdaságok nagyobb támogatása lehetővé teszi, hogy nagyobb gondot fordítsunk azokra a szövetkezeti tagokra is, akik önhibájukon kívül nem tudják kivenni részüket megfelelően a közös munkából: öregekre, betegekre, szülőasszonyokra. Kormányunk e termelőszövetkezeti tagok megsegítése érdekében erősen kiszélesítette az eddigi betegellátási és segélyezési rendszert. Több intézkedés között elrendelte, hogy az első gyermeket szülő asszonyt, ha tagja a szövetkezetnek és a munkából az alapszabály szerint kivette a részét, 500 forint, a második és további gyermekét szülő asszonyt 400 forint segélyben részesíti. Ezek a kormányintézkedések azonban csak részben oldják meg a termelőszövetkezetekben az öregek és munkaképtelenek kérdését. Mi pedig nem részben, hanem teljesen meg akarjuk oldani ezt a feladatot, ezért feltétlenül helyes és csak támogatni lehet a határozati javaslattervezetnek azt a pontját, amely kimondja, hogy a termelőszövetkezetekben kötelezően létesíteni kell szociális alapot és azzal biztosítani kell az öregek, a munkaképtelen termelőszövetkezeti tagok számára a megélhetésükhöz szükséges termény- és pénzjuttatást. A termelőszövetkezeti mozgalomban ezzel megszűnik a dolgozó parasztság félelme az öregkortól és a betegségektől, ami a kapitalizmus időszakában jellemezte nemcsak a mezőgazdasági munkást, hanem a kis- és középparasztokat is. A termelőszövetkezeti mozgalomban megszűnik a félelem attól, hogy az öreg és a munkaképtelen családjának terhére lesz és kínlódás lesz neki az élet. Az ilyen megváltozott életet élő öregek helyzetét jellemzi Kovács Gábornak, a nagyecsedi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjának levele, aki azt írja: „Én hetven éves vagyok már, a szövetkezetben semmi hiányunk (Folytatás az 5. oldalon)
