Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

Vasárnap, 1953 szeptember 20. SOMOGYI NÉPLAP 3 Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak 111. országos tanácskozása Szombaton délelőtt Budapesten az Építőik Szakszervezetének szék- házában megkezdődött a termelő- szövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása, hogy megtárgyalja a t erm elő sző ve tke ze ti gazdi lkod ás továbibi ífejlesztésének tk érdeseit. Közel 1300 küldött gyűlt egybe: élenjáró termelőszövetkezeti elnö- köik és brigádvezetők, termelőszö­vetkezeti párttitkárok, a növény- termelésben és állattenyésztésben kitűnt termelőszövetkezeti dolgo­zók, kiváló traktorosok és gépál­lomási igazgatók. A tanácskozáson megjelent Do­bi István, a Népköztársaság Elnö­DOBI ISTVÁN ELVTÁ A jelen tanácskozást azért hív­tuk össze, és 'tudom, minden -egyes részvevőt az a szilárd elhatározás hozta ide, hogy mélyreható válto­zást, gyökeres javulást készítsünk elő a termelőiszövetkezetek gazdál­kodásában, a gépállomások mun­kájában és ezen keresztül terme­lőszövetkezeti parasztságunk éle­tében. Éljünk gondos, körültekintő gaz­da módjára azokkal: a lehetőségek­kel, amelyeket a párt és a kor­mány által nyújtott kedvezmények a termelőszövetkezetek részére biztosítanák. Ezekben az egymás­sal szorosan összefűző célkitűzé­sekben lehetne kifejezni tanácsko­zásunk alapvető célját: a termelőszövetkezeti tagság életmódja és a termelőszövet­kezeti gazdálkodás gyökeres megjavításának előkészítését. A termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelésére, anya­gi s kulturális körülményeinek gyö­keres megjavítására irányuló szán­dék vezette a Termelőszövetkeze- íi Tanács tagjait, a tanácskozásra előterjesztett határozati javaslat­tervezet és alapszabály elkészíté­se során. A szövetkezeti tagság életszínvonalának emelését azzal kell megkezdeni, hogy minden egyes termelőszövetkezeti tag szá­mára az eddiginél lényegesen ma­gasabb jövedelmet biztosítsunk ter­mészetben és pénzben egyaránt. A szövetkezeti tagok jövedelme két forrásból adódik. Az 'egyik, a fő- forrás: a közös gazdaság. A másik, ennek kiegészítője: a háztáji gaz­daság. A közös gazdaság jövedelmező­ségének növelésére kell elsősorban figyelmünket ráirányítani. Ha sikerül megvalósítanunk a közös gazdaság magas jövedelme­zőségét és növelni tudjuk a ház­táji gazdaságból származó jövedel­met, akkor a közeljövőben olyan magas természetbeni és pénzbeni jövedelmet biztosíthatunk terme­lőszövetkezeti tagjaink számára, amire hazánkban dolgozó paraszt­ember életében még nem akadt példa. Különösen nem akadt pél­da egyénileg dolgozó parasztem­HEGEDÜSANDRÁS Tisztelt tanácskozás, kedves elv- társak! Pártunk, népi demokratikus ál­lamunk a munkásosztályra, a dol­gozó parasztságra és a néphez hü értelmiségiekre támaszkodva a Szovjetunió baráti segítségével a felszabadulás óta eltelt évékben sok nehéz feladatot sikeresen ol­dott meg. A magyar dolgozók — elsősorban a .munkásosztály — szorgalma,, helytállása eredménye­ként a háború által rombadöntött Iparunk, közlekedésünk gyorsan újjáépült és ipari termelésünk gyors fejlődésnek indult, ez évben már közei háromszorosa az 1938. évinek. Né pgazdas águnk fejles z t'é s ében elért eredmények bizonyítják, hogy a felszabadult nép, amelynek kez­deményezését nem kötj gúzsba ki­zsákmányolás, csodákra képes. Iparunk — különösen nehézipa­runk fejlődése — megteremtette a lehetőségét annak, hogy gyorsab­ban haladjunk előre a népgazda­ság egyéb fontos területein, így köztük elsősorban a mezőgazda- sági termelés fejlesztésében, mely­nek dolgozó népünk életszínvonala megjavítása szempontjából különö­sen nagy jelentősége van. ki Tanácsának elnöke, Farkas Mi­hály és Ács Lajos, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Vezetőség titkárai, Hegedűs András, az MDP Politikai Bizott­ságának tagja, földművelésügyi mi­niszter, a minisztertanács első el­nökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, valamint a minisztertanács és az MDP Köz­ponti Vezetőségének több más tag­ja. A tanácskozást Dobj István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, a Termelőszövetkeze­ti Tanács elnöke nyitotta meg. Be­szédében többek között ezeket mondta: tS MEGNYITÓ SZAVAI be,r életében. Azok a javaslatok, amelyeket a határozati javaslat- tervezetben a tanácskozás elé ter­jesztünk, ha megvalósulásra kerül­nek — tüzetes, de sokkal inkább szerény, mint túlzó számítások sze­rint — mintegy másfél milliárd forint jövede­lemnövekedést eredményez­nek termelőszövetkezeteink számára, A háztáji gazdálkodás alapszabály áltál nyújtott lehetőségének ki­használása, az állam és a termelő- szövetkezet részéről megnyilvá- nu'ló segítséget is figyelembe véve, egyedül évente 6—7 ezer forint jö­vedelmet jelenthet minden egyes gondos termelőszövetkezeti család­nak. Másfél milliárd többletbevé­tel a szövetkezeti tagság számára és ezen felül külön a háztájból csa­ládonként 6—7 ezer forint bevé­tel. Amikor jövedelmező gazdaságról beszélünk, akkor az alatt fejlett, magasszínvonalú növénytermelést és állattenyésztést folytató gazda­ságot értünk. A növénytermelés és az állatte­nyésztés fejlesztése megkívánja termelőszövetkezeteink szakmai irányításának megjavítását. Tanácskozásunknak foglalkoznia kell azokkal a teendőkkel is, ame­lyeket a termelőszövetkezetek aicipszabá'lyszerű működése, demo­kratikus vezetése tűz napirendre. Azt hiszem — hangsúlyozta Dobi István — hogy minden egyes kül­dött elvtárs azon lesz,, hogy meg- teléljen annak a várakozásnak, amelyet tanácskozásunk elé egész termelőszövetkezeti tagságunk, sőt egész dolgozó parasztságunk, valamint pártunk és kormányunk áiik. A tanácskozások .minden egyes részvevője azon legyen, hogy ta­nácskozásunk az élenjáró dolgo­zók tapasztalatcseréjévé, a hibák kiküszöbölésének, új eredmények elérésének és a termelőszövetke­zeti mozgalom új fellendülésének elindítójává váljon. Dobi István beszéde után He­gedűs András földművelésügyi mi­niszter mondott beszámolót. ELVTÁRS BESZÉDE Iparunk gyors fejlődése mellett ugyanis mezőgazdasági termelé­sünk egészében véve nem jutott sokkal tovább a háború okozta ká­rok teljes kiküszöbölésén és ter­mésátlagai nem haladják meg lé­nyegesen a felszabadulás előtti 'ka­pitalista mezőgazdaság átlagát. Mezőgazdasági termelésünk elma­radottsága nem azért van, mintha nem lenne szorgalmas, a földmű­veléshez jól éirtö parasztságunk, ellenkezőleg, a mi országunk ilyen parasztsággal rendelkezik, méltán lehetünk büszkék szorgalmas, a földet, az állattenyésztést szerető, munkájához értő dolgozó paraszt­ságunkra. Mezőgazdaságunk elmaradásá­nak okát °em ebben kell keres­nünk, hanem abban, hogy az ipar fejlesztése mellett népi demokrá­ciánk nem tudott elégséges ©rőt fordítani a mezőgazdaság fejlesz­tésére. Népi demokráciánk a mezőgaz­daság területén csak ©gyes kisebb termelési kérdések megoldásával mutatta meg azt a hatalmas lehe­tőséget, ami a népi demokratikus rendszerben rejlik, ilyen terül©* többek között az öntözés, amelyre az utóbbi években nagyobb erő­ket fordítottunk és ennek eredmé­nyeként öntözött területünk a fel­szabadulás előttinek jelenlég már a hétszerese. Az öntözéssel együtt fejlődött jelentős kultúrává a rizs­termelés, amely ma már félszáz- ezer holdon folyik és segítségével kát. holdanként 20—30 mázsás rizstermést is aratunk olyan terü­leten, ahol azelőtt 4—5 mázsa bú­za termett. Jelentősen emelkedett ©gyes ipari növényeink vetésterü­lete is, köztük a cukorrépáé, mely az idén a felszabadulás előttinek már közel háromszorosa. Az alapvető mezőgazdásági nö­vények: a búza, a kukorica, a bur­gonya stb. termelését tekintve azonban nem történt lényeges vál­tozás. így az ezévi viszonylag jó búzatermés ellenére sem mondhat­juk el, hogy a kenyérgabonakér­dést már megoldottuk. Állatte­nyésztésünk sem rendelkezik szi­lárd takarmánybázissai, ami pedig előfeltétele annak, hogy az állat­tenyésztés számszerűleg és a ho­zamokat tekintve, egyenletes fej­lődésnek induljon. Mezőgazdasági termelésünk el­maradottságának hatása érződik egész dolgozó népünk életében. Az alacsony színvonalon termelő me- zőjgazdaság a dolgozó parasztság számára nem tud olyan életszínvo­nalat biztosítani, mint amilyent kí­vánnának, ugyanakkor a mezőgaz­daság munkásosztályunk megnőve- kedett igényeit sem tudja bősége­sen kielégíteni. Mindezekből kiindulva pártunk Központi Vezetösége elhatározta’, hogy a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság testvéri szövetsége további erősítése, a mezőgazdasá­gi termelés fokozása érdekében az eddiginél sokkalta nagyobb segít­séget ad a mezőgazdasági terme­lés fejlesztéséhez. és hogy — úgy­mondjam — általános támadásba kezd a mezőgazdasági termelés minden fontos területén azért, hogy a termésátlagok növekedjenek és megkezdődjék a mezőgaz­dasági termelés általános fel­lendülése, Pártunk és kormányunk minden olyan adottsággal rendelkezik, ami szükséges a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztéséhez, bej­lett szocialista iparunk van, a ke- reskedélem, a közlekedés túlnyo­mó résZe szocialista tulajdon. Harc- edzett munkásosztályunk, bízva pártunk és kormányunk irányítá­sában, szilárd vezető ereje népi de­mokráciánknak. A munkásosztály és a dolgozó parasztság között már a felszabadulás utáni években szi­lárd szövetség alakult ki, amely népi demokratikus államunk biz­tos alapja. Fejlett ipari országunk az elmaradott kapitalista Magyar- országhoz viszonyítva összehason­líthatatlanul nagyobb lehetőségeik­kel rendelkezik a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és ezért nem lehet kétséges, hogy pártunk dol­gozó népünk munkájára, kezdemé­nyezésére támaszkodva, mint ahogy már sok nehéz kérdést megoldott, úgy meg fogja oldani ezt is. Pártunk Központi Vezetősége határozatának megfelelően kor­mányunk már eddig is a gazdasá­gi intézkedések egész sorát foga­natosította a mezőgazdasági ter­melés emelése érdekében. Már az eddig megtett intézkedések fel­sorolása is hosszú időt vesz igény­be, ezért csak a legfontosabbakat említem: Ingyenes lett az állat­orvosi szolgálat, harmincmillió fo­rintos támogatással az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételekkel lehet minőségi vetőmagot cserél­ni, a Központi Vezetőség javasla­tára a termelők termelésben való érdekeltsége fokozására a minisz­tertanács elhatározta, hogy a jö­vő évtől kezdve a begyűjtési kö­telezettséget lényegesen csökken­ti, sokkal kedvezőbb feltételek mellett kezdődött meg a termelé­si szerződések kötése és csak ez az intézkedés, a jövő héttől kezd­ve a prémiumokkal együtt fél- milliárd forint többletbevételt je­lent a terbielők számára, lényege­sen alacsonyabb díjszabás sze­rint dolgoznak a gépállomások és bárki tetszése 'szerint fizethet munkájukért akár pénzben, akár természetben. Az elmúlt két és fél hónapban hozott intézkedések a dolgozó pa­rasztság jövedelmét — nem szá­mítva a jó termésből származó többletjövedelmet — mintegy há- rommiíliárd forinttal növelték meg és mindezt olyan esztendő­ben, amikor bő termés van. Mind­ezek az intézkedések komoly se­gítséget jelentenek az egész me­zőgazdaság, az egész falu szá­mára, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is, de hatá­suk sokkal nagyobb lehet és kell is, hogy legyen a szövetkezeti gazdaságokban, ahol a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének nincsenek olyan szűk határai, mint az egyéni parcella, ahol szinte korlátozás nélkül lehet ki­használni a modern gépeket és ahol sokkal | gyorsabban, nagy területeken, nem kis táblákon le­het alkalmazni az élenjárók leg­jobb módszereit és a mezőgazda- sági tudomány vívmányait. — Ugyanakkor a termelőszövetkezetekben a többtermelés minden terme­lőszövetkezeti tag számára lehetővé teszi a nyugodt, biz­tos, jó megélhetést — egyszer és mindenkorra men­tesíti a dolgozó parasztságot min­denfajta kizsákmányolástól. Ezért pártunk és kormányunk a mezőgazdasági termelés fej­lesztése — és a dolgozó paraszt­ság kizsákmányolástól mentes élete megteremtése érdekében is — az egyéni gazdaságoknál lénye­gesen nagyobb támogatást ad ter­melőszövetkezeti , parasztságunk­nak, mert tudja, hogy ez az út, amely a mezőgazdasági termékek bőségéhez vezet, az egész dolgozó parasztság számára lehetővé teszi a kizsákmányolástól mentes éle­tet, a falu igazi jólétét. Ezért van az, hogy míg pártunk Központi Vezetősége határozata alapján az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok terménybeadása 10 százalékkal, addig a termelő- szövetkezeteké 25 százalékkal csökkent, míg az egyéni parasztok állat- és állati termékek beadá­sa 15 százalékkal, addig a terme­lőszövetkezeteké 30 százalékkal kisebb lett, mint az ezévi volt. A szerződéses termelés után a termelőszövetkezeteket kétszer akkora prémium illeti meg, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. A gépállomások a termelőszövetkezeteknek mintegy 15 százalékkal olcsóbban dolgoz­nak, mint az egyénileg gazdálko­dóknak. Nehéz forintban pontosan ki­számítani mindazoknak a ked­vezményeknek a hatását, amelye­ket a termelőszövetkezetek a kormányprogramm nyilvánosság- rajövetele óta kaptak, de nyu­godtan lehet mondani, hogy a dolgozó parasztság számára adott hárommilliárdon belül több mint másfél milliárd a termelőszövet­kezeteknek jut. Termelőszövetkezeti mozgal­munkon belül a legnagyobb tá­mogatást a III. típusú termelő­szövetkezeti csoportok, illetve ter­melőszövetkezetek kapják és ez helyesen is van így, mert terme­lőszövetkezeti mozgalmunkat túl­nyomórészt ezek a szövetkezetek alkotják és ez az a típus, amely­ben jó munka mellett a szövetke­zeti gazdálkodás összes előnyei a legjobban érvényesülnek. De emellett továbbra is nagyon komoly támogatást J— az eddiginél sokkal nagyobb segítséget — kap­nak az első és második típusú termelőszövetkezeti csoportok is, hogy a közös termés előnyeit fel­használva az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztoknál lényege­sen magasabb termésátlagokat tudjanak elérni és nagyobb jöve­delmet tudjanak biztosítani tag­jaik számára. Termelőszövetkezeteink egy- része az elmúlt években megszi­lárdult, virágzó gazdasággá lett és jó eredményeket ért el, vi­szont termelőszövetkezeteink má­sik része — különösen az utóbbi években alakult termelőszövetke­zetek — sok nehézséggel küzde­nek és eredményeik nem kielégí- tőek sem a termésátlagokban, sem az egy munkaegységre eső j övedelemrészesedésben. Nézzünk csak meg közelebbről ebből a szempontból két egy­más melletti termelőszövet kezetet. Az egyik a barcsi Vörös Csillag, amelytől nem messze van a víz­vári Béke termelőszövetkezet földje, szántóik minőségét tekint­ve nincs különbség közöttük, de annál nagyobb eredményüket néz­ve. A barcsi Vörös Csillag magas termésátlagokat ért el, búzából például kát. holdanként 14 má­zsát, a vízvári Béke termelőszö­vetkezet pedig mindössze nyol­cat. A barcsi Vörös Csillag fejlett állattenyésztéssel rendelkezik, te­henészetéből a tejbeadáson felül oőven jut szabadpiacra, a vízvári Béke szövetkezet viszont, bár van tehenészete, nemcsak hogy szabadpiacra nem tud tejet adni, hanem még a beadási kötelezett­ségét sem teljesíti. Még nagyobb a különbség a két szövetkezet kö­zött, ha az egy munkaegységre eső jövedelmet nézzük. A barcsi Vörös Csillag termelő- szövetkezetben egy munkaegység­re — piaci árakon számítva a terményt — 52 forint jut, a víz­vári Béke szövetkezetben viszont alig 20 forint. Érthető, hogy az utóbbi szövetkezetben, amelyhez hasonló sok van még az ország­ban, laza a munkafegyelem, a tagság jelentős része elégedetlen és közülük sok hallgat olyan ellen­séges elemek, kulákok, spekulán­sok hírveréseire, akik szövetkeze­ti tagok helyett jobban szeretné­nek a faluban cselédet, napszá­most, részesmunkást látni. Nekünk úgy kell dolgozni, hogy a szövetkezeti tag«k rövidesen minden termelőszövetkezetben elégedettek legyenek, fegyelme­zetten kivegyék részüket a mun­kából és felhasználva mindazt a segítséget, amit népi demo­kratikus államunk ad, küzdjenek a magas termésátlagok, magas ál­lattenyésztési hozamok eléréséért. A legelmaradottabb termelőszö­vetkezeteket is hozzá kell segíte­nünk ahhoz, hogy az élenjárók színvonalára emelkedjenek, hogy termésátlaguk, állattenyésztési hozamuk megközelítse az élenjá­rókét és az egy munkaegységre eső jövedelemrészesedés se le­gyen kisebb, mint a jól dolgozó és már jelenleg is virágzó termelő- szövetkezetekben . Termelőszövetkezeteinkben jó munkával rövid idő alatt elérhet­jük és el is kell érnünk, hogy a ma már sokszázezres termelőszövetkezeti tagság anyagi helyzete elérje, sőt meghaladja a jól dolgozó, földműveléshez jól értő kö­zépparasztokét. Termelőszövetkezeti mozgal­munk ilyenirányú fejlesztésének világos útját mutatja meg az a határozati javaslat-tervezet, ame­lyet Dobi elvtárs vezetésével a Termelőszövetkezeti Tanács ki­dolgozott. Sok termelőszövetkezetünkben a bajok onnan indulnak ki, hogy különböző hibák miatt a tagok munkájának nincs meg a kellő eredménye, azaz egy munkaegy­ségre kevés termés és kevés pénz jut. Ilyen termelőszövetkezetek­ben azután a tagoknak elmegy a kedvük, nem szívesen vesznek részt a közös munkában. Ahhoz, hogy a termelőszövetke­zetekben az egy munkaegységre megfelelő jövedelem jusson ter­ményben és pénzben is, mindenek­előtt növelnünk kell termelőszö­vetkezetünk termésátlagát, illetve a közös állattenyésztés hozamait. A terméseredmény növelésének módjai ismeretesek. A mezőgaz­dasági tudomány eredményei és (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents