Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

Vasárnap, 1953 szeptember 13. SOMOGYI NÉPLAP 7 B Több egyénileg dolgozó paraszt kérte a termelőszövetkezetbe való felvételét Azokban a termelőszövetkezete'' - ben, ahol a tagság egész évben be­csületesen . dolgozott, jut bőven munkaegység után felosztásra. 'Nem éjry termelőszövetkezetben és csoportban az előrelátható jöve­delem alapján ,,kis“ számadást ké­szítettek. A jól dolgozó tagok nem is beszélnek a kilépésről},, hiszen nem egy van köztük olyan, mint a Fo­géi család a somogyvámoei Törek­vés térmel-őcsopcrtlbían, aki munka­egységei után több mint IbO mázsa terményt kap majd összesen az év végiéin. Gazdag jövedelem jut a barcsi Vörös Csillag, a sávolyi Szabadság és megyénk számos termetőszövet- kez:t becsületes tagjainak. Több termé'.őezövetkezetben arrői számolnak be, hogy a tsz szép ered­ményei láttán az egyénileg dolgozó parasztok gondolkoznak a termelő­szövetkezetbe való belépésen és nem egy helyen már kérték is magukat felvételre. így a megye egyik vi­rágzó termelőcsoportjában, az ádán- <di Petőfi tszos-ben a napokban Sü­léi Lukács és Pavelkó István 'figye­lni gazdák tettek 'látogatást és a lá­togatás után .érték felvételüketéea belépési nyilatkozatokat is aláírták. Siilei Lukács jó gazda hírében áll Ádándon* de elismerte a közös termelés fölényét és azt mondta miközben a belépési 'nyilatkozatot aláírta; — Ne haragudjatok, hogy eddig nem jöttem, de én sz retek számolni, mielőtt valamire rászán­nám magam. Amióta megalakult a csoport, már két számvetést is csi­náltam. Egyik az én gazdaságom* a másik a ti gazdaságotok eredmé­nyeit mérte fel. Tavaly úgy egy­formán álltunk. Ezévben pedig na­gyon jó volt a termésem, de ti győztetek. Úgy határoztam, hogy belépek. Míg SÍM Lukács földjén búzá­ból 8.5, árpából ugyancsak 8.5 má­zsa termett, addig a Petőfi' tszcs földjén a keresztsor osan .vetett bú­zából 17. a sorosan vetettből 15.20. árpából pedig 21.17 mázsa termett, Pavelkó István ugyancsak számot vetett. Felírta,, hogy Molnár József családja 817 munkaegysége után 37 mázsa búzát vitt haza, a rozsot és az árpát nem is számolta. Azx •kérdezte meg a csoport vezetőségi­től, hogy ebből mennyi Molnár Jó­zsef kiadása. A vezetőg azt fe­lelte: amit félre tesz magának, azt megtartja, amit meg' szabadpiacon értékesít, az a „kiadása”. Pávelfca István is aláírta a belépési nyilat­kozatot. Nyim községben virágzó gazdál­kodást folytat a Petőfi tszcs tag­sága. Az eredmények agitálnak a csoport m llett. Az egyéni gazdák a csoport iroda kilincsét egymás­nak. adják. Érdé lödnek, hogy mi jut a csoport tagjainak. A válasz az. hogy aki becsületesen dolgozott, annak van jövedelme, aki hanyag volt, annak pedig kevesebb jut. Az érdeklődő gazdák között az első volt ifj. Pécse.i István 5 holdas gazda. A többiek még gondolkod­nak, de ifj. Pécseli István aláírta a belépési nyilatkozatot és a betaka- rodás után a közösbe dolgozik már. Úgy dolgozom, hogy körzetemben lévő községek teljesítsék begyűjtési tervüket A gabenabegyüjtés után legfon­tosabb feladat az ősziek begyűjté­sére való felkészülés. Ez alapos munkát jelent községi' tanácsaink ■számára. Feltétlen figyelembe keli venni műn án'k eddigi hiányossága­it, intézkedéseket keil .tennünk azok kijavítására. Tanácsaink sűrűn hangoztatták: „n. m le.'z az idén .semmi baj a be- gyüjéseei, megy minden magától, tudja mindenki a kötelességét“’ Sajnos eleinte magam is bele estem ® hibába. Megfeledkeztem arról, hogy ahol mi nem végzünk megfe­lelő fel világosító mun. át, ott fel­tétlenül az ellenség feg dolgozni, így történt meg. hogy a gaboniube- ítdássail néhányan késlekedtek Or­dacsehi és Szöüősgyörök községek­ben. Ezután már azzal a módszerrel dolgoztunk, hogy előre felkerestük | a parasztokat és beszélgettünk ve­lük a begyűjtési tervei; azonnali teljesítésének fontosságáról. így el­értük, hogy mindenki a cséplőgép­től teljesítette gabenabeadá-át. Most a kapások begyűjtése előtt sokkal nagyobb gondot kívánunk fordítani a felvilágosító munkára. 1E1 !;Ivánjuk érni, hogy mindéi» «gyes dolgozó paraszt pontosan tud­ja, hogy mikor miit kell tennie és hogyan kell az állam iránti kötele­zettségét teljesítenie. Ebben a tun­ikában támaszkodnunk keli a be­gyűjtési állandó-bizottságra. A kö­zeljövőben minden egyes községben:1 tartunk állandó-bizottsági ülést, ahol. megvitat.jut a. M&datcCfat, a leg ? ü rgősebb ten n i valóiba t. így előre látni fogjuk, hogy me­lyik az 'a t .'rillet, ahová legtöbb erőt kell csoportosítani. Ennek alap­ján minden egyes állandó-bizottsá­gi tagnak konkrétan megadjuk, hogy mi a feladata. Azokban a köz­ségei ben, ahol az állandó-bizottsá­gok rosszul dolgoztak,, átszervezzük azokat, élenjáró gazdáikkal fel­frissítjük. Ezt kell tennünk Gyúgyon, ahol minden állandó-bizottsági tag különböző terményből hátralékos. Maga C-zár elvtára, a tanácséin öl sem értékeli a begyűjtési állandó- bizottság1 munkáját. Természetes dolog, hogy ahol elhanyagolják a dolgozókkal, való foglalkozást!, ott hamar szülőinek helytelen nézetek. Gzár elvtárs a, vb elnöke úgy vé­lekedik, hogy ő a tejbeadását ráér ! majd az év végén is teljesíteni. Ez az álláspont helytelen. Az elnök elvtárs m.igifeßsékezett arról, hogy a verseny a szocializmus építésének kommunista módszere és neki is kö­telessége, hogy ennek a hatalmas mozgalomnak érvényt szerezzen sa­ját községében. Ez azonban az én munkámtól is függ és igyekszem a legmesszebbmenőkig segítséget adni. Az eddigi tapasztalatokat fel­használva harcolok azért, 'hogy a körzetemben fövő községek hiány­talanul teljesítsék a kapásokból ál­lam iránti kötelezettségüket. Horvéth Gáspár . instruktor Egy nap alatt 140 mázsa burgonyát vittek a gazdák a begyüjtöhelyre Községünk dolgozó parasztjai a kormányproígramm megjelenése után még jobb és odaadóbib mun­kával indulták harcba a soronlévő feladatok megvalósításáért. Több dolgozó paraszt fogadta meg, hogy ezentúl még jobb mun­kát végez, s becsülettel teljesíti az állam irárt’i kötelezettségét. Maza János dolgozó paraszt kifizette évi adóját és megfogadta, hogy a lövőben még jobb munkát végez, még jobban megműveli földjét, hogy több termést érjen el. Maza János példáját több dolgozó pa­raszt követte és egész évi adóját kifizette. Az árleszállításra községünk dol­gozó parasztjai az őszi mezőgazda- sági munkák és a begyűjtési terv gyors és határidő előtti teljesíté­sével válaszolnak. Az árleszállí­tást követő napokon, így például 10-én egy nap alatt 140 mázsa burgonyát vittek a. község dolgozó parasztjai a földművesszövetkezeti begyüjtöhelyre. A község dolgozó parasztjai megfogadták, hogy az őszi .mező- gazdasági munkákat a miniszter- tanácsi határozatban előírt határ­idő előtt elvégzik, s .ezzel járulnak hozzá a kormányprogramm meg­valósításához. Kiss István levelező, Várda. Több segítséget adjon a szuloki tanács a szántás-vetés meggyorsításához Az enyhe szeptemberi nap gyor­san érleli a kukoricát, napraforgót, burgonyát a szuloki határban is. Ez arra ser ken ti a község dolgozó parasztságát, hogy minden percet kihasználjon a termés veszteség- mentes betakarítására. De a vetes is sürgeti a gazdákat, mert annait is itt az ideje. Van tehát mit ten­niük a község gazdáinak. Kora reggeltől napnyugtáig olyan eleven a határ, akár a vásár. A Kossuth és a Sallai termelőcsoportok. mar befejezték a napraforgó betakarí­tását. Példájukat követik az egyé­ni gazdák. A burgonya szedései már 80 százalékra elvégezték a községben. A gazdák a mezőről viszik a begyüjtöhelyre burgonya­beadásukat. Schauer Józsefné 6 holdas és Molnár Gyula 7 holdas dolgozó parasztok az elsők között telj esi tették burgonyabeadásukat. A betakarítás mellett már a jö­vő évi kenyér biztosításáért is fo­lyik a harc. A talaj előkészítése teljés ütemben halad. Az őszi ta-' karmánykeverékek vetésével 70 százalékra végeztek. Az ősziárpa vetését csak azért nem kezdték meg, mert nem kapták meg a cserevetőmagot. Itt a községi ta­nácsnak kell sürgősen intézked­nie. De intézkednie kell a tanács­nak abban is, hogy a községben lehetőleg minden gazda vetőgép­pel vessen. Igen helytelen Berta Ernő tanácstitkár véleménye, hogy „Szulokban kézzel szoktak vetni a gazdák és nem lehet őket rávenni, hogy géppel vessenek.“ Számtalan példa bizonyítja, hogy a gépi ve­tés több termést hoz, mint a kézi vetés és gazdaságosabb is. A mi­nisztertanács határozata felhívja a tanácsok figyelmét, hogy biztosít­sák a gépi vetést. A szuloki tanács sokkal több segítséget adjon a község paraszt­ságának az idei bő termés beta­karításáért és a jövő évi termes alapjának megteremtéséért foly­atatott harcban. A pálinkafőzés rendjének újbóli szabályozása A pénzügyminiszter a pálinkafő­zés rendjét újból szabályozta, A szabályozás jelentős kedvezménye­ket biztosít a szőlő- és gyütaölcs- termelő, palin' át főzető parasztság­nak. A beadott gyümölcs, cefre, tör­köly. bor seprő mennyiségéből ki­főzött pálinka felét a termelő adó­mentesein Visszakapja szabad fo­gyasztásra, illetőleg szabad értéke­sítésre. A pálinka kifőzéséért csu­pán a tűz. főanyagot kell természet­ben biztosítania, vagy ehelyett az élelmiszeripari minisztérium által megállapított térítési,, valamint fő­zési díjat fizetnie. Az élelmiszer- jjpa-ri minisztérium és a szövetkeze­tek országos szövetsége egyidejűleg gondoskodott arról, Ijpgy a pálinka­főző üzemeket mindenütt haladékta­lanul üzembe helyezzék. Az idei bő gyümölcstermés leír tővé teszi, hogy parasztságunk kedvező feltételek mellett nagymennyiségű pálinkát főzessen. Az öreglakí tanács jól szervezi a versenyt, jól haladnak a munkák is a községben Öreglak község dolgozó paraszt­sága példamutatóan elvégezte a mezőgazdasági munkákat és telje­sítette állampolgári kötelezettse- gét. Most is a falu dolgozói közül 80-an párosversenyszerződést kö­töttek az őszi munkák idejére. Kovács Császár József 6 holdas élenjáró gazda nemrég egy nép­rádiót kapott az államtól jó mun­kája elismeréséül. A nemes ver­sengés eredményeként a község­ben a napraforgó betakarítását 70, a burgonya betakarítását .90. a cukorrépáét 60 százalékra elvé­gezték. Már két nap óta egymást érik a cukorrépával megrakott kocsik, amint a vasútállomás felé haladnak. A betakarítással egy- időben halad az ősziek begyűjtése is a faluban. Eddig burgonyából 100, napraforgóból pedig 82 szá­zalékra teljesítették a beadást az öreglakiak. Az Ifjú Gárda termelőcsoport már betakarította a napraforgót és 8 holdon letörte a korai ku­koricát is. A talaj előkészitését mintegy 839 holdon végezték el már a községben. A trágyázással is 90 százaléknál tartanak. Az őszi takarmánykeverék vetéséből csak 3 hold van vissza és hétfőn kédden az ősziárpa vetés nagyré­szét is befejezik. A község eredményeiben nagy része van a községi tanácsnak es Vincze József mezőgazdasági elő­adónak. A. versenyt állandóan szer­vezik és ellenőrzik, valamint az eredményeket kisgyűléseken és gazdagyűléseken tudatosítják a gazdákkal. Az öreglakiak elhatározták, hogy a betakarítási és vetési mun­kák időbeni elvégzése mellett a napraforgóbegyüjtést szeptember 15-re, a kukoricabegyüjtést pedig október 10-re befejezik. 3 tSőiiitííjiji r()ál: QLagii ukűla «Nagy iskolának» nevezi és áb­rázolja az író azt az élményt, amelyet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom az orosz ha­difogságba került munkás- és pa­rasztfiúk számára jelentett. Megmutatja, hogy éhségen, megpróbáltatásokon, a helytállás •és szolidaritás szép példáin ke­resztül, a Habsburg-monarchia á!tal elbutított magyar katonák­ból hogyan váltak harcos forra­dalmárok. Ebből a könyvből kö­zöljük az alábbi részletet. A KUBÁNI SZTYEPPÉK fölött tnyárfamagasságban állt a nap. A snyári mezőség sárgászöld szőnyegét hosszú sínpár, két végtelenbe futó •ezüst vonal szelte át. A vasút men­tén aranyszínű kalásztenger hullám­ozott. A búza- és rozskalászok hai- longva zizegtek, énekeltek, akár az aratólányok alkonyattájt, mikor már nem tűz úgy a nap. Az idesötétlő er­dő felől hársfaillatot hozott a kau­kázusi szellő. Az erdei kanyarulatból tehervonat kígyózott elő. Lassan, prüszkölve kö­zeledett a mozdony, nehezen cipelte enagy terhét, a hosszú szerelvényt. A marhavagonokban magyar hadifog­lyok zsúfolódtak. A Kárpátok galí­ciai lábánál, három héttel ezelőtt, •egy hajnali ütközetben estek fogság­ba. Most ki sem néztek a kocsik­ból. aléltan feküdtek a vásott pad­lón, nem érdekelte őket a táj. Hall­gattak komoran, dühösen, s ha be- -széltek is, egyéb témájuk nem volt, mint az evés. Éheztek. Olykor, ha meg nem feledkeztek róluk, egyik- másik állomáson kaptak félkiló ko- iimiszkenyeret s a fekete, korpás, sa-) vanyú masszát rögtön felfalták ilyen­kor. Azután éheztek tovább. Tarr Jóskát is csúnyán megvisel­te a koplalás, de azért gyakran el- elgyönyörködött a gazdag mezők, a! szép búzavetések és rozstáblák ott- i hont-idéző, kedves látványán. Most éppen a nyílt pályán állt meg a vo­nat. Jóska leugrott a vagonból, s mi­kor az itt sztárzsinak nevezett őr nem látta, kiszaladt a mezőre, fel­kapott egy rögöt és ragyogó ábrázat- tal rohant vele vissza. Már indult a vonat, mikor felkapaszkodott. — Ide süssetek! — szólt lelken­dezve — micsoda főd! Lassan mozdultak a kedvetlen em­berek, de a «fődet», a barnás-fetete rögöt végül mégis az egész vagon körülállta. Nézték, nézegették. — Fekete főd! — Höj, de jó vóna ebbü’ vagy öt­hat hód — sóhajtott Jóska. — Gyönyörű főd! — Ez osztán főd! — lelkesedtek egyre többen. TARR JÓSKA bütykös, kérges te­nyerén ringatta, becézte a porhanyós göröngyöt. — Hogy tudsz te pajtás örülni a más földjének? — Timár János volt a kérdező. Mclyenfekvő, bogárfekete szemét várakozóan szegezte Jóskára. — Hát mér ne örülnék, mér ne szeretném? Más főggye, igaz — mondta elgondolkozva — ölég kár ... de hogy szép, fekete főd, az már szentigaz. Hát te nem szereted a fő­det? — fordult János felé. "■— Hogyne szeretném. Magam is I parasztgyerek vagyok. Minden iva­dékom cseléd volt, csak én lettem asztalos. De azt mondom, mostoha­anyánk nekünk a föld. Elkívánja minden erőnket, verejtékünket. Es ' mit ád vissza? Komiszt... Komiszt, ha civilek vagyunk, komiszt, ha ka­tonák vagyunk. És kit hizlal a föld? — körülnézett, várta a választ. De senki sem szólt. A többi is várt: ő kezdte, ő fejezze be. — Megmondom én, ha nem tudja egy se — folvtatta Timár. —• A do- logtalant, a grófot,*a papot, a zsan- dárt, a gazdag pógárt, a bérlőt... A szegény embert meg kutyának nézik. Azok is vagyunk mi, kutyák. Magyar kutya, mind egykutya, de kussol, ha kiabál, ha bocskorban, ha mezítláb jár... A körülállók meghökkentett me­rednek Tímárra. Jóska is. De ő át­nézett rajta, valahová messze, talán Somogyba, oda, ahol az ő verejtéke áztatta a rögöt. Emlékezett a tavaszi szántások idejére. Szeme előtt meg­csillant az ekevas és a homlokáról lecsepegő verejték. Látta az ekéje nyomán hasadó friss barázdákat, melyek örömet és bizakodást keltet­tek benne. Kigyúlt lelkében minden tavasszal a remény: «talán egyszer, egyszer majd eljön az idő, amikor magamnak...» Nézte a viruló me­zőt, erdőt, feje felett az éneklő pa­csirtát. Hajnalban füttyszóval kezd­te, verejtékezett, de vígan gázolta a guruló, barna hantokat. Este ká­romkodással végezte ... Ilyenkor úgy érezte, hogy a szántás nemcsak a földbe, de homlokába, a szívébe is mély barázdát hasít. ÉS NEM EGYSZER rajtakapta magát vetés idején, hogy a kezét, mely széles ívben hintette a magot, valami düh, valami lappangó fájda­lom lendíti erősebben a rendesnél... . Ilyesféle gondolatokat ébresztet­tek benne Timár szavai. Talán egy percig sem tartott, míg mindez át­vonult Jóska agyán, de megvillant tőle a szeme. Kerek arca sima ma­radt, csak két' búzaszőke szemöldöke között jelent meg mély, sötét ránc. Az elgondolkozó arcon most már nyoma sem volt ellágyulásnak. Tarr Jóska kis mozdulattal felvágta a fe­jét. A jobbkezében eddig olyan be­cézve tartott földdarabot összemor­zsolta és kivágta a vagonablakon. — Igazad van testvér! Igazat be­szélsz. Igen, nem anyánk, hanem rossz mostohánk nekünk a főd. Szentigaz ez is... Hej, de azok a kutyák! — csikorgatta fogait és ar­rafelé fenyegetett, amerre a magyar határt, de főként a nagyatádi grófi kastélyt sejtette. — Izé, kérem szépen, bajtársak — lépett közéjük Pállfy Ede, az önkén­tes, az egyetlen úrféle a vagonban, aki eddig hátul ült és töredezettfogú fésűjével fekete császárszakállát fé- sülgette. — ÉN AZT MONDOM, kérem, — hangzott idegenül a kissé vékony, éneklő hang — kár az ilyen beszéd­del izgágáskedni — gvűrt-mart ka- tonasaDkáiát egy előkelő mozdulattal leemelte fejéről, bogyószemei hu­nyorogva csillogtak. — Mert kérem szépen — folytatta — mindenki tudja ... izé ... hogy is , mondjam, hogy nagy szükség van a parasztra, de az úr is kell, kérem. Mert hiszen mondják kérem, mi lenne a világgal, ha béresek, ková­csok, meg tislérlegények lennének az urak és a miniszterek? Azok aztán elkormányoznák az országot. Jól néznénk ki! Szép kis rendet csinál­nának azok. — Azok csinálnának is! — Kemé­nyen koppant Tímár János szava, a vékonyhangú önkéntes nemcsak el­hallgatott, de mintha meg is semmi­sült volna tőle, hirtelenében eltűnt a katonák szeme elől. A többiek most sem szóltak, csak arcukkal he­lyeseltek, mások, kevesen, hümmög- ve félreálltak. Aztán ismét hallgatás következett, hallgatás és sóhajok. A sztárzsi törte meg a csendet. Odaszólt a máramarosi Horovitzhoz, az tudott jól oroszul: — Mi az? Mi történik itt? Miért veszekednek ezek? •—• Parasztok — mondta Horovitz szinte mentegetőzve. — Gyönyörköd­nek a földben és szidják az urakat. A SZTÄRZSI bólintott. Elfordult, ki az aitó felé. Ö is nézte a végelát­hatatlan kubáni sztyeppét. Szegény ördög volt maga is. Értette az ide­gen katonák szomorúságát. Hiszen neki is: a föld mindene, ólma, vá­gya, öröme, szomorúsága. A jószág, a harmatos mező. Ejh! sóhajtott hangosan, de senki sem hallotta. El­nyelte hangját a vonatkerék egy­hangú kattogása. így csak magának, magában káromkodott keserűen. Kenderszínű, lebegő bajusza alatt pattogtak a szavak, mint a tűzön a rozsé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents