Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-20 / 195. szám

Csütörtök, 1953 augusztus 20.

■mmnum»» -f amkhhuhi i

SOMOGYI NÉPLAP

Csoportunkban mindig betartottuk a ssövetkezeti demokráciát

1952-ben Szülőkön is sóik szó elsett a termelőszövetkezeti gazdálkodásról. Először 12 család határozta el magát tszcs alakítására. Mai már 24 család 338 hold földön folytat nagyüzemi gazdálkodást. Kemény harcban erősödött a tszcs, A vetésben, növényápolásban, aratásban termelőcsopo'rtunk diktálta a tempót az egyéni gazdáknak. Bevontuk az asszonyokat is a munkába.

A kormány programmja még jobban megerősítette a tagokban a szövetkezeti gazdálkodás gondolatát. Bármennyire is szerette volna megbontani sorainkat az ‘ellenség, .nem sikerült neki. Igaz, először volt .ingadozás a csoportban, egy- páran nem tudták, hoigy mit csináljanak; kilépj enek-e, vagy továbbra is a termelőcsoportban gazdálkodjanak. Az ilyen kétkedő tagokat azonban felkeresték a kommunisták és megmagyarázták, hogy a kormány ezután még több

támogatást ad a szövetkezeteknek.

Bökik István elvtárs kiszámította pl., hogy a 10 százalékos beadáscsökkentés révén 10.804 forinttal1 gazdagodik a tagság- Az ingyenes állatorvosi szolgálat, a biztosítási és más kedvezmények mintegy 14 ezer forint többletjövedelmet jelentenek, ami 1.80 fprint- tai növeli az egy munkaegységre jutó jövedelmei;. A termelőcsoport terméseredménye búzából és rozsból holdanként 2.55 mázsával nagyobb volt, mint az egyén,! gazdáké, A csoport tábláin nem lehet látni kap állattan földet. Meggyőződésünk, hogy csakis a t e rmelős z ö ve tk eze ti g az dállkodáí - sál lehet jómódú életet, gazdag jövedelmet biztosítani. Bennünket az ellenség nem tud letéríteni a közös gazdálkodás útjáról. Tagsá- , gunk szilárdabb, mint azelőtt. Min- I dennél jobban bizonyítja a közős | gazdálkodás eredményét a gazdag i jövedelem. Kenyérgabonából 6 kilót osztottunk munkaegységenként* Előreláthatólag 12 kiló kukorica, 4 kiló burgonya és 13 forint készpénz jut egy^egy munkaegységre.

Az elmúlt hetekben újabb 'segítséget kaptunk államunktól, 20 darab törzsitenyésztésre alkalmas anyakocát adott az állam háromévi kölcsönre. Az első részlet vis.szai- fizetése is csak a jövő évben kezdődik imcg. A csoporttagoknák a csoporthoz való szilárd ragaszkodását annak is köszönhetjük, hogy betartottuk a szövetkezeti demokráciát, mindig megkérdeztük a tagsiág véleményét. így a tagok szövetkezetük gazdáivá váltak.' A továbbiakban is azt alkarjuk, hogy erősödjék a tagoknak a saját gazdaságuk vezetésébe1 vetett bizalma, ami lendítőereje a termelőcsoport felvirágzásának.

Szegei István,

,a szulolki Kossuth tszcs

elnöke.

ALKOTMÁNYUNK BIZTOSÍTJA...

„A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nőknek járó fizetett szabadság, az anyaság és gyermek fokozott- törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi intézmények rendszere.“

Mi már határoztunk: továbbra is szövetkezeti tagok maradunk

Hosszú oldalakat kellene teleírnom, ha mindent el akarnék' mondani termelőszövetkezetünk,.’a somodori Alkotmány tsz-ről. Két évvel ezelőtt újgazdákból alakult meg a termelőszövetkezet. Akkor még csak néhány jószág képezte vagyonúnkat. Azóta sokat fejlődtünk s ma már erősek vagyunk. Gazdag állatállománnyal rendelkezik termelőszövetkezetünk. iSzsp szarvasmarha-, sertés- és baromfiállományunk van. Nálunk az idén már nem. volt gond a tojás- és bá- romfibeadás. A szorgalom, az igyekvő.? sem hiányzik »'a tagság többségénél. Aza tsz-tag, aki ezelőtt 9—10 évvel még az urasági birtokon cseládeskedett, ma . magáénak tudja munkája eredményét, a szövetkezetben gazdag jövedelme van.

Az eddigi munkákat általában időben elvégezzük. Nagy remény- nyel fogott hozzá tagságunk az idei bő termés betakarításálhoz. Néhány tagnál ken yérgond volt az aratás előtt, azonban tudtuk, hogy az aratás után,ez megszűnik. Ment is jól az aratás, egymást biztatták a tagok a munkában. Egyszer azonban azt vettük észre, hogy lassabban megy a munka, valami nyomja a tagok gondolatát. Az eddig szorgalmaskodó tagoknál is alábbhagyott a versenykedv. Áz ellenség hangja szövetkezetünkbe is eljutott, Az ellenség félremagyarázta a kormány programmját, s furcsa hírek keltek szárnyra. Egyesek arról beszéltek, hogy a szomszédos Magyaratádon már a teheneket Í3 szétosztották, és hogy a kormány nem segíti ezentúl a szövetkezetét, csak az egyénieket. A tagság többsége, akik szerették a szövetkezetét, nem hittek az ellenség meséjének, és a pártszervezet is azonnal megkezdte a felvilágosító munkát. Tényekkel, számokkal cáfolták meg az ellenség hazugságait, leleplezték mesterki^lését.

Nem a kormány fokozottabb segítsége-e a beadás 10 százalékos csökkentése, az, _ hogy ezáltal 86 mázsa terménnyel, 190 kiló hízott- sertéssel, 155 .kiló marhával,' 1260 liter tejjel kevesebbet kell beadnunk? —• kérdeztük. Agitáltunk a

kormány sok más intézkedésével is. A szövetkezetben nyugalom lett. Használt az oko® szó. Aztán jött a gabonaosztás. Hét kilót adtunk munkaegységenkint előlegre. (Sok gabona jutott a szorgalmasoknak. Pados György pl., aki másodmagával 722 munkaegységet teljesített, 50 mázsa 60 kiló búzát vitt haza. Takarmánygabonából is több mint 14 mázsa jutott előlegként neki.

Horváth János (erdészeti) 56 mázsa, Tóth József 41 mázsa gabonát vitt haza munakegységei után. A múltban ennyi gabonáról még csak álmodni sem mert volna egyikük sem.

Mi már határoztunk; továbbra is szövetkezeti tagok maradunk és még jobban; még keményebben harcolunk a jobb életért, a tsz megszilárdításáért. Ez a véleménye a szövetkezetünkben dolgozó ötVen családnak.

Boydá11 Imre

a somodori Alkotmány tsz elnöke.

— Mit jelent nekem az alkotmány? — ismétli meg a kérdést . Váci József né, a tabi Petőfi tszcs | tagja. — Emberi életet, azt, hogy

Í megbecsülnek.

— Hogy miben érzem a megbecsülést? — kérdezi most szinte már önmagától, aztán egyszerre sorolni kezdi, szinte árad belőle a szó.

— Tizenegy gyermeket hoztam a világra, ebből kilenc ma is ét. A Horthy-rendszerben a megélhe' tés gondja teljesen beköltözött hozzánk, az uram beteges volt, nehéz munkát nem vállalhatott, könnyű munkát meg nem kapott. Én lettem a családfő, mosással kerestem meg a kenyeret1'.

A levente-pálya mellett laktunk egy vityillóban — folytatja —, mert ki adott akkoriban lakást egy kilencgyermékes családnak? Nem egyszer kellett végignéznem, amikfcr a leventeoktató megpofozta gyermekeimet, mert nem jól csinálták a feküdjöt.

Legyintett. — Dehát nem akarok én a múlt nyomorúságáról sokat beszélni, mert sohse lenne vége, inkább azt mondom el, mi lett a gyermekeimből. — Borús arca szinte felderült, mikor tovább folytatja. — Legnagyobb leányom, a Margit férjhez ment a kaposmérői téglagyár vezetőjéhez. . Jól vannak, nincs

Kormányunk segítségéYel még gazdagabb lesz

szövetkezetünk

A mi termelőszövetkezetünk, a törökkoppányi Koppányvölgye 1949-ben alakult 22 családdal. Ekkor még igen sokan voltak kétkedők és az ellenségnek is nagyobb hangja volt. A kezdeti nehézségeket felnagyították, tücs- köt-bogarat kiabáltak a termelő- szövetkezetre, minden áron a szövetkezet felbomlását akarták. Ekkor még sikerült néhány jóhiszemű dolgozó parasztot is a szövetkezet ellen fordítaniok. De nem sikerült az ellenség akna' munkája, mert

a 22 család, állta a sarat, jó

munkával küzdött a tsz becsületéért.

Igaz, hogy nem ment minden simán. A vezetőknek, akik azelőtt •egy évvel még 5—6 hold földjükön egyénileg gazdálkodtak, most többszáz hold irányítását kellett elvégezniük, ez pedig nem ment máról holnapra. Gyakran elszámították magukat, rosz- szul terveztek, helytelenül osztották el a munkaerdőt. Gyakori volt még az első évben az is, hogy csak a családfő járt el dolgozni a szövetkezet földjére. így bizony gázosán maradt a kukorica. A munkafegyelem terén sem volt minden rendben. Az első két év sok nehézséggel, küzdelmés munkával telt el. Azonban a tagok jövedelme már az első évben is felülmúlta az egyéniekét, bebizonyították a közös gazdálkodás fölényét. A kívülálló dolgozó parasztok csakhamar ráiöttek, hogv helyes a termelőszövetkezeti gazdálkodás. 1952-ben már 140 családra növekedett a Koppányvöl- gye tsz családjainak száma.

Az elmúlt aszályos esztendőben még inkább bebizonyosodott a szövetkezeti gazdálkodás fölénye a kisparcellás gazdálkodással szemben. Tavaly már 3 kiló kenyérgabonát, 2 kiló árpát.

1.5 kiló zabot és 5 kiló kukoricát osztottunk munkaegységenként.

Az idei gazdag termés, a szövetkezeti tagok szorgalmas, lelkes munkája ebben az évben még nagyobb jövedelmet eredményezett.

Már eddig 5 kiló kenyérgabonát, 2 kiló árpát,' 1 kiló zabot osztottunk ki munkaegységenként.

Amint a kukoricatermés mutatja, ebből is legalább 10 kiló jut munkaegységenként. A készpénz eléri a 20 forintot munkaegységenként. Szabó Károly, Varga Ferenc, Kurucz József né és még jó- néhányan már eddig 25—30 mázsa gabonát vittek haza. Igaz, hogy ezek a legszorgalmasabbak közé tartoznak, akik becsületesen, szövetkezeti parasztokhoz méltóan dolgoznak.

Most látjuk csak igazán, hogy mit is jelent a szövetkezet, soha ennyi gabona nem nyomta még padlásunkat, mint most. De amint az ujjunk sem egyforma, úgy itt, a szövetkezetben sem mindenki egyforma. Vannak még nálunk is olyanok, akik a becsületes tagok rovására akarnak élni, akik úgy gondolják, hogy a szövetkezetben munka nélkül is meg lehet élni, spekulálnak, a családtagokat máshova küldik dolgozni. Például Varga Sándor • harmadmagával eddig mindössze 194 munkaegységet teljesített, Pécsek István pedig 56-ot. Vannak még egyne- hányan, akik csak immePámmal dolgoznak a tsz-ben. Amikor megjelent a kormányprogramul,

az ellenség, á falu kulák- jai csakhamar felkeresték az ingadozókat és segítségükkel arra akarták rábírni a becsületes tagokat, hogy oszlassák fel a szövetkezetei. Cinger Ferenc, Ács János, Boldizsár Lajos tsz-tagok voltak a legnagyobb hangadók. De nem sokáig, mert a tsz becsületes tagjai és különösen a régiek, sarkukra álltak és szilárdan kitartottak a szövetkezet mellett.

Nem is hagyjuk, hogy szövetkezetünk rendjét bárki is megbontsa,

mert tudjuk, hogy kormányunk segítségével a jövőben még jobb életet tudunk biztosítani magunknak. Már eddig is jelentős kedvezményben részesültünk. Csupán a gépállomási tartozások elengedésével 14 ezer forinttal többet oszthatunk szét a tagok között. A 10 százalékos beadási kedvezménnyel mintegy 196 mázsa búzával, 80 Imázsa rozzsal, 50 mázsa árpával és 50 mázsa burgonyával többet oszthatunk szét a tagok között. De itt van az ingyenes állatorvosi szolgáltatás, az adókedvezmény és még a többi, segítség, ami mind a szövetkezeti parasztok jólétét, felemelkedését szolgálja. Ezért érdemes harcolni, ezért érdemes megvédeni a szövetkezetei. Mi megfogadtuk, hogy meg is védjük.

Kurdi József

a törökkoppányi Koppányvölgye tsz elnöke. I

gondjuk a megélhetésre. A Jóska fiam, aki az utána következő, a tabi, állami malom vezetője. A Jenő — a harmadik — Budapesten építészeti előadó, sokat tanul. A Béla fiam mindig Komlóra vágyott, ott van a bányában,- DISZ-titkár. A Juliska itthon dolgozik, a tabi rendőrségen és végül a Gyuri — ez a legkisebb fiam —Sztálinvárosban átképzős, az apjával együtt van ott. Férjem Sztálinvárosban egészségügyi gondnok, 1030 forintot keres havonta.

Váciné egy kicsit elhallgatott, de újra csak ő veszi fel a beszéd fonalát.

— Nem csak a gyermekeim dolgoznám ám — mondja büszkélkedve — hanem én is. 250 munkaegységet szereztem a csoportban, előlegként 6 mázsa búzát, 230 kiló árpát, 8 mázsa szénát, 3 mázsa lóhert és 630 forint készpénzt vittem haza. Van még három leányom, akiket még nem eresztettem „szárnyukra“'. A Panni gyors- és gépíróiskolára készül, a két kicsi pedig még „gondolkodik“, milyen pályát válasszon.

— Hát ezt jelenti nekem az

alkotmány — tér vissza a kérdésre — ebben érzem a megbecsülést. *

„A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére; következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.

Napégette arcú, szőke, 20 éves fiatalember Takács Gyula, a ba- latonkiliti gépállomás egyik brigádvezetője. Szíves mosollyal válaszol kérdésünkre.

— Tudja-e, mit jelent a fiatalok számára az alkotmány?

— Hogyne tudnám — mondja —, hiszen én is az alkotmány adta jogokat élvezem.

— Milyen jogokra gondol, Takács elvtárs? —• érdeklődünk.

— Hát a munkához való jogra, a pihenéshez való jogra, a művelődéshez való jogra — és így sorolja tovább.

— Mennyit keres Takács elv- társ a gépállomáson? — szakítjuk félbe a felsorolást.

— Hát mikor hogyan. Júliusban pontosan 3 ezer 33 forintot vittem haza.

— 'Ejha — csodálkoztunk — hát hogyan?

Nevet, aztán majdnem szó szerint idéz az alkotmányból: — népi demokráciánk igyekszik megvalósítani a szocializmus elvét: mindenki képessége szerint, mindenkinek a munkája szerint.

— Aztán mit csinált azzal a sok pénzzel? — érdeklődtünk tovább.

— Egy részét a szüleimnek adtam, ruhafélét, meg egy karórát

vásároltam 1200 forintért.

— Karórát! —

— Azt, Pestről hozattam — és már mutatja a kezén.

— Szép — bólintottunk elismeréssel, aztán más témára tereljük a beszélgetést. — Hogy áll a brigád a tervteljesítéssel?

— 102 százalékra teljesítettük a cséplési tervet — válaszolja büszkén — elsők lettünk a brigádok között.

— Szép — bólintottunk ismét, de ő tovább folytatja.

— Nagy munka vár reánk az ősszel, fel kell készülnünk, hogy a termelőszövetkezetek mellett az egyéni gazdáknak is megfelelő segítséget tudjunk biztosítani. Nagy feladataink lesznek a kor- mányprogramm megvalósításában.

— Mióta dolgozik a gépállomáson, Takács elvtárs? — kérdezzük.

— Három éve, nem sokkal az alakulás után kerültem ide, az-, előtt napszámos voltam, most

meg brigádvezető vagyok.

— Hát a nősüléssel?... kérdeztük búcsúzóul. y

Elneveti imagát, s úgy válaszol: — Majd ha visszajöttem ka- tonáéktól...

„A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének megfelelő díjazását'“.

Két esztendeje dolgoznak a ba" latonújhelyi állami gazdaságban Pinizsi János és Horváth István balatonendrédi lakosok. Valamikor a tihanyi apátság birtokán részesaratással, napszámmal keresték meg a betevő falatot, most mindketten a kertészeti brigád csoportvezetői. Amikor odaérkeztünk, éppen a silógödröt tisztították. Beszélgetni kezdtünk munkájukról, a fizetésről, az ellátásról és egyéb juttatásokról érdeklődtünk.

Rövidesen megtudtuk, hogy Balatonendrédről a gazdaság vontatója hozza be őket reggel, este hat'óra után ugyancsak vontatóval mennek haza. Pinizsi elvtárs július hónapban 1100 forintot keresett, Horvtáh elvtárs is kevés híján megkereste az 1100 forintot. Ebédet ott kapnak a gazdaságban, nemrég még 5 forintért naponta, a kormány programmjának megjelenése után azonban négy forintra csökkentették az ebéd árát. Pinizsi elvtárs elmondása szerint össze sem lehet hasonlítani a jelenlegi kosztot a pár héttel ezelőttivel, annyira megjavult. r

Az alkotmányt ismerik. — Tudjuk, hogy nekünk íródott az, a dolgozóknak •— mondja Horváth István —. mi a magunk részéről igyekszünk is a jogokat felhasználni, a kötelességeknek eleget tenni. V. M.

RÖVID BELFÖLD* If fit EK

Augusztus 20-án, a népstadion menyitáea alkalmából tíz értékből álló „népstadion“ bélyégsoroza- tot bocsát forgalomba a posta. A kibocsátás napján a népstadionban működő alkalmi postahivatalok különleges keletbélyegzőket használnak.

A badacsonyi állami gazdaság tábláin most kapálják érés alá a szőlőt, de az utolsó kapálással egy* időben már megkezdték a csemegeszőlők szünetelését is. Kedden több- mint fél vagon korai szőlőt szedtek „a szőlőskertek királynéjából" és a ,,saszla“-félékbőli.

i