Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-16 / 192. szám
SOMOGYI NÉPLAP A csoportban több a jövedelem Kilépni?..' Kihagyni?..' Talán holmid vernék... — mormogja, rhá\ff a elé Szálai István, amint a seltésák etetésével fdyMntdßkodik. — Igaza van. Szálai bácsi, dehát kivét beszélget? — hallatszik egy női haltig a karám sarka felöl. Szálai István a váratlcm kérdésre hirtelen sarkonfordul, s egy pillanatig csak zavartam pislog a hívatlan vendégre. — Csali... csak, magambofti beszélgettem; illetve hangában gón- dolkodtayn — jött Szálai István ajkén a rövid válasz. — Ha jól hallottam, a csoportból való kilépés gondolata foglalkoztatja ynagát is — szólt mosolyogva Szilva Györgyné, tanácStit- kárnö. — Én éppen amiatt jöttem, hogy megtudjam, maga hogy van megelégedve a csoporttal? Hogy látja?.. . Közösben jobb-e. vagy egyénileg, meri bizto>sam maga is tud róla, műyen szövetkezebéű'ends hírek járnak itt. Sembán és ide a Béke térmelőcsoportba is eljutottak. — Hallani haäottam... de a ménkő csapjon abba a sok piszkos nyelvbe.. . — mérgelődött Szalfli István — már meg akarják bolondítom az embert azzal a sok badarsággal. Van, aki azt máhdja, hogy jobb lesz egyénileg, mert az állam azokat segíti. De legalább csak hallgattam volna, meg azt a rádiót. — Látja', Szálai bácsi, az nagyon jó lett volna — szólt' közbe oktató,an a tanácstitkárnö —, mert Rákosi elvtárs beszédében hangsúlyozta,^ ami ebben az újságba!re is megvan„• —• lobogtatta meg a ke~ zében tartott újságát, majd olvasta : — „Amilcor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokait, ezzel m?m változik meg az a politikánk, hojgy a termelőszövetkezeteket még inkább segítjük“. — Vátjön, c&ak — csiHiom fel a szeme Szalai Istvánnak —, tehát ajkkor még több segítséget kapunk az államtól?... no, a csoport eile71 ágatokkal meg majd mi elbánunk. — Üljön csak le egy kicsit. Szálai bácsi — tessékeli a tanácstitkárnő — csináljunk egy rövid számvetést arról, hágy a szövetkezet jobb-e vagy egyénileg. — A fehér papírlapod gyorsan •siklik a ceruza és sorakoznak fei a számoszlopok. — Maga másodmagával eddig 4SI mimltaelgy séget szerzett — mondja a tanácstitkámő — őszig legkevesebb 550-re szaporodik ez. Így tehát a zárszámadáskor kenyérgabonából 33 mázsát, tcukar- má.nygabonából 660 kilót ■ kap. Ebből a gabonából semmi kiadás nincs. A család kenyérgabona- szükségietén felül még 18 mázsa menüd szabadpiacra. — No de még kukoricát, krumplit, borsót, lencsét, szálas,tßkar- rrmmyt, meg készpénzt is kapunk. A háztájiban is terem legalább 20 mázsa kukoricám, meg a csoporttól kdptam egy süldőt is — vágja közbe Szabii István. — Tudom, tudom,, de most csak a gabonáról beszéljünk — vette át a szót Szilvádé. — Nézzük meg, hogy itt a szomszédban, a 18 holdas GulyáséJímUk, akik jó gazda hírében állanak, jut-e szabadpiacra ennyi gabonájiík, mint imdgának. Gylyásé,Járnak a beadás teljesítése után' 20—25 mázsa gabonájuk marad. Ebből a négytagú családra, keM 12' mázsa, vetőmagnak legkevesebb 7 mázsa, ez összesen 19 mázsa. Tehát Gulyásék, mint egyéni termelők, még fele annyi gabonát sem tudnak szabadon értékesíteni, mint maga. Pedig Gulyásék négyen dolgoznak a 18 hold földjükén egész éven át, maga pedig az öttagú családból cs,ak másod- magával dolgozik; a csoportban. — Hát még van, aki azt meri állítani, hogy jobb egyénileg, mint a csoportban?., . majd megmondom Jó elvtársnak, a csoport etn®cé- nék, hogy ö is számolja ki a többi tagoknak, hogy milyen jövedelmük lesz a csoportba^ — mondja elégedetten Sziakti István — aztán bizonyítsa be nekik is, hogy sókkal jobb a közösben, mint egyénileg. Ezt aztán az ellenség sem cáfolhatja meg. — De, SzaM bácsi — folytatta, tovább a tanácstitkárnő — az in- grrenes állatorvosi szolgálat, a 10 százalék beadási kedvezmény, « csoportlap olk háztáji földjének növelése, meg a többi kedvezmény, amit az állam nyújt a csoportoknak, mind a tagak boldogulását segítik elő. — Most már egészen világos előttem, hogy milyen nagy bűnt követnék cl so.ját magam és családom ellen, ha itthagynám a csoportot — teszi hozzá határozotton Szálai István. —- Ezután még jobban gondozom az állatokat, jobb munkára biztatóan, a tago.kat, hogy mindenki lássa,- a termelőcsoportban több a jövedelem, 'mint az egyénieknél. Sz. F. Nyolc fogattal segített a behordásban a nagyberki Igazság tszcs a Becsület tszcs tagjainak Nagyberki község határában a Becsület tszcs földjein még több asz- tagra váró gabonakereszt várt be-, hordásra az elmúlt napokban. A csoport tagjai szorgalmasan dolgoznak, de hiába minden erőlködés: annyi a gabonájuk az idén, hogy képtelenek augusztus 20-ig behordani és eicsépelni. Takács Kálmán növénytermelési brigádvezető az egyik dűlőben lévő asztag mellett elkeseredetten jegyzi meg: — Ha így megy, szeptemberre sem végzünk, pedig pár nap múlva az alkotmány ünnepe lesz és megfogadtuk, hogy addig végzünk a csépléssel. — A gabonát hordó tagok is fejüket csóválják, miközben éppen arra halad a mindig vígkedély ű Farkas Sándor, az Igazság tszcs elnöke és odaszól a gondoktól terhes arcú brigádvezetőnek: — Mi baj van, Takács elvtárs? — Baj az éppen nincs, csak annyi a gabonánk, hogy nem győzzük behordani. Még kétezer kereszt van kint és a 16 fogattal nem tudjuk teljesíteni fogadalmunkat. Most igazán elkelne egy kis segítség. Farkas Sándor gondolkozik pár percig, aztán így szól: — Este összehívom a tágságot — mi vél mi már befejeztük a eséplést is — megbeszéljük és segítséget adunk nektek. Augusztus I3-án este az Igazság tszcs tagsága egyhangúlag megszavazta, hogy másnap 8 fogat- és 4 rakodóerővel sietnek a Becsület tszcs segítségére. — A mi községünk becsületéről is szó van — hangoztatták többen is -— nem hagyjuk, hogy azon csorba essék. Augusztus 14-én már kora reggel egymásután gördültek ki az Igazság tszcs gazdasági udvarából a hosszúraeresztett szekerek és a 8 fogat a Becsület tszcs 16 fogatával versenyezve hordta egész nap a kereszteket. Az Igazság tszcs fogatai 400, a Becsület tszcs-é 700 keresztet hordtak asztagba. Nyers Gyula községi tanácselnök és Tarr József mezőgazdasági előadó az asztagokon segített a csoportnak. Közben intézkedtek, hogy a eséplést végző egy gépet még kettővel egészítsék ki, mert még közel 15 vagon gabona van asztagban. A csoport tagjai az estig elért eredményüktől fellelkesülve megfogadták, hogy szombaton délig a még kintlévő 900 keresztet mind behordják és a felszabaduló munkaerő a esépléshez ad további segítséget. BSKBB Vasárnap, 1953 augusztus 16. Beletörött a bicskája a szövetkezet bomlasztásába Kurucz kuláknak A kormányprogramra hamarosan eljutott Somogybabod községbe is. A község termelőszövetkezeteiben nagy örömmel fogadták, hiszen népi államunk nagy ked' vezményeket ad ezután is a szövetkezetek fejlődéséhez. Ingyenes lett az állatorvosi szolgáltatás, eltörölték az elmúlt évi beadásukat és az adóhátralékai. Sokat jelent ez nekik, több lesz az egyéni jövedelmük. A Kossuth termelőcsoport becsületes, szorgalmas tagjai jó munkájukkal kovácsolják boldog jövőjüket. A pár hete szárnyra kapott ellenséges híresztelésnek azonban náluk is akadt szócsöve. Kurucz Ferenc, aki eddig megbújt a csoporton belül, leplezte kulák mivoltát, még a száját sem nyitotta ki, most úgy látta, hogy tennie kell valamit. A kormányprogramra megjelenése után hangos prókátorrá vált, csakhogy a kormányprogrammot ő nem a csoport megszilárdítása érdekében hirdette, hanem az ő kulák nyelven igyekezett azt félremagyarázni. Úgy gondolta, hogy legnagyobb hatást akkor ér el, ha a lógósoknál, a munkakerülőknél kezdi. De nem is csak úgy általában beszélt a csoport ellen, mert úgy gondolta, hogy ez már elavult, hanem amúgy, igazi kulák módra. Először kiválasztotta magának az állatokat, utána szemmértékkel lehasított a tszcs földjéből egy jó darabot és hozzákezdett „egyé- nileg‘‘ gazdálkodni. Amikor látta, hogy az ő példamutatása nem valami meggyőző, nem sokan követik, újabb bomlasztó munkába kezdett. Minden áron a szövetkezet felbomlására akarta rávenni a tszcs tagokat, arról beszélt, hogy mindenki vigyen amit ér, mert úgy sem lesz itt semmi, nem kell a szövetkezet. Ezzel sem ment sokra. A Kossuth tszcs becsületes tagjai nem adták rá magukat a kilépésre, hanem még nagyobb szorgalommal végezték munkájukat. Kurupz kulák bicskája csakhamar beletörött a bomlasztásba. A termelőcsoport harcos tagjai nem sokáig tűrték az aljas kulák mesterkedéseit. Egy szép napon kitették a szűrét, de az állatokat annak rendje és módja szerint visszahozatták vele. Ezután pedig a szövetkezeti parasztok boldog életére törő, a szövetkezetét bomlasztani akaró kulák felett a biróság ítélkezett. Kurucz Ferenc volt 150 holdas kir Iákot a biróság 3 évi börtönre, 2000 forint vagyonelkobzásra és ötévi közügyektől való eltiltásra ítélte. A Kossuth tszcs tagjai megfogadták, hogy ezután éberebben őrködnek szorgalmas munkájuk felett, nem engedik, hogy ilyen?. Kurucz-félék befurakodjanak közibük és bomlasszanak. Intő példa légyen ez megyénk valamennyi szövetkezete számára.. Harcoljanak szövetkezeteink bátran az ellenség ellen saját jólétükért, szövetkezetük megszilárdításáért. Többszázezer forint sejttel} a befelező fiz- és jé A minisztertanács múlt hónap' ban megjelent r.endelete újabb komoly kedvezményt jelent parasztságunknak. A minisztertanács úgy határozott, hogy az Állami Biztosító abban az esetben is fizessen kártérítést, ha a biztosításra kötelezett, a biztosítási díjat csak részben, vagy egyáltalán nem fizette meg. A rendelet alapján az Állami Biztosító somogymegyei fiókjá átvizsgálta az 1953. január óta bejelentett olyan tűzkárokat, melyek eddig nem kerültek rende- •zésre, mert a. kár idejében a károsultak a biztosítási díjat nem fizették be. A rendelet megjelenése óta 150 ezer forint olyan kárt jelentettek be, melyet a kár idején be sem jelentettek a gazdák, mert tudták, hogy kártérítést nem kaphatnak. Ezek között a bejelentések között elenl Élv oarasztságunbnaft bárbifizeféséröl szóló zenJelet van a hat sörnyepusztai tűzkáro- sult 107.000 forintos bejelentése, Illés Gyula 20.000 forintos bejelentése. A bejelentett, de elutasított: tűzkárok közül most kártérítést kap Csap Isván somogymeggyesi: lakos 10.000.—, Beberik János ba~ latonszárszói lakos ugyancsak 10.000.— forint összegben. Azok a gazdák, akik részbe» tettek eleget díjfizetési kötelezettségüknek, eddig kárukat ' olyan arányban kapták meg, amilyen-, arányban díjfizetési kötelezettségüknek eleget tettek. A rendelet: módot adott arra, hogy Zráncki György zákányi lakos az éredeti- leg kifizetett 5070.—• Ft-os kártérítése után további 11.258.— Ft,. Nagy Mihály Somogyjád, a kifizetett 4078.— Ft kártérítés után. most további 7422.— Ft kártérítést kaphasson. Védjék meg szövetkezetüket a somogymeggyesi Petőfi tsz tagjai TERMÉKENY FÖLDEK terülnek el a somogymeggyesi határban, melyeknek nagyrészét a Petőfi termelőszövetkezet tagjai művelik. 1600 hold földön gazdálkodnak a szövetkezet tagjai. A termelőszövetkezet 4 éves fennállása alatt a tagság kemény harcot vívott a közös vagyon növeléséért, valamennyiük jólétének megteremtéséért. Becsületes, szorgalmas emberekből tevődik össze a tsz tagsága: szeretnek dolgozni, valamennyien megállják helyüket a termelés frontján. Hogy c-z így van, azt bizonyítják a gondosan megművelt burgonya-, kukorica- és répatáblák. Kenyér- és takarmánygabonatermésük jóval- több lett az idén, mint amire számítottak. Több mint 15 vagon gabonát adtak az államnak, s ezzel teljesítették beadási kötelezettségüket. A vetőmaggal sem lesz probléma az ősszel. De a tagság egész évi bőséges kenyérgabonaszükséglete is biztosítva van. Munkaegységenként búzából több mint 6 kg jut a tagoknak. Ezeket a szép eredményeket a szorgalmas munka mellett az új agrotechnikai módszerek alkalmazásával, a’gépi erő jó kihasználásával tudták elérni. A gabonafélék 80 százalékát keresztsorosan vetették, a tavasszal fejtrágyáztak és a rozsnál alkalmazták a pótbeporzást is. A kukorica vetésterület 50 százalékát négyzetesen vetették be, ami nagymértékben megkönnyítette a növényápolást és növelte a terméseredményt. Az új agrotechnika alkalmazása — amelynek nagyrésze csak nagyüzemi gazdálkodásban lehetséges — azt eredményezte, hogy jóval magasabb lett a tsz termésátlaga, mint az egyénileg dolgozó parasztoké. Míg az egyéniek búzából 10—12 mázsát takarítottak be holdanként, addig a szövetkezet elérte a 16 má-1 zsás átlagtermést. Sokat gyarapodott állatállományuk is. 96 szarvasmarhát, 43 lovat, 16 csikót, 209 sertést és több mint 1000 baromfit számlálnak a szövetkezet tulajdonában. Gazdasági felszerelésük és épületeik is a gondos és jó gazdálkodást tükrözik. A rossz állapotban lévő épületeket megjavították és emellett újakat is építettek. Most van épülőben egy 58 kut- ricás modern sertésfiaztató, amelyre már csak a tetőt kell felrakni. HA AZONBAN megnézzük közelebbről a szövetkezet belső életét, megállapíthatjuk, hogy mégsem megy minden olyan jól, mint ahogy azt a látszat mutatja. Igaz, hogy a tagok szorgalmasan dolgoznak, de munka közben állandóan az a gondolat foglalkoztat egyeseket: — Vájjon továbbra is a közösben dolgozzunk-e, vagy visszatérjünk az egyéni gazdálkodáshoz? — Sok esetben felülkerekedik egyesekben az egyéni gazdálkodás utáni vágy. Ekkor szinte még a legjobbak közül is néhányat — mint Csányi Jánost, aki 400 munkaegységet szerzett, vagy Hász Ferencet, akinek közel 500 munkaegj’'- sége van — a kilépés gondolata foglalkoztat. Egy-egy jó eredmény elérése után pedig mindenki elveti a kilépés gondolatát és szívvel-lélekkel a munkának adja magát, a közös gazdálkodás szépségeiről és eredményeiről beszél. Épnen ebédidő volt, amikor a tsz- be érkeztünk. A tsz tagjai a szalma- kazal árnyékában fogyasztották ebédjüket. A szövetkezetről, ennek eredményeiről és hiányosságairól beszélgettek. Egyesek azt hajtogatták, hogy jobb lesz, ha közösen dolgoznak, mások hallgattak és várakozó álláspontra helyezkedtek, nem nyilvánították véleményüket, pedig csak kis biztatás kellett volna és biztosan a szövetkezeti gazdálkodás mellett beszéltek volna. CSONTOS GYÖRGY, aki családjával ezideig 1000 munkaegységet szerzett, a beszélgetés alkalmával elmondta: — Mi bizony ezideig nagyon jól megvoltunk a szövetkezetben. Én már két év óta tsz-tag vagyok, de még nem emlékszem arra, hogy valakivel zsörtölődtem volna, a többi tagok is megértik egymást. Itt mindenki a legnagyobb szorgalommal végezte munkáját. Az idén több mint 60 mázsa gabonát viszek haza. Valahogyan úgy vagyok, nem is tudom elképzelni, mi az oka annak, hogy mostanában any- nyit beszélünk arról: kilépjünk-e vagy maradjunk? Pedig mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy ezután még jobb lesz az eredményünk, mint 'eddig volt, mert az alapot jól leraktuk. Ügy látom, hogy a legnagyobb hiba a vezetőségben van, amely a belépésünk óta elhanyagolta a velünk való foglalkozást. Itt Van Hász Ferenc. Négy év óta tagja a tsz-nek, az idén 500 munkaegységet szerzett, jut neki bőven a jövedelemből. Becsületes, szorgalmas embernek ismerik, mégis a kilépés gondolatával foglalkozik. Ha megkérdezzük Antal Istvánt, a tsz elnökét, vagy Horváth. Géza el.v- társat, a párttitkárt, mi az oka annak, hogy a szövetkezetből néhá- nyan ki akarnak lépni, vállukat vonogatják és tehetetlenül csak annyit, mondanak: — Nem tudjuk. — Ha azonban a pártszervezet vezetősége alaposan körülnézne a tsz-ben és gondolkodnának azon, hogy vájjon miből is adódnak ezek a hibák, mi az oka annak, hogy a tsz egyes tagjai ilyen helytelen gondolatokkal foglalkoznak — ami részben hátráltatja az őszi munkákra való előkészületeket — nyomban rájöhetnének a hibák nyitjára. AMIKOR 1949-BEN a szövetkezet megalakult és utána is, amikor fejlődött, Horváth Géza párttitkár elvtárs és Antal István t.sz-elnck, aki egyben pártvezetőségi tag, rendszeresen felkereste azokat a dolgozó parasztokat, akiket be akartak szervezni a szövetkezetbe. Jó politikai felvilágosító munkával megmagyarázták nekik a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét. Népnevelőmunkájukkal csakhamar elérték, hogy a község dolgozó parasztjainak nagyrésze a szövetkezés útjára lépett A hiba azonban akkor következett be, amikor a belépés után teljesen megfeledkeztek a tagok neveléséről. A pártszervezet népnevelői nem keresték fel a tsz tagjait — mint azt a belépéskor tették, —hogy elbeszélgessenek velük a szövetkezet problémáiról és megmagyarázzák nekik, hogy azok az eredmények, amelyeket eddig elértek, közös, áldozatos munkának gyümölcse, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiből fakadnak. Azt. gondolták, hogyyha valaki belépett a tsz-be, ezzel már minden rendben van, továbbra nem kell foglalkozni vele, nem kell nevelni. -- Itt már nem árt sem köd, sem harmat — mondogatták a pártszervezet vezetői — nálunk minden megy, mint a karikacsapás. — Most pedig e helytelen nézetek és a ne- ' velőmunka elhanyagolása után nem tudják elképzelni, hogy mik a hibák:, okai. Teret engedtek az ellenség megnyilvánulásainak ahelyett, hogy harcosan kiálltak volna és saját életük szépülésén, szövetkezetük gyarapodásán bemutatták volna a nágy- üzemi' gazdálkodás előnyeit és visz- szaverték volna az ellenség hangját.. Most a vállvonogatás helyett végezzenek jó felvilágosító munkát. A. tsz kommunistái magyarázzák meg; a tagságnak a kormány sokoldalú segítségét, mutassák meg, hogy több- a jövedelmük a szövetkezet tagjainak, mint az egyénieknek. A párt- szervezet vezetőségi ülésen és taggyűlésen alaposan vitassa meg a» tsz előtt álló feladatokat és indítsanak harcot a tsz megszilárdításáért. Meg kell értetni a termelőszövetke- - zet tagságával, hogy egyesek azért akarnak kilépni, hogy elherdálják a tsz négyéves munkájának gyümölcsét. Ne engedjék eltélcozolni ahosz- szú évek küzdelmes munkájánál«., eredményeit: gyönyörű állatállományukat, szép gazdasági felszerelésüket. Tekintsenek körül a tsz-ben_ és? meggyőződhetnek arról, hogy minden, amire egy gazdaság fenntartásához szükség van, megtalálható: fű- ‘ részgatter. jól felszerelt, kovács- és > bognárműhely, villanyhajtásos darálógéptől kezdve minden, ami kell. A SZÖVETKEZET megszilárdításához kérjék a járási pártbizottság, a járási tanács segítségét. Használják fel harcukban a négy év munkájának eredményeit, tapasztalatait. A harcban támaszkodjanak azokra & tsz-tagokra, akik szilárdan állnak esnem ingadoznak. Mutassanak példái* a kommunisták, legyenek a szövetkezeti vagyon védelmezői, s a termelés élharcosai. Wirth Lajos.
