Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
a SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1953 augusztus ií. G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) El kell ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatiban még távolról sem elégíti ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem vo’.t eléig fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság naigyho' zamú és nagy jövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségturmesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül vé- getv,essünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának, biztosítsuk a kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és magszilárdítását, és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolihozparasztck- nak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állatte" ' nyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen lemaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állat- és baromfiállomány számára a szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés -hozamát, el kell érni, hogy az állatállomány, különösén a szarvasmarha- állomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebb^ két éviben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés. burgonyaezü'kségle- teinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletét kell kielégítenie, de az állat- tenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteséigek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem -a fajra szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a- raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajosnövé- nyek termesztését. Halaszthatatlan feladat,, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi kétehárom évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a 'nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fókozzák a kolhozok és a .kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mim például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat, és kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntő- fontosságú ágazat, mint az állat- tenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és k oih o zp a r a s z to kn a k abban, hogy növeljék a gyapot, a. cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogv egész sor intézkedést tegyünk annak érdekében,, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. A kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a -koI- hozparasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, bur- gonya és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kol'hozpara.sztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat a mezőgazdasági termékfeleslegeiknek a kol'hozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő el'h e ly e zése m eg s z e r v ez é s éb e n. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt .központi bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mező- gazdasági artyelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhoz- parasztnak van háztáji .gazdasága a kolhozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nemi lehet teljes mértékben az artyelj-,gazdaságból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a. kolliozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, kevesbedett a kolhoz- porta személyes tulajdonában lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaállom,ány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — mint erről Zverjev elvtárs pénzügy- miniszter már beszámolt — hogy megváltoztatja a kolhoz paraszt ok mezőgazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a múlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése valamint a kolhozparasztokra kirótt állatitermék-beadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rendszabályok, valamint áz adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több mint 20 milliárd rubellel — növekednek. Az állami költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mező- gazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágyatermelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó agronómiái és zootech- nikai segély fokozására szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — állandó traktorista-, gépész- és egyéb szakmunkáskáderek kiképzése a mezőgazdasági gépállomásokon, mert az ilyen állandó gépkezelőkáderek hiánya egyik főoka annak, hogy a mezőgazdaságban nem használják ki kellőképpen a technikai felszerelést; — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a mezőgazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése, mind új falusi villamoserőtelepek létesítése útján, mind pedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat és szovhozokat az állami energia- hálózathoz csatolják: — a kolhozok és szovhozok műtrágyaellátásának jelentős növelése; — egy-két mezőgazdasági szakembernek állandó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állo- mányilag a mezőgazdasági gépállomásoknál maradjanak. Mindezek az intézkedések nagymértékben elő fogják segíteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres megoldását. Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány növelése, úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés össztermelésének és árutermelésének növelése A folyó évben az állam a mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből összesen körülbelül 52 milliárd rubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésére. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953-ban nem kevesebb, mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek. * Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén Nem kétséges, hogy ha kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan' hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mező- gazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mező- gazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az áru-' forgalom minden módon való fejlesztésének feladata, az állami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata. Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja. Az a feladata, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, raktárak és bázisok, kolhozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mezőgazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem lét- fontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési-gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a társadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozok növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocialista társadalom számára létfontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel. Ez kifejezésre jut abban, hogy egyre növekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszer rek és ipari áruk ára, fejlődik a kereskedelmi vállalatok hálózata, a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági termékfeleslegeiket. A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése érdekében az elmúlt hónapokban további intézkedéseket tett arra hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források felhasználásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárat vontunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 április- decemberre a lakosságinak való eladásra eredetileg kijelölt 312 mii: liárd rubel összegű árun felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut a kereskedelemi). . Emellett növeltük azoknak az áruiknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így a gyapot-, gyapjú- és selyemszövet konfekcióé áruk, bútor, edény, állati és növényi zsiradék, cukor, hal. hús, lonzervkészleteket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és építőanyagot ée olyan, ipari árut adunk cl a lakosságnak, mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, háztartási jégszekrény, óra, távoibalátóké- szüiék, rádiókészülék stb. A foganatosított intézkedések .kezdik éreztetni hatásukat. Mint ismeretes, 1952-ben a kiskereske- .delem- volumene az előző évhez kév pest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, a második évnegyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem -szervezetében is; eo-k kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szükséges összes árukat biztosító -kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy a vásárló más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árut. A kereskedelmi és tervező szerveknek gondosan tanulmányoz- niok kell a lakosság áruigényeit. A szovjet kereskedelem lényegéből következik, hogy -sokoldalúan figyelembe kell venni a lakosság igényeit és legkülönbözőbb szükségleteit. Csupán ezen az alapon lehet megszervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vidékei között. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő neanviségű élelmiszer és ipari áru legyen az országban, hogy minden városiban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut. Az ötéves terv előírja, hogy 19-56-re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami' és szövetkezeti kereskedelemben körülbelül 70 százalékkal emTjük 1950-hez képest. Minden lehetőségünk megvan úrra, hogy ezt a feladatot már 1954- re teljesítsük. A kereskedelmi szervezetek nagy mértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségéért, a kereskedelemnek nagy mértékben ki kell használnia a rendelkezésre álló gazdasági emeltyűket, hogy tévé kényén hathasson a termelésre, ' a lakosság által keresett áruk termelésének művelésére -és olyan áruk termelésének .csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem ke‘ res. Elvtársak! A nép jólétének emelése terén nagy jelentőség - van a lakás-viszonyok, az egészségügyi -ellátás további megjavításának, az iskola- és gyermekintézmény-hálózat kibővítésének, Búr a háború'előtt és különösen a háború utáni esztendőkben nagyarányú lakásépítés folyt nálunk, a lakásszükséglet még távolról sir.es kielégítve és mindenütt erős lakáshiány érezhető. Kü.önüeen érezhető ez a városokban, hiszen a városi lakosság száma nálunk jelentékenyen megnőtt. Az 1926. -évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül .26 -millió fő volt. 1940-ben már 6| millióra- emelkedett, jelenleg pedig a városok lakossága körülbelül 80 millió. Ebben az évben jelentékenyen- növekedtek a lakásépítést szolgáló állami beruházások -és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőiben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig ro-sazul -halad, a lakásépítési terveket nem teljesítik egészükben, ^ az állam által erre a célra előirányzott. anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisztérium, helyi szovjet- és pártvezetö nem fordít kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk van, aki nem törődik a lakással. U.j vállalatok építése esetén gyakran nem építenék kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai é-s alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben nagy munkaerő-nehézségek keletkeznek. Sok építőben gyökeret vert az a rossz gyakorlat, hogy az új házakat úgy adják át használatra, hogy sokminden nem készült- él teljesen, a munkákat hanyagul végezték el. Ez lerontja a lakások minőségét ée a dolgozók joggal tesznek szemrehányásokat emiatt. A féladat az, hogy megjavítsuk a lakásépítkezést, biztosítsuk a lakásépítés és javítás terén az állami feladatok maradéktalan teljesítését. Több iskolára, gyógy- és gyermekintézményre is szükségünk van. Az 1953. évi népgazdasági terv a múlt évhez képest előírja az iskolaépítés 30 százalékkal, az óvoda- és bölcsődeé-pítéa 40 százalékkal, és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését. Az iskolák, kórházak ée gyermekintézmények építése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütemben halad, mint más építkezések. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt, összegeket nem teljesen használják k-i és az iskola-, valamint gyermekintézményépítkezés lassan halad. Rósz- szül teljesítik a gyermekintézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahal — mint ismeretes — sok- nő dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az óvodák és bölcsődék kérdése. Nem kielégítően folyik a gyermekintézmények építése Ukrajnában, Bjelo- russzi-ában és az OSZSZSZK több vidékén. ' Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvodák hálózatának kiterjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség hárul az egészségügyi- minisztériumra, valamint (Folytatás a 3. oldalon.)
