Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
~ jr .* *4Pa PROLETÁRJAI EG YE SÜLJE TE !E/ DOLGOZÓK A BEADÁS GYORS TELJESÍTÉSÉVEL BÉKÉNKET, ÖTÉVES TERVÜNKET ERŐSÍTED ! A CSÉPLŐGÉPTŐL TELJESÍTSD BEADÁSODAT! PÁRTJA MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJ A MAGYAR X, évfolyam, 187. szám. 50 Fn.Lt# Kedd, 1953 augusztus 11, G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén Moszkva, augusztus 8, (TASZSZ). Augusztus 8-án tartotta záróülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszédet mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit valamennyi jelenlévő viharos éljenzéssel fogadott. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány ■ a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesztett megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek tejesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való felépítésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és pártunk politikáját, amely a szocialista népgazdaság fejlesztésére és szakadatlan felvirágoztatására irányul. Az 543 357 millió rubelre rúgó költségvetési összbevételek túlnyomó része — 86 százaléka — az iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költségvetési kiadásokban viszont a legnagyobb tétel a népgazdaság pénzellátása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több mint 36 százalékát, szemben a multévi 178.8 milliárd rubellel. A költségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a célra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más forrásokból képződött. Ilvmódon a népgazdaság finanszírozására ebben az évben összesen több mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani. hogy a végrehajtott árcsökkentés következtében a rubel vásárlóereje növekedett és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére előirányzott anyagi eszközök biztosítElvtársak! A költségvetés megtárgyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mező- gazdaság terén felmerülő néhány halaszthatatlan feladatról, melyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biztosítását. Az 1953-as év első félévének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai termelésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több mint 38 millió tonna acélt termelnek, vagyis több mint kétszerannyit, mint 1940- ben; szenet több mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több mint 52 millió tonnát termelnek ki, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1949- ben; cementet több mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszorannyit, mint 1940-bén; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelne);, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940- ben. A vegyipar termelése 1953- ban 1940-hez képest háromszoroják a társadalmi termelésnek, mint a ] nép jóléte további fellendítése és or- J szágunk védelmi képessége még fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen emeléséről. A ’ közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szemben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállítására. Ezek a kiadások évenként több mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költségvetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes kiadásainak több mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személyes jövedelmükből, adók és illetékek, valamint kölcsönjegyzés formájában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd rubellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milljárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint ameny- nvivel személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint amennyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költségvetés 110 2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20 8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. A kormány, midőn az említett ösz- szeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusztí- tóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége népeinek békés életét. Sára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8-szeresére. Ami a közszükségleti cikkeit termelését illeti, a következő kép ■áll előttünk: 1953-ban 5,300.000.090 méter pamutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több mint 400 millió métert, vagyis több mint ötszörannyit, mint 1940-ben; cukrot 3,600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; állati zsiradékot 400.000 tonnát, vagyis majdnem 80 százalékkal az állati zsiradékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- ea energetikai ipar fejlesztésével kezdte. Enélkül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántorítha- tatlanul tartotta magát vonalához a trockisták és a jobboldali kapi- tulánsok és árulók elleni harcban akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk volna a kapitalista környezette] szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk. amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna szenet bányásztak, a villamoserőművek 3 milliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés, valamint villamosenergia-termelés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgép- gyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29-szeresére nőtt. Az 1924—1923 évhez képest ma acélt 21-szerte. szenet 19-szerte, villamosenergiát 45-szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga- mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, az északeurópai vidékeken. Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kau- kázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesztése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatja a nehéz- és könnyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924—25- ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyharmad volt. ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és víziközlekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiközle- kedés. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörésére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyag- ipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar továbbfejlődését, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy meg1 szervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelő- eszközök termelése egészben országunkban körülbelül 55-szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. évi színvonallal azt mutatja, hogy ez alatt a? idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, mig a közszükségleti cikkek termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek termelésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a nehézipart. Most rnegtehetj ük. következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közie- .kedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis J929-től 1952-ig beruházásokra es berendezések beszerzésére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordítottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságra 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatokat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és ipari árukkal —- hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral, cukrászati készítményekkel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénynyel, bútorral és egyéb kulturális- életszükségleti. valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hotfv 1955-ig, 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy 3. közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves tervnek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikk termelés mennyiségi növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki keli javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem .kielégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felél meg a szovjet fogyasztók igényeinek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupán azéfl, mert szebben vannak kidolgozva, pedig minden lehetőségünk megvan jómínőségű és szén szövetek, jóminöségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden lehetőségünk megvan* jól kidolgozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szolgaija. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó-inari dolgozóktól, jómínőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket mártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a közfogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyorsabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését, mindenekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről 'és fellendíté- 'séről kell gondoskodnunk, hiszen a mezőigazdaság látja el a lakosságot élelmiszerire!, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. Sz ó c i al i sta m e z ő g a z d as águnk nagy sikereket é.rt el. Évről évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazdasági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa és az állati termékek terén. 1952-ben 3,770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940.' évinél majdnem 1.7-szer többet gyűjtöttek be. A cukorrápabei/ívüjlés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez másfél- szerese az 1940. évinek. A teijbe- fivüjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1 6-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba ai szövetkezeti és k o 1 h o z k e r e ske d e 1 men keresztül. Szervezetten éa sikeresen folyik a gabona, és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával való ellátása teré% ami lehetővé1 totte sokfajta munkai teljes .gépesítését, a kolhozparasztság munkájának megkönnyítését és terlmelé- kennyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentősek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállo- másainknak, szovhozaiinknak, szóéi a lis ta rendszerünkneki. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazda - ság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhozrendszerben rejlő lehetőségeknek. Mé,g sok kolhozunk, gőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazda ság elhanyagolt állapotban van; az ország eok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és más mezőgazda- sági növény,termést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő náluk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban tévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre, pénzben, gabonában és más termékekben. ♦ (Folytatás a 2. oldalon.) I. Az ipar és a mezőgazdaság területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről
