Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

Az épülő kommunizmus A kommunisták a termés betakarításának szervezői írta: V. Muc, a Dzsankoj-kerületi Molotov kolhoz párttitkára Kolhozunkban ezekben a napok­ban élénk verseny folyik a beadási terv gyors és maradéktalan teljesíté­se érdekében. A növénytermelő bri­gádok tagjai a gépkezelőkkel együtt­működve, bő termést takarítanak be. A szérűkön éjjel-nappal serényen dolgoznak. A gépkezelők a kalászo­sok harmadrészét már learatták. A kommunisták még a betakarítás előtt gyűlésen vitatták meg, hogyan biztosítsák a párt befolyását a ke­nyérért vívott harc valamennyi dön­tő területén. Hogy minél eredmé­nyesebb legyen a kolhozparasztok között végzendő politikai felvilágo­sító munka, a kommunistákat ará­nyosan osztották szét a szérűkön és a kombájn-gépcsoportoknál. Blohin párttagot, az állattenyésztési telep vezetőjét például a gépkezelők közt folytatandó agitációs munkával, a kommunista Smakovot a második nö­vénytermesztő brigád szérűjén vég­zendő politikai tömegmunkával bíz­ták meg. A pártszervezet a politikai tö­megmunkába a fiatal aktivistá­kat is bevonta. Klocskov tanító például a faliújság szerkesztésében segít a pártszerve­zetnek, Grinyko agronómus közvetle­nül a szérűn végez agitációs munkát a kolhoztagok között. A pártszervezet arra törekszik, hogy erősítse a kolhozparasztok so­raiban a munkafegyelmet. Egy al­kalommal a második növénytermesz­tő brigád kombájnszérűjén sok tisz­tításán gabona gyűlt össze. Gyorsan el kellett végezni a magszárítást és tisztítást, hogy a begyüjtőhelyre küldhessék. Éppen ezekben a na­pokban, amikor a legnagyobb mun­ka folyt, Petrovszkaja és Sztyeblina kolhoztagok elutaztak a városba anélkül, hogy előzőleg szóltak volna a brigádvezetőnek. Ez rögtön érez­tette hatását, a szérűmunka üteme lelassúlt. Amikor a két kolhozpa­rasztnő visszatért a városból, Ko- valjov és Solohov agitátorok beszél­tek velük. Felvilágosították őket, mennyire fontos, hogy ezekben a napokban minden kolhoztag megfe­szített erővel dolgozzék. Az asszo­nyok megígérték, hogy többé nem sértik meg a munkafegyelmet és ígé­retüket becsülettel be is tartják. A pártszervezet nemcsak arra moz­gósítja a kolhozparasztokat és gép­kezelőket, hogy gyorsan takarítsák be a termést, hanem arra is, hogy kifogástalan minőségű munkát vé­gezzenek, mert hiszen a cél az, hogy jó minőségű gabonával teljesítsék legelső állam iránti kötelességüket: a beadást. Az első növénytermelő brigád föld­jein a kombájnvezetők kezdetben nagy szemveszteséggel dolgoztak. A pártszervezet segítségével ezt a ko­moly hibát kiküszöbölték. A másik brigádból áthozták Ganzsa tapasz­talt kombájnvezetőt. Ö segített be­szabályozni a gépet és így a szem­veszteség jelentősen csökkent. A ter­mésbetakarításnál elfoglalt kolhoz­parasztok eredményeit az agitátorok gyorsan elterjesztik. A Komszomol- brigád eddig 200 százalékra teljesí­tette a mag tisztításával kapcsolatos feladatát. Ezzel az eseménnyel a «Villám»- külön száma foglalkozott, az agitátorok pedig beszélgettek róla a kolhozparasztokkal. Nyilvánosság­ra hozták Burdák, Harlamenko, Ha- lajeva és a gépesített magtisztítás­nál magas teljesítményeket elért töb­bi kolhozparasztnő eredményeit is. Minden nap több és több gabona érkezik a szérűkre. erők elosztását, számos kolhoztagot másodrendű munkáról a termés be­takarítására állítottak be és ez lehe­tővé tette, hogy a magtisztítást éjjel is folytassák. így a gabonabeadás üteme jelentősen növekedett. A kolhoz naponta legalább 120 tonna elsőrendű minőségű gabonát ad az államnak. A gabonát gyorsí­tott ütemben szállítják a begyűjtő- helyre. A kommunisták nemcsak szó­val, hanem személyes példamutatás­sal is önfeláldozó munkára mozgósít­ják a falu dolgozóit. A kommunista Szuszmetov vezette szállítóbrigád pl. a norma szerint megállapított 15 tonna gabona helyett naponta 20 ton­nát szállít a begyüjtőhelyre. A kolhoz pártszervezete és vezető­sége mindent elkövet, hogy biztosít­sák a verseny nyilvánosságát Minden szérűn versenytáblákat állítottak fel és rendszeres időközökben adnak ki faliújságokat. A verseny táblákon na­ponta feltüntetik, hogy a szocialista munkaversenyben melyik brigád, melyik kombájnvezető teljesíti leg­jobban feladatát. A pártszervezet az élenjárók mód­szereinek népszerűsítésével és a hiá­nyosságok menetközben való kijaví­tásával valamennyi kolhoztag és gép­kezelő figyelmét a verseny megnye­réséért vívott harcra, a termés be­takarításának példás végrehajtására irányítja. Kolhozparasztjaink ebben az esz­tendőben bő termést értek el, így munkaegységeiknek értéke is na­gyobb lesz a tavalyinál. A kolhoz ve­zetősége már készül kiadni az előle­A tisztítás eleinte csak nappal folyt, az éjtszakai munkára nem volt elég ember. A kolhoz vezetősége a párt geket az eddig teljesített munkaegy­ségek arányában. Kolhozparasztjaink hombárjai hamarosan megtelnek az szervezet javaslatára felülvizsgálta az í újtermésű gabonával. MOZAIKOK FALU ÉLETÉBŐL A A Kubany-vidéki falvakban már hozzátartozik az élethez a villamos­ság. Évről-évre nő a kolhoz-villany- telepek száma' és kapacitása. A fa­lusi villanytelepeknek nagy szere­pük van a kolhoztermelés munkaigé­nyesebb folyamatainak komplex gé­pesítésében. A Kubany-vidéken ed­dig 250 kolhozba vezették be az ára­mot. Az Ut a kommunizmus felé­kolhozban 32, összesen 270 kilowatt teljesítőképességű villanymotor mű­ködik. A Szovjet-kerületi Molotov- és Lenin-kolhozban több mint 60 villanymotor segíti a koihczparasz- tok munkáját. Az Otradnij-kolhozkö- zi villamos vizierőmű több mint 200 villanymotort tart üzemben. Fokozó­dó ütemben épülnek falusi villany­telepek. Az állam hosszúlejáratú hi­tellel, hidrotechnikai és villamosbe­rendezések szállításával segít a kol­hozoknak ezen a téren. A falusi áramfejlesztő-telepek építkezésein teljesen gépesítik a föld- és beton­munkákat. Idén 8 új falusi áramfej­lesztő-telep épül Kubany-vidéken. * * * * A minap fontos esemény történt a taskenti Vorosilov-gyár gépgyártói­nak életében: a szerelőműhely nagy futószalagja megkezdte az SzHM— 48—M újtípusú gyapotszedőgép szé­riagyártását. Azóta a műhelyből méltóságteljesen gördül ki az egyik világosszürke gép a másik után. Az SzHM—48—M típusú gép tervezői fi­gyelembe vették a kombájnvezetők javaslatait. Körülbelül másfélezer módosító javaslat érkezett be a ter­vezőkhöz. E javaslatok alapján kü­lönleges légnyomásos gyapotfelszedőt is szereltek a gépre. Ez a szerkezet összegyűjti a földre lehullott gyapo­tot, s ezáltal a betakarításnál nagy­mértékben csökken a veszteség. * * * A Cskálov-terüleíi Sztálin-kolhoz tavaly egyedül a zöldségfélék érté­kesítéséből 270 ezer rubel bevételre tett szert. Idei bevételi előirányzata zöldségfélékből 500 ezer rubel. Az orenburgi kecske szőre messzeföldön híres. A kolhoz 400 orenburgi kecs­két tart. Közel 100 kilogramm kiváló minőségű kecskeszőrt ad be évente az államnak. A kumisz (erjesztett kancatej) 40 ezer rubelt jövedelme­zett a kolhoznak. Idén a tavalyinál csaknem négyszerte több kumiszt ál­lítanak elő a kolhozban. Ötven kan­cától naponta 220—260 liter tejet fej­nek. A kumisz értékesítéséből ebben az évben 160 ezer rubel bevételre szá­mítanak. A kolhozméhesben sok méhcsaládot tartanak. Tatárkát és napraforgót vetettek méhlegelőnek. A takarékosság a gazdálkodás szocialista módszere Minden szovjet ember tudja, hogy munkájával a szocialista társadalom fáradhatatlan dolgozóinak javát, a maga javát, családja boldogságát szol­gálja. A szovjet embernek tehát ér­deke, hogy a termelés állandóan nö­vekedjék s így a termelési költségek rendszeresen csökkenjenek és min­den kilogramm üzemanyagot, fémet, gyapotot, minden kilowatt elektro­mos energiát, minden kopejkát gaz­daságosan használjanak fel. Ma, amikor a szovjet nép valóra- váltja a kommunizmus építésének nagyszerű programmját, a takarékos­ságnak még nagyobb jelentősége van. Éppen ezért a szovjet dolgozók a szocialista gazdaság újabb és újabb belső tartalékait tárják fel. A takarékosságnak igen nagy nép- gazdasági jelentősége van a nyers­anyag- és segédanyagfelhasználás te­rén. A Szovjetunióban például ha csak a hengerlésnél 1 százalékos megtakarítást érnek el, akkor évente több mint 270 ezer tonna fémet ta­karítanak meg. Ez a mennyiség több gépgyár évi ellátását biztosítja. De nagy jelentősége van a taka­rékosságnak a könnyűiparban is. A kupavnai finomposztógyár munkásai, a nyersanyag megtakarításáért indí­tott verseny kezdeményezői például 1949 februárjától 1952 augusztusáig a megtakarított gyapjúból terven fe­lül 313 ezer méter kész szövetet gyár­tottak, amiből több mint 100 ezer ka­bátot és ruhát varrtak. A moszkvai bőrgyár megtakarított nyersanyag­ból 1952-ben terven felül 12 ezer női táskát, 16.400 aktatáskát, 14.440 pár kesztyűt és több más cikket gyártott mintegy 4 millió rubel értékben. A takarékosság egyik alapja a mi­nőség állandó javítása is. A moszkvai Burevesztnyik cipőgyárban például kiszámították, hogy ha a cipő hordá­sának idejét 1 százalékkal növelik, ez annyit jelent, mintha anyag- és munkaerőtöbblet ráfordítás nélkül 40 ezer pár újabb cipőt gyártánának. A takarékosságért folytatott harc ép ezért fontos állami ügy. A párt- szervezettek, a Komszomol és a szak- szervezetek feladata az, hogy nevel­jék a dolgozókat, legyenek kérlelhe­tetlenek a pazarlókkal szemben és erélyes eszközökkel lépjenek fel azok ellen, akik nem vigyáznak a nép tulajdonára. A Szovjetunió dolgozói állhatato­san növelik a munka termelékenysé­gét és ezzel lehetővé teszik, hogy a szovjet állam rendszeresen csökkent­se a tömegszükségleti cikkek kiske- 1 reskedelmi árát, emelje a munkások ] és alkalmazottak reálbérét, a parasz- j tok jövedelmét, gyarapítsa az ipa­ron belüli felhalmozást és meggyor- ’ sítsa a kommunizmus építését. SZOVJET VASUTASOK A vasúti közlekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdü­lőkben, szanatóriumokban tőrük szabadságukat. A képen: a szocsi «10 éves Október»- vasutas-szanatóriumban. Pihenő vasutasok csoportja. V. Garnik, a Szovjetunió közlekedési miniszterének helyettese: A szovjet vasúti közlekedés fejlődése A Szovjetunió vasúti közlekedése döntő szerepet játszik az ország gaz­dasági életében. A szovjet vasútvo­nalakon szállítják az összes teher- áruk mintegy 80 százalékát és az uta­sok 90 százalékát. A Nagy Októberi Forradalmat megelőző időkben a cá­ri Oroszország vasúti közlekedése fejletlen volt, a mozdonyállomány el­avult, kisteljesítőképességű gépekből állott. A vagonállományba kis teher­bíróképességű, kézifékkel és gyenge kapcsolóberendezésekkel ellátott ko­csik tartoztak. t • A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után a kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet for­dított a vasúti közlekedés helyneál- lítására. A szovjet vasúti közlekedés az első ötéves terv idején gyökeresén meg­változott. Jelentősen kibővült a vasúti hálózat, a gördülőállományt új, nagyteljesítőképességű mozdo­nyokkal és nagyteherbírású vas­úti kocsikkal cserélték ki, ame­lyeket hazai gyárakban állítottak elő. Igen nagy munkát végeztek a vá­gányhálózat megjavítása, a jelző- és hiradóberendezések fejlesztése terén. Minden vonalon széles körben be­vezették az új technikát: az önmű­ködő fékeket, az automatikus kap­csolást és térközbiztosítást, a rende­zőállomások gurítódombjainak gépe­sítését stb. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló ötéves tervek sikeres megvalósítása azt eredmé­nyezte, hogy a vasútvonalakon a te­herszállítás volumene 1941-ben 6.3- szeressel szárnyalta túl az 1913. évi színvonalat, a vonatközlekedés se­bessége másfélszeresre, a tehervona­tok átlagos súlya 2.3-szeresre növe­kedett. A Nagy Honvédő Háború ki­törésekor a Szovjetuniónak jólfelsze­relt vasúti közlekedése volt, amely sikeresen kibírta a háborús idők óri­ási megterhelését. A Nagy Honvédő Háború győzel­mes befejezése után az a feladat ál­lott a kommunista párt és a szovjet kormány előtt, hogy minél gyorsab­ban helyreállítsa a vasúti közleke­dést, amelyet a hitlerista rablók renkívül nagymértékben megrongál­tak. A háború utáni első ötéves terv szerint a közlekedés helyreállítására több mint 40 milliárd rubelt irá­nyoztak elő. Ezáltal lehetővé vált, hogy gyors ütemben helyreállítsák a második vágányokat, a pályaudva­rokat, állomásokat és vasúti csomó­pontokat, jól megszervezzék a moz­dony- és kocsiállomány munkáját, a jelző- és hiradóberendezések kihasz­nálását. A szocialista ipar egyre több nagy­teljesítményű új gőzmozdonyt, villa­mosmozdonyt, motorosmozdonyt, te­herkocsit, gyorsanromló áruk szállí­tásához szükséges kocsit és egyéb gördülőanyagot szállít a vasútvona­laknak. A személyszállításra kényel­mes, teljesen fémből készült kocsi­kat állítanak be. 1940-hez viszonyít­va ugrásszerűen megnövekedett a négytengelyes Vagonok száma, ami azt eredményezte, hogy a teherko­csik összes teherbíróképessége több mint felével megnövekedett, az ön­működő kapcsolással ellátott vasúti kocsik száma az egész állomány 65 százalékát tette ki. Az egész gördülőállományt ellát­ták önműködő fékekkel és meg­kezdték a görgőscsapágyak fel­szerelését. A vasútépítés és pályafenntartás egyre nagyobb mértékben ipari jel­leget ölt. A pályamunkák gépesítése céljából a legkülönbözőbb gépeket alkalmazzák: hőtisztítókat, villamos meghajtású vágányfektető és kavi­csoló gépeket, földkotrógépeket, vil­lamos és sűrített levegő meghajtású darukat, a sinek és talpfák rakodá­sához. korszerű gépeket a sinek vá­gásához. A szovjet vasúti közlekedés ki­emelkedő sikereket ért el a jelző- és hiradóberendezések terén is. A vas­útvonalak önműködő térközbiztosító berendezésekkel való ellátottsága 40 százalékkal növekedett a háború előt­ti színvonalhoz viszonyítva, a köz­pontosított diszpécserszolgálat pedig több mint kétszeresére nőtt. Az önműködő térközbiztosítás fejlődése lehetővé tette, hogy széles körben alkalmazzák a vo­natközlekedés diszpécserellenőr- zését. Az ilyen ellenőrzés esetén a diszpé­cser fényjelzőberendezés segítségével ellenőrzi munkahelyén a vonatok közlekedését, amelyet az asztalnál álló táblán kísérhet figyelemmel. Ezenkívül a szovjet mérnökök ki­dolgozták és sok nagy állomáson már be is vezették a távvezérelt váltó és állomási jelzőberendezések új rend­szerét. Ezeknél a rendszereknél a központi kapcsolólapról gombnyo­mással önműködően át lehet állítani a váltókat a szükséges helyzetbe. Sokezer kilométer hosszúságú vasút­vonalat láttak már el Tancjura szov­jet mérnök önműködő vonatmegállí­tó berendezésével. Ezek a berendezé­sek automatikusan megállítják a vo­natot abban az esetben, ha a moz­donyvezető túl ment a tilos jelzésen. A XIX. pártkongresszus irányel­vei előírják, hogy a vasút áruforgal­mát 1955-re 35—40 százalékkal kell emelni 1950-hez viszonyítva. 1951— 1955 között 60 százalékkal több má­sodik-vágányt helyeznek üzembe, mint az előző ötéves tervben, két és félszer annyi új vasútvonalat építe­nek, négyszer annyi villamosított vasútvonalat helyeznek üzembe. Elő van írva a vasútvonalak további el­látása önműködő térközbiztosító be­rendezésekkel és önműködő vonat­megállító berendezésekkel, a távve­zérelt váltóberendezések számának megnövelése, a központosított disz­pécserszolgálat még szélesebb körben való alkalmazása, a kocsirendezés gépesítése és a rádió felhasználása a vonatközlekedés és a tolatás irányí­tására. 1955-re lényegében véve be kell fejezni a használatban lévő ko­csiállomány automatikus kapcsolás­ra való átalakítását, jelentős mérték­ben le kell csökkenteni a kocsifor­duló idejét és meg kell növelni a mozdonyok átlagos napi útját, meg kell javítani a vasúti kocsik teher­bíróképességének kihasználását. A szovjet vasutasok e feladatok teljesítéséért harcolva, átfogó szocialista munka versenyt indí­tottak és új termelési sikereket érnek el. A verseny élén a mozdonyvezetők haladnak. A szovjet vasúti közleke­dés élenjáró dolgozói, mint például Ivanov, a donyeci vasútvonal moz­donyvezetője, Blinov, a délurali vas­útvonal mozdonyvezetője, Szereda, az omszki vasútvonal mozdonyveze­tője, valamint követői példát mu­tatnak a túlsúlyos vonatok gyors ve­zetésére. Ezt a kezdeményezést igen sok mozdonyvezető átvette. Az újító­mozgalom azt eredményezte, hogy mintegy másfél milliárd rubellel csökkentették évente az üzemköltsé­geket. A vasúti kocsiállománnyal foglal­kozó dolgozók is elősegítik a túlsú­lyos szerelvények gyors vezetését. Scsefolikinnek, a donyeci vasútvonal Vörös Liman állomásán dolgozó fő- kocsimes temek a módszerét alkal­mazva harcolnak a kocsik kiváló minőségű javításáért. A mozdony- és kocsifordulók meggyorsításához nagymértékben hozzájárulnak az or­szág kiváló diszpécserei, mint pél­dául Koroljeva, Szudnyikov. A szovjet vasútvonalaknak nincs olyan szakasza, ahol a dolgozók ne adnák alkGtá kezdeményező erejük tanúbizonyságát, ahol az egyszerű vasutasok ne gondos­kodnának a munka megjavításá­ról. A kommunista párt és a szovjet kormány állandóan szívén viseli a vasutasok sorsát. Ez megmutatkozik abban, hogy biztosítják a mozdony- és vonatbrigádok munkájának nor­mális tartamát, hogy kényelmes há­zakat építenek az úton lévő vasuta­sok pihenése céljából a fordulópon­tokon, hogy támogatják a vasutasok családi ház építkezését. A vasúti dol­gozók rendelkezésére sokszáz kór­ház, szülőotthon, bölcsőde, sokezer poliklinika és rendelőintézet, nagy­számú szanatórium és rendelő áll. A Szovjetunió közlekedésügyi minisz­tériumának kezelésében 3670 elemi, hétosztályos és középfokú vasutas­iskola, a munkásifjúság -526 esti is­kolája, 267 technikum és műszaki is­kola, mozdonyvezető iskola van, me­lyekben a vasutasok és gyermekeik tanulnak. 1913-ban mindössze 2 vas­utas főiskola volt, amfelynek falai kö­zül évente mintegy száz közlekedési mérnök került ki. Ma a Szovjetunió­ban 10 vasúti főiskola és egy aka­démia van, amelyek évente mintegy négyezer mérnököt képeznek ki. Ragyogóan kifejezésre juttatja a kommunista párt és a szovjet kor­mány gondoskodását a vasutasokról az is, hogy felemelte az öregségi nyugdíjat és a munkabér után kifi­zetett hűségjutalmat. Sokezer vasúti dolgozó részesült magas kormánykitüntetésben, 127-en viselik a Szocialista Munka Hőse cí­met, 1951—52-ben 158-an kaptak Sztálin-díjat, a kormány körülbelül 200 ezer vasutast jutalmazott ér­demrendekkel és érdemérmekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents