Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-09 / 186. szám
Az épülő kommunizmus A kommunisták a termés betakarításának szervezői írta: V. Muc, a Dzsankoj-kerületi Molotov kolhoz párttitkára Kolhozunkban ezekben a napokban élénk verseny folyik a beadási terv gyors és maradéktalan teljesítése érdekében. A növénytermelő brigádok tagjai a gépkezelőkkel együttműködve, bő termést takarítanak be. A szérűkön éjjel-nappal serényen dolgoznak. A gépkezelők a kalászosok harmadrészét már learatták. A kommunisták még a betakarítás előtt gyűlésen vitatták meg, hogyan biztosítsák a párt befolyását a kenyérért vívott harc valamennyi döntő területén. Hogy minél eredményesebb legyen a kolhozparasztok között végzendő politikai felvilágosító munka, a kommunistákat arányosan osztották szét a szérűkön és a kombájn-gépcsoportoknál. Blohin párttagot, az állattenyésztési telep vezetőjét például a gépkezelők közt folytatandó agitációs munkával, a kommunista Smakovot a második növénytermesztő brigád szérűjén végzendő politikai tömegmunkával bízták meg. A pártszervezet a politikai tömegmunkába a fiatal aktivistákat is bevonta. Klocskov tanító például a faliújság szerkesztésében segít a pártszervezetnek, Grinyko agronómus közvetlenül a szérűn végez agitációs munkát a kolhoztagok között. A pártszervezet arra törekszik, hogy erősítse a kolhozparasztok soraiban a munkafegyelmet. Egy alkalommal a második növénytermesztő brigád kombájnszérűjén sok tisztításán gabona gyűlt össze. Gyorsan el kellett végezni a magszárítást és tisztítást, hogy a begyüjtőhelyre küldhessék. Éppen ezekben a napokban, amikor a legnagyobb munka folyt, Petrovszkaja és Sztyeblina kolhoztagok elutaztak a városba anélkül, hogy előzőleg szóltak volna a brigádvezetőnek. Ez rögtön éreztette hatását, a szérűmunka üteme lelassúlt. Amikor a két kolhozparasztnő visszatért a városból, Ko- valjov és Solohov agitátorok beszéltek velük. Felvilágosították őket, mennyire fontos, hogy ezekben a napokban minden kolhoztag megfeszített erővel dolgozzék. Az asszonyok megígérték, hogy többé nem sértik meg a munkafegyelmet és ígéretüket becsülettel be is tartják. A pártszervezet nemcsak arra mozgósítja a kolhozparasztokat és gépkezelőket, hogy gyorsan takarítsák be a termést, hanem arra is, hogy kifogástalan minőségű munkát végezzenek, mert hiszen a cél az, hogy jó minőségű gabonával teljesítsék legelső állam iránti kötelességüket: a beadást. Az első növénytermelő brigád földjein a kombájnvezetők kezdetben nagy szemveszteséggel dolgoztak. A pártszervezet segítségével ezt a komoly hibát kiküszöbölték. A másik brigádból áthozták Ganzsa tapasztalt kombájnvezetőt. Ö segített beszabályozni a gépet és így a szemveszteség jelentősen csökkent. A termésbetakarításnál elfoglalt kolhozparasztok eredményeit az agitátorok gyorsan elterjesztik. A Komszomol- brigád eddig 200 százalékra teljesítette a mag tisztításával kapcsolatos feladatát. Ezzel az eseménnyel a «Villám»- külön száma foglalkozott, az agitátorok pedig beszélgettek róla a kolhozparasztokkal. Nyilvánosságra hozták Burdák, Harlamenko, Ha- lajeva és a gépesített magtisztításnál magas teljesítményeket elért többi kolhozparasztnő eredményeit is. Minden nap több és több gabona érkezik a szérűkre. erők elosztását, számos kolhoztagot másodrendű munkáról a termés betakarítására állítottak be és ez lehetővé tette, hogy a magtisztítást éjjel is folytassák. így a gabonabeadás üteme jelentősen növekedett. A kolhoz naponta legalább 120 tonna elsőrendű minőségű gabonát ad az államnak. A gabonát gyorsított ütemben szállítják a begyűjtő- helyre. A kommunisták nemcsak szóval, hanem személyes példamutatással is önfeláldozó munkára mozgósítják a falu dolgozóit. A kommunista Szuszmetov vezette szállítóbrigád pl. a norma szerint megállapított 15 tonna gabona helyett naponta 20 tonnát szállít a begyüjtőhelyre. A kolhoz pártszervezete és vezetősége mindent elkövet, hogy biztosítsák a verseny nyilvánosságát Minden szérűn versenytáblákat állítottak fel és rendszeres időközökben adnak ki faliújságokat. A verseny táblákon naponta feltüntetik, hogy a szocialista munkaversenyben melyik brigád, melyik kombájnvezető teljesíti legjobban feladatát. A pártszervezet az élenjárók módszereinek népszerűsítésével és a hiányosságok menetközben való kijavításával valamennyi kolhoztag és gépkezelő figyelmét a verseny megnyeréséért vívott harcra, a termés betakarításának példás végrehajtására irányítja. Kolhozparasztjaink ebben az esztendőben bő termést értek el, így munkaegységeiknek értéke is nagyobb lesz a tavalyinál. A kolhoz vezetősége már készül kiadni az előleA tisztítás eleinte csak nappal folyt, az éjtszakai munkára nem volt elég ember. A kolhoz vezetősége a párt geket az eddig teljesített munkaegységek arányában. Kolhozparasztjaink hombárjai hamarosan megtelnek az szervezet javaslatára felülvizsgálta az í újtermésű gabonával. MOZAIKOK FALU ÉLETÉBŐL A A Kubany-vidéki falvakban már hozzátartozik az élethez a villamosság. Évről-évre nő a kolhoz-villany- telepek száma' és kapacitása. A falusi villanytelepeknek nagy szerepük van a kolhoztermelés munkaigényesebb folyamatainak komplex gépesítésében. A Kubany-vidéken eddig 250 kolhozba vezették be az áramot. Az Ut a kommunizmus felékolhozban 32, összesen 270 kilowatt teljesítőképességű villanymotor működik. A Szovjet-kerületi Molotov- és Lenin-kolhozban több mint 60 villanymotor segíti a koihczparasz- tok munkáját. Az Otradnij-kolhozkö- zi villamos vizierőmű több mint 200 villanymotort tart üzemben. Fokozódó ütemben épülnek falusi villanytelepek. Az állam hosszúlejáratú hitellel, hidrotechnikai és villamosberendezések szállításával segít a kolhozoknak ezen a téren. A falusi áramfejlesztő-telepek építkezésein teljesen gépesítik a föld- és betonmunkákat. Idén 8 új falusi áramfejlesztő-telep épül Kubany-vidéken. * * * * A minap fontos esemény történt a taskenti Vorosilov-gyár gépgyártóinak életében: a szerelőműhely nagy futószalagja megkezdte az SzHM— 48—M újtípusú gyapotszedőgép szériagyártását. Azóta a műhelyből méltóságteljesen gördül ki az egyik világosszürke gép a másik után. Az SzHM—48—M típusú gép tervezői figyelembe vették a kombájnvezetők javaslatait. Körülbelül másfélezer módosító javaslat érkezett be a tervezőkhöz. E javaslatok alapján különleges légnyomásos gyapotfelszedőt is szereltek a gépre. Ez a szerkezet összegyűjti a földre lehullott gyapotot, s ezáltal a betakarításnál nagymértékben csökken a veszteség. * * * A Cskálov-terüleíi Sztálin-kolhoz tavaly egyedül a zöldségfélék értékesítéséből 270 ezer rubel bevételre tett szert. Idei bevételi előirányzata zöldségfélékből 500 ezer rubel. Az orenburgi kecske szőre messzeföldön híres. A kolhoz 400 orenburgi kecskét tart. Közel 100 kilogramm kiváló minőségű kecskeszőrt ad be évente az államnak. A kumisz (erjesztett kancatej) 40 ezer rubelt jövedelmezett a kolhoznak. Idén a tavalyinál csaknem négyszerte több kumiszt állítanak elő a kolhozban. Ötven kancától naponta 220—260 liter tejet fejnek. A kumisz értékesítéséből ebben az évben 160 ezer rubel bevételre számítanak. A kolhozméhesben sok méhcsaládot tartanak. Tatárkát és napraforgót vetettek méhlegelőnek. A takarékosság a gazdálkodás szocialista módszere Minden szovjet ember tudja, hogy munkájával a szocialista társadalom fáradhatatlan dolgozóinak javát, a maga javát, családja boldogságát szolgálja. A szovjet embernek tehát érdeke, hogy a termelés állandóan növekedjék s így a termelési költségek rendszeresen csökkenjenek és minden kilogramm üzemanyagot, fémet, gyapotot, minden kilowatt elektromos energiát, minden kopejkát gazdaságosan használjanak fel. Ma, amikor a szovjet nép valóra- váltja a kommunizmus építésének nagyszerű programmját, a takarékosságnak még nagyobb jelentősége van. Éppen ezért a szovjet dolgozók a szocialista gazdaság újabb és újabb belső tartalékait tárják fel. A takarékosságnak igen nagy nép- gazdasági jelentősége van a nyersanyag- és segédanyagfelhasználás terén. A Szovjetunióban például ha csak a hengerlésnél 1 százalékos megtakarítást érnek el, akkor évente több mint 270 ezer tonna fémet takarítanak meg. Ez a mennyiség több gépgyár évi ellátását biztosítja. De nagy jelentősége van a takarékosságnak a könnyűiparban is. A kupavnai finomposztógyár munkásai, a nyersanyag megtakarításáért indított verseny kezdeményezői például 1949 februárjától 1952 augusztusáig a megtakarított gyapjúból terven felül 313 ezer méter kész szövetet gyártottak, amiből több mint 100 ezer kabátot és ruhát varrtak. A moszkvai bőrgyár megtakarított nyersanyagból 1952-ben terven felül 12 ezer női táskát, 16.400 aktatáskát, 14.440 pár kesztyűt és több más cikket gyártott mintegy 4 millió rubel értékben. A takarékosság egyik alapja a minőség állandó javítása is. A moszkvai Burevesztnyik cipőgyárban például kiszámították, hogy ha a cipő hordásának idejét 1 százalékkal növelik, ez annyit jelent, mintha anyag- és munkaerőtöbblet ráfordítás nélkül 40 ezer pár újabb cipőt gyártánának. A takarékosságért folytatott harc ép ezért fontos állami ügy. A párt- szervezettek, a Komszomol és a szak- szervezetek feladata az, hogy neveljék a dolgozókat, legyenek kérlelhetetlenek a pazarlókkal szemben és erélyes eszközökkel lépjenek fel azok ellen, akik nem vigyáznak a nép tulajdonára. A Szovjetunió dolgozói állhatatosan növelik a munka termelékenységét és ezzel lehetővé teszik, hogy a szovjet állam rendszeresen csökkentse a tömegszükségleti cikkek kiske- 1 reskedelmi árát, emelje a munkások ] és alkalmazottak reálbérét, a parasz- j tok jövedelmét, gyarapítsa az iparon belüli felhalmozást és meggyor- ’ sítsa a kommunizmus építését. SZOVJET VASUTASOK A vasúti közlekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdülőkben, szanatóriumokban tőrük szabadságukat. A képen: a szocsi «10 éves Október»- vasutas-szanatóriumban. Pihenő vasutasok csoportja. V. Garnik, a Szovjetunió közlekedési miniszterének helyettese: A szovjet vasúti közlekedés fejlődése A Szovjetunió vasúti közlekedése döntő szerepet játszik az ország gazdasági életében. A szovjet vasútvonalakon szállítják az összes teher- áruk mintegy 80 százalékát és az utasok 90 százalékát. A Nagy Októberi Forradalmat megelőző időkben a cári Oroszország vasúti közlekedése fejletlen volt, a mozdonyállomány elavult, kisteljesítőképességű gépekből állott. A vagonállományba kis teherbíróképességű, kézifékkel és gyenge kapcsolóberendezésekkel ellátott kocsik tartoztak. t • A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet fordított a vasúti közlekedés helyneál- lítására. A szovjet vasúti közlekedés az első ötéves terv idején gyökeresén megváltozott. Jelentősen kibővült a vasúti hálózat, a gördülőállományt új, nagyteljesítőképességű mozdonyokkal és nagyteherbírású vasúti kocsikkal cserélték ki, amelyeket hazai gyárakban állítottak elő. Igen nagy munkát végeztek a vágányhálózat megjavítása, a jelző- és hiradóberendezések fejlesztése terén. Minden vonalon széles körben bevezették az új technikát: az önműködő fékeket, az automatikus kapcsolást és térközbiztosítást, a rendezőállomások gurítódombjainak gépesítését stb. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló ötéves tervek sikeres megvalósítása azt eredményezte, hogy a vasútvonalakon a teherszállítás volumene 1941-ben 6.3- szeressel szárnyalta túl az 1913. évi színvonalat, a vonatközlekedés sebessége másfélszeresre, a tehervonatok átlagos súlya 2.3-szeresre növekedett. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor a Szovjetuniónak jólfelszerelt vasúti közlekedése volt, amely sikeresen kibírta a háborús idők óriási megterhelését. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése után az a feladat állott a kommunista párt és a szovjet kormány előtt, hogy minél gyorsabban helyreállítsa a vasúti közlekedést, amelyet a hitlerista rablók renkívül nagymértékben megrongáltak. A háború utáni első ötéves terv szerint a közlekedés helyreállítására több mint 40 milliárd rubelt irányoztak elő. Ezáltal lehetővé vált, hogy gyors ütemben helyreállítsák a második vágányokat, a pályaudvarokat, állomásokat és vasúti csomópontokat, jól megszervezzék a mozdony- és kocsiállomány munkáját, a jelző- és hiradóberendezések kihasználását. A szocialista ipar egyre több nagyteljesítményű új gőzmozdonyt, villamosmozdonyt, motorosmozdonyt, teherkocsit, gyorsanromló áruk szállításához szükséges kocsit és egyéb gördülőanyagot szállít a vasútvonalaknak. A személyszállításra kényelmes, teljesen fémből készült kocsikat állítanak be. 1940-hez viszonyítva ugrásszerűen megnövekedett a négytengelyes Vagonok száma, ami azt eredményezte, hogy a teherkocsik összes teherbíróképessége több mint felével megnövekedett, az önműködő kapcsolással ellátott vasúti kocsik száma az egész állomány 65 százalékát tette ki. Az egész gördülőállományt ellátták önműködő fékekkel és megkezdték a görgőscsapágyak felszerelését. A vasútépítés és pályafenntartás egyre nagyobb mértékben ipari jelleget ölt. A pályamunkák gépesítése céljából a legkülönbözőbb gépeket alkalmazzák: hőtisztítókat, villamos meghajtású vágányfektető és kavicsoló gépeket, földkotrógépeket, villamos és sűrített levegő meghajtású darukat, a sinek és talpfák rakodásához. korszerű gépeket a sinek vágásához. A szovjet vasúti közlekedés kiemelkedő sikereket ért el a jelző- és hiradóberendezések terén is. A vasútvonalak önműködő térközbiztosító berendezésekkel való ellátottsága 40 százalékkal növekedett a háború előtti színvonalhoz viszonyítva, a központosított diszpécserszolgálat pedig több mint kétszeresére nőtt. Az önműködő térközbiztosítás fejlődése lehetővé tette, hogy széles körben alkalmazzák a vonatközlekedés diszpécserellenőr- zését. Az ilyen ellenőrzés esetén a diszpécser fényjelzőberendezés segítségével ellenőrzi munkahelyén a vonatok közlekedését, amelyet az asztalnál álló táblán kísérhet figyelemmel. Ezenkívül a szovjet mérnökök kidolgozták és sok nagy állomáson már be is vezették a távvezérelt váltó és állomási jelzőberendezések új rendszerét. Ezeknél a rendszereknél a központi kapcsolólapról gombnyomással önműködően át lehet állítani a váltókat a szükséges helyzetbe. Sokezer kilométer hosszúságú vasútvonalat láttak már el Tancjura szovjet mérnök önműködő vonatmegállító berendezésével. Ezek a berendezések automatikusan megállítják a vonatot abban az esetben, ha a mozdonyvezető túl ment a tilos jelzésen. A XIX. pártkongresszus irányelvei előírják, hogy a vasút áruforgalmát 1955-re 35—40 százalékkal kell emelni 1950-hez viszonyítva. 1951— 1955 között 60 százalékkal több második-vágányt helyeznek üzembe, mint az előző ötéves tervben, két és félszer annyi új vasútvonalat építenek, négyszer annyi villamosított vasútvonalat helyeznek üzembe. Elő van írva a vasútvonalak további ellátása önműködő térközbiztosító berendezésekkel és önműködő vonatmegállító berendezésekkel, a távvezérelt váltóberendezések számának megnövelése, a központosított diszpécserszolgálat még szélesebb körben való alkalmazása, a kocsirendezés gépesítése és a rádió felhasználása a vonatközlekedés és a tolatás irányítására. 1955-re lényegében véve be kell fejezni a használatban lévő kocsiállomány automatikus kapcsolásra való átalakítását, jelentős mértékben le kell csökkenteni a kocsiforduló idejét és meg kell növelni a mozdonyok átlagos napi útját, meg kell javítani a vasúti kocsik teherbíróképességének kihasználását. A szovjet vasutasok e feladatok teljesítéséért harcolva, átfogó szocialista munka versenyt indítottak és új termelési sikereket érnek el. A verseny élén a mozdonyvezetők haladnak. A szovjet vasúti közlekedés élenjáró dolgozói, mint például Ivanov, a donyeci vasútvonal mozdonyvezetője, Blinov, a délurali vasútvonal mozdonyvezetője, Szereda, az omszki vasútvonal mozdonyvezetője, valamint követői példát mutatnak a túlsúlyos vonatok gyors vezetésére. Ezt a kezdeményezést igen sok mozdonyvezető átvette. Az újítómozgalom azt eredményezte, hogy mintegy másfél milliárd rubellel csökkentették évente az üzemköltségeket. A vasúti kocsiállománnyal foglalkozó dolgozók is elősegítik a túlsúlyos szerelvények gyors vezetését. Scsefolikinnek, a donyeci vasútvonal Vörös Liman állomásán dolgozó fő- kocsimes temek a módszerét alkalmazva harcolnak a kocsik kiváló minőségű javításáért. A mozdony- és kocsifordulók meggyorsításához nagymértékben hozzájárulnak az ország kiváló diszpécserei, mint például Koroljeva, Szudnyikov. A szovjet vasútvonalaknak nincs olyan szakasza, ahol a dolgozók ne adnák alkGtá kezdeményező erejük tanúbizonyságát, ahol az egyszerű vasutasok ne gondoskodnának a munka megjavításáról. A kommunista párt és a szovjet kormány állandóan szívén viseli a vasutasok sorsát. Ez megmutatkozik abban, hogy biztosítják a mozdony- és vonatbrigádok munkájának normális tartamát, hogy kényelmes házakat építenek az úton lévő vasutasok pihenése céljából a fordulópontokon, hogy támogatják a vasutasok családi ház építkezését. A vasúti dolgozók rendelkezésére sokszáz kórház, szülőotthon, bölcsőde, sokezer poliklinika és rendelőintézet, nagyszámú szanatórium és rendelő áll. A Szovjetunió közlekedésügyi minisztériumának kezelésében 3670 elemi, hétosztályos és középfokú vasutasiskola, a munkásifjúság -526 esti iskolája, 267 technikum és műszaki iskola, mozdonyvezető iskola van, melyekben a vasutasok és gyermekeik tanulnak. 1913-ban mindössze 2 vasutas főiskola volt, amfelynek falai közül évente mintegy száz közlekedési mérnök került ki. Ma a Szovjetunióban 10 vasúti főiskola és egy akadémia van, amelyek évente mintegy négyezer mérnököt képeznek ki. Ragyogóan kifejezésre juttatja a kommunista párt és a szovjet kormány gondoskodását a vasutasokról az is, hogy felemelte az öregségi nyugdíjat és a munkabér után kifizetett hűségjutalmat. Sokezer vasúti dolgozó részesült magas kormánykitüntetésben, 127-en viselik a Szocialista Munka Hőse címet, 1951—52-ben 158-an kaptak Sztálin-díjat, a kormány körülbelül 200 ezer vasutast jutalmazott érdemrendekkel és érdemérmekkel.