Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

Vasárnap, 1953 augusztus 9. SOMOGYI NÉPLAP 3 Kinevezések A Népköztársaság Elnöki Taná-I csa Varga András elvtársat a mi­nisztertanács helyi tanácsok tit­kársága vezetőjévé, miniszterhe­lyettesi rangban kinevezte. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa dr. Götz János elvtársat a Nép- köztársaság legfőbb ügyészének helyettesévé kinevezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a kisiparosok ipargyakorlásáról A népköztársaság döntő feladat­nak tekinti dolgozó népünk szükség­letéiről való fokozottabb gondosko­dást, és ezért — többek között — le­hetővé teszi az arra jogosultak ré­szére iparjogosítvány kiadását. A korábbi jogszabályok szigorú és rész­ben elavult feltételeivel szemben a jelen törvényerejű rendelet az ipar- jogosítványok kiadását lényegesen könnyebb feltételekhez köti. A jelen törvényerejű rendelet alap­ján a kisipar gyakorlása a) iparigazolvány, b) kisipari működési engedély alapján történhet. A törvényerejű rendelet ezután fel­sorolja azt a 63 ipart, amelyekre iparigazolvány adható ki. Kisipari működési engedély 1 az alább felsorolt iparokra adható ki: bognár, cipész, csizmadia, fodrász, kovács, szabó (férfi, női), vegyes ja­vító. Iparigazolvány és kisipari műkö­dési engedély (továbbiakban, iparjo­gosítvány) csak olyan nagykorú sze­mélynek adható ki, aki gyámság, gondnokság alatt nem áll, közügyek­től eltiltva nincs és a népköztársaság elleni bűntett, vagy a népgazdaság ellen nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen elítélve nem volt. A megyei tanácsok végrehajtó bi­zottságai az állami vállalatok és kis­ipari szövetkezetek termelésének fi­gyelembevételével a szükségletek alapján állapítják meg községenként (városonként) és iparonként a kiad­ható ipar jogosítványok számát. Bu­dapesten és kerületi tanácsokkal ren­delkező városokban a kerületenként kiadható iparjogosítványok számát a városi tanács állapítja meg. Iparigazolvány az esetben adható ki, ha a lakosság szükségleteinek el­látása indokolttá teszi és a kérel­mező az e törvényerejű rendeletben megállapított szakképzettséget iga­zolja. Kisipari működési engedély csak a 3 ezer lélekszámon aluli községek­ben adható ki, ha a kérelmező a je­len törvényerejű rendeletben meg­állapított szakmábavágó gyakorlattal rendelkezik és a kisipari működési engedély kiadását a lakosság szük­ségleteinek ellátása indokolja. A könnyűipari miniszter előzetes hozzájárulásával az illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága iparjo­gosítványt adhat ki olyan iparok gyakorlására is, amelyeket a rende­let nem sorol fel. Az iparigazolvány kiadásához a következő szakképzettség igazolása szükséges: Segédlevél vagy szakmunkás bizo­nyítvány arról, hogy a kérelmező megfelelő szakképesítést szerzett, 3 évi szakba vágó gyakorlat igazolása. Kisipari működési engedély kiadá­séban annak igazolása szükséges, hogy a kérelmező legalább két évig szakbavágó gyakorlatot folytatott. Aki korábban azonos szakmában iparjogosítvánnyal, vagy mesterlevél­lel rendelkezett, annak szakképesí­tést és szakbavágó gyakorlatot külön igazolni nem kell. Az iparjogosítványt az iparűzés he­lye szerint illetékes járási (városi, kerületi) tanács végrehajtó bizottsá­ga saját hatáskörében adja ki azok részére, akik a rendeletben meghatá­rozott feltételeknek megfelelnek. A rendelet a továbbiakban az ipar , gyakorlásával kapcsolatos ren­delkezéseket ismerteti (telephely át­helyezése, az ipar folytatása a kis­iparos halála után, alkalmazottak foglalkoztatása, munkavédelmi kö­vetelmények). Attól a kisiparostól, akiről meg­állapítást nyer, hogy a hatóságot az iparjogosítvány elnyerése érdekében félrevezette, az iparjogosítványt vissza kell vonni. Vissza kell vonni az iparjogösít- ványt attól a kisiparostól is, akit a bíróság jogerős ítélettel mellékbün­tetésként foglalkozása gyakorlásától eltiltott, vagy aki iparát nem a la­kosság közmegelégedésére végzi és ezért ellene több oldalról jogos kifo­gás merül fel, vagy bizonyíthatóan megengedhetetlen haszon elérésére törekszik, az állammal szemben fennálló kötelezettségeinek nem tesz eleget, a tilalom ellenére iparát mun­kaközösségben gyakorolja. A rendelet intézkedik az ipar szü­neteltetéséről és felsorolja a vegyes büntető rendelkezéseket. A kommunista példamutatás nyomán jól halad a begyűjtés Marádon Pártunk minden egyes tagjától azt kívánja, hogy ott, ahol! él, ott, ahol dolgozik, legyen a párt po­litikájának me,g nem alkuvó, har­cos képviselője, a dolgozók lelkes vezetője, nevelője és igazságos ügyüknek védelmezője, az elleiiség kérlelhetetlen megsemmisítője. Pártunk határozatát és kormá­nyunk programmját odaadó, lelkes munkával tudjuk megvalósítani. Kommunistáinknak kell minden területen szervezniük, vezetniük, lelkesíteniük ,a dolgozók százezreit mindig a legfontosabb feladatok megoldására, célkitűzéseink meg' valósítására. Párttagjaink nagyrésze ma már kötelességének érzi, hogy jó pél­dával járjon a pártonkívüli dolgo­zók előtt mind a termelésben, mind az állampolgári fegyelem be­tartásában. Karúd községben a párttagok nagyrésze becsülettel helytáll a munkákban, példamutatóan telje­síti állampolgári kötelezettségét. A behordás, cséplés nagy munkájá­ban éppúgy, mint az aratásban a kommunisták voltak az elsők. Pél­dájukat a pártonkívüli egyéni gaz­dák is követték. A kommunisták példamutatásának az eredménye, hogy a községben a 'behordást ha' táridőre elvégezték. Ugyanígy a cséplésnél és a begyűjtésnél is a kommunisták mutattak példát, a cséplőgéptől teljesítetté^ beadá­sukat. Páhi Lajos, Varga Ferenc, Sü­megi György, Fábri Ferenc, Po- sza Ferenc .példamutatását követ­ték a pártonkívülíek is. Nincs a köz­ségben egyetlen hátralékos gazda sem. Aki elcsépelt, azonnal tel­jesítette a cséplőgéptől a beadását. A kommunisták példamutatása jó ta$ájra talált a dolgozó parasz­tok között. Megértették pártunk és kormányunk felhívását, a gyors behordás és cséplés fontosságát. Ha a gépállomás több segítséget ;adna ai község dolgozó parasztjai­nak, már befejezték volna a csép" lést. és begyűjtést. Jól érvényesül a kommunisták példamutatása a Szabadság ter­melőcsoportban is. A tszcs elvé­gezte már a behordást, cséplést és az állam iránti kötelezettségét is teljesítette. Odaadó, jó munkát vé­geztek a csoport tagjai. Az 526 hold földhöz mindössze 26 munka­erő van, de jól megszervezték egész éven keresztül a mun­kát és mindennel határidőre vé­geztek. Az aratáskor bevonták a családtagokat is, Imégsem tudták saját erejükből learatni a gyorsan beérő gabonájukat. A gépállomás sem tudta őket segíteni. A családtagok munkába való bevonásánál mé<s hiányosság mu­tatkozik a csoportban. Most az- aratásnál a kommunisták voltak az elsők, akik bevonták családtagjai­kat, hogy minél1 előbb szemveszte­ség nélkül tudják learatni gaboná­jukat, Erzse István, Harkai János.y- és Horváth János elvtársak példá­jára a többi csoporttag is bevonta családtagjait a nagy munkába. Most az a feladatuk a csoport kommunistáinak, hogy az aratási munkához hasonlóan, továbbra is vonják be családtagjaikat és ak­kor még szebb eredményeket ér­nek él1, nem lesz kevés a munka­erő a földterülethez. A község kommunistái továbbra is végezzenek jó munkát, járjanak élen a kívülálló dolgozó parasztok előtt. Hogyan segítik megyénk MNDSZ-asszonyai a cséplés és begyűjtés munkáját Az MNDSZ feladata, hogy az asszonyokat mozgósítsa a cséplés, begyűjtés nagy munkájára. Ennek érdekében megyénk MNDSZ-asz- szonyai már a cséplés megkezdése előtt kisgyűléseket, vitád élű tano­kat tartottak. Az MNDSZ'asszonyok példát mutatnak a szervezeten kívülálló asszonyoknak a csép lesné j és a beadási kötelezettség teljesítésé­nél. Dörnyei József né 7 holdas ka- rádi dolgozó parasztasszony 250 kiló búzát és 178 kiló rozsot szál­lított a cséplőgéptől a begyűjtő- helyre, Bőven jut még szabadpiac­ra is a termésből, 11 mázsa búza és 6 mázsa rozs feleslege van. Vannak olyan becsületes dolgo­zó parasztok is megyénkben, szép számmal, mint Csömenden Selmán Pál, aki a feleségével megbeszélte, j hogy jóváteszik azt a hibájukat, hogy az ősszel nem vetettek gabo­nát. Az idén ne,m akarnak adósak maradni. Leszerződtek mindketten a cséplőgép mellé munkásnak és első keresetüket a begyüjtőheilyre vitték, teljesítették beadási köte­lezettségüket. Ebben a községben sokan követték Selmanék példáját. Az egyénileg dolgozó paraszt- asszonyok mellett nem maradnak le a tszcs-iben dolgozó asszonyok sem a munkában. Van megyénkben sok olyan tszcs, ahol az elmúlt év­ben igen kevés tag felesége dolgozott. Ebben az évben azon­ban a csoport asszonyai munka­csapatokat szerveztek és verseny­re hívták egymást. A bolhói, a kar rádi, a somogygcszti MNDSZ-asz- szonyok a (szervezeten kívjülálló asszonyokat is bevonták az aratás, cséplés munkájába. Derekasan megállják helyüket a tszcs-a&szonyok a 200 munkaegy­ség teljesítésére tett vállalás te­rén is. A bábonyi Dózsa tszcs-uél Molnár Eszter eddig 240 munka' egységet teljesített, özv. Pákozdi Károlyné pedig 290 munkaegység­gel büszkélkedhet. Németh Ist­vánná 14 gyermekes anya 200, Kadlícskó Györgyné 9 gyermekes anya 250 munkaegységet szerzett. Példát vehetnek ezekről a be­csületesen dolgozó asszonytársaik­ról az olyanok, mint Benkő Ist­vánná, aki ahelyett, hogy a tszcs munkáját segítené elő, máshová jár dolgozni. Vass Káro'lynénak mindössze 10, Molnár Lajosnénak 20 munkaegysége van. A gamási Haladás tszcs asszo­nyai egymással versenyeznek a több munkaegység megszerzéséért., A cséplőgépnél majdnem mind nők dolgoznak és az MNDSZ-szervezet vezetői is példamutatóan végzik munkájukat. Perák József né az aratásig 160, Szekeres Mária 137. a 15 éves Rab Mária 160 munka­egységet ért el'. Az MNDSZ-szervezetek felada­ta, hogy továbbra is harcoljanak a begyűjtés sikeréért- Felvilágosí­tó munkával, kisgyűlések tartásá­val, békevédelmi szerződések kö­tésével, a jó munkát végzők nép' szerűsítésévej harcoljanak. Ne hanyagolják e] MNDSZ-asz- szonyaink a tarlóhántásra, másod­vetésre való mozgósítást sem. Az MNDSZ-asszonyok segítsék a párt­szervezeteket a most folyó nagy munkák sikeréért vívott harcban Kovács Mátyásné MNDSZ megyei titkár. HARCOK A KAPOSMÉRŐI ZRÍNYI TSZCS-BEN 1952 szeptember 13 emlékezetes dátum Kaposmérőn. Ezen a napon alakult meg 23 családdal a Zrínyi termelőszövetkezeti csoport. Nehéz volt a kezdet. A 228 hold föld 300 tagban volt. Kévés volt a jószáguk és a gazdasági felszerelés. A tagok lelkesedése azonban legyőzte a kez­deti nehézségeket. Torma Gyula, az újdonsült elnök, körültekintő mun­kával megteremtette az új gazdasági év alapjait. Számításba vették ere­jüket; hitelt kértek az államtól, így szerezték meg a vetéshez szükséges magot. Drága árat fizettek ezért: a búzának több mint 500, a kukoricá­nak több mint 1000 forint volt az ára mázsánként. De megvették. Har­coltak a jólétért, a jövőért. Tudták, hogy csak úgy várhatnak termést a következő évben, ha bevetik és az utolsó holdig megmunkálják a föl­det. 53 holdat őszibúzával, 6 holdat tavaszibúzával, 7 és fél holdat őszi­árpával, 6 holdat rozzsal, 6 holdat tavasziárpával, 6 holdat zabbal ve­tettek be. A csoporttagok nem ren­delkeztek gabonakészlettel, mindent úgy kellett megvenniük. Ez volt a tandíj, a próba; ettől függött, hogyan kezdik az új gazdálkodási formát. Voltak zsörtölődések. Voltak olyan csoport.tagok, akik már a kezdetben elégedetlenkedtek, ellenezték a köl­csönt, szívesen visszaléptek volna. Az ilyenekkel rendszeresen foglal­koztak a csoport vezetői és a tagság. — Ahogy most dolgozunk, úgy vesszük majd hasznát; most még nem sokat látunk, de várjátok meg a legközelebbi zárszámadást, majd az megmutatja: helyesen választot­tunk-e. — Es vártak. Tavasszal ugyanez megismétlődött. A kukorica-, burgonya- és répave­téskor azonban már valamivel köny- nyebb volt, mert jól gazdálkodtak a 5ószágállománnyal, s ez jövedelmet hozott a tagságnak. Elvetettek 35 hold kukoricát, 5 hold burgonyát, 23 hold cukorrépát, 5 hold takarmány­répát, vetettek 13 hold lóherét is. A 30 hold rét gazdag termést adott: j erről és a 8 hold lucernáról annyi takarmányt gyűjtöttek be, hogy a megnövekedett jószágállomány átte- leltetése nem okoz majd problémát. Azok, akik először még nem látták a termelőcsoport jövőjét és elégedet­lenkedtek, később rájöttek arra, hogy jó munkával teremthetik csak meg a jó zárszámadást, erősíthetik meg a csoportot. Arról, hogy jól válasz­tottak, már meggyőződtek akkor, amikor lábonállt még a gabona és látták, hogy az egész határban nem lesz. olyan termés, mint amilyen a csoportnak, össze is fogott a tagság. Mihelyt vágni lehetett a gabonát, megjelentek a mezőn s kora reggel­től késő estig harcoltak: csak úgy csurgott a víz az aratókról. Jól ha­ladt a munka, minden ember igye­kezett a gazdag termést ígérő, telt kalászok betakarításával. Egyik nap aztán rendkívüli dolog történt. Három csoporttag felkereste Sára Józsefet, a szövetkezet könyve­lőjét s minden kertelés nélkül arra kérték, írjon egy jegyzőkönyvet, mert ők ki akarnak lépni a cso­portból. Este volt, itatási idő, amikor ez történt. — Még ma sem tudom, mi ütött az emberekbe — emlékezik vissza a könyvelő, — de csak úgy vörösödött az arcuk, amint egymást túlkiabálva követelőztek. — Úgy hallottuk, azt mondogatják a faluban, hogy aki az ősszel ki akar lépni a csoportból, annak már most jegyzőkönyvet kell aláírnia, de minél hamarabb, két napon belül, mert utána szó sem le­het róla — már mint a kilépésről — tette hozzá Madár József, az egyik hangadó. — Próbáltam őket lecsillapítani, .nem hallgattak rám. Két napon ke­resztül ostromoltak, követelték, hogy hívjunk össze csoportértekezletet és döntsön a tagság. Aki velünk tart, jöjjön, aki akar, maradjon — mond­ták. — Másnap beszéltem az elnökkel és úgy döntöttünk, hogy valóban összehívjuk a tagságot és megvitat­juk ezt a kérdést. Mert ha ez fgy megy tovább, egész évi munkánk ve­szélyeztetve lesz. Az értekezleten részt vett egy elvtársnő a járási párt- bizottságtól és Király elvtárs a gép­állomástól. ök aztán megmagyaráz­ták a csoport tagjainak a kormány- programmot, mert hát erről volt szó. Ök elmondták, hogy a kormánypro­gramra nyilvánosságrahozatala után azonnal munkába lépett az ellenség, félremagyarázta Nagy Imre elvtárs és Rákosi elvtárs beszédét, szított a csoportban olyan híreket terjesztve, hogy ezentúl jobb lesz az egyéni gaz­dáknak, mert az állam csak velük törődik. A hamis hír mérgezte az embereket, elkeserítette őket. Még a legjobbak közül is néhányan arról beszéltek, hogy «jóformán semilyen : jövedelme sem lesz a csoportnak, nincs értelme a közös munkának». — A szövetkezeti gyűlésen Király elvtárs beszámolója után hallgatott á tagság. Egy árva szó nem- sok, annyi sem hangzott el. Egyetlen fel­szólaló sem volt. Másnap ismét ösz- szesúgtak az emberek. Kiss József sertésgondozó, aki egyébként szor­galmas ember, Madár József és Hor­váth István szekerét tolta: ugyanis ezek voltak a hamis hírek terjesz­tői. — Hogy. ők honnan vették, az is kiderült. Míg a csoporttagok a ter­més betakarításáért harcoltak, az el­lenség megpróbált ártani. Stádli Jó­zsef — aki a múltban papi birtokot bérelt, mással dolgoztatott, kupecke- dett — eszelte ki furfangos módon az egészet, hogy megbontsa a csoport egységét, szétzüllessze a Zrínyi tszcs-t. Kiss Páp Józseffel, az ÚJ Élet tszcs egyik tagjával beszélgetett a vendéglőben és sógorának fülébe dugta a bogarat, mondogatva; —- Hagyd ott á csoportot, ne légy sen­kinek se a cselédje, hiszen látod, el­engedik az egyéni gazdák tavalyi tartozásait, ha nem teljesíted beadá­si kötelezettségedet, semmi bajod sem lesz. — Kiss Pap József aztán igyekezett minél előbb túladni a hal­lottakon. Ez volt az egyik forrás, ami nőtt, egyre duzzadt, mind nagyobb területet árasztott el. De másutt is vannak kulákok, akik a kormány programmját arra akarták felhasználni, hogy a nekik legfájóbb ponton, a szövetkezeti mozgalmon üssenek léket. Magyar- atádon is terjedtek hasonló hírek. Madár József komaasszonyának az anyja Magyaratádról hordta a hírt Kaposmérőbe: — Hogy van nálatok, feloszlik a csoport? — Mondjál már Valamit és mi is úgy csinálunk. — Ott már szétosztották a teheneket, nemsokára teljesen szétmegy a tag­ság — súgta a komaasszony az állo­máson, Ezt Pap József felesége még megtoldotta, úgy adta tovább. Szűcs Ferenc egyéni gazda sem maradt ki az ellenség által kezdemé­nyezett akcióból. Már a csoport meg­alakulásakor le akarta beszélni a tagságot, s azóta is minden nap a kilépésre akarja rábírni őket. így gondolkodott: — Tavaly sem telje­sítettem beadási kötelezettségemet, megbüntettek 3600 forintra; volt eszem, hogy nem fizettem ki, most elengedik. Hát nem jobb így, mint tnás cselédjének lenni? Nem engedték el a 3600 forint büntetését. Csupán annak köszönhe­ti, hogy már a kormányprógramm megjelenése előtt nem fizettették be Vele, mert a lánya a tanácsnál dol­gozik mint nyilvántartó.'Ezért nem követelték tőle tavalyi tartozását. Az ellenségnek sikerült zavart kel­teni, de nem érte ei kitűzött célját. Amíg azon folyt a vita és azon ta­nakodtak egymás között a csoport, tagjai, hogy mennek-e vagy marad­nak, nem állt meg a munka. Lefo­gyott az aratnivaló, elcsépeltek .es megtörtént az előlegosztásj. Égy mun­kaegységre 7 kiló búzát, 1 kiló ár­pát, 10 deka mákot és 2.83 forintot osztottak előlegként. Kiss József ser- iésgondozó gondolkodóba esett, de ugyanígy a többiek is, akik az első pillanatban az ellenségnek adva iga­zat, a kilépést határozták . el; Kiss J József ettől kezdve már így beszélt: — Amíg egyéni gazda voltam, a be­adási kötelezettségen, cséplőrészen, vetőmagon és az egyéb kiadáson fe­lül egyetlen esztendőben sem került a padlásra ennyi gabonám. Mégis csak érdemes a csópörtban lenni. így beszél most mar Major Jőziséf és a többi csoporttag is. Major Jó­zsef, aki fe!escgéye|_‘*égyütt- dolgozik- a csoportban, eddig 311 munkaegysé­get szerzete ^hhez áü zárszámadásig még 120 jöÄ hozzá. Búzából eddig 21 mázsát kapott, árpából 3 mázsát, készpénzt. 880 forintot. Ehhez még hozzájön zárszámapÉskbr máá'ég$éb^ bői 4s a részésedés.a , munkaegység arányában. Bék Sándor . tehenész 70 éves létére 10 mázsa búzát kapott előlegként. Amikor' 'a kocsival oda- álltak udvarg elp, a2 asszony fíerrt akarta beengedni átffeL —- Ne tégyié*- tek bolonddá. vén létemre — -‘íüóft- dotta. Nem akarta elhjnní, bóty.tó éves férje ennyi előléget kapjdfi- Az évvégi zárszámadáskor sem szárttftötb ennyire. A vihar lassan .kpzd elcseiidesedpi,, Az elpjegosztás, az eredmények éji' a, felvilágosító' munka min.din|jrábÍ£ meggyőzi a tagságot a ''szÖYfijjféá^ÍL gazdálkodás. elpnyéroL. Alcsoport. tag­jain a sor, hogy a jó hírűin éjtót. szégyenfoltot lemossák!^ mégpjsilar- dítsák szövetkezetükét. Leplezzek’: l£. az ellenséget, verjék visp^(e|ut^Js minden próhálkozásáfe1 Éárjáki ,ki A csoportból azokat,- akik’-az ellenségre hallgatvá továbbra ís: á kilépfés mel­leit ágálnak'. Ä becsületés,., ä c^kprij megszilárdulásáért híu'CfJó tagok .$?- vábbi jó munkájukkal gyarapítsák, éberségükkel védjék Wiég a tíáöp&rtíff:

Next

/
Thumbnails
Contents