Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-06 / 183. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1953 augusztus 6. Ä szovjet kormány jegyzéke uz Egyesült Államok, Nagy-Keitannia és Fraiteiaoeszág kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról Moszkva ÍTASZSZ) Július 15-án a Szovjetunió washingtoni, londoni és párizsi nagykövetsége megkapta az Egyesült Államok, Nagy-Britan- uia és Franciaország jegyzekét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külI 'i ügyminiszterei tanácskozásának ösz- szehívására vonatkozóan. Augusztus 4-én a Szovjetunió kiilI ügyminisztériuma eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövetségének. Alább következik az Egyesült Államok kormánya 1953 július 15-i (jegyzékének szövege és a szovjet j kormány 1953 augusztus 4-i válasz- i jegyzékének szövege. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYÁNAK 1953 JOLIUS 15 I JEGYZÉKE A külügyminiszter kifejezi tiszteletét a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ideiglenes ügyvivőjének és kéri, adja át kormányának a következőket: A nemzetközi helyzet alakulása, valamint a nemrégen történt keletnémetországi és berlini események fokozták azt az általános - kívánságot, hogy a békét tartósabbá tégyék és enyhítsék a fennálló feszültséget a szabadsághoz való alapvető jognak megfelelő úton. Elismerve azt a tényt, hogy a tartós békét végső soron csak akkor lehet biztosítani, ha rendeznek néhány alapvető problémát, olyanokat, mint az ellenőrzött leszerelés, az Egyesült Államok kormánya jelenleg azokat a problémákat akarja megoldani, amelyeket a közeljövőben rendezni lehet. A német és osztrák szerződések megkötése, ami erősen késett, lényeges eleme az európai rendezés kérdésének, amelyet az Egyesült Államok kormánya fontos hozzájárulásnak tekint a béke ügyéhez. A német békeszerződést csak olyan szabad és tekintélyes össznémet kormány részvételével lehet kidolgozni, amelynek lehetősége van szabadon megvitatni az ilyen szerződést. Ilyen kormányt csak szabad választások eredményeképpen lehet megalakítani. Azok a feltételek, amelyek között ezt a kormányt létre kell hozni és amelyek között ez a kormány teljes cselekvési szabadságot élvezhet, olyan problémát' jelentenek, amely valamennyi tél jóindulata esetén a közeljövőben megoldható. Hasonlóképpen világos, hogy nem lehetséges valódi haladás az európai feszültség általános enyhülése felé, míg ez a probléma megoldatlan marad. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormányhoz intézett jegyzékeiben, amelyek közül az utolsó az 1952. évi szeptember 23-i jegyzék volt és amelyre válasz nem érkezett, konstruktív javaslatokat tett, amelyek- teljes mértékben tükröződtek a német szövetségi gyűlés ez év június 10-i határozataiban. Ezek a javaslatok arra irányultak, hogy kielégítsék a német nép egyhangú kívánságát a szabadság feltételei között történő egyesülés iránt. Figyelembevéve, hogy a nemrégiben lezajlott események halaszthatatlanabbá tették Németország egyesítésének kérdését, az Egyesült Államok kormánya kész új erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy vé- getvessenek a rendellenes helyzetnek, amelyben a német nép kénytelen élni. A német szövetségi kormánnyal és a berlini német hatóságokkal való tanácskozás után ezért elhatározták, hogy javasolják a szovjet kormánynak Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívását. Ez a tanácskozás korlátolt tartammal megkezdődhetne körülbelül szeptember végén, amiben egyébként kölcsönösén meg kell állapodni. A megvitatásra kerülő kérdéseknek a következőknek kell lenniök: 1. A szabad választások megszervezése a szövetségi köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Ez maga után vonja, hogy más kérdésekkel együtt megvitassák a mozgásszabadság, a politikai működési szabadság, a sajtószabadság és valamennyi német alapvető szabadságokra való jogai szükséges biztosítékainak kérdését a választások előtt, a választások alatt és a választások után. 2. A bel- és külügyekben szabad cselekvéssel rendelkező szabad össznémet kormány megalakításának feltételei. Ezek azok a lényeges lépések, amelyeknek meg kell előzniök a német békeszerződés — az általános rendezés már önmagában is legfontosabb eleme — kérdésében a szovjet kormánnyal való tanácskozás megnyitását. Az. Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy ezen az első tanácskozáson végre megegyezésre kell jutni az osztrák szerződés kérdésében. A SZOVJET KORMÁNY 1953 AUGUSZTUS 4-1 JEGYZÉKE A szovjet kormány július 15-cn megkapta az Egyesült Államok kor- - mányának jegyzékét és ezzel egyidejűleg Anglia és Franciaország jegyzékét, amiből látható, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek júliusi washingtoni értekezletén elhatározták az említett három hatalom és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívását. Emellett a jegyzékek közölték a három miniszter által javasolt napirendet és az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozása összehívásának időpontját. A fent elmondottakból következik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a nemzetközi szokások ellenére előzetesen külön tanulmányozták a négy hatalom külügyminiszteri tanácskozásának kérdéseit, a Szovjetunió képviselőjének részvétele nélkül. Ezt a helyzetet nem lehet rendbenlévőnek elismerni, sőt, mi több. ez nyilvánvalóan ellentétben áll a külügyminiszterek tanácskozásaira vonatkozólag fennálló megállapodásokkal. Ezenkívül a három külügyminiszter előzetes összebeszélése negatív hatással lehet a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásának egész menetére. Ez a következtetés adódik — természetesen — abból, hogy e tanácskozás három részvevője már jó előre külön egyezményekkel megkötötte a maga kezét, meg sem próbálva megvalósítani, amint ez korábban többször történt, az égető nemzetközi kérdések mindennemű külön kötelezettségtől mentes és nem korlátozott megvitatását. A jelenlegi nemzetközi körülmények között a hatalmak tanácskozásának nagy jelentősége van a vitás nemzetközi kérdések rendezése szempontjából. Most, amikor a békeszerető államok erőfeszítései lehetővé tették a koreai háború befejezését, a fegyverszünet megkötését, kedvező feltételek jöttek létre a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Természetesen e feladat sikeres megoldása az összes békeszerető nagy és kis államok erőfeszítéseitől függ. A béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért azonban a felelősség mindenekelőtt — amint az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányából kitűnik — az öt nagyhatalomra — az Amerikai Egyesült Államokra, Angliára. Franciaországra, a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra — hárul. Ennek a körülménynek semmibevétele nem felelne meg a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Másrészt valamilyen különös jelentőséget tulajdonítani az olyan eseményeknek, mint a június 17-i berlini fasiszta kaland, amely külföldi bérencek és bűnöző elemek kezének műve volt, annyit jelent, mint illúziókat táplálni és elvonni a figyelmet a valóban fontos és a nemzetközi kapcsolatok tisztázása szempontjából pozitív jelentőségű tényekről. Tekintettel a fent kifejtett megfontolásokra, a szovjet kormány amellett foglal állást, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán tárgyalják meg azoknak az intézkedéseknek kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség általános enyhüléséi, beleértve a fegyverzet csökkentésének kérdését és azt. hogy idegen államok területén ne engedélyezzenek külföldi katonai támaszpontokat. Emellett nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy a tanácskozáson megtárgyalják, milyen összetételben kell megvitatni a nemzetközi viszonyok ilyen vagy olyan problémáit. Az említett kérdések megvizsgálásának szükségességét nemcsak az európai helyzet diktálja. Ismeretes, hogy az ázsiai országok helyzete, fontos, időszerű problémáik — magukra vonják a nemzetközi körök figyelmét, Ebből szintén az következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kérdéseinek megvitatásában elengedhetetlen a Kínai Népköztársaság részvétele, A nagy kínai nép — amely a Kínai Népköztársaságban egységesebb és összeforrottabb mint valaha — most teljesen indokoltan követeli törvényes jogainak visszaállítását az összes nemzetközi ügyekben és e kérdés halaszthatatlan megoldása fontosságának lebecsülése szintén nem szolgálná a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeit. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban kifejezi beleegyezését abba, hogy a miniszterek tanácskozásán megtárgyalják a német kérdést. A július 15-i amerikai jegyzékben azonban épp úgy, mint a három külügyminiszter washingtoni tanácskozásáról kiadott közleményben is, a német kérdés tényleges megvizsgálása helyett az egész dolgot valójában a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzékben foglalt javaslat megismétlésére korlátozzák, figyelmen kívül hagyva Németország alapvető problémái megoldásának elengedhetetlen fontosságát. Mint ismeretes, a német nép mindenekelőtt az olyan kérdések megoldásában érdekelt, mint Németország nemzeti egyesítésének megvalósítása és a békeszerződés megkötése. Az ez év július 15-i amerikai jegyzék azonban hivatkozva a szóbanforgó alapvető kérdések megoldásának elengedhetetlen fontosságát szintén figyelmen kívül hagyó 1952 szeptember 23-i jegyzékre, éppen Németország ez alapvető kérdéseinek megoldását kerüli meg. Az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzéke Németország alapvető kérdéseinek megoldását az össznémet választásokra vonatkozó javaslattal, magát a választások kérdését pedig — a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzék értelmében — külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett semleges bizottság alakítására vonatkozó javaslattal cseréli fel, azzal, hogy ez a bizottság «vizsgálatot folytasson a választások megtartásához szükséges feltételek megteremtése céljából». A kifejtettekből az következik, hogy az Egyesült Államok július 15-i jegyzéke nemcsak hogy nem tűzi céljául Németország alapvető kérdései megoldásának elsőségét, hanem az ügyet hosszadalmas tárgyalások útvesztőjébe viszi: kivizsgálják-e vagy ne Németország helyzetét ilyen vagy olyan külföldi államok képviselői, hogyan és miért végezzék mindezeket a német nép szempontjából lealázó «kivizsgálásokat» és hasonlók. Az iiyen kérdésekkel kapcsolatos szükségtelen és meddő tárgyalásokon kívül egyebet nem is lehet várni az ilyenfajta javaslattól. Mindez meghatározza a szovjet kormány magatartását az Egyesült Államok kormányának említett javaslatával kapcsolatban. A szovjet kormány véleménye szerint ez a javaslat nemcsak nem segítheti elő Németország egyesítését és demokratikus össznémet kormány alakítását, valamint a Németországgal való békeszerződés megkötését, hapern azt eredményezi, hogy Németország továbbra is nyugati és keleti részre széttagolva marad, továbbra is elhúzódik a békeszerződés megkötése. Ezzel egyidejűleg intézkedések történnek Nyugat-Németor- szág remilitarizálására, amelynek veszélyével feltétlenül számolniok kell Európa békeszerető népeinek, de különösen a szomszéd államoknak. Ha mindez Adenauer bonni kormányával folytatott összeegyeztetett tanácskozás mellett történik — amint arról a július 15-i jegyzék szól — akkor ez csak végérvényesen megingathatja a német nép bizalmát az ilyen kormánnyal szemben, nem is beszélve Európa más népeiről. A szovjet kormány tekintet nélkül az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban feni kifejtett megfontolásokra, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hatalmak közösen megtárgyalják a német kérdést. Emellett reméli, hogy a német kérdés ilyen megvitatása lehetővé teszi azoknak a megfelelő kérdéseknek mindenoldalú megvitatását, amelyek Németország egységének helyreállítására vonatkoznak és amelyek a német békeszerződés kérdésének megoldásával együtt hozzájárulnak majd az európai béke megszilárdításához. A szovjet kormány a kifejtettekből kiindulva javasolja: 1.. Tárgyalják meg a külügyminiszterek tanácskozásán a fent kifejtettek figyelembevételével a nemzetközi feszültség csökkentését szolgáló intézkedéseket. 2. Vitassák meg a tanácskozáson a német kérdést, beleértve Németország egysége helyreállításának és a békeszerződés megkötésének problémáját. Ami az osztrák szerződést illeti, a szovjet kormány e kérdéssel kapcsolatos álláspontját kifejtette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához július 30-án intézett jegyzékében. Magától értetődik, hogy a német probléma megoldásában lehetséges sikerek elősegít- netlk az osztrák kérdés megoldását is. A szovjet kormány hasonló jegyzéket küld Anglia és Franciaország kormányának is. Az „Üj Kína“ hírügynökség különíudósitója Dulles szöuli látogatásáról Keszon. Kiang Nan, az „Uj Kína“ hírügynökség különtudósítója írja: John Foster Dulles kedden este megérkezett Szöulba. Hír szerint négy napig tanácskozik Li Szín Mannal, hogy amerikai—iiszinma- •nista „közös arcvoijatat’1 alakítsanak a közeljövőben megtartandó politikai értekezlet ügyében. Ugyanakkor híre jár, hogy Stevens amerikai hadseregügyi miniszter, aki elkísérte Dullest Dél- Koreába, magával vitte az Egyesült Államok és Li Szín Man biztonsági szerződésének tervezetét. A szerződés kötelezi az Egyesült Államokat, hogy Li Szin Mar. segítségére siessenek. ha ..megtámad-, fák“ őt. ..Jogot“ ad továbbá az Egyesült Államoknak, hogy amerikai fegyveres erőket tartsanak Koreában mindaddig, amíg az Egyesült Államok és Li Szin Man „kölcsönös biztonságát” veszély fényé-’ geti.* iSzon Yuin Ir, Li Szin Man hadügyminisztere örvendezve jelentette ki, hogy a szerződés aláírásához semmiféle béhatőbíb tárgyalás nem szükséges, hangsúlyozta, hogy a szerződés feltételei 'kedvezőbbek, mint az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek, valamint az Egyesült Államok és Japán „védelmi” szerződéseinek feltételei. Mindez Li Szin Man legnagyobb megelégedésére szolgál. Li Szin Man, bízva Duffles kegyeiben és védelmében, hír szerint úgynevezett „nem hátrálási vonal“ tervét dolgozta ki és várja hozzá Dulles jóváhagyását. A terv a következőket foglalja magáiban: 1. Korea teljes „egyesítését” kell létrehozni éspedig úgy, hogy Észak-Koreát Li Szín Man uralma alá helyezik. 2. Ha a politikai értekezlet nem tud ilyen „egyesítést“ elérni, akkor az értekezletnek véget kell vetni és az ENSZ fegyveres erőinek, vagyis az Egyesült Államok és „szövetségesei fegyveres erőinek — keli erőszakkal megvalósítaniuk az „egyesítést.“ Ha Dulles és LI Szin Man. ilyen terv alapján létesít „közös arcvonását", akkor a népekben önkényté- lenül felmerül a kérdés, őszintén óihajtják-e az Egyesült Államok a politikai értekezlet megtartását? Valóban szándékuk-e a koreai kérdés békés rendezése? A koreai fegyverszünet kétéves és tizenhét napos tárgyalások után jött létre. Elérése után mindössze nyolc nappal Dulles sebtében Szöulba: rohan. Intő figyelmeztetés ez a világ békeszerető népei számára, hogy fokozzák éberségüket és még 'keményebben küzdjenek a koreai kérdés békés rendezéséért. ünnepélyesen megnyitották a Szinmak-Kesion közötti vasútvonalat Keszon (Uj Kína). A Szöul—Szi- nuizsu útvonalon hétfőn hivatalosan átadták a forgalomnak a Szinmak18 órakor futott be Szinmakból Ke- szonba. Az ünnepségen Kim Hoj ír, a KoKeszon közötti vasútvonalat. Az át- ] reai Népi Demokratikus Köztársaság adási ünnepség Hanpo vasútállomá- ^útügyi minisztere mondott beszé. .......... ... ( üer es zászlót adományozott a kínai S zinmak és Keszon között félúton folyt le. Az első vonat hétfőn f nak. népi önkéntesek vasutas alakulataiEGÉSZ BULGÁRIÁBAN BEFEJEZTÉK AZ ARATÁST SzóíiJ (MTI). A bolgár földművelésügyi minisztérium jelentése szerint az egész ország területén befejezték az aratást. A cséplési és tarló- hántási munkálatok időben való elvégzésére indított munkaverseny eredményeképpen a cséplési munkálatokat 43 százalékban, a tarlóhántást pedig 58.9 százalékban teljesítették eddig országos viszonylatban. Á. N. Abramovot a Szovjetunió izraeli köveiévé nevezték ki Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Alekszandr Nyikityics Abramovot a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott követévé .nevezte ki Izrael államba. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK CHICAGO Anglia az elmúlt' napokban «barátsági» szerződést kötött Líbiával. A szerződés katonai támaszpontokat biztosít Angliának anyagi «segély» éllenében. A «Chicago Tribune» című amerikai lap igen bosszankodik a szerződés megkötése miatt. «Meglep bennünket az a könnyedség, amellyel Nagy-Britannia katonai engedményekhez jut potom áron, amikor a washingtoni nagy elmék kényszerítve érzik magukat borsos ár fizetésére kevesebb ellenszolgáltatásért» — kesereg a lap. A lap szerint ez a szerződés jelentéktelen összegért biztosítja Anglia számára a líbiai katonai támaszpontok fenntartásának jogát. A lap szerint Anglia a Szuezi-csa- torna övezet kiürítése esetén katonai erőket tarthat Líbiában. «Libiában a britek elég közel lesznek Szuezhez abból a szempontból, hogy sietve visszatérjenek oda». LONDON Delhiből keltezett jelentés szerimt augusztus 3-án a «Press Trust of India» nevű hatalmas indiai hírügynökség több mint ezer dolgozója tüntetést rendezett munkabéremelési követelésének támogatására. A hírügynökség dolgozói vörös karszalaggal jelentek meg munkahelyükön. A karszalagon ilyen felírás volt olvasható: «A ,Press Trust of India“ régóta kizsákmányolt dolgozói igazságos munkabért követelnek». HELSINKI Helsinkiben kibővített teljes ülést tartott a Finn Kommunista Pái't Központi Bizottsága. A teljes ülés meghallgatta és megvitatta Villa Pessi beszámolóját az ország gazdasági és politikai helyzetéről és a párt feladatairól. Vilié Pessi megállapította, hogy Finnországban gazdasági válság van és ezzel a válsággal kapcsolatban a reakció támad. A reakció az ország politikáját a burzsoáziának előnyös, még reakciósabb útra akarja terelni. Vilié Pessi számos példát idézett arra vonatkozóan, hogy a finn dolgozók tömegesen megmozdulnak kö- , vetéléseik érdekében. E megmozdulások révén a vállalatoknál a szaka- dárok tevékenysége ellenére . létrejött a munkásokba falun pedig a parasztok közös frontja. Az egységfront segítségével — jelentette ki Pessi —: vissza lehet verni a nagytőkének a dolgozók ellen irányuló támadását és ki lehet harcolni a dolgozók helyzetének megjavítását. RÓMA A CGIL emlékiratot intézett valamennyi párt és parlamenti pártcsoport vezetőségéhez és számos közéleti személyiséghez. A CGIL emlékiratában konkrét javaslatokat tesz az olasz ipar válságos helyzetének megoldására. Az emlékirat a többi között a következő javaslatokat tartalmazza: Olyan egységes állami intézmény létrehozása, amely irányítaná mindazokat az üzemeket, amelyek részben vagy egészben állami tulajdonban vannak. Nemzetközi téren lépéseket kell tenni arra. hogy megvédjék az olasz kohó- és gépipart a Schuman-terv káros hatásaitól. * * * A «l’Unita» jelentése szerint győzelemmel végződött az olasz olajipar 30 ezer dolgozójának harca az új kollektív szerződés megkötéséért. A szerződés aláírása meghiúsította a nagy amerikai olajtársaságok kísérleteit. Ezek rá akarták kényszeríteni olaszországi vállalataikra az Amerikában szokásos szerződéseket, amelyek követelik a dolgozóktól, hogy mondjanak le szakszervezeti képviseletükről. Trespidi, az olajipari munkások szakszervezetének titkára kijelentette, hogy a harc a szerződés megújításáért mindenekelőtt a dolgozók egységének megbontására irányuló kísérletek ellen folyt és azért, hogy az Olaszországban garázdálkodó külföldi tőkét kényszerítsék az olasz alkotmány alapelveinek, valamint az olasz szakszervezeti jogoknak a tiszteletbentartására. Az új kollektív szerződés előírja a munkabér emelését.
