Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-06 / 183. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1953 augusztus 6. Ä szovjet kormány jegyzéke uz Egyesült Államok, Nagy-Keitannia és Fraiteiaoeszág kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról Moszkva ÍTASZSZ) Július 15-án a Szovjetunió washingtoni, londoni és párizsi nagykövetsége megkapta az Egyesült Államok, Nagy-Britan- uia és Franciaország jegyzekét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kül­I 'i ügyminiszterei tanácskozásának ösz- szehívására vonatkozóan. Augusztus 4-én a Szovjetunió kiil­I ügyminisztériuma eljuttatta a szov­jet kormány válaszjegyzékét az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövet­ségének. Alább következik az Egyesült Ál­lamok kormánya 1953 július 15-i (jegyzékének szövege és a szovjet j kormány 1953 augusztus 4-i válasz- i jegyzékének szövege. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYÁNAK 1953 JOLIUS 15 I JEGYZÉKE A külügyminiszter kifejezi tiszte­letét a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége ideiglenes ügyvivő­jének és kéri, adja át kormányának a következőket: A nemzetközi helyzet alakulása, valamint a nemrégen történt kelet­németországi és berlini események fokozták azt az általános - kívánságot, hogy a békét tartósabbá tégyék és enyhítsék a fennálló feszültséget a szabadsághoz való alapvető jognak megfelelő úton. Elismerve azt a tényt, hogy a tar­tós békét végső soron csak akkor le­het biztosítani, ha rendeznek néhány alapvető problémát, olyanokat, mint az ellenőrzött leszerelés, az Egyesült Államok kormánya jelenleg azokat a problémákat akarja megoldani, ame­lyeket a közeljövőben rendezni lehet. A német és osztrák szerződések megkötése, ami erősen késett, lénye­ges eleme az európai rendezés kér­désének, amelyet az Egyesült Álla­mok kormánya fontos hozzájárulás­nak tekint a béke ügyéhez. A német békeszerződést csak olyan szabad és tekintélyes össznémet kor­mány részvételével lehet kidolgozni, amelynek lehetősége van szabadon megvitatni az ilyen szerződést. Ilyen kormányt csak szabad választások eredményeképpen lehet megalakíta­ni. Azok a feltételek, amelyek között ezt a kormányt létre kell hozni és amelyek között ez a kormány teljes cselekvési szabadságot élvezhet, olyan problémát' jelentenek, amely valamennyi tél jóindulata esetén a közeljövőben megoldható. Hasonló­képpen világos, hogy nem lehetséges valódi haladás az európai feszültség általános enyhülése felé, míg ez a probléma megoldatlan marad. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormányhoz intézett jegyzé­keiben, amelyek közül az utolsó az 1952. évi szeptember 23-i jegyzék volt és amelyre válasz nem érkezett, konstruktív javaslatokat tett, ame­lyek- teljes mértékben tükröződtek a német szövetségi gyűlés ez év június 10-i határozataiban. Ezek a javasla­tok arra irányultak, hogy kielégít­sék a német nép egyhangú kívánsá­gát a szabadság feltételei között tör­ténő egyesülés iránt. Figyelembevéve, hogy a nemrégi­ben lezajlott események halasztha­tatlanabbá tették Németország egye­sítésének kérdését, az Egyesült Álla­mok kormánya kész új erőfeszítése­ket tenni annak érdekében, hogy vé- getvessenek a rendellenes helyzet­nek, amelyben a német nép kényte­len élni. A német szövetségi kor­mánnyal és a berlini német hatósá­gokkal való tanácskozás után ezért elhatározták, hogy javasolják a szov­jet kormánynak Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió külügymi­niszterei tanácskozásának összehívá­sát. Ez a tanácskozás korlátolt tar­tammal megkezdődhetne körülbelül szeptember végén, amiben egyébként kölcsönösén meg kell állapodni. A megvitatásra kerülő kérdések­nek a következőknek kell lenniök: 1. A szabad választások megszer­vezése a szövetségi köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Ez maga után vonja, hogy más kérdésekkel együtt megvitassák a mozgásszabadság, a politikai mű­ködési szabadság, a sajtószabadság és valamennyi német alapvető sza­badságokra való jogai szükséges biz­tosítékainak kérdését a választások előtt, a választások alatt és a válasz­tások után. 2. A bel- és külügyekben szabad cselekvéssel rendelkező szabad össz­német kormány megalakításának fel­tételei. Ezek azok a lényeges lépések, ame­lyeknek meg kell előzniök a német békeszerződés — az általános rende­zés már önmagában is legfontosabb eleme — kérdésében a szovjet kor­mánnyal való tanácskozás megnyi­tását. Az. Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy ezen az első tanács­kozáson végre megegyezésre kell jutni az osztrák szerződés kérdésé­ben. A SZOVJET KORMÁNY 1953 AUGUSZTUS 4-1 JEGYZÉKE A szovjet kormány július 15-cn megkapta az Egyesült Államok kor- - mányának jegyzékét és ezzel egyide­jűleg Anglia és Franciaország jegy­zékét, amiből látható, hogy az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág külügyminisztereinek júliusi washingtoni értekezletén elhatároz­ták az említett három hatalom és a Szovjetunió külügyminiszterei ta­nácskozásának összehívását. Emellett a jegyzékek közölték a három mi­niszter által javasolt napirendet és az Egyesült Államok, Anglia, Fran­ciaország és a Szovjetunió külügymi­niszterei tanácskozása összehívásá­nak időpontját. A fent elmondottakból következik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a nemzetközi szokások ellenére előze­tesen külön tanulmányozták a négy hatalom külügyminiszteri tanácsko­zásának kérdéseit, a Szovjetunió kép­viselőjének részvétele nélkül. Ezt a helyzetet nem lehet rendbenlévőnek elismerni, sőt, mi több. ez nyilván­valóan ellentétben áll a külügymi­niszterek tanácskozásaira vonatkozó­lag fennálló megállapodásokkal. Ezenkívül a három külügyminiszter előzetes összebeszélése negatív ha­tással lehet a négy hatalom külügy­miniszterei tanácskozásának egész menetére. Ez a következtetés adódik — természetesen — abból, hogy e ta­nácskozás három részvevője már jó előre külön egyezményekkel megkö­tötte a maga kezét, meg sem próbál­va megvalósítani, amint ez korábban többször történt, az égető nemzetközi kérdések mindennemű külön köte­lezettségtől mentes és nem korláto­zott megvitatását. A jelenlegi nemzetközi körülmé­nyek között a hatalmak tanácskozá­sának nagy jelentősége van a vitás nemzetközi kérdések rendezése szem­pontjából. Most, amikor a békeszerető álla­mok erőfeszítései lehetővé tették a koreai háború befejezését, a fegyver­szünet megkötését, kedvező feltéte­lek jöttek létre a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez. Természetesen e feladat sikeres megoldása az összes békeszerető nagy és kis államok erő­feszítéseitől függ. A béke és a nem­zetközi biztonság fenntartásáért azonban a felelősség mindenekelőtt — amint az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányából kitűnik — az öt nagyhatalomra — az Amerikai Egyesült Államokra, Angliára. Fran­ciaországra, a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra — hárul. Ennek a körülménynek semmibevétele nem felelne meg a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása és megszilár­dítása érdekeinek. Másrészt valami­lyen különös jelentőséget tulajdoníta­ni az olyan eseményeknek, mint a jú­nius 17-i berlini fasiszta kaland, amely külföldi bérencek és bűnöző elemek kezének műve volt, annyit jelent, mint illúziókat táplálni és el­vonni a figyelmet a valóban fontos és a nemzetközi kapcsolatok tisztá­zása szempontjából pozitív jelentő­ségű tényekről. Tekintettel a fent kifejtett megfon­tolásokra, a szovjet kormány amel­lett foglal állást, hogy a külügymi­niszterek tanácskozásán tárgyalják meg azoknak az intézkedéseknek kérdését, amelyek elősegítik a nem­zetközi feszültség általános enyhülé­séi, beleértve a fegyverzet csökken­tésének kérdését és azt. hogy idegen államok területén ne engedélyezze­nek külföldi katonai támaszpontokat. Emellett nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy a tanácskozáson megtárgyalják, milyen összetételben kell megvitatni a nemzetközi viszo­nyok ilyen vagy olyan problémáit. Az említett kérdések megvizsgálá­sának szükségességét nemcsak az európai helyzet diktálja. Ismeretes, hogy az ázsiai országok helyzete, fon­tos, időszerű problémáik — magukra vonják a nemzetközi körök figyel­mét, Ebből szintén az következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhí­tésére irányuló intézkedések kérdé­seinek megvitatásában elengedhetet­len a Kínai Népköztársaság részvé­tele, A nagy kínai nép — amely a Kínai Népköztársaságban egysége­sebb és összeforrottabb mint valaha — most teljesen indokoltan követeli törvényes jogainak visszaállítását az összes nemzetközi ügyekben és e kér­dés halaszthatatlan megoldása fon­tosságának lebecsülése szintén nem szolgálná a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érde­keit. A szovjet kormány az Egyesült Ál­lamok kormányának július 15-i jegy­zékével kapcsolatban kifejezi bele­egyezését abba, hogy a miniszterek tanácskozásán megtárgyalják a né­met kérdést. A július 15-i amerikai jegyzékben azonban épp úgy, mint a három külügyminiszter washingtoni tanácskozásáról kiadott közlemény­ben is, a német kérdés tényleges megvizsgálása helyett az egész dol­got valójában a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzékben foglalt ja­vaslat megismétlésére korlátozzák, figyelmen kívül hagyva Németor­szág alapvető problémái megoldásá­nak elengedhetetlen fontosságát. Mint ismeretes, a német nép min­denekelőtt az olyan kérdések meg­oldásában érdekelt, mint Németor­szág nemzeti egyesítésének megvaló­sítása és a békeszerződés megkötése. Az ez év július 15-i amerikai jegyzék azonban hivatkozva a szóbanforgó alapvető kérdések megoldásának el­engedhetetlen fontosságát szintén fi­gyelmen kívül hagyó 1952 szeptember 23-i jegyzékre, éppen Németország ez alapvető kérdéseinek megoldását ke­rüli meg. Az Egyesült Államok kormányá­nak július 15-i jegyzéke Németország alapvető kérdéseinek megoldását az össznémet választásokra vonatkozó javaslattal, magát a választások kér­dését pedig — a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzék értelmében — külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett semleges bizottság ala­kítására vonatkozó javaslattal cseréli fel, azzal, hogy ez a bizottság «vizs­gálatot folytasson a választások meg­tartásához szükséges feltételek meg­teremtése céljából». A kifejtettekből az következik, hogy az Egyesült Ál­lamok július 15-i jegyzéke nemcsak hogy nem tűzi céljául Németország alapvető kérdései megoldásának el­sőségét, hanem az ügyet hosszadal­mas tárgyalások útvesztőjébe viszi: kivizsgálják-e vagy ne Németország helyzetét ilyen vagy olyan külföldi államok képviselői, hogyan és miért végezzék mindezeket a német nép szempontjából lealázó «kivizsgáláso­kat» és hasonlók. Az iiyen kérdések­kel kapcsolatos szükségtelen és med­dő tárgyalásokon kívül egyebet nem is lehet várni az ilyenfajta javaslat­tól. Mindez meghatározza a szovjet kormány magatartását az Egyesült Államok kormányának említett ja­vaslatával kapcsolatban. A szovjet kormány véleménye sze­rint ez a javaslat nemcsak nem segít­heti elő Németország egyesítését és demokratikus össznémet kormány alakítását, valamint a Németország­gal való békeszerződés megkötését, hapern azt eredményezi, hogy Né­metország továbbra is nyugati és ke­leti részre széttagolva marad, to­vábbra is elhúzódik a békeszerződés megkötése. Ezzel egyidejűleg intéz­kedések történnek Nyugat-Németor- szág remilitarizálására, amelynek ve­szélyével feltétlenül számolniok kell Európa békeszerető népeinek, de kü­lönösen a szomszéd államoknak. Ha mindez Adenauer bonni kormányá­val folytatott összeegyeztetett tanács­kozás mellett történik — amint arról a július 15-i jegyzék szól — akkor ez csak végérvényesen megingathatja a német nép bizalmát az ilyen kor­mánnyal szemben, nem is beszélve Európa más népeiről. A szovjet kormány tekintet nélkül az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban feni kifejtett megfontolásokra, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hatalmak közösen megtárgyalják a német kérdést. Emellett reméli, hogy a német kérdés ilyen megvitatása le­hetővé teszi azoknak a megfelelő kérdéseknek mindenoldalú megvita­tását, amelyek Németország egysé­gének helyreállítására vonatkoznak és amelyek a német békeszerződés kérdésének megoldásával együtt hoz­zájárulnak majd az európai béke megszilárdításához. A szovjet kormány a kifejtettek­ből kiindulva javasolja: 1.. Tárgyalják meg a külügyminisz­terek tanácskozásán a fent kifejtet­tek figyelembevételével a nemzetkö­zi feszültség csökkentését szolgáló in­tézkedéseket. 2. Vitassák meg a tanácskozáson a német kérdést, beleértve Németor­szág egysége helyreállításának és a békeszerződés megkötésének problé­máját. Ami az osztrák szerződést illeti, a szovjet kormány e kérdéssel kapcso­latos álláspontját kifejtette az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormányához július 30-án in­tézett jegyzékében. Magától értető­dik, hogy a német probléma megol­dásában lehetséges sikerek elősegít- netlk az osztrák kérdés megoldását is. A szovjet kormány hasonló jegyzé­ket küld Anglia és Franciaország kormányának is. Az „Üj Kína“ hírügynökség különíudósitója Dulles szöuli látogatásáról Keszon. Kiang Nan, az „Uj Kí­na“ hírügynökség különtudósítója írja: John Foster Dulles kedden este megérkezett Szöulba. Hír szerint négy napig tanácskozik Li Szín Mannal, hogy amerikai—iiszinma- •nista „közös arcvoijatat’1 alakítsa­nak a közeljövőben megtartandó politikai értekezlet ügyében. Ugyanakkor híre jár, hogy Ste­vens amerikai hadseregügyi mi­niszter, aki elkísérte Dullest Dél- Koreába, magával vitte az Egye­sült Államok és Li Szín Man biz­tonsági szerződésének tervezetét. A szerződés kötelezi az Egyesült Ál­lamokat, hogy Li Szin Mar. segít­ségére siessenek. ha ..megtámad-, fák“ őt. ..Jogot“ ad továbbá az Egyesült Államoknak, hogy ameri­kai fegyveres erőket tartsanak Ko­reában mindaddig, amíg az Egye­sült Államok és Li Szin Man „köl­csönös biztonságát” veszély fényé-’ geti.* iSzon Yuin Ir, Li Szin Man had­ügyminisztere örvendezve jelentette ki, hogy a szerződés aláírásához semmiféle béhatőbíb tárgyalás nem szükséges, hangsúlyozta, hogy a szerződés feltételei 'kedvezőbbek, mint az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek, valamint az Egye­sült Államok és Japán „védelmi” szerződéseinek feltételei. Mindez Li Szin Man legnagyobb megelégedésére szolgál. Li Szin Man, bízva Duffles ke­gyeiben és védelmében, hír szerint úgynevezett „nem hátrálási vonal“ tervét dolgozta ki és várja hozzá Dulles jóváhagyását. A terv a kö­vetkezőket foglalja magáiban: 1. Korea teljes „egyesítését” kell létrehozni éspedig úgy, hogy Észak-Koreát Li Szín Man uralma alá helyezik. 2. Ha a politikai értekezlet nem tud ilyen „egyesítést“ elérni, ak­kor az értekezletnek véget kell vet­ni és az ENSZ fegyveres erőinek, vagyis az Egyesült Államok és „szövetségesei fegyveres erőinek — keli erőszakkal megvalósítaniuk az „egyesítést.“ Ha Dulles és LI Szin Man. ilyen terv alapján létesít „közös arcvo­nását", akkor a népekben önkényté- lenül felmerül a kérdés, őszintén óihajtják-e az Egyesült Államok a politikai értekezlet megtartását? Valóban szándékuk-e a koreai kér­dés békés rendezése? A koreai fegyverszünet kétéves és tizenhét napos tárgyalások után jött létre. Elérése után mindössze nyolc nappal Dulles sebtében Szö­ulba: rohan. Intő figyelmeztetés ez a világ békeszerető népei számára, hogy fokozzák éberségüket és még 'keményebben küzdjenek a koreai kérdés békés rendezéséért. ünnepélyesen megnyitották a Szinmak-Kesion közötti vasútvonalat Keszon (Uj Kína). A Szöul—Szi- nuizsu útvonalon hétfőn hivatalosan átadták a forgalomnak a Szinmak­18 órakor futott be Szinmakból Ke- szonba. Az ünnepségen Kim Hoj ír, a Ko­Keszon közötti vasútvonalat. Az át- ] reai Népi Demokratikus Köztársaság adási ünnepség Hanpo vasútállomá- ^útügyi minisztere mondott beszé­. .......... ... ( üer es zászlót adományozott a kínai S zinmak és Keszon között fél­úton folyt le. Az első vonat hétfőn f nak. népi önkéntesek vasutas alakulatai­EGÉSZ BULGÁRIÁBAN BEFEJEZTÉK AZ ARATÁST SzóíiJ (MTI). A bolgár földműve­lésügyi minisztérium jelentése sze­rint az egész ország területén befe­jezték az aratást. A cséplési és tarló- hántási munkálatok időben való el­végzésére indított munkaverseny eredményeképpen a cséplési munká­latokat 43 százalékban, a tarlóhán­tást pedig 58.9 százalékban teljesítet­ték eddig országos viszonylatban. Á. N. Abramovot a Szovjetunió izraeli köveiévé nevezték ki Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Alekszandr Nyikityics Abramovot a Szovjetunió rendkívüli és meghatal­mazott követévé .nevezte ki Izrael államba. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK CHICAGO Anglia az elmúlt' napokban «barát­sági» szerződést kötött Líbiával. A szerződés katonai támaszpontokat biztosít Angliának anyagi «segély» éllenében. A «Chicago Tribune» című ameri­kai lap igen bosszankodik a szerző­dés megkötése miatt. «Meglep ben­nünket az a könnyedség, amellyel Nagy-Britannia katonai engedmé­nyekhez jut potom áron, amikor a washingtoni nagy elmék kényszerít­ve érzik magukat borsos ár fizetésé­re kevesebb ellenszolgáltatásért» — kesereg a lap. A lap szerint ez a szerződés jelen­téktelen összegért biztosítja Anglia számára a líbiai katonai támaszpon­tok fenntartásának jogát. A lap szerint Anglia a Szuezi-csa- torna övezet kiürítése esetén katonai erőket tarthat Líbiában. «Libiában a britek elég közel lesznek Szuezhez abból a szempontból, hogy sietve visszatérjenek oda». LONDON Delhiből keltezett jelentés szerimt augusztus 3-án a «Press Trust of India» nevű hatalmas indiai hírügy­nökség több mint ezer dolgozója tün­tetést rendezett munkabéremelési kö­vetelésének támogatására. A hírügy­nökség dolgozói vörös karszalaggal jelentek meg munkahelyükön. A kar­szalagon ilyen felírás volt olvasható: «A ,Press Trust of India“ régóta ki­zsákmányolt dolgozói igazságos mun­kabért követelnek». HELSINKI Helsinkiben kibővített teljes ülést tartott a Finn Kommunista Pái't Központi Bizottsága. A teljes ülés meghallgatta és megvitatta Villa Pessi beszámolóját az ország gazda­sági és politikai helyzetéről és a párt feladatairól. Vilié Pessi megállapította, hogy Finnországban gazdasági válság van és ezzel a válsággal kapcsolatban a reakció támad. A reakció az ország politikáját a burzsoáziának előnyös, még reakciósabb útra akarja terelni. Vilié Pessi számos példát idézett arra vonatkozóan, hogy a finn dol­gozók tömegesen megmozdulnak kö- , vetéléseik érdekében. E megmozdu­lások révén a vállalatoknál a szaka- dárok tevékenysége ellenére . létre­jött a munkásokba falun pedig a parasztok közös frontja. Az egység­front segítségével — jelentette ki Pessi —: vissza lehet verni a nagy­tőkének a dolgozók ellen irányuló támadását és ki lehet harcolni a dol­gozók helyzetének megjavítását. RÓMA A CGIL emlékiratot intézett vala­mennyi párt és parlamenti pártcso­port vezetőségéhez és számos köz­életi személyiséghez. A CGIL emlék­iratában konkrét javaslatokat tesz az olasz ipar válságos helyzetének megoldására. Az emlékirat a többi között a következő javaslatokat tar­talmazza: Olyan egységes állami intézmény létrehozása, amely irányítaná mind­azokat az üzemeket, amelyek rész­ben vagy egészben állami tulajdon­ban vannak. Nemzetközi téren lépéseket kell tenni arra. hogy megvédjék az olasz kohó- és gépipart a Schuman-terv káros hatásaitól. * * * A «l’Unita» jelentése szerint győ­zelemmel végződött az olasz olajipar 30 ezer dolgozójának harca az új kollektív szerződés megkötéséért. A szerződés aláírása meghiúsította a nagy amerikai olajtársaságok kísér­leteit. Ezek rá akarták kényszeríteni olaszországi vállalataikra az Ameri­kában szokásos szerződéseket, ame­lyek követelik a dolgozóktól, hogy mondjanak le szakszervezeti képvi­seletükről. Trespidi, az olajipari munkások szakszervezetének titkára kijelentette, hogy a harc a szerződés megújításáért mindenekelőtt a dol­gozók egységének megbontására irá­nyuló kísérletek ellen folyt és azért, hogy az Olaszországban garázdálko­dó külföldi tőkét kényszerítsék az olasz alkotmány alapelveinek, vala­mint az olasz szakszervezeti jogok­nak a tiszteletbentartására. Az új kollektív szerződés előírja a munka­bér emelését.

Next

/
Thumbnails
Contents