Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-26 / 174. szám

2 SOMOGYI NÉPLAF V, M. Molotov fogadta N. Bischolíot, Ausztria moszkvai nagykövetét Moszkva. (TASZSZ) V. M. Mo- Szovjetunióban, abból az alkaiom- lotov, a Szovjetunió külügymi-j ból, hogy a nagykövet a közeljö- nisztere július 24-én fogadta N. ] vőben átnyújtja megbizólevelét a Bischof főt, Ausztria rendkívüli és. Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­meghatalmazott nagykövetét a I nöksége Elnökének. Végeiért az angol alsóház külpolitikai vitája London. (TASZSZ.) Az angol alsóháziban szavazási nélkül végét­ért a külpolitikai vita. A vitában .felszólaló munkáspárti parlamenti tagok többsége fcrélta, a washing­toni értekezlet után közzétett köz­leményt és megállapította, hogy az lépée visszafelé'- a Churchill által .május lil-em javasolt kormányfői értekezlettől. A hivatalos parlamenti közlöny szerint a munkáspárti Arthur Bottomley rámutatott a fasizmus németországi feltámadásának ve­szélyére és kijelentette: Bizonyos mértékig aggasztó, hogy Japán és Németország kérdésének eldöntését ilyen vagy olyan mértékben az Egyesült Államokra bízzák." A konzervatív Elliot beismerte, ■hogy Churchill kezdeményezését nem támogatták: a washingtoni ér­tekezleten. A munkáspárti Ernest Davies aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy'az angol • kormány -- amennyiben élőre kötelezi magát. hogy csak olyan feltétellel hajlandó beleegyezni Németország egyesíté­sébe. ha Németországot bekapcsol­ják az „európái1 védelmi közösség­be". vagy az északatlanti tömbbe — kudarcra kárhoztatja a négy külügyminiszter értekezletét. A munkáspárti Paggiter köve­telte a négyhatalmi megbeszélése­ket minden előzetes feltétel nélkül és nagyobb megértést követelt az iránt, "..mit kell éreznie Oroszor­szágnak’1. A munkáspárti Mallaliew kije­lentette, hogy a washingtoni érte­kezletről szóló közlemény egyértel­mű egy olyan nyilatkozattal, hogy „nemi akarunk! tárgyalásokat". Mallaliew hozzátette; ^Vélemé­nyem szerint az egyszerű emberek világszerte azt akarják, hogy a két egymással szembenálló tömb a leg­magasabb szinvonalon találkozzék: az egyszerű emberek úgy vélik, hogy ha ezt sikerül megszervezni, a béke lehetséges lesz’1. A Francia Kommunista Párt Poliiikai Bizottságának határozata A Világifjúsági Találkozó előtt Peíru Groza üzenete a III. Világifjúsági Kongresszus részvevőihez Bukarest (Agerpreá). Petru Groza, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke üzenetet intézett a III. Világ- ifjúsági Kongresszus részvevőihez. Néhány nap múlva hazánknak, a Román Népköztársaságnak fővárosa vendégül látja a III. Világifjúsági Kongresszust — mondja az üzenet. - -■. Az a tény. hogy annyi ország if­júságának képviselői a mi fővárosun­kat. Bukarestet választották találko­zóhelyül, nagy megtiszteltetés szá­munkra. A román nép szívvel-lélek- kel támogatja a béke ügyét és a né­pek barátságát. Szeretettel vár ben­neteket, hogy megismerkedjék ve­letek és rajtatok keresztül jobban megismerje népeiteket, amely két­ségtelenül szintén gyűlöli a háborút és boldog jövőt óhajt ifjúsága szá­mára. A különféle nemzetiségű és fajú, különböző politikai meggyőződésű és hitfelekezetű ifjak között a Kon­gresszus és a IV. VIT idején kötött barátság szálai erős sorompót állíta­nak majd azok elé, akik el akarják rabolni az ifjúságtól az örömet, azok elé, hkik új háborúban egymás ellen akarják uszítani az ifjú nemzedéket. Meleg üdvözletemet küldöm nek­tek. akik az egész világ ifjúságának küldötteiként érkeztek és teljes si­kert kívánok a béke és a boldog jö­vő elérése érdekében kifejtett tö­rekvéseitekhez. VoJiot-Curie üzenete a VIT részvevőihez Frédéric Joliot-Curie, a Béke-Vi- lágtanács elnöke üzenetet küldött a IV. Világifjúsági Találkozó részve­vőihez. Az üzenetben Joliot-Curie sok sikert kíván a IV. VIT-nek. Újabb küldöttségek érkeztek Bukarestbe Párizs. (TASZSZ). A „1‘Humani- té‘‘ közli a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának hatá­rozatát, amely i egyrészt kiemeli a béke-, a demokrácia és a szoicaliz- müs' táborának sikereit, másrészt rámutat a kapitalizmus általános válságának fokozódására és az imperialista tábor, országai közötti ellentétek kiéleződésére. A határo­zat hangsúlyozza, hogy a Francia Magdeburg. (ADN) A magde- burgi járásbíróság hatévi fegyház­ra és vagyőnáhMk elkobzására ítél­te Erich Blancke volt gyárost. A fasiszta provokátor június .17-én úgy gondolta, hogy „elérkezett az órája“'. Blancke június 17-én el­szánt, csirkéfögók kíséretében be­hatolt a népi rendőrségre és a magdeburgi börtönbe. A bandi­ták megkísérelték, a. .börtönben lé­vő bűnözők kiszabadítását. Blan- cke gyalázkodó szavakkal szidal­mazta a Német Demokratikus Köztársaság kormányát. Kommunista Párt Poétikai Bi­zottsága teljes mértékben egyetért a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottságával, amely újabb nagy szolgálatot tett a nemzetközi munkásmozgalom ügyének azzal, hogy leleplezte Be- riját, a nemzetközi imperializmus ügynökét és megakadályozta őt káros tevékenységének folytatá­sában. Erich Blancke. mint az első világháború volt tartalékos tiszt­je, Stahlhelmben közreműkö­dött a második világháború elő­készítésében. 1951 óta terjesztette a „szabad jogászok munkaközös­sége* ‘ nevű nyugatberlini terroris­ta központ uszító iratait. Amidőn fiát 1953 januárjában a Német Demokratikus Köztársaság bizton­sági szervei letartóztatták, Blancke Nyugat-Berlinbe ment és felaján­lotta szolgálatait a terrorszerve­zetnek. 'Szerdán újabb küldöttségek érkez­tek Bukarestbe a Világifjúsági Kon­gresszusra és a VIT-re. Az érkezők j között amerikai, kanadai, ausztráliai. [ újgélandi, chilei, északafrikai, ar­gentínai, braziliái, transzjordániaig libanoni, szíriai. bolíviai és olasz küldöttek vannak. Az olasz hatóságok szabotálni akarják az olasz fiatalok részvételét a VIT-en-Terr acini kommunista szenátor ti “lakozott az olasz külügyminiszté­riumban az ellen, hogy az illetékes kormányhatóságok szabotálják az if­júságnak a IV. VÍT-en való részvé­telét. Ez különösen megnyilvánul ab­ban, hogy rendkívül hosszadalmasan járnak e! az útlevelek kiadásánál, vagy pedig kereken visszautasítják az útlevél kiadását. tn Előadás Argentínában a szovjet színművészeiről Buonos-Aires. (TASZSZ.) Az ar­gentin-szovjet kultúrkapcsolatpk in­tézete előadást rendezett a szovjet színművészeiről. Az előadást Leo­nidas Barletta, a buenos-airesi nemzeti színház igazgatója tartotta, aki az idén a Szovjetunióiban járt és megismer fedett a szovjet szín­házak munkájával. ítélet a Német Demokralil<us Köztársaságban egy fasiszta provokátor ellen Vasárnap, *953 július 26, A mimisstertanáes határozata a dolgozó 'parasztságnak nyújtandó adókedvezményekről A minisztertanács a dolgozó pa­rasztság fokozottabb megsegítése érdekében határozatot hozott a mezőgazdasági lakosságnak nyúj­tandó adókedvezményről. A határozat értelmében törölni kell a termelőszövetkezetek, vala­mint termelőszövetkezeti csopor­tok tagjainak az 1952. évi decem­ber 31-én fennálló összes adóhát­ralékát és nyilvántartott megvál­tási árelőleget (beleértve az 1953, évre kivetett árelőleget is), ha a termelési év befejezése után to­vábbra is termelőszövetkezeti tag­ként gazdálkodnak és az 1953. év­re kivetett adóikat év végéig meg­fizetik. Az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok 1952. évi december hó 31- én fennálló adóhátralékának öt­ven százalékát törölni kell. ha a folyó évi esedékes adójuk mellett a hátralék másik ötven százalékát december 31-ig megfizetik. Megválasztották a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökét A Népköztársaság Elnöki Tana-1 gyár Népköztársaság Legfelsőbb csa Molnár Erik elvtársat a Ma-' Bírósága elnökévé megválasztotta. Az alkotmányban foglalt alapel­vek megvalósítása, valamint a tör­vényesség fokozottabb érvényesíté­se érdekében a minisztertanács az alábbiakat határozza: 1. A rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) intézménye megszűnik és az erre vonatkozó jogszabályok 'hatályúidat vesztik. 2. A minisztertanácsi utasítja a belügyminisztert, hogy a rendőr- hatósági őrizet alá helyezéseket (iritoriiálásokat)' legkésőbb az 19S3, évi- október hó 31 napjáig oldja fel és az ■ internálótáborokat szün­tesse meg. •3. A minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy a jelen mi­nisztertanácsi határozat kihirdeté­séig elrendelt kitiltásokat (kitelepí­téseket) ' ugyancsak október hó 31 napjáig oldja fel. 4. Ez a határozat nem érinti, az egyes városodban (községekben) való letelepedés engedélyihez köté­séről szóló jogszabályok hatályát Az egyes városokban (községekben) való letelepedési engedélyhez köté­séről szóló jogszabályok azokra is alkalmazandók, akikkel szemben a kitiltást a jelen határozat értelmé­ben fel kell oldani. AZ ALBÁN KORMÁNY ÁTSZERVEZÉSE Tirana. (TASZSZ.) Az „Albán Távirati Iroda" jelentést közöl az Albán Munkáspárt Központi Bi­zottsága plénumának, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsá­nak és az Albán Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának július 23-i együttes ülésén hozott határöza-! tokról. Az, államapparátus központi ad- j minisztratív szerveinek egyszerű- j sítése, kevésbbé költségessé tétele, j az operatív és közvetlen vezetési! lehetőségek további megjavítása céljából határozatot hoztak a mi­nisztertanács elnökségének meg­szüntetéséről és számos miniszté­rium összevonásáról. Az állam- igazgatás munkáját tíz miniszté­rium között osztották fel. Ezenkívül a minisztertanács mellett állami tervbizottság és állami ellenőrző bizottság alakult. Az utóbbit az állami ellenőrzési minisztérium. helyett hozták létre. Növekszik Jugoszlávia államadóssága Bukarest. Hónapról -hónapr a, év- rő'-évre emelkedik Jugoszlávia ál­lamadóssága — írja a ..Bőd Zasta- vom Interriaaionaüklmia’'. a jugo­szláv forradalmi emigránsok Bu­karestben megjelenő lapja. Jugoszlávia álfeimadóssága jelen­leg, a legutóbbi, az amerikai kon­gresszus képviseloházátó: júniusban kapott kétszáztizenhatmillió loilenc- százhatezer dollár ösezegű kölcsön­nel együtt egymiUiár.dl háromszáz­millió dollárra emelkedett. Jugoszlávia minden, egyes lakosa, beleértve a csecsemőket is. sze- mély-szerint nyolcvan dollárral, il­letve minitegy huszonötezer dinár­ral tartozik a külföldieknek. NEMZETKÖZI SZEMLE ____„____ • 1 t ______<flö_________________________________ A WASHINGTONI ÉRTEKEZLET ÉS AMI AZ IMPERIALISTA „EGYSÉGFRONT“ MÖGÖTT ÁLL Július 14-én végei ért Washington­ban BidauH francia külügyminiszter, Lord Salisbury brit kiilügyminiszter- heiycítes és Dulles amerikai külügy­miniszter öt napig tartó tanácskozá­sa. A «-Pravda» július 23-i számának «Miről tanúskodik a washingtoni ér­tekezlet?» című vezércikke megálla­pítja, hogy «a három miniszter érte­kezlete nem vitte előbbre a nemzet­közi viszonyok egyetlen égető kér­dését sem». Ez a tanácskozás nem is szolgálhatta a béke ügyét, mivel a washingtoni értekezlet szervezői a hitiégháíjprű fokozására irányuló im­perialista egységfront kialakítását tűzték ki célként a három külügy- Kihiínztcr találkozója elé, A washingtoni értekezlet eredmé­nyeit kommentáló nyugati saitóhan- •fcokÍMil azonban máris világosan ki­tűnik: az imperialista tábort mar­cangoló mély ellentéteken hajótörést szenvedett az amerikai háborús kö­röknek az a kísérlete, hogy ezen az értekezleten szilárd, szovjetellenes «nyugati egységfrontot» hozzanak léire. Noha Salisbury és Bidault — Dul­les nyomására — úgyszólván minden ; lényeges kérdésben beadta derekát, Nagy-Briíannia továbbra is tartóz­kodó álláspontot foglal el az európai hadsereggel szemben és a három nyugati hatalom egyáltalán nincs egységes véleményen a Kínával szemben követendő politika tekinte­tében. Távolról sem sikerült felszá­molni azokat a mély ellentéteket, amelyek az indokínai kérdésben je­lentkeztek a francia gyarmatosítók és az őket kiszorítani igyekvő ame­rikai imperialisták között. Mélyre­ható nézeteltérések voltak az Egye­sült Államok és partnerei között a négyhatalmi tárgyalások megtartásá­nak ügyében is. Nem volt tehát a három külügyminiszter értekezleté­nek egyetlen, fontosabb napirendi pontja sem, amelyet ne a szembetűnő imperialista ellentétek jegyében vi­tattak volna meg. Már Churchill angol miniszterel­nök ismert beszéde is teljesen vilá­gossá tette, hogy az Egyesült Álla­mok és egyik legfontosabb európai partnere, Anglia között komoly né­zeteltérések vannak a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Nem sok­kal e beszéd elhangzása után röp­pentették fel Washingtonban — ahol ellenségesen fogadták Churchillnek az előzetes feltételek nélküli négy­hatalmi találkozóra vonatkozó ja­vaslatát — a bermudai háromhaíalmi értekezlet gondolatát. Ennek nyil­vánvaló célja az volt, hogy megkísé­reljék elsimítani a nyugati hatalmak közt fennálló ellentéteket és «egység­frontot» kovácsoljanak ki a Szovjet­unióval szemben. Noha a bermudai értekezletet az amerikai kormány kezdeményezte, Washingtonban még­is megkönnyebbüléssel fogadták az értekezletnek újabb, bizonytalan idő­re történő elhalasztásáról szóló hírt. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata azokban a megnöve­kedett nézeteltérésekben rejlik, amik miatt az amerikai vezető körük nem látták biztosítottnak, hogy a kor­mányfők találkozása útján sikerül nekik valamiféle «egységet» kierő­szakolni. Ezért javasolták a kor­mányfők értekezlete helyett a há­rom külügyminiszter összehívását és a nyugati partnerek közti vitás kér­dések tisztázása szempontjából sok­kal korlátozottabb célokat tűztek a tanácskozások elé. Ilyen mesterkedések után angol részről nyílt bizalmatlanság előzte meg a washingtoni értekezlettel kap­csolatos amerikai terveket. A «Sun­day Times» című angol konzervatív lap rámutatott, hogy «ez nem az egyenlő felek értekezlete lesz és hogy az otthonülő házigazda követ­kezetesen faggatni fogja a hozzá ér­kező két ügyfelét». A félhivatalos és konzervatív an­gol és francia politikai körülinek e jogos bizabvHÜ ans ágár az értekezlet lefolyása teljes mértékben igazolta. Dulles ugyanis minden rendelkezé­sére álló eszközt felhasznált — az ígérgetéstől kezdve a zsarolásig, — hogy Angliát és Franciaországot te­vékeny részvételre bírja a demokra­tikus tábor ellen irányuló amerikai provokációs kalandokba, amelyek — a népek egységesen megnyilvánuló akaratával szöges ellentétben — a nemzetközi feszültség fokozását cé-j ország mielőbbi ’megteremtését tart- lozzák. 1 ja szem előtt, hanem éppen elienke­Külónösen erős nyomást fejlett ki jzeleg,. egyenesen arra h'ányul, hogy Dulles angol és francia kollégáira j még a nyugatnémetországi váfasztá- ann&k érdekében, hogy ejtsék el a! sok időpontja előtt segítse kihúzni négyhatalmi találkozó összehívására J Adenauer szekerét a kátyúból, amibe vonatkozó követelésüket. Noha ebben j kalandor háborús politikája miatt a kérdésijén — mint a «Reuter» jutott. washingtoni jelentése megállapította — «nyilvánvaló nézeteltérések áll­nak fenn» az Egyesült Államok és partnerei között, Duilesnek bizonyod mértékig itt is sikerült elérnie cél­ját. Amint a «Pravda» vezércikke mondja: «Anglia és Franciaország képviselői az Egyesült Államok nyo­másának hatására visszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondolatától, s ez egy lépés vissza­felé ahhoz a javaslathoz képest, ame- Jvet azelőtt Churchill terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Franciaország közvéleménye». Emel­lett a «Pravda» vezércikke megái’ pítja, hogy «ez a közlemény kísér­letet tesz a négyhatalmi értekezlet feladatainak zsugorítására, az érte­kezletet csupán nehány Németországé ra és Ausztriára vonatkozó kérdésre korlátozza». Fz szintén visszalépést jelent Churchill javaslatához ké­pest. Az értekezletről kiadott záróköz- lemény minden megállapítása azt bi­zonyítja, hogy z-rak szerzői figyel­men kívül hagy :’, a békére vágyó; Kudarcra van kárhoztatva azonban a washingtoni záróközlemérsy meg­szövegezésének az a terve, hogy ily- mődon csúfot űznek a népek őszinte békevágyából, Angliában és Francia- országban hatalmas felháborodás fo­gadta a három külügyminiszter «si­ralmas döntését», amely — mint a londoni «Daily Mirror» írja — «kancsal. egyodalúan beállított ta­lálkozót» helyez kilátásba és «amely­nek feltételeit előre megszabták az egymással összecimboráló nyugati hatalmak». «4 washingtoni konferencia — ál­lapítja meg ezekután joggal az «Eve­ning Standard» című konzervatív angol lan — semmivel sem erősítet­te a világ reményét a tartós békét illetően. Remélni kell, hogy a közle­mény nem e.z utolsó szó; hogv az a nyugati nolitika tévedését jelzi, s nem pedig annak sírfelirata». Egészen bizonyos, hogy a béke kér­désében az utolsó szót a népek mond­ják ki, s a népek mind hatalmasab­ban megnyilvánuló békeakarata szét- I Zúzhatja a háborús politika fovább­emberiség legégetőbb követe!ését, a ....................... nemzetközi feszültség enyhítésének i folytatásait célzó imperialists «egy- problémáját Ebben a torz felfogás- ságírontekat». Ezt a tényt még az ban született meg az a .Tavaslat is, újabb provokációs kalandok tervét amely a négy hatalom külügyminisz- amerikai imperialista kis­tereinek találkozóját irányozza elő. .. . . , Az erre vonatkozó javaslat távolról főknek is tudomása, kell venmok sem az egységes, békeszerető Német- előbb, vagy utóbb.

Next

/
Thumbnails
Contents