Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-14 / 163. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1953 július 14. A BUDAPESTI PÁRT AKTÍVA-ÉRTEKEZLET Nagy Imre elvtárs felszólalása Elvtársak! Rákosi elvtárs beszámolója, amely- lyel teljes mértékben egyetértek, vi­lágos választ ad mindazokra a kér­désekre, amelyek pártunk Központi Vezetőségének határozatával kap­csolatban párttagságunk körében felmerülte#. ' Pártunk Központi Vezetőségének határozata, az a változás, amely gaz­daságpolitikánkban történt, a dolgo­zó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának, valamint szociá­lis és kulturális szükségletei foko­zottabb kielégítésének nagyszerű cél­kitűzéseit szolgálja. Ázt, hogy a szo­cialista iparosítás útján úgy halad­junk előre a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép, elsősorban a szo­cialista építés derékhada, a munkás- osztály életszínvonalának szüntelen javulásával járjon, hogy valóban ér­vényre jusson az a jelszó, hogy a legfőbb érték az ember. Ez a gaz­daságpolitika szorosabbra fűzi kap­csolatainkat a néppel, a munkásosz­tállyal, növeli a párt befolyását és erejét. Ez a gazdaságpolitika, amely­nek útjait Központi Vezetőségünk határozata jelölte ki, pártunk és or­szágunk erejének kiapadhatatlan for­rása. A Központi Vezetőség határozata megvetette alapjait az igazi kollek­tív pártvezetésnek, nagy lépést tett előre a bírálat és önbírálat bolsevik módszereinek kifejlesztése, a belső pártdemokrácia érvényesülése terén is. A Központi Vezetőség határozata megszilárdította a pártvezetés egysé­gét, amelybe nem verhet éket sem belső, sem külső ellenség, amely szi­lárdabb, mint valaha és amelyre job­ban vigyázunk, mint a szemünk fé­nyére. (Hosszantartó, ielkes taps.) A Központi Vezetőség határozata világosan kijelölte számunkra azo­kat az elveket, amelyek a hibák ki­küszöbölésével lehetővé teszik széles fronton az egész dolgozó néppel való előrenyomulást a szocializmus felé. A Központi Vezetőség határozatá­nak nagy jelentősége van párttagsá­gunk ideológiai egységének kiková­csolása terén is, mert fejlődésünk je­lenlegi szakaszára világosan kijelöl­te a marxizmus-leninizmus tanítá­sainak a mi viszonyainkra, való al­kalmazását. A határozat elmélyült, alapos feldolgozása eloszlat minden kételyt atekintetben, hogy előre me­gyünk-e, vagy visszafelé, hogy gaz­daságpolitikánk nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus számára rakja le az alapokat. A Központi Vezetőség határozata az eddiginél sokkal szélesebb ala­pokra fekteti a munkás-paraszt szö­vetséget, megszilárdítja a középpa­rasztsághoz való viszonyunkat és ez­zel biztosabb alapra helyezi népi de­mokratikus rendszerünket. A Központi Vezetőség határozata iránytű a kormány számára, amely­nek ma egy hete a parlamentben is­mertetett programmja, irányelveiben és gyakorlati megvalósításában egy­aránt, pártunk Központi Vezetőségé­nek határozatán nyugszik. Pártunk hatalmas, legyőzhetetlen erejének megingathatatlan, szilárd alapját a pártszerű kollektív vezetés, a mun­kásosztállyal való összeforrottság, a dolgozó nép széles tömegeivél való legszorosabb kapcsolat és a marxiz­mus-leninizmus tanításai képezik. Ezzel magyarázható, hogy pártunk a legviharosabb időben is szilárdan megállta a helyét, kitűzött célját mindig megvalósította, népünket, munkásosztályunkkal az élen, győze­lemről győzelemre vezette. Nem fér hozzá kétség, hogy a most előttünk álló hatalmas feladatokat is siker­rel megoldjuk. Elvtársak! Annak, hogy pártunk az új fel­adatokat is győzelemre viszi, legbiz­tosabb záloga azok a nagyszerű eredmények, azok a ragyogó sikerek, amiket pártunk immár harmincöt esztendős fennállása alatt kivívott. A Horthy-reakció és a fasizmus sötét esztendeiben, áldozatos harcok­ban a munkásosztály élén, a mi di­cső pártunk mutatta népünknek a felszabadulás útját. A mi pártunk volt az, amely összeforrva a néppel, hős munkásosztályunk élén megdön­tötte a kizsákmányoló úri osztályok uralmát és minden hatalmat a dol­gozó nép kezébe tett. A nagybirtok- rendszert pártunk irányításával zúz­tuk szét, és fordítottuk ki sarkaiból a régi feudális, burzsoá Magyarorszá­got. A népnyúzó nagytőkések kisajá­tításával, a gyárak, a bankok és a riagykereskedelem államosításával a kapitalizmusra megsemmisítő csa­pást mértünk országunkban. Ki szabta meg a feladatot, ki irányítot­ta a harcot, ki vitte győzelemre dol­gozó népünket a kapitalizmus ellen? A mi pártunk. Elsöpörve a nép el­lenségeit, a mi pártunk harcai nyo­mán lett valóban miénk az ofszág, amelyet magunknak építünk. A bű­nös fasiszta háborúban összeomlott ország romjain pártunk bontakoztat­ta ki munkásosztályunk, egész dol­gozd népünk alkotó erőit, tűzte ki az ország újjáépítésének nagyszerű fel­adatát. A párt öntött erőt és önbi­zalmat dolgozó népünkbe. A hábo­rút követő gazdasági romlás és in­fláció nyomorúságából a párt vezette rá az országot a gazdasági felemel­kedés, a jobb élet útjára, melyen ha­ladva elűztük népünktől a munka- nélküliség rémét és vele a sötét ke­nyérgondot. A munkát tettük meg új, épülő társadalmunk szilárd alap- ja. vél Átmeneti nehézségek vagy hibák néha elhalványítják nagyszerű vív­mányainkat, pedig mennyi munka, mennyi fáradság és verejték, meny­nyi érték van ezekben a nagyszerű alkotásokban, amelyek mind-mind a dolgozó népé. Jobban meg kell be­csülnünk elért eredményeinket, an­nál is inkább, mert enélkül a hibák felismerése és helyrehozása sem haladhat jó úton. Elvtársak! Alig egy hete ismertettük az or­szág színe előtt gazdaságpolitikánk célkitűzéseit és azokat a rendszabá­lyokat, amiket Központi Vezetősé­günk határozata kijelölt ég végre­hajtásukra máris megtörténtek az intézkedések. Kétszer ad, ki gyorsan ad, mondja a közmondás. És pártunk Politikai Bizottságának határozatai alapján a minisztertanács már ki­adta a rendeletet a begyűjtési hát­ralékok miatt a parasztságra és ter­melőszövetkezetekre kivetett kárté­rítések eltörlésére, a termelőszövet­kezetek esedékessé vált adósságai­nak csökkentésére, az ingyenes ál­latorvosi szolgálat bevezetésére. Megjelent a beadási hátralékok tör­lésére vonatkozó rendelkezés, amely­nek értelmében mindazoknak — le­gyenek egyénileg dolgozó parasztok vagy termelőszövetkezetek — akik folyó évi beadásukat teljesítik, be­adási hátralékukat törölni kell. Holnap megjelenik a rendelet, amely a termelőszövetkezetek, vala­mint az I., II. és III. típusú termelő­szövetkezeti csoportok és tagjaik be­adási kötelezettségét minden beadás­ra előírt terméknél 10 százalékkal csökkenti azzal, hogy aki a szövet­kezetből kilép, a kedvezményt visz- szatéríteni tartozik. Ez a kedvezmény azonnal hatályba lép és nagy segít­séget jelent a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödéséhez, termelé­sük fejlesztéséhez és tagjaik jólété­nek emeléséhez. A már kiadott rendelkezésekkel egyidejűleg a minisztertanács utasí­totta a földművelésügyi minisztert, hogy az önkéntesség elvének szigorú betartása érdekében dolgozza ki és két héten belül terjessze a minisz­tertanács elé a gazdasági év végén, októberben, a termelőszövetkezetek­ből való kilépést szabályozó rende­lettervezetet, amely pontosan és részletesen körülírja a kilépés fel­tételeit és módozatait. Az igazságügyminiszter is utasítást kapott a minisztertanácstól, hogy sürgősen dolgozzon ki törvényjavas­latot az amnesztiára, továbbá ké­szítse el az internálás intézményének megszüntetésére vonatkozó jogsza­bályt és a kitelepítettek letelepedését szabályozó végrehajtási utasítást az­zal, hogy a minisztertanács még jú­lius hóban kiadhassa a megfelelő utasításokat és hozzákezdhessen azok gyakorlati végrehajtásához. A kormány és a párt tehát nem késlekedik. Egymást követik az in­tézkedések, amelyek pontosan meg­határozzák a rendszabályok végre­hajtását, azok idejét és módját. Min­den intézkedés és rendszabály gya­korlati megvalósításánál ezekhez az utasításokhoz kell tartania magát mindenkinek, úgy egyénileg dolgozó parasztságunknak, mint termelőszö­vetkezeteink tagságának, úgy a ku- lákoknak, mint a kitelepítetteknek. Ezeknek az utasításoknak az alap­ján hajtják végre a kormány által meghatározott rendszabályokat ha­tóságaink, igazságügyi szerveink, rendőrségünk és hejyi tanácsaink. Az ellenség megpróbál ezzel szem­ben türelmetlenséget szítani, arra igyekszik rávenni nem egy helyen a termelőszövetkezetek tagjait, hogy nem októberben, nem a gazdasági év végén, hanem most lépjenek ki a ’szövetkezetből. Megfeledkeznek ar­ról, hogy ebben az országban törvé­nyes rend van és az történik, amit a nép érdekében a párt és a kor­mány akar és nem az, amit az el­lenség diktálni szeretne. (Hosszan­tartó taps.) Az ellenség uszításának nem sok foganatja van, de aki felül neki, rá­fizet. Minden termelőszövetkezeti tag nagyon jól tudja, hogy a kilépésnek megvannak a szabályai és törvényes előírásai. Csakis ezek betartásával és nem önkényesen lehet eljárni. A kormány sem tűri az ilyenfajta ön­kényeskedést, amely megkárosítja úgy a népgazdaságot, mint a terme­lőszövetkezetek tagságát. Százak ér­dekeit nem engedhetjük odadobni néhány ember türelmetlenségének, önkényeskedésének. Egyéni parasztságunk felé ma egy hete a parlamentben kifejtettük, mi­lyen messzemenő intézkedésekkel kí­vánjuk elősegíteni a mezőgazdasági termelést, hogy messzemenően növel­ni kívánjuk a beruházásokat és azt a segítséget, amit agrotechnikai esz­közökben, műtrágyákban, vetőmag­ban, hitelekben kívánunk számára biztosítani. Ezt az ígéretünket vál­tozatlanul tartjuk és be is váltjuk, amire egyénileg dolgozó parasztsá­gunknak nem kell soká várnia. Ez azönban egyáltalán nem jelenti, azt, hogy a termelőszövetkezeteket elhanyagoljuk. Ellenkezőleg. Az ed­diginél sokkal fokozottabb gondot fordítunk rájuk. Az a célunk, és ezt el is fogjuk érni, hogy a termelőszö­vetkezetek bőtermő, jól jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legye­nek, amelyek boldog és gondtalan életet teremtenek tagjaiknak. Az ál­lamnak minden eszköze megvan ah­hoz, hogy ezt biztosítsa. A beadási kötelezettség 10 százalékos csökken­tése, amit már elrendelt a kormány, továbbá a kártérítések és lejárt adós­ságok, valamint a beadási hátralékok törlése mutatják, hogy a kormány messzemenően felkarolja a szövetke­zeteket, nem is beszélve azokról a nagy kölcsönökről és beruházások­ról, amelyekkel eddig is, de ezután még inkább hozzájárul gazdálkodá­suk fejlesztéséhez, tagságuk boldo­gulásához. Annál is inkább, mert a párt és. a kormány változatlanul to­vábbra is azon az állásponton van, hogy a parasztság felemelkedésének, a szocializmus építésének a szövet­kezeti gazdálkodás az egyetlen jár­ható útja. (Taps.) Elvtársak! Mindazok a célok, amiket gazda­ságpolitikánkban magunk elé tűz­tünk, népünk, hazánk javát szolgál­ják. Ez a magyarázata annak, hogy bejelentett rendszabályainkat a la­kosság országszerte nagy örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta. Most már a kormányon a sor gondoskodni arról, hogy intézkedéseink, rendele- teink jótékony hatását és kézzelfog­ható eredményeit dolgozó népünk minél előbb tapasztalhassa életviszo­nyainak jelentős megj avulásában. Munkásosztályunknak, parasztsá­gunknak, értelmiségünknek, az egész országnak látnia és éreznie kell, hogy helyzetében mélyreható változást hoznak a párt és a kor­mány intézkedései. A jó terméskilá­tások kedvező alapot teremtenek in­tézkedéseink eredményes végrehaj­tásához. Hogy azonban ez valóban így is legyen, a falun minden erőt az aratásra kell összpontosítani. Az idén rég nem látott jó termést taka­rítunk be kenyér- és takarmányga­bonából egyaránt. A felszabadulás óta nem volt ilyen jó gabonatermés az országban. Mindennél fontosabb feladat a megtermett dús gabonát idejében és szemveszteség nélkül le­aratni. Megyei és járási pártbizott­ságainknak, falusi pártszervezeteink­nek most ez a legfőbb feladata. Nem könnyű elvégezni, mert a gabonafé­lék csaknem egyidejű beérése mel­lett, fokozódott az ellenséges ele­mek aknamunkája, hol az aratás, hol a cséplés, vagy a begyűjtés terén. Népünk mindennapi kenyeréről van szó, ami parancsolóan megköveteli, hogy az ellenséges elemek káros te­vékenységére a törvény teljes szigo­rával kell lesújtani. Az aratógépek és kombájnok fokozottabb kihaszná­lásával, a két műszakban való mun­kával, jobb munkaszervezéssel, fő­képpen az állami és termelőszövet­kezeti gazdaságokban biztosítani kell, hogy a megtermett gabonát gondosan be is takarítsuk. A jó aratás és cséplés a feltétele a jó begyűjtésnek- Az idei gazdag ter­mésből könnyen eleget lehet tenni az állam iránti kötelességnek, bősége­sen marad háztartási szükségletre és szabadpiacra is. Begyűjtési rendsze­rünk olyan, hogy az idei nagyszerű, rég nem látott gabonatermésből sem kell többet beszolgáltatni. A nagyobb termés minden előnye és haszna a termelőké, egyéni és tsz-parasztoké. Dolgozó parasztságunk és termelő- szövetkezeteink tagsága lelkesen és örömmel fogadta a kormány beje­lentett intézkedéseit a mezőgazdasági termelés messzemenő felkarolása és a dolgozó parasztság helyzetének je­lentős megkönnyebbítése tekinteté­ben. Dolgozó parasztságunk és terme­lőszövetkezeteink tagsága azzal jut­tatja igazán kifejezésre a párt és a kormány politikájának helyeslését, ha tetteiben is mellé áll, ha az ara- tás-cséplés nagy munkájának példás elvégzésével és az állam iránti köte­lességei pontos teljesítésével előse­gíti a kitűzött feladatok megvalósí­tását. Mindazoknak, akiket örömmel és lelkesedéssel töltöttek el pártunk és kormányunk, célkitűzései, teljes ere­jükkel és szilárdan pártunk és kor­mányunk mellé kell állnioK és szem­be kell fordulniok azokkal, akik tü­relmetlenséget, bizalmatlanságot pró­bálnak szítani. Ez nem segíti, ellen­kezőleg, megnehezíti és meglassítja az üdvös rendszabályok végrehajtá­sát, ami nem a dolgozó nép, hanem az ellenség érdeke. Ismételten fel kívánom hívni a fi­gyelmet arra, amit ma egy hete vilá­gosan és határozottan leszögeztem. A dolgozó nép érdekében megjelölt rendszabályok bizonyítják és’ ezt Rákosi elvtárs mai beszámolójában erőteljesen hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány egységes a fel­adatok megoldásában és hogy segítő­készsége a legmesszebbmenő. Pár­tunk és a kormány biztosítéka an­nak, hogy az ország színe előtt vál­lalt feladatokat pontosan és mara­déktalanul végrehajtjuk, ígéretein­ket valóraváltjuk, amiről a magyar nép az elmúlt évek során annyiszor meggyőződhetett. Ennek tudatában ismételten hangsúlyozni kell, hogy aki a párt és a kormány jóakaratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekeinek semmibevevé­sével, a törvények megszegésével vá­laszol — magára vessen. Szembe ke­rül népköztársaságunk törvényeivel, amelyeket, mindenkivel szemben, aki megszegi azokat, szigorúan alkalma­zunk. De arra sem számíthatnak, hogy a tervezett rendszabályokkal já­ró messzemenő jogokból és kedvez­ményekből részesüljenek. Rájuk nem fogjuk kiterjeszteni intézkedéseink hatályát. Nem érdemlik meg. Aki nem a pártra és a kormányra hall­gat, hanem az ellenség szavára, aki nem a törvények útját járja, hanem a törvénytelenségek útjára lép és szembefordul a törvényeinkkel, az ne számítson a párt és a kormány se­gítségére. Ez minden intézkedésünk­re és mindenkire vonatkozik. Azok­ra is, akik — nem várva be októ­bert, a gazdasági év végét, — a nyá­ri munkák kellős közepén akarnak kilépni a termelőszövetkezetből, vagy most akarják a feloszlást kimonda­ni ahelyett, hogy a kormány által szabályozott módon és időpontban élnének ezzel a jogukkal. Azokra is vonatkozik, akik úgy magyarázzák a jogok és szabadságok, a segítés és kedvezmények kiterjesztését, hogy most már semmiféle, sem adófizeté­si, sem beadási kötelezettségük nincs az állam iránt, ahelyett, hogy annak pontosan eleget tennének. Vonatko­zik ez nem utolsósorban azokra a kulákokra, akik a párt-, a kormány- és a népi demokrácia-ellenes maga­tartásukkal, a tövények megsértésé­vel. a dolgozó népünk elleni erősza­koskodással válaszolnak a kormány intézkedéseire, amelyek véget vetnek a törvénytelenségeknek és erősza­kosságoknak. Ezek se számítsanak kíméletre. Tapasztalni fogják, hogy velük szemben a törvények teljes szi­gorát alkalmazzuk. Ugyanakkor az* eddiginél is mesz­szebbmenő, további intézkedésekkel, sietünk dolgozó parasztjaink helyze­tének megjavítására, akik odaadó, becsületes munkájukkal közremű­ködnek nagy céljaink megvalósításá­ban. Elvtársak! 1 A Központi Vezetőség határozatá­ban lefektetett elvek és gyakorlati célkitűzések megvalósítása, a felada­tok nagysága a párt minden erejé­nek, szervezettségének és befolyásá­nak teljes latbavetését, minden kom­munista legmesszebbmenő aktivitá­sát követeli. A kommunista helytál­lás és példamutatás a siker záloga. A kommunisták odaadó munkáján es fegyelmén kívül elengedhetetlenül szükséges, hogy a párt minden tagja ismerje a célkitűzéseket és egyetért­sen azokkal. A párt sorainak szilárd szervezeti egysége mellett a kitűzött feladatok megvalósításában döntő szerepe és jelentősége van a párt eszmei-ideológiai egységének, a né­zetek azonosságának, aminek kiala­kításában, a párt előtt álló kérdések­kel kapcsolatban a legnagyobb sze­repe a Központi Vezetőség határoza­tának van. Ezért olyan fontos ennék alapos megtárgyalása. Végső soron a párttagság széles tömegei számára ez tárja fel a hibákat, ez tűzi ki az úi feladatokat. Párttagságunk a Köz­ponti Vezetőség határozataira . tá­maszkodva tud szembeszállni az el­lenség zavartkeltési kísérleteivel. Helyesen mutatott rá Rákosi elvtárs arra, hogy etekintetben kissé lema­radtunk, amit most a budapesti ak­tívaüléssel lényegesen behozunk. Látnunk keli azt is, hogy az el­lenség hol a néptömegek javát szol­gáló intézkedések végrehajtásának meggátlásával, hol a követelések túl- hajtásával és elsietésével meg akar­ja hiúsítani célkitűzéseink sikerét. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a párt és az állam a maga nagy ere­jével és befolyásával résen legyen, őrt álljon a Központi Vezetőség ha­tározatában és kormányprogramm- jában megjelölt feladatok következe­tes végrehajtásán. Meggyőződésem, hogy ezekkel az új rendszabályokkal az utóbbi évek legsúlyosabb csapását mérjük az el­lenségre, fokozottabban megnyerjük velük pártunknak és a népi demo­kráciának dolgozó népünket, az egész országot. Emeljük velük pár­tunk tekintélyét, növeljük a hatal­mas béketábor magyar szakaszának erejét és szilárdságát. (Nagy taps.) Elvtársak! Tömörítsük sorainkat pártunk Központi Vezetősége köré és Össze­forrva a dolgozó néppel, megszilár­dítva munkásosztályunk szövetségét a dolgozó parasztsággal, annyi győ­zelmet kivívott pártunkkal az élen, az eddiginél sokkal biztosabban ha­ladunk előre a népi demokrácia út­ján, a szocializmushoz. (Hosszantar­tó, lelkes taps.) A budapesti pártaktíva-értékezlet határozata Meghallgatva és megvitatva Rákosi Mátyás elvtárs beszámolóját a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének június 27—28-i üléséről, s az ott hozott határozatról, a budapesti pártszervezetek aktívaértekez­lete teljes és maradéktalan egyetértését fejezi ki a Központi Vezetőség határozatával és Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésével kap­csolatos beszámolójával. A budapesti pártszervezetek aktívaértekezlete a Központi Vezetőség határozatát és Rákosi elvtárs beszámolóját az egész további pártmunka alapjának és vezérfonalának tekinti. Az aktívaértekezlet megállapítja, hogy fővárosunk kommunistái teljes egységben és összeforrottságban tö­mörülnek pártunk Központi Vezetősége s ennek Politikai Bizottsága mö­gé és készek minden erejüket latbavetni a Központi Vezetőség által meghatározott politikai irányvonal sikeres megvalósításáért. A budapesti pártszervezetek aktívaértekezlete helyesli a Központi Vezetőségnek azt az elhatározását, bogy változatlanul továbbfolytatva a szocialista iparosítás politikáját, mint pártunk fő irányvonalát, viszony­lag lassabban fejlesszük nehéziparunkat s ilymódon biztosítsuk a fo­gyasztási javak fokozott termelését, a mezőgazdaság gyorsabbütemű fej­lesztését és munkásosztályunk, valamint egész dolgozó népünk életszín­vonalának állandó, következetes emelését. Ugyancsak teljes mértékben egyetért a budapesti pártszervezetek aktívaértekezlete mindazokkal a rendszabályokkal, amelyeket a Központi Vezetőség a termelőszövetke­zetek megsegítésére, az önkéntesség elvének szigorú betartására, az egyé­ni parasztgazdaságok termelésének növelésére, továbbá a törvényesség és a törvényes rend biztosítására, valamint az amnesztiára vonatkozólag a kormánynak javasolt. Az aktívaértekezlet támogatásáról biztosítja nép- köztársaságunk kormányát, melynek programmja teljes mértékben meg­felel annak az irányvonalnak, amelyet a Központi Vezetőség dolgozott ki. A budapesti pártszervezetek aktívaértekezlete felszólítja Budapest valamennyi pártszervezetét, minden kommunistát, minden pártonkívüli dolgozót, hogy szorgalmas, fegyelmezett munkával, a termelési tervek teljesítésével és túlteljesítésével, az önköltség csökkentésével, a termelé­kenység növelésével, anyag- és energiamegtakarítással, odaadó, áldozat­kész erőfeszítéssel segítsen valóraváltani a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és népköztársaságunk kormányának egész népünk javát szolgáló célkitűzéseit. A kommunisták járjanak az élen a munká­ban, a termelésben, fegyelmezettségben! Irányítsák, szervezzék a munka- versenyt! Világosítsák fel a pártonkívüli dolgozókat! Leplezzék le, szi­geteljék el, tegyék ártalmatlanná az ellenséges elemeket, ezek demagó­giáját és provokációit! Kommunisták és pártonkívüliek, kétkezi dolgo­zók és értelmiségiek közös erőfeszítéssel segítsétek diadalra juttatni a szocializmus építésének, s ezzel együtt munkásosztályunk, népünk élet­színvonala állandó és következetes-emelésének nagy ügyét! A budapesti pártszervezetek aktívaértekezlete különös nyomatékkai hívja fel a pártszervezetek és párttagok figyelmét arra, hogy fáradha­tatlanul kovácsolják még szorosabbra pártunk sorainak egységét, szilár­dítsák meg még inkább minden fokon pártunkban a kollektív vezetést! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja, dolgozó népünk élcsapata, munkás- osztályunk. az egész magyar nép hivatott, kipróbált vezetője! Éljen pár­tunk Központi Vezetősége! Éljen lVÍarx—Engels—Lenin—Sztálin halhatatlan tanítása!

Next

/
Thumbnails
Contents