Somogyi Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-18 / 141. szám
VfL AG PROLETÁRJAI EG YE SÜLJ E Tanácskozik a Béke-Világ tanács Gyorsítsuk meg a szénabeadás ütemét Aratják az ősziárpát megyénkben Elhalasztották a Rosenberg- házaspár kivégzését A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÄ RT BÍZOTT S ÄöÄNAk LiA X. évfolyam, 141. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1953 június 18, Á BÉKE MEGTEREMTÉSÉÉRT A Béke-Vílágtanács budapesti tanácskozása A TÁRGYALÁSOK A HÁBORÚS POLITIKA FÖLÉBE KEREKEDIK : Szocializmust építő 'bazár:Ic fővárosában megkezdte tanácskozásait a történelem leghatalmasabb, legkiterjedtebb mozgalmának, a béke- m(-izgalomnak a vezérkara. A Békevilágtanács jelenlegi ülésszaka az eddigi- tanácskozások legjelentősebbike. Olyan időszakban fegyverzi feí új _ kezdeményezésekkel a béke harcosait, olyan időszakban mutat ■irányt a béke milliárdos hadseregének, amikor az eddigi, -harcok kezdeti eredményei -már megmutatkozna]!: és p. nemzetközi politikában kialakult helyzet a további győzelmek reményével tölti el a béke minden hívét. „A -Míde ügye nemcsak a diplomaták és kormány fér fiák ügye. A döHö tényező a népek akciójuk — mondotta a. budapesti tanácskozás megnyitó ülésén Emanuel d'Astier de la Vigerie -és e megállapítást az elmúlt hónapok történelme, a megi változott nemzetközi légkör teljes mértékben igazolja. Amikor 3962 júliusában legutóbbi Mássza, kát tartotta a Béke Világtanács, amikor fér esztendővel ezelőtt ösz- szeü.t Becsben a- Népek Bókekon- gresszusa, a nemzetközi helyzet különösen feszült volt. A félbeszakadt koreai f gyverszüneti- tárgyalások újra felvétele már-már reménytelennek látszott, sőt a legagrc-eszi- vebb imperialista körö-k különböző háborús tettei és harcias beszédei a. háiború kitierjisszftésének vtcszie- yével fenyegettek. Javában tombolt a hidegháború, és a mesterségesen szított bizalmatlan-;ág útját állta a nagyhatalmak közötti tárgyalások megindításának. Hogy az el'mult hónapok alatt ez i helyzet megváltozott, hogy a koreai kérdés a békás megoldás útjára került és a -nemzetközi feszültség enyhülésének más-jelei is mutatkoznak, abban jelentős szerepe ral-t a Békle-'Világtanács útmutatásainak, a Népek Bé.k-ekon-gresszu- ;a mozgósító erejének, a békemoz- ?aiom hatalmas fellendülésének. A iéke erőinek nagy bécsi találkozó- a olyan visszhangra talált szerte i világon, amelyet még azok a kor- n-ányok sem hagyhatták figyelmen dvül, amelyek addig nem voltak íajlandók tudomásul ven,ni a né- )ek béx-: akaratát. :S hogy a nemzetközi Ibékemozgal'om imád eddig s ilyen eredményeket érhetett el, ;zt annak, köszönheti, hogy mag- nutatja az embereknek; a béke 'enntartható, a béke megőrzésének ehetősége nem- ábránd. Annak k<r -zönliető, hogy a béke érdekét szolgáló minden új kezdeményezést negragad, bárhonnan származzék -z. A békemoz-galom legfőbb célkitű- és-e továbbra is az öt nagyhatalom tözötfi (békeegyezmány kiharcolása. )e ehhez a vég-ső célhoz hosszú út -eze-t. Ezt a győzelmet csak úgy ehet elérni, ha a béke hadserege ovábbra is szívósan, állhatatosan s egyre nagyobb erővel harcol nin,den egyes csata megnyerésért. Kuo MerzSo, a Béke-Világta- •éics aielnöke a megnyitó ülésen azt wndotta■ „Csakis a nagyhatalmak közötti. vitás1 kérdéséé gymkénti . megoldására irányuló árgyalásak Vezethetnek a, gyaleor- itbaai fokozatosan a nemzetközi eszült&ég enyhülésére, a háborús veszély, megszűnésére.’1 A Bóke- Híágt-an-áicsnak s a béke mindén arcosának támogatnia kell min- en olyan lépést, amely megköny- yíti, -sietteti a nemzetközi légkör nyhülését. • A népek nagy célkitűzéseivel, a béke m-egezi'lárdiítáS'ának ügyével azonban még jelentős erők állnak szemben, amelyek nyíltan vagy ’burkoltan, közvetve vagy közvetlenül el akarják gáncsolni a nemzetközi feszültség enyhítését célzó törekvése,két. Ezek az erők, a pusztítás és a háború ered, megkettőzik erőfeszítéseiket, hogy fenntarthassák a háborús feszültséget és a népek akarata ellenére új világháborúba taszítsák az emberiséget. ..Nincs szándékunkban — ■mondotta a keddi .tanácskozások során Hja Erenburg —, hogy a béke első győzelmének örömével ette ve egymás üdvözlésére, jókívánságok kicserélésére és tapsra, szorítkozzunk. A háború erői távolról sem érzik vereségüket, a koreai megegyezés számukra csupán az .első nagyobb kudarc. Nem adták feí a reményt, hogy valahol másutt visszanyerik az elvesztettet. Naivitás lenne feltételezni, hogy ezek az erők — melyik az emberiséget éveken keresztül állandó nyugtalanságban tartották — könnyen lemondanának céljaik megvalósításáról. egyeseket a mérhetetlen mohóság, másokot a rettegés rögeszméje, isikét másokat a hatalomvágy vezeti, s mindezek n:\hezen gyógyítható betegségek.1’ A nagy szovjet író azonban azt is megállapította: „Most már mindenki, előtt világos, hogy ai tárgyalások megegyezéshez vezethetnek. Most már mindenki megérti, hogy ha véget lehetett vetni u irres koreai háborúnak, akkor véget lehet vetni egy másik háborúnak is, a hidegháborúnak ..És a Béke-Vi1- lágtanáes elsőrendű feladata, hogy a mohóság, a- rettegés, a hatalomvágy nehezen gyógyítható betegségében szenvedőkkel szemben, a háború romboló erőivel szemben fokozott éberségre ösztönözze a világ népeit, melyek maguk, akarnak határozni sorsukról. A Béke-Világtanács budapesti ülésszaka azt a nagy és magasztos feladatot tűzte maga elé, hogy bevonja a békemozgalomba mindazokat, akik a tárgyalások lehetőségének és szükségességének tudatára ébredtek. Nincs és nem is lehet nagyobb és magasztosafcb feladat, mint megmutatni a régi és új harcosok száz- és százmillióinak, a békéért harcoló népeknek azokat az új módokat és kezdeményezéseket, amelyekkel- elősegíthetik 'a vitás kérdések megoldására irányuló tárgyalások létrejöttét és ezzel a nemzetiközi feszültség fokozatos -enyhülését. Nincs és ne-m is tehet- nagyobb és magasztosa,bb feladat, mint fokozni a tárgyalások érdekében folytatott erőfeszítéseket, hogy az emberiség túlnyomó többségének reményei a lehető leggyorsabban valósággá váljanak. Hiszen — mint d’Astier de la Vigerie mondotta megnyitó beszédében — ..a népeken múlik az, hogy találkozók jöjjenek létre, hogy siettessék a tárgyalások lefolyását, megakadályozzák a sza- botánscselekményeket és hogy az akadályokat elhárítsák A feladat most az, hogy a népek minden erejüket latba vessék az eddig kivívott eredmények megszilárdítása érdekéiben, újabb győzelmek eléréséért. A békemozgalom eddigi eredményei azt mutatják, hogy ha a népek összefognak, el lehet érni a nemzetközi feszültség -további enyhülését, el lehet kerülni az emberiséget fenyegető új háború katasztrófáját, győzelemre lehet vinni a béke ii-gyét. Az elnök bejelentette:. Ilja Eren- burg, a nemzetközi Sztálin-békedíj- jal kitüntetett író, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, a világszerte ispiert nagy szovjet békeharcos következik szólásra. A teremben egyszerre felzúgott a taps. Mindenki felállt, lelkesen ünnepelték az emelvény re lépő ősz írót. Ilja Erenburg így kezdte beszédét: Rendkívüli napokban gyűltünk össze: megszűnik a koreai lidércnyomás, véget érnek az égő városokról, meggyilkolt gyermekekről szőlő újsághírek, vége szakad egy békés ország pusztításának, végétéi’ a meggyötört emberiség szégyene. Befejeződik a háború, mely azzal fenyegetett, hogy más országokra és világrészekre is átterjed, ezeket is magával ragadja. A béke első nagy győzelme* ez, a mi győzelmünk, barátaim ! Most már mindenki előtt világos, hogy a tárgyalások megegyezéshez vezethetnek. Most már mindenki megérti, hogy ha véget lehetett vetni a' véres koreai háborúnak, akkor véget lehet vetni egy másik háborúnak is, a hidegháborúnak, amely ugyan nem hat annyira a képzeletre, de amely minden ncp számára anyagi romlást jelent és amely minden becsületes ember számára visz- szataszító. Világos, hogy a tárgyalások szelleme a háborús politikának fölébe kerekedik, s ez is a béke- harcosok nagy sikerét jelenti. Emlékezzünk vissza a közelmúltra, mozgalmunk kezdetére. Milyen egyedülállónak tüntettek fel bennünket akkor! Emlékezzünk a gúnyolódásra, rágalmakra, fenyegetésekre, erőszakoskodásokra. 1949 áprilisában elítéltük a hidegháborút és kitartottunk a nagyhatalmak közötti tárgyalások mellett. 1953 áprilisában erről beszélt Eisenhower elnök is. Varsóban az ázsiai háborúk befejezését és Kínának az ENSZ-be való felvételét követeltük. Ahogy visszaemlékezem, Attleenek nem volt rokonszenves a varsói kongresz- szus, most azonban támogatja a békeharcosoknak azt a javaslatát, hogy szüntessék meg a háborúkat Ázsiában és a legrövidebb időn belül ismerjék el az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság képviselőit. A népek békekongresszusán kijelentettük, hogy az államok szuverénitása szorosan összefügg biztonságukkal. Erről beszélnek most a skandináv országok miniszterei, Mendes-France és Nagy-Britannia miniszterelnöke. Nagy utat tettünk meg, nagy dolgokat vittünk véghez és nem árt. többször szólnunk erről itt, a Béke-Világtanács ülésén, mely magára yon- ia a háborút gyűlölő minden ember figyelmét. Természetesen,. nem szándékozom a békeharcosok közé sorolni azokat a politikusokat, akik valamilyen oknál fogva ilyen vagy olyan fenntartással most elfogadják Bárizsban, Varsóban, Bécsben tett néhány .javaslatunkat. De az ilyen megnyilatkozások figyelmet érdemelnek: azokat a népek akarata diktálta. Az «United States News and Wórld Report» a következőket írja: «Az a kérdés, hogy a nyugateurópai kormányok és politikusok meddig tudnak ellenállni a népek békére és a hidegháború befejezésére irányuló törekvéseinek». Az amerikai lap hozzáfűzi, hogy azok az államférfiak, akik ellenszegülnek a közvélemény békés hangulatának, nem maradnak sokáig hatalmon. Úgy gondolom, az «United States News» szerkesztősége egy dologban téved:- abban, hogy a népek békés hangulata nemcsak sok nyugateurópai államférfi magatartásában mutatkozik meg. hanem visszhangra talál más világrészeken, a brit nemzetközösség országaiban, Batin-Amerika több köztársaságában. sőt magában az Egyesült Államokban is. Ami bennünket, békeharcosokat illet, nem formáltunk és nem formálunk szerzői jogot a béke programm.iára, nem akarjuk megszégyeníteni a tárgyalások eszméiéhez késve csatlakozókat, mi készek ILJA ERENBURG BESZÉDE vagyunk támogatni bármely nemzet, bármely államférfiénak kezdeményezését, ha az a becsületes szándék vezeti, hogy enyhítse a nemzetközi légkör feszültségét és módot találjon a méltányos megegyezésre. A háborús gyújtogatok nem mondanak le céljaikról Nincs szándékunkban az sem, hogy a béke első győzelmének örömével eltelve egymás üdvözlésére, jókívánságok kicserélésére és tapsra szorítkozzunk. A háború erői távolról sem érzik vereségüket,' a koreai megegyezés számukra csupán az első nagyobb kudarc. Nem adták fej. a reményt, hogy valahol másutt visszanyerik az elvesztettet. Naivitás lenne feltételezni, hogy ezek az erők — melyek az emberiséget éveken keresztül állandó nyugtalanságban tartották — könnyen lemondanának céljaik megvalósításáról: egyeseket a mérhetetlen mohóság, 1 másokat a rettegés rögeszméje, ismét másokat a hatalomvágy vezet, s mindezek nehezen gyógyítható betegségek. Tanulságos volt a koreai egyezményt megelőző napokban figyelemmel kísérni az amerikai újságok tőzsderovatát. Június 1-én jelentős mértékben esett a részvények árfolyama a newyorki tőzsdén, még nagyobb árfolyamzuhanást figyelhettünk meg június 4-én. Esett a Dupont- és a Chrysler-társaság, 'a General Electric és az Aluminium Corporation részvényeinek árfolyama, különösen erősen esett a repülőgépipari részvények árfolyama. Végül június 9- én újabb, még nagyobb árfolyamzuhanás következett be. A «Wallstreet Journal» ekkor a következőket írta: «Egyesek már á béke veszélyéről kezdtek beszélni». Míg egyeseket a mérhetetlen kapzsiság tart vissza a megegyezés eszméjétől, addig másokat — akik a háború mellett kardoskodnak — fanatizmus — a haladás gyűlölete, a jövőtől való félelem szállt meg. Látjuk, milyen csökönyösen óhajtják a koreai vérözön meghosszabbítását a szöuli vezetők. Míg a koreai fegyver- szünet Li Szin Mant rémíti meg, addig a német kérdésben a nagyhatalmak közötti békés megegyezés eszméje Adenauer urat tartja rettegésben. Az «ADN» hírügynökség nemrégen Bonnból a következőket jelentette: «A szövetségi kormány nyomatékosan javasolni kívánja a nyugati hatalmaknak — melyek valószínűleg a lehető legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval a német kérdésről, — hogy semmiféle kapcsolatot ne teremtsenek Kelettel». A háború erői még nyomást gyakorolnak néhány állam politikájára. A labouristák vezére, Attlee abban a beszédében, melyet a konzervatívok is helyesléssel fogadtak, a következőket mondta: «Vannak olyan elemek az Egyesült Államokban, akik nem kívánják a békés rendezést, s e ténnyel számolnunk kell. Vannak, akik ki akarják terjeszteni a háborút Kína és , általában a kommunizmus ellen». Dorothy Thompson a «Washington Star»-ban a következőket írta: «Azt mondják, hogy kivétel nélkül minden amerikai békét akar, de a «béke» a jelenlegi viszonyok között tárgyalások útján elért és nem diktált békét jelent. Van Fleet tábornok nem ilyen békét akar. Nem akar ilyent McCarthy szenátor sem. Ellenkezőleg, világos, hogy ez a szenátor a háborút ki akarja terjeszteni nemcsak Kínára, hanem Angliára is — angol hajókat elsüllyeszteni,.másszóval hadat akar üzenni az egész világnak». Természetesen, nem akarok túlozni és nem. aggódom az angol hajók sorsa felől, de nevetséges lenne szemethúnyni a hideg- és melegháborút áhítozó emberek aktív ellenállása felett. Fáradhatatlanul azon kell dolgoznunk, hogy az igazságot mindenkiben tudatosítsuk. Mindent el kell követnünk, hogy hangosan zengjen az emberek száz- és százmillióinak hangja, hogy e hang eljusson azokhoz is, akik nem akarják meghallani; el kell érnünk, hogy minden kormány figyelembevegye a népek békeakaratát, s ne az üzletemberek és politikai szélhámosok intrikáira hallgasson. Tudjuk, hogy a béke útja nehéz úi Naivitás lenne azt hinni, hogy az emberiség álmából felébredve, egyszerre a teljes megegyezés felhőtlen egét látja maga fölött. De a béke első sikerei valamiféle változást hoztak. A szellemi ború, amelyet a hidegháború hozott magával, látszaf- akadáiyokat szült, a valódi szakadékokat pedig elleplezte. A fény kezd áttörni a homályon. A népek előtt sok kérdés merül fel most, de elsősorban államaik szuverénitásának kérdése. Egyes államférfiak, számolva a közvéleménnyel, ilyen vagy olyan formában felvetik a kérdést. Vájjon nem ezt mutatja-e Mendes- France felszólalása, aki a következőket mondotta: «Az erkölcsi szolidaritásnak és az eszmei közösségnek nem szabad többé szenvednie a függőségtől, amelynek megszüntetése mindenkinek érdeke ... Valamennyi európai ország miniszterei sorban megjelentek és tisztelegtek az amerikai kormány előtt. Hát fel lehet így építeni Európát? ...» Visszhangot keltett és újszerűén hat Churchill beszéde, melyet a «Newsweek» című amerikai lap így kommentál: «Sir Winston tudja, hogy jótékony hatása van annak, ha a külpolitikai kérdésekben a Washingtontól való függetlenség mellett demonstrál», A szuverénitás megóvásának szükségszerűségéről beszélnek Bue- nos-Airesben, Rómában, Kopenhágá- ban és Rio de Janeiroban is. Engedjék meg, hogy egy éles bírálatot idézzek az egyébként tartózkodóhangú, konzervatív «Daily Express»-ből: «Angliának most vissza kell utasítania azokat a dollárokat, amelyeket Amerika még mindig ajánl neki. Ez erősíti és nem gyengíti Angliát». A béke hívei az államok szuverénitásának erősítéséért Néhány gyanakvó azt mondhatja, hogy mi, szovjet polgárok, túl szívesen foglalkozunk a nyugati államok közti vitákkal, hogy ebben látjuk a béke megőrzésének zálogát. Ez természetesen nem így van: mi minden nép és minden állam között békét akarunk. Mi kölcsönös megbecsülésen és egyenlőségen alapuló békét akarunk. Az a benyomásom, hogy most mindenki megérti, milyen veszélyt rejt magában egy szuverén állam számára az olyan háborús blokkba való bekapcsolódás, amelyben minden téren a legerősebb, illetve a leggazdagabb hatalom dönt. Ez a veszély csak fokozódik azzal, hogy sok szuverén állam területén külföldi katonai támaszpontok vannak. Ilyen körülmények között a szuverén állam nem lehet biztos afelől, hogy akarata ellenére nem sodródik-e háborúba. Vegyük például az úgynevezett európai védelmi közösséget, amely nem az európaiak szabad akaratából született meg, hanem olyan szervezet, melyet más világrész képviselői kényszerítettek rájuk. A «The Times» levelezőié, aki nemrég látogatást tett Párizsban, Bonnban és a Benelux-álla- mokban, a következőket írja: «Bárkinek, aki a nyugateurópai országok fővárosába érkezik és az egyes politikai pártok vezetőivel beszélget, meg kell lepődnie azon, hogy menynyire hiányzik az európai védelmi közösség megteremtésének terve iránti lelkesedés». Tabouis asszony, az «Informa- tions»-ban megjegyzi: «Az elutasító magatartás a párizsi szerződéssel szemben csaknem az egész országra kiterjed». Nem akarom önöket az angol újságokból vett idézetekkel fá- rasztani, amelyek lépten-nyomon elutasító módon tárgyalják azokat a kísérleteket, hogy Nagy-Britanniát bevonják Kína elleni ellenséges akciókba. E cikkeket sokkal inkább a józan ész diktálta, mintsem a megsértett hiúság. A nagy romantika. í (Folytatás a 2. oldalon.)
