Somogyi Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-18 / 141. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1953 június 18

Tanácskozik a Béke -Világtan ács

(Folytatás az 1. oldalról.)

sok országa, Anglia tud gondolkozni és látja a közvetlen veszeiyt, amely a szuverenitása ellen elkövetett merényletekből következik. A közelmúltban lezajlott választásokon az olasz nép kimutatta idegenkedését a megalázás, az ellenségeskedés és a háború politikájával szemben. Vagy beszéljünk talán a kis országokról? Dánia miniszterelnöke nemrégiben beismerte: «Természetesen senki

sem örül, hogy idegen fegyveres erőket helyeznek el országunkban«-. A radikális Dalgaard kijelentette, hogy az amerikai hadirepülők • Dániában való tartózkodása «közvetlenül veszélyezteti az országot«. A «Stockholms Tidningen» című újság a következőket írja: «A szoldateszka mindent legázol és ügyet sem vet a kis országok hangulatára, szabadságtörekvéseikre, hogy ne is beszéljünk az ünnepélyes ígéretekről... Vájjon nem lesz-e például Norvégia helyzete a mostaninál még keyésbbé szilárd, ha norvég földön szövetséges repülőgépeket helyeznek el? Midőn Norvégia ebben a kérdésben elütési tói ag foglal állást,' a nemzet szempontjából teljes mértékben jogos — és egészen természetes — egoizmust juttat kifejezésre».

Valóban nem csupán önző nemzeti érdekből, hanem nemzetközi szempontból is igazságos a szuverén államok szembehelyezkedése azzal, hogy területükön idegen csapatok állomásozzanak, továbbá úgynevezett «nemzetek feletti hadseregeket» állítsanak fel idegen parancsnokság alatt. Ez a kérdés nem csupán egyik vagy másik államot érinti, hanem minden államot egyaránt, tekintve, hogy egy bizonyos hatalom vezetőinek, sőt olykor-titokzatos erőtényezőinek alárendelt agresszív blokkok külföldi katonai támaszpontok, továbbá úgynevezett «nemzeti hadseregek» létesítése a háború kitörésének veszélyét fokozza. Mi, a béke hívei, melegen támogatunk minden olyan becsületes javaslatot, amely nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános, fokozatos lefegyverzésre irányul, azonban határozottan elítéljük a revansista erők felfegyverzését és állítólagos nemzetközi szervek ellenőrzése alatt álló új hadseregek felállítását, amely szervek tulajdonképpen egy bizonyos hatalom vezérkarai.

A háború veszélyét természetesen a nagyhatalmak teljes megegyezése fogja véglegesen kiküszöbölni. Célunk — a békepaktum. Azonban — mint már mondottam — az odavezető út nem rövid ép nem is sima. Minden nép továbbra is joggal törődik a saját biztonságával. A semlegessé- gi mozgalom egyes országokban talán nem is olyan jelentékeny reális erőtényező, azonban az a hangulat, amely a külpolitika megváltoztatására, a nemzeti függetlenség hathatósabb megvédésere, az idegen ' katonai támaszpontok létesítésének megtagadására, az úgynevezett «európai hadsereg» felállításának elutasítására, sőt itt-ott a kívülről ráerőszakolt katonai szövetségekből való kilépés irányában is megnyilvánul,’ egyre növekvőben van és ma már mindenkinek számot kell vetni ezzel a hangulattal. Nekünk, , a béke híveinek, minden olyan lépést támogatnunk kell, amely az államok szuverénitásának megszilárdítására és biztonságuk megvédésére irányul. Támogatnunk kell az olyan társadalmi nézeteket képviselő köröket, amelyek a világbékére irányuló harcunkban nem haladnak velünk, azonban ellenállást fejtenek ki a háborús erőkkel szemben.

Időnként felvetik a kérdést, hogy az olyan állam, amely elutasítja a katonai blokkban való részvételt, hogyan védheti meg biztonságát. Különös kérdés! Az agresszív paktumokban való részvétéi visszautasítása már magában véve is növeli — nemhogy csökkentené — az állam biztonságának kilátásait. Mi, a béke hívei, régóta harcolunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének újjáterem- téséért, amely létrehozóinak elveit követve, valóban az összes államok biztonságának letéteményesévé válhatna. A tárgyalások, kölcsönös engedmények, a kölcsönös megértés és a megállapodások szelleme, amely mindenütt kezdi háttérbe szorítani az ultimátumok, diktátumok és fenyegetések politikáját, van hivatva megváltoztatni az Egyesült Nemzetek Szervezetének légkörét és visz- szaadni elvesztett tekintélyét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Kína elfoglalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetének kebelében. Ezt Nagy-Britannia ál- lamférfiai már belátták, s én remélem, hogy az Egyesült Államok vezetőinél is sor kerül erre. Kína részvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetében elő fogja mozdítani, hogy az ENSZ, mint a béke őre, betölt« hesse hivatását, már csak azért is, mert a hatalmas és tarka Ázsiában a vitás kérdések Kína nélkül nem oldhatók meg, továbbá, mivel az

amerikai és a kínai küldöttek első baráti kézfogása nem csupán az indiaiakat és burmaiakat, hanem az ausztrálokat, az angolokat, vagy akár a brazilokat is megnyugtatja.

Az egységes és békeszerető Németországgal kötendő békeszerződés kiküszöböli az európai háború veszélyét. Németországnak szuverén országgá kell válnia, azonban szomszédainak —- sőt az összes népeknek — biztosítva kell lfenniök a revansista szellem és az agresszív erők újjáéledésével szemben. A békeszerető Németországnak semmiféle olyan katonai blokkba, vagy állam- szövetségbe nem szabad belépnie, amely azon népek ellen irányul, melyek a fasizmus szörnyű rémuralmának közös erőfeszítéssel vetettek veget.

A Szovjetunió annakidején több olyan barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt írt alá, amely az agressziós erők újjáéledése ellen irányult. Ilyen például a francia- szovjet« és az angol-szovjet egyezmény, Lehetséges, hogy egyes nyugati politikai funkcionáriusok, akik áz utóbbi évek folyamán számos különféle, olykor egymással ellentétes, okmányt írtak alá, megfeledkeztek a Szovjetunióval kötött békefenntartó szerződéseikről. A szovjet emberek azonban komolyan veszik aláírásukkal megpecsételt szerződéses kötelezettségeiket és a szóbanforgó szerződéseket továbbra is az európai béke biztosításának tekintik,’ természetesen abban az esetben, ha a szerződéseket mindkét fél betartja.

Ami pedig a kis államokat illeti, az ENSZ visszatérése alkotmánya szelleméhez, továbbá azok a megnemtámadási szerződések, amelyeket a szóbanforgó államok szomszédaikkal köthet’hek, sokkal nagyobb mértékben szolgálja biztonságukat, mint egy katonai blokkba való belépés, ahol valóságban még tanácskozási joguk sincs.

Egyre szélesebb frontot a béke védelmében

Említettem már, hogy az államok igazi függetlensége a béke biztosítéka. Feltehetik nekem azt a kérdést, vájjon vonatkozik-e ez Ázsia és Afrika népeinek függetlenségi harcára is? Senkinek sincs természetesen kétsége aziránt, hogy a szovjet emberek szimpátiája nem az elnyo mók, hanem az elnyomottak felé irányul. A feltett kérdésre azonban a béke megvédése szempontjából szeretnék válaszolni. Churchill és Attlee megmosolyogták egyes napilapok azon állítását, hogy Vietnam függetlenségi harca nem más, mint- a Szovjetunió mesterkedése. Nem kételkedem abban, hogy Churchill és Attlee a maláj nép követeléseinek teljes Törvényszerűségével is tisztában van. A háborús erők politikai fondorlatai, amelyeknek a laosi eseményekkel kapcsolatban tanúi lehetünk, azt bizonyítják, hogy fegyverek alkalmazása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben újabb háborús tűzfészkek, újabb Korea létrejöttének veszélyével jár. Éppen ezért támogatjuk mi, a béke hívei, az összes népeknek a függetlenséghez való jogát, s foglalunk határozott állást amellett, hogy a fennálló konfliktusokat tárgyalások útján oldják meg.

Az előállott új helyzetben, a nemzetközi feszültség kétségtelen enyhülése közepette az állam szuverénitásának és biztonságának kérdése rendkívül fontossá válik. Mi, szovjet emberek, megértéssel és- mély szimpátiával kísérjük minden ország népének saját biztonsága megvédésére irányuló törekvését. Mint eddig .is, most is és ezentúl is, mindenkor elismerjük minden népnek azt a jogát, hogy önállóan éljen és szabadon válassza meg azt az életformát, melyet a maga számára a legjobbnak tart. A béke nem építhető csupán az egyazon nézetet vallókra és barátokra, a békét az eltérő nézeteket valló és egymással szemben bizalmatlansággal teli emberekkel is együtt kell építeni. Nem akarjuk most felidézni a vádaskodásokat, támadásokat és fenyegetéseket, hanem azokkal is megegyezésre akarunk lépni, akikről igazán nem mondhatjuk el, hogy régóta mélyen es forrón szeretnek bennünket.

Barátaim, ütünk első szakasza véget ért. De mi nem állunk meg. A koreai fegyverszünetet békének kell követnie. A koreai tárgyalásokat egyéb tárgyalásoknak kell követ- .niök: a világban sok az ideggóc és sok, túl sok a száraz puskapor. Még nagyobb erőfeszítéssel harcolunk majd a békéért, hogy mindegyikünk szégyenpír nélkül tekinthessen gyermekeire. Budapesten éppúgy, mint Londonban, Moszkvában éppúgy, mint New Yorkban. Amidőn Becsben minden nép. — legyen az kicsi vagy nagy — azon jogáról beszéltem, hogy maga dönthessen sorsa felett, egy francia közmondást idéztem: a

szénégető úr a maga portáján. Hozzá szeretném még tenni, hogy a szénégetők általában békés emberek, mindegyiküknek megvan a maga otthona, a maga örömei és gondjai, s szilárd meggyőződésem, hogy a

szénégetők megegyeznek egymással.

Beszéde közben újra' és újra felzúgott a taps. Az ülés részvevői hosszan ünnepelték a szovjet nép, a béketábor kiváló harcosát.

Intézzen a Béke-Világtanács felhívást a hatalmakhoz1 tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok!

Sir Sahib Szingh Sokhi javaslata

Sir Sahib Szingh Sokhi indiai vezérőrnagy, az egészségügyi világ- szervezet volt vezérigazgatója következett szólásra. Sokhi India egyik leghíresebb tudósa, a Királyi Tudós Társaság tagja, parlamenti képviselő.

Sokhi bevezető szavaiban megállapította: kétségtelen, hogy megváltozott a nemzetközi légkör, hogy az új nap-hajnala egy újabb háború állandóan kísértő rémétől való szabadulás ígéretét hozza a világnak. Elmondotta, hogyan erősödött a népek bécsi kongresszusa óta Indiában is a béke mozgalma, milyen hatalmas tömegek gyűltek össze mindenütt az indiai békemozgalom vezetőjének, a Sztálin-díjas dr. Szaj- fuddin Kicslunak meghallgatására. Az egész országot bejárták azok a szavak, amelyekben Kicslu elmondotta: milyen nagy erők tömörülnek a háború ellen, mennyire meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák őszintén és szenvedélyesen kívánják a békét.

Sokhi méltatta Nehru indiai #mi- niszterelnök külpolitikáját és India közreműködését a koreai fegyver- szünet létrehozása "érdekében. Kifejtette, hogy a népek békemozgalmának növekvő ereje a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán is határozottan érezhető volt. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy bizonyos európai hatalmak, amelyek a legutóbbi néhány esztendőben akkor is behódoltak az amerikai politikának, amikor meg voltak győződve annak veszélyes voltáról — ezúttal, a Kínai Népköztársaság emlékezetes nyolc pontból álló, s az ellenségeskedések megszüntetését indítványozó javaslata után, nyilvánó- san elhatárolták magukat minden esetleges amerikai visszautasítástól. Hangoztatta, hogy ennek az álláspontnak a megszületésében rendkívüli érdeme van a békemozgalomnak.

arra, hogy a béke erőinek nem szabad elbízniok magukat. Rendkívüli élességgel fejtette ki, hogy a békét csak az egész világ valamennyi népének együttműködésével lehet szilárdan biztosítani. Az úgynevezett «keresztény civilizáció» európai és amerikai védelmezőivel, akik minduntalan vérontással szennyezik be a világot, meg kell értetni: az emberiség az amerikaiakon és európaiakon kívül Ázsia, Afrika és Latin- Amerika sok-sokmilliónyi lakosát is jelenti. Ezeket a milliókat éppen az úgynevezett keresztény civilizáció védelmezői döntötték nyomorba és szolgaságba sokévszázados át kos- működésükkel. Feltétlenül emlékeznünk kell mindig arra, hogy a világ számára sorsdöntő jelentőségű ezeknek a kétségbeejtő életfeltételek közé szorított tömegeknek a felemelése.

Sokhi beszéde befejező részében hangoztatta, hogy az egész világ aggódó várakozással tekint a mostani találkozás felé, iránymutatást vár a Béke-Világtanácstól, s ezért ő — Sokhi — javaslatot terjeszt elő:

«Bocsássunk szárnyra — mondotta — a békének e gyönyörű városában tartott tanácskozásunkról egy felhívást. Szövege legyen egyszerű, s szólítsa fel az egész emberiséget: csatlakozzék ahhoz a nagyszerű harchoz, amely a tárgyalások szellemének diadaláért folyik — a háborúval szemben. Terjessze ez a felhívás azt a biztató üzenetet, hogy a

nemzetek között nincs olyan vita kérdés, nincsen olyan, bárminő • rí mületet keltő probléma, amelyet n lehetne tárgyalások útján megoldan Korea megmutatta nekünk a tárgy: lások mindent legyűrő erejét. A bt dapesti felhívás így szóljon: Tál gyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljaié mindenegyes kérdésről, amely m nemzetközi súrlódásokat okoz. N kíséreljük meg, hogy minden pH blémára merev és száraz megoldás keressünk. A hatalmakhoz intézet tárgyalásra szólító felhívásunkhoz n fűzzünk semmiféle feltételt. Udvc zölnünk kell minden olyan rend« zést, amely békét hoz, minden bék< indítványt — bárhonnan jöjjön i: Minden országban törekedjünk arr; hogy a magunk kormányát meggyős zük: tegyen meg mindent, ami h: talmában van, segítse elő azoknak tárgyalásoknak megindulását, am« lyek békét kell, hogy hozzanak — fognak is hozni — az egész ember ség számára».

Szingh Sokhi beszédét gyakra szakította félbe a küldöttek taps; Amikor beszédét befejezte, isme hosszantartó tapssal üdvözölték. Égj más után siettek fel a népek küldi tei, hogy üdvözöljék az indiai kü döttség vezetőjét és az általa ele terjesztett javaslatokat. Ezután Em: nuel d'Astier de la Vigerie lépett mikrofonhoz és javasolta, hogy ho nap reggelre hívják össze a Bék« Világtanács Irodájának ülését. A ülésen tárgyalják meg a vita sora eddig felmerült javaslatokat, külön« sen a Sokhi vezérőrnagy által felv< tett problémákat.

Ezután Gabriel d‘Arboussier, a Bí ke-Világtanács alelnöke. Antoir Tabet mérnök, libanoni küldött. Béke-Világtanács Irodájának tagj és Oskar Jansson kereskedő, Svéc ország pacifista tanácsának alelnöl szólalt fel. Nyolc óra után az elnök’ Cotton asszony az ülést bezárta.

A Béke-Világtanács szerdai ülése

Szerdán délelőtt fél 10 órakor folytatódtak a Béke-Világtanács budapesti ülésének tanácskozásai.

A tanácskozásokat Kúo Mo-zso nyitotta meg. A szerdai ülés- első felszólalója Ilian Vien kanadai küldött volt. .

A tanácskozás részvevői nagy szeretettel üdvözölték a szónoki

emelvényre lépő Richard Synge, Ni bel-díjas angol biokémikust, az ai goi békevédelmi bizottság elnökét.

A nagy tetszéssel fogadott beszí után a részvevők ünneplése közbe Vanda Vasziljevszkája szovjet írón a Béke-Világtanács tagja lépett mikrofon elé.

VANDA VASZILJEVSZKÁJA BESZÉDE

A következőkben rámutatott arra, hogy még alapvetőbb tényezője a békének a teljességgel szabad Kína megjelenése. A Kínai Népköztársaság — mondotta — félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a béke oldalán áll, hogy egyetlen ország ellen sincsenek agresszív tervei, hogy minden vágya: ne zavarják békéjét, segítsék hatalmas erőforrásainak kihasználásában, abban, hogy jólétet adhasson ’ népének. Rendkívül súllyal húzta alá Sokhi, hogy honfitársai óriási csodálattal fordulnak Kína felé, s hogy Kína «legnagyobb csodálója Nehru miniszterelnök». .Elmondotta, hogy az emberek a legtávolabbi indiai falvakban is meg akarnak ismerkedni azzal az élettel, amelyet az új Kína ad népének, szomjazzák a Kínából érkező híreket. Nemrégiben nem kevesebb, mint 67 indiai-kínai baráti társaság alakult, teljesen a tömegek kezdeményezése nyomán. Hangoztatta, hogy minden osztályhoz tartózó honfitársai, de különösen a tömegek jogosan úgy tekintenek Kínára, mint drága és kedves szomszédra, akivel mindig jóviszonyban éltek, s a jövőben még jobb, még bensőségesebb viszonyban akarnak él- 'ni. Kína megjelenése a béke hatalmas őrének, a Szovjetuniónak oldalán — a világbéke legdöntőbb biztosítéka. Sokhi kiemelte, hogy a Szovjetunió, az. utóbbi években őt ért nemzetközi fenyegetések ellenére is türelmesen és állhatatosan visszautasított mindenféle háborús provokációt. Még legmegátalkodot- tabb ellenségeit is meg kellett, hogy győzze tarról: nem akar háborút, noha ■ eléggé erős ahhoz, hogy minden hatalmat legyőzzön, ha az megtámadná. A Szovjetunió békeszerete- téről Nehru is tanúságot tett, amikor nemrégiben úgy értékelte a Szovjetunió új békekezdeményezéseit, hogy azokat «üdvözölni kell, mert segítséget nyújtanak a nemzetközi feszültség csökkentésére».

Ilymódon — hangoztatta Sokhi — «a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák és a baráti India — a béke hatalmas erőit jelentik. Nyugodtan mondhatom — anélkül, hogy ellentmondástól kellene tartanom, — hogy India sohasem csatlakozna egy szovjetellenes, kína- ellenes háborúhoz. India valójában egyetlen ország ellen sem fog elkövetni agressziót».

Ezután Sokhi a béke erőinek rendkívüli előretörését vázolta, megemlítve, hogy véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok népe is lassan meggyőződik a Szovjetunió békés szándékairól. Figyelmeztetett

Drága Barátaim!

Azt hiszem, nem szükséges újból szóbahoznom, hogy a béke megszilárdítása terén mily fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális és tudományos kapcsolatok, s hogy a béke ügyében, mely mindnyájunk számára oly drága, milyen szerepük van a személyes találkozásoknak.

Mi magunk szolgáltathatunk példát arra, hogy mit jelent a személyes ismeretség és barátság. Néhány évvel ezelőtt, amikor a párizsi békekongresszuson először jöttünk ösz- sze — emberek, akiket az emberiség sorsáért való gyötrő aggodalom és az a forró vágy vezetett ugyanabba a terembe és ültetett le ugyanazon asztal mellé, hogy erőnktől telhetőén mindent megtegyünk az új háború veszélyének elhárítására — még idegenek voltunk egymás számára. A közös munkában eltelt napok és évek során azonban az igazi kölcsönös megértés, valódi barátság kötelékei fonódtak közöttünk. Ennek a barátságnak a jóvoltából egymás országai és népei közelebb kerültek hozzánk, érthetőbbé váltak számunkra. „

A kulturális és tudományos eredmények kölcsönös kicserélése révén szilárdulnak meg a tömegek barátságának igazi kötelékei, amelyekre mindnyájunknak szükségünk *van, s akár a levegőre, annyira szükséges van rájuk a béke ügyének.

Nem csupán mi vagyunk ezzel teljesen tisztában, hanem azok is, akik nem a békéről ábrándoznak, hanem a háborúról, s akik nem az egyetértést és a kölcsönös megértést akarják meghonosítani a népek között, hanem a viszályt és a gyűlöletet.

Azok, akik háborút akarnak, akik háborúra törekszenek, halálosan félnek a kulturális javaslatok kicserélésétől, félnek a találkozásoktól és ismeretségektől, mert mindez feltétlenül a népek kölcsönös megértéséhez, kölcsönös megbecsüléséhez — végeredményben pedig a békéhez vezet.

Ha tehát a sötét erők az emberiség többségének akarata és szándéka ellenére a gyűlölet, a viszály és a tudatlanság szolgálatába állnak, nekünk annál fokozottabban kell minden erőnket latbavetnünk, hogy szembeszegezzük velük mindazt, amit helyesnek és szükségesnek tartunk.

A legutóbbi évek folyamán százával jártak külföldi küldöttségek nálunk. a Szovjetunióban. Mint eddig, ma is milliós példányszámban jelennek meg nálunk külföldi szerzi művei, színházaink százaiban kü földi szerzők darabjait adják elő. í azonban mindezt kevésnek tartju különösen ma, amikor a világ n peit mind jobban és jobban áthat a békeakarat és a barátság szánd ka. A szovjet küldöttség felhatalm zást kapott, hogy itt, a Béke-Vilá tanács ülésén bejelentse: a szovj társadalom legszélesebb körei k szék arra, hogy más országokkal j lentékenyen szélesítsék kulturális tudományos kapcsolataikat.

Hiszem, hogy ma a tudomány er béréi, a kultúra munkásai orsz gunk és más országok különbö foglalkozású emberei között ig: szoros baráti kapcsolatok teljesi reálisak és megvalósíthatók. El fecskének — mely hírül hozza, ho valami változás megy végbe a vil gon — tekinthetjük azokat a me hívásokat, amelyek az utóbbi időb a szovjet emberekhez Angliából « keztek, abból az országból, ame még nem is olyan régen arra tör kedett. hogy országa szovjet emt számára tilos terület legyen.

Kiev városában,. kertemben r gyón sok ország virágai nyílnak amikor a hó alól kibújnak a lila fehér krokuszok, cseh barátaimra a béketanács prágai üléseire k gondolnom. Amikor kerítésemnél ’ rágbaborulnak az aranyszínű, hat; más, négyméteres magasságú napi forgók, Stockholmra és á stockhol: békeülésszakra emlékezem. Amik a virágágy fölé színpompás szekf szőnyege borul — ez olyan számol ra, mint a kínai barátaim mosol; kiktől a virágok magvait kapta Egyetértésben, gyönyörűen virág; a kertben sok ország virága, vii gok, melyek mindegyike a Béke-'' lágtanács valamelyik ülésszakál kongresszusához fűződik.

Szeretném megmutatni nektek barátaim, ezeket a virágokat — rágaimat és a ti virágaitokat, an lyek otthonra találtak a Szovjetun ban.

Szeretném, mint ti is szeretnél hogy milliók és milliók megismer; és lássák egymást. Megismerjék ' rosainkat és falvainkat, sokold; kultúránkat, de nem a tudatlans az elfogultság, a rágalom és a 1 zembösség szemüvegén át.

Szilárd' meggyőződésem, hogy ,a vendégszerető,, szívélyes, mine népet, minden nemzetet és mind kultúrát mélyen tisztelő és szer szovjet nép érzéseit tolmácsolom