Somogyi Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

Éljen győzelmeink szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja

A „Pravda44 vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről

(Folytatás a 2. oldalról.)

bentartásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról van-« szó, hogy folytassák a fegyverkezési hajsza korábbá polítiká ját ?

A szovjet vezetők véleménye szerint a valóban a békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjavításának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni.

Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, aittól a .pillanattól kezdve, hogy „a győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival“. Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befejezése után a világ országai szétváltak és két különböző útra léptek. Ezzel kapcsolatban Eisen, bower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol-amerikai tömb országai a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki célul, a Szovjetunió és a vele baráti államok pedig nem akartak volna ezen az úton haladni. Úgy is Lehet ót érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban ,,az agresszió új veszélyét“ kezdte volna jelenteni.

Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, any- .nyit jelent, mint legalább is elveszítem a tárgyilagosság érzését és nem számolni olyan általános, is-, mert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem *zt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenn- taxtásának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és -maradt.

Az elnök nyilván azzal a céllal tett kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerétő fényben tüntess« fél az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és évről- évre növekvő katonai kiadásokra vonatkozólag saját maga által ismertetett számadatok és tények azonban egészében másról beszék nek.

Ezek a tények az Egyesült Államok egész nemzetgazdaságának soha azelőtt nem lapasztalt arányú nrilitarizáíásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetek, len .terűéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési verseny a rettegés és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette meg az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely előmozdítja a háborús őrület fokozódását, az országok bizonyos csoportját is ugyanerre az útra tuszkolja. Eisenhower beszélt azokról az óriási összegeikről, amelyeket az amerikai kormány ágyukra és rakéta-lövedékekre, bombázó- és vada szgépekr e, to rpedórombolókra

és egyéb hadihajókra költ, nem feledkezett el egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig smeretes, hogy az északafHanti szerződ?s által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rámutatni, milyen óriási kiadást jelent az amerikai adófizetőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre a;Z Egyesült Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket a Szovjetunió elleni agresszió céljaira szándékoznak felhasználni.

Az elnök számításokat közölt,

. melyek mutatják, mennyibe kerül egy torpedóromboló, egy vadászrepülőgép, egy bombázó stb. felépítése és hány bushel búzát és hány tonna gyapotot lehetne megtakarítani, vagy mennyi iskolát és kórházat lehetne építeni, ha lemondanának a fent jelzett hadieszközök gyártásáról. Ezek során számos tanulságos számadatot ismertetett. De amit az elnök mondott, az egyáltalán nem elégséges. Ha az Egyesült Államok elnöke beszélt volna arról, mibe kerül az amerikai népnek az atombombakészletek felhalmozása, valamint a sokszáz léÉ

itámaszpont építése, messze az gvesült Államok határain túl — noha mindennek semmi köze az Egyesült Államok védelmének érdekeihez — akkor a valósághoz lé nyegesen közelebb álló és sok tekintetben tanulságosabb képet adott volna.

Ők, amint látható, úgy vélik, hogy erről nyíltan és világosan beszélni ,;kellemetlen" vagy „nem előnyös". Az ilyesféle tények igazi értelme azonban ennek ellenére és enélkül is érthető. Bennük jut kifejezésre az a külpolitikái irányvonal, amely megvalósíthatatlan világuralmi célkitűzéseket követ, s amely fokozódó ellenállást vált ki sok országban a társadalom széles körei részéről. Ami országunkat illeti, köztudomású, hogy a Szovjetunió, amely szakadatlanul gondoskodott népgazdaságának háború utáni helyreállításáról és szüntelenül gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépett a fegyverkezési hajsza útjára. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak, más államokkal együtt, határozott intézkedéseket foganatosítsanak a fegyverkezés korlátozására, a fegyveres erők és a katonai kiadások haladéktalan csökkentésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver eltiltásában, mindezen intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hathatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja e határozatok megszegésének lehetőségét bármely állam részéről.

Eisenhower érinti beszédében a fegyverkezés csökkentésének kér-’ diósét is. Idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet félnek természetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejtett javaslatok eien. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s. e -körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbb re v gyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét.

Eisenhower szerint Úgy fest a I dolog, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kívánta volna, a Szovjetunió pedig az ellenkező ál lásponfot foglalta volna él és szinte megakadályozta volna ezt.

Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért. Az Ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek.

Valóban, /vájjon a Szovjetunióban dicsőítették-e a koreai háborút és a fegyverkezési 'hajszát, mint előnyös „üzletet", mint a leg- jclb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható e :z úgynevezett „félelem a békétől" és esnek-e a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre. hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez rem a. Szovjetun' oman történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára, amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől?

Természetesen, E i s enho w e r ne k

igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győzelem után a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elváltak. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem világította meg helyesen, sőt azt lehet mondani, hogy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte.

Pia, a tények szilárd tatájára állunk, akkor ebben a kérdésben teljesen megszűnik mindennemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az am gol-amer’kai tömbhöz tartozó országok, amelyek a legutóbbi vi 'ágháború alatt a Szovjetunió szövetségesei voltak, rögtön e háború befejezés« után megváltoztatták

politikájuk irányát. Sok tekintetben visszatértek arra a régi, háború előtti útra, amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmi képpen sem lehetett barátinak ne vezni és amikor politikájuk irány vonala rendszerint ennek ellenke - zője volt.

Mi nem szándékozunk vitába szállni az elnök ama eléggé furcsa állításával, .hogy a szovjet! 'politikában végétért egy bizonyos korszak. Ellenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságát, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította.

Ha «gy korszak kezdetét vagy befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy új személyiségek je-, lennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisenhjower-kormány uralomrajutásávad. Ámde maga az Egyesült Államok új elnöke — hogy, hogy nem — minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején, különösen a választási kampány idején nem minden alap nélkül, sok tekintetben bírált.

Az elnök beszédében kijelentette, hogy kész „üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát". Egyúttal feltette a kérdést: miit hajlandó tenni a Szovjetunió?

Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel,- hogy az « kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkitől induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatóik legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó dieikeivél és a több; békeszerető nép érdekeivel.

Az Egyesült Államok elnöke —- hogy, hogy nem — beszédéiben lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész «or előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követeléseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről erre vonatkozólag vállalt kötelezettségek.

A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi 'körökben. Lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevés« ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lényegét és a ■nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A „Times" című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy „egyetlen ország sem — akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — nem kívánja megvitatni a békés intézkedéseket olyan körülmények 'között, amelyekben nincs fellebbezés”.

Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok címére, akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem.

Azt jelen ti-« ez, hogy á Szovjetuniónak nincsenek semmiféle igényei? . Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok kormányának, bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul.

lEz bizonyítja, hogy a szovjet fé). kész a megfelelő problémák komoly, tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár - szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is.

Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetköz; 'kérdések megoldásában „az Egyesült Államok hajlandó igazságos részt vál la In i magára". Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasztására.

Ami a Szovjetuniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban,

DOLGOZÓ NÉPÜNK JELÖLTJEI

LOSONCZI PÁL

SOKAN ISMERIK hírből a bar esi Vörös Csillag- termelőszövetkezetet, mely az ország legjobb tsz-ei közé tartozik. A földművelésügyi minisztérium értékelése szerint az elmúlt évben az ország legjobb burgonyatermelő és silózó szövetkezete volt. Jutalomképpen a tsz kétszer háromezer forintot kaPott.

Büszkék a tsz-tagok eredményeikre, büszke rá Losonci Pál elvtárs, a tsz mun kaérdem rende.? elnöke is. Amikor megtekinti a szépen földelő hatalmas gabonatáblákat, gyakran eszébe jut múltbeli élete. Losonci elvtárs 9 holdas paraszt gyermeke volt. A 9 hold nem adott kenyeret a nagy családnak, ezért került már 13 éves korában gróf Széchenyi birtokára arató és cséplőmunkásnak. Nehéz volt a harc a megélhetésért, csaknem évente vándorolt pusztáról-pusztára, hogy legalább a saját kenyerét biztosítsa. Ferenc-telep, Bol-hó, Gézapuszta, aztán a baranyemegyei Tarcsapusz- ta, majd újra Bolbó, végül Belcsa- puszta. Nehéz volt az élete, de sokat gondolt arra, hogy csak egyszer lehetne a maga gazdája, csa'k egyszer dolgozhatna a maga földjén.

És amiután annyira vágyott, nemsokára bekövetkezett. A felszabadulás után Szilonicspusztán 10 hold földet, kapott. Jól gazdálkodott, s munkája gyümölcsét maga és családja élvezhette.

A későbbiekben sokat beszéltek a kolhozgazdálkodásrói, melyet a szovjet parasztság választott magának — .milyen is lehet az? Rákosi élvtárs kecskeméti beszéde után Losonci elVtárs néhány újgazdával • hozzákezdett a csoport szervizéséhez. Kemény harc volt ez. hiszen új. nálunk még eddig ismeretlen útról volt sző. Voltak, akik egyik nap aláírták a belépési nyilatkozatot. a másik náp megsemmisítették. Végül is, 1948-bati 9 csá; Iád végérvényesen megalakította a csoportot és Losonci elv társat megválasztották a csoport elnökének.

LOSONCI ELVTÁRS fáradságot nem kímélve bebizonyította a tagoknak, hogy méltó volt a bizalomra. Közös munkájuk már az első évben jól gyümölcsözött, kukoricatermésük 45 mázsa volt holdanként, kenderből pedig 52 mázsát takarítottak be egy holdról. Az eredmények láttán megnyugodtak: könnyebb a munka, több a jövedelem, a munkafegyelem szilárd. így maga Losonci elvtárs is azt gondolta, most már jól megy minden, nem kell fejlődni, új tagokkal vesződni, majd ők gyarapodnak, ahá" nyan kezdték.

Ezen a véleményen csak azután, változtatott, hogy 1950-,ben a második magyar parasztküldöttséggel a Szovjetunióban járt, megtekintette Ukrajna hatalmas kolhozmezőit. Négy héten keresztül tanulmányozta a szovjet kolhozparasztok boldog életét. Itt látta meg, hogy a nagyobb kolhozok képesek nagyobb termést elérni,. gyorsabban fejlődni, több segédüzemet létesíteni, korszerű istállókat építeni. Itt szüle*- tett meg benne az elhatározás. A barcsi Vörös Csillag követi Ukrajna gazdag kolhozainak példáját. Hazajövet beszámolt a látottakról. Beszámolója hatásaként 14 család kérte felvételét a tsz-be, legtöbbjük középparaszt.

Aztán együtt, közös erővel bevezették a Szovjetunióban már olyan jól bevált agrotechnikai eljárásokat, a kukorica pótbeporzását, a négyzetes vetést, stb. De Losonci elvtárs ekkor már nem elégedett meg csak a látottakkal, sokat, nagyon sokat akart tanulni, Liszen- ko és Micsurin Könyveit tanulmányozta, ami nagy segítségére volt munkájában.

1952-BEN több. mint 2000. holdra növekedett a szövetkezet földterülete. bár voltaik még szétszórt területek, de az agrotechnika alkalmazásának .eredménye mégis megmutatta hatását. A 100 holdon négyzetesen elvetett és pót'bepor- zott kukorica az aszályos esztendőben is 22 mázsás holdankinti átlagtermést adott, az egysorosán elvetett és pótbeporzás nélküli 15 mázsával szemben. -— Tanultunk az elmúlt év tapasztalataiból — mondja Losonci elvtárs — nem károsítjuk meg tudatosan magunkat, az idén a kukoricát mind négyzetesen vetettük.

Losonci etvtársnak. az ország egyik legjobb termelőszövetkezete elnökének munkáját pártunk és kormányunk is elismeri, ennek jeléül április 4-én, félszabadulásunk nyolcadik évfordulóján, a Munkaérdem- rend aranyi okozatával tüptette ki. És Losonci elvtárs ez év február 20-tól március jO-ig tagja volt annak a magyar kormányküldöttségnek. mely a Német Demokratikus Köztársaságban a dolgozó parasztoknak a magyar szövetkezeti mozgalom tapasztalatait adta át. —8 szövetkezetei, három gépállomást, két tudományos intézetet és á.lamr gazdaságot látogattunk meg — mondja Losonci elvtárs.

Uja'bb nagy esemény volt életében. hogy a termelőszövetkezet dolgozóinak jelölőgyülésén — melyen részt vettek a fűrészüzem, a - vasút dolgozói is — képviselőjelöltjüknek választották mag. Többen hozzászóltak a jelölésemhez — mondja Losonci elvtárs — és "kimondhatatlanul jól esett az.a bizalom.' mély a hozzászólásokban felém megnyilvánult. De azt is tudom — foly tatta —, hogy e bizalom még jobb munkára és nagyobb helytállásra kötelez.

AZT AKAROM, hogy ne csalódjanak bennem. Szövetkezetünk, április 20-ra az összes vetést befejezte, elvégeztük a cukorrépa, a takarmányrépa sarabolását, a borsó sara hálása most folyik. A begyűjtésben a tojásnál van lemaradás, de május 1-re félévi tojásbeadásunkat, is teljesítjük. így készülünk valamennyien a május 17-i választásokra. *

1200 forint pénzjutalmat kaptam

Népköztársaságunk Elnöki- Tanácsa. mint sokgyermekes édesanyát a dolgozó nép megbecsülésének kifejezéséül április 4-én, fel- szabadulásunk ünnepén. 1200 forint, pénzjutalomban részesített.

Ezt a megtiszteltetést és megbecsülést a mi újságunkon keresztül is szeretném megköszönni államunknak. Olvassák az egész megyében, hogy ma az egyszerű dolgozókat hogyan megbecsülik.

Férjem a vasútnál dolgozik, itt Barcson. Nyolc élő gyermekünk van. Ezek közül bárom jelenleg a Néphadsereg harcosa, kettő iskolába jár. három pedig egészen kicsi. A legkisebb 1 éves.'

Mindezeket azért írom meg, "inert összehasonlítást szeretnék tenni az .át kos múlt és a mi szép jelenünk között. Amíg a múltban férjem csekély fizetéséből gyermekeinknek nem jutott sokszor még kenyérre sem. ma pártunk és kormányunk férjem magasabb fizetésével, a felemelt családi pótlékkal és több szociális juttatással nyugodt, biztos megélhetést nyújt számunkra, i

Pozsonyi Józsefné Barrs

bogy kész ■megfelelő részt vállalni a vitás inemzetközi kérdések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyeikkel kapcsolatban nem egyszer bebizonyította.

Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban..

A Szovjetun ó politikája nem ellenkezhet a többi békeszerető ál

Ilim P

r.rf'Ptkieive-]. Fz f.

a rwi

lí túlra rnPrffelel minden olyan .állam törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetk:! •! együttműködés fejlesz, léséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen vagy olyan. A Szovjetunió politikái; egyúttal kifejezésre juttatja né plinknek az általános béke megsz-