Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
vasarnap, iva j. lepruar 1SOMOGYI NÉPLAP 7 TÖRTÉNELMI LECKE Tíz éve annak, hogy a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege Sztálingrádnál történelmi csapást mért a hitleri fenevadakra. Amikor Hitlerék a Szovjetunióra támadta-: könnyű zsákmánynak hitték az or szagot, melyet „vil’.ámiháborúval1” lerohanhatnak. A Vörös Hadsereg katonái és a szovjet nép azonban hősies és példátlan bátorsággal áll' tak ellen a betolakodott támadóknak -s számtalan nehézséget leküzdve harcoltak hazájuk minden talpalatnyi rögéért. Az USA és Anglia vezető körei a szovjet állam gyön gítésé céljából szándékosan késleltették az európai második arcvonal megnyitását és így Hitler csaknem minden erejét, stratégiai tartalékát Nyugat-Európából és Afrikából a szovjet frontra vethette át. Céljuk az volt, hogy csapást mérjenek Sztálingrádra és keletről be kerítsék Moszkvát. Sztálingrádot az ország kulcsának tekintették, amelynek elfogta lása után szabad lesz útjuk*, Nem ismerték a szovjet nép hősiességét és önfeláldozását, amikor azt hitték, hogy könnyű dolguk lesz. Sztálingrádnál megismerték ezt is, ugyanúgy, mint a Vörös Hadsereg csapásainak erejét. Sztálin elvtárs ezt mondotta 1942 november 7-én: „Az ellenség már saját bőrén próbálta ki a Vörös Hadsereg ellenállóké, pességét, Megismeri még n Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásaimig erejét is.’1 Sztálin elvtárs szavai beigazolódtak. A hitlerizmus sorsa Sztálingrádnál megpecsételődött. 1942 novemberében a Szovjet Hadsereg délnyugati és doni had- seregceopoi'tjai, majd november •20-án a sztálingrádi hatílseregcso- port egységei ellentámadásba mentek át. A hősies, minden részletéig zseniálisan megszervezett ellen- támadás váratlanul érte az ellenséget, s csakhamar a Szovjet Hadsereg acélgyűrűjében találták magukat. 1943 január 8‘án a szovjet parancsnokság megadásra szólította fel a1 németeket, de a fasiszta tábornokok megtagadták ezt. És 1943 február 2 á>n a történelmi jelentőségű sztálingrádi csata a Szovjet Hadsereg teljes győzelmével befejeződött. A Szovjet Hadsereg Sztálingrádnál bekerítette és megsemmisítette a német hadsereg legnagyobb egy ségét. 147 ezer elesett némtet katonát szedtek össze és temettek el a «ata után. A 300 ezer főnyi német hadsereg egyharmadrésze fogságba jutott. Méltán mondotta Sztálin elvtárs a nagy győzelem után: ,,Sztálingrádnál volt a német fasiszta ■ hadsereg alkonya” A sztálingrádi dönitő győzelemtől1 egyenes út vezetett Berlinig, ahol a hete Szovjet Hadsereg saját barlangjában zúzta szét és semmisítette meg a fasiszta fenevadat. Tíz év telt el a nagy győzelem óta. A szovjet nép ez alatt a 10 év alatt nemcsak hogy talpra állította a háború romjaiból hazáját, hanem olyan eredményeket ért el, amelyek egyedülállóak az egész világon, Megvalósította a szocializmust és diadalmasan halod a. kommunizmus felé vezető úton. Ahol egykor, ezelőtt tíz évvel Sztálingrád védelmi vonalai húzódtak, ott most a Lenin-csatorna vize zúg. Egyesült a Volga és a Don. megvalósult az orosz nép évszázados álma. Sztálingrád ma még szebb és szebb lesz, mint bármikor volt. A nagy győzelem óta eltelt tíz esztendő újabb győzelmek;, a kommunizmust építő szovjet mép, a béke népe győzelmének tíz esztendeje volt. És. most, agresszerok, kémek, kalandorok és halálgyárosok akarnak ismét Hitlerék útjára lépni. Elfeledték a történelmi leckét, ame lyet Sztálingrádnál a betolakodó ellenségnek a szovjet nép adott. El feledték a háborúk történetének legnagyobb csatáját és azt, hogy egy népet, mely maga vette kezébe az országot és a béke ügyét, nem lehet legyőzni. A church illek, eisenhowerek éis morganok keservesen csalódnak, ha azt hiszik, hogy azon az acélfalon átjutnak, amelyen Hitler összetörte fejét. A koreai agresszorok elfeledték, hogy aki Hitler útjára lép, arra új Sztálingrád vár, aki a béke ellen tör, előbb-utóbb oda jut. ahova Hitlerek; a történelem szemétdombjára A béke tábora, az élet tábora erősebb, mint a halál- tábor és minden kalandor szövetségese. Azok köré, akik Sztálin grádnál örök példát adtak .a gyilkosoknak — ma milliói hatalmas tábora tömörül — és ezen a táboron nem vesznek erőt a pusztulás, a háború erői, mert ezt a tábort olyan ember vezeti, aki győzelemre vezette Sztálingrádnál a szovjet katonákat : a nagy Sztálin elvtárs. Nagy Tamás A marokkói függetlenségi mozgalom Végétért a román szakszervezetek kongresszusa Bukarest. (TASZSZ.) Január 30-án végétért a román szakszer vezetek III. kongresszusa. A kongresszuson részt vett küldöttek egyhangúlag, hozott határozatukban hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek főfeladata állandó és szüntelen harc az ötéves terv négy év alatt való teljesítéséért, a szocializmus felépítéséért, a béke megerősítéséért és megszilárdításáért. A kongresszus részvevői hatalmas lelkesedéssel határozták el, hogy üdvözlő táviratot küldenek Gheor- ghe GheorghiuDej-nek, a román munkáspárt főtitkárának és a Szak- szervezeti Világszövetségnek A kongresszus részvevői felállva, viharos lelkesedéssel hagyták jóvá a világ dolgozói lángeszű vezérének és tanítójának, a román nép legjobb barátjának, J. V. Sztálinnak küldőit üdvözlő távirat szövegét. Qlem ár üljük el a paetizátiakal . . . A völgybe j vezető nagy úton, a sziládnál, ahol élesen kanyarodik az út, hú rom gépkocsi tűnik fel, s riasztó tülkölésük elöl gyorsan térnek ki o hazafelé tartó szekerek, a gyalogosok az útmenti széles árokpartról lesnek a gyorsan tovatűnő kocsik %tán. Vájjon hova mennek? -— kérdik egymástól, s aki eddig magányosan ballagott az úton, az is mintha szükségét erezné, társat keres. A bizonytalanság lopta be ma-\ gát az emberi szívekbe, s hol innét, hol onnét hangzik újra a kérdés-. — Vájjon hova mennek? — így van ez, ha meglátják az UDB-sek gépkocsijait. A rettegés lesz úrrá •az embereken. — Valamit, vagy valakit vinúi akarnak, máskor n'em. igen jön ilyen sok UDB-s. Voltak vagy 30- an a három tehergépkocsin/, — suttogja a mellette baktató társának egy idős paraszt-bácsi, Gera- szin apó. Csibukját beljebb tolja szájába, s nehezen lélegezve mássza a meredek kaptatót. Majd a kap. tató tetején megállva, csendesen szűri a szót fogai közül: — A mi községünkben vannak — mutat balra, ahol az esti félhomályba burkolva, apró házaival kicsiny falu tűnik fel. Mintha zavaros sötétség öntötte volna el a tájat. Az utat átszelő folyó zúgása úgy hallatszott, mint csendes zokogás. A kaptató tetején már 8—10-en állnak egymás mellett, s a férfiak sebes léptekkel ne. kilódulnak, hogy mennél hamarabb beérjenek a faluiéi, s megtudják, hogy ilyen késő esti időben vájjon mit akarnak az UDB-sek, Máskor félórába is beietellett, míg leértek % faluba, most észre sem veszik íz időt, s máris a falu első házai között járnak. két rejtegetnek. Olyanokat, akik a fennálló rendszer ellen uszítanak, ugyanakkor a község semmiből sem teljesíti beadását. — A tömegben halk morgás hallatszik, de hangosan nem mer szólni senki, — Addig, míg mindenkit ki nem hallgatunk, itt kell maradnia. Senki nem mehet vissza lakására — mondja az UDB-parancsnok, majd kacsázó lép. telikel vonszolva púpos testét, megindul a templom melletti nagy téglaépülethez, ahol már megkezdték a kihallgatást. Elsőnek Sztyepánt és feleségét hallgatták lei. Az UDB- parancsnck mellett, aki a kihallgatást vezeti, ott áU, kezét nagy potrohos hasán nyugtatva, a falu kidák-jegyzője. Miletán is. A nagy szobában A kis falu lakóit az UDB- _____________ sek a falu közeo cre hajtják. A templom előtti béren az egyik gépkocsi tetejére állja, azj UDB -parancsnok beszélni eezd:— Hírt kaptunk arról, hogy dobmi a faluban ellenséges egyérteI a petróleumlámpa fojtó biíze érzik, s úgy hangzanak az UDB-s kérdései, mint az ostor- csapás. — Hányszor aludtak nálad a hegyiek, Sztyepán? — s meg sem várva a feleletet, máris feleségéhez fordul, — Nem beszéltek, kutyák? — S csizmaszárából kikapva az ól- mosvégű nádpálcát, ütlegelni kezdi mindkettőjüket. Majd belemarkol az asszony hajába. végigvonszc.lja a sztobán és kilöki a nagy szoba mellett lévő kisebb szobába. — Majd beszéltek ti mindjárt — szólt és torz vigyorra húzódó szájából undorító módon folyt nyála. — Üssétek — ordít a szobában lévő három UDB sre, majd a véresre vert férfit kidobja felesége után. Kint a téren az emberek halkan, suttogva beszélnek, egymásnak adják át a szót: — Akármit is csinálnak, nem mondunk semmit, nem áruljuk el a partizánokat. M . ... . - I üli meg a táMe.y sötétség} g egyrf} sek előtt, kék szemei úgy csillog nak, mint a tenger Ízékes vize, — Semmit nem tudok — mondja halt hangon — s az UDB-s ütésétől térdre esve újból ezt suttogja: Semmit nem tudok. — Hirtelen felugrik és éles hangon, kiáltja kínzói felé: — Gyilkosok, üssetek, verjetek, nem beszélelaH — A kiáltás túljutott a szoba falain, meg. hallottá]c az épület előtt állók is —- Szegény Maria, — mondja Gyúró, eäy alacsony, tömzsi, erős paraszt a mellette álló társának, Jurának. A midi hónapban elvitték egyetlen hízójukat, egy év alatt ez volt a harmadik. A gabonájukat is mind elvitték, bezzeg nem .viszik el a kulákokét. — Én is így jártam — folytatja, — A midt hó napban kifizettem. nyolcezer dinár adót, most újabb tízezer dinárt, követelnek. — ‘A 10 hold föld után két darab 120 kilogrammos hízót, 10 kilogramm zsírt és 350 kilogramm marhahúst, követelnek. Vájjon miből? — S ez a kérdés nagyon sok jugoszláv parasztnak a szájából hangzik. Vájjon miből adják be a húst, a zsírt, amikor mindenükből kifosztják őket. Lassan, mintha ólomlábakon járna, múlik az idő, s az UDB-sek nem tudnak eredményt elérni. A falu lakossága hallgat, nem árulja el nevelőit, azt sem, hogy mikor járnak le hozzájuk a faluba. Az UDB-sek egyenként jönnek ki az épületből, nyolc embert hajtva maguk előtt, majd felszállnak a tehergépkocsikra. — Visszajövünk még! — kiált ki az UDB-s parancsnok a tehergépkocsiból, majd a kocsik sebesen eltűnnek a faluból. fíÉi ualodik erosGooen fúj a szél, s a jeges, der mesztő hideg szinte csonttá fagyasztja a téren álló embereket, akik kezüket zsebükbe süllyesztve topognak keményre gyúrva- lábuk alatt a havat. A nagy téglaépületből elfojtott sikolyok hangzanak. Fiatal, törékeny lány áll az UDBA falu lakói las- _____________ sam elszélednek, m indenki hazamegy. Derülni kezd, az ég és a- levegő egyre tisztább lesz. Keletről hajnalodik, s vörös korongként kel fel a nap, megfest, ve a hegyeket, fénnyel árasztva el a sokat szenvedett jugoszláv falut. Zsurakovszki Mihály. legutóbbi véres casablaneai események és az ezt követő kegyetlen megtorlás ismét a nemzetközi érdeklődés középontjába állította Marokkót. Francia-Marokkó, a francia gyarmatbirodalom három északafrikai országa közül a legtöbb gondot okozza a francia kér mánynak az utóbbi 40 év során mióta ezt a IX. század óta független országot felosztották Francia- ország és Spanyolország között és protektorátussá alakították. 1912, a protektorátus- létesítésének éve és 1934 között, a Marokkó hegyeiben élő riffek fegyveresen is hősiesen ellenálltak a francia gyár mati hadseregnek, amelyre súlyos csapásokat mértek. Marokkó népe azóta is állandó és kemény harcot folytat a gyarmati kizsákmányolás, a háborús politil’a s az ország amerikai megszállása ellen. A marokkói bennszülöttek kiszipc lyozása rendkívül súlyos, sőt bizonyos esetekben még súlyosabb, mint a többi északafrikai gyarmati dolgozóké. A marokkói munkások bére még alacsonyabb, mint az algiriaké, vagy a tunisziaké, viszont a létfenntartási költségek Marokkóban kétszer olyan- gyors ütemben emelkednek. mint Franeia-Északafrika másik két országában. A marokkói parasztokat, akik képtelenek a magas földbért, illetve a reájuk háruló egyéb terheket megfizetni, évente tízezrével kergetik el földjeikről. Ezeknek hatalmas tömegei a nagyvárosok mellett élnek, rozsdás benzineskannákból és régi ládákból összetákolt barakkokban, amelyeket bidoneville-nek (kannavárosnak) .neveznek. A bidoneville-ek lakosainak körülbelül fele tüdőbajos. Egyedül Casablanca környékén körülbelül 150.€-00 marokkói él ilyen szörnyű körülmények között. A marokkói helyzetre rendkívül jellemző a párizsi ,,Ce Soir” egy kimutatása: eszerint az ország kereken 9 millió lakosára 11,000 rendőr, ezzel szemben csak 200 orvos jut. A városokban minden -45.000 lakosra, a falvakban pedig minden 120.000 lakosra jut egy orvos. A bennszülött gyermekeknek csak körülbelül hét százaléka jár iskolába. jbT arokkó dolgozó népét egyformán nyúzzák a francia banktőkések és a francia telepesek. Ez utóbbiak az ország termelőterületének legnagyobb részére rátet- ták a kezüket: 5500 francia gyarmatos körülbelül egymillió hektár föld tulajdonosa, amelyek természetesen a legjobbak. A második világháború óta az amerikaiak Marokkóban, sokkal agresszívebb behatolási politikát folytatnak, mint Észak-Afrika bármely más államában.. E behatolás részben a francia kapitalista körök segítségével, de részben ezek ellenére, ezek kiszorításával történik. Marokkó ólomtermelésének 90 százaléka három amerikai társaság kezében van, A kőolaj, a Standard OH társaságon keresztül, szintén az Egyesült Államokba, folyik. Marokkó, amelyet a „Le Monde” című burzsoá francia lap ,.a Földközi-tenger bejáratánál álló természetes anyahajónak” minősített. Észak-Afrikának az amerikaiak által katonailag is legsűrűbben megszállt országa. 1951 óta Marokkót valósággal elözönlötte az amerikai katonaság. Az országban tartózkodó amerikai katonák és „szakemberek” száma a marokkói kommunista pártnak az ENlSZ-hez intézett -emlékirata szerint rövidesen eléri a 100.000-et. Az amerikaiaknak a francia kormány — mint ismeretes -— hét légitámaszpontot adott át, ezenkívül szó van negyven újabb támaszpont építéséről is. A Marokkót uraló francia és az országba ■ mindjobban behatoló amerikai imperialisták ellen küzd a marokkói nemzeti felszabadító mozgalom, amely az utóbbi évek során egyre nagyobb arányban és agy re szervezettebben bontakozott ki. A függetlenségi harc élvonalában itt is, mint Tuniszban, vagy Algírban, a kommunista párt áll, melynek vezetői ellen irányul a legdühödtebb hatósági terror, A kommunista párt titkárát, • Ali Jatát a gyarmatosító hatóságok bebörtönözték, hosszú hónapokig fegy- házbap tartották, majd kitoloncolták az országból és Franciaországba hurcolták, ahol a marokkói függetlenségi mozgalom több tagjával együtt „államellenes üzelmek” miatt akarják bíróság elé állítási. 1951 tavaszán Juin tábornok, akkori főhelytartó valóságos büntetőexpedíció keretében 10.000 főnyi ■katonaságot é3 csendőrséget küldött Tadla körzetébe, — ahol a marokkói- kommunista párt befolyása különösen erős, — azzal: az állítólago* feladattal, hogy nyomozzák ki egy gyilkosság tetteseit. A nyomozó» során a karhatalom erői — amint ezt Ali Jata később megírta „minden házat átkutattak, településeket dúltak fel, megsemmisítették a lábon álló termést, erőszakot követtek el nőkön, fosztogattak, ezrével tartóztattak le és vetettek börtönbe hazafiakat.’1 A marokkói kommunista párt azonban minden üldözés ellenére, az ország elnyomott népének mind erőteljesebb támogatásával, keményen állja a harcot és folytatni is fogja az ország teljes függetlensége -kivívásáig. Programmja: a Marokkót leigázó kényszeregyezmények megsemmisítése, az ország szuverén állammá való tétele, a külföldi csapatok kivonása, az ország természeti kincseinek visszaadása, marokkói nemzetgyűlés létrehozása általános választások alapján, marokkói alkotmány, önálló kormány és hadsereg megteremtése. Tyiarokkó polgári pártjai között a- legerősebb az 1944-ben alapított Isztiklal (függetlenségi) párt, mely a nemzeti ipar és kereskedelem fellendülését várja az ország függetlenségétől. E pártot eleinte az amerikai imperialisták, suba alatt támogatták, mert arra számítottak, hogy a francia gyarmatosítók és a -helyi burzsoáziát képviselő párt civakodása majd a« malmukra hajtja a vizet. A koreai háború kitörése óta azonban rájöttek, hogy a gyarmatvilágba» ma már túl veszélyesek az ilyen mesterkedések és legalább is ideiglenesen felhagytak az Isztiklal rendszer támogatásával, amelynek vezetősége a tömegek nyomására egyre tevékenyebb imperialista-eile, n-es kezdeményezésre kényszerült. A helyzet kiéleződése még az Isztiklal párthoz közelálló szultáni udvart is összeütközésbe sodorta az imperialistákkal. Juin tábornok, akkori francia helytartó 1951 februárjában „együttműködő” hűbérura- kat mozgósítva, a szó szoros értelmében kényszerítette a szultánt, hogy írjon alá nyilatkozatot, amelyben elítéli az országban folyó függetlenségi mozgalmat. Juin tábornokot néhány hónappal később Guillaume tábornok váltotta !e helytartói tisztségében, aki ugyanilyen brutális módszerekhez folyamodik. A helytartó rendőri intézkedései többizben éles incidenseket provokáltak ki az ország legkülönbözőbb részein, melyeket aztán ürügyül használtak fel sokezer hazafi letartóztatására. Az ország függetlenségéért folyó, a protektorátust rendszer azonnali felszámolását követelő mozgalmat azonban minden üldözés csak megerősíti, és az a tény, hogy a marokkói kérdéssel már az ENSZ is kénytelen volt a közelmúltban foglalkozni a francia gyarmatosítók kapálódzása ellenére, rámutat arra, mennyire ég ezek lába alatt már a talaj. Gara László. A burmai pártok közös nyilatkozatban bélyegzik meg a jobboldali szocialisták ranguni értekezletét Pék inig (Uj Kína). Három burmai párt — a m unikás -paraszt párt, a népi egységpárt é® a népi békearcvonal — közös nyilatkozatot bocsátott ki az ázsiai szocialista pártok nemrégen Rangúmban megtartott értekezletével! kapcsolatiban. A nyilatkozat meg állapította, ‘hogy az értekezlet célja az volt, hogy félrevezesse a népeket, megossza a béke erőit és szembehelyezkedljék 'az ázsiai országoknak a nemzeti függetlenségért vívott harcával. A munkás- áruló Attlee felszólította az értekezlet részvevőit, hassanak oda, hogy az ázsiai szocialista pártok kövessék gazdáinak utaisításait, amelyek az ázsiai népek imperia listaellemes mozgalmának elfojtását célozzák. A nyilatkozat befejezésül felszólítja az ázsiai népeket, lépjenek egymással szoros egységbe.
