Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-20 / 298 szám

Gondoskodjanak az állatok át- telelletéséről Kapoly községben & v Tanácskoz k a Népek Békekongresszusa „Ifjú sasok“ IX. évfolyam, 298, szám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1952. december 20. Párttagnak lenni nagy megtiszteltetés A nemzetközi helyzet éleződése, az amerikai imperialisták és csat­lósaik háborús készülődése, az esze­veszett fegyverkezés,' a háborús tár ■ma-zpontck felállítása a Szovjet­unió éa a népi demokráciák közelé­ben, még az eddigieknél is fokozot­tabb példamutatást, helytállást kö­vetel meg egész dolgozó népünktől. Mindenekelőtt megnovek: deft a kommunisták felelőssége városon és falun, a munka minden területén. Pártszervezeteinkben sokkal töb­bet kell foglalkozni azzal, hogy mit jelent most' a párt tagjának lenni. Sokkal többet kell beszélni a párt­tagok kötelességeiről és jogairól, arról, hogy milyen helytállást, pél­damutatást kíván tőlünk a feszült nemzetközi helyzet, a szocializmus építése. Becsben most ülésezik a népek békekongresszusa, közel 100 nemzet küldötte arról tanácskozik, hogy a világ népeinek meg kell akadályozni a'háborús gyújtogatok őrült terveit. A békeharcban, a munkában való helytállásban a kommunistáknak kell az élen ha. ladni. PártonkívüÜ dolgozóink a példa- mutatás nyomán maguk is kiveszik a részüket ebből a harcból, köve­tik az élenjáró párttagokat, tiszte­lettel beszélnek róluk. Az olyan párttagnak azonban, aki nem vesz részt tevékenyen a párt politikájá­nak megvalósításában, aki nem mu­tat példát, vagy éppen a párt po­litikájával ellentétesen cselekszik, — az ilyen párttagnak nincs a dol­gozók előtt becsülete. A mi {jártunk elvárja, joggal megköveteli tagjaitól, hogy ne csak szavakban ismerjék el a párt poli­tikáját. hanem elsősorban tettekkel liarco janak annak végrehajtásáért. A párt tagjának lenni tehát azt jelenti hogy minden erőnkkel és képességünkkel harcolunk a párt politikájánál: megvalósításéiért, pél­dát mutatunk azoknak a Soron kö­vetkező feladatoknak elvégzésében, amelyeket, a párt egész dolgozó né­pünk elé tűzött. Különösen, nagy jelentőséggel bír ez most, amikor pártéletünk olyan kimagasló eseménye előtt állunk, mint az új tagsági könyvek kiosz­tása. A januári taggyűléseken min­den párttag, — akinek érvényes MDP tagsági könyve van, akinek tagjáruléka és átjelentkezése egyik alapszervezetbő! a másikba rendez­ve van — megkapja új párttagsági könyvét. Minden párttagnak foko­zottabban át ke'} ér.znie, hogy új tagsági könyvével milyen kincset kap kézhez, és hogy ez a kincs éz- után még sokkal jobbosokkal lel­kiismeretesebb munkára kötelez. Megyénk párttagjainak többsége megállja helyét, kommunistához méltóan veszi ki részét a termelés­ből. Ha ez nem így volna, nem tud­tunk volna ilyen jelentős eredmé­nyeket elérni az üzemekben a terv- íteljesítésben, a fogadalmak] vjalóraV váltásában, falun pedig az állampol­gári fegyelem megszilárdításában. De nem minden párttag állja meg megyénkben úgy a helyét, ahogy az kommunistáihoz méltó. Nem minden párttag vesz részt példamutatóan a szocialista munkaversenyben. Nem minden falusi párttag tartja első­rendű kötelességének a beadás tel­jesítését, a mezőgazdasági 'munkák időbeni elvégzését. A jó párttag jól is dolgozik, élen­jár a munkaversenyben, s elvtársi segítséget nyújt az elmaradóknak. A Fonoda-építkezésen Bitesek András sztahanovista, jó párttag. Résztvesz a pártmunkában és a ter­melésben is élenjár. Állandóan 160- 170 százalék körül teljesíti normá­ját. Kommunistának lenni tehát a munkában való példamutatást je­lenti és ezt tudnia, kell minden párt­tagnak. Ugyanez a követelmény a falusi kommunistáktól is. Ma, a falun még sokhelyütt az egyes párttagok viselkedése, cselekedetei által ítélik meg a párt politikáját. A falusi kommunisták azonban nem eléged­hetnek meg azzal, hogy önmaguk becsülettel helytállnak a munkában, a kötelességteljesitésben, hanem ál­landóan küzd niük kell a falu be­csültéiért. Fáradhatatlanul! kell dolgozniok azért, hogy példájuk nyomán a község többi dolgozói is teljesítsék hazafias kötelességüket. Világosítsák fel a falu dolgozóit a párt politikájáról, éberen ügyel, jenek a kulák mesterkedésére, lep­lezzék le aljas kártevő munkájukat a dolgozó parasztok előtt. Egyszó- val a falusi kommunisták azért harcoljanak, hogy nocsak maguk, de az egész falujuk se kerüljön a hátul kullogok közé. Az ilyen párttagok, akik a pártmunkában, a termelésben megállják a helyüket, megérdemlik a megtisztelő kommu­nista elnevezést, megérdemlik a párttagsági könyvet. Nem jó párttagok vannak azon­ban a porrogi tszcs-ben, ahol még december 13-án is szedték a nyári ültetés-ű burgonyát, s ä kukoricát is későn takarították be. Az ilyen tszcs-ben rossz a munkafegyelem, s a kommunisták nem folytatnak ez ellen következetes harcot. Párttagnak lenni nagy megtisz­teltetést jelent, s ezt különösen, most kell éreznie minden kommunis­tának. az új párttagsági könyv ki­osztása előtt. Párttagnak lenni azt jelenti, hogy betartjuk a párt fe­gyelmét, végrehajtjuk n párthatáro- zatokat, példamutatóan teljesítjük a kormány rendeleteket. Párttagnak lenni azt jelenti, hogy szeretjük a hazát, ct dolgozó népet, de gyűlöl jiik, leleplezzük, megsemmisítjük a dolgozó nép ellenségeit. Mégis elő­fordul, hogy sok párttagunk türel­mes az ellenséggel szemben. Meg­esik a szíve az ellenség. hazug si­ránkozásain, elhiszi neki, hogy azért nem teljesíti az állam iránti kötelezettségét, mert „rossz volt a termése”. Megyénk minden kommu­nistájának sokkal éberebbnek és következetesebbnek kell lennie az el­lenség elleni harcban. Pártszervezeteink kötelessége fo­kozottabban megmagyarázni min­den egyes párttagnak és tagjelölt­nek, hogy mit is jelent a nép ügyé­ért való harcos kiállás, a kommá- nista helytállás. Ennek szellemében neveljék a párttagokat és tagjelöl­teket, rajtuk keresztül az egész dol­gozó népet. Pártszervezeteink feladata, külö­nösen a pártvezetőségi tagoké, pártcscportbizalmiaké, hogy a ja­nuári ünnepélyes taggyűlésre úgy készítsenek elő minden párttagot, hogy méltó legyen a nagy esemény­re. A pártszervezetek vezetői a fe­lelősek azért, hogy minden párttag . és tagjelölt becsületes, odaadó mun­kájával készüljön a januári tag­gyűlésre. A vezetők felelősek azért, hogy minden, egyes párttag olyan legyen, amilyennek Rákosi elvtárs jellemezte a kommunistákat; ^ön­tudatos, odaadó, szerény munkása pártjának, a dolao?ó népnek/1 Ünnepi nagygyűlés a Városi Színházban A Kaposvári Városi Pártbizo fság rendezésében ma este 6 órai kezdettel ünnepi nagygyűlés 'e<=z a Város! Színházban Sztálin elvtáts születésnapjának 73. évfordulója tiszteletére. Az ünnepi nagygyűlést Virovecz József elvtá s, a Városi Pártbizottság titkára tartja. Utána a kaposvári üzemek -s h’vata’ok legjobb kultúrcsoport- jaixiak ünnepi műsora zárja a világ dolgozóinak szeretett vezére tiszteletére rendezett ünnepi nagygyutosi. Ás 1953* évi költségvetés vitája Kristóf István elvtárs felszólalása az országgyűlés szerdai ülésén Kristóf István elvitárs, a SZOT csak úgy védhetjük meg dolgozó ről a koreai háború egész menete főtitkára szólt ezután hozzá a népünk alkotó munkájának nagy- | is tanúskodik — alulmaradnak a költségvetéshez. (szerű eredményeit, ha korszerűen .szabadságért és békéért küzdő bó­Jelenlegi költségvetésiünkben is felszerelt, kiválóan képzett hadse- az jut kifejezésre, hogy a magyar reggel) rendelkezünk. Ez megkö­nélpgazdaság fejlesztésével dolgo zó népünk szilárdan harcol a bé­kéért, mert a mi célkitűzéseink feltételezik a békét. Világosan- látjuk — mondotta —, hogy az imperialista ragado­zókkal szem,ben feT kell készül- iriink legdrágább kincsünk, sza­badságunk, függetlenségünk védel­mére. Bűnt követnénk el dolgozó népünkkel szemben, ha nem gon­doskodnánk erős, korszerűen fel­szerelt, hazaszeretettől fűtött had­seregről. Pártunk, Rákosi elvtárs ezért arra neveli dolgozó népün­ket, hogy békéjéért harcolva, ön­tudatosan tegyen eleget honvédel­mi kötelezettségéinek, erősítse hon­védőimét. Kristóf István rámutatott, hogy a népünkkel szemben .minden al­jasságra karható ellenség, a hatá­rainkon ólálkodó Titobanda az 1952—53-as pénzügyi évben saját bevallása szerint a költségvetés 75 százalékát költi hadicélokra. A jugoszláv fegyveres erők létszáma ez év tavaszán 780.000 fő volt és ez a szám az elmúlt hónapokban még csak emelkedett. A Tito— Rankovics-bcnda katonai táborrá változtatta Jugoszláviát, s déli ha­tárainkon háborús tűzfészket ho zott létre. Ilyen körülmények között 'hangsúlyozta Kristóf István — vetéli, hogy költségvetésünk bizto­sítsa honvédelmünk továbbfejlesz­tésiét, a békeszerződés keretein belül. Ugyanakkor a honvédelmi célokra előirány­zott költségvetési tétel össz­hangban áll dolgozó népünk érdekeivel, népgazdaságunk fejlesztésére, a szociális és kul­turális célokra előirányzott összegekkel. Népünk hadseregére annak szüle­tése (pillanatától kezdve, mint édes gyermekére tekint azért, mert ezt a hadsereget elitápbetet- len szálak milliói kötik népéhez, Ez a hadsereg valóban hús a nép húsából, vér a né,p véréből. Ez a kiapadhatatlan erőforrása hadse regünknek. A harcosok és tisztek érzik éo minden nap tapasztalják a párt szerető gondoskodását és ez még jobban elmélyíti bennük a hűsé­get kormányunk, a párt és szere­tett Rákosi eivtársunk iránt, aki­nek szavát, útmutatásait minden fidőben egy emberként, tántorítha- tatlanul követik. Néphadseregünk erejét fokozza harcosainak és tisztjeinek hazaszeretete, a más népek iránti megbecsülése. Beszélt ezután az imperialisták hadseregeiről, amelyek — mint er­sökkel szemben. Néphadseregünk példaképe — mondotta a továbbiakban Kristóf elvtárs — a dicsőséges Szovjet Hadsereg. Harcosaink, tisztjeink előtt követendő példaként áll a szovjet harcosok és tiszteli magas eszmeisége és kiváló katonai tudása. Fáradhatatlanul arra törekszenek, hogy sikerrel sajátítsák el a győ­zelmes sztálini haditudamányt és a dolgozó néptől kapott fegyverek mesteri kezelését. Néphadseregünket ezért erő­sítjük, mert ez jelent biztosí­tékot arra, hogy erőfeszítése­ink nem hiábavalók, hogy amit magunknak éP*tünk, az a mi­énk ís marad örökre. Kristóf elvtárs végül azit a fo­kozott felelősséget hangsúlyozta, amely a kiéleződött nemzetközi helyzetben néphadseregünk veze­tőire és katonáira hárul s amely a harcosokat katonai felkészültsé­gűk, politikai képzettségük to­vábbi növelésére, a fegyelem to­vábbi szilárdítására kötelezi. A költségvetést a Magyar Dol­gozók Pártja és saját nevében el­fogadta. Az országgyűlés csütörtöki ülése Az országgyíjlés csütörtökön folytatta az 1953. évi állami költ­ségvetés vitáját. A csütörtöki ülé­sen megjelent Rákosi Mátyás, a m'n.isztertamács elnöke, Hidas Ist­ván, Kiss Károly elvtársak és a minisztertanács több más tagja. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. Áz ülést 10 óra után néhány perccel nyitotta meg Nagy- •istók József, az országgyűlés al- elnöke. Az első felszólaló Mekis József volt. Mekis József felszólalása Az ötéves tervünkben kitűzött ' feladatok — mondotta — vissza­tükrözik Sztálin élvtárs tanítását a szocialista iparosítás lényegéről: legfontosabb a nehézipar, ezen ba­lül pedig a gépiipar fokozott üte­mű fejlesztése, a lakosság élet- színvonala emelésének, az ipar egyéb ágai számára a teChnikaá alap megteremtésének, védképes- ségünk erősítésének és a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­nek érdekében. * Hangoztatta, hogy eddigi ered-, ménveink eléréséhez nagymértékben hozzájárult az az önzetlen segítség, melyben a Szovjetunó részesít ben­nünket. A továbbiakban beszámolt arról, hogyan fejlődött a kohó- és gépipa­ri minisztérium termelése 1952- ben. A teljes termelés 1952 első 11 hónapjában — 1951 hasonló idő­szakához képest — 30 százalékkal, a befejezett termelés pedig 34 százalékkal növekedett —mondot­ta. — Ha összehasonlítjuk ezt a két adatot az egész ipar fejlődé­sével, láthatjuk, hogy ia kohó- és gépiipar fejlődése gyorsabb, mint az egész iparé, ami azt jelenti, hogy érvényesíteni tudtuk a szo­cialista iparosítás legfontosabb törvényét. Ezt tartottuk szem előtt a jövő évi tervek elkészíté­sénél is. Az 1953-as előirányzat szerint a teljes termelés 24, a be­fejezett termelésben pedig 23.8 százalékos növekedést kell elér­nie a kohó. és gépipari minisztéri­umihoz tartozó üzemek dolgozói nak. Mekis József ezután rámutatott, hogy a hatalmas mértékű fejlődést nagyrészt a munka termeié kemységének emelésével értük el. Elmondottat, hogy egy év alatt 24 ezer fővel nőtt a kohó- és gépipa­ri minisztérium üzemeiben a dol­gozók létszáma, majd felvázolta a kohó- és gépipar alapvető ipar­ágainak fejlődését. A feladatokról szólva kijelentette: fontos fel­adatunk gyártmányaink minőségi javítása. A következő évben te­hát kemény harcot kell vívnunk a minőség megjavításáért, a selejt csökkenlléfeééirt, minőségi ellenőr­ző szerveink munkájának fejlesz­téséért. Gyártásunk másik hiányossága a nem ütemes termelés, .a hóvégi és a dekád1 végi rohammunkák. Fel­tétlen meg kell javítanunk az anyagellátást, a diszpécserszolgála­tot és a gépek karbantartását, hogy biztosíthassuk a grafikoinsze- rű termelést. A felsorolt döntő hibáknak a kijavításával biztosítani tudjuk az 1953-as hatalmas feladatok teljesí­tését: nyers vas term elésünket 44.3 százalékkal, Martín-acéltfenmelé- süniket 18.5 százalékkal és! elektro acéltermelésünket 28 százalékkal kéül növelni az 1952. évi termelés­hez képest. A gépipar terén 1952 első 11 hónapját összehasonlítva 1951 hasonló időszakával, gépipari igazgatóságunk 45.1 százalékos emelkedést 'ért el befejezett ter­melésben, teljes termelésben pe­dig 46.1 százalékot. A gépgyártásban elért nagy eredmények mellett nem íhalllgat- haljuk el a még fennálló komoly hiányosságokat. Ezek közül első­sorban kell említenünk a koope­rációs nehézségeket; melyek fejlő­désünket legjobban hátráltatják. Másik döntő hiányosságunk a termelés nem kielégítő ütemessé­ge. Hiányosságok mutatkoznak az exportra való termelésben is. Népi demokráciánk egyik alapvető feladata a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se, felszerelése, 1952 november hónapig 19 száza­lékkal több tárcsás talajművelőt és 450 százalékkal több arató­cséplőgépet adtunk mezőgazdasá­gunknak, mint 1951-ben. Az 1953- as előirányzat ezt, a fejlődést to- vátlb viszi: 1952-höz képest 268.5 százalékkal több aratójcséiplőgé- pet kell terv szerint legyártanunk. A továbbiakban arról szólt, ho­gyan érvényesül hazánkban a szo­cializmus gazdasági alaptörvénye. Mekis József végül javaslatot terjesztett az országgyűlés elé.-x® Javaslatot teszek — mondotta — az országgyűlésnek arra., hogy a kohászati és az általános gépipari minrsizt'ünbmndi «tóirányzotfe (for­góeszköz'uttat ást az országgyűlés 100 millió forinttal csökkentse és az így elért megtakarítást .népgaz­daságunk más területére irányít­sa, Ugyanakkor javaslatot teszek a kiadások 15 millió forinttal való felemelésére. A dolgozók testi épségének, egészségének megvédéséről, a munkavédelemről Rákosi elyfcárs és pártunk I^özpcinti Vezetősége mint egvik legdöntőbb feladatunk­ról többször megemlékezett — feladatunkká tette ia munkavédel­mi rendszabályok területén a fo­kozottabb gondoskodást. Jelentős ;v javulás a munkavé­delmi rendszabályok területén. A vállalatok és a minisztérium költ­ségvetésében ezekre a célokra kormánvunk jelentős összegeket iránvzott elő. A kérdés nagy fon­tosságára való tekintettél azonban ugyanakkor, amikor ^100 millió fo­rint megtakarítására tettem javas­(Folytatása a 2, odalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents