Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-10 / 289 szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, Í952. december 10, A l'Ain OKTATÁS ANYAGÁHOZ A SZOVJETUNIÓ A BÉKETÁBOR ÉLÉN A Szovjetunió történelmi jelen­tőségű győzelme a fasizmus felett a II. világháború után azt ered­ményezte, hogy újabb országok szakadtak ki az imperializmus lán­cából, ezekben az országokban né­pi demokratikus rendszer alakult ki. Ezzel a Szovjetunió ereje, te­kintélye méginkább megnőtt, Ma. lenkov elvtárs .az SZKP XIX. kon­gresszusán erről azt mondottat: „Az emberiségnek immár egy harmada kiszabadult az imperia­lizmus járma alól, lerázta az im­perialista kizsákmányolás lán­cait ... A háború utáni időszak a kapitalista világrendszer tovább] gyengülésének, s a demokrácia és szocializmus erői növekedésének * időszaka.“ A történelem folyamán most, a 11 világháború után .alakult ki elsőízben az .egész viliágra kiterje­dő szervezett békefront, melynek vezetőereje a nagy Szorvj'etunió. Ide tartoznak a.z európai és ázsiai néjpi demokratikus országok. A béketábor határa azonban nem zá­rul le az országok határaival, meg­találhatjuk a békét akaró dolgo­zókat iaz Egyesült Államokban, Francia-, Olaszországban, a vi­lág minden táján. A másik tábor ai háborús uszí­tok tábora, melynek vezetője a világuralomra, a népek leigázásá­ra törő amerikai imperializmus. Vezetése alatt felsorakoznak csat­lósaik, a kapitalista országok la­káj-kormányai, a jobboldali szociál­demokraták, — akik ma már nyíl­tan a munkásosztály árulói let­tek — és nem utolsósorban ide­tartozik a klerikális reakció, -a Va_ tikánnal az élen. A Szovjetunió a béketábor vezetőereje, a béke legfőbb támasza A Szovjetunió fennállása óta következetes harcot vív a béké­ért. A Szovjetunió békepolitikája társadalmi rendszerének lényegé­ből fakad. A termelőeszközök itt társadalmi tulajdonban vannak, tervszerű termalés van. A Szov­jetunió gazdasága nem ismer vál­ságokat, kizsákmányolást, proifit- hajhászást; a szovjet emberek munkája hatalmas alkotómunka. A Szovjetunió külpolitikája a kis és nagy népek jogainak tiszte- letlbentiartásán épül fel és ezt tet­tekben bizonyítja be. A II. világ­háború befejezése óta az Egyesült Nemzetek közgyűlésein törlhetet- lenül éis következetesein kiáll a béke ügyéért. Már 1946-ban java­solta a fegyverkezés és a fegyve­res erők általános csökkentését. 1947-ben a közgyűlés második ülésszakán a szovjet kormány kezdeményezte a háborús propa­ganda minden megnyilvánulásának mély elítélését. 1948-ban Párizs­ban a szovjet kormány tett javas­latot a nemzetközi együttműködés megszilárdítására, hogy az öt nagy­hatalom csökkentse fegyverzetét és tiltsák él az atomfegyver há­borús célokra való felhasználását. A Szovjetunió tett javaslatot az EN.SZ-ben, hogy az Egyesült Álla­mok, Anglia, Kína, Franciaország és a Szovjetunió kössön béke- egyezményt. A Szovjetunió küldöt­te javasoltat a koreai háború azon­nali megszüntetését, a legégetőbb nemzetközi 'kérdések megvitatását. „A Szovjetunió Legfelsőbb Szov­jetbe annak tudatában, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítésében milyen nagy szerepe van az ember gyűlölő újabb háborús propaganda elleni harcnak, 1951 március 12-én békevédelmí törvényt hozott a háborús propagandát az emberi­ség elleni legsú yosabb bűncselek­ménynek nyilvánította“ — mon­dotta Malenkov élvtárs. A szovjet kormány jegyzékei, amelyek előterjesztették a német békeszerződés konkrét tervezetét és nagyhatalmi tárgyalásokat java­soltak a békeszerződés előkészí­tésének meggyorsítására — hatal­mas erőt adtak a német nép küz­delméhez az egységért vívott harc­ban. Sztálin élvtárs ez év május 8 í távirata Grotewohl elvtárshoz ismét a szovjet nép békeakaratá- röl tanúskodott: „Németország és az egész világ békéje érdekében sikert kívánok a német népnek és a Német Demo­kratikus Köztársaság kormányá­nak az egységes, független, demo­1 kratikus és békeszerefő Németor­szágért, a békeszerződés haladék­talan megkötéséért“ — mondotta többek között a távírdt. A világ minden haladó gondol- kozásű embere határtalan biza­lommal fogadta Sztálin elvtárs üzenetét » japán néphez: „Kívánom a japán munkásoknak, hegy megszabaduljanak a munka- nélküliségtől és az éhbértől, kívá­nom a közszükségleti cikkek ma­gas á ánafc felszámolását és sike­reket kívánok a béke fenntartásá­ért folytatott harcban,“ A Szovjetunió következetes bé- kepoliti'kájáról tanúskodik Visin- szkij elvtárs — a Szovjetunió kiil- ügv miniszter ének — beszéde az ENSZ közgyűlésén a koreai kér­dés azonnali megoldásávál, a bé­keszerződés megkötésével kapcso­latiban, A Szovjetunió bé'kepo'iítikáija ab­ból indul ki, hogy a népeknek ma­guknak kell eldönteniük, milyen társadalmi rendszerben akarnak élni — másszóval minden ország dolgozóinak — támaszkodva a munkásosztályra, a dolgozók nem­zetközi szolidaritására — maguk­nak kell]- megvívniuk harcukat el­nyomóik , kízsákmányolóík ellen. A Szovjetunió békepolUikája abból indul ki, hogy az egyes or­szágok társadalmi különbözősége nem ok a háborúra, hogy szocia­lizmus és kapitalizmus békésen megférhet egymás mellett, — hogy a két rendszer gazdasági együtt­működése lehetséges, ha ehhez mind a két részről megvan az óhaj. Ma mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió részéről meg­van a gazdasági együttműködés óhaja, — az amerikai imperialis­ták azonban ezt visszautasítják, látva a Szovjetunió erejét, a szo­cialista gazdaság felsűibbrenidűs'é- gét, félnek ettől a békés verseny­től. Az SZKP XIX. kongresszusán — amely rendkívül kiélezett nemzet­közi helyzetben ült össze — Ma­lenkov élvtárs rámutatott, hogy a világ általános képét ma az jel­lemzi, hogy a fejlődés két vonalon salad. „Az egyik vonal: a béke­gazdaság szakadatlan fe’lendülésé- nek vonala a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban. Ez a gazdaság nem ismer válságo­kat. Feílödése a társadalom anyagi eV kulturális szükségleteinek maxi­mális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a neptomeg i • életszínvonalának rendszeres emel­kedését és a munkaerő teljes io? lalkozlatctiságát. Ezt a gazdasa­got a demokratikus tábor orszá­gainak baráti, gazdasági egyu működése jellemzi. A másik vonal: a kap.tahzmus nsk a gazdasági vonala, amelyn termelőerői egyhelyben topoyial, annak a gazdaságnak a v0“ ’ .mer a kapitalizmus egyre melyu- niáncsP válságának a: harapó­nak vonala... Más°rsZa^k’ £ ionosén az elmaradt orsza^k ne peínek leigázása és rendszeres ki­fosztása útján. Végül pedig a há­borúk és a nemzetgazdaság tn.U tarizálása- útján biztosíthassa maximális profitjukat.“ Az emberiség előtt tehát *et út nyílt meg, az egyik, ahol a dol­gozók milliói íészére a szükség­letek maximális kielégítése bizto­sítva van és a másik, ahol egy kils csoport tőikés a maga számára a maximális profitot alkarja bizto­sítani a százmilliók legféktelenebb kizsákmányolása révén. A II. világháború óta a Szov­jetunió ipari termelésének színvo­nala állandóan növekszik, az 1951. évi ipari termelés az 1929. évinek az 1266 százaléka volt. ugyaniakkor az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése 1929 és 1939 között csaknem egyhelyben topogott, .s a későbbi emelkedés- nek is csak a II. világháború volt j| az okozóija, amikor a haditermelés erősen megnövekedett. A II. vi­lágháború után áz amerikai ipar termelésének színvonala újra je­lentős mértékben csökkent, s újabb emelkedést csak a koreai háború megkezdése óta érteik el a h a ditertnelés fok o zásává 1. A Szovjetunió példája nyomán hatalmas mértékben fejlő­dött a. népi demokratikus orszá­gok ipari termelése is. Míg a nyu­gati tőkés országok: Anglia, Fran­ciaország, Olaszország ipari ter­melése mindössze 20—30 százalék­kal növekedett, 'addig a népi de­mokratikus országok ipari terme­lése jóval túlhaladta a háború előtti 'színvonalat. Lengyefország 2.9-szeresen, Magvaroriszág 2.5- szeresen, Bulgária 4.6-szeres.en, Albánia pedig több mint ötszörö­sen növelte ipari termelését, A Szovjetunió továbbra is ál­landóan és rendíthetetlenül foly­tatja béíkepolitíkáját, de ugyanak­kor nem ijed meg a háborús gvuj- togatók fenyegetéseitől sem. Ma­lenkov elvtárs kongresszusi beszá. mólójában hangsúlyozta: „Népünk­nek vannak tapasztalatai az ag- r es szórók elleni harcban és rég megtanulta, hogyan kell ütni őket,“ Komoly figyelmeztetést jelentenek ezek a szavak a háborús uszítok részére. A II. világháborúban a Szovjetunió történelmi győzelmet aratott a legyőzheteflennek hitt német és japán fasiszta hadsereg felett. És ugyanez a sors vár a jö­vőben minden- agresszorra, aki: meg merné támadni a Szovjetuniót. A Szovjetunió nagyszerű erejé­nek, következetes békejpolitikájá- nák világraszóló bizonyítéka volt a XIX. pártkongresszus. Ez a kon­gresszus összegezte a XVIII. párt­kongresszus ót«a megtett ujjat, győ­zelmekéit. Ez a kongresszus fogad­ta el a Szovjetunió új ötéves ter­vének irányelveit, amely a béke, a gazdasá Jl és kulturális építés terve. Az új ötéves terv irányel­veinek végrehajtása hatalmas lé­pés lesz a kommunizmus megvaló­sításának útján. Az új ötéves terv fokoz ofh'.b' an elősegíti a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok gazdasági együttműködésé­nek további megszilárdítását és a gazdasági kapcsolatok fejleszté­sét minden olyan országgal, ame­lyek az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján akarják kereske­delmüket fejleszteni. Hatalmas jelentőségű segítség a mi dolgozó népünk számára is :vz SZKP XIX. kongresszusának út­mutatása, erőt, hitet ad a szocia­lizmus építéséért vívott harcunk­hoz. A szocializmus megvalósításának döntő feltétele a béke megvédése Népünknek is aktívan hozzá kell járulnia ennek a feltételnek a biz­tosításához, mert a békéért vívott harcban a Szovjetunió vezette bé- ketálbor harcosai vagyunk, Révai divtárs az MSZT első országos kongresszusán azt mondotta: „A Szovjetunió békepolítikájára tá­maszkodhatunk, de úgy kell dol­goznunk és élnünk, hogy a Szov­jetunió békepo’itikája is támasz­kodhassak ránk.“ A november 22—23-án megtar­tott III. magyar békekongresszus — amely előkészítője volt a de- celmíber 12-én Bécsiben összeülő né. pék békeikongresszus árnak —{ is­mételten kifejezésre juttatta né­pünk egysegét, Dékeakaratát- Egész dolgozó népünk küldöttei egyemberként fogadták meg, hogy a termelésben, a beadásban, a munka minden frontszákaszán be­csülettel megállják helyüket, így erősítik a békét. A III. magyar békekongressz as után feladatunk a béke magyar híveit még jobban tömöríteni a béke védelmében. Állandóan erő­sítenünk kell békemozgál m un k a t, amely azért szilárd, mert Rákosi elvtárls Vezeti és mert a nemzet­közi békefrontra támaszkodik. Vucsák Magda. Az oktatást áIIandó“Mz©ttságo]k Mimikájáról Tanácsszleaveinlk megalakul ás á- val létrejöttek a tanácsok mellett működő állandó-bizottságok, mint a tanács segítő szervei. Feladatuk, Hogy éllő és szoros kapcso­latot teremtsenek a tanács és a. dolgozók között, kezdeményezé­seikkel, javaslataikkal és ellenőr­ző tevékenységükkel támogatni a tanács munkáját. Ha megnézzük megyénkben, hogy állandó-bizottságaink hogyan felelnek meg hivatásuknak, meg- á!lapíthatjuk, hogy nagyon kevés állandó-bizottság vált a tanács se­gítőijévé. Különösen az oktatási ál]aindó-bizóttságok nem működ­nek. A hibát egyrészt ott kell 'keres­nünk, hogy az oktatási állandó-bi' zott'ságck összetétele az oktatási feladatoknak nem megfelelő. A tanácsok szervezzék meg az oktatási állandó­bizottságokat ! Több pedagógust és több oktatás­sal fcglr.kozó dolgozót az oktatási áll and ó bízó t tsá gckib a! Meg kell néznünk azonban a hi­ba másik oldalát is, amely abban mutatkozik meg, hogy az oktatási állandó-bizottságok nincsenek tisz­tában feladataikkal, nem látják meg, mennyi és mi a tennivaló az oktatás területén. Nem veszik ész­re, hogy az ellenség dolgozik, míg ők tétlenkednek, s ez iskolai mu­lasztások, a lemorzsolódás, a kö­zépiskolai beiskolázás területén felbukkanó hibák az oktatási ál­landó-bizottságok rossz munkájá­nak is következménye. Javítsák meg sürgősen a munkát Az oktatási állandó-bizottságok vegyék fel a kapcsolatot az iskola igazgatójával, vezetőjével, érdek­lődjék meg tőle, hölgy kik az isko­la gyakori mulasztói. Keressék fel ezeknek a tanulóknak szüleit, vi­lágosítsák fel a tanulás fontossá­gáról. Segítsék a túl koros tanuló­kat az általános iskolai tanulmá­Inyaik befejezésére felvilágosító munkájukkal. Álljanak ott ia szü­lők és a tanulók mellett az általá­nos iskola befejezése évében, a pá. lyaválasztás nagy problémájának megoldásánál, -a középiskolai to­vábbtanulásra, vagy ipari pályára való irányításukba bekapcsolódva. Végezzenek felvilágosító munkát a diákotthoni elhelyezés körül a szülőknél nem egyszer dlleniséges megnyilvánulásként felmerülő meg nem értés, elégedetlenség eseté­ben. Fel kell venniük a harcot ép­pen az iskolázás terén megnyilvá­nuló klerikális reakció ellen is, amely a szülőket lebeszélni, a ta­nulókat pedig visszatartani igyek­szik a továbbtanulástól. Nyújtsa­nak segítséget az iskola úttörő- csapatának, mélyítsék el a kapcso­latot a tömegszervezetek ‘és az is­kola között, sőt az egyes állami szektorok, vállalatok, üzemek ré­széről a paironálás kiépítését is szorgalmazzák az iskola felé. Az állandó-bizottság valamennyi tagja dolgozzon Mindezeket a feladatokat csak úgy valósíthatjuk meg, ha vala­mennyi oktatási állandó-bizottsá­gi tag kiveszi részét a munkából. A községi állandó-bizottságok sür­gősem tárgyalják meg az itt vá­zolt feladatokat és hozzáadva a helyi problémákat, oisszálk fel egy­más között a munkaterületet (ut­cákra vagy körzetekre). A kije­lölt területen végezzék el az adott szempontok szerint munkájukat, állandó kapcsolatot tartva az is­kolával és a1 tanáccsal. Havi ülé­seken .számoljanak be a szerzett tapasztalatokról é.s tűzzenek ma­guk elé további feladatokat. Él­nek jó javaslatokkal a tanács felé, ha az iskola kibővítésére, felszerelés pótlására, az úttörő­csapatnak (helyiség biztosítására van szükség. Legyenek az oktatási áll and ó -b i z o t tis á g óik az oktatás ügyének állandó hangadói a ta­nácsok felé. Horváth Anna olkt, oszt. előadó. Fordítsanak nagyobb gondot a pártoktatásra a tabi téglagyárban Párttagjaink legfontosabb köte­lességei közé tartozik, hogy élen­járjanak a termelésben, példát mutassanak a munkafegyelemben, állandóan fejlesszék nolitiíkai tudá­sukat, Ezek a kötelességek szoro­san egymáshoz tartoznak, mert hogy valaki jó munkát tudjon vé­gezni, példát mutasson a termelés­ben, feltétlenül szükséges, hogy állandóan képezze magát, féjlesz- sze politikai tudását­A szocializmus építése miagy fel­adatok elé állítja dolgozó népün­ket. Különösen a párttagokra hárul igen felelősségteljes feladat. Hogy ezeket a feladatokat sikere­sén végre tudják hajtani, kitartóan kell tanulniuk, képezni magukat politikailag és szakmailag. Fejlesszék politikai, tzakmai tudásukat A tabi téglagyár kommunistái­nak nagyrésze kezdi betölteni azt a feladatot, amit pártunk megkö­vetel tőlük: élenjárnak a termelés­ben, példát mutatnak a pártonkí- vüli dolgozóknak. Például Kada- ravek Ferenc kihordó 'brigádja mindig 100 százalékon felül telje­síti tervét, november hónapban 613.000 darab tégla helyett 705.000 darabot hordtak ki, ezzel 114.7 százalékot érteik el. Egyre több téglát adnak terven felül népgaz­daságunknak, épülő Sztálinváro- sunkmak és többi büszkeségünk­nek. A brigád valamennyi tagja párttag, tudják, mi a kötelessé­gük. A ibethordó-brigád tagjai is ugyan­ilyen jő eredményeket érnek el. November havi tervüket 108 szá­zalékra teljesítették. A brigád tagjainak 50 százaléka párttag, akiknek példamutatását ai párton- kívüli brlgádtagok is követik. Nem mondható el ilyen példamu­tatás azoníbam a tanulásnál. Itt már nem teljesítik kötelességüket a párttagok. Rendszertelenül, vagy egyáltalán nem jelennek meg a foglalkozásokon. Hogyan akarnak jó munkát vé­gezni ezután a tahi téglagyár kom­munistái, hogyan akarják termelé­süket tovább fokozni, ha nem ta­nulnak, nem képezik magúikat minid szakmailag, mind politikai­lag? Nem tudják megállni' a helyü- ket a szocializmus építésében, ha másodrendű kérdésnek tekintik az oktatást. Fordítsanak nagyobb gondot az oktatásra Pártunk Politikai Bizottságának június 5-i határozata döntő fel­adatul tűzte párttagjaink elé a ta­nulást. A pár'ttitkár elvtárs felhívta a párttagok figyelmét a taggyűlésen erre a fontos kérdésre, megbírálta azokat, akik nem vesznek részt a szemináriumokon. Egyes elvtársak nem tanultak ai bírálatból éis nem igyekeznek kijavítani ezt a súlyos hibát. Hanyag munkát végeznek a páttesoportbizaámiak is. Egyálta­lán nem foglalkoznak a hozzájuk tartozó elvtársakkal. Nem hívják fel a: figyelmét a kötelesség be­tartására. Nem magyarázzák meg azoknak, akik nem vesznek részt az oktatási foglalkozásokon, hogy saját magúkat károsítják meg. Önelégültség lett úrrá ia pártcso. portfoizalmi elvtársakon, azt gon­dolják, hogy mivel a termelésiben élenjárnak a párttagok, — minden jól megy, nem is kell foglalkozniok már az elvtársiakkal. A pártszer­vezet vezetősége bírálja meg, von-^ ja felelősségre azokat az elvtár­siakat, akik nem vesznek (részt az oktatásokon. Foglalkozzanak töb­bet a pártesoportbizalmi elvtársaik a párttagokkal, hogy minden kommunistái tartsa elsőrendű kö­telességének a tanulást, hogy ne legyen egyetlen kommunista sem a téglagyárban, aki ne tanulna rendszeresen és ne képezné magát.

Next

/
Thumbnails
Contents