Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-28 / 304 szám
VILÁG PROLETÁRJAI KGYE9ŰLJETEK1 SOMOGYI í Mat 9 s á íü fc a rí Vízvár szocialista község leit- (2, o.) — Hozzászólás a ,iLevelezőnk levele nyomán“ c. cikkhez. (3. o.) — Lendítsük előbbre a tej- bejiyüjfés sikeréért indított begyűjtési versenyt. (3. o.) — Jó eredményeket koz a szak oktatás a Kaposvári Állami Gazdaságban. ills Vili. ÉVFOLYAM. 303. SZÁM. VASÁRNAP, 1951 DECEMBER 30. A íei*inelősa5Övetk:eKetek rendezzék soraikat, tartsanak fegyelmet, növeljék g[azda§ág;nkat« sikereikkel, virágzásukkal Yanzzák magisklioz az egyénileg dolgozó parasztokat Rákosi elvtárs felszólalása a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán A termelőszövetkezetek és gépállomások országos tanácskozásának második napján, pénteken délelőtt megjelent és viharos, hosszas taps, éljenzés közepette felszólalt népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás el v társ. Kedves K.vtarsiik! A tanácskozás edd’gi menete mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vért. Hozzá kell tennem, hogy »z a kép, «mi itt a szövetkezeti mozgalomról kialakult, kicsit rózsás. mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások, vannak képviselve. A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan (hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává, a fc' gyolmezetlcnséget és nem mondta volna el, hogyan igyekeznek a magtik területén ezzel a hajjal szembeszállni- Megígérhetem, hogy sok kai keményebben fogjuk kezelni azokat, alléik önkényesen eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önkényesen eltávozottat felveszik (taps), mert eljött az .ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk, fin folyton ismétlem, hogy ,v legjobb fegyelmezés ann k a légkörnek a kialakítása, melyben a rupionás, a lógás, a ie- gyeimezeíienség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vonnak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: neni- »karásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényi fogjuk alkalmazni (lelkes taps) és az elv- társak tapasztalni fogják, hogy ez úttal is a szó egybe esik a teltei. Tapasztalni fogják ezt azok a lógó- sok is, akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vágy nem egyszer íudatos rosszakaratúkkal károsítják. Nem egy elv társ felvetette ili, azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120*ra, hanem 150're emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, mely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársiknak mégis szem előtt kell larlaniok, hogy •nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetei, amely nem is .bírna még a mostani fejlődése mellett 150 inunk »egységnyi munkál biztosítani tagjainak. Ha az eivtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel, Jelret, hogy elijesztik vele a szövetkezetire belépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnáiii, hogy egyelőre maradjunk meg 120-náí, illetve men jünk át a 120-ra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott, ahol a, fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120-nál. Azt hiszem, ez egészségesebb- (Taps.) Felmerült itt az a gondolat, hogy a g.honát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ea serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennek kulikhoz napszámba, bogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül hasz' náljáik fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Bizfos, hogy a szövetkezeti tagok egészséges jogér zéke helyesli és támogatja. Itt sok szó es.-tt a fegyelemről. J az egyes dolgozók fegyelméről. De: nagyon .keveset hallosunk aTrój, ami a szövetkezetik kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben. En november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkezete!, amely messze túlteljesült te kötelességét, elsős-irviu he* adási kötelességét az állammal szemben. De erős -kísértésben *s voltam, hogy elrettentő például felsoroljak egy gór olyan szövetkezetei is, amely bizony jól el van ■maradva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségéi teljesítse. Szeretném, hegy ■az elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljon k, amihez hozzá ar- (ozik, hogy a szövetkezet is jól, ponjoFan teljesítse rz állammal szemben, fennálló kötelességeit(Hosszantartó lelkes taps.) Kevés szó esett itt a mi szövet" kezefeink fejlődésének egyik gyeiv • őségéről, az állattartásról, :v közös állattartásról. Az -a körülmény, hogv •!. szövetkezetek legtöbbje jo-i gos büszkeséggel emlékezik meg arról, hogy miilye.n istállókat, fiaz" talókat 'épít. mutatja, hogy az elv- lársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hoz- zátehelem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állal állománya számosállatra át- s / ám í tv a k őr iiibel ü 1 egy ha r m adu, de legtöbbször eg> negyede az or" v/ágos átlag i'i'j. Egy ilyen értekezleten nem Ue 1 magyaráznom, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül. nincsen belterjes mezőgazdaság. i'.S minél hamarabb számolják fel az elvlíírsak az állattartás terén az elmaradást annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezesek képviselői alaposan megmosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői is jól oda-mondogatUik az ittlévő szövetkezeti vezetőknek. Így az elvtársak végre megismerték mindkét fél bánatát-. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, a szervezésben is nagyon sok a baj. A télen az egyik fel' adatunk az l°sz. hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani. De nem kevésblbé komoly ba j az, hogy eddig szövetkezeink sem találták meg az egészséges viszonyt a nép* állomásokhoz. Ölömmel hallom most itt a felszólalóktól, hogy kéz' dik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezesek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki c traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját Szövetkezetükben dolgoznak kom tavasztól késő őszig s oda lesznek ci ősit ve a b rigid lukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, illírt fizetésük a terméssel lesz arányos, szem ben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a munkát úgy-ahogy elvégzi. .Mire kiderül, hogy 22 cm, helyett csak 17 cm mélyen szántott, j már a hetedik határban jár, s nem lőhet felelősségre vonni. Ennek a mostani tanácskozásnak, ®z egyik jó eredménye az lesz, hogy! ■az elvtársak mindkét oldalról, a gépállomásiak csakúgy, mint :i szövetkezetiek megértik, hogy ez a két szervezet egymásra van utalva, egymást 'kiegészít', száz ,és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye; hogy megjavul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezeteik icmnése is. Néhányszor bcjelentetlékdU, hogy egész falvak, községek nemsokára tenm: lösziVvetkezcfi községekké válnak- Sőt az egyik felszólaló elv társ még a dátumot is megmondotta, amikorra az ő községe termclöszö- vítkezci: községgé vál'k. Az ember csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak következménye, hogy ott a •községiben » termelőszövetkezet mű' ködöse és «redniéuyei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek, Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti a végén újra a szöviikezetet vá" hisz tolta, olyan, nini’ r-kj már meg-! égette száját <a tejjel (nagy tetszés \ is taps) és most már jobban fogj maguknál dolgozni, jobban meg | lógja becsülni a szövetkezetei. Ez a kérdés a Szovjetunióban jsj felmerült, amikor a mi szeretett ve-i zériink, Sztálin elvtárs (hosszan- j tarló lelkes éljemcs és taps) 1933.1 februárjában-beszélt a szovjet fcol-j hozpa-rasztókkal. Bár akkor mér a i szovjet parasztok több mint 90 százaléka rátért a közös kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs, hogy az egyéni parasztokat, akik sokáig té- peiődjfck, nehezen h iározfák ej magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: ne felejtsétek el, hogy kSzüleiek a legtöbb 3—4 évválásban van egy jó adag vei ezelőtt még maga is tépelödött, ■agitáció, talán még egy hogy belépjen-«, ,ne lépjeire he és községgé erőltetett kis nyomás is. Azért beszélek erről (most mar ilyen bátran, mert a tavasszal Iái" tani a szolnökmegyei és egyéb sző- vetkezeti községek lélesülését. Már akkor figyelmeztettem az efvtársakat. hogy ne nyomják, ne erőltessek a szövetkezeibe való belépést, de Kiég túlságosan ne is ag tál- • jaaak mellette, merj az olyan embernél, akit ilyen tizenőí- Mszszoros agitáció után, úgyszólván kötéllel házunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltat Jankódul kell, hogy kevés a rájutó munkaegység. Egyszóval az ilyen emberen úgy sincs áldás. Kérem azokat az elvtársakat, akik itt bejelentették, hogy községük termelőszövetkezeti községgé alakul át, különösen, akik a dátumot is megmondták, hogy a szavaim nyomán nézzék meg, nőm okosabb"« talán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék még csak a kerítésen át, hogyan fejlődik a" szövetkezet. Várjuk ki, sínig maguktól, önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint égy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság 30—40 százaléka hiányzott a legnagyobb dologidőiben. Világos, hogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerüllek a szövetkezeibe, vagy pedig túlságosan agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az eivtársak, nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. Az egyik felszólaló .e’vtárs elmondotta, hogy náluk vannak olyan pa- i asztok, akik kiléplek a szövetkezetiből. Most már rnyobtínlák,. hogy kiléptek és szerelnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most tmár nem veszik őket vissza, run un hagyják topogni a kapu e'ót!, várjanak egy darabig- Elytársa'm. megértem, hogy édes a .bosszú, meg az elégtétel, különösen, ha az illető, miikor oil hagyta a szövetkezetei, nem ta- kaiékoskbdolt. a rúnvoiódő, kritikus 'megjegyzésekké'. Emuk ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kd'ogá« nincs ellene, vegyék vissza es ott tartotok, hogy néni akarjátok felvenni azokat, akik most jöttek rá. hogy helyes belépni- Én irhái taz ilyen egyéni parasztokat, akik kiléptek és most vissza akarnak lépni, bevenném. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilye-* nek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének képviselőivé válnak. Szólnom kell a szövetkezetek gazdagodásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, meg* erősítsük a -szövetkezetek vezetését. Iskolára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek. Olyan vonzókká, hogy .a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, akik 'kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvfársak, a legjobb propaganda az, ha •t szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha c termelése olyan messze fölötte áll sz egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb jermelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapj:- mindezt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden támogatást megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elvtárs közben' járt nálam egy szegény emberért, akinek 4 hold földje van és 4 cs>‘V Iád ja hozzá. Kérdeztem: van-e a községben szövetkezet. Azt mondta: van. — Tagja ez a szegény ember a szövetkezetnek? Azt mondta: uem tagja. Hál — mondtam — akkor a szerénységének maga. az oka, mert :lm a 4 holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségével együtt 400—500 munkaegységet kidolgoz, akkor már annyi ia jövedelme, mint egy középparaszlnak- -(Nagy taps.)\ Amellett, mind járt hiozzátelietem, i hogy nem is kell úgy dolgoznia,! »nini régen, amikor hajnali 3 órakor már a botosispán zörgetett az! ablakán, vagy ha napszámba ment. lálástól-'vakulásig kellett túrnia a földet. Most egyszerű, rendes munkával a szövetkezeten belül egv ■a szövetkezetbe. Az ilyen ember, aki J házaspár 400—500 munkaegységet már megpróbálta mindkét oldalt és1 ki tud dolgozni és jövedelme már olyan lehet, mint régente egy jómódú paraszté volt. Az eivtársak itt hallhatták a tízezer forintos kereseteket. Elmondották itt egy három tagira! dolgozó családról, hogy 42.000 .forintot keresett a szövetkezeiben. Hát mikor keresett egy 10 holdas paraszt 42000 forintot egy évben? Régente, elvtársaim, n jó boldogít' hís tí! ja. magyarán mondva a tor láksá'g útja a falun — amint erre Sztálin elvtárs is rámutatott -—, az volt. hogy aki gazdagodott, az nyúzta :v béresét, megkárosította a szomszéd iát, kizsákmányolta, be' csapta, akit csak tudott és így lassanként megtollasodott. A gazdagságnak ’.emiatt. mindig volt valami kis bűnös mellékíze a régi világban. Most pedig a szövetkezeti tagnak a jómódhoz nem kel!, hogy kizsákmányolja a szomszédiján, vagy becsapja embertársát, hanem egyszerű, rendes, be* csiilctes munkával mindazt a kultúrát, mindazokat a javakat meg bírja szerezni, amelyeket azelőtt csak fcgal-körömanel, huncutsággal, csalással, nyúzással, kizsákmányolással tudott megkapni. Ebben is megmutatkozik a szó' ei»(izmus fölénye » tőkés rendszer felett. Az elvtársak tartsák ezt szüntelenül szem előtt. Meg vá* gyök győződve róla, ha a szövetkezeteink olyanok, hogy ott egy rendesen dolgozó tag .jobban él, mint régente a középparaszt, úgy ez a legeredményesebb agitáció, a szövetkezetek mellett. Kel akartam hívni a szövetkeze lek és gépállomások figyelmét a női munka fontosságára. De azt hiszem, hogy ezen az értekezleten nem kell agitálnom e kérdésben, mert szinte valamennyi felszólaló aláhúzta, hogy a nők milyen értékes munkát fejtenek ki a szövetkezetben, a gépállomáson is. Csak azt kérem, hogy a jelenlévők otthon a szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett. Itt ezen a-z értekezleten láttuk, hogy a nők egy milliméterrel sein álltak hátrább a férfiaknál s tudjuk, a munkában is így van. Az ellenség azoiilban. minden erővel megnehe* z; ti a nőknek termelőszövetkezetekbe és különösen a gépállomásokba való belépését és ottani munkáját. Nekünk erre szakadatlanul figyelnünk kell és az értekezlet világosan mulatja, hogy a termelőszövetkezetekben és gépállomásokon az a asszonyok és lányok — ha nehézségek és harcok árán is —, de kezdik végre elfoglalni azt a helyet, amely őket méltán megilleti. (Taps.) Kevesebb szó esett itt az ifjú' Ságról, a DISZ-röl. Hozzátehetem: ez általános hibánk nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az ipáiban is. Valahogy még mindig nem becsűik meg eléggé a fiatalokat. Ezért idézni akarom Sztálin elv- társnak ugyancsak a kolhozparasztok elölt tartott beszédéből a fiatalokra vonatkozó részt. Azt mondja Sztálin elvtársi >,Áz ifjúság a mi jövünk, a mi reménységünk, elvtársak. Az ifjú* sápnak kell majd [elváltani bennünket öregeket. Nekik kell majd zászlónlat a végleges győzelemre vinni. A parasztok közi nem kevés az olyan öregember, akit lenyűgöz a régi teher, lenyűgöz a megszokás hatalma és a régi élet emléke. Érthető, hogy az ilyeneknek nem mindig sikerül a párital, « szovjet hatalommal lépést tartaniuk. Más az ifjúságunk. Az ifjúság mentes minden régi tehertől s könnyebben
