Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-30 / 281. szám

Vasárnap, 1952. november 30.

SOMOGYI NÉPLAP

3

Taggyűlés a 73|4 számú Építőipari Vállalatnál

A PÁRTOKTATÁS ANYAGÁHOZ *

Az imperialisták háborús tervei, a kapitalista rendszer gyengülése

A kapitalizmus általános válságának korszakában, amely az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként vette kezdetét, különös erővel hangzik az a leleplező jellem^ zés, amelyet Marx adott a kapitalista rendszerről, mint a tömegek gazdasági ninostelenségéneik és az uralkodó osztályok politikai eszte- lenségének rendszeréről, amely a kapitalizmus válságaiból és ellentmondásaiból egy hódító háborúban szerez kiutat.

Ez nem újkeletű betegsége a kapitalizmusnak, csak ma már súlyosbodott, egyre reménytelenebb állapota. Betegsége orvoslására a burzsoázia vezető körei, ideológusai, a nemzetáruló jobboldali szociáldemokraták a háborút találják és minden áron ezt akarják „gyógyszerül” felhasználni.

Ennek a cikknek is célja, hogy a legfontosabb kérdéseket feltárja, mely bizonyítékul szolgál az imperialista háborús készülődésre és a kap itat,'ista rendszer gyengülésére: olyan kérdésekről van szó. amely ugyan elvi vonatkozásban ad magyarázatot az imperialisták háborús készülődésére, a kapitalista rendszer gyengülésére, de éppen ezért nyújt magabiztos erkölcsi erőt ahhoz, hogy minden szemfényvesztő imperialista, burzsoá ideológiára csattanói választ adjunk.

Erre a kérdésre .a kapitalizmus általános válsága tisztázásával adhatunk választ. Ezzel együtt meg kell mutatni az azelőtt egységes kapitalista világpiac szétesésének a körülményeit, s ebből adódóan az imperialista országok közti ellentétet is.

Az ma már minden olvasott ember előtt ismeretre, hogy a kapitalizmus velejárója a háború, ami a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének a következménye.

A leninizmus azt tanítja, hogy a gazdasági és politikai fejlődés egyenlőtlensége a kapitalizmus feltétlen törvénye.

Az imperializmus időszakában ez a törvény azt jelenti, hogy egyes országok más országokat gyorsan kiszorítanak a «világpiacról, kimélyülnek és kiéleződnek a konfliktusok az imperializmus táborában. A már felosztott világot fegyveres erőszak útján időszakonként újból felosztják A világ újrafelosztásának első kísérlete az 1014-től 1918-ig tartó imperialista világháború volt.

Sztálin elvtárs az első világháborút megvilágítva ezeket írta:

„Az első világháború lerakta az alapját a tökéé rendszer általános válságának, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Oroszországban kivívott győzelme következtében mindörökre véget, vetett a kapitalizmus jstabilitásár mk”.

A világnak két rendszerre — szocializmusra és kapitalizmusra — szakadása a tőké- rendszer általános válságának döntő tényezője; maga a szocialista rendszer létezésének, növekedésének és virágzásának ténye is megrendíti a kapitalizmus alapjait.

A tévedések elkerülése végett szükséges tisztázni elsősorban az általános válság lényegét, azt, hogy az általános válság n?m azonos az időközömként visszatérő túltermelési válsággal.

Az általános válság lényege, röviden :

A kapitalizmus a világgazdaságnak már nem egyedüli és nem az egész földkerekséget átfogó rend- szene, a tőkés gazdaságon kívül van szocialista rendszer is. amely gyarapodik, amely sikereket ér el, amely szemben áll a tőkés rendszerrel, s amely puszta létévé» szemléltetően bizonyítja a kapita lizmus rothadását, megingatja annak alapjait.

Az általános válság állandó?, tartós folyamat, ami végig kiséri az egész kapitalizmust teljes megsemmisítéséig. Az általános válság kiterjed a társadalmi élet minden területére (gazdaság, politika, ideológia, kultúra stb.), egész rendszerét átfogja. Éppen ezért nevezzük általános válságnak.

A kapitalizmus általános válságát a II. világháború méginkáWb elmélyítette, kiszélesítette.

Sztálin elvtárs ezt a következőképpen tisztázza legújabb művében, „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban”:

,,A kapitalista világrendszer általános válsága az első világháború idöszalcában kezdődött, különösen annak következtében, hogy a Szotvjetumó kivált a kapitalista rendszerből. Ez volt az ältalänoß válság első szakasza. A második világháború időszakában kibontakozott az általános válság második szakasza, különösen azután, hogy az európai és ázsiai népi demokratikus országok kiváltak a kapitalista rendszerből. Vájjon csak politikai, vagy csak gazdasági válság-e a kapitalizmus általános válsága ?

Sem az egyik, sem a másik. Ez a kapitalizmus világrendszerének általános, vagyis minden oldalú válsága, amely kiterjed mind a gazdaságra, mind a politikáira”.

Az imperialisták a második világháborúban arra számítottak, hogy sikerül érdekszférájukat kiszélesíteni úgy. hogy — különösen az USA — kiüti a- sorból legveszélyesebb konkürrenseit, Németor- szágot és Japánt, megkaparintja a külföldi piacokat, a világ nyersanyagforrásait és kivívja a világuralmat.

„A háború azonban nem igazolta ezeket a reményeket. Németország és Japán azonban kidőlt a sorból, mint a három fő kapitalista ország — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — kon- kurrense. Ugyanakkor azonban a kapitalista rendszerből kiváltak Kína és az európai népi demokratikus országok, amelyek a Szovjet/',nióval együtt megalakították a kapitalizmus táborával szembenálló egységes és hatalmas szocialista tábort. A két ellentétes tábor létezésének gazdasági eredménye az volt, hogy szétesett az egyedüli, mindent átfogó világpiac, aminek következtében most két, egymással szintén szembenálló, ' párhuzamos világpiac van" — állapítja meg Sztálin elvtárs.

Sztálin elvtárs kifejti, azt is, hogy az imperialista országok —■ akaratuk ellenére is — elősegítették az új párhuzamos világpiac kialakulását és megszilárdulását. Gazdasági blokád alá vették a Szovjetuniót és a népi demokratikus. országokat, ezzel meg akarták fojtani ezeket az országokat. A valóságban azonban — állapítja meg Sztálin .elvtárs — nem megfojtás, hanem* az új világpiac megszilárdulása lett belőle.

A blokád alá helyezett országok szempontjából nem a blokád alá helyezés a dolog lényege, hanem az, hogy ezen országok baráti, kölcsönös együttműködése, segítése alapján gazdaságaik egészségesen fejlődnek. Mlint ahogy Sztálin glv- társ mondja:

„Ebből azonban az következik, ho'-y a fő kapitalista országok (az USA. Anglia és Franciaország) számára nem bővülni, hanem szűkülni fog a világ erőforrásai ki- akn,ázásának szférája, hogy a világ- felvevő piacának feltételei ez országok számára rosszabbodni fognak, az üzemek kapacitásának kihasználása pedig ezekben az országokban csökkenni fog. Tulajdonképpen ebben rejlik a kapitalista világrend- szer általános válságának a világ, piac szétesésével kapcsolatos elmélyülése.”

Ezeket a tényeket az imperialisták is érzik. Mindezek igen érzékenyen sújtják a kapitalista rendszert. Éppen ezért folytatnak őrült fegyverkezési hajszát, robbantották ki a háborút Koreában és ezt szeretnék az egész világra kiterjeszteni, hogy mentsék, ami még menthető. Ezeket a tényeket súlyosbítja a kapitalista gazdaság rendszerében áz, hogy kibontakozott az amerikai imperializmus kite rjeszkedé-e, amely ráterpeszkedik valamennyi tőkés ország gazdaságára, s ennek nyomán kiéleződtek a tőkés országok ellentétei. Ebből faka-d, hogy a világgazdaság általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi, állapítja meg Malenkov elvtár®;

1. A békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciáikban.

2. A kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelő erői egyhelyben topognak. Gazdasága a válságok harapófogójában vergődik.

Hasonló képet kapunk a kialakult politikáról is:

1. Az agresszió® antidemokrata kus tábor vezetője az USA.

2. A békeszerető demokratikus tábor vezetője a Szovjetuniói.

Az USA mint a legfőbb agresz- szív erő, háborúba hajszolja csatlósait és megszabja valamennyi számára háborús céljait, menetrendjét, a háborúban való részvételben mozgósítandó erőket és ő dönti el, a háborús előkészületek egyéb kérdéseit is, saját akaratát kényszerítve rájuk.

Az amerikai imperializmusnak ezt a tevékenységét teljes egészében segítik a nyugati országok vezető burzsoá körei.

Uegszemléltetőbben bizonyítja a burzsoázia nemzetárulását a Francia uralkodó körök tevékenysége, amikor önmaguk segítenek feltámasztani Franciaország sok évszázados, legádázabb ellenségét, a német, militarizmust. Az imperialisták számára a behatolás1 lehetőségét, a „talajmegmunkálást” nem utolsó sorban a jobboldali szociáldemokraták végzik. A niemzetáru- lásban nem kis mértékben felelősek ők is. Eljön az idő, amikor a népek ité’őszéke előtt felelni fognak, hitvány, áruló nemzetellenes ma ga ta rtás ükért.

Éppen, ők azok a hirhedt „orvosok”, akik a világ becsületes dolgozóinak közvéleményét el akarják ködösíteni, torzított agyuk szüleményeiből kibogozott fondorlatos hazugságokkal.

Hiábavaló minden mesterkedésük! A népek józanul gondolkodnak. A becsületes embermilliók élői nem tudják eltagadni a tényeket. Nem lehet letagadni: Koreában az imperialisták robbantották ki a háborút. Vietnámban amerikai sugallatra szociáldemokrata uszítáí alapján gyilkolják a francia zsoldosok a békés embereket. Neifc tudják eltitkolni, hogy az USA. költségvetésének nyolcvan százalékát — 1951—52-ik évben a hivatalos adatok szerint is — katonai célokra fordították. Az amerikai imperialisták embertelenségei, háborús készülődései lépten-nyomo.n a világ mindén táján a békés emberek aktiv ellenállásába ütközik. Ma már az emberiség olyan erőből, a béke erejéből veszi küzdeniakarásaihoz a szükséges energiát, mint a 800 milliós béketábor.

Ennek a tábornak az élén a hatalmas Szovjetunió áll, rendíthetetlen békeakaratával és rendkívül nagy erőfölényével. Mögötte sorakoznak fel erőben meggazdagodva a szocializmust építő népi demokratikus országok, valamint a kapitalista elnyomás ellen küzdő országok munkásai, dolgozói.

Ez a tábor tudatában van erejének és kész minden körülmények között megvédeni vívmányait, amelyekből rendíthetetlen erejét meri' ti. Ez a .rendíthetetlen erő sugárzik Malenkov elvtárs beszédéből is, amikor ezt mondja;

„A Szovjetunió nem ijed meg a hábofús gyújtogatok fenyegetéseitől, népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok ellßni harcban, s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárluíború idején megverte az agresszorokat, — amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt — megverte őket a második világháborúban, s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni.”

Illés Dezső,

a háromhómpos pártiskola vezetője,

A 73/4. számú Építőipari Vállalat kommunistái pénteken este taggyűlést tartottak. Herczeg Lar jós eivtárs párttitkárhelyettes a beszámolójában rámutatott, hogy a Központi Vezetőség október 23-i 'határozata milyen felelősségteljes feladat elé állítja a kommunistákat. Ismertette Sztálin elvtárs legújabb, „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című művének történelmi jelentőségét és rámutatott, hogy e mű állandó tanulmányozása elengedhetetlenül fontos mindéin kommunista számára.

Ezután Herczeg eivtárs az SZKP XIX. kongresszusa jelentőségéről beszélt. Hangsúlyozta; itt nemcsak arról van szó, hogy fel kell dolgozni az SZKP XIX. kongresszusának anyagát, hanem arról is, hogy úgy dolgozzuk fel és alkalmazzuk munkánkban, hogy megjavuljon a termelés, a terv- és munkafegyelem, fokozódjon a kommunisták példamutatása, helytállása. El kell érnünk, hogy minden kommunista tanulmányozza a kongreS2- szuson elhangzott beszámolókat, megszilárduljon a tanulási1 fegyelem, sürgősen megszűnjön az az állapot, hogy a politikai iskolák hallgatóinak csak 50 százaléka jelenik meg a foglalkozásokon. Végül Herczeg elvtárs a kommunista példa- mutatásról beszélt. Rámutatott, hogy alapszervezetüknél is vannak hiányosságok ezen a téren, pl. Vogel Imre elvtárs, aki a békekölcsönjegyzésben a népnevelő munkában nem mutatott példát. Majd arról beszélt Herczeg elvtárs, hogy a negyedik negyedéves terv teljesítésében milyen feladatok várnak a vállalat kommunistáira.

A beszámolót vita követte

Bedegi elvtárs, az üb. titkára

arra hívta fel a pártvezetőség figyelmét, hogy a taggyűlésen kevés a női párttag. Vonják felelősségre azokat, akik nem jelentek meg. Elmondta, hogy a párttagoknak elsőrendű kötelességük politikai tudásukat fejleszteni, a hallgatóknak mégis nagyrésze nem jelenik meg a szemináriumokon. Végül a párttagok felelősségéről beszélt: hogyan várjanak a pártonkívüliektől jó munkát, helytállást, ha a párttagok ebben nem mutatnak példát előttük. Biróné elvtársnő elmondta: nem elég, hogy csak magúink tanuljunk, hanem népnevelő munkával másoknak is hívjuk fel a figyelmét a tanulás jelentőségére, hogy megértsék, a tanulás segítségével megkönnyítik munkájukat a gyakorlatban. Felhívta a pártvezetőség figyelmét, hogy a hallgatókkal ismételten beszélgessenek és ha azután sem hajlandók tanulni, ügyüket hozzák a taggyűlés elé.

Bulecza elvtárs a XIX. pártkongresszus jelentőségéről beszélt, utána

a hallgatók nagyfokú lemorzsolódásával foglalkozott.

Elmondta, hogy nemcsak a politikai iskolákon, de más fontos politikai, vagy természettudományos előadásokon sem jelennek meg a dolgozók, ez -azért vara, mert itt sem mutatnak példát a kommunisták, Bírálta a pártvezetőséget, mert az oktatás elején napokig nem tudták meghatározni, melyik napon legyen a politikai oktatás — mivel szakmai oktatás is indult — s a hallgatók közül sokan nem tudták, kedden, vagy szerdán vannak-e a politikai foglalkozások.

Illés elvtárs szintén a pártveze- tőséget bírálta, hogy Csiurai és Csizmásné elvtársak tanulásukhoz nem gondoskodtak anyagról, így még egyetlen konferencián sem tudtak résztvenni, de rámutatott, hogy a két elvtárs is felelős, mert nem. mentek a pártvezetőséghez, nem sürgették az anyag beszerzését. Azután arról beszélt, hogy vannak párttagok, akik nem végeznek pártmunkát, mint Sipos Jolán, a lakhelyén azért nem, mert azt mondja, hogy a vállalatnál dolgozik, a vállalatnál azért nem, mert azt mondja, hogy a községben lévő alapszervezethez tartozik.

Végh elvtárs szintén á lemorzsolódás kérdésével foglalkozott és elmondta, hogy akik megjelennek a foglalkozáson, azok közül is többen lebecsülik a tanulást. Mihályi elvtárs műszaki dolgozótól, amikor megkérdezték, miért nem szól hozzá a vitához, azt mondtai; .neki már mindez a „könyökén” jön ki. Javasolta Végh elvtárs, hogy a pártvezetőség foglalkozzon Mihályi elvtárssal. Szűcs elvtárs arra hívta fel a vezetőség figyelmét, hogy az egyes előadások, taggyűlések nincsenek eléggé tudatosítva a dolgozók között. Elmondta, hogy a taggyűlésről is az utolsó percben értesült, -— s ezen a vezetőségnek változtatni kell.

Hornecz eivtárs, DISZ titkár arról beszélt, hogy a fiatalok szép felajánlást tettek december 21-re, de anyaghiány miatt sokszor' kiesésük van a termelésből. Kérte a vezetőséget, hassanak oda, hogy ilyen ne forduljon elő, ne akadályozzák az ifjúság felajánlásának teljesítését. Végül Szabó elvtárs szintén arról 'beszélt, hogy az' oktatásban lévő hiányosságok a rossz előkészítő munkából adódnak.

vr tv

A 73/4. sz. Építőipari Vállalat kommunistáinak taggyűlése eredményesnek mondható, A tagság bírálta a vezetőséget az oktatásban mutatkozó lazaságokéit, fel: merték, hogy ez milyen nagymértékben kihat a termelésre. Eredménye volt a taggyűlésnek, hogy a párttagság részéről volt bírálat, miind a pártvezetőség, mind pedig egymás felé. Mégis voltak olyan hibák, amelyek rontották a taggyűlés színvonalát. Pl. bár a beszámoló foglalkozott a legfontosabb kérdésekkel, de igen rendszertelenül volt összeállítva, ami arra mutat, hogy az utolsó percben jett elkészítve. A másik hiba az volt. hogy a beszámolón kívül nem nagyon esett szó a kommunisták helytállásáról, a termelésről, a munkafegyelemről, pedig erről is lett volna bőven mit beszélni. Hiba volt a taggyűlés előkészítésénél is, a pártbizalmiak egyes párttagokat nem értesítettek a taggyűlésről, így csak az utolsó percben tudtak róla és nyilvánvaló, hogy felkészületlenül jelentek meg. A hiányosságokból a pártvezetőség vonja le a tapasztalatokat és a legközelebbi taggyűlés előkészítésére fordítsanak sokkal nagyobb gondot.

II darányi Gépállomás érle el a legjobb

A mai nappal lejárt a gépállomások őszi terv teljesítésének ha áriderje. A legutóbbi értékelésből ■Rágósán kitűnik, hogy megyénk ép állomásai közül me.yikek bárdit ak 1 cigik öv efbez eltese ibben a

érv határidőre való maradékta- an teljesítésiéért, hogyan hajtotok végre a minisztertanács őszi aíiaymunlkákról szóló határozatát. \z őszi terv végrehajtása kemény le megoldható feladat volt. Ezt lizonyítsja a darányi géipá ilomás léldá/a, amelyik 117.2 százalékra edjesíte'.lte az őszi tervét. A ve- etcség helyes irányítása, a mun- jó megszervezése éis az élénk mink aversely meghozta az ered- nényt. Elismerést érdemel jó nunkájáéit a tahi gépállomás is. mely 107 8 százalékos őszi terv- eüjesi,fésével másodiknak ,kerü.4 ki i versenyből.

Ezek a gépállomások minden lerceit kihasználtak, éjjel-nappai ízeaneStették a gépékelt, hogy a érvét maradéktalanul teljesítiheseredményt az őszi terv teijesílésében

Igen elmaradt a terv végrehajtásában a kereki, nagyatádi gépéi omás, mindkettő alig érte el az 50 százalékot. Ez annak tudható be, hogy a vezetők nem állnak, hivatásuk magaisllatán. Elhanyagol; ták a versenyt, nem használták ki kellően az erőgépeket. Hozzák be a lemaradást és % határidő után rövidesen teljesítsék az őszi tervet. Ezért személyesen a gépál.o- mások igazgatói elsősorban a felelősek, de felelős minden szakember és traktoros is.

Megyénk gépáll ram ástainak sorrendje az őszi tervteljesítésért folytallotlt verseny értékelése szerint: 1. darányi 2. tabi 3 .adi 4. e csernyi 5. fonói 6. pusztakovácsi 7. nagybaj ram i 8. balatoriki 'iu 9- kap-OBváhi 10. csurgói 11. marcali 12. íharosberényi 13. csokonyavi- sranhai 14. taipsonyi 15. lengyeltóti 16. ígali 17. háremfai 18. karádi 1Q coirspcdi 20. kereki 21. nagyatá-