Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-19 / 246. szám

jbpuio kommunizmus épülő szocializmus Az új sztálini ötéves terv diadaláért A Mlesurin-kolhoz példája Taggyűlések az Uráli Gépgyárban Folyik a taggyűlés a fúróberen- vdrzések műhelyében. Ez a műhely -az uráli gépgyár kollektívájának szocialista felajánlásaiban vállalta, hogy áttér a nagyobbteljesítményü berendezések gyártására. Éppen az új olajfúróberendezés körül folyt a vita, amelynek szé­riagyártását most kell bevezetni. Kapusztyin motorkezeiő az új öt­éves terv irányelveinek terveze­tét ismertető brosúrát tartja ke­zében és beszél a kenőanyagok nem termelékeny felhasználásáról, -a nyersanyamegtakarításról, vala­mint a kjsgépesítésről. Annak érdekébeif, hogy hama­rabb bevezessék az új fúróberen- •dezés gyártását, a gyűlés részve vői a következőket indítványoz­zák: Szemjonov főmester felku­tatja a műhely hasznos termelési "területe növelésének lehetőségeit, Csepurov főmesier fokozza a mű­helydaruk használatát és Aie- k&zejev szerelő-lakatos a korsze­rű követelményeknek megfelelő próbapadot létesít a műhelyben. Éles bírálatban részesítik a gyű- .lésen a műhely, a gyár és a mi­nisztérium illetékes főosztályának vezetőségét. Plehanov műszakve- zetö elvtárs és Kravcsenko brígád- -vezeíő elvtárs felszólalásában az •ütemes munkáért folyó harcról beszél. Az ötödik ötéves tervben — Az ötödik ötéves tervben — mondja Plehanov elvtárs — telje­sen fel kell számolnunk a roham­munkát- Az áttérés a magasabb- rfekú technikára megköveteli a na­gyobb kultúrájú termelést! A termelési kultúráról és a ter­vet megvalósító -emberek kultúrá­járól beszélt a gyűlés sok más részvevője is. Hangsúlyozták: a párt kitűzte azt a feladatot, hogy biztosítsuk a technikai haladást a népgazdaság minden ágában. En­nek érdekében emelniök kell az általános műveltség és a techni­kai tudás színvonalát. Iván Antyimonov műhelyfönök elgondolkozva azt mondotta: — Vannak a műhelyben olyan munkások, akik nem végezték el a hétosztályos iskolát. Az új öt­eves terv irányelvei előirányozzák az áttérést az általános tízosztá­lyos oktatásra. Tűrhetjük-e tehát, hogy egy élenjáró üzemben legye­nek még olyan munkások, akik­nek nincs meg a kellő műveltsé­gük? Antyimonov felszólalását he­lyeselték más kommunisták is, ámbár az oktatás ügye az Uráli Gépgyárban már nem is áll rosz- szi’l. Az üzemben sokféle iskola működik, de ez ma már nyilván­valóan nem elegendő. A kollektí­va vállalásaiban, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja XlX. kongresszusának tiszteletére tett, a többi között ez áll: „Az új tanévben a dolgozó ifjúság isko­láiban, áz esti iskolákban és leve­lező tagozatokban, valamint a technikumokon legalább 3 ezer ember tanul majd“. Tanul az egész hatalmas üzem Két órával azután, hogy meg­kezdődött a taggyűlés a íúróbe- rendezések műhelyében, az elnök egy cédulát kapott. Az egyik kom­munista írja: „...úgy látom, a vita elhúzódik. A taggyűlésen js itt kell lennem, de a technikumra is sietni kellene az előadásra. Mit tegyek? ..." Kiderült, hogy ez a gondja még néhány más kommunistának is. Gyemidov a főiskolára siet, Fek- itszkín és Ickovics az esti techni­kumra, Pjotrov és Trabiéin elkés­ne a tízosztályos esti iskola elő­adásáról ... A taggyűlés úgy határozott, hegy tekintettel a tárgyalt kérdés fontosságára, mindenki maradjon, mulassza el az előadást. Erről a határozatról a pártszervezet ve­zetősége majd telefonon, értesíti az iskolák vezetőségét. Ezután Alekszejev jelentkezik hozzászólásra, aki a berendezése­ket az olajipari vállalatoknál sze­reli. Hangsúlyozza, hogy mennyi­re érdeklik az olajipari munkáso­kat az új gépek. Mironov indítvá­nyozza, hogy az irányelvek terve­zetét egészítsék ki olyan ponttá!, amely az uráli energetikai bázis bővítését irányozná élői Csepu- rov azt javasolja, hogy az Uráli Gépgyár körzetében nyissanak színházat. Ezt azért tartja fontos­nak, mert az ifjúság kulturális színvonalát emelni kell. Ezt pedig megköveteli az ötéves terv! A főtechnológus osztályán is; taggyűlés van. Mérnökök szólal­nak fel. Gyakrabban lehet hallani műszaki kifejezéseket, számadato­kat. A vita légköre azonban ugyanaz: magasfokú politikai len­dület és a tárgyilagos, kérlelhetet­len bírálat jegyében folyik a tag­gyűlés. A kolhozdemokrácia a kolhoz sikeres munkájának fontos ténye­zője. A demokrácia következetes megvalósítása a kolhozban jelen­tősen elősegíti a kolhozok megerő­södését, a gazdasági feladatok si­keres teljesítését. Ezt a tanulsá­got vonhatjuk le a Krim-területi Dzsankoju terület „Micsurin“ kol­hozának példájából is. A „Micsurin“ kolhoz tagjai rendszeresen megtartják közgyű­léseiket. Ekkor döntik el a kol­hoz működésének fontos kérdé­seit: jóváhagyják ® termelési terve­ikéit, a bevételi és kiadási költ­ségvetésű, a teljesítmény nor­mákat, a munkaegységek értékelését, a vezetőség negyedévi beszámolóját és a kolhozélet sok más jelentős problémáját. A napirendre kerülő kérdések előkészítésében rendszeresen részt vesz a kolhoz aktívahálózata is. Mielőtt sor került a kolhozparasz­tok vállalásainak megvitatására, Pavlenko kohozagronómus, Dra- mareckij, az ellenőrző bizottság elnöke, valamint Jepífamov és Bondar kolhozaktivisták megvizs­gálták a brigádok és az állatte­nyésztő telepek munkáját és az együttesen értékelt anyagot ter­jesztették a közgyűlés elé. A kolhoz tagjai tevékenyen résztvesznek a koboz ügyeinek intézésében, megbírálják a vezetőséget és éríékjels indítványokat tesznek. Legutóbb például Mark Tabun- scsik kolhozparaszt a munkaegy­ség elszámolásánál mutatkozó hiá­nyosságokra mutatott rá és javas­latára elhatározták, hogy a jövő­ben a munkaegységek elszámolá­sát másképpen ellenőrzik majd. A kolhoz megnagyobbodása után a közgyűlések összehívása természetesen nehezebb lett, de a vezetőség mindent megtesz an­nak érdekében, hogy biztosítsa a tagság részvételét. A közgyűlés napján — ame­lyet jó előre kitűznek — a kol­hoz tagjait autókon és kocsi­kon szállítják a közgyűlés színhelyére. Ilyen módon elérték, hogy ezeken a közgyűléseken a kolhozparasz- tok 70—80 százaléka résztvehes- sen. A közgyűlés határozatainak végrehajtását a vezetőségi tagok rendszeresen ellenőrzik és észre­vételeikről beszámolnak a vezető­ségi gyűlésen és a közgyűléseken is. A „Micsurin“ kolhoz, ahol ilyen következetesen betartják a kolhoz­demokráciát, állandóan fejleszti közös gazdaságát. A gabonaféléket a kerületben elsőnek takarították be. Gabonából csaknem 2000 hek­táros területről hektáronként át­lag 18.1 mázsás termést takarítot­tak be. A kolhoz maradéktalanul tel­jesítette az állam iránti leg­első kötelességét: a gabonabeadást és idejében tar­talékolta a szükséges vetőmagot, valamint a közös alapokra szol­gáló terményeket. Az állami tej-, tojás- és 'húsbeadási tervének 5 hónappal a határidő előtt eleget tett. A közgyűlés határozatainak ér­teimében folynak az építkezések is. Ebben az évben három artézi kutat fúrtak, vízvezetéket fektet­tek le, hatalmas víztárolót építet­tek és az ütemterv szerint folyik a magtárépület, a sertésistálló és a dohányraktár építése is. LESZEK TEPER: cÁ /// ak&sz&ma ‘ ‘-b A ZERAVSAN VÖLGYÉBEN írta: A. Kacajé/ A „Makoszowa“ bánya G. II. tárnája hónapokon keresz­tül nem teljesítette tervét. A bá­nya vezetősége egyik értekezletén elhatározta, hogy a rosszul dolgo­zó üzemrész munkájának megja­vítására elküldi a bánya legjobb népnevelőjét, Ádám Ratajszak elv- társat. Ratajszak a nehéz megbízást 'örömmel vállalta. Elhatározta, hogy mindent megtesz majd, ami csak módjában áll. Amikor a fejtésen először elbe­szélgetett új társaival, az egyik bányász a következőket mondotta ..a népnevelőnek:- Azt mondogatják nekünk, hogy dolgozzunk jobban, az állam­nak szénre van szüksége. Mi ezt jól1 tudjuk, de hogyan dolgozzunk jobban, amikor mindent elönt a viz, amikor a gyutacsok fele nem robban fel a nedvességtől? A fej- tőpalapács nem képes dolgozni, nincs elég levegő. Amellett állan­dóan hiányzik a fa, nincsen anyag. Nemcsak tőlünk függ a terme­lés ... Ratajszak igazat adott ennek a bányásznak. Látta, hogy itt min­denekelőtt megfelelő munkafelté­teleket kell teremteni. Először is .la könnyebben megoldható hiányos­ságokat akarta kiküszöbölni. !\í em volt elegendő anyag és ^ faanyag. Ratajszak teháí felkereste az igazgatóságot, ismer­tette a helyzetet és rövidesen már nem voltak szállítási nehézségek. A bányászok hangulata megjavult, már nagyobb kedvvel végezték munkájukat, A népnevelő azonban nem állt meg az első sikernél. Ál­landóan törte ej fejét, hogy mikép­pen lehetne a két fájdalmas kér­dést, a levegőhiányt és a tárók nedvességet megszüntetni. Szabad idejében járta az aknákat, tanul­mányozta a rétegeziődéseket, vég­re rájött, hogy ha a 170. számú vágathoz utat nyítanának, bizto­síthatnák a tárna levegőellátását. Tervét elmondta a párttitkár­nak és rövidesen a műszaki veze­tőség kiszállt a helyszínre. Meg­állapították, hogy a népnevelő el­gondolása helyes. Azonnal meg- kezdték a szellőzőcsatorna kihaj­lását. A munkálatok közben leibe- tőség mutatkozott a víz elvezeté­sére is. Csöveket fektettek le és a szellőzőnyilás elkészültével egy- tdőben elvezették a vizet is. A fal száraz lett. Ratajszak akkor össze­gyűjtötte a szaktársakat. zen a falon harmincketten dolgozunk, azaz tizenhat pár. Jelenleg összehasonlíthatatla­nul jobb a helyzetünk, mint a múlt­ban volt. Ha 12 pár végezné ugyanezt a munkát, amire min­den lehetőség adva van, úgy mind­annyian többet kereshetnének és négyen más üzemrészbe mehetné­nek át. A népnevelők szava so­kaknak nem tetszett. Megszokták, hogy csak úgy, a régi módon dob AZOK AZ UTASOK. akik 'né­hány évvel ezelőtt utaztak a szvi- lengrádi vasútvonalon, észre sem vették a kis Rakovszki állomást. Ez a helység csak a geológusok előtt volt különösebben ismert, mint gaz­dag szénlelőhely. Ma már nem lehet ráismerni a régi településre. Uj ipari város épül itt — az ifjúság városa. Ma már, amikor a szvilengrádi vonalon a vonat elhagyja Pjervomaj állomást és a Marica-folyóhoz ér, az uta Sok a kocsiablakhoz tódulnak. Azok, akik először utaznak ezen a vonalon, türelmetlenül kérdezik: — Mikor érkezünk Dimitrovgrádba? Látni innen a gyárakat és főleg a Sztálin- vegyikombinátot? Milyen az új vá­rosi * * * MÁR HŰVÖS ESTE VOLT. Az égbolton hunyorogva fénylettek a csillagmilliók. A mozielöadás éppen befejeződött és a második váltás­ból is hazafele tartottak a dolgozók. Ivan Szimov műszakja vidám be­szélgetéssel indult a Tolbuchin-ne gyed felé. Ismeretlen férfi lépett hozzájuk. — Bocsánat, elvtársak, ez'müyen utca? — A Georgi Dimitrov-körút. Az ismeretlen értehneüenül né­zett a fiatalokra. Vájjon ez a fel­ásott, kövekkel eltorlaszolt utca. — ez a Georgi Dimitrov-körútl A fiatalok megérezték a kétke­dést. — Igen elvtárs, ez az —- ismétel­te Zlalka. — A körút öt kilométer hosszú és harminc méter széles lesz. gozzanak. Ratajszak nem is eről­tette őket. Tudta, hogy azok ma­guktól is belátják, hogy tévedtek, így is történt. Öt pár — tíz bányász más bá­nyarészbe ment át. A többiek if­júsági brigádot alakítottak. A tár­na áprilisban már 105 százalékra teljesítette a tervét, a termelé­kenység emelkedett. Ratajszak elvtárs jó népnevelőmunkát vég­zett. — Harmincnyolc — javította ki Szimov. — Rövidesen kész lesz. AZ ISMERETLEN zavartan megköszönte a felvilágosítást és el­ment. A fiatalok hallgatagon kisér­ték szemükkel. Ők már nem talál­tak abban sómmi csodálatosat, hogy valami most épülőben meglássák a készet, hiszen tudják. hogy rövidesen, nagyon rövidesen úgy is felépül. Valamelyikük biztosan ar­ra go-Adolt. hogy néhány évvel ez- előtt egy költő ezt írta erről a vidékről.- ..Itt nincs város, itt csu­pán egyes álomképek vannak.'” Alig néhány év alatt ez a költe­mény .elavult.. A várost villanyfények ezrei vi­lágítják meg. a világosságnál tisz­tán rajzolódnak ki az ötemeletes lakóházak, nem messze ide a nagy uttöröotthon falai látszanak. A pá­lyaudvar mögött a városi szálloda új épülete fehérük. Magas lakóhá­zak. nyílegyenes utcák, szép terek, új üzletek, éttermek vannak’, amerre csak a, szem ellát. A költő versét egy kicsit meg lehetne változtatni. Igen, vannak itt álomképek. bátor ábrándok, de már város is van itt. És ez a város egyre szebb, egyre csodálatosabb lesz. * * * — ÜDVÖZÖLLEK BENNETE­KET barátaim! — köszöntötte vendegeit az örömtől ragyogó Sztanka. Uj ruhába öltömé, moso-. lyogm tologatta a székeket, meg­igazította az asztalon az abroszt és amikor mindenki helyet foglalt, egy A Szovjetunió fejlesztését szók gáló ötödik ötéves terv irányelvei­nek tervezete a többi között elő­irányozza a Zeravsan-folyó völ­gyében folyamatban lévő öntözési rendszer kiépítésének folytatását is. Üzbekisztán, Szamarkand és Bu­bára területének gyapottermesztői nagy örömmel fogadták ezt a hírt, mert egyelőre csak a Zeravsan vi­ze áll rendelkezésükre a kolhoz­pillantást vetett régi elvtársaira és azt mondta.­■— Ha nem jöttetek volna el, igen csak megharagudtam volna rátok... — Hogyne jöttünk volna, ha te már mindent így elrendeztél — fe­lelte Szado Popov, a vidám tréfa­mester. — Ne félj Sztanka. mindent, amit készítettél, megeszünJc és meg­iszunk. Vidám nevetés volt erre a válasz. Itt Dimitrov gr ódban, a fia­tal Ribarov házaspár új, szép laká­sárban jöttek össze a régi gyári elv- társak. Lényegében azt sem tudták, hogy milyen alkalomból hívtóJt meg őket. Egyesek azt gondoltcik, abból az alkalomból, hogy Sztanka visz- szatért Moszkvából, mások pedig ágy gondolták, hogy amuik évfor­dulóját ünneplik, amüior az a mű­hely. ahol mindnyájan együtt dol­gozva!:, megkezdte. a munkáját. De volt olyan is. aki azt szásmítgatta, hogy nem Sztanka és Krisztyu há- zássá.gi évfordulójára gyűltek-e ösz- sze. SZTANKA RIBAROV A négy év- vei ezelőtt jött először Dimitrov- prádba egy ifjúsági brigáddal. Az épít 's nagyszerű lendülete magával ragadta öt. Minden, ami szép Sztanka életében, Dimitrovgráddal van kapcsolatban. Itt lett szakmun. kassá, itt kapta. meg az arany mun- kaérdemrendet, itt ment férjhez Krisztyu Ribarovhoz, a szökehajú szerelőhöz. Sztanka közben bort töltött a po­harakba és azt 'mondta.­— Igyunk drága elvtársak sze. retett Dimitrovgrádunkra! földek öntözésére. A Buhara-te- rületen most teljes lendülettel folynak az új hidrotechnikai al­kotások építésével kapcsolatos kutató- és tervező munkálatok. A legnagyobb ezek közül a tasreba- di vízierőközpont. Ez a vizierö- központ majd három; vízben sze­gény kerület földjeit látja el víz­zel és olcsó villamosenergiával. A Buhara-terület számos kerü­lete szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek azok a taíajjavítási munkálatok, amelyeket azokban a kerületekben végeznek, ahol régi, elavult már az öntözési rendszer. Az „Uzvodsztroj“-tröszt befejezte a munkálatok első szakaszát. Ezek keretében csatornát, víztárolót, valamint kollektort kell építeni, mely utóbbi a talajvíz és esővíz összegvüjtésére szolgál. A. vizet ebből elvezetik és öntözésre hasz­nálják fel. A közelmúltban megépítették és üzembehelyezték a nagy-tadikkulí leeresztőzsilipet. Ez gyapottal és egyéb növényekkel bevetett te­rületről ereszti le a fölös vizet. A ieeresztőzsílip a Buhara-ferület számos kerületében javítja meg a vízellátást és a talaj termőképes­ségét. növekszik a kolhozait léplocsiálliíp A kolhozok fejlesztési tervében ■fontos szerepe van az állandóan növekedő gépkocsiíparnak. Külö­nösen a termés betakarításának idején tesznek nagyszerű szolgá­latot a teherautók, de egész év­ben komoly segítséget nyújtanak a kolhoz(5azdaságnak. A Szmolenszk-vidéki kolhozok is százával vásárolják évente a gépkocsikat. Ebben az esztendő­ben a kerületi fogyasztási szövet­kezeten keresztül eddig 240 gép­kocsit vásároltak. Ezenfelül a kol­hozok az állattenyésztés sikeres fejlesztése terén végzett eredmé­nyes munkájukért két autót kap­tak jutalomként. A kolhozok gépkocsiparkja J.940-kez viszonyítva 6--8 szorosá- ra nőtt. A szmolenszki kerületbe« 73 kolhoznak 104 gépkocsija van. Hja Szlavcsev: Az ifjúság városa — Dímlfrovgrád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents