Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-05 / 234. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, Í952 október 5. wpmíw—u.iyMiwuuiiii'WJi^iwwiii—iii—i « mm A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Dolgozók Pártját a tyás, Gerő Ernő és Hidas István Szovjetunió Kommunista Pártja elvtársak képviselik. XIX. kongresszusán Rákosi Má­A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához A. J- Vísíaszikíj, a Szovjeiuiiíó külügyminisztere október 3 án fo­gadta Micsweene'y-it, az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivőjét és átadta neki a következő jegyzéket: „A Szovjetunió külügyminiszté­riuma az Amerikai Egyesült Álla mok kormányának tudomására hozza a következőket: Mint ismeretes, az Egyesült Á! lamok nagykövete a Szovjetunió­ban. szeptember 19 én a Berlin melleit lévő tcmpelhoíi repülőté­ren a nyugatberlini sajtó képvise­lői és az amerikai tudósítók előtt nyilatkozatot tett. Nyilatkozaté ban a Szovjetunióval szemben olyan rágalmazó, ellenséges kirohaná sokra ragadtatta magát, amelyek durván megsértik a nemzetközi jog általánosan elismert szabá Jvait. Ketenan űr ebben a nyilat­kozatában, amelyet több nyugat német lap közölt, össze merészel te hasonlítani a Moszkvában lévő amerikaiak helyzetét azzal a hely­zettel, amelyben ő állítólag 1941 42 ben élt, „amikor a nácik Né­metországában internálták, Ken a&n kijelentette, hogy ha meg engedték volna, hogy az utcán közlekedjünk, anélkül,1, hogy jo­gunk ioné beszélgetni bármelyik némettel, ez pontosan olyan hely zeí lett volna, amilyen körülmé­nyek közölt most Moszkvában élünk“. Kennan úrnak ez a nyilatkozata teljesen hazug és a Szovjetunióval r.zciat ea ellensegcjs, A szovjet kormány a kifejtettek­re való tekintettel szükségesnek tartja kijelenteni, hogy Kennan urat nem kívánatos személynek — persona non gra-fanak — jekín ti ég ragaszkodik Kennan ár hala déktalan visszahívásához az Ame­rikai Egyesült Államok szovjet- unióbeli nagyköveti posztjáról.“ Mcsweeney ideiglenes ügyvivő jegyzek átvétele után kijelentette, hogy a jegyzéket haladéktalanul eljuitatja az Egyesült Államok kormányának. Rágalmazó diplomata A .Pravda” szeptember 26-i száma ” cikket közölt ..Rágalmazó a diplomataálarc mögött” címmel. A cikk elmondta, hogy az elmúlt na­pokban útban az amerikai diploma­ták londoni tanácskozására. Berlin­be érkezett G. Kennan. az Egye­sült Államok moszkvai nagykövete. Ebben természetesen semmi figye­lemreméltó nincs és a legcsekélyebb mértékben sem vonná magára a vi­lág közvéleményének figyelmét. Kennan rövid berlini tartózkodása alatt azonban súlyosan vétett a dip­lomáciai szabályok ellen és minő­síthetetlen módon rágalmazni pró. balta a Szovjetuniót. Kennan megsértette azokat az alapvető szabályokat, amelyek kö­telezik azokat a diplomatákat azok­kal az államokkal szemben, ahol szolgálatot- teljesítenek. Kennan ugyanis sietett felhasználni az al­kalmat Berlinben arra. hogy a nyu­gatberlini reakciós lapok, képviselői és az amerikai tudósítók előtt a rágalmak özönét zúdítsa a Szovjet­unióra. Nem átallotta olyan nevetséges és mindenkit mosolygásra késztető módon hazudni, mint — írja a ,,Pravda” — ,A szovjet főváros, bon tartózkodó amerikai állampol­gárok szigorú rendszabályoknak vannak alávetve ..Kennan kije­lentésének hazúg és ostoba voltát megmutatja az 1951-ben a Szovjet­unióban járt amerikai szakszerve. zeti küldöttség jelentésének néhány sora is. „Minden egyes üzemben, amelyet meglátogattunkmondja a küldöttség jelentése — találtunk egy-két olyan munkást, aki tudott angolul és hosszasan beszélgetett küldöttségünkkel. A parkokban és színházakban. igen sok angolul ta­nuló diák jött oda hozzánk, hogy elbeszélgessen velünk ... Bármerre utaztunk is. mindenütt azt tapasz­talhattuk, hogy a szovjet emberek melegen óhajtják az amerikai nép­pé1 való barátságot Kennan azonban még messzebb is ment rágalmazásában, azonban egyről megfeledkezett. Története, sen arról, hogy ma már vége an­nak a világnak, amikor a propa­ganda mindent eltakart és elinté­zett. A világ dolgozói, nem utolsó sorban az amerikai nép ismeri a Szovjetuniót és ezen már nem vál­toztat az Egyesült Államok nagykö­vetének hazudozása sem. Kennan mostani hazudozásáva! csak ismét egyet bizonyított^rzí. hogy a világ népei valóban helyesen ismerték eddig is. mint 1945-től. amikor a szovjet nép örömmámorban úszott és ünnepelte a második világháború győzelmes befejezését. Kennan ,.úr” akkor úgy vélte. hogy a há­ború csak most fog kezdődni. Csalódott Kennan és ez fáj neki! Aljas rágalmai azonban még erő­sebbé te-zik a szovjet népet és sa­ját népének, az amerikai népnek milliói is megvetéssel fordulnak el tőle, aki álnok módon a diplomá­ciai szabályok ellen is támadott, amikor rágalmazni próbálta a Szovjetuniót. Sokan próbálták már rágalmaikkal teleszórni a Szovjet­uniót az imperialisták közül, azon­ban szánalmas kísérleteik mind- annyiszor csődöt mondtak és csődöt mondanak. mert: a tények bizonyí­tanak. Jugoszlávia a kalandorok és üzérek „eldorádája66 MOSZKVA. Z. Nalics a jugo­szláv forradalmi emigránsok ,,Za Szocijaliszticsju Jugoszláviju" című Moszkvában megjelenő lapjában a föbi között a következőket ír­ja: A Tito-fasiszta államgépezet a legfelső szervétől a legalsóbbig korrupt. A titóista „Trgovinszki Pregled" megírja, hogy a pofsegai „Budim- ka‘‘ vállalat egyik beszerzője és igazgatója 800.000 dinárt sikkasz­tott. A Zrenjaini-i „Tamis“ halgaz­daságban Radoszlov Milivojevics és Pavle Moji-cs, a gazdaság titká­ra — amint ezt a „Szlobodna Voj vodina“ titóista lap írja — 10 mil­lió dinárral rövidítette meg a köz­vagyont. Húsz szerbiai járás be­szerző szolgálatának igazgatói 17.5 millió dinárt loptak, Bosznia és Her­cegovina ugyanennyi járásában pe­dig a sikkasztok 87 millió dinár­ral károsították meg az államot,. Hasonló visszaéléseket és lopá­sokat követnek el a titóista kulák „szövetkezetek" vezetőségi tagjai és éínölkei is. 3096 titóista „általár nos típusú szövetkezetben’' 308.552.000 dinárt loptak és sik­kasztottak. Boszniában és Herce­govinában 26 felülvizsgált szövet­kezet közül 23-ban 2,376.000 dinár értékű szövetkezeti tulajdont lop­tak Mindez bizonyítja, hogy a Títo- klildk bürokratikus államgépezete teljesen át van szőve korrupció­val és megvesztegetéssel. ■ Títóék a dolgozók félrevezető sére és a nép felháborodásának lecsendesítésére olykor-olykor bí­rósági komédiákat rendeznek. A legtöbb esetben formálisan, né­hány hónapos börtönre és lakás- változtatásba ítélik az illetőt, hogy ily módon egy másik helyre ke­rülve tovább folytathassa piszkos tizeiméit. Még a titóista „Szlobodna Voj­vodina" is „csodálkozott", hogy a pancsevoi járásbíróság Lazar Tu- dorovot, aki 384.000 dinárt lopott, mindössze 6 havi börtönre ítélte, a szrpszki itebeji szövetkezeti bolt üzletvezetőjét 348.000 dináros lopásért pedig mindösszé három­havi börtönbüntetéssel sújtotta. Nyugat-Németország békebizettsása négyhatalmi értekezlet összehívását és az össznémei tanácskozás folytatását köveieli Ny uga t-N é'metország Bjé'kebí­zottsága Düsseldorfban teljes ülést tartott, amelyen a december 5-én Becsben kezdődő népek békekon- greszusa, nyugatnémetországi elő­készítésével foglalkozott. Az ülés­ről kiadott közlemény a többi kö­zött a következőket mondja: — A népek békekongresszusán részvevő nyugatnémet küldöttek mondják meg a világ bbkeküldöt- ieinek, hogy Nyugat-Németország népe azt kívánja: kössenek béke- szerződést az egyesített Németor­szág szabad, demokratikus válasz­tások alapján létrejött kormányá­val. A német nép képviselőinek be­vonásával tartandó négyhatalmi értekezlet, valamint a Bonnban szeptember 19 én megkezdett össznémet tanácskozás folytatása: ez ez az út, amely a német kérdés békés megoldásához és az új euró­pai háború elhárításához vezet. Maörasz lakossága határtalan blkesedéssd fogadta a szovjet nép képviselőit A Szovjetunió szakszervezetei­nek központi tanácsa küldöttsé­gének, valamint az „Usakov *en- gernagy“ és „Karanganda" zovje* gőzösöknek madraszi tartózkodá­sa alkalmat adott az indiai és a szovjet nép közötti őszinte rokon- szenv és barátság kifejezésére. A helyi hatóságok, az Indiai Vörös- kereszt Egyesület és- a társadalmi szervezetek képviselői meleg fo­gadtatásban részesítették a Szov­jetunió szakszervezeteinek köz­ponti tanácsa küldöttségét. Mndrasz kikötőjében a, szovjet szakszervezeti küldöttség és a szovjet tengerészek tiszteletére néogyű és volt. Madrasz lakossága a gyűlés után ezeket a jelszava­kat kiáltotta a szovjet szakszer­vezeti küldöttek és a szovje en.- gerészek felé: „Éljen az indiai­szovjet barátság!“, „Éljen az in­diai nép barátja, a nagy Sztálin!“. 1 szociáldemokrata vezetők rés szerződéseket Dr. Walter Weber, a „Sos‘ című nyugatiberlini lapban közölt cikké­ben leleplezi, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők bizalmas levélben közölték Donncl-y ame­rikai főbiztossal, hogy hajlandók Adepaffer háborús szerződéseit el­fogadni. I! különszerződés aláírása óta 114 háborús bűnöst bocsátottak szabadon a landsbergi börtönből Az amerikai hatóságok utasítá­sára a landsbergi börtönből 114 háborús bűnöst bocsátottak szaba­don a háborús különszerződés alá­írása óta. Hz Angol Munkáspárt koníerenclájának záróülésén lelepleződtek a vezetőségbe bekerült „baloldali“ bevanisták LONDON. (MTI.) A munkás­párt országos . konferenciájának utolsó napján a küldöttek egyhan­gú határozattal sürgették a köz­oktatás rovására űzött takaré'kos- ság megszüntetését. Ugyancsak egyhangú határozat­tal utasították a végrehajtó bizott­ságot, hogy a legközelebbi válasz­tási programúiba vegye fel azt a határozott ígéretet: ha a munkás­párt ismét kormányra jut, megva­lósítja az egyenlő fizetés elvét a férfiak és nők között. Mikardo, a Bevan-csoport tagja, — akit a napokban választottak be a végrehajtó bizottságba —, felszólalásával lelepleződött, hogy ő és társai, akik eddig a „balol­daliak“ mezében ágáltak, ugyan­csak munkásárulók, mint Attleeék. Kikardo rávette a konferenciát, ne szorgalmazzon olyan határozati javaslatot, amely az építőipar köz­tulajdonba vételét sürgeti. Az Angol Munkáspárt országos konferenciája Earnchaw elnök zár­szavával fejeződött be. Qflemzetközi szemle Pekingben október 2-án megnyílt az ázsiai és csendesóceáni országok békeértekezlete Áz értekezlet megnyitásakor az emberiség több, mint felét kép­viselő, negyvennél töbib országból egylhegyüit 398 békeküldött fog­lalt helyet a teremben. Kína, Japán, Korea, India, Burma, Viet­nam, Ausztrália, Venezuela és más ázsiai és csendesóceáni országok küldöttei adtak találkozót egymásnak a pekingi 8 emeletes, újonnan épült békehotelben. Ez az értekezlet az egész emberiség előtt álló legnagyobb kér­dés}, a béke kérdését vitatja meg. Egyre kevesebb-less ma már a vi­lágon azoknak a száma, akik csak akkor értik meg, hogy a béke ve­szélyben van, amikor a bombák már a fejük felett hullaritik. Az emberiség többsége tisztában van azzal, hogy bárhol törjön is ki a konfliktus, bármilyen távoleső területen gyulladjon is ki a háború pusztító lángja, ez a láng mindannyiunk békéjét, biztonságát veszé­lyezteti. Az ázsiai és csendesóceáni országok népei számára azonban a háború még közvetlenebb, még súlyosabb fenyegetése: a béke megőrzése számukra élet-halál kérdése. Hiszen több, mint két éve már, hogy az amerikai tankok gázolják le a koreai föld vetéseit, több, mint két eve már, hogy az anjerikaí barbárok rombolják és pusztítják a békés koreai városokat, s egy idő óta, baktérium-fegy­verrel gyilkolják a lakosságot. H ' éve már, hogy a francia gyar­matosítók az amerikai imperialisták támogatásával kegyetlen há- ! erűt folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Mégy éve már, hog* angol imperialisták véres rablóháborúba- kezdtek a függetlenségéért harcoló maláji nép ellen. Az ázsiai ég csendesóce.ání országok népei számára mindennél elevenebb valóság tehát a háború fenyegetése, mindennél előbbre való a béke megvédése. A kínai es ausztráliai, a Fülöp-szígeteki és indiai, a ceyloni és chilei anyák nem lehetnek addig, nyugodtan, amíg az agresszorok nőket, gyermekeket kínoznak halálra és ölnek meg Koreában, Vietnamban és Ma'áíöidön, Ugyanakkor az ázsiai és csendesóceáni országok . népei közel­ről láthatják, hogyan készül fel az amerikai imperializmus a távol- keleti háború kiterjesztésére, hogyan támassza fel ez az imperia­lizmus-a japán militar-zmust és hogyan hoz létre új agresszív tömbö­ket, mint amilyen például a nemrég alakult úgynevezett Csendes­óceáni Tanács. Az ázsiai és csendesóceáni országok népei azonban nemcsak ezt látják. Látják azt is, hogy az imperialisták nem tudnak erőt ven­ni a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népeken. Az ázsiai és csendesóceáni országok népei látják a nagy kínai nép államának erősödését, látják a kínai nép győzelmes harcának eredlményeit. Ezek az eredmények, ezek a történelmi győzelmek bátorságot, lel­kesedést adnak, követendő példát nyújtanak a nemzeti függetlensé­gükért küzdő ázsiai és csendesóceáni népek számára. Ilyen helyzetben és ■ ilyen körülmények között ült össze ez az 1600 millió embert képviselő értekezlet, hogy megvitassa az ázsiai és a csendesóceáni országok békéjének, nemzeti függetlenségé­nek kérdéséit. v Az Angol Munkáspárt konferenciája Szeptember 29-én nyílt meg Morecanlbe nevű városban az An­gol Munkáspárt évi konferenciája. A konferencián 1224 küldött vett részt, a munkáspárt 570 helyi szervezete és 70 szakszervezet képviseletében. A párt helyi szervezetei összesen 1,135.000, a szak- szervezetek összesen 4, 697.000 szavazattal rendelkeztek. A háború óta ez volt az első olyan munkáspárti konferencia, amelyet már a konzervatívok kormányzása alatt tartottak. Egyben ez volt a háború óta a legviharosabb munkáspárti konferencia, amelyen minden eddiginél élesebben nyilvánult meg, hogy a mun­káspárti tömegeknek elegük van a kormány háborús politikáját ki­szolgáló Attlee-Morrison-féle politikáiból. Az angol tömegének ez a kétségtelenül lassú, de egyre nagyobb erővel érezhető hangulatváltozása kifejezésre jutott először is a konferencia elé benyújtott határozati javaslatok nagy számában. 424' határozati javaslatot küldtek be a különböző szervezetek. E javas­latok közül 68 foglalkozott külpolitikai kérdésekkel és a 68 javaslat közül 67 ilyen, vagy olyan formában, de támadta a kormány és. a munkáspárt hivatalos politikáját. 44 határozati javaslat érkezett be a fegyverkezés kérdésében és e 44 javaslat közül 43 a fegyverke­zési politika megváltoztatását, a fegyverkezés csökkentését kö­vetelte. A küldöttek sora állt fel ezen a konferencián, hogy az angol nép igazi hangját megszólaltatva a Churchill-íéle konzervatív kor­mány megbuktatását, a munkanélküliség elleni küzdelmet, a Kelet- Nyugat közötti kereskedelmet, a koreai háború megszüntetését, Nyugat-Németország és Japán felfegyverzésének felszámolását, a háborús politika megváltoztatását, s végül az Egyesült Államoktól való függés megszüntetését követelje. A hangulatváltozás további fokmérője az amerikaellenes han­gulat hatalmas arányú erősödése. Azok a küldöttek, akik megbélye­gezték az Egyesült Államok uralkodóköreinek háborús politikáját, azok a küldöttek, akik tiltakoztak az amerikai imperializmus előtti behodolás ellen, akik az angol függetlenség helyreállítását, önálló angol külpolitikát követeltek, hosszantartó, lelkes és viha­ros tapsban részesültek á konferencia minden oldaláról. Végül megnyilatkozott ez a hangulatváltozás a végrehajtó bi­zottság új tagjainak megválasztásánál is. A helyi szervezetek hét tagot választanak a párt 27 tagú végrehajtó bizottságából. A hét tagból hat az úgynevezett Bevan-csoport tagijaiból került ki, viszont nem került be a végrehajtó bizottság tagjai közé a jobboldal olyan hírhedt képviselője, mint például Morrison, a hivatalos munkáspárt tulajdon'k'éppeni vezetőj e. Ez a szavazás a Morecambe-í munkáspárti konferencia egyik leg­fontosabb eseménye. Kétségtelen, hogy Bevan és. követőinek bai- oldalísága csak demagógia és az egyéni ambíciók kielégítésén kí­vül azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a munkáspárti töme­gek erőteljes balraforduiását, hogy megakadályozza a munkáspárti tömegeknek a kommunista párt felé való fordulását. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a Bevan-csoport azért kapott sok szavazatot ezen a konferencián, mert azokat a javaslatokat pártfo­golta, amelyek a tömeg e(ptt népszerűek voltaik. Bevanék azért kaptak sok szavazatot, mert követeltek az angliai gazdasági életet tönkretevő fegyverkezési terhek csökkentését, a független angol külpolitika megteremtését, a munkanélküliség elleni harcot és a to­vábbi államosításokat, Bevanék sikere azt jelenti tehát, hogy a munkáspárt tagjainak tömege elvette a Morrison-Attiee-féle jobb­oldali politikát és haladóbb irányú politikát sürget. A Bevan-csoport megválasztása tehát, az adott körülmények között, — mint a „Daily Worker“ hangoztatja — „lépés előre". Az Angol Munkáspárt Morecambe-i konferenciájának vitái és szavazásai súlyos csapást mértek az Attlee-Morrison-féle munkás­áruló politikára. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a munkáspár­ti vezetőségnek a reakciós szakszervezetek támogatásával nagyon sok kérdésben sikerült akaratát rákényszeríteni a konferenciára, A baloldali javaslatokra leadott kétmillió körül mozgó szavazatok a munkáspárti tömegek barcosságának növekedését és a baloldal be­folyásának erősödését bizonyítják.

Next

/
Thumbnails
Contents