Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-05 / 234. szám

Vasárnap, 1952 október 5, SOMOGYI NÉPLAP 3 Az SZKP módosított szervezeti szabályzata tervezetéről Részletek Kovács István elvtárs előadásából III. „Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül“ — írta Marx az I, Intemacíonálé első szervezeti szabályzatában. A szer­vezeti szabályzat pontosan meg­határozza a párttagok jogait és kötelességei; Ga CZwi cl kötelességek az SZKiF szervezeti szabályzat-tervezetében dialek­tikus egységgé olvadnak össze, a jog kötelességgé, és a kötelesség joggá válik. Pl. a párttagok köie lessége a hibák feltárása és az el­lenük való engesztelhetetlen harc. De ez a kötele-sség egyben bizto­sítja a párttagok számára az alul­ról jövő ellenőrzésnek, a bírálat­nak és a szabad véleménynyilvání­tásnak, a hibák feltárásának a jo­gát. Rákosi elvtárs az 1950, február 10 i KV ülésen éles bírálattal tár­ta fel a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbíráiat terén elkö­vetett súlyos hibákat és a párt va­lamennyi szerve és szervezete elé fontos feladatként állította a hi­bák gyors kiküszöbölését, a bírá­lat és önbírálat, a pártonbeiüli de­mokrácia kifejlesztését és követ­kezetes alkalmazását. A TI. kongresszuson Rákosi elv társ idézte Sztálin elvtársat: „Ne­künk nem akárniiféle önbírálatra van szükségünk, nekünk olyan ön- bírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltsé- ik?rci szsU^TH^tf erősíti ^ győzelembe vetett hitét, megsok­szorozza erőit és segít abban, hogy az ország igazi gázdájává vál­jék". „Nekünk, akik új, nehéz fel­adatok előtt állunk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbTrálatra van szükségünk. Ezért vettük fel legfontosabb teendőink leözé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irá­nyítjuk rá a kongresszuson kérész, tül pártunk figyelmét” Az 1950. február 10-i KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a de­mokrácia elmélyítése, a bírálat és önbíráiat helyes alkalmazása te­rén. Kádereink és tagjaink a tag gyűléseken, pártértekezletéken, termelési, és egyéb értekezleten, munkásievelezőink leveleikben már jobban és bátrabban alkal­mazzák a bírálat és önbíráiat fegyverét- Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdet­nek tekinthető és még messze el­marad a megnövekedett követel­mények mögött. Sok párt-, állami és tömegszer­vezeti funkcionárius rné<* nem sze­reti az építő bírálatot és „hadilá­bon áll” az önbírálattal. Még gya­kori eset, hogy a párttagok látják a hibákat, de nem vetik fel a tag­gyűléseken, 'értekezleteken s nem segítik eléggé a vezetőséget a hi­bák kijavításában. Nálunk még sajnos elég gyakori eset, hogy párt-, állami és tömeg­szervezeti apparátusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak, de önmaguk nem tárják fel ezeket, sőt a becsületes párt­tagokat is megfélemlítik és meg­akadályozzák abban, hogy a hibát az illetékes vezető pártszerv előtt feltárják. Gyakori még a hibák elkenése, szépítése, a tőlünk „független" „objektív“ okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer elő­fordult és előfordul ma is, hogy egyes vezetek a párt utasítását megsértve, elnyomják, megtorolják a bírálatot. Szomorú, de még min dig előfordulnak nálunk olyan fel­háborító esetek, mint pl. Budapes ten a 22-es Építési Trösztnél, ahol az egyik dolgozó, Szalontai elvtárs levelet írt az üzemi lap szerkesz­tőjének, amelyben megbírálta a főmérnököt- Szalontai elvtárs nem mutatta meg a levelet az igazgató­nak, mint ahogyan nem is köteles megmutatni. Szabó Gáspár igazga­tó ezért a „szolgálati út megkeni lése“ címén 50 forint pénzbünte­tésre és 1952. évi szabadságának 2 napi levonására ítélte. Mohácson a városi pártbizottság egyik politikai munkatársa Bőszé­nét, a Mohácsi Selyemgyár igaz­gatóját megbírálta pártszerű'tlen magatartásáért és azért, mert az üzemben a prémiumot helytelenül osztotta ki, amit a dolgozók pa­naszként jeleztek a városi pártbi­zottságnak. Erre megtörtént az a c"7,yí-i>„„1 eset horf*r BöQzéné a. bírálat miatt a pártmunkást a já­rási bíróságon „rágalmazásért“ fel­jelentette. A járási bíróság a tár­gyalást ez év augusztus 2§-án meg is tartottá, ahol á bíróság ,,az al­perest, a felperessel kibékítette.’’ Szomorú, hogy a városi pártbizott­ság titkára, Bakonyi elvtárs tudott az ügyről és sem párt, sem álla­mi vonalon nem tett intézkedést, hanem eltűrte, hogy a jogos kritika miatt bíróság elé hurcolják egyik politikai munkatársát. Helyes és szükséges volt a bírálat megtorlói ellen pártfegyelmi büntetést hozni. Pártunknak és minden: pártta­gunknak következetesen és kímélet­lenül harcolni kell a bírálat elfoj- tói, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy a bírá­lat elfojtói, megtorlói, tekintet nél­kül személyükre, súlyos bűnt kő- vetnek el a párttal, dolgozó népünk: kel szemben s ilyeneknek nincs he- lyük pártunk és népünk bizalmából helyezett funkciókban. Előfordultak az utóbbi időben olyan esetek, hogy a párttagok eltitkolják az igazsá­got a párt előtt. Titkolják hibá­jukat, múltjukat. gyengéjüket. Elő. fordul, hogy hamis tervjelöntése­ket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelentenek, ezzel elkö­vetik a legsúlyosabb bűnt. becsap­ják, félrevezetik a pártot és az államot. Kirívó durva példája en­nek a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójának állítólag a mi­nisztérium- tudtával kiadott írásos utasítása, amelyben ez áll: „Utasít­juk a vállalatot, hogy május havi1 készletet Nagybátonv 200 vagon­nal, Ménkes 100 vagonnal növelje meg. A nemlétező készletet június­ban. illetve júliusban kell kitermel­tetni. Aláírás: Sándor Pál tröszt, igazgató, Erdősi János termelési osztályvezető”. A bánya igazgatója, nagyon helyesen a levelet egyene-- sen a megyei pártbizottsághoz vit­te be. mert nem értett egyet a csa­lással. Amikor a megyei pártbizott ság titkára tiltakozott a csalás el- len. a tröszt jelentette a miniszté­rium egyik beosztottjának, aki er­re azt felelte; ..Ha már a megyei pártbizottság tudja, akor ne szá­molják el”. Harcolni kell az ilyen és hasonló megengedhetetlen jelen­ségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pár­tot és eltitkolják az igazságot előt­te. Minden párttag és tagjelölt vésse jól agyába és tartsa be az SZKP. szervezeti szabályzat 3. i) alpontját; „A párttag kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen, a párthoz, ne titkolja el és ne fér dítse el az igazságot. Az a párttag, aki nem mond igazat és becsapja a pártot, a legnagyobb bűnt követi el s nem maradhat meg a párt sorai­ban.” Pártszervezeteink, de elsősorban párt-, tömegszervezeti és állami ve­zetők ismerjék fel a bírálat és ön­bírálat jelentőségét munkánk meg­javításában, előrehaladásunkban, s mindenütt bátorítsák, szorgalmaz­zák az alulról jövő építő, segítő bí­rálatot,, a tömegek alulról jövő el­lenőrzését. Meg keli védeni a jo­gosan, építően bírálókat, felettese­ik esetleges önkénye ellen. Minden intézményben olyan légkört kell ki­alakítani, hogy senki ne féljen fel­tárni a hibákat, hanem bátran gyakoroljon építő bírálatot a hibák elkövetőivel szemben- s követelje meg a hibák gyors kijavítását. A bírálat és önbírálat következe­tes alkalmazásával harcolni kell a liberalizmus, a lazaság, az elvtelen­ség ellen is. Vannak egyes elvtár­sak, akik jól látják ugyan munka­társaik, feletteseik hibáit, d° a „béke”, a „barátság”, a „nyuga­lom” és néha a „viszontbiztosítás” érdekében elnézik, elkenik a hibá­kat, sőt még szemtől-szemben hí­zelegnek és dicsérik a hiba elköve­tőit. Nem lépnek fel kommunista párttaghoz méltóan minden pártel­lenes megnyilvánulással szemben, mert „nem akarnak haragost sze­rezni maguknak”. Az ilyen elvte- lenség megmérgezi a levegőt s ko­molyan akadályozza fejlődésünket és munkánkat mert demoralizálja, jellemtelen, szolgalelkű, gerincte­len csúszómászó, véleményét meg­mondani nem merő. a párt és a nép érdekeit harcosan védeni nem tudó embereket nevel.-Gyakori még nálunk' az önkritika felszínes, formális, komolytalan al­kalmazása. Rákosi elvtár,s a párt II. kongresszusán mondotta: ..Egy­re gyakrabban találkozunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és- utána változatlanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyen veszi, afféle olcsó fcűnfcc- csánat elkerülhetetlen velejárójá­nak, sőt gyakran- jogosítványnak arra, hogy helytelen, pártszerűtlen viselkedését folytassa. Az ilyen „visszaesőkkel” szemben, akik az önkritikát így alkalmazzák, foko­zott créliyel kell fellépnünk.” Az SZKP szervezeti szabály­zat-tervezete továbbá minden párt­tag és tagjelölt kötelességévé teszi azt is, ho,gy ,,állandóan erősítse kapcsolatéit a tömegekkel és idejé­ben reagáljon a dolgozók ügyeire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkívüli tömegeknek a párt politikáját, határozatait és vésse emlékezetébe. hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcsa, latban rejlik.” A mi pártunk szervezeti szabály­zata is kimondja; „A párttag kö­telessége, bogy állandóan erősítse kapcsolatait a tömegekkel, világo­sítsa fel őket a párt politikájáról, tanácsadójuk és vezetőjük legyen.” A párttagok legfontosabb köteles­sége tehát, hogy rendszeres politi­kai felvilágosító és szervező nmü­két végezzenek a dolgozó tömegek között. A párt és a proletárdikta­túra erejének hatalmas forrása a tömegekhez való eltéphetetlen kap­csolat. „A tömegekhez való kapcso­latában áll vagy bukik minden kom­munista párt, a Magyar Kommu­nista Párt is — mondotta Rákosi elvtárs. Ezért tömegbázisunkat a magyar dolgozó néppel való össze- forrottságunkat minden erővel fo­kozni kell. Ez a döntő feladat.” Rákosi elvtárs útmutatását csak úgy tudjuk jól megvalósítani, ha a -kommunisták a tömegek politikai nevelői és szervezői lesznek a párt politikájának, határozatainak meg­valósításáért folyó harcban, ha minden kommunista egyben jó agi­tátor is lesz. aki beviszi a tömegek­be a párt jelszavait és egyszerű, érthető példákkal magyarázza meg a munkásoknak, dolgozó parasztok­nak, értelmiségieknek, a széles dol­gozó tömegeknek a párt, a kor­mány politikáját. a belőle adódó tennivalókat, s mozgósítja őket a feladatok végrehajtására. A tömegek közötti munkában a pártfunkcionáriusoknak, aktív isták­nak élen kell járni. Az az igazi pártfunkcionárius és az tudja jól megoldani a feladatát akinek rend­szeres és szoros kapcsolata van a dolgozó tömegekkel, aki együtt ól a tömegekkel, ismeri a tömegek problémáit, szükségleteit, bajait és segíti azok megoldását. Az a jó pártfunkcionárius, párttitkár, akit, Tsrn-Gi’TRek cl nki jól ismeri a tömegeket és aki jól tud a töme­gek nyelvén beszélni. Nálunk még nagyon sok a tennivaló e téren. Vannak pártfunkcionáriusaink, akik hét, sőt hónapszám néni látnak tömegeket, akik nem tudnak elsza­kadni az íróasztaltól, nem járnak le az alsóbb szervekhez és ha le is járnak, nem érintkeznek a töme­gekkel. Külön feltűnő, hogy egyes pártfunkcionáriusok mennyire nem tudnak a tömegek nyelvén -beszélni, hogy magatartásuk, mnukájuk sér­tő és bántó a tömegekkel szemben. Egyes pártfunkcionáriusokból hi­ányzik a kellő kommunista fórra- da Imi lendület, a léikeatnlés, a meg- győző erő. és itt-ott kezd kialakul­ni a párthivatalnokok, pontosabban a bürokratáknak a típusa, akik a tömegektől elszakadva, az irodából akarják a pártot vezetni. Kímélet­lenül fel kell vennünk a harcot a bürokratizmus, a tömegektől való elszakadás, a tömegekkel való hely­telen bánásmód és a- tömegekhez tioIq ,J> oRr-fnlnrí, VÍSZQÜV cIICj"' A Központi Vezetőség 1952. jú­nius 27-i ülése -élesen felvetette a. Párt és a tömegek kapcsolatának, a pártpolitikai tömegmunka megjaví­tásának, az ellenség elleni harcnak a kérdését. Bár már közel 3 hónap telt el a Központi Vezetőség ülésé óta — pártszervezeteink munkájá­ban még mindig nem érezni eléggé a Központi Vezetőségünk útmutatá­sainak megvalósítását. -Sokam még nem értik és lebecsülik a politikai tömegmunka fontosságát, pedig a tömegek közötti módszeres felvilá­gosító munka elmulasztása és lebe­csülése egyben az ellenség elleni harc lebecsülését és elmulasztását jelenti. A politikai agitációs tömegmun­ka a pártépítő, pártszervező munka döntő, állandó feladata. A rendsze­res politikai felvilágosító tömeg­munka nemcsak a népnevelőknek,' az agit-pi’op. munkatársaknak, ha­nem az egész pártnak és ezen be­lül minden párttagnak elsőrendű feladata. Ezért minden alapszerve­zetet, minden pártcsoportot, a tö­megek közötti agitációs és szer­vező munka bázisává kell kiépíteni. Rendkívül nagy jelentősége van a szervezeti szabályzat 3. k) alpont­jának. amely kimondja: a párttag kötelessége, „bármely helyen, aho­vá a párt állította, maradéktalanul hajtsa végre a pártnak a káderek helyes politilcai-és szakmai képzett­ségük szerinti kiválasztására, vonat­kozó utasításait, ezeknek az utasí­tásoknak megsértése, a funkcioná­riusok kiválasztása cimboraság, személyi ragaszkodás, egy vidékről való származás, családi kötelékek alapiján — összeférhetetlen a párt­tagsággal.” Számunkra rendkívül nagy jelen­tősége van ennek az útmutatásnak különösen most, amikor a pártban decentralizáltuk a kádermun-kát és megszüntettük a külön káderosztá­lyokat. Ezért minden felelős párt­állami és tömegszervezeti vezető és beosztott az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet szenteljen a káde­rek kiválasztására, elosztására, pártiskoláztatására, nevelésére és rendszeres ellenőrzésére, a párt ká­derpolitikájának megvalósítására. A Szovjetunió Kommunista Pártja eddig is igen nagy súlyt he­lyezett a párttagság elméleti szín­vonalának emelésére, de az új hely­zet, a kommunizmus építésének megnövekedett követelményei tük­röződnek 'a szervezeti szabályzat, tervezetben abban is. hogy még jobban előtérbe helyezte a kommu­nisták eszmei felkészültségének, marxista-leninista nevelésének fel­adatát. A tervezet minden egyes pártszervezétnek és minden alap­szervezetnek fontos feladatává te­szi, hogy megszervezze a párttagok és tagjelöltek politikai oktatását, s ellenőrizze, hogyan sajátítják el a marxizmus-leninizmust. „Pártunk mostani fejlődési fo­kán — írta 1948-ban Rákosi elv- társ — a marxi-lenini-sztáüni el­mélet elsajátítása s az elméleti színvonal emelése vált a legfonto­sabb feladattá. Pártunk eddigi fö­lényét, sikereit és tekintélyét első­sorban annak köszönhette, hogy működését a kommunista elmélet fűtötte és irányítottá. Ha nem tudjuk ezt az elméleti színvonalat emelni, akkor megtorpanunk, fej­lődésünk megakad, komoly hibákat fogunk elkövetni.” Pártunkban az. elmúlt években komoly eredményeket értünk el ká- dereink és tagjaink marxista-leni­nista nevelése terén. Azonban ezek az eredmények még mindig jelentő­sen elmaradnak a megnövekedett követelmények mögött. Ezen lema­radás behozását célozza a Politikai Bizottság 1952 június 5-i. az okta­tási munka megjavításáról, káde­reink és tagjaink marxista-leninista neveléséről szóló határozata. A Po­litikai Bizottság határozatának végrehajtása megköveteli, hogy minden pártbizottság és pártszer­vezet a pártmunka egyik legfonto­sabb és állandó nélkülözhetetlen feladatának tekintse a párttagok marxista nevelését. El kell érni, hogy párttagjaink többsége a kü­lönböző iskolákban eszmeileg és po. litikailag rendszeresen képezze ma­gát, mert a párttagság elméleti színvonalának emelése szoros kap­csolatban áll a párttagság minő­ségével és a párttagok, tagjelöltek előtt álló megnövekedett feladatok következetes megvalósításával. Végére hagytam, hogy még job­ban kiemeljem a legfontosabb fel­adatot. amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártja minden párttag legelső ' kötelességévé tett. hogy „állandóan őrködjék a párt egysé­gén. amely a párt erejének és ha- tálmának legfontosabb feltétele.” Nemcsak barát, az ellenség is jól tudja, hegy a párt a proletárdik­tatúra vezető ereje. Ezárt mindent elkövet, hogy beépítse, ügynökeit a párt sorai közé s megpróbálja bomlasztani a párt egységét. A mi pártunk tagjai és a ma­gyar dolgozó nép jól ismerik ezt a módszert, hiszen a mi pártunkban is megpróbálkoztak az amerikai imperialisták csatlósai. Tito fa. siszta ügynökei, a Rajk kémbanda és társaik, a jobboldali és álbalol­dali szociáldemokraták beépülni és megkísérelni rombolni dezorgani- zálni a párt egységét, de hála pár­tunk szilárdan összeforrt központi vezetésének és elsősorban szeretett vezérünknek, Rákosi Mátyás elv­társ éberségének, sikerült időben meghiúsítani aljas tervüket, lelep-' lezni őket s megtisztítani tőlük sorainkat. Rajk. Kosztov. S'ansky és egyéb kémbandák leleplezésének tanulságai parancsclólag szükséges­sé teszik minden párttag és tagje­lölt számára, hogy aktivan és ébe­ren tevékenykedjen a párt erejének szakadatlan növelésén s mint sze­münk fényére, úgy vigyázzanak a Párt tisztaságára és egységére, mely a párt erejének és cselekvő- képességének legfőbb biztosítéka. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja szervezeti is zaba 1 y ha t-1 e r ve ze tő­nek, Hruscsov elvtárs tézisének fel- dolgozása máris hatalmas segítsé­get jelent pártmunkánk megjaví­tása szempontjából. Minden kom­munistának figyelemmel kell kisér­nie a kongresszust és alaposan fel kell dolgozni annak anyagát. Ak. kor értékeljük legjobban a XIX. kongresszus szervezeti szabályzatá­nak jelentőségét, ha levonjuk a ta­nulságokat és azt a konkrét magyar viszonyokra alkalmazva, hozzálá­tunk az útmutatásoknak a saját pártunkban való megvalósításához, a pártépítő munka megjavításához. Fejlesszük mi is jobban párttag­jaink minőségét, pártunk szilárd­ságát, egységét, emeljük magasabb­ra a párttag megtisztelő • címét, hegy Rákosi elvtárs vezetésével mindinkább megközelítsük példaké­pünket. Lenin és Sztálin nagy pártját, a Szovjetunió Kommunista Pártját.

Next

/
Thumbnails
Contents