Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-21 / 222. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1952 szeptember 21. RÉGEN - MOST Gőllei gazdaság. Gőlle-pusztai major A falu közepén lévő templom tornyán éjfélt mutatott az óra. Minden ház ablaka sötét) volt. A nehéz munkában kimerült em­berek örültek, ha lepihenhettek. Senlki nem tudta, mit hoz a hol­nap. Csak a községháza volt erő­sen k'vii'ágttva. Az ablak alatt kél- csendőr szuronya villant meg a lámpafénynél. Bent nagy hin­gen szórták a szavakat Fábián Károly 38 holdas kukák, a bíró, Hu timer Lajos katolikus pap, a képviselőtestület (elnöke és még néhány kulök, a község teljhatal­mú urai­— 1944 tavaszán történt, már a dátumra nem emlékszem ponto­san — mondja mély gyűlölettel hangjában Tóth János. — Nem volt lábbelim, mert a csizmám szétdőlt. hármm nap hiányoztam a munkából, Makai Imre intéző ki­adta a cselédkönyvem. Beköltöz­tem a faluba. Egyszer csak idézés jött: menjek a tahi járásbíróság­ra, mert az intéző feljelentett. A tárgyaláson akárhogy bizonyítgat­tam igazságom, mégis az intéző­nek adott igazat a bíróság. En­gem 40 ,pengőre büntettek meg. Másnap jött az intéző, a csend­őrök és a keservesen megszolgált kommenciómből elvittek 2 méter fát, 122 kiló kukoricát és ezenkí­vül 73 pengő készpénzt kellett visszafizetnem az uradalomnak­Egyik reggel 27 társammal együtt a községház udvarára haj­tottak. Azzal vádoltuk bennünket, hogy szabotáljuk a munkát és Őzért 5 hónapi kényszerrobotra visznek bennünket. Ekkor már nemcsak a csendőrök, hanem a nyilasok is körülvették bennün­ket. Hiába könyörögtünk, hiába sírtak feleségeink, gyermekeink, nem volt pardon. Az anyák és gyermekek sírása nem lágyították meg a fasiszta banditákat. Még aznap elhajtottak bennünket Nik- la-pusztára' Ung Károly fasiszta tábornok birtokára, ahol 5 hóna­pig robotoltunk fizetlség nélkül, a család meg otthon éhezett. T^cserü emléke ez Tóth Já­nosnak, Szökő Jánosnak, Szigeti Györgynek, az egész köz­ség dolgozó parasztjainak. Ba- latonkilifcin a kulákok kivételével minden ember nyögött a veszpré­mi káptalanság igája alatt. Az ,,Mutatós“ lelkipásztorok nem kö­nyörültek a tocki pusztám, Cine­gén és Paphuton, a sárkunyhók­ban nyomorgó családokon. A cse­lédgyermekek a legrosszabb idők­ben iö kilométerekéit gyalogoltak iskolába, ahol Huthner „atya” mé- telyezte a fiatalokat. A felszabadulással szűnt ^ meg a nyomor, kiszolgál­tatottság, nélkülözés Balatonkili- tin is. A szovjet csapatok győzel­me után a párt segített. A földet kiosztották. i 300 szegényparaszt kapott földet és 150-en házhelyet, amelyen már több mint százan az állam segítségével felépítették há­zukat. Azóta mindlen nap érezték pár­tunk és kormányunk önzetlen se­gítségéit A község felső részén, az egykorú nyomortanya helyén gépállomás létesült. A gépek segí­tenek: a falu dolgozó parasztjai­nak a munkában és a többterme­lésben. A falu dolgozó paraszt­jainak többsége a párt által nyi­la tolt helyes útra, a szövetkezés útjára lépett. Megértették, hogy ígv jobban tudják használni a gé­pet, többet tudnak termelni, na­gyobb lesz jövedelmük A Rákó- czi-rtszcs-ben 22 család, 24 tag­gal műveli közösen a 216 holdat. A .közös munka eredménye mind gazdagabbá teszi a parasztok éle­tét. Az idei aszályos időjárás el­lenére búzából 9.86 mázsa, rozs­ból 9.17 mázsa termett a csoport­nak. A beadásukat túlteljesítettéK, mű rik;' Ogvs egenként 5.26 kg-ot osztanak . szét az blszáinofláskor. Több mint 30.000 forintra szá­molnak, amelyet most takarítanak be. A 39 hold kukorica is bő ter­mést igér, lesz Vagy 21 mázsa hol­damként. A jövő évi nagyobb termés érdekében most keresztso- rosan vetik az őszieket, a kuko­ricát is négyzetesen vetik a ta­vasszal. Tahi Jánosnó, a csoport tagja nagy megelégedéssel mond­ja: én sohasem éltem igy a múlt­ban, hisz mi is sommások vol­tunk, mert a hat holdunk termé­sét a nagy adó felemésztette. Az idén 210 munkaegység után elő­legben kaptunk 545 kiló búzát, 1 mázsa árpát és 290 forint kész­pénzt. Az évvégi elszámoláskor 15 mázsa búzára számítunk, árpá­ból, kukoricából is 10 mázsára, készpénzt 1000 forinton felül ka­punk. Nagy öröm az is, hogy Esz. tér lányunk állatorvos lesz, 25-én végez az iskolán. A 45 családdal működő Dózsa tsz eredményei sem kisebbek, mint a Rákóczié. A felszabadulás óta teljesen megváltozott a község ké­pe. A régi, sáros út helyett kö- vesutat és autóbuszjáratot kap­tak. A régi iskolát rendbe hoz­ták, új felszerelést kaptak. Kint a puszta is kapott iskolát. Nem kell kilométereket gyalogolni, mint a múltban. Minden évben több és több fiatal megy felsőbb iskolára és különböző szakmát tanulni. Vagy harmincán, mentek ipari tanulóinak, buszán traktorosnak. Horváth József tanácselnökn >k két fia katonatiszt, a legkisebb gimnáziumban tanul. Sárkány Jó­zsef, Vonyik József szakérettsé­gis kollégiumban tanulnak. Mo­zit, kultúrházat kapott a község. Rádió ma 15 háznál van, a múlt­ban 5—6 darab volt a faluban. Kerékpár ötször annyi, motorke­rékpár is van 20 darab. A két szövetkezeti bolt havi forgalma most 160.080 forint, míg 1949-ben 28-350 forint volt. Bala- tonkiliti dolgozóinak megváltozott életéröl tanúskodnak ezek a szá­mok is. >Szofict bélcealáírúsgyüjtés köz- ben fogták el az udbások. Férjét néhány héttel azelőtt hurcolták el ugyanezért. Tőle vette át az asz- szony az íveket s járta rendület­lenül az utcákat, látogatta n csa­ládokat. Elfogták. Áldott állapot­ban volt, ez azonban egy cseppet sent, zavarta a titóislálcat abban, hogy börtönbe vessék az asszonyt. Nem ítélték halálra Szofiet, nem is állították bíróság elé, — a kínzásnak, a pusztításnak cgV má­sik módját szánták neld. Ottfelej­tették a börtönben. Senki nem kérdett tőle semmit. nem szóltak hozzá, a külvilágnak még a lehel- letét sem engedték be a nyirkos börtönfalak közé. Az asszony a börtönben szülte meg gyermekét. Segítség nélkül, egyedül. Alsóruháját tépte össze s abból lett pólya, babaruha. Min­denki azt gondolná, hogy ilyen vi­szonyok között előbb-utóbb , el­pusztul a gyermek. Am a kicsi fiú, Zdenko — apjáról nevezte el Szo- fie — csodálatosképpen növeke­dett. Szegény gyermek! Ö mm tudta, hogy mi az: erdő. rét, virá­gok, napfény, állatok, ház, ágy, kávé és sok minden másról nem tudott, amelyekkel a gyermekek öntudatuk nyílásánál már szoros barátságot kötnek. Az ö első is­merősei voltak: a szalma, amely fojtó, nehéz szagot lehelt; az örökké nyirkos kövek, amelyeken úgy szaladgálnak a tompafényü vízcseppek, mint a penészbogarak; a rácsos lyuk, amelyen csak hal­vány fény szűrődik be. SápKidi és sovány volt Zdenko, mint minden börtönlakó. S ami a legjobban fájt Szofienek, csendes volt. Nem sírt, nem kiabált, csak nézegetett bágyadt, nagy szemeivel mintha egyre c.4ak csodálkozna. Lassan beszélni kezdett a gyer­mek. Már több, mint két esztendőt töltenek á börtönben. Két eszten­dő nagy idő egy ember életében s különösen egy gyermek életében, aki akkor kezd ismerkedni az élet­tel. Mennyi nagyszerű újdonság! De nem a börtöntakók száméira, Zdenkót édesanyja próbálta meg­ismertetni a világgal. Nehéz volt, hiszen mást nem látott a gyermek, mint a börtön falait. S hogyan ér­tesse meg vele azt, hogy mi a vi­rág például? Inkább apjáról be­szélt. A hős partizánról, akinek brigádját Sztálin elvtársról nevez­ték el. A hős békealálrásgyüjtőről, aki rettenthetetlen volt a harcban. Miért nem megyünk el más­hová? — kérdezte egyszer Zdenko az anyjától. — Nem engednek. A békéért harcoltunk — felelte az asszony. — A békéért. —- többször el­ismételte a gyermek ezt a szót, ki­csit selypítve forgatta a szájában. Mintha így akarná megtudni, hogy mit is jelent ez pontosan. — Mit jelent az, hogy béke? — kérdezett tovább. — Mit jelent? — ismételte a kérdést az asszony s hirtelen nem tudott mit válaszolni. _Az jó ... — Jó? Olyan jó, mint a ke­nyér ... ? Fájdalmasan rándult meg Szo- fie arca. Ez a keserű, száraz, pe­nészes börtönkenyér, kukoricada. rasült) — ez a fia számára a leg­jobb. Ez számárai a „jó“. — Annál is jobb, fiam... És erős? Erős a béke, mert nem lehet elpusztítani az emberek szívéből. Ilyen beszélgetések folytak le az anya és a gyermek között. S történt egyszer, hogy szokat­lan időben rántották fel a börtön ajtaját és ismeretlen alakok nyo­multak be a cellába. Szofie rosz- szat sejtett, magához szorította gyermekét és úgy hátrált vele a homályos sdrolcba. A jövevények, egy pap és két udbás volt. A pap előrelépett és olyan volt az arca, mint a doromboló macskáé. —Segíteni akarunk rajtad. lá­nyom — szólalt meg mézédes han­gon a kezét összekulcsolta. — Gondolj gyermekedre, édes lá­nyom. Az egyik udbás előrelépett, tü­relmetlenül félretaszította a papot. — Ki volt a férjed? — rivallt Szofiere. Szofie nem felelt. A bandita hozzáugrott, kitépte kezéből a \ gyermekei, a sarokba lódította, az asszonyt pedig középre, á padlóra, — Felelj, mert megdöglesz po­rontyoddal együtt! S az asszony rémülten vette észre, hogy a titóista hóhérlegény gyermekéhez közeledik s amikor melléért, belerúgott Zdenkoba. Az asszony felsilcokott■ S a gyermek is keserves sírásra fa­kadt. A pap szólalt meg. — No, mondd meg, édes lányom. Szofie hallgatott. Korbács süvöltött a levegőben s nagyot csattan az asszony há­tán. A ruha felrepedi, véres csík szaladt végig Szofie bőrén. Újra és újra. — Ki volA a\ férjed? — üvöltött a két udbás hóhér. Es hogy tör­ténhetett, nem tudni. Zdenko egy­szeresük dbbahagyta a sírást, vé­res anyjára nézett. — Béke! — kiáltotta, ahogy csak {orkán kifért s ez úgy hang­zott, mint a varázsszó. Az udbá­sok keze liii'telen megállt a leve­gőben s az asszony, akinek testét őrült fájdalmak kínozták, •akinek fülében eszeveszetten dobolt, zú­gott minden ütés, tisztán és ért­hetően hallotta meg: ,.Béke!“ S ez a szó megmaradt nála vég­legesen. Elszakfifjották gyermeké­től, kínozták, haláltáborba hurcol­ták, de semmiféle kínzás, börtön és szenvedés nem tudta elvenni tőle ezt a csodálatos szót: „Bé­ke!“ Azt a szóif, amely már ott visszhangzott gyermeke ajkán. Azt a szót, amely ma éppoly drá­ga a megkínzott jugoszláv nép íegkissebbjének és legöregebbjének száján, mint az, hogy ^Szabad­ság“. A féktelen terrop, amely bör­tönbe veti a gyermekeket, a ter­hes dnyáUat, az ifjakat és aggas­tyánokat, a legjobb hazafiakat, nap mint nap ezer áldozatot szed. A sztálini szavak: a „béke” és „szabadság“ azonban legyőzlie- tétlenül, mint hófehér galamb, mint vörös harcizászló, ott szárnyalnak a börtönök felett és csodálatos erőt adnak a harchoz! Soltész István. Bérlevél Molnár Imre részére Szolgálati idő: 1943 április 24-től 1944 április 24-ig Alulírott, mint a magyar kegyes-tanítórend uradalma göllei gazdaságának megbízott kezelő-tisztje Molnár Imre gazdasági cseléd­nek a szóbelileg megkötött szerződés alapján a követkéz» ibérleve- le t adtam ki. 1. Nevezett gazdasági cselédet a fentnevezett időre göllepusztai gazdasági kerületbe (felfogadtam az aláblb kitüntetett évi, illetőleg havi bérnek azon kötelezettséggel történő kiszolgáltatása mellett, hogy az éves cselédnek gabona-, tűzifa- és borjárandósá gát egyenlő részletekben évnegyedenként előre, készpénzfizetést évnegyedenként utólag, a havibért havonként utólag kifizetni, ille­tőleg kiadni. 2. A cseléd köteles a gazdának, megbízottjának vagy a felügye­lőknek ellentmondás nélkül feltétlenül engedelmeskedni. 3. A cseléd köteles a gazda miniden vagyonára hűségesen fel­ügyelni és a lehetőség szerint megakadályozni, hogy abban mások is kárt okozhassanak. 4. A cselédnek tilos úgy hétköznap, mint vasár- és ünnepnap engedeJem nélkül távozni. 5. A cseléd, ha szükséges, tartozik az uradalom bármely major­jába vagy területére rendelet szerint bármely időtartamra munká­ra menni anélkül, hogy azért pótlékot kapna. 6. A cseléd köteles betegségét azonnal bejelenteni, ellenkező esetben a helyette munkábaáilított munkás bérét tartozik megtérí­teni. 7. Részegeskedés, káromkodás, egymásközti civakodás és buj- togatás tjlos. 8. A cselédek rendelet szeriül éjjeli őrszolgálatot is tartoznak teljesíteni. 9. Szigorúan tilos istállókban, pajtákban, szérüskert'ben, szal­más, vagy takarmányos szekereken dohányozni. 10. A gazdaság által kijelölt legelő, rét, szegődményföld és eset­leg természetben kiadott takarmány ellen kifogást nem tehet. 11. Lúd, kacsa, pulyka tartása egyáltalában tilos; tyúkféléik tar­tása is korlátolt számban csak úgy engedtetik meg, ha azok kel­lő őrizetben részesülnek, 12. A cselédek jószágai mellé pásztort az uradalom ad, de boj­tárt a cselédség maga tart. 13. 1 ilos a cselédnek lakásába és a gazdaság összes épületeibe szorosan vett családjához nem tartozó személyt a gazdaság kezelő­jének előzetes engedelme nélkül befogadni. 14. A cselédek lakásukat, ennek udvarát, közös istállójukat, a sertésólakat, s azok környékét családtagjaikkal tisztán és rendben tartani kötelességük. 15. iiizifát, takarmányt, szalmát és trágyát eladni, elajándékoz­ni vagy a gazdaságból kivinni tilos. 16. Kutyát csak azok a pásztorok tarthatnak, akik erre enge­délyt kapnak az intézőségtől, de ezek is szájkosárral látandók el. 17. A cselédnek munkabíró családtagjai idegen helyre csak ak­kor mehetnek napszámba, ha a gazdaságban nincs rájuk szükség. 18. A cselédek a nekik átadott gazdasági szerek és eszközök, úgyszintén a gondjaikra bízott állatokért felelősek és ezért a szán­dékosan, vagy hanyagságból okozott károkért térítéssel tartoznak. 19. Bármely szolgálatra szegődött is a cseléd, köteles minden más, igás vagy gyalogos munkát teljesíteni, ha erre az intézőség őt kirendeli. 20. A mesterembereknek szigorúan tilos bármely cím, vagy ürügy alatt sem a saját s még inkább uradalmi anyagból bárkinek is munkát készíteni. 21. Azon gazdasági cselédeknek, akik által az uradalmi fonói gőzmalom megközelíthető, az Uradalom tizedrészért őrölt éti meg gabonajárandóságát. 22. Egyebekben minden a gazdasági cseléd és a gazda közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907. XLV. te. rendelkezései az irányadók. 23. A cseléd a bérlevelet megőrizni tartozik. Gölle, 1943. évi április hó 24. napján. A gazdaság vezetője: * ' A cseléd: vitéz Kozáry Ferenc Molnár Imre Molnár Imre hosszú időn keresz­tül volt cseléd Gödén a papi káp­talan birtokon. 16 mázsa kenyér- gabonát, 2 mázsa árpát, kevés fér- tálypénzt kapott munkájáért. La­kásuk egy szoba volt, amelybe mindössze két ágyat helyezhettek el, négyen aludtak egyen-egyen. A konyha közös volt, négy család fő­zött egy konyhában. így élt Ma- gyarországon sokszázezer cseléd mindaddig, amíg a felszabadulással véget nem ért a földbirtokosok, tőkések hatalma. Molnár Imre 7 hold földet kapott, édesapja 13 hó­dat, két ökröt, teljes gazdasági fel­szerelést. Apja 1949-ben, ő pedig a múlt évben épített csaiádi házat, így változott meg a párt vezetésé­vel, államunk segítségével Molnár Imre és egész dolgozó népünk éle­te. Jugoszláviában a drága húsnak is híg a leve BELGRAD, A „Borba“ című ti­tóista lap szeptember 7 í számá­ban arról panaszkodik, hogy a bel­grádi vendéglátó üzemek félévi vesztesége meghaladta a 90 miliő dinárt. A vidéki étkezdék és ét termek veszteségeivel együtt a szerbiai vendéglátóipari vállalatok vesztesége fél év alatt több mint 130 millió dinár volt. A túl magas árak miatt — írja a lap — a vendéglátóüzemek for galma nagyon megcsappant. 1952 januárjától májusáig a közétkezte­tési üzemek mintegy 65 százalék­kal kevesebb ételt adtak ki, mint a múlt év hasonló időszakában. Az étel nemcsak rossz, hanem drá­ga is, A magas étkezde! árak okát a „Borba“ abban látja, hogy az amúgy is drága élelmiszereket az újabb adóemelés még jobban meg­drágítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents