Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-21 / 222. szám
Vasárnap, 1952 szeptember 21SOMOGYI NÉPLAP 5 ÁRNY ÉS FÉNY RÉGI ÉS OJ KAPOSVÁR JL/M unkám végeztével a szép 17-* őszies szeptemberi délutánon, amint végig m&item szülővárosom utcáin, önkéntelenül eszembe ju\tott a, múlt, mi volt itt azelőtt és mi van most. Az utcák, a házak s0h szépet és szomorút tudnának elbeszélni. MÚLT A Teleki utcai iskola földszin. tes termeiben és udvarán hívta össze, itt toborozta 181/8-ban Noszlopy Gáspár a somogyi haza. fiakát: jobbágyaikat, mesterfogé, nyékét, mindenkit, kinek szent volt ■a szabadság, Innét indultak el bátran, bizakodva Jelasics ellen, megvédeni a hazát, a somogyi földet, Kaposvárt. Még kis -gyerek voltam 1905-ben, mikor az orosz forradalom híre, miint futó tűz járta be az országost. Ebben az időben történt, hogy <a megyeháza díszes faragáséi nagy kapuja előtt a kakastollas csendőrök az urusági kocsiról megláncolt. «dacos ábrázatú. bajuszos parasztokat szállítottak le. A körülállók azt beszélték, hogy: „ezek bujtatták fel a parasztokat, ezek vezették az arató sztrájkot”. ,Emiatt vetik -őket most börtönbe” Fülemben cseng niég most is a rézkürtök harsogó zenéje, jól emlékszem a kőművessztrájkra, amikor rezesbanda kísérettel vonultak ■a sztrájkolok a Berzsenyi utcán végig és énekelték: Szerszámot a naplopóknak. Kapát, lcaszát boronát. Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere. Emlékezetembe legmélyebben be. •vésődött az 1912-es május 1-e, melynek magam is részvevője voltam. így történt; A kormány betiltot- ta május 1-e megünneplését. Mi mégis- titokban összejöttünk a cseri erdő tisztásán. De a rendőrség rajtunk ütött. Jó néhány unkát le. tartóztattak. A rendőrfogda vasrácsos ablakából kinézve arra gondol, tam, vájjon mikor jön el az az idő. amikor szo.badon ünnepelhetjük .a munlca ünnepét. Azután jött a nagy „világégés”. Ferenc Jóska a frontra küldte Kaposvár dolgozóit is. A híres ,,ros. sebbakák” közül csak hírmondók kerültek vissza. A külvárosban alig volt olyan ház, olyan család, vhol ne gyászoltak volna valakit. Amíg gyász, nyomor, könny és vér, kétségbeesés volt váro<su\nk szegényeinek osztályrésze, addig a, kaposvári „aranyif júság”; a dzsentrik és kapitalisták csemetéi itthon hálóz, tak, tivornyáztak a „Korona” nagytermében, a Katolikus Körben, a Tisztikaszinóban. J?zt követte 1919. Latinka Sándor beszélt az „Erzsébet” erkélyéről. Sohasem látott a Kossuth tér annyi reményteljes, sugáírzó munkásarcot. Városunk és megyénk akkor fénylő példakép volt az ország szemében. Mi láttuk el élelemmel a szűkölködő Buda. pestet. Nálunk született meg az első forradalmi direktórium, az első termelőszövetkezet. Azután ránkszakadt a fehér terror, az úri osztály bosszúja, a sötét gyűlölet őrülete. Az iskolákat, kaszárnyáidat, rendőrséget, ügyészséget, kinzóJcamrákká változtatták üt a kaposvári „aranyifjak”.• a Bo- gyai fiúk, Huttya és a, többiek. Ezek a „finom urak” máról-holnapra véreskezű pribékeklcé váltak. Városunk, megyénk adta talán a leg. több vértanút. Nincs Somogy megyében olyan község, vagy uradalom, ahol a fehér terrornak áldozatai ne lennének, A■ Horthy.rendszer Kaposváron behagyta zárni a vasgyárat, a sörgyárat, Városunk egyrészt a nyomor, nívjnJcanélküliség, másrészt a fényűzés, a dáridó fészke volt. „Nem kellenek itt gyárak, nem akarok kommunistákat te. nyészteni” — mondotta Vétek polgármester. De a fasiszták minden fajtáját tárt karokkal fogadták Kaposvár urai, A város sötét, fasiszta rablógyilkosok szabad prédája volt. JELEIN a ‘napfény elűzte az éjszakát. Sztálin hős fiai felszabadítót, tak berniünket. Kaposvár szűk utcáit átjárta a szabadság szele, melynek dolgozóink szívüket-lelkülcet tárták ki. Azóta pártunk vezetésé, vei városunk tervszerűen épül, szépül. gyarapodik. A Keceli „hegy” lábánál épül ötéves tervünk egyik büszkesége, a Kaposvári Fonoda. A gyár még nem. kész, de máris zakatolnak a gépek, lázasan folyik a munka. ■— Mióta dolgozik üti — kérdezem. az egyik fiatal munkásnőt, akit a többiek Annuskámk szólítanak. — Egy éve lesz nemsokára — válaszolja mosolyogva. — Én azelőtt, parasztlány voltam. Hetesen dolgoztam egy ládáiknál. De ahogy épülni láttam a gyárat, elhatároztam, hogy idejövök én is dolgozni. Ez a vágyamS teljesült is. Most mint „szakember” dolgozom a gyárban és elmondhatom, itt egér szén más az életem. Örömmel, jószívvel dolgozom, mint aki maga. nalc dolgozik. nieft- most meg van becsülve a munkám és magam is. Nem mint a Indáknál, ahol lené. zett cseléd voltam. Keizer munkavezető elvtárs még sok szépet mond Annuskáról. Elsősorban azt, hogy a napi teljesítménye 126 százalék. Szakszervezeti aktíva és résztvesz a kultúrcsoport munkájában is. Lelkesedve tanul, valóságos új ember fejlődik belőle. Hazafele tartva a Jutái úton új építkezés tűnik a szemembe. —• Mi van itt? — kérdeztem az egyik kőműves dolgozót. — Mezőgazdasági gépállomás lesz ... válaszolja. — M ég pedig hatalmas -— vágott közbe büszkén az egyik gépész külsejű, kezében lévő francia kulccsal mutatva-a területet. — 100 traktf.irállom Ami yal gazdagítjuk Somogy megyét, A kőművesek vezetője arról ad felvilágosítást, hogy a felszabadulástól a mai napig több mint 100 új lakóház épült. Kaposvár területén. Ezenkívül az új középületek, gyárak és a 9 új híd. A Berzsenyi utcában betérek ** a Kisiparosok Termelőszövetkezetébe, — Mi is, kisiparosok megtaláltuk helyünket a megváltozott új életben — mondja bizonyos büszkeséggel Friccs Ferenc elvtárs, szobafestő. — Örülök, hogy levetettem ez ,,önállósággal” járó rengeteg gondot, örökös marakodást, küzdelmet a nagyiparosokkal. Mert hiszen tudja elvtárs a nagy hal megeszi a kishalat. Becsületes munkánkért most megkapjuk a megbecsülést mi is. Eddig is elértünk egy pár jobb eredményt, de persze van még javítani való jócskán a mi munkánkon, különösképpen a munka minősége területén. Az autóbuszon a kalauzzal szó- baelegyedve megtudom, hogy H autóbusz bonyolítja most le a for- gahnaL-zmíg a múltban csak 2 au- tóbuszunk volt. Ehhez járul még az új kisvasút. A kultúrforradalom csíkján is komoly eredményeket látunk. Tóth elvtárs, a megyei oktatási osztály vezetője elmondja, hogy amíg a tőkés világban Kaposváron 3 középiskola volt, most 7 van. Van új tanítóképzőnk, új óvónőképzőnk, élelmiszeri, és mezőgazdasági technikumiunk. A zeneiskolának 19U0- ben 31 növendéke volt, ma mégha- ladja a 300-at. A kultúrforradaiom síkján is a régi legényegyletet és. iparoskörök selcélyes, tartalmatlan és zárkózott életét, ahol a fő kultúrtevé- kenység a kártya, az ívás és a silány népszínművek előadása volt. Városunkban ma 100 tagú énekkarok működnek, ezenkívül tánccso. portok, számos színjátszó együttesek, szimfonikus és népi zenekarok. KépzÖtművés&e'ti munkacsoport létesült. hol új festőművészeket képeznek ki. Ezt már a népművelő- dési tanács egyik előadója mondja el. amikor megtudja, hogy cikket készülök írni az új Kaposvárról. Amint látjuk, a felszabadulás óta Kaposvár megfiatalodott, megerősödött, a fény, az egészséges új szellem, otthona lett. Mindez országos fejlődésünk tükrében nem nagy pont, de helyi viszonylatban sokat jelent, mert tudjuk, hogy ez csak kezdet, azonban már ez is mutatja, hogy milyen szép kilátásaink vannak u jövőre nézve. Somogyi Pál. Levél a §zenthalázsi termelőszövetkezeti csoport tagjaihoz Elvtársak, el sem tudjátok képzelni milyen célok vezetnek bennünket, hogy néhány sorban mi is üd. vözletünket küldjük és megemlékez, zünk arról a hatalmas eredményről, amelyet Ti. a szentbalázsi dolgozók elértetek. Határőrségünk beosztottjai túlnyomórészt munkás és parasztfiata- lolcból tevődnek össze, akik a ti eredményeiteket, munkátokat állandóan figyelemmel kisérik. Határőrségünk harcosai naponta örömmel veszik tudomásul, saját szülőfalujuk, szüleik belépését a termelőszövetkezeti csoportokba. Mi harcosok megértettük, amit Horváth Márton elvtárs a KV június 27-i ülésén beszámolójában mondott. „Mai legfontosabb feladataink ... megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-be való belépésre .” Ezért olvassuk az újságból örömmel a hírt, hegy községetek is termelőszövetkezeti községgé alakult át. De községeteken kívül még számos helyen egyre több dolgozó parasztcsauíd választotta a felemelkedés, % nagyüzemi gazdálkodás útját. Ezek az eredmények harcosainkban újabb lelkesedést és hard kedvet, az ellenség elleni fokozottabb gyűlöletet idéznek elő, ,1 mi harcosaink példája ■—• akik becsülettel megállják helyüket a béke rájnk- csö szakaszán — lelkesedése nass, n át benneteket is, de azokat a dől. gozó parasztokat is, akik még nem határozták el magukat, még nem léptek az új útra. Ti, akik már a tszcs tagjai vagytok, fejlesszétek, emeljétek magasabbra a tszcs.’; termelésének színvonalát, hogy ered- menyeitek nyomán egyre többen kövessék példátokat. Előre elvtársak a nagyüzemi gazdálkodás útján ötéves tervünk, a, szccializmm megvalósításáért! A barcsi államvédelmi határőrség beosztottjai. Az ötödik ötéves terv nyomában Sztálin elvtárs 1926-ban a Szovjetunió iparosításának hajnalán a következőket mondta: ..Előre kell vinnünk országunk iparát, -nint a szocializmus alapját, s mint olyan vezető erőt, amely az egész népgazdaságot előreviszi.” A szovjet r.ép azóta. valósággá tette ezt a pr.og- rammot. A Szovjetunió ipari nagyhatalom lett s az elért sikerek akkorák voltak, hogy a XVIII. párt- kongresszus már megadhatta a kommunizmus anyagi és technikai alapjainak megteremtésére irányuló nagyszabású munkák prog.ramm- ját. Az ötödik ötéves terv újabb hatalmas lépést jelent előre. A fejlődés alapját képező nehéz és gépipar termelésének .növelése különösen nagyarányú. 1955-ben a Szovjetunió 76 százalékkal több nyersva. sat, 62 százalékkal több acélt és 54 százalékkal több hengereltárut termel mint 1950-ben. ÖTÉVES TERVÜNK ALKOTÁSAI Sztálinváros Föklilaüi gyorsvasűt A budapesti földalatti gijorsva mt j üzembehelyezése évente több mint,! kilencmillió óra időmegtakarítást j jelent a budapesti dolgozóknak. j Kilencmillió óra alatt el lehet olvasni kilencvenezer közepes terjedelmű könyvet, meg lehet tekinteni négy és félmillió mozi-előadást, vagy hárem és félmillió színdarabot. Kétmilliárd forint költséggel és hatalmas erőfeszítések árán születik meg a budapesti Földalatti Gyorsvasút. Negyven Margit.hídat lehetne építeni ebből az összegből. Él ül ötéves tervünk büsi&esége, a tUzslrki ví/üércsü Kaposvári Fonoda Megyénkben épül ötéves tervünk egyik nagyszerű alkotása, a. Kapos, vári Fonoda. Az egyre bővülő üzemben nap mint nap újabb hatalmas termelési eredmények születnek: 1951-ben két és fél hónap alatt termelt fonál mennyiségéből 1900 km hosszú textilanyag készült. Ez a mennyiség 1952-ben 62.900 km-re emelkedik. Az 5 éves terv végéig gyártott fonallal nyolcszor lehetne körülvenni a földet. Amikor az üzem teljes egészében elkészül, naponta 1,0.700 női ruhára, vagy 89.180 férfiingre való fonalmennyiség kerül ki a gyárból. 1952 végén a Fonoda annyi fonalat termel, amennyiből minden somogymsgyei nőnek háromnaponként egy új ruha jutna, vagy minden kaposvári férfinek naponta 5 férfiúig. :■&, •>■ . :. ■>%• v:'fl^88^8W88S: Sztálinváros az ország kedvence, j Vasárnaponként százszámra érkéz- i nek a dolgozók csoportjai az tize- j mekből, hivatalokból, egyetemekről. : hogy egynapos .békeműszakkal iá. r ruljanak hozzá a szocialista város 1 felépítéséhez. A nyár folyamán az ország különböző részéiből össze, gyűlt egyetemista’ és főiskolás DISZ csoportok dolgoznak hatol, más lelkesedésed az építkezésen. A Sztálin-műnek, békénk erős bástyájának építésébe öt év o.latt négymii• liárd forintot ruházunk bt.
