Somogyi Néplap, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-12 / 188. szám

1 Kedd, 1952 augusztus 12. SOMOGYI NÉPLAP A jó munka eredményei a nagybaráti állami gazdaságban Nagyatád és So mogyszob ■ között, ahogy befordul az út, mindjárt szembetűnnek a nagyba- ráti állami gazdaság fehérre me­szelt épületei. Közelebb érve az is .föltűnik, hogy a gazdaság terü­letén példás rend uralkodik. A ko­rareggeli órákban a dolgozók jó­kedvűen, tréfálkozva sietnek mun­kahelyükre. Mennyit változott ezeknek a dolgozóknak az élete? Valamikor ezeken a földeken Ho- henzollern Ágost, osztrák herceg cselédjeiként dolgoztak, Idegen uraknak, idegen érdekekért. Tizenegy éves korától cselédes- lcedett itt Horváth József isf most az állami gazdaságban dolgozik. —. Nemcsak én, de még az apám is itt szolgált. — És nem igen kel­lett biztatni, hogy beszéljen to­vább. Ömlött belőle a szó. Egyszer (fiatal koromban mulatság­ba mentem. — „Milyen a kabátod .Jóska?” — kérdi tőlem valaki. Levetettem, megnéztem, kirágták .a, patkányok, iámig az istállóban aludtam és mellém tettem. — Az­tán tovább mesél. — Egyszer az egyik béres mérgében az ökrök gazdáját szidta. Az intéző a közel­iién meghallotta és mindenki sze- meláttára megpofozta a bérest. De ki mert szólni akkor, mindenki -féltette azt a kis nyomorúságos kenyerét, — legyintett. Nagyot változott azóta minden. 1949 őszén állami gazdaság akkuid Szentiász ú-pusztán. Igaz, hogy kez­deti nehézségek voltaik bőven. Mindössze 5 pár lóvial foglak hozzá a munkához, nem volt szerszám a lovaknak, kocsi meg csak kettő. Nőm igen hitték még akkor a kö­zeli községek dolgozó parasztjai hogy ebből a gazdaságiból lesz va­lami- Csak nevettek, almikor a gaz­daság dolgozói a jövőről beszédek. — Nehezen is imént a munitoa, álla­tok, gépek, no meg munkaerő hiá­nyában. A SZentlászló-unajor mel­letti táblába akkor egy hétig ve­tettek 21 holdén búzát. — Ma cny- wyit két és fél óra alatt elvetnek. ez a föld! Igaz, hogy valamikor ga- bonaiféleséggel nem is igen vetették be, csak dinnyével, meg esetleg krumplival, de az sem volt semmi­re való. Aztán figyelmesen hallgat­ta, miikor a gazdaságban mesélték, hogyan ériék el a jó termést. A trágyázáson kívül még kétszer, ősz- szel vetés után és egyszer tavasszal megihengereIték a rozsot. Az őszi hengerléssel sikerül’, t biztosítani a rozs erősebb bcfcrosodását. Az 1951-es gazdasági év eredmé­nyeit követte az 19Ö2-es évi is. Éh­ben az évben a gazdaság vezetői legnagyobb gondot a talajjavításra fordították. 252 holdon végez,télk el a talajmeszezést, amely tudvalévő­ié« a pillangós takarmányok terme­lését növeli, viszont a pillangósok­ra nagy szükség van az állatállo­mány fejlesztése során. Aztán 360 hold földet trágyáztak meg, ami azért is szükséges volt, „mert a le- ineszezett Területek ezt megkíván­ták. A jó munka nyomán n«m ma­radtaik el az eredmények. Az ele­mi károk ellenére a gazdaság 11.56 mázsás átlagtermést tudott felmu­tatni búzából holdanként. Ezt mind kerösztsorosan vetették. A rozsnál meg valamennyi területen elvégez­ték ismételten a pótbeporzást, az eredmény itt is meglátszott a ter­mésem. Közel három mázsáival több termést ériék el, minit az egyénileg dőlgozók. Somogy fájsz dolgozó parasztjai betartották szavukat Somogyfajsz község dolgozó pa­rasztjai helyeselve fogadták pár­tunk és kormányzatunk határoza­tát, amely biztosítja a szabadpia- j cot azoknak a községeknek, ahol i maradéktalanul eleget tesznek az állammal szembeni kötelezettség­nek, A cséplés megkezdése előtt, tanácsülésen még bővebben meg­tárgyalták, hogy mit jelent szá­mukra a szabadpiac. Azt tudták, hogy az első az állam­mal szembeni kötelezettség teljesítése, de azt is tudták, hogy jó termé­sük lesz, amelyből még szabadpiac­ra is bőven jut, tehát érdekük, hogy minél előbb megszerezzék an­nak jogát. Nem is sokat vitatkoz­tak, mindenki előtt világos volt ez a kérdés. A tanácsülésen rész­vevő 200 dolgozó paraszt egyhan­gúlag elhatározta, hogy harcol­nak azért, hogy községük mielőbb megkapja a szabadpiacot. A csép­lés megkezdésével megkezdődött a begyűjtés is. A dolgozó parasz­tok mindjárt az első mázsálásból rakták kocsira és vitték be a rak­tárba, ami az államnak jár. Senki sem késlekedett, mindenki érez­A gazdaság dolgozóinak gHát még a földek «1 ilyen rossz állapotban voll ük. A herceg, az uras ág a. földet őppen- úgy sanyargatta, mint ahogy a mun­kások, cselédeik vérét szívta- 15—20 éve is volt talán, hogy trágyázták ,a földeket. Ilyen körülményeikközött kellett a munkáit megkezdeni. Ki­tartó, szívós munkára volt szükség- Mégis elérték a nehézségek ellenére, hogy parlagon heverő föld nem ma ríidt. Nem telt bele sok idő és az ál­lam segítségre sietett és 1950 ta­vaszán már sertésekkel, üszőkkel, tehenekkel, lovakkal bővült az ál­latállomány- Igen áim, de most meg a. másik oldalon mutatkoztak a ne­hézségek. Hova tegyék a sok álla­tot, nincsenek elég számmal gaz­dasági épületek. És még ez év ta­vaszán) változás történt. A gazdaság átköltözött Niagytbaráitibá. Volt itt bőven hely gazdasági épületek épí­tésére. Meg is építették őket, az őszön minden állat fedél alá került. Múltak a beitek, és traktort is ka­pott a gazdaság, először csak egyet, aztán még hármat, sőt cséplőgépei többsége fiatal és amilyen fiatalok, olyan lelkesek a munkában — per­sze az öregebbek süm maradnak el semmivel mögöttük. Így történt, hogy ai növényápolást versenyben végezték. A kukoricát eddig hatszor kapálták meg, négyszer gépi erő­vel, kétszer kézi erővel, most ka­pálják hetedszer. Csodálkoznak is az egyéni parasztok. Hogy van az, hogy a «gazdaság kukoricá ja kétszer akkora, mint az övéké? Még a szá­razság sémi árt neki. Hát ennék egyszerű a .magyarázata és a gaz­daság do’gozói közül mindenki szí­vesen megmagyarázza. A többszöri kapálás által a fafaj a nedvességét megőrizte és a gyom eltávolításával a nedvet biztosítani tudták a nö­vény számára. De nemcsak a nö­vénytermesztésnél, hanem az állat­állománynál is van bőven néznivaló a nagyibaráti állami gazdaságban Az újjáépült modem istállóban jól ápolt, szép tiszta, gondozott tehe­nek, lovak vannak. A sfertéstenyész lésnél, ahol Horváth Mátyás eHetö kanász dolgozik — és sikeresen al foalmazza a szovjjet tapasztalatokat — mindenki megcsodálja ,a szép ko­cákat. Jó munkájáért most Munka- érdemrendre van fellepjesztve. De hosszan lehetne sorolni, hogy a gazdaság állattenyésztői az élenjáró szovjet tapasztalatok bevezetésével milyön eredményeket értek el a hideg borjúnevelésben, -a juhte­nyésztésben és így sorjában tovább. te, hogy rajta múlik az, amit meg­fogadtak. Már pedig az adott szót becsülettel be is kuli tartani. Volt sok olyan gazda, hogy még javában csépeltek szérű­jén, de már teljesítette beadá­sát. A 200 gazda közül vagy 180 gaz­da van, aki jóval többet beadott az előírtnál. Szabó József, a köz­ségi tanács elnöke 6 holdja után 140 százalékra teljesítette be­adási kötelezettségét. Molnár György vb-tag 130 százalékra tett eleget beadásának. A vezetők jó példáját követték & község többi dolgozó parasztjai is, mert tudták, hogy közös célért folyik a harc. Mire a cséplés végétért a fa luban, a beadással már túlszár­nyalták az előirányzatot. Augusztus 6-án estére a követke­zőképpen alakultak a számok. A község előírása búzából 1198 má­zsa, teljesítve 1266 mázsa. Rozs­ból előírás 858 mázsa, teljesítve 1191 mázsa. Árpából -előírás 216 mázsa, teljesítve 241 mázsa, zabból előírás 172 mázsa, teljesítve 244 mázsa. Ezek az eredmények is azt bizonyítják, hogy Somogyfajsz község dolgozó parasztjai jól meg- állták helyüket a beadás teljesí­tése és a szabadpiacért folytatott harcban. Bognár György 6 holdas dolgozó paraszt, aki 130 százalékra telje­sítette beadását, elmondja, hogy ő már az ősszel elkezdte a har­cot a szabadpiacért. Az őszi gabonákat is jó mélyszán­tásba vetette és a tavasziak alá is jó ágyat készített. Termett is mindenből szépen. Búzából egy hómról 12 mázsát takarított le, de mindenből visszaadta a föld, amit tőle várt. Most, hogy beadá­sát már teljesítette, még a család szükségletén és a vetőmagon kívül 4 mázsa feleslege van, amit sza­badpiacon értékesít. Ennek az árá­ból először is még visszalévő adó­ját rendezi, a többi pénzből pedig bakancsot és ruhát vásárol. Somogyfajszon sok ilyen dolgozó paraszt van, aki így számol. Ezek a dolgozó parasztok élnek a pár­tunk és kormányunk adta lehető­ségekkel, amely a boldogulásukat és felemelkedésüket segíti elő. Ahol vasárnap is csépeltek, óit gyorsul, ahol pihentek, ott lassú a begyűjtés üteme Nemcsak a termés Az állami gazdaság fejlődésével párhuzamosan kezdett az egyénileg dolgozó parasztok vé­leménye is -megváltozni. Állandó fi­gyelemmel! kísérték mi történik a gazdaságban. Hát még almikor ta­valy megh-alllották, hogy az „urasá- gok‘‘ által olyan embertelenül ki- zsálklmiálnyolt földfek&n 12 mázsás roz« átlagtermést értek el a gazda­ság dolgozói. Az őréig Hárs Péter —• aki akkor még egyénileg gazdálko­dott — nem is állhatta meg szó nélkül. — Amióta visszaemlákszöm ilyen szép rozisot még nem termett eredménye, hanem a dolgozók éle te is megváltozott az egykori osztrák herceg birtokán. A dollgozók olyan öntudatosan, felszabadultan végzik munkájukat, amilyenre csialk szó cializmust építő országban lehet példa. De mi okük ils volna búsu- lásra. Ott -van a fiatal Gönc Ilon­kái, -még os'ak 19 éves és 900 forin­tot keres egy hónapban. De nem­csak Gönc Ilonka dolgozik Nagyba­rátiban, hanem sok-sok, akik jó munkával hálálják vissza a párt­nak, a népi demokráciának szop éle­tüket. Este aztán munka után táncra- perdül a fiatalság. Egyiken sem látszik meg, hogy egész nap kömény munkát végzett- Külön ze­nekart alakítottak, s a vidáim zene­szó mellett táncoló fiatalokat büsz­ke örömmel nézik az öregeik is, mennyivel jobb most nékik — és völük együtt örülnek. Torvaj község megyénk lemaradt községei közé tartozik, 40 száza­lékra teljesítette eddig gabonabe- gyiüjt'ési tervét. Ez a lemaradás nemcsak, a községi tanács hanyag -műnkáljából adódik, hanem hozzá­járult a tabi gépállomás is rossz munkájával. Olyan cséplőgépet kapóit a község, amelyik nem volt rém de sen kiijamfím. Pár órát csépelitek veP.e, leállt, el­törött valamilyen alkatrésze. így a cséplés nagyon lassú ütőmben ha­ladt és ugyanilyen Lassan a be­gyűjtés is. A múlt hét végén kap­tak két gépet a torvajiak segítsé­gül, most igyekeznek, hogy lema­radásukat behozzák. Kara reggeltől késő estig búg­nak a cséplőgépeik, még vasár­nap is csépel mind a két gép­A munkások megértették, ho-gy -most a legfontosabb feladat, hogy minél előbb befejezhes­sék a cs-éplést és teljesíteni tudják a begyűjtési tervet, hogy elkerülhes­senek a szégyenteljes lemaradt köz­ségek közül. — Mi is meg akarjuk mutatni, hogy szeretjük hazánkat és teljesüljük tervünket — mondo­gatják a torvaji dolgozó parasztok. Minden jel arra murait, hogy ha a cS,éplés továbbra is ilyen ütem­ben halad, akkor a bégyüj-tés is meggyorsul és teljesíteni tudja ® község a tervét. N©m így van ez Ráhonymegyer községben. Itt is lemaradás van a begyűjtésnél, itt is a lemaradt köz­ségek közé tartoznak. Pedig itt semmi ok nem volt a lemaradásra, cséplőgépük volt hat kezdettől fog­va, a termés is jó volt, és nvégi-s rosszul áll a begyűjtés. Mi ennek az oka? Először is az, hogy elbizakodottság leit úrrá a község vezetőin, úgy gondolják, hogy még ráérnek. Nem veszik észre, hogy a többi köz­ségek a járásban minid lehagyták őket, már majdnem mindenhol be­fejezés felé közeledik a cséplés, de Bábonytmegyeren még mindig csak 60 százalékra állnak. Nőm is igye­keznek meggyorsítani a cséplés ütemét, inkább a könnyebb részét választják a dolognak, „megy majd minden magától“ a cséplés is meg a begji-jijtés is. Vasárnap egyik csép­lőgép sem csépelt a faluban. A cséplőgép dolgozói hazamentek pi­henni, ugyanígy a begyűjtés is ,,pi­hent“. A tanácselnök elvtárs odahaza volt, ugyanígy ,a párttiikúr elv­társ is, aki még azt sem tudta, hogyan áll a községiben a begyűjtés. A népne­velő munka ils alszik a községben, a doügozó parasztok maguktól is teljesítik beadásukat, minek népne­velő munlkia, ez a község vezetői­nek véleménye. Az ellenség ,,nem‘‘ működik a faluban, de ha jobban utána néznének kiderülne, hogy az ellenség hangja érvényesül a csép- lésnél, hogy akadályozza a beadás teljesítését. Az dlle.nség bizony n©m alszik, hanem erősen dolgozik és igyekszik aprói lebeszélni a cséplő- munikásokát, hogy vasárnap csépel­jenek, hanem „pihenjenek“1, a var sárna,p az arra való, a begyűjtés majd megy magától. És bizony az ellenség hangja jól érvényesült a községben. Jó lenne, ha a község vezetői megszívlelnék a bírálatot, meggyorsítanák « cséplést, a be-' gyűjtést, nem pihennének babérai- kon, hanem erősen kezükbe ven­nék a munkák irányítását és ellem őrzését. Az ellenség hangját pedig verjék vissza jó népnevelő munkával, így meg tudják javítani a község be­gyűjtését és akkor nemcsak 60 szá­zalékra állnak a cs ép léssel és 70 százalékra a begyűjtéssel, hanem) maira déktalamul teljesítik begyűjté­si tervüket. i JÓL TELJESÍTI TERVÉT A KAPOSVÁRI HÁLÓZATÉPÍTŐ KIRENDELTSÉG A Kaposvári Hálózatépítő Kiren­deltségen belül hatalmas méretek­ben fejlődött a munkaiversenymoz- galom. Minden dolgozót beszervez­tünk a versenymozgialomba. Azok a dolgozók, akik az év elején még húzódoztak a ver­senytől, ma már a legjobb ver­senyzők közé tartoznak. Persze, mindfennek elérése nagy munkát hárított a szakszervezeti-0 és az üzemi pártszervezetre. Szak- szervezeti bizalmiak, párttagok, munkavezetők kiváló munkája szül­te ezt az eredményt. M'a már ki­váncsion várják a dolgozók a ver senyértékeléseket, kiváncsiak évi százalékos tervükre is. Ezekgt az eredményüket ezelőtt csialk termelési értekezleteken hoztuk nyilvánosság­ra- Ma már ez dolgozóinkat nem elégíti ki. Buzdítja őket a verseny- szellem, a munka és az eredmény its, hogy hány nappal vitték előbbre évi tervük teljesítését. Ne,m egyszer előfordul, hogy egy-©gy dolgozó megkérdi az értékelőt, hogy állapítsa meg azt, hogy hogyan áll évi tervének teljesítésével. Hú az értékelés eredménye gyenge — úgy még jobban fokozza a ver­seny tempóját, hogy behozza lema­radását, ne kullogjon az utolsók között. így értük el azits, hogy ez óv első hét hónapjában több mint egy hó­nappal teljesítettük túl tervünket, így már szeptember havi tervünk teljesítésénél tartunk. Ehhez az eredményhez az is hozzá­járult, hogy 100 százalékon alul teljesítő dolgozónk egy sincs. Nagy­ban előmozdítják tervünk sikeres teljesítését kiváló dolgozóink, mint például Nemes György vezető kezelő, aki I5ó százalékos teljesítményt ért el és már október 20-nál tárt a tervteIje sütősben. Czebei János tájvirdaimunlkás évi át­lagteljesítménye 146 százalék. Ok­tóber másodikat terve teljesítésénél tart- Rodék István 129 százalékos évi á t lag lellj estemén v t érit el és szep­tember 17-i tervét teljesíti. Hozfoor József 131 százalékos é'vi átlagával szeptember 16-i tervét teljesíti. Szirti György évi átlaga 130 száza­lék. Szeptember 12-i tervéit teljesíti. Persze ezek mellett a jó dolgo­zók mellett vannak hátul kullogótk _ is, de ezek nagyrésze új munkaerő, i Báír tervüket túlteljesítették — még jobb eredményeket is ér­hetnek ej — ha igénybev-eszik ezentúl j óbb an az idősebb és ta­pasztaltabb szakmanikásoik vé­leményét és segítségét. Ha élenjáró dolgozóink nemcsak a miaguk teljesítményét tekintik szív­ügyüknek, hanem a lemaradókat is segítik, átadják tapasztalataikat, megtanítják azokat munkamódsze­reikre — úgy a Kaposvári Hálózat­építő Kirendeltség még jobbam tudja teljesíteni évi tervét. \Pécsi József a Hálép. Kirend. dolgozója. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete kiterjeszti a „Kiváló“ és „Érdemes művész“ cím adományozását A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet hozott a ,Magyar Népköztársaság kiváló művésze'1 és a »Miagyar Nép­köztársaság érdemes művésze” cím ad oimáhy ozáisának kiterjesztésére. Eddig ugyanis a kitüntető címeket csak a színházi — film és operai előadóművészek nyerhették 01. Ez, a rendelet mdgsziümt&ti ezt a. hátrá­nyos és indokolatlan megkülönböz­tetést a művészek között és a ki­tüntető cím adományozásának le­hetőségét kitenjtszti minden alkotó és előadó művészre, aki a szocialis­ta kultúra fejlesztése terén kim®- go sió érdem eket szerzett. A törvényerejű rendelet intézke­dik a kiváló és érdemes művészek özvegyei és többi hozzátartozói nyugdíijáróü is- A kiváló művészek özvegyeinek nyugdíját 1.500 forint­ban, az érdemes művészek özve­gyeinek nyugdíját pedig ezer fo­rintban állapítja meg. Ehhez iga­zodik a többi között a hozzátarto­zó (árvák, Szülőik) nyugdíja is.

Next

/
Thumbnails
Contents