Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-26 / 148. szám
4 stwAntl VfPLAP CSÜTÖRTÖK, 1952 JUNIUS 26. Nem tudják megtörni a kocsedói hadifoglyok hős rragatartását Boatnetr, a véreskezű amerikai tábornok vadállati kegyetlenséggel igyekszik megtörni a Kocsedo szigetén őrzött hős koreai és kínai hadifoglyokat, akik naponta bizonyítják be az egész világnak: hazugság, hogy Li Szin Man rablóhordáihoz akarnak csatlakozni, szabad hazájukba való visszatérés helyett. A hóhér Boatner most azt eszelte ki, hogy 500-as kisebb, könnyebben sakkbantaríható csoportba osztja a hadifoglyokat. Hiába minden próbálkozás! A felosztott táborra a bátor hadifoglyok ismét kitűzik a békéhez és a szabadsághoz való hűségük jelét, a Koreai Népköztársaság zászlaját. Aratnak a Szovjetunióban A Szovjetunió sok vidékén már víaszérésben áll a búza. Dél-Ukraj- .lában, Krim és Észak-Kaukázus vidékei után Szovjet-Középázsiában is megkezdődött már az aratás. Mindenütt pontos munkaterv alapján végzik az új termés betakarítását. Azerbajdzsánban a mugani sivatag helyén már két éve búzatáblák ringassak. Az idei aratást a kombájnvezetők óragrafikon szerint végzik el, Farzulla Kaszumov és Pjotr Filatov kombájnvezetők országos vonatkozásban is nagyszerű eredményt értek el. Képünk az azerbajdzsáni „Ordzsonikidze“ ' sovhoz földjén arató kombájnt mutatja be munka közben. Serifbej Zsurajev, a tadzs kisztání „Vorosüov“-kolhoz ifjúsági brigádjának vezetője az aratási munkák ellenőrzésére indul. Készülnek a gépállomások az aratásra és cséiésrt Az ország gépállomásai alapos munkával késztük elő az arató- és cséplőgépeket, hogy döntő segíts get nyújtsanak a termelőszövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak jövőévi kenyerük betakarításában, Képünk: a kertaí gépállomáson serényen folyik a gépek javítása, Horváth Boldizsár és Gecäc Sándor 4 nappal a kitűzött határidő előtt készültek el a javítási munkálatokkal. KÉT ÉV írta: A. Csákó vszkij, Sztálin-díjas író J 950 június 25-én a 38. szélességi fok közelében lakó koreaiakat ágyudöngés, bombarobba- ná'S és gép fegyver-párbaj riasztotta fel. Li Szin Man csapatai az amerikaiak biztatására megindították kihívó támadásukat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Junius 27-én & törvénytelen összetételű Biztonsági Tanács szentesítette az amerikaiak koreai intervencióját. Üres formaság! A Biztonsági Tanács a szovjet delegátus és K’ina törvényes képviselőjének tá'vollétébeni jóváhagyta az amerikai kormány javaslatát, aímely helyesli ugyanennek a kormánynak támadó műveleteit. Az Egyesült Államok kormánya tehát béfejezcitt tények, a béke megbontáséi elé állította az Egyesült Nemzetek Szervezetét-. Az intervenciósok a háború első napjaitól szórták a koreai városokra és falvakra a rombolóbombákat, a repesz-bombákat és a napalmmal megtöltött tartályokat. Lökíhajtásos repülőgépekről lőtték a rizsiföldeken dolgozó parasztokat, kínozták a koreai hadifoglyokat,, lefii részelték fejüket és közszemlére tették ki a városok és falvak utcáin. ^ Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe hazája védelmére kelt, honvédő, felszabadító háborúba indult. A koreaiak ezrei és tízezrei léptek a néphadseregbe. Éjszakánként Korea nem aludt. Harcolt, őrt állt a számtalan hídnál és átkelésnél. A koreaiak, őrizték közlekedési vonalaikat, egész családok települtek le éjszakára a 'hidaknál nádsátrakban viagy egyszerűen! az útszélen. Az ellenség első próbálkozását meghiúsították. Sőt, a néphadsereg csapásai alatt a betolakodók kötelékei Délre kotródnak. Mac Arilhur- nak csak két és fél hónap múlva sikerült támadást indítania, amikor már felvonultatta Korea partjaihoz a csendesóceáni flottát, amikor erre a kis félszigetre több minit l'OóO repülőgépet összpontosított és óriási számbeli fölényre tett szert a néphadsereg csapatai ve 1 szemben. A jenkik győzelmi álmokban ringatták magukat. Győzelmet ünnepelni azonban nem volt alkalmuk. Az amerikaiak mindössze másfél hónapig rendezhették véres orgiáikat. A néphadsereg ösz- szeszedte erejét s a testvéri koreai nép segítségére siető és saját hazája védelmére kelő kínai önkéntesek támogatásával olyan csapást mért az amerikai hadseregre, hagy siralmas gyászzene volt a visszhangja a Fehér Háziban és « Wall Streeten. ^ kimerítő harcok hosszú hónapjai 'következtek. A bukott Mac Arthurt Ridgway tábornok váltotta fel. Az volt a feladata, hogy bármilyen áron törje meg a koreai* ak ellenállását. De hiába. Ridgway légikalózai hiába terítettek újból és újból bombaszőnyegeket a mór lerombolt városokra és falvakra. Hiába szántották fel újra és újra romboló és repesz-bombákkal a vértől áztatott koreai földet. Hiába égették Ifel átkozott napalmjukkal a már több méter mélyen átégetett koreai földet. A Koreai Néphadsereg és a kinai önkéntesek hősiesen visszaverték az ellenség támadásait, nem adták Ifel állásaikat. Napról- napra, hómaipröl-hónapra erősebbek lettek, tábornokaik és tisztijeik mind gazdagabb hadászat* tapasztalatokra tettek szert, A koreai nép meggyőződött arról, hogy az intervenciósok elleni harc az egész nép élethalál kérdése. Szabadság és függetlenség vagy rabszolgaság és hálái, — ez a kérdés állt és áll a koreai nép előtt. Az amerikai intervenciósok akkor újabb hallatlan gaztettet követtek el az emberiség ellen. Megkezdték a baktériumháborút. Repülőgépeikről hullottak a baktériumokkal megrakott tartályok. Az amerikaiak minden emberi törvényi megszegésével, a nemzetközi meg á l lap odú sok lábbdtipráséval tervszerűen kezdték megfertőzni a koreai népet kolerával, pestissel, tífusszal. Azt hitték, hqgy most- már biztos a győzelem, hogy az a nép, amelyet nem rettentenek meg a lökhajtásos repülőgépek, a. napalm, a vasút alagutaíkban rendezett véres öldöklések, és a lefür és zeit fejek, m^gre- meg .az amerikai csapatok újabb méltó szövetségese — a pestises bolha előtt.. A koreaiak becsületes és egyenes fegyverszüneti javaslataira a jenkik a hazugságok, árulások, provokációk finoman kidolgozott rendszerével válaszoltak. Megbontották, halogatták a tárgyalásokat, elutasították a koreaiak jogos követeléseit, igyekeztek időt nyerni. idő azonban a betolakodók ellen dolgozott. Meghökken- v0 látták, hogy a pestises bolhákkal semmire sem mennek, hogy a kinai és koreai nép ezt a számításukat is porrá zúzza. Ekkor védtelen embereken Jfcezdtők kitölteni dühüket és tehetetlenségüket. Az amerikaiak még elvadultabb terror- rendszert vezettek be a koreai és kinai hadifoglyok táboraiban- Az embereket halálra éheztették, kínozták és agyonlőtték. A; amerikai hóhérok vérrel é>s vassal akarták elállni a koreaiak hazavezető útját, liszin- manista zubbonyba akarták bujtatni őket. Hiába voltak a koreai haza •fiák fegyvertelenek, bátorságukat nem vesztették el. A kocsedói haláltáborban felkeltek, fogságbmjtelték az amerikai tábornokot. Ami ezután történt, arról az egész világ tud. Az amerikai táborparamcsnok megerősítette, hogy embertelen, vadállati rendszer uralkodik az amerikai hadifogoly-táborokban. És Panmindzsonban a? amerikai képviselők mindezek után, is kitartanak amellett a Ihazúg állítás mellett, hogy a hadifoglyok ,,n«m óhajtanak“ hazatérni! Hát ennyit érnek az úgynevezett „önkéntes hazatelepítésről“ szóló frázisok, amelyekhez az amerikai intervenciósok csak azért folyamodnak, hogy meghiúsítsák a korpái fegyverszüneti tárgyalásokat. K oreáhan folytatódik a háború- Felvetődik egy kézenfekvő kérdés: hogyan lehet az, hogy a fiatal néphadsereg immár két éve ellenáll az állig feltfegyverzett intervenciósoknak. Erre nem nehéz felelni. A néphadsereget maguk a koreaiak .alakították annak védelmére, ami számukra a legkedvesebb: életük, szabadságuk, alkotásaik megoltalmazására. Ez a hadsereg mindhalálig kitart, a nép ügyét védi. Mi áll szemben ezzel a hadsereggel? Az eszmék nélküli intervenciós hadsereg. Az amerikai és angol tábornokok és tisztek a katonáikból hiányzó eszményeket embertelenséggel, kíméletlenséggel akarják helyettesíteni. De a gajádság még soha. nem győzte le a tiszta eszméket- A háború éveiben a Koreai Néphadsereg megerősödött, megfő rfhasadott, harci tapasztalatokra tett szert. Nem lehet megfélemlíteni, nem lehet térdrekénvsze- rtteni — a nép legyőzhetetlen! RÉSZLET MÉRAY TIBOR EGYSZERŰ EMBEREK A CIPŐNK szétment az úton, a ruhánk csupa rongy volt. Egy ba- tyúnyi rizsnél meg ennél'a szobánál nem volt többünk az egész világon. Egyszer csak jön [-ez a titkár, házról, házra, szobáról, szobára, azt mondja, mindenfelé az országban az emberek pénzt ajándékoznak a hadseregnek, hogy itöbb fegyvert, repülőgépet vehessen magának. A faluban van aki máris négyezer vont adott. Hozzánk is beszólt elmesélni a dolgot, de éppen cstak elmesélni, hiszen úgy is tudta, hogy nekünk semmink sincsen. Akkorié kezdve úgy rágott a gond, mind még soha egész életemben. Azt kérdeztem magáimtól: mit ct-dMl te, Csó-Filúk anyja a hazának amelyiktől új bányát, rádiót, tehenet kaptál tei, meg a gyerekeid. Bizony, nem adtál eddig még semmit. — DE HISZEN oda adta az egyik fiút oki elesett a fronton. — A fiam odaadta a; életét. Az pz ő élete vall. De én nem adtam semmit. Körülnéztem ebben a szobában, de akkor még üresebb volt mint most, még alma, <,am volt benn% amit eladhattam volna. Akkor azt mondtam, a menyemnek, meg a lányomnak: „Mindenki ad most valamit a hazának. Csiuk mi nem tudunk semmit adni, mert nekünk semmink sem maradt a puszta életünkön kívül- Ezért én azt mondom, ha csak az életünk a miénk, akkor >adjuk oda az életünk egy résziét.“ Két faluval idébb van egy kórház. Elmentünk a doktorhoz ás én megkérdeztem tőle: „Mennyi pénzt adsz, ha vért adunk cserébe a betegeidnek.“ A doktor rám meredt: „Százan és százan adcímű riportjából nak vért a betegeknek. Te vagy az első, aki pénzt kérsz érte. Hát koreai vagy te?“ — Ne törődj semmivel — jeleltem én.“ MOND MEG mennyi pénzt adsz a vénünkért? De az orvos csak tovább szdbódvtt: „Ha pénz kell neked, adok kölcsön a magaméból- Csaík ne hozz szégyent a vidékünkre.“ „Nekem nem kell a te pénzed — mondtam. — Nekem az én pénzem kell, amit az én véremért kapok. Vegyél hát tőlünk annyi vért, hogy éppen csak a lélegzet maradjon meg bennünk.“ „Nem bánóim — felelte az orvos, — de tudd meg, mindenkinek elmondom a faluban, hogy mit téptől ás még az unokáid is s-zégyelni fogják, hogy te vagy a nagyanyjuk.“ Eziután vért vett tőlünk és pénzt adott érte. Az öregasszony fiihallgatott és a titkár, most átvette tőle a szót: — Pár na,p múlva az orvos itt járt a mi falunkban. Egy betege volt Itt. Bejött hozzánk a népi bizottsághoz és dühösen elmesélte, a Csó- család esetét. Megkérdeztem, mennyi pénzt adott « három asszonynak. Azt mondta 2000 vont, ekkor megmutattam neki, a hazafias felajánlások listáját. A Csó-cmláid neve mellé 2000 von volt beírva. Az orvos hirtelen sírni kezdett és úgy zokogott, mint egy gyérek. A MI SZEMÜNK, is tele volt könyvijei, csak az öregasszonyon nem látszott nyoma sem a meghatódott- súgnak, ellenkezőleg: nevetni kezdett. — Ha az almát, meg szhalgul mind eladjuk, — mondta — akkor a hóbortom doktornak, külön is visz- sízafizet&m a pénzt. Most már nem vagyunk olyan szegények, imént a tavasszal. Kinyílt a- ajtó. A sotflfőr jött be, azt újságolta, hogy rendben van a mofor. Magunkra húztuk, a többé, kevésbbé megszáradt ruhánkat, elbúcsúztunk vemtégldtóinktól és ki. léptünk a hideg, nedves éjszakába. A népi bizottság tagjai velünk jöttek. A titkár mellém telepedett és azt mondta: — HA AZ ASSZONYOK miauét nem úgy mondtak volna, ahogy he lyßs, ne haragudjatok rájuk. Nézzétek el nekik, egyszerű emberek. Kína WitaBiis Pálijainak és szervezeteinek üdvözlet! a koreai fiépiiadsereohez és népi önkénlesekíiez Peking (Uj Kína). Kína demokra tikus pártjai és szervezetei kedden együttes üdvözletüket küldték a koreai néphadseregnek és a kínai népi önkénteseknek a koreai háború kitörésének második évfordulója alkalmából. A koregi néphadsereghez intézett üzenet hangoztatja, hogy koreai nép, amikor megvédeíme: te hazája függetlenségét, nagyba fiozzájárult a béke ügyének gy< zelméhez. A kínai és a koreai né közötti barátság nagymértékbe megerősödött az agresszió eile vívott közös harcban. I
