Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

KOLETÁR BÁCSI PÉLDÁT MUTAT 4 SOMOGYI NÉPLAP CSÜTÖRTÖK, 1952 MÁJUS 1. Rózsa József traktoros a munkában, beadásban egyaránt a föoon&k h item a malinak él K olelár bácsit a hajnal első pirlcadása már leint találja a mezőn. A szépen zöldelő bő ter­mést Ígérő búzából és árpából irtja a gyomot. A tavasziakat már régen elvetette nem is emlékszik dátum szerint a napra, hiszen minden ve­tés szépen kikelt, zöldet, a répát már sarabolni lehet. Szorgalmas munkával tölti a napokat, gondolni sem mert arra, hogy még mindig vannak olyan gazdák, akik nemi ve­tették el a kukoricát, vagy egyéb ta­vaszit. Ezért kicsit furcsának tűnt előtte, amikor a kisbiró dobolással hívja fel a falu lakóit arra, hogy ne késlekedjenek, haladéktalanul ves­sék el a még .vis szálévá tavasziakat­K oietár Gyula idős ember már, közeledik a hatvanhoz, de. munkáját, sok fiatalt meghazudtoló lendülettel, kedvvel végzi. A növény- ápolással is már jól előre van. A kaposfüredi határban már jó mesz- sziröl meg lehet ismerni földjeit, melyek jó munkáját dicsérik. De Koietár .bácsi nemcsak a mezőgaz­dasági munkákban mulat példát, ér­demli ki a falu megbecsülését, elis­merésiét, hanem a beszolgáltatásban is. 12 hold földje van, ebből egy holdat a föld oszláskor kapott, 11 hold pedig az ő és a felesége jussa, régi [öld. A múltban bizony sokat harcollak azért, hogy a mindennapi kenyér megteremjen, mert sokat be­hívták katonának ás majd mindig a. legnagyobb dologidőben. így az­tán a föld nem adta mindig azt, amit adhatott volna. A felszabadulás óta más o. helyzet, igaz, hogy fia most katona, de munkáját nélkülözni Imijük, a kis gazdaságban. Ketten a feleségével megbirkóznak a mun­kákkal Koletár néni boldogan mu­tálja fia fényképét, büszke katona fiára. Tudják, hogy ma a néphad­sereg katonái: a nép érdekét szol­gálják nem az urakét, mint a múlt­ban. Az ö fiuk is a béke katonája, őrködik azon, hogy ők itthon nyu­godtan végezhessék munkájukat. A jövő őszre számítják, hogy leszerel és akkor továbbra is segíti az itthoni munkát. De addig is igyekeznek jő munkával: több termést kihozni a földből. Mert ha többet adnak az államnak, akkor több jut a hadse­regnek cis ezen belül saját gyerjpe- küknek is. A mull évben is jól termeltek, t bőven maradt maguknak is, meg a beadást is túlteljesítették. Kaptak is szépen pénzt a termé­nyért, vásárlási utalványt, akkor vettem két pár bakancsot, az egyik pár még alig volt a lábamon, még egész új — mondja Koletár bácsi elégedetten. A bő termés árából ju­tott ruhára is, mert a terményért jó árat fizetett államunk. A múltban hiába termellek, mert mire eladásra került a termény, mér alig adlak érte valamit. Volt amikor boletlá- val fizettek és örökre oda veszett a búza ára. Az volt a céljuk az uraknak, hogy a kisebb gazdákat tönkr elegy ék, a kuiák pedig csak hí­zott. A tanácsház falán lévő dicsö- ségtáblán most is [el v>an írva Koletár Gyula élenjáró gazda neve. Ez a név nem véletlen, került A kétéves állattenyésztési terv az állami gazdaságok elé azt tűzte célul, hogy állatállományuk tcrv' szerű fejlesztésével 1952. év végé­re a gazdaságok minden 2.4 ho'd- nyi területére egy számosállat jus­son. A somogymegyei állami gaz daságokban az állattenyésztési terv kezde­tén minden 4.6 holdra jutott egy számosállat. A tervszerű szaporítás és az ál­lategészségügy fejlesztése követ­keztében az elmúlt 1 és negyed év alatt a gazdaságok jelentősen meg­közelítették az év végére előírt tervet. Jelenleg a gazdaságok min den 2.63 holdjára jut már egy szá­mosállat. A legjobb eredményt a sertéstenyésstés terén érték el Az elmúlt 15 hónap a'att 209 szá- z ä lék kai nőtt meg a sertésállo­mány. Ehhez a kiváló eredmény­hez nagyban hozzájárult a szovjet módszer — az egy ivarzás alatt kétszeri buga tás — amely kb. 5000 malaccal növelje meg a gazdaságok sertésállományát« A szarvas marhaállomány ugyanezen idő alatt 99 száza­lékkal nőtt meg. A gazdaságok állattenyésztőinek itt is nagy segítségére voltak a szovjet tapasztalatok. A mester­séges megtermékenyítés különösen oda, hisz már a tojás, baromfibea- dását \fél évre teljesítette, a hízott- sertésből pedig egész évre, 190 szá­zalékra. Az adófizetésnél tavaly 100 forint túlfizetése volt, amelyhez már 100 forintot fizettek az idén és még ahogy Koletár néni mondja a na­pokban megint befizet 300 forintot, mert az adóval sem akarnak lema­radni. A zér.l iparkodik az ember, hogy mayának is. legyen meg azoknak is jusson, akik nem termel­nek, azt amit mink, mert azoktól, mi meg azt kapunk, amit mi nem J hidunk termelni és< ha mi többet adunk, akkor azok is többet adnak, csak így boldogul az ember — mondja felvidulva Koletár bácsi. a kutasi állami gazdaság nagyba­jomi üzemegységében hozott szép sikert, a megtermékenyített állatok 100 t,%ásalékban leellettek. Az állatállomány fejlesztése szempontjából nagyjelentőségű az a munka, amelyet az állategészség­ügy fejlesztése terén végeznek a gazdaságok dolgozói. A gazdasá­gok tehenészeteiben mindenütt be­vezették a negyedévenkénti vem- hességi vizsgálatot és a meddőségi gyógykezelést. Ezenfelül nagy se­gítséget nyújtott a gazdaságok dolgozóinak Kostyák József Rákosi Mátyás elvtárs megtekintette az Országos Állattenyésztési Kiállítást Rákosi Májyás elvtárs kedden délelőtt megtekintette ‘z Orszá­gos ÁUaítenyésátési Kiállítást. Lá­togatása során hosszain elbeszél­getett az állami gazdaságok dolgo­zóival, termelőszövetkezetek tag­jaival és egyénileg dolgozó parasz­tokkal. Május 8-tól vasárnap helyett csütörtökön indulnak az üdülési csoportok A szervezett üdülésben részesü­lő dolgozók üdülési turnusai eddig RÓZSA JÖZSEF már gyermek­korában megismerkedett az élet árnyékos oldalával. Szüleivel együtt Fekete báró birtokán robo­toltak hajnaltól késő estig, pihe­nésre nem volt idő, mégis a bér amit kaptak, alig volt elég a min­dennapi kenyérre. így folyt életük egész a felszabadulásig: másoknak dolgoztak éhbérért, más hasznáért. De megváltozott minden 1945- ben. A felszabadító Vörös Hadse­reg bejövetelével minden ember­nek egy új, egy szebb élet követ­kezett- Ez volt az új élet forduló­pontja a Rózsa családnak is­KUTASON létrejött az állami gazdaság, ahol Rózsa József dolgo­zott és munkájáért emberségesen fizették is. Szorgalmas, pontos munkájával kitűnt a többi dolgozó közül. Hogy jobb munkát tu^Í011 végezni, 2 hónapos traktorista is­kolára küldték Berettyóújfaluba, ahol megismerte a gép szerkeze­tét, kezelését. Rózsa József traktorossal nem vallottak szégyent a gazdaságban, jó munkájával első lett a trakto­rosok között. Állandóan képezi ma 4át, különböző szakkönyveke t olvas. Érdekli őt az üzemek, gyár­ral:, bányánk és kultúránk fejlő­dése, építése. ENNEK ALAPJÁN példásan vé­gezte mindig az eléje tűzött felada­tot. Tavaszi tervét április 18-án 180 százalékra teljesített«. Méltó élettársa felesége, aki szintén a Wasi állami gazdaság- bjin dolgozik. Mindkettőn, mint ön- tudatos tagjai a pártnak, munká­jukkal segítik hazánk fejlődését. Szép, boldog életük van. Azóta már saját házukban laknak, ma­guknak dolgoznak. Régi vágyuk teljesült, de mindketten tisztában vannak azzal, hogy ezt a pártnak, a kormánynak köszönhetik. Úgy akarják visszahálálni, hogy bár­milyen munkába is állítják őket, megállják helyüket. Tudják azt, hogy a bekét jó munkával le hej csak védeni. Rózsa József trakto­ros igazi békeharcos akar lenni. És ő valóban jó békeharcos, erről meggyőződhet bárki, aki látja munkáját, a határidő előtti 180 százalékos tervteljesítést. LELKES hangjából kiérezni mostani életének szépségét, ami­ről szívesen beszél. Ahogy múlnak az évek, egyre messzebbről érzi a múltat, amely nyomot hagyott benne, de amit az új élet, a fel- szabadulás, a föld, a traktor el­simít. 80—200 kiló korpakiutalást kap az a termelő, aki tinó­nevelési szerződést köt A Begyűjtési Minisztérium köz­li, hogy a t’inónevelésá szerződést kötő termelő 80—200 kilóig terje­dő korpák utalást kap hatósági áron aszerint, hogy a tinó neve­lését miilyen súlyra vállalta. (Az erről korábban kiadott közlemény­nek az az adata, hogy a termelők 800 kilóig terjedő átutalást kap­nak, ((éves volt.) Június végére teljesítik kétéves állattenyésztési tervüket megyénk állami gazdaságai ál­latorvos kezdeményezése, amely- lyel minden állattenyésztési ág ré­szére kidolgozta és falragasz formájában minden gazdaságba eljuttat la a legelemibb állat - egészégügyi utasításokat. Ezeknek az utasításoknak volt köszönhető többek között, hogy a gazdaságok mesterséges borjú­nevelő (elepein megszűntek a bél- hurutos és tüdőgyulladásos meg­betegedések. A gazdaságok közül a nagyba ráti és .a kutasi máris teljesítette, a többi gazdaság dolgozói pedig június végéig teljesítik kétéves ál­lattenyésztési tervüket. vasárnap kezdődtek. A kiránduló vonatokkal együtt ez minden má­sodik vasárnap komoly forgalmi torlódást jelentett. E hiányosságok megszüntetésére a Népgazdasági Tanács a Szak­szervezeteik Országos Tanácsával egyetértésben úgy határozott, hogy a kéthetes üdülési szakaszok má­justól kezdődően csütörtöktől szerdáig terjedjenek és az üdülés­re beutalt dolgozók szabadsága is csütörtöki napon kezdődjék. így a májusi első üdülési turnus má­jus 4., vasárnap helyett négy nap­pal később, azaz május 8-án, csü­törtökön kezdődik és 2í-én, szer­dán végződik. <5^ t'TTJ i lllá/tu írta: MAKSZIM GORKIJ (A nagy író „Az anya“ című világhírű regényében így ir le egy május elsejei megmoz­dulást a cári Oroszország­ban.) AZ UTCA végén — most már a- anya is látta — stärke fal zárta cl a teret, egyforma arcok fala. Es a váltak fölött hegyesen csilloglak a szuronyok. A néma, mozdulatlan faltól hideg áramlás indult a mun­kásság felé, behatolt az anya mellé­be, fülébe is. Odaigyekezeti, ahol is­merős <arcok mutatkoztak a zászló körüli. Idegen arcok is voltak köz­tük, de nagyrészük régi barát. Egy magas, beretváltképű, bandzsa alak közvetlenül mellette most feléje for­dult és jól megnézte. — Ki vagy? Mit akarsz? — Páveí Viaszon anyja nagyok — felelte és a térde remegett. — Aha! — Elvtársak! — kiáltotta most Váltéi. — Mindig csak előre egész (licitünkben. Nekünk már nincs más utunk! NÉMA csend lett. A virös zászló felemelkedett, meghajolt, lo­bogott az emberek feje fölött és továbbmozdult a katonák szürke fala felé. Az anya testén rángás sza­ladt végig, szemét lehunyta és fel- nyögölt. Távéi, André), Számoljon és Mázin kiváltak a tömegből és a levegőt betöltötte Eégya Mázin csen­gő hangja: Vérünk bőven ontottuk /I száz adok sorún . . . Halk sóhajoktól kísért kan vette át a szólamot. A menet továbbha­ladt, a lábak ütemesen verték a föl­det. Es az ének újra felhangzott, határozottan, dönö erővel: Es áldozatunk lángja égHt A szabadság oltárán. fi — Aha — kiáltotta valaki kár- örvCndbe. — Halotti éneküket mond­ják a lat ipa fülűek... — Üssétek le! — kontrázott egy másik. AZ ANYA mellére szorította kézéit, körülnézett és látta, hogy az utcát betöltő tömeg most tanácsta­lanul áll és néz, azok pedig ott elől, a zászló mögött, különválva mennek előre. Harminc-negyvenen leheltek mindössze és minden lépésnél kivált elmaradt közülök valaki, mintha a föld égve a talpa alatt. A zsarnok elbukik .. . — jósolta Fégya ajkéval a dal. Es a kórus rázúgta, teljes erővel, fe­nyegetően: Es feltámad a nép ■ ■ . De most az ének érces búgátSün halk szavak hallatszottak át. — Mindjárt vezényel. . . Es már fel is hangzott a vezény­szó ott elől, élesen, kurtán: — Szuronyt szegezz! A szuronyok meginoglak, kacska- ringósi vonalat írtak le a levegőben és nekiszegeződtek a zászlónak. — In-dulj! — Gyerünk innét — morogja a bandzsa és zsebrevágott kézzel, si­ető léptekkel eloldalgoft. Telagéja szemrebbenés nélkül néz­te, mi történik. Az utca egész szél­iében megindult most a szürke fal Lassan, hidegen közeledett, maga előtt tolva a rotlmfogú, csillogó acél­fésűt. Az anya közelebb akart ke­rülni a fiához és sikerült is neki. Most látta, hogy Andréj hirtelen előrelép és széles testével eltakarja, de Tűvel nem tűri, rákiált: — Vissza a sorba! ANDREJ még mindig éne­kel rendületlenül, hátrakulcsolt kéz­zel, magasra emelt fejjel. p,ável má­sodszor is rákiáltott: — Vissza a sorba! Nincs jogod! A zászló van legelöl... — Oszolj! — vezényelt most a kis tiszt, messze előlj fehéren vil­logó kardjával hadonászva. Lábút minden lépésnél magasra emelte me­revített térddel és ütemesen verte sarkával a földet. Fényesre pucolt cipőije szinte szúrta Pel age ja- sze­mét.. A tiszt mellett, féllépéssel hátrább beretváltareú, magas férfi lépdelt. Hosszú, szürke köpönyegén vörös hajtóka volt, nadrágján vörös esik. Hátrakulcsolta a pezót és ősz szem­öldökét magasra vonva, merőn néz­te Távéit. Az anya mindent látott. Melléből kiállás tört fel, die elfojtotta, vissza­nyomta odaszorított kezével. Lök- dösték és ő megingott, de azért csak meint előre, szinte önkívületben. Erezte, hogy mögötte gyérül a tö­meg, elől pedig feltartóztathatatla­nul közeledik a szürke fal. A vörös zászló és a katonák kö­zött egyre fogyott a távolság. Tisz­tán látszott már a széles arcsor, amely szinte egybeolvadtan a falak szürke keretébe szorult, csak a sok­féle színű szemek villogtak ki be­lőle. A szuronyok kemény csillogás­sal szegeződtek az emberek mellé­nek. Még nßm érintettek senkit, de azért mégis sokat kivetettek a he­lyükből. FUTÓLÉPÉSEK koippantak az anya hála mögött, fojtott, izgatott hangok szakadtak fel: — Oszolni, fiúk!... — Vlúszdv menekülj .. . — Vissza, Pavljusa ... — Ereszd el a zászlót, Távéi! Lépj mögém gyorsan — kiáltotta Nikolaj és vaskos kezével megragad­ta a rudat, úgyhogy az hátralódult. — Hagyd! — förmedt rá Pável és Nikolaj úgy elkapta a kezét, mintha megégette volna. Az ének el­némult, az emberek megtorpantak és. körülfogták vezérüket, aki lassan bár, de még mindig ment tovább. Hirtelen csönd borult mindenre. Mintha csuk láthatatlanul, felülről ereszkedett volna le, átlátszó felhő­ként terült rájuk. Vagy húszán állhatták most a zászló körül, de az a húsz szilárdan kitartott. Pelageját is odavonta kö­zéjük a féltés, meg valami homályos kívánság, hogy ő is megszólaljon. — Hadnagy ur! Vegyék el tőle! — parancsolta az öreg tábornok és ke­zével a zászlóra mutatott. A liszt Pávelhez ugrott, megra­gadta a rudat és rákiáltott: — Ereszd eÜ — El a kezekkelI — harsogta Pável. A VÖRÖS ZÁSZLÓ meg­ingott, jobbra dőlt, majd balra és újra mggállt keményen, egyenesen. A zömök tiszt pedig odébblódult és mire észbekapott, a földön csücsült­Telagéja mellől most előre törte­tett Nikoláj, öklét maga előtt tolva­— Letartóztatni! — parancsolta a tábornok lábával dobbantva. Pár katona elöreugrott, egyikük magasra lódította a puszka agyát, a zászló megrendült, megdőlt és el­veszett a katonák szürke csomójá­ban. — Jaj! — ,4Z anya melléből állati üvöltés tört fel és Pável érces hang­ja felelt rá a szürke csomó közeglé­ből: — Isten veled anyám! Viszontlá­tásra!. .. — El és rám gondolt — dobbant meg a szíve ■ ■­— Isten áldja anyuska ■ ■ ■ Ez Andréj hangja! Lábujjhegyre állt, minden áron látni akarta őket. V-s a katonák feje fölött most csakugyan felbukkant Andréj széles, kerek arca és rámo- solygott: — Viszontlátásra, testvérek! — ki­áll ott ák az elfogoiltak és száztorkú visszhang felelt nekik az ablakok­ból, háztetőkről, mindenfelől... VALAKI mellbelökre. Sű­rű ködön át látta a kis tisztet, aki pipacsvörös arccal rákiáltott: — Kotródj innen, vénség! Ö a földre nézett és meglátta a lába alatt a kettétört zászlórudat. Egyik darabján ott lógott a vörös posztó maradéka. Lehajolt érte és felvette, de a tiszt kiütötte a kezé­ből és dühösen elhajította: — Hordd el magad, mondom — ordította újra dühösen dobbantva a lábával Most váratlanul fellángolt megint az ének, mégpedig a katonáktól kö­rülzárt körből. N*m lesz a ték* ir mirajtunk ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents