Somogyi Néplap, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-04 / 80. szám
4 M SOMOGYI NÉPLAP PÉNTEK, 1952 ÁPRILIS 4. OC&iZÖ-tW-ftl, A z esti harangszó utolsó ** foszányáf hozta az á,p- rilisvégi szél a felső fc-u fe.é, amikor Vargáné — vagy ahogy mindenki hívja, Eszti néni — hazatért a műtrágyaszórásból. A kapuban sietve elköszönt tSözsi «lUaii.ői, pedig Bözsi néni még sok mindent el akart mondani. . Fazekas Jánosé kon meg Kiss Jóskáókon kezdte és minden tszcs s családról mondot-t volna valamit, ha Eszti néni nem mondja, hogy sietős dolga van; másnap kenyérsütés fesz. —■ Csuda egy asszonynak ismerik Bözsi nénit a ishnban. Mindent tud, ami a falub.n tön.énik, mintha mindent az orrára köt- nőnek. Nem is szívesen állnak vele szóba, mert mindenkit meghűz-von, pletykálódik. A tszcs-ben is tartottak tőle, amikor belépésre jelentkeztek Jó- rava'lő férjének meg is mondták: Mihály, <&2 asszony nyelvit jó- felé fordítsd ám. Eszti néni azon az estén rövid ideig jött a Bözsi nénivel. Igaz, hogy ezalatt a rövid idő alatt is másról, Fazekasékról és Kisékrői beszélt, de jólesett haliga,ni. Nemes k Fazekasakra illettek a szavak. Maráról és még sokukró beszélt Bözsi néni, amikor Fazekasé kát em 'e- gette. Mindenki tudta a tszcs- ben, hogy Fazék.óiknak volt a legtöbb munkaegységük a tava- lyi elszámoláskor és azok kapták a legtöbb pénz,- és terményt- Bözsi néni azonban nem- • csak ezt tudta. Töviről-hegyire elsorolta mind zt, amit a Pén" zen vettek Fazekasék. Fürkésző szemével azt is észrevette, hogy a nagyobbik Fazekas lány az- nap félcipőben menl; műtrágyát szórni, pedig tavaly még a sz.ndál is jó vo t a mezőre, azelőtt meg, amikor napszámba járt örült, ha valamilyen lábbelit a lábára tudott húzni. Fazekasék emlegetése után Kisék kerültek szoba, akik tavaly a legnp^obh dologidőben napszámba merj; ek a kulákhoz. Az eőlegoszfásnál azonban metfie- lenfek a tszcs ben. Az évvégi elszámoláskor már több volt az előlegük, mint a járandóság fmég máig is tartoznak a tszcs- nek). — Azután, hogy Erzsi néni a kapuban elköszönt Bözsi nénitől, befelé jövet az járt az eszében: nem is olyan rossz asz- szony ez a Bözsi néni, mlr| amilyennek tart’ák Az igazat mondja ő mindenkiről. Meg hát a maga kis gondiai mellett a tszcs nagy gondjait is a szívén vise’i. Másnap korán kelt Eszti néni a kenyérsütéshez. Még csak h-aj- nalodott. A sö;étséget ép. hogy kezdte e’űzni a szőke hajnal. Felkelt. Betakargatta és meg- csóko'^otta kis unokád1 odament két alvó fia ágyához, azután a fiatalokéhoz, hogy csendesen meghallgassa egyenletes, mély lélegzetvételüket, így szokott minden reggel csinálni, ha isko'ába járó fiai itt" hon vannak. Jó érzés az anyának, ilyenkor az örömtől elsimulnak arcán az elet gondjai szántotta sűrű barázdák. Boldog. Könnyebb még a munka is- Nyolc óra tájban a kenyér kiszedése után munkába indult Eszti néni, Sanyival, a nagyobbik fiával Tüskét böködni mentek. Még az esi;e megmondta a tszcs háznál Ferkó bácsi, a brigádvezető, Eszfi néninek: Eszti, maga meg a nagyobbik fia holnap a szélesdülőbe men'enek tüskét böködni. A maiak hagytak még annyit, hogy kettőjüknek délig betart a munka- így is tön; ént. Délre végeztek. Hazafelé indultak. A n,ao melegen sütött- Langyos áprilisi szét simogatta végig a bokrosodé vetéseket. Pár napja volt már csak vissza az áprilisnak. Örömmel -tárta ki kincseit, hogy mindenki lássa, mennyi mindent ad át a nevető májusnak. mama... KÖSZÖNÖM, ÉDES FIAM... Canyi elgondolkozva ba'- ° fagott anyja mellett- A földosztás jutott az eszébe. Az a márciusi nap, amikor egyik n pról a másikra 6 bo.d íö.udel több lett- A három he.yett kilenc hehd lett. Anyjával verte le az első cövekeket- Egy kicsit furcsa volt neki a munka, soha nem csinálta azelőtt. Kukoricti- fosztási emléke óta gondolni se mert volna arra, hogy élefében egy oly.n nap is felvirrad, amikor nem napszámba, hanem cö- veket verni, felosztani megy a gyűlölt uraság fcíjd'Dére. Felosztani azt a földet, amelyen ősei látástól vnkuiásig dolgoztak. Az életből és nagyapja meséiéből tudt;1, hogy minden őse ezen a földön pazarolta el fiatul -erejét és holt meg idejekorán. Ezt tudfa. Csak azt nem judta megmagyarázni magának, hogy métfis Eszterházy grófé, nem pedig az övéké a fö’d. Sanyi elmúlt már 9 éves, mikor s'goráéknál. kukoricafosz- táskor úgy fosztás közjóé táján — sok fosztani való van még — merte kérdezni a mellette ülő keresztárrá; ól. Keresztapám! Egy emberé ez a fö’d itt a fnTüi alatt? Még egyszer sem láttam, hogy dolgozott vo’raa a mezőn. M;ért nem adnak ebből a s°k földből nekünk is, hiszen mi dolgozzuk meg Öt komoly férfiarc mered; először Sanyira, majd mélyülő szemükkel egymás tekintetét ■ keresték. Sanyi, ha idősebb lett vcfha, sok mindent olvashatott volna le ezekből az egymást kereső szemekből. Fájó sebet érintett kérdésével, ez a kérdés és a munka öregítette legjobban ezeket az 5 holdon aluli embereket, akik tehenet vagy lovat tarthatta^ csak, de v-lamelyikbőf] is csak egyel;. Nemcsak azért keresték egymás tekintetét a férfiak, mert fájt ez a kérdés, hanem azért is, hogy válaszoljanak-e a kérdésre, melyikőjük és mit válaszoljanak? Nem válaszoltak Sanyinak. A keresztapja rászólt. Hallgass, gyerek vagy még. Hallgatás a helyed! Sanyi hallgatott még 5 éven. keresztül, de akkor 1945 márciusában — a Vörös Hadsereg jóvoltából — nem hallgatott, beszélt és nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Osztott* az uras ág földjét. 1/ özei járnak már az aká** cos csapáshoz, amikor Eszfi néni megtörte a csendet. Emlékszel fiam arra a szovjet katonára, akinek 1945 januárján ban bekötöttem a kezét? — így kezdje Sanyi anyja az igaz történetet, a kedves kis emlék felidézését- Ahogy Eszfi néni beszélt, Sanyi előtt isméf megelevenedett az a januári este. A kilencet elütötte már a áahóra. Feküdni akartak éppen. Az aitó felől csizmadobogás és beszéd hallatszott, a kisebbik fiú menf ajtót nyifni. A sarkig kitárt aitón jól lehel ett látni a belépő két szovjet katonát és azf, amint az egyik ölbeveffe a kis ajtónyitót és megsimogai; t,‘l bozontos fekete ha'áf. Eszfi néni köténye sarkával letörölte a széket ós hellyel kin ál fa meg a kéf szovjet katonát. Közelebb mentek a lámpafényhez és mindnyájan kivehetfék az egyik szovjet katona balkarján — később megtudták, hogy Iván a neve — a vérrel átit-foft meglazult kö basf. Iván látta a feléje irányuló kérdő tekinteteket és kiélezte belőlük a szerei.etef, s a kérle.ésf, hogy beszéljen. i ván ' beszélni kezdett és 1 Vargáék megtudták, hogy a győzelem bizfos tudatával beszélő 23 éves kievi konr szomolisti Sztálingrád, ól üldözi a német fasisztákat, hogy most harmadszor a nagybajomi harcokban sebesült meg. A hős szovjet katona beszélt. Vargáék hallgatták. Eszti néni közben szó nélküli Lebontotta Iván karjáról a laza kötést, Iván aszbalon pihentetett karjáról. Majd feszesen vissza- t ok er fe és átkötötte a t°Ponán vásáron vefi; parket fejkendöjé- vel .a német golyóval átlőtt karf. Mialaft Eszti néni a Siebef kötözte, a kisebbik gyereket, a kis aitónyj.’ót, a másik szovjet katona, a 25 év körüli Mihail a térdin lovagolfitfa. A seb bekötésével’i elkészült Eszfi néni Iván felállt- Mosolygó arccal mondott köszönetét, először úgy oroszul: Pasziva, mama, majd magyarul ismételgette, köszönöm, köszönöm, mama. — Szívesen, hangzott Eszfi néni válasza. — Iván az ajtón -kívül volt már, amikor Eszti néni ufána kiáltotta: Én is köszönöm édes fiam. — Valaini"yen belső érzés, a régi világ meg- szűn ősének öröme, a Szovjet Hadsereg győzelme mondatta hí Eszti nénivel a köszönő szavakat akkor oft először szovjet katona füle hallatára. S azóta sokszor úgy magában, Eszti néni a beszédben elmerülve észre sem'vette, hogy alig pár lépésre ballag utánuk Mes tér Mari, nem is köszöni; nekik, amíg Eszti néni beszélt. Azután hogy Eszfi néni elhagyta a be •szádét, Mari nagy — jónapoi Esz i nénémet — mondott. — Mindketten hátra 'fordultak, be várfák Marif. Eszfi néni tovább beszélt. A KILENCEDIK CSA Tudod Mari, az emberbő * k’kívánkozilc a szó, be széloi kelj ha ilyen szép 700 holdat lát egy tagban. Mindenünk szép. Öröm megnézni a 180 hold búzánkat, meg az ár pánkot Na meg tudod, az építkezéssel is szépen bo'dogulunlk Meg lesz munkánk • eredménye. Jó lesz a termésünk. Nem val lünk szégyent a kívülállók előtt. Merf háf figyelnek ám bennün kef. De csak figyeljenek. Ezen a vetésen azok is csodálkozhat nak. Traktor szántotta, az őszszel. Öregszem Mari, de tudod most érdemes élni. Ezt hozta Iván, Mihail és a többi szovjet hős nekünk. Szép élefef. Bizfos jövöf. Ezt ismételgette Eszí;i néni azután is, hogy beértek a tszcs házhoz, ahol a falról Sztálin és Rákosi é'vfársak jóságos képe mosolygott fa rá Úgy érezte, hogy ők is azf mondják — érdemes 'élni. M. K. Somogyaszalóból. Harcolunk n békéért! Ma, április 4-én van egy éve annak, hogy a Vörös Hadsereg pörölycsapása következtében az ufolsó fegyveres csapat is elhagyta M gyarországot. Aki itt élf az országban a háború alatt, az nagyon jól tudja, hogy mit jelentett számunkra a háború, vérf, szenvedést, romokat- A németek cirkusam, szándékosan harctérré tették Magyarországot. Április 4 intsen bennünket arra hogy mindig munkával!, szóval és ha kell fegyverrel is harcolni fogunk a demokráciáér; és egy bol dogabb Magyarországért. (Somogyvármegye 1946 április 5-i számából.)- -»-•« «asaai „A SZOVJET KULTÚRA": tarnt, nevel, szórakoztf OLViSD RE XI) SZERESE!* *«■*•■<( -amml»Ola«B* . ***»*«»■ A Szovjet Hadsereg győzelmei Magyarországon a Nagy Honvédő Háború legkiemelkedőbb fegyvertényei köaé tartoznak. Az a csapás, amelyet i Szovfaf Hadsereg a Duna és Tisza mentén márt az ellenségre, ahhoz a tíz megsemmisítő csapáshoz tartozik, mellyel a Szovjet Hadsereg az ellenséget megsemmisítette. Sztálin elvtár« 1944 november 6-án, a Nagy Októberi Szód lista Foradalom 27. évfordulóján jarfott beszédében a következőket mondotta: „Ez év októberében kezdődött haderőink kilencedik csapása, Magyarország térségében, a Dung—Tisza között, azzal a céllal, hogy Magyarországot kiugrasszuk a háborúból és Nénstorsrátf . elfan fordítsuk.“ A Szovjet Hadsereg fényesen 1 elf esi f ette a kilencedik megsemmisítő csapás feladatát: az addig elért sikert kiaknázva a német ®s magyar haderőkkel vívott elkeseredett harcokban elfoglalta Budapestet és Í.945 április 4-ére megtisztította Magyarország egész területéi az ellenségtől. K-fonai térképünk a kilencedik csapásnak dunántúli befejező hadműveleteit ábrázolja, Üd vőzlef a magyar dolgozóknak ország sükiereilt- A szovjet emberek örömmai vették tudomásul, hogy a sztá1 invárosi fémkombinátban megtörtént az első olvasztás, hogy üzembehelyezfék az inor fai erőművet, hogy gyors ütemben teszik i;ermékennyé a hortobágyi pusztát, hogy tavaiy valamennyi ve-ési munkának főbb mint a fest már gépekkel végezflik, s hogy most, a nemzefi ünnep tiszteleté- -e számos gyár és üzem határidő elöft tellesitetfe negyedévi tervét. Mindez bizonyíféka c«nak az óriási munkalelkesedésnek, amely a szocializmust épífö országot ma- javai ragadía és amely lehetővé te; te a sikereket. Kor-sztyantin Borin elvtárs, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának agja, a Szociálist. Munka Hőse a ombájnnal végzett amtás Szfá- n-díjas mestere Magyarország fel- zaba d uhás ának 7. évfordulója, al- almából a köveijkező üdvözletét üldi a magyar dolgozó paraszt iágnak: Üdvözlet magyar b rátáinknak! Kedves Barátaim! Engedjétek meg, hogy egész szí- emből minden jót kívánjak nek- ck Magyarország felszabadulásá- 'i;ik 7. évfordulóján. Azokban a napokb n, amikor a Szovjef Hadsereg felszabadította hazáfokat, én is oft voltam, •jzok közt a szovjet emberek közt. kik fegyverrel a kezükben védték neg a népeknek jogát a teremtő munkára. Tavaly a szovjet parasztkül- dötfség tagjaként egy teljes hónapot töltettem Magyar- országon. Láttam, hogy a magyar nép, a Magyar Dolgozók Párt ának vezetésé vei a gazdasági fellendülés, a béke és a népek barái.ságának igaz útján halad. Megfigyelhettem, miyen óriási lelkesedéssel do gőz iak a, magyar parasztok a mező- gazdaság helyreállításán és fejlesz ésén, tanu:a lehettem annak, xmint a koüeki;iv úfra 'Jípve nap mint nap gyarapít'ák sikereiket- Az olyan termelőszövetkezetek, nint a csongrádme^yei Felszaba- íülás, élén János BéLa 'volf nap- zámossial, vagy a hevesmegyei Dózsa termelőszövetkezet, mely- :ek vezetője Kovács Anna, vagy i za'.amegyei Vörös Csillag, melynek elnöke Ferenc Lász1 ó. s a öbbi sok lermelöszövetkezef, 'ennáílásuk rövid ideje e lenére ki 'á!ó és szilárdan megalapozott f:zdasággá fejlődtek. Nagyszerű benyomást teft rám a somogymegyei traktoro'ok- kal: Keresztes Jánossal, Kovács Margittal ós - többiekkel történt találkozásom. Valamennyien jól e'sajátították a '>chniká*- és napról-napra túltel- I esítik normájukat. Országunk népei szinfén nagy figyelemmel kísérik az új Magyar ( Drága baráfuim! Valamennyi tapaszt latunk előttetek áll, mint nyitott könyv. Merítsetek belőle. A szovjet nép új élet felépítéséért vívott harcban a továbbiakban is minden szempontból baráti támogatást és testvéri segítséget nyújt nektek. A szovjet kormány és a Bolsevik Párt mindenkor külön1 eges figyelmet fordított a mezőgazdaság gépesítésére. A mezőgazdaság háború utáni gyors feilődése is ezt bizonyítja. A traktorállomány teljesítőképessége például 1940-hez viszonyítva 52 százalékkal emelkedett, a gépállomások másfélszer annyi kombájnná1 , vetőgéppel, kul- tivátorral és egyéb mezőg- zdasági géppel rendelkeznek, mint a háború e.őtt. A tllpál.omások segft- égével végzik a kolhozokban valamennyi szántóföldi munka több mint kétharmad részét- A közeli években ,a mezőgazdasági jermeiés penes,'rését 85—90 százalékra emeljük. A kolhozok feladata, hogy idién a p ál o m á sokkal vállvetve tovább fokozzák a terméshozamot, amellett gyorsabb iramban növeljék a kollektív jószágáliományt és .ranak hozamát- A Szovjetunió, am; ly Bolsevik Párt, Sz,;á!’ín clvfárs bölcs vezetésével biztosan halad a kommunizmus győzelme felé, a béke és a népek közti ba- rútság hatalmas támasz3, a népi demrvVrat'kvs országok dolgozóinak és a békéért harcoló egész haladó emberiségnek igaz barátja.
