Somogyi Néplap, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-04 / 258. szám

pírt és párt építés g 2 natSTirtiKfiSKaz. aygmuET^aT zmm sbtjs=.».-vi -■— ™r»vj SOMOGYI NÉPLAP VASÁRNAP, 1951 NOVEMBER 4. A felsőfokú káderkonferenciák tanulságai C? pár-tbüntetésüket Szombai: cm volt a felsőfokú káder ok tatásban résztvevő elv­társak konferenciája. Ezeken a kon­ferenciákon olyan elvfársak vet­tek részt, illetve, olyan elvtársak­nak kellett volna részivenni, akik függetlcní ett pártfunkcionáriusok, tőmegszervi, vágy gazdasági ve­zető funkcionál’ usok. Olyan elvtársak nagy részükben, akik még novemberig sem tanul­mányoz ák át a Politikai Bizott­ság május 17-i határozatát, amely világosan kimondja, „Az 1951—52. oktatási év tél- adatait csak akkor leket si­keresen megvalósítani» ha a pás (bizottságok és pártszerve­zetek még a nyár folyamán nagy gouádsí készíisk elő ez új tanévet, elsősorban a propa­gandisták kiválasztását és kép­zését, Ehhez elsősorban az szükséges, hogy felszámoljuk Pártunkban az elmélet, az esz­mei politikai képzés lebecsü­lését és kövessük a nagy Sztálinnak erre vonatkozó út­mutatását.“ A ni megyénkben a felsőkáder- okratásban résztvevő funkcionáriu­saink abból kifolyólag, hogy nem tanulmányozzák a Politikai Bizott­ság határozatát, továbbra is lebe­csüli az elmélet, az eszmei poüti kai képzés jelen-őségét. Bizonyítják ezt á szombaton megtartott felsőfokú káderkonfe- renciák. Ugyan s egy-egy konferen­ciában 20—22 elvtárs van beoszt­va. és a legtöbb, ahány megjelent egy konferencián 12 elvtárs volt, ezenkívül 10—9—8, sőt vei: olyan konferencia is, ahol 22 hallgatóból mindössze 7 elvtárs jelen. meg. Ezek .az eiv(ársak döntő több­ségükben középfokú káderkonfe­renciát fognak vezetni és 'termé­szetesen majd mint konferenciave- zetök fognak „prédikálni“ arról, hogy milyen fontos a hallgatók pon­tos megjelenése, hogy pártszerű - len viselkedés elkésrA vagy nem megjelenni. Ez azt jelenti, hogy nem hajtják végre a Politikai Bi­zottság határozatát és így tovább. De hogyan fogadják majd a kö­zépfokú káderképzők hailga.ói mindezt, amikor tudják, hcfgy maga a konferencíavezeiő is „vizet pré­dikál és bort iszik“. De lássunk csak a sok közül egypár elvtársaf, akik nem jelentek meg már az el­ső konferencián. — Horváth János, a Kaposvári Járási Pártbizottság tagja, Dinnyés Ferenc elvitárs, a Siófoki Járási Párbizo'tság tagja, Erdélyi Gyula, a Siófok1 Járási Ta­nács tagja, Péter Gyula- a fonyódí helyi fanács elnöke, Cseri Ferenc, a fonyódi járási rendőrkapitányság vezetője, Tácli János, a nagyatádi helyi pártszervezet tikára, Kiskö- ví János ,a Kaposvári Járási Párt- ■ bizottság tagja, de így sorolhatnánk akár oszlopokban azoknak az elv­társaknak a neveit, akik hanyagul kezplík ezf a fontos kérdést, hogy saját elméleti képzésüket elősegít­sék. Ezekéi, az elvtársakat, akik vala­mennyien, kivétel nélkül veze. ő funkcionáriusok, azzal, hogy elha- nyagolják a Poii lkai B zoltság ha­tározatát, még sokkal nagyobb fe­lelősség terheli, hiszen elég sokat hallottak már a pártfegye- lemről, sőt meg vagyunk győződ­ve róla, hogy ők maguk is soka: hangoztatják ezt. Természetesen a felelősség alól nem tudnak, kibújni ez,ek az elv- társak, — inivej minden egyes elvtárs a járási pártbizottságon keresztül név- i'eszóló meghívót kapott, pon­tosan feltüntetve rajt (Kikor és hol lesz a pártkonfcrencia, ki lesz a konferencia vezetője. Ezek az elvtársak megkapják a megfelelő pari büntetésüket és amennyiben nem jelennének meg a következő konferenciákon, ki lesznek zárva a pár[okta ásból. Azoknál, az elvtársaknál pedig, akik megjelentek ugyan a konfe­rencián, viszont' felelőtlenség mu­tatkozott a felkészülésben. Nagy részük nem ianuimányoz- ta ez ű!mutatóban megjelölt kötelező anyagot sem és hoz- znsselábaikban inkább csak az eddig tanult anyagból, ez úgy­nevezett „tartalékból“ éltek.' Ha így készülünk fel a konfe­renciákra, akkor nem lesznek ní­vósak, színvonalasak, akkor nem fogjuk tudni a Politikai Bizottság határozatát végrehajtani, pedig, hogy ennek a végrehajtása mi­lyen fontos feladat, azt .jninden egyes kommunistának tudni kell. Egy vesetőségválassté taggyűlésről Az Uj-SOmogy -Nyomda pártszer­vezete' szombaton tartotta meg az új vezetőségválasztó taggyűlését- A politikai előkészítésnél hiányos­ságok mutatkozkik. mivel n tag­ság még előtte kei nappal sem tud­ta, hogy kit javasoljanak a- új vezetőségbe. A titkári beszámoló közepes volt, foglalkozott a párt- építéssel, :az üzem termelési .ered­ményeivel, azonban a beszámoló­ból hiányzott a vezetőség önbírá- lata, do ugyanakkor volt benn elég bírálat a tagság felé, ami minden­esetre a dolog könnyebb oldala, mivel a vezetőség munkájában is y o 11 a k 11 iánYos s ágok. A hozzászólások élénkek voltak. László elvtárs a vállalat vezetője, elmondotta, hogy az új vezetőség­nek miben kiéli segíteni a terme­lést. Schlágmüller elvtárs bírálta a régi vezetőséget, hogy nem foglal­koztak megfelelően az elviársak politikai nevelésével, ezért fordult elő, hogy Simon elvtársnő, aki egy hónapos DISZ politikaiköp vezető iskolát végzett, hazajövetele után nem lett megfelelően aktivizálva. •Maiók elvtárs arról .beszélt, hogy a jövőben ne a vezetőség akarjon minden munkát elvégezni, hanem bízza meg a tagságot is egyes fel­adatokkal Az új vezetőségbe Negyedes Ká­roly elvtársat választották, .a ter­melésben elért jó. munkájáért, a régi vezetőségből Horváth Pál elv­társat. választották Újjá. Fonni Lászlómé elvtársnőt azért válasz­tották be, ment mint DISZ titkár, igen jól megállta helyét eddigi munkájában. De voltak, olyanok is, mbit Ivnoch Maria elvtársnő, aki visszautasította a tagság bizalmát, nem fogadta el a pártfunkciót, a tagság, igen helyesen n£m is eről­tette, helyette, Simon Erzsébet elvtársiul! választották be. Simon elvtár snSnek a munkájával kell majd bebizonyítani, hogy megérde­melte a tagság bizalmát. Dolgos István, a Megyei Tanács gépkocsivezetője sztahanovista lett Nagy esemény történt októ>ber 28-án Dolgos István gépkocsive­zető életében. ,’Skoda“ MM 606-as számú gép kocsijával Nagyatád községben át­haladva elérte a 100.000 kilométert. Fz! a távolságot úgy érte el Dol­gos István gcpkOcsivezeilö, hogy g épkocsiján semmiféle lényegesebb javításit nem kellett eszközölni és alkatrész cserére sem volt szükség. Külön említést érdemel az a tény, hogy Dolgos István MM 606- os gépkocsija, mindig példás rendben volt tartva. Úgy vigyázott rá, mintha saját tulajdona lett volna. De nemcsak ezi jellemzi Dolgos Istvóin gépkocsivezetőt. Munkatár­saival, akikkel utazott-, máidig udvarias, előzékeny magatartást ta­núsított. Visielkedásébőt minden téren sugárzott a~ őszinteség és az elvtár Másság. Ezért szerették és sz éretik az összes -dolgozók Dolgos elvtársat. Ha gépkocsijával valamely községben megállt, köréje se­regiettek a dolgozó parasztok, ő meg elbeszélgetett velük az 5 éves ■terv cis a szocializmus építésének problémádról. Elmondta, hogy milyen nagy- jelentősége van a tér íriénybegyüjtcsnek cs a mezőgaz­dasági munkák jó végzésének. * így lett Dolgos elvtárs a megyei fancies gépkocsivezetője sztá- hánovista, így szolgálta és szolgálja ezentúl is Pártunkat és dolgozó népünket■ „Fér hát épp a napokban vitték el kémy&sermunkára • . .6Í — írja egy jugoszláv dolgozó Magyarországou élő fiának ^ széles utcán, a korom sö­tétben határőreink sárga, köpenyben, puskával a vállukon, igyekeznek ki a határmentére, hogy őrködjenek hazánk, mindany- nyiónk békéje felett. Nem sokat kell menníök, hiszen még egy kilo­méterre sincs a hafár, a drótsö­vény, ahol szolgálatot kell teljesí­teniük. Az apró fehér házakból az ablakon át sárga fény szűrő­dik ki az utcára, de mindenütt csend. A község közepe táján a tanács­házból messzelátszó fény árad ki, itt niég dolgoznak. Hárman van­nak a helyiségben, a párttitkár elvtársnő, a tanácselnök és a ta­nácstitkár elvtársait, az őszi mun­kákról, a begyűjtésről beszélnek, majd az egy kült megemlékezett Jugoszláviáról is. A nyáron — kez­di a pátfitkár elvtársnő — sokat láttunk, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy hogyan élnek, dolgoz­nak szomszédaink. Tőlünk talán egy kilöméternyire húzódik a drót- sövény és láttuk nyáron, hogy mi­lyen sekély volt búzájuk, meg töb­bi terménye k, alig látszott ki a gaz közül. Először azt hit-ük, hogy az nem is gabona, de meggyőződ­tünk róla, amikor aratni kezdték. Egy holdat két napig is arattak, mert nehéz volt vágni a gazos ga­bonát. Nem úgy volt mint nálunk, ahol gépek arattak, traktor segí­tett. De ahol kézzel aratták gabo­náinkat, ott is előbb ment a mun­ka. Öröm volt aratni nálunk, a szép érett aranysárga kalászokat, amelyek holdanként 15 mázsát -s adtak. Nincs mit tagadni, mi büsz­kék vagyunk erre. í”kdaá' legtöbb esetben egy tehén, vagy egy lovas fo­gattal hordták be terményeiket. A kisemmizett görnyedthátú jugo­szláv parasztok lehajtott fejjel bal­lagtak kocsijuk után, de nem egye­dül mentek. Ott voltak a jugoszláv UDB bérence:, meg a, .,népí ta_ nács" irányítói a kulákok, vájjon miért? Azért, hogy a terményt ne­hogy saját udvaraikba vigyék, azok akik megtermelték,,hanem nekik, a latlákoknak. A nyáron, amikor már nálunk csépeltek, odaát még az aratást fejezték be, pedig nem egy esetben ; ] hajtották ki a dolgozókat a mező- j , re az egyenruhások. S ha nem j , dolgozlak, akkor hamar kijárt a j 1 verés, a puskatus, sokszor véres- , re verték őket. Hiába volt minden , terror, lassan ment azért a mun- j ka — folytatta, beszédét a pártff ' kár elvfársnő, miközben a másik ^ két elvtárs a fejével bólogatott — bizonyítva az elvtársnő igazát- — Bizony így van, m! i^ Iá tűk, hiszen nem messze vagyunk egymástól, i — Egy kissé elhallgattak. Odakint i esett az eső és á szél is nagy zajt i csapott. ' ^ tanácselnök elvtárs egy levelet tóit az asztalon a párttitkár elvtársnő elé. Nemrég jött Jugoszláviából — olvasn kezdte. Mindannyian odahajoltak föléje és kezdték lassan kibogoz­ni a kissé helyesírási hibával uieí;- írf levelet, egyik is, másik is, el­olvasnak egy-két szót — de falán kezdjük elölről — szól közbe a tanácsenlök. Kezdték elölről ol­vasni a levelet, amit Sz. G. dolgo­zó paraszt címére küldtek, akinek odaát vannak a szülei. A levélben többek között eze­ket írják szülei: — ,,Drága Gyu­lám! — nálunk nehéz az élet, «■ Ferkát éppen a napokban vitték el kényszermunkára, mert nem tud­tuk beadni azt, amit követeltek, de hát hogyan, miképpen, mikor nem is termett annyi, hogy bead­juk, csakhogy a kenyerünk meg­termett. de abból is kellett be­adni, al g maradt valami. Nem tö­rődnek ezek semmivel. hízókat is elvitték, nem is kérték, csak beálltak az udvarba és elvitték, hiába sírtam, — itt kissé megálltak az olvasás­ban és kissé elgondolkodtak, bizo­nyára arra gondoljak, hogy nehéa lehet a jugoszláviai dolgozók sor­sa. arról szólt még a levél, amit aztán elolvastak, hogy nagyon ma­gasak az árak. a pénz nem ér sem­mit és nem kapnak érte semmit. Továbbá azt írják, hogy a Laci nagyon beteg, bánja a bátyját, or­vosságot pedig nem lehet besze­rezni. Lehették a levelet, összehaj­tó;' ák. és betették a borítékba- Az óra már 12 felé járt, haza­felé igyekezett a három eivtárs, útközben még beszélgetlek — mafa j holnap folytatjuk, siessünk, mert nagyon megázunk, Találkoztak még a határőr baj ársakkal és me­legen kezetfoglak, majd lassan be­levesztek a sötétbe, de az, amit a levélből elolvastak, sokáig fog­lalkoztatta őket, azon gondolkod­va, hogyan tudnák még jobban se­gíteni a sokat! szenvedő jugoszláv dolgozókat. 1SÉKEHABC HÍREI PÁR IS November 4-én kezdődik Páris­in a nyugotnémetországi mili- irizálás ellen irányuló munkáséi-- kéziét- Az értekezleten töbhszá* umkáskiildött vész részt. Az érte­idet megjavítja azokat a gyakor­id feladatokat, amelyekkel a nncia dolgozók támogatják a re- ilitarizáláis ellen küzdő német unkásságof. EHÉRÁN Rabi városában a béke hívei tö- eggyülést rendeztek, amely,én szíveitek Mazanderan tartomány iás városainak és falvainak kép- selőí. ot. TRANSZPORTÖR fedőm lapokat, sódert szállít az- emeletre. .1 fonoda építkezésén min­denütt lázas munka folyik már a kora reggeli őrlikban. Kovács Ica, a „Horváth“ brigád tagja tegnap még a darut kezelte, betongeren­dákat szállítóit az emeletre, ma már ezzel a miunkával végeztek. A darut, a transzportőr váltotta fel, amelyet épp oly biztos kézzel irányít Kovács Ica, mint ahogy a darut irányította- Egyformán, en­gedelmeskednek a gépek keze alott. Horváth Imre brigádja teljesítette vállalt kötelezettségét. A vasbeton- gerendákat elhelyezték a segédmü- hely tetőzetén és a tüzoltószertár épületére is f elhordták a kellő mennyiséget. Nem volt kis dolog ez. Lelkes, áldozatos munkát kellett kifejteni amíg idáig eljutottak, de a Pártnak adott szó kötelezte őket és ennek a kötelezettségnek becsülettel tettek eleget. A Horváth brigád, nem egész egy hét alatt, a 160 százalékos tel­jesítési 234 százalékra növelte. Ennyit értek el a vasbetongerendák szállításánál, elhelyezésénél. Most új munkaterületre kerüllek- A vasbetongerendák helyett, fedem lapokat szállítanak, hogy a kőmű­vesek — azokat ráhelyezve a ge- i-endákna — tetőt vonjanak az épület felől. A Bakonyi brigád tetnmúoel sem maradt mögötte a ÚGY, AMINT Horváth brigádnak ebben a harc­ban. Egy vonalban, az elsők között küzd a két segédmunkás brigád, hogy a vállalt időre, a vállalt kö­telezettségnek eleget tehessen a Fo­noda-építkezés. .4 kis vasúti k°csik hangos robajjal csaknem egymást érve, gyorsan teszik meg az utat ct rakodási helytől az építkezéshez. Az egyiken sódert, a másikon fö­démlapot, a harmadikon maltert szállítanak ’ az építkezéshez. dl LIFTET 1$ áthelyezték, az épület déli részére, mert most itt van rá szükség. Ide kellett csoportosítani minden erőt, gépeket, embereket egyaránt. Ki kellett számolni minden percei, mozzanatot, hogy a vállalással, — a Rákosi elvtársnak küldött ,táv­iratban vállaltak— határidőre elké­szüljenek- Tetjnap' délben — elté­rően a többi szombatoktól — nem állt le a munka. A munkások nem- mentek haza vidékre, hanem dol­goztak szombaton délután és dol­goznak ma is, hogy a harcból győz­tesen kerüljenek ki. A segédmühely és bálaraktár a mai nappal tető alatt áll úgy, amint azt vállalták a Pártnak. A betonozó brigád tagjai, eddig nem ismert lendülettel dolgoznak. Az egy emelet magasságban, élesen AZT VÁLLALTA búg fel a vibrátor. A szakmunká­sok gondosan ügyiéinek, hogy a beton egyenletesen kerüljön a ons- pálcák közé, szilárdan álljon a megkötött rész. A ,,Német“ és a ,,Koller“ brigád, a lázas munka hevében észrevétlenül zárkózott fel az élenjárók mellé. Uj emberek, a termelő munka hősei, új kiváló eredmények születtek ez alatt a pár nap alatt. Olyan eredmények, amelyekket bebizonyították aa épít­kezés dolgozói, a Pánt, ßäkosi elv­társ iránti saereletiiket. Kovács elvtárs az építkezés párttitkára boldogon, mosolyogva kérdezgeti a munkave­zetőket, segédmunkásokat — szak­társak elkészülünk? Válaszul tizen kiélltják egyszerre, — amint azt vállaltuk ... Ma feladjuk a távira- *%ot Rákosi elvtársiak — büszkél­kedik a főépítésvezető, — beszá­molunk az eredményekről, amelye­ket ezekkel a nagyszerű emberek­kel értünk el. Szavai simogatón jutnak el a munkásokhoz, akik a dicséret hallatára még erősebben markolják meg a szerszámot, még jobban meggyorsítják a lépteket. A356. Ez a szám sokszor elhang­zott az építkezésen az utóbbi idő­ben- Bent az építési irodán, ami­kor a felajánlást tették, ezt a szú­< A PÁRTNAK mot vették először. Amikor a vaS- belongerendút szállították, ebből a számból állapították meg, mennyire van szükség. A kőművesek ebből a számiból tudták, hogy mennyi fö- démlapot kell elhelyezni, minden, dolgozó ehhez a számhoz igazodott. Ennyi négyrét méter tetőzés elkészí­tését vál-alfák november A-re és a mai nappal ezt a számot jelentik büszkén, amikor arról számolnak be Rákosi elvtársnak, hegy a vál­lalást teljesítették. ^>ÁR ÓRAI munka után boldogan továbbítják a győzelmi jelentést a Fonoda építkezés dolgozói, akik a szocia­lista építő munkából becsülettel vették ki részüket. Nagy öröm' ez számunkra, hisz a harcot győzte­sen vívták ki, méltó választ adtak az ellenségnek. De kétszeresen nagy öröm Horváth Imrének, akit az a megtiszteltetés ért, hogy — mint a Fonoda építkezés legjobb segéd­munkása — a kész építkezési rész­legre kitűzheti a győzelmet hirdető vörös lobogót. De az építkezés va­lamennyi dolgozója büszkén, bol­dogan áll, a jó munkájukat dicsérő épület élőit, büszkén, boldogan dol­gozó népünk és a Párt előtt. A többi vállalásit épp oly becsü­lettel teljesítették, mint a, báíarak- tár tetőzetének elkészítését. Elké­szült a vállalt időre a segédraktár nyaktagépülete, a bölcsőde, kazán­ház földimunkálata. A transzfor­mátorház is elkészült október 15-re. Az öltöző, amint ’azt vállal­ták falegySnbe áll. Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére tett vállalással {s jól előre vannak, Hl százalékos átlagot vállaltak, az el­múl dekádban 148-at értek el. De­cember 2I-re vállalták, hogy a, száz százalékon alul -teljesítők számút 20 százalékról, 10 százalékra csök­kentik, az elmúlt dekádban a dol­gozók U százaléka dolgozott már csak 100 százalékon alul■ A tét* organációt elsejére, jóval a határ­idő előtt elkészítették._ a vállalás tehát nem maradt üres szó és hm így dolgoznak tovább, akkor az egész építkezést jóval a határidő előtt befejezik. A Fonoda építkezés dolgozói egy emberként tették a vállalást, egy emberként harcoltak és harcolnak a pártszervezet segítségével, to­vábbra is az eredményekért. A Fo-» noda építkezés dolgozói így öntudatosan veszik ki részüket « közös munkából, Országunk, né­pünk boldog jövőjének építéséből Gazda János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents