Somogyi Néplap, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-04 / 258. szám

VASÁRNAP, 1951 NOVEMBER 4. «S^CUjnSB-* 1 2 * *«iHIBf3Mia r»M^aaag»i«BagB?8gCT«^S: SOMOGYI NÉPLAP AZ OKTÓBERI FORRADALOM NAPJAI A BOLSEVIKOK »indes bizonnyal győznek, ebben egy pillanatig sem'kételkedünk. A viborgi negyedben, ahol Ványja nagybátyámat szoktam megláto­gatni. a munkások már nyíltan kö­vetelték, hogy a havaimat adják á‘ Leni« pártjának. — Nemsokára megérkezik Le­nin — mondották a Viborgv kerü­letben. — Akkor majd 'minden -megváltozik. Lenin abban az időben a finn­országi Razlivban tar:ózkodott. Az októberi felkelés előestéjén valaki becsöngetett lakásunkba. Sietnem ajtót nyitni. A küszöbön feketeruhás, finn sapkát viselő, közepes terme ü ember állt. Vala­hogy ismerősnek tetszett­— Kit keres? — kérdeztem cso­dálkozva. Sztálin it hon van? A hangjáról ráismertem: Lenni volt­— Vlagyimir Iljics! Úgy néz k1, mint egy igazi finn.-— Csakugyan? _ kérdezte Le- min mosolyogva, majd újból meg­kérdez ,e: — Sztálin itthon van? Közben anyám is megjelent az ajtóba». Mikor meglátta Léniát, iem tudta elfojtani meglepetéséi. — Micsoda öröm, Vlagyimir II- jicsl —- Jóaapot! Iljics megölelte anyámat Sz áliri éppen otthon, volt, s mi­kor meghallotta... Iljics hangját, ő is kiAetett hozzánk. Anyám mindkettőjüket betes­sékelte a lakásba, meg akarta ven­dégelni őket. Lenin elhárította a meghívást, beszélt egy keveset 'Sztálinnal, u‘ ána mindketten el- Biemtak hazulról. Az október 25-ének előestéjén lazajiott események szálai a Szmoi- nij feszülf légkörében szövődtek. Minden egyes akcióban érezni le­hetett Lenin jelenlétéi. SZTÁLINT esak.it SzmoLnijban Iá "tani. Ritkán jötl haza. néha telefonon hívott fel. — Ma lehet- korábban hazajö­vök — mondotta.. —- Otthon lesz­tek? —• Feltétlenül várjuk — kérlel­tem, tudva, hogy néhány éjszakát már álmatlanul .öltött. — Lehető­leg korán jöjjön. — Igyekszem — válaszolta. — Lehei, hogy egy órán belül már «tikon ia leszek. De majdnem sohasem sikerült az ígért határidőre hazajönnie. Mindig örvendett, ha valameny- nyiünket együtt ttalált, s ilyenkor barátságosan elbeszélgetett ve­lünk. — Nagyon aggódtunk, — mqndta anyára, — Miért nem jöfct koráb­ban haza? Micsoda idő . . Azt sem tudom, mit gondoljak.’ Iosz'if Visszárionovics egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy anyámmal évődjék.- MíÉRT AGGÓDIK? 11 ■ ______________________ — kérdezte. — Inkább Ön aggaszt ««gém, Olga Jevgenyeva. Mondja, »ilyen szónoklatokat tart ön a kórházában. Kerenszkíjnek már ré­gen le kellett- volna Önt tartóztat­nia. — Örökké tréfál velem — vá- • oL vissza anyám —, de nézze saját magát, mennyire lesoványo­dott. Ez nem mehet; így tovább ... Sztálin tréfával ütötte el a dol­got- amin aztán valamennyien ne­vettünk. Csupán anyám tett ke­zével kétségbeesett mozdulatot, Sztálin gyakran mesélt a csodá­latos pet-rográdi munkásokról, ten Merészekről és katonákról, akikkel találkozott. Róluk beszélve gyakran ismétel­te: ,,Ilyen emberekkel mindent meg lehet csinálni!" Arra is emlékszem, amikor a Nagy Forradalom előestéjén haza­jött. Miután az előszobában leve­tette bőrbekecsét, amit ilyenkor •sszel szokott hordani, bejött hoz­zánk. Mindnyájan otthon voltunk. ■=— Nini, Ioszif! — mondottuk erőmmel. Anyám sietett megkínálni Sztá­lint, aki teáspohárral a kezében apámmal kezde.it beszélgetni mindarról, ami aznap történt a vá­rosban. Nagykésőre, mintha csak ágy mellékesen beszélne róla, ezt moadetta: — Míaden elő van készítve. Hol­nap megkezdjük az akciót. Az ösz- szes katonai egységek a kezünkben vannak, s a hatalom is a miénk lesz ... A FORRADALOM UTÁN miután Lenin. Sztálin és elvtár- saík erőfeszítése folytán a nép ke­zébe vette a hatalmat, Sztál n ha­zajött és részletesen elbeszélte az október 25-i eseményeket. Elmondok a, miként vették be a telefonközpontot a balti fiofa ten­gerészei. — Ezek az emberek valóságos golyózáporban indultak rohamra Micsoda bátor emberek! Igazi oro­szok. Sokat beszélt a tengerészekről, különösen arról a csapatról, amely egy páncélvonatot foglalt el. — A tengerészeket megtámadta a páncélvonat legénysége, gépfegy- vcrlüzet zúdító, t rájuk — mondot­ta. —. De a tengerészek nem hát­ra; tak meg, hanem hatalmas hurrá­zás közepette körülvették a vona­tot Ezzel a ben lévők között ria­dalmat keltettek, s végül megad­ták magukat­Gyakran ismételgette: — „Mi­lyen bátor emberek!" A Szmolüijb,a. értesítés érkezett: a felfegyverzett munkások és a poíi'ográdí helyőrség egységei az ideiglenes kormány székhelye: a Teli Palota felé közelednek. Megkezdődött a Téli Palota ostroma. Ugyanaznap cs'e kellett meg­nyílnia a Szmoiníjban a II. Szov­jet Kongresszusnak is. Mindenki tudta, hogy a küldöttek többsége — munkások, parasztok — bolse­vik. Minden irányból tódultak az emberek.- RÁJUK NÉZTEM, s miután elbeszélgettem velük, meggyőződtem róla, hogy győzni fogunk — mondottá Sztálin, Tudta, hogy Lenin a Szmolnij- ban van és ott a bolsevikok érde­mei. képviseli. Megígértem Nádjának., hogy ma gammal viszem a kongresszusra. Haza kellett mennem érte. Estefelé sikerült az utcára mennem. Szalad­tam, kezemben Nádja számára vál­tott igazolvánnyal. Az utcák kihal­tak voltak, a h deg őszi szél per- me ező esőt szórt az éjszakára. Nádjáj; egyedül találtam. Kinn vaksötét volt. Havazni kezdett. Egyedül voltunk a nép e­ién utcán. Előttünk árnyék im­bolygót': egy öreg ember haladt a villamos-síneken, utána lompos kutyája. ' —■ Harapós-e a kutyája? —- kér­deztem az öreget, örömömben, hogy élőlényre bukkan am.- - Nein harap, ne féljenek tő­ié. De maguk, lányok, hova siet­nek? A városban nagy dolgok tör­ténnek ... Mint hallottam, a Téli PaIo:a környékén nagy harcok vannak... Dolgunk van, öreg . .. Az öreg az egyik sarkon befor­dul 1, s mi ismét magunkra marad­iunk. de már közeledtünk Szrnol- liijhoz láttuk is már kivilágított ablakait. MEGMUTATTUK az őrnek igazolványainkat'és be­léptünk. A hirtelen fény. szinte el­válik ott. Nagynehezen utat ttörtünk az ülésterem felé. Ide-oda néze­lődtünk — abban a. reményben, hogy felfedezzük a mieinket. A közönség izgalmából ítélve arra következtettünk, hogy valami na­gyon fontos történhetett­Végre meglét ük Sz álínt. Elv- társakkal volt körülvéve. Integet­tünk neki, htfgy észrevegyen. Ész­re s veit és felénk bólintott, — Ti vagytok? Jó, hogy eljöt­tnek. Hallottátok? Néhány pil­lanattal ezelőtt elfoglaltuk a Pa- jlotá'. A mieink már benn is van­nak. Lenin; másnap este, október 26-án láttam a Kongresszus II ülé­sén, Mint megelőzően, a termek­ben és a folyosókon most is nagy volt a forgalom. A Szmolnij Inté­zet nagy oszlopcsarnokában, ahol az ülést tartották, alig fértek el a kongresszusra érkezettek. A 'ménsevikíek megkísérelték még, hogy felszólaljanak, de sen­ki sem hederítéft rájuk. A küldöt­tek néha rájuk kiáltottak: „Erigy- gyetek innen, ne zavarja ok!" Az emelvényen megjelent' Lenin. „LENIN. LENIN!“ —- kiáltották lelkesen minden ol­dalról a küldöttek,. Minden arc ragyogott az öröm- <61. Mos . miután minden, ami'.' elő­re látott, valósággá ■ vált, a nép határtalan örömmel üdvözölte. Egyszerre csend lett. Lenin felemel e kezét:- A prole*árforradalom Orosz­országban befejezett tény!... íRészIet A. S. Allelujeva: „Em­lékezések“ c. könyvéből.) A fagyott gyapot szedéserői Az elmúlt hetekben a megye gyapottermő területeinek legna­gyobb részén erősebb talajúién ti fagyok voltak, melynek hatására a gyapot legtöbb helyen megfagyott és vegetációját befejezte. Most már nem v áihatjuk azt, hogy az eddig ki nőm nyílott tokok kikovadjanak, a tejkokat m:előbb le kell szedni az előírást betartva, mert ha összeke­verjük a fagy clytt felnyílt és u fagy hatására felnyílt ,tokok termé­sét, akkor veszélyeztet nők a jövő évi vetőmagunk csíraképességét. A hibák megelőzése érdekében ezúton hívjuk fel ia gyapottermelés.. sel foglalkozók figyelmét, hogy a tokok szedését az alábbi szabályok betartásával hajtsák végre: 1. Erősebb (3—4 fc>kos) fagy után először le kell szedni azt a gyapotot, amelyik már a fagy előtt felnyílott. Ez a gyapot jól beérett (a mag kemény, fekete színű) vető­mag* céljaira alkalmas. A héjszele- fek ennél a gyapotnál visszaperdüL tek és csillagot alkottak. A mag- vysyyapüt kiemelése a héjszeletek közül könnyű, a magmsyyapot duzzadt, rugalmas tapintású, szárí­tásra általában nem szorul. A fagy előtt felnyílt magvasgyapotc-t szi­gorúan külön kell tartani a fagy után felnyílt gyapottól, kint a szántóföldön, az ideiglenes raktáro­zásnál és beszállításnál is. Amenv- nyiben .a fagy előtt felnyílt gyapot esős időben fűtött szárítóba kerül Sfc szárító hőfoka az 50 fokot nß haladja meg, inert ennél magasabb hőmérséklet a mag csíraképességét veszélyezteti. 2. Amint a fagy előtt felnyílt gyapot szedésével az egész táblán végeztünk, le kell szedni a fagy hatására felnyílt gyapotot. Ezt ál­talában az jellemzi, hogy a tok héjszeletei nem nyílottak ki egé­szen, benne .a gyapot n£.m teljesen érett. E tokokban lévő gyapot-ge­rezdek megőrzik eredeti alakjukat, felületük — különösen a gerezdek tövénél — fényes és hullámos. A tokból sokkal nehezebben emelhető ki, mint a fagy előtt kikovadí gya­pot. A magvak nincsenek egészen beérve, színük barnás, vöröses. Ez a gyapot legtöbbször szárításra Szorul. • 4. A fagy hatására kissé fel­nyílj: gyapot leszedése után, a gya­potföldön nem marad már más, mint a fel nem nyílt, vagy az alig megrepedt icikrjk. Ezeket a gubákat a lehető legrövidebb idő alatt kéz­zel, vagy sííriíágú villával nvielobb szintén le kell szedni. A leszedett gubákat védett helyen, fűtött helyi­ségben kézzel fel kell nyitni és ki kell szedni, belőle, a magvas gyapo­tot. Az így kifejtett gyapotot ez-, után -fűtőit szárítóikban meg kel' szárítani. A gyapot szedése és beadása az egész megyében nagy erővel folyik. A termelés sikere nem mindenütt egyforma. Kevés kivétellel el lehet mondani, hogy amelyik termelő az agrotechnikai utasításokat betar­totta, a munkád nem sajnálta, min­dig tisztán tartotta gyapotföld^ét, ott az anyagi sikerek sem marad­nak -el. Például említsük a zanmrdi ,,Bcke“ tszcs-t, egy katasztrdlis hold gyapotja volt, rendesen mű­velte, idejében kaccsolta, tetőzte, szedte, így eddig már több, mint 500 kilogramm gyapotot adott be a vállalatnak és még van körül­belül 200 kilogramm fagy utáni gyapot. ■Növénytermelési csoport­Mísszakookéisí kétszeres teljesítmény A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója tiszt®*«*®* re a moszkvai gépkocsi-szerelvény gyár dolgozói sztahanovista béke- műszakot tartanak. Képünk a dugattyú-műhely két dolgozóját, P. Szamofalov (baloldalon) esztergályost és V. Bukanov beállító la­katost, a gyár két kiváló szfahánoví száját ábrázolja, akik minden egyes műszak alatt kétszeres normát teljesítenek. A dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára minden becsületes békebizottsági tag teljesíts© az állam IránH hazafias kötelezettségéi A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tejte lehetővé a ma­gyar nép számára is azt, hogy most szabadon boldog hazában élhessen, azt, hogy saját földjén dolgozhas­son, hogy a bánya, a gyár neki ontsa termékeit, hogy az erdő, a mező, a rét neki zöldeken, s amit épít, önmagának építse. Rabszol­gából, a cselédből gazda lett, büsz­ke, boldog tulajdonosa a földnek. A múltban kötelessége volt a pa­rasztnak, joga nem volt soha. Nem vették a munkás1, a cselédet, a parasztot emberszámba. Az urak, a grófok, bárók, hercegek, kulá- kok, bankárosok, tőkések uzsorá­sok szemében t ermelőeszközök vol­tak csupán és semmi mások. A dol­gozó nép pénzén jártak vadászni Afr'kába, nyaralni a tengerpartra, lokálokba pezsgőt: inni és minden­nek terheit a nép viselte. A Föld egyhníodán, a Szovjet­unióban a Nagy Októberi Forra­dalom romhalmazzá döntötte az urak ócska, rothadt, kizsákmányo­ló rendszerét, — győzött a nép, s vezette őket a két lánglelkű nagy vezér, Lenin és Sztálin elv- lárs abban a dicső forradalomba^. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom eredménye, hogy a ma­gyar nép lerázta a szörnyű terhe­ket művelheti a közös tulajdont, a földet, építheti a közös tulajdon'1, a gyárat, Dunapeiiíelét, az ínotai Erőművet, a Kaposvári Fonodát, a, Földalatti Gyorsvasutat, a lakó­házak ízezreit, amit dolgozó né­pünk magának épít. Földjeink nagyrészét már trak­tor szántja, aratógépek, kombájnok aratnak. Nem robot és kényszer a munka többé, hanem a becsület és dicsőség dolga. Versenyek, szta- hánov-mozgalom, békeműszakok, becsülefnapok, békearatások, "bé­ke begyűjtési he.ek mozgalma fo­lyik Versenyre keltek a bányák, üzemek, megyék, városok és fal­vak, hogy k tesz többet a ha­záért, a békéért, a szocializmusért- Ebben a versenyben mi, békebi­zottsági tagok is minden téren ki akarjuk és ki fogjuk venni a ré­szünket. Békeharc ez, a háborús gyuitoga:ók ellen és az itt meg­hűlt ügynökeik ellen. Most a kukoricabegyűjtéssel harcolunk a békéért. November 7-re rn nden békebizot'sági tag, minden békeharcos, minden becsü­letes dolgozó teljesítse az állam­mal szembeni kötelezettségé'. Min­den békebizottsági tag teljesítse november 7-re válallt munkafel­ajánlását. Kapcsolódjon be minden béke­bizottsági tag november 7 megün­neplésének előkészületeihez. Öl- :özzön díszbe minden békeharcos háza. Legyen ez a hatalmas ün­nep égő fáklya minden becsületes magyar dolgozó ember szívében. Schveíer Ferenc Békevédelmí Bizottság titkára. AZ'UZSORÁS A XIX. század elején Frdneiaországban a haldokló feudalizmus mellett egyre erősebbé válik az ekkor kialakuló kapitalizmus­Ennek a korszaknak jellemző alakjai az uzsorások, akik kihasz­nálták a helyset minden lehetőségét arra, hogy becstelen úton szer­zett vagyonukat megsokszorozzák. Az ő alakjukat elevenítette meg llalsac, a nagy franciét író, aki ,,Gobseck“ című novellájában a kriti­kai realizmus szemszögéből bírálja a kíméletlen eszközökkel törtető kapitalistát, az öreg Gobseck apót, aki a szegények utolsó filléreit viszi el uzsorakauint fejében, s kezében tartja az arisztokratákat, mert tartoznak neki és ismeri titkaikat. 1936-ban a szovjet filmgyártás, mely tiszteli a haladó hagyomá­nyokat, megfilmesítette Bcdsac novelláját, mely mOst „Az uzsora®“ címmel kerül a közönség elé. Gobseck szerepét Leonid Leonidov j'ál- sza lenyűgöző élet hűséggel, kivá lóan érzékeltetve e szívtelen vén­ember tetteinek, jellemének rugóit. A film kezdetén megismerjük azt a képmutató életet, melyet az. öreg Gobseck folytat városvégi düledező házában. Kopott ruhában jár, senkivel nem érintkezik, látszólag nem költ semmire. Szinte hihetet­len, hogy utolsó fillérjeiket, megmaradt ruhadarab jóikat viszik fi hozzá Páris< szegényei, ö maga naphosszal kitartóan jár ,mgyei‘‘ után, mindig van egy adós, aki nem fizet a határidő napján, mindig akad egy megszorult varrólány, aki anyagot akar venni, vagy arisz­tokrata, aki eljátszotta egész vagyonát, s kénytelen hozzáfordulni■ A kis varrólányt, aki nem tudja dz uzsorakamiatoí megfizetni, a halálba, kergeti, egy márki felesége könnyelmű, kártyás szerető­jére költi minden pénzét, s az asszony saját vagyona után már férje családi ékszereit viszi elzálogosítani Göbseckhoz. ö pedig újabb csa­lárdsággal ráteszi kezét a márki és gyermeke vagyonára is. eleinte ellenszenvvel nézi az öregerville is, egy fiatal ügyvéd, aki eleinte ellenszenvei nézi az öreg özeiméit. Hogy önállósíthassa ma­gát, Gobseckhez fordul, aki rendelkezésére bocsátja a kölcsönt, de a magas kamaton kívül azt is kiköti, hogy Derville a jogtanácsosa lesz, amíg ő él. így ess ügyvéd is kiveszi részét Gobseck sötét űzőiméiből. Elele végén Gobseck beteges kapzsisággal harácsol össze mindent, amihez hozzáfér és mikor meghal, Derville szeme elé, akit egyetlen örökösévé tetf meg, a kincseknek elképzelhetetlen tömege tárul. Öt is hatalmába keríti az a megszállottság, amelynek rabja Gobseck volt: a pénz, a vagyon, a harácsolás, a kizsákmányolás kegyelmet nem ismerő ereje. A film bemutatásra kerül a Szabad Ljjiiság filmszínházban no­vember 5-től 6dg. t ....

Next

/
Thumbnails
Contents