Somogyi Néplap, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-17 / 242. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

CSÜTÖRTÖK, 1951 OKTÓBER 13.

„MOSZKVA LEGJOBB KŐMŰVESE

a

Martin Pagugyin már harmadik hónapja „Moszkva legjobb kőművese," Ezt a megtisztelő címet nem olyan könnyű megszerezni és megtartani a Szovjetunió fővárosában, ahol az építőipar legjobbjai kovácsolódnak.

Pagugyin magas, atlétatermetű kőműves. A moszkvai kőművesek első soraiban nem a régi kőművescsaládból származó szakmunkásokat jellemző tudása és szakértelme emelte, amelyről fiatalkorában olyan híres volt, hanem gyors felfogása és az a képessége, amellyel boszorkányos ügyességgel tovább tudja fejleszteni az új módszereket.

Fiatalok oktatója

Több mint negyedszázada dolgozik már Moszkvában. Itt 'tanulta meg szakmáját, itt fejlődött és itt vált országoshírű emberré. A munkának szenteli minden gondolatát, érzését, minden erejét. Tudását állandóan tökéletesíti és azt tovább is adja. Az építkezéseknél már a kiváló kőművesek egész seregét oktatta, mellette a kőművesek százai lettek a szakma kiváló mesterei.

Jelenleg az Abelmanovszkaja kapunál épülő házon dolgozik. Az ő „ötöse“ három emeletet épített egy hónap alatt, „Ötösében" találjuk a tanulékony munkást, Alek- szandr Tregubenüot is. Amikor először találkozott vele, megkérdezte Tregubenkótol:

— Mennyi a teljesítményed?-— Bizony nem szoktam elérni az ezret — válaszolta zavartan a kőműves.

— Na, majd együtt dolgozunk, s akkor elválik, -. Csak figyeld meg, hogy dolgozom. Akkor versenyre kelhetsz,,.

Pagugyin másnap félórával korábban o t volt már munkahelyén. Tregubenko megfigyelte, hogy a mester munkahelyén már előre odakészítették a téglát. Pagugyin kapkodás és sietség nélkül, nyugodt és kiszámított mozdulatokkal kezdte meg a munkát. Brigádjában mindenki tud:a helyét és kötelességét. Szó nélkül haladt a munka. Nem kellett soha sürgetni a habarcsot. Tregubov azt is észrevette, hogy a mester nem hagyja veszendőbe menni a féltéglákat. Amikor már összegyűlt belőle egy bizonyos mennyiség, a féltéglákat is berakta a falba.

A mester estig 7 ezer téglát rakott be.

A segítőmunka s az élre tör

Másnap munkához látott Tregubenko is. Amikor este találkozott a mesterrel, k’ssé lehangol- t&n és elégedetlenül mondta:

— Ezerötszáz téglát...

—■ Nem tesz semmit — vágott szavába Pagugyin. — Majd felzárkózol a verseny során. Lám, az ácsok, szerelők és a vakolókőművesek is követik példámat és a munkaverseny eredményeképpen megkétszerezték, megháromszoroz: ák már ők is teljesítményüket. Tudom, hogy te is az élre törsz, csak bízzál magadban. Versenyünk feltétlenül előbbrelendíti a te munkádat is.

Nemsokára bevezették a harmadik, — az éjszakai — műszakot. Éjszaka készítették elő a téglát és minden olyan anyagot, amire nappal szükség volt, így aztán nép közben nem kellett már íesni- vární a toronydarut. Az építkezésen 14 brigád helyett 7 dolgozott, s ez a 7 brigád lendületes munkaversenyben kimagasló teljesítményeket ért el. Most már nemcsak Pagugyin, hanem majdnem valamennyi versenytársnak neve felkerült a Vörös Táblára. Az elsők közöt: került fel Tregubenko neve is, mire Pagugyin meghívta a segítőjét a maga „sztahanovista ötösébe."

Semmi felesleges mozdulat

— A lényeg: semmiféle felesleges mozdulatot nem szabad végezni. Ezt jegyezd meg — figyelmeztette Pagugyin már az első nap segédjét. — Én falazom majd a külső sort, te a belsőt. Nagyezs- da és Tatjana adogatja a téglát és a habarcsot. Elveszed sietség nélkül a téglákat a szállííóládából megfordulsz és helyére illeszted. Ne az élénél fogd meg a téglát, mert akkor kárb&vész egy-egy pillanat. Úgy fogd meg mindjárt, ahogy majd helyére illeszted. A

habarcsot is egyetlen lendítéssel, pontosan, minden felesleges mozdulat nélkül ju.tasd helyére. Gondolj arra állandóan: egy órában 60 perc egy percben pedig 60 másodperc van. Nehogy azt hidd, egy másodperc mit sem számít! Bebizonyítottam már, hogy amennyiben a másodpercekért is harcolunk, akkor állandóan növelhetjük a termelékenységet.

Nemrégiben olyan helyen falaztak, ahol az „ötös" módszert nem lehetett alkalmazni. Visszatértek a régi „kettes" módszerhez, Pa gugyin első nap Nagyezsdávd 4500, három nap múlva pedig már 7200 téglát falazott be. Annyit, amennyit korábban az „ötös“ falazott.

Készülődés a télre

Jóllehet, az őszi időjárás még igen kedvező és nem okoz fennakadást: az építőiparban, Pagugyin és .anitványai már előrenéznek, hogy felkészülhessenek a téli munkákí'a.

— Régen azt hangoztatták, hogy télen nem lehet építkezni - mondotta a minap brigádjának megbeszélésén Pagugyin, — idénymunkának tekintették az építkezést: nyárra, összetoborozták, télre pedig szélnekeresztették az építőmunkásokat. Ezt a szociális- ta gazdaság tervszerű vezetése és az építés megszervezésének új módszerei révén sikerült kiküszöbölnünk. Vannak közöttünk, akik még nem dolgoztak téli építkezésen. Megnyugtatom őke:, hogy már megtettük a szükséges előkészületeket. Időben az építkezésre szállítják a mozgó gőzkazánokat, gőzgépeket, az anyagok fel- melegítéséhez szükséges gépcsoportokat, a villanymelegítő transzformátorokat, villanykályhákat és hőszigetelő anyagokat.

„Moszkva legjobb kőművese" és brigádja is bizakodva tekint a tél elé, mert a téli hóviharok és fagyok már nem jelentenek akadályt az építőiparban sehol a Szovjetunióban.

A békés alkotó munkával elfoglalt kolhozparaszitság idén az eddigieknél is jobb terméseredményeket ért el. Szeptember közepéig már több mint 60 terület, határvidék és köztársaság jelentette Sztálin elvtársnak a gabonabeadási terv teljesítését.

Sztálin elvtárs arra tanít, hogy sohasem szabad megállni és megnyugodni az elért eredményeknél. Minden egyes s'ker akkor válik igazán értékessé, ha további, még gyorsabb fejlődés kiindulópontja lesz. A kolhozok és szovhozok dolgozói ennek tudatában készülnek fel már most a jövő gazdasági évre, s mindent elkövetnek, hogy a szovjet állam állal rendelkezésre bocsátott óriási anyagi és technikai eszközöket, a tudomány vívmányait és az élenjáró tapasztalatokat teljes mér;ékben kihasználják. Jól íudják, hogy már most, a gazdasági év befejezése előtt eldől a jövő évi termés sorsa is,

„Ki mint vet, úgy arat“ — mondja a régi közmondás. Sok igazság van ebben a közmondásban, mert bebizonyított tény, hogy at bő termés a helyes és időben elvégzett vetéstől függ.

Ebben az évben a kolhozparasztság kedvezőbb agrotechnikai időszakban végzi e] az őszi vetést, mint tavaly. Sok területen és köztársaságban már be is fejezték * vetési munkálatokat, A tavalyinál jobb minőségű a vetőmag is. Most már igen széles körben alkalmazzák a keresztbevetést és a szűk sorközzel történő vetést.

A gyakorlat bebizonyította: a megállapított vetési időszak szigorú betartásával lehe; a legjobban megnövelni a terméshozamot. Ezt bizonyítja a többi között a krasznodari határvidék ..Kubány“ szovhozának példája is. Ebben a szovhozban az idén 3950 hektárnyi területen termesztettek őszi búzát, a hektáronkínti átlagtermés elérte a 24.6 mázsát.

A jövő évi termést meghatározó őszi mezőgazdasági munkák közül az egyik legfontosabb az őszi szántás; A talaj őszi megmunkálása — a földművelés füves veíés- forgós rendszerének elválaszthatatlan része.

A gépállomások, kolhozok és szovhozok előtt nagy feladat áll: 1952 tavaszától 'kezdve a tavaszi növényeket kizárólag őszi szántásba, illetve ugarba vetik. A szocialista mezőgazdaság technikai ereje lehetővé teszi, hogy időben

teljesítsék az őszi szántási tervet, s hogy korán végezzék el ezt a különösen fontos munkát.

Bármely dolog sikere a szervezett munkától függ. Az őszi munkák idején, amikor a termésbe- gyüjtés és gabonabeadás befejezésével megkezdődik a takarmány- előkészítés, az őszi vetés és ősz szántás is, különösen nagy szükség van a helyi szovjetek jói megszervezett munkájára.

Ha népszerűsítjük és kitartóan meghonosítjuk az élenjáró munka- módszereket, ha elérjük, hogy a traktorok éjjel-nappal dolgozzanak és hogy a. műszaki normák teljesítése törvénnyé váljon minden egyes traktoros számára, akkor ezzel lényegesen meggyorsítjuk az őszi mezéi munkák ütemétFontos, hogy ne csak gyorsan, hanem egyúttal jól is végezzük el az őszi szántást és őszi vetést, úgy, ahogy ezt megköveteli az agronómia: tudomány, s ahogy ez az élenjáró kolhozokban és szov- hozokban történik. A jövő évi bő termésért vívott hsrc nélkülözhetetlen előfeltétele a selejtes munka elleni kérlelhetetlen harc. Ezzel kapcsolatban minden módon emelni kell az állami minőségi ellenőröknek — a kerületi mezőgazdasági osztályok főagronómusai- nak szerepét.

Befejezéséhez közeledik a moszkvai Lomonoszov-egyetem építkezése. Az épület tetejére 200 méter magasságban hatalmas, 12 tonna súlyú világító csillagot szerelnek fel. A csillagot, melynek mindegyik ága 13 méter hosszú, messze földről lehet látni.

VASZIUJ KORNYILOV

: dlk&r-tai

. . . 3Cii szűr kekedé li (űzet,

lapjain apróbetüs, gyors írással. Érezni ezeken a jegyzeteken, hogy nagy síelve készültek, két csata között.

Az utolsó feljegyzés dátuma: 1950. november 3.

,,Már nagyon sok napja csatázom! Ma is harcoltam. Hideg van. Az embernek megfagy a lába. De a harc hevében mindent elfelejt, semmit sem érez, csak a ~tmß heves vágyat, hogy győzzön. Nem tudom■ sokáig tart-e még ez a háború, de egy dologban bizonyos vagyok: a győzelemért kész vagyok feláldozni az életemet, mint Zója, a hős szovjet lány ...

A partizán-parancsnok, akinek csoportja az amerikai megszállók ellen az Inphaszau-hegy közelében vívott hősi harcok emlékére _ a: ,,Ezüsthullám Hegycsúcsa“ neve! kapja, kegyelettel hajtja be a fiatal Csjo Ok Ili füzetét, aki halála után megkapta a Koreai Népi De~ moknatikus Köztársaság Hőse kitüntető címet.

— Ezek voltak az utolsó feljegyzései —- mondja halkan. — Nem sejtette, hogy néhány nappal később ő is úgy fog viselkedni, mint Zója, a szovjet lány.

.. . Gyakran láttam Csjo Ok Hit azokban a békés és bőséges napok ban, amikor Észak'Korea egére az új építkezések állványzatai rajzó- lód lak ki, amikor az iskolákban gondtalan nevetés hangzott, amikor a rizsföldeket vastag zöld sző nyeg fedte.

£>.&iz&r(J)zk.sz. itt kerületben

találkoztam vele. A nőszövetségei vezette. Kis hivatali szobája zsúfolva volt asszonyokkal Sokan há' tűkön hordták kisbabáikat, ahogyan az errefelé szokás.

— Elhatároztuk, hogy gyümölcsfákat ültetünk- az utak mentén — mondta nekem. — Pekszan minden útja mellett cseresznyefák, szilvafák, almafák és mandulafák fognak sorakozni. Az arrajárók majd ehetnek a gyümölcsből, amelyet a mi asszonyainknak köszönhetnek. Hol' nap minden háziasszony elmegy hazulról és elültet egU gyümölcsfát, Az újságban majd felszólítjuk Korßa minden asszonyát, hogy kövese példánkat és egész hazánk egyetlen, óriási kertté alakul.

A háború első napjaiban, egy lé- 'itámadás után, amikor a távírdáin siettem, hogy beszámoljak a rC' lülöerödöknek Phenjan ellen intőiéit legújabb barbár támadásáról, '■;;y katonai teherautóval találkozom.

A vezető mellett megláttam Csjo )k Ilit. A kocsiban egy csoport ■ialal lány szorongott, mindegeik ípolónöi készlettel felszerelve, óva- o-san tartották a nagy csomagokul, ‘melyeken a következő felírás volt:

• Vigyázat, nem szabad [elfordítani.“

Csjo Ok Hi a fejével hátra in~ '«íí;

—- Kértem, hogy nevezzenek ki így tábori kórház vezetőjének, Oii- yin félszigeten. Igyekszünk majd ól gondoskodni sebe sültjeinkről....

Amikor az amerikaiak el foglalók e.zt a vidéket, Csjo Ok Hi a sebesülteket elszállította messze a bátoryzágba, majd csatlakozott az 1iz’üsthullám Hegycsúcsa partizán- alakulathoz.

— Ö vezette ellátószolgálatunkat — mondta a parancsnok. — Nem volt kis dolog nekünk élelmiszert szerezni, mert sokan voltunk. De Csjo Ok Ili nagyszerűen végezte munkáját. Belopódzott az elfoglalt

falvakba, ahol a parasztok mér elő' készítették számunkra a rizst, zöldséget, húst és amit összegyűjtött> eldugott ösvényeken szállította ki hozzánk■ Az amerikaiak gyakran támadták meg a vezetése alatt vonuló karavánt, de sohasem tudtak ártani ellátásunknak. ,,Parancsnok bajtárs“ — mondta nekem gyakran — ,,most van egy hétre való élelem. Nincs dolgom, hát résptoeszek a következő csatában“.

<

ÉJloamtktr elefín

azt a csoportot vezette, amelynek feladata a köszöni kerületi remk örparancsnokság elfoglalása volt. A betolakodók erős csapatait megvertek és Készen városidban helyreállították a népi hatalmat.

— Bizony, kemény élete volt szegény Csjonak — folytatta a parancsnok. — Vékony, cingár lány volt és gyakran megfázott, de ezt mindenképpen igyekezeti eltitkolni előttünk. Szereztünk neki prémmel bélelt csizmát, meleg, da könnyű pokrócokat, mert gyakran bizony a havon aludtunk. De megsértette őt, aki azt kérdezte, hogy nem túlságosan nehéz'e neki ez az élet. ilyenkor éles hangon szólt: „Katona vagyok“.

November 15-én az amerikai és li&zinmanista csapatok egy erős csoportja meglepte azt az előőrsöt, amelynek Csjo Ok Hi is tagja volt. Az ellenség nagy túlerőben volt, de a partizánok elfogadták a csatát. Az utolsó, töltényig védekeztek, majd szuronyt szegeztek. Csjo Ok Ili több ellenséges katonát megölt, mielőtt fogságba esett.

A kihallgató amerikai tiszt előtt- büszke és bátor volt.

— Fiatal vagy még, — mondta

neki az amerikai. — Ha elmondod, hol a partizán-parancsnokság és mi a vezetők neve, szabadion engedlek.

Gúnyois mosollyal válaszolt:

cdki a JJlunkapárt tagja,

nem árulja el a partizánok haditii~ kait. Nem érdemes engem kihallgatni, csak -az időt pocsékolja vele,

Ilét nap, hét éjjel kínozták Csjo Ok Hit- Hóhérai kilépték a körmeit, levágták ujjait, tűket szúrtak a mellébe. Végül, mikor látták, hogy semmit sem tudnak kicsikarni belőle, egy nedves pincébe dobták. Hl már több partizán sínylődött, akiket meg akarlak felemlíteni és így rábírni a vallomásra. De a bojtár' sak, látva az ifjú mártírt megesküdtek, hogy méltók lesznek hozzá. És. hiába próbálták ki rajtuk a leg szörnyűbb kínzásokat, egy szót sem bírlak kiesül mi belőlük.

Ezután az amerikaiak átadták a lányt a rendőrségnek. Félmeztelenül, mezítláb kellett a fagyban gyalogolnia és amikor kimerültén ősz' szees-ett, úgy vonszolták a hóban

A rendőrségen újra kezdődtek a kínzások, de szólásra bírni nem tudták.

Félholtan vonszolták a vesztőhelyre.

Az amerikaiak összegyűjtötték Heliu lakosait a tengerparton, egy kis téren. Csjo Ok Hi a földön feküdt, kínzóitól körülvéve. A kivégzést vezető amßrikai tiszt kimérte a száz lépést.

cJl g.tjil ko-iok megragadták a leányt.

Látta a baráti arcokat, a könnyes szemű asszonyokat, akiket erő.

szakkal vezényeltek ki a kivégzést végignézni. Hallotta, amint egyik' másik a tömegben felkiáltott: „Vadállatok“. Egyszerre erősebbnek érezte magút. Félrelökte a hóhérokat és kiegyenesedett. A tenger felöl fújó szél meglobogtatta hosszú, fekete haját. Felemelte kezét és szenvedélyes hangja megtörte a fojtott csendet:

— Meghalok, pedig olyan keveset éltem! De büszke vagyok, hogy éle' lemet a hazámért adtam, értetek, gyermekeitek boldogságáért. Mit számít az, hogy ezek a kutyák, ezek a gazok, akik engem lelőnek, nagyobb zsohlot kapnak, hogy kitüntetést kapnak azért, mert véremet ontották? Nem fogják elkerülni testvéremt bosszúját! Halál az amerikai megszállókra! Éljen Kim ír Szén! Éljen a szabad Korea!

.Az amerikai tiszt egy piUantara zavarba jött, aztán d-fíhödten kiáltotta:

— Tűz!

lé a Leány ufoiiő izavai

belevesztek a sortüzbe.

... A partizán'csapat vezetője egy- kézmozdulattal rámutatott q.z egyik középtermetű emberre:

— Kim Ho lm kikötőmunkás, aki tanúja volt Csjo Ok Ili kivégzésének, eljött és csatlakozott hozzánk. „Láttam, hogyan halnak meg a hősök“, mondta. „Itt vagyok és még sokszázan fognak jönni, hogy Csjo Ok Hi hely&rß lépjenek és bosszút álljanak érte“. És valóban, sokszá- zan csatlakoztak csapatunkhoz, hopp megbosszulják Csjo Ok Hit, Korea hősét.

.. . Elhallgattunk és tágOndol- tunk. A tavaszi szél idesodorta a virágzó maiidul áfák illatát, nme' Igékét valaha Csjo Ok Hi- ültetett asszonytársaival hazája útjainak mentén.

KI MINT VET, ÜGY ARAT