Somogyi Néplap, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202 szám)

1951-08-02 / 178. szám

4 SOMOGYI Nt PL AP SZERDA, 1951 AUGUSZTUS 2. KÍNA PARASZTJAI ÚJ ÉLETET ÉPÍTENEK A Guruló Könyvesbolt bnlatonmelléki útja A Kínai Népköztársaságban nemrégiben összesítették az 1950-—- 1951-es földreform eredményeit. A hozzávetőlegesen 130 millió falu­si lakost számláló keleti-, központi­déli, északnyugati és délnyugati körzetekben felszámolták a feudá­lis földbirtokrendszert. Azokkal a körzetekkel együtt tehát, ame­lyekben korábban végrehatjották a földreformot, a falvak és községek 290 mil­lió lakosa szabadult fel a feu­dális elnyomás alól. A múltban a földek legnagyobb része földbirtokosoké volt. Hunan tartományban például a lakosság 3 százalékát kitevő föídesurak bi­torolták a megművelt földterület­nek csaknem felét, míg a lakosság 60 százalékát kitevő szegénypa- r Asztok és mezőgazdasági munká sok a földnek mindössze 7 száza, lékával rendelkeztek. A földek nagyrésze itt már a földnélküliek és a kevésföldüek kezében van. A földesúri kizsákmányolás és az uzsorarabszolgaság bilincseiből kiszabadult parasztok most nagy­szerű lendületitel dolgoznak azon a földön, amelyet a Kínai Kommu­nista Párt juttatott nekik, s őszinte hálát éreznek érle a, Párt és a kí­nai nép nagy vezére, Mao Ce 'lung iránt. íj A földhözjuttatott kínai parasz­tok boldogságát csak akkor lehet igazán megérteni, ha tudjuk, mi­lyen keserű, nehéz sorsuk volt egészen a forradalom győzelméig a feudális elnyomás rettenetes, sö­tét korszakában. A mezőgazdaság­gal foglalkozó lakosság zömét ki­tevő szegényparasztokat többszo rosen kizsákmányoláik: a földbir­tokosok, a földesúri birtokokat bérlő kulákok, akik kisparcellákat adtak bérbe a szegényparasztok- r,ak, az uzsorások, a külföldi ka­pitalisták, stb. Földbérlet fejében általában a termés 80 százalékát kellett leadniuk, ami nemcsak a feles­leget emésztette fel, de az élethez és a termeléshez szük­séges eszközöket is. Rossz termés esetén a parasztok hatalmas tömegei váltak örökös rabszolgákká. Sok tíz- és százezer paraszt volt kénytelen apja és nagyapja „adósságait)" törleszteni a földbirtokosoknak és uzsorások­nak. A paraszt-bérlőnek biztosítékot kelletit letenni a földért, ami a yüszy járásban csaknem egyenérté­kű volt a földdel, ezen felül előre kellett kifizetnie a földbér egy részletét is. Arra, aki nem tudott időben fizetni, büntetést róttak ki a szüntelenül növekvő adós­ságok arra kényszerítették a pa­rasztokat, hogy a föídesurak ad­ják át apró földecskéjüket és rab­szolgának adják el gyermekeiket A kínai paraszt soha nem lakott jól. Az éhinség sokszor egész fal­vakat irtott ki. Azok a parasztok, akiket a városokba űzött az éh­ség, ott is tovább éheztek. Sze­rencsésnek számított, aki riksát húzhatott, vagy kuli lett- Ismert kínai közmondás: „Két kard függ a paraszt fölött: a magas földbér, meg a kamalí. Három út áll előt­te: vagy folyóba ugrik, vagy fel­akasztja magát, vagy börtönbe kerül." Míg a parasztok millió haltak éhen, a kegyetlenül kizsákmányo­ló földesurak gazdagodtak. A jog- foszfollt, elnyomott parasztokkal szemben a Kuomintang minden eszközzel támogatta a földesura­kat. A földbirtokosoknak hara­miákból, úgynevezett íluejekből álló zsoldos csapataik voltak, ame­lyek engedelmességre kényszerítet­ték a vallásos szekták és tit­kos társaságok által mesterségesen elködösített öntöudatú paraszto­kat, A kínai parasztság mégsem ad­ta meg magát. Szüntelenül lángol­tak a parasztfelkelések Kína leg­különbözőbb tlájain. A népi szaba­dító hadsereg megalakulásakor tízezrével léptek be a parasztok a hadseregbe. A kínai parasztság a Kínai Kommunista Párttól várta, hogy földhöz jusson és a Párt beváltotta reményeiket. Azokban a körzetekben, ahol már végrehajtották: a földreformot, a paraszt!ok tömegesen lépnek be a parasztszövetiségekbe, amelyek Kelet-Kínában már több mint 32 millió, Közép- és Dél-Kínában több mint 30 millió, Délnyugat-Kíná- ban közel 20 millió, összesen 80 millió tagot számlálnak. A feudális rabságból szabadult parasztság lelkesen harcol a ve­tésterület kibővítéséért és a bő termésért. Kelet-Kínában a gyapot ezévi vetésterülete 45 százalékkal, a keményrosíuaké 100 száza­lékkal, a dohányé pedig 200 százalékkal múlja felül a tava­lyit. A parasztok egymás megsegíté­sére munkabrigádokati szervez1! ek és munkaversenyt indítotltak. Há. romezer brigád takarítja be ver­senyben a nyári termést. A kommunista Párt és a kor­mány minden eszközzel segífá a pa­rasztságot. Idén először alkalmaz­tak Kínában repülőgépeket a sás­kák elleni harcban. Nagy lendüle­tet vett az öntözőrendszerek épí­tése is. Kína sokmilliós parasztsága a Párt, vezetésével fáradhatatlanul küzd az álkos múlt maradványai ellen és új alapokra építi szabad, boldog életéi. A könyv falusi propagálása szempontjából jelentős fegyvernek bizonyult a Guruló Könyvesbolt is. A szocialista könyvterjesztés szem­pontjából a Guruló Könyvesbolt már csak azért is fontos, mert moz­gékonysága lehetővé teszi, hogy igen sok helyet látogasson meg, sokféle tapasztalatból szűrje le a legjobbakat, közvéleménykutató munkát végezzen, s megteremtse a kapcsolatot olyan dolgozó töme- tmeg'ekkel 'is, amjé^ek úgyszólván elsőízben ismerkednek meg a nyomtatott betűvel, a kultúrával. A Guruló Könyvesbolt segítséget je­lent a falusi könyvárusításnak is. Felhívjuk tehát a könyvfelelős, a könyvpropagandista elvtársak fi­gyelmét arra, hogy ezt a segítséget hasznosítsák is mindenütt, s ahol a Guruló Könyvesbolt feltűnik, ott együttes, összefogott munkával vi­gyék előbbre a könyv ügyét, ak­názzák ki mindazt az agitálciós le­hetőséget, amit a Guruló Könyves­bolt mozgékonysága, müsoradási le­hetősége (hanglemezhangverseny, hangszóróval történő tömeges elő­adás, mozgó könyvkiállítás) jelent. Megyénk területén augusztus 3- tól augusztus 12-ig a Guruló Köny­vesbolt az alább felsorolt helyeken működik: 3-án Fonyód, 4"én Bala- tonboglár, 5-é‘n Balatonlelle, 6-án Balatonszárszó, 7-én Balatoínföki­vár, 8-án Balatonzaímárdi, 9-én Ba- latonszóplak, 10"én Siófok, 11-ón Balatonszabadi és 12-én Balaton- világos községekben. Uj éliisemek aa építőiparban Áz építésügyi minisztérium a szak- C-zervezeitel együtt értékelte a® építőd ipari üzemek dolgozóinak aizi idei teirvt év második negyedében: elért eredimé- ínyei,I és ennek állapján kijelölte a* * ú: élüzemekeit. A magasépítési iparban A gyárépítés területéin élüzem a AZ AMERIKAI POLITIKAI ÉS KATONAI KÖRÖK „ERKÖLCSE“ 21-es sízámú Állami Építőipari Tröszt gyöngyösi építkezése. Második helyezett a 22_es Állami Építőipari Tröszt itlóiszegi építkezése. Harmadik a 21-as számú Állami Építőipari Tröszt inioflad építkezése. A lakásépítés területén Elüzem a 44^es számú Állami Épí­tőipari Tröszt marcali építkezése. Második a zalaegerszegi Magasép', lesi Vállalat ruhagyári, harmadik a 42-as Állami Építőipari Tiiöszi; László, kórházi (építkezése. NEWYORK (Taszisto).Crawfórd daru dáriabomokot, Pace amerikai hadügy­miniszter július 29-én fétmemltetlte a detroiti fegyvergyárban ós| hadsereg- építési központiban betiölttöt, vezető tisztségétől, mert megvesztegetési összeg akel fogadott! el, katonáit meg. rendelésekéi ígérve. Crawford ígynyi. latkozott az United Prass tudósítójá nak: ) ,,Nem tettem olyasmit, ami! má sok is az én helyemben ne kS^ vettek volna el A dolgok lénye ge csupán az, hogy engem valaki te Génért’., A Pos.) Dispaßh című sajnt-lausi lap újabb részleteket: közöl Boylenak a demokrata párt országos bizottsága elnökiének viselt dolgairól. Boyle a lap szerinti nydlcezer dobált vett át egy saint Jousi kiadióvállaí!áritól, mert közbelépésére a vállaltait félmillió dob láros kölcsönt kapott az újjáépítési és pénzügyi testülettől. A kiadóvállalat ezenkívül havonta bizonyos összege Két fizeted Boyle volt ügyvédtársá, inak. Drew Pejamson rádlióélőatdiásábao iki_ jelentette, hogy a kongresszus nem fogja kivizsgálni a Boyle-féle botrány ügyét. Pearson szerint a kö'.á-saság- pártiak azért ellenzik ennek az ügy­nek ikivizsgálásíát — vagyis annak .tisztázását, hogy Boyle mennyit „ke­resett'’ azi újjáépítési és pénzügyi :es. tület által nyujiiott kölcsön Vem, — mer. Gabriel&om, a .köztársasági párt o-szágos bizottságának elnöke ,, ugyan­ilyen ügyleteken ‘ sokkal többe" „ké­réséit1’. Újabb letartósítatások Franco-Spanyolorsaághan PÁRIZS (Taszsz). Az Humaniié rendőrségének nyilat­kozatára hivatkozva közli, hogy Spa­nyolországiban le lartóztatták a tataito- raai Egyesült! Szocialista Párt. 22 tag­ját. A fetartáztatot lakalti Franr.óék ka1 ionai hatóságainak kezére adták. A szerelő iparban El üzem a Házszerelőipari Vállalat. Második a Villanyszerélő Vállalat. A lakatos iparban Elüzem a ,.Fémmunkás!’“, alumínium és acélszerkezetek gyára. Második helyezett a miskolci Épü­let vasszerkezeti Váltalai A mész- és cementgyártó ipar Egyetlen üzem isem felelt meg az éiüzem kitüntetés követelményeinek. A tégla- és cserép iparban Élüzem a kőbányai .téglagyár. Második a békéscsabai téglagyár Az épületelemgyártó iparban Elüzeim a MűkőL és Kőiipaii Válla­lat. Második a Miskolci Cementáruipari Vállalat. Harmadik a Vasbetonipari Vállalat A tervező irodák közül élüzem az Általános Épületter­vező Iroda, második w Épüetttervező Iroda. A kubáni nap fukarkodik fé- nyével, melegével. Meg is látszik ez a kerteken és az egész ha­táron. Gyümölcstől terhesek az ágak, bőséget ígér a föld> — sok lesz a munkaegység, egyes kolhoz' tagoknak pedig az Aranycsillagot hozza majd az ősz. Nemcsak a karovkai járásban, de az egész krasznodari vidéken isme­rik a Kirovko-lhoz szülőotthonát. Lombos fák vetnek hűs árnyékot az épületre. A nyitott ablakokon bekandikálnak a barackfák, s ha mozdul a szellő, zsongd muzsiká­val, álombaringató, csendes suho' gásrnl sóhajtanak a falevelek. Az ebédutáni pihenés alatt las­san kinyílik az ajttó és megjelenik a küszöbön a nővér. — Isméi magához jöttem, Áfa' naszevrta — mondja halkan az egyik anyának. — A férje küldi a csomagot és virágcsokrot. Nagyon aggódik magáért. Kérdezteti: sú­lyén cukorkái hozzon? Afanaszevna Ljahovec lassan fel' könyököl Már nem fiatal az arca, de a boldog mosoly csodálatosan megszépíti. — Mondja meg neki nővérke, hogy semmire sincs szükségem. . . És ne nyugtalankodjék — suttogja. * * * T/isszafekSzik a párnára és elgondolkozik. Huszonöt éve élnek együtt, de még most is úgy szeretik egymást, mint az első években. Felidézte azit a pillanatot, amikor hosszú-hosszú háborús évek múltán ismét találkoztak. Milyen boldogan ölelte magához férjét. Az­tán kipirulton, csillogó szemmel, büszkén mutogatta az apának gyer­mekeit. Büszke volt férje katonai kitüntetéseire, de éppen ilyen büsz' ke volt Iván Ljahovec is a felesé­gére. Nemsokára belép az orvos és a csccsemögondozásról beszél az anyáknak. Afanaszevna újszülött kislánya pisze kis orrocskáját, fi­nom szempilláit nézi. Nem nagyon figyel az orvos szavaira, hiszen nem újonc ö már, öt gyermeket ne­velt eddig a szovjet hazának. Ez most a hatodik. Csak akkor kezd figyelni, amikor az orvos a jöven­dőről beszél, amikor azt mondja, hogy vigyázni kell ezekre a csöpp­ségekre és okosan nevelni őket, mert hiszen nekik már az a boldog­ság jut majd osztályrészül, hogy a kommunizmusban éljenek. * * * TVé/iánj/ nap múlva a szülőott­hon bejárata előtt megáll a kolhoz Pobjedája. Iván Pantgeleje' vies Ljahovec, a kolhoz gépésze gyengéden karjába veszi a pályás kisbabát. — Alszik a kis pisze! — mondja, majd feleségéhez fordul: — Szóval Klavgyija lesz a neve? ... — No, de siessünk, türelmetlenül várnak otthon a gyermekek­Amikor megérkeznek, a kapunál áll az öt gyermek. Ünnepi külsőt öltött a ház, a szobák ragyognak a tisztaságtól. A nagganyó megha­tottam veszi kezébe legfiatalabb uno­káját. Számszerűit ez már a tizen­ötödik. — Gyerünk, lányok! Mindent az asztalra a kemencéből. Gazdaasz- szonykodjatok. Te pedig, mama pi­henj Ebéd közben komoly megbeszélés folyik, kit hívjanak meg komának, komaasszonynak. A gyermekek is megteszik javaslataikat, Ez már így szokás a Ljahavec-családban: mindenben együtt döntenek. — Nagyszerű család vagytok, szépen fogadjátok anyátokat — di­cséri a gyermekeket ebéd után nagy' anyó. Az anya már pihen, alszik a csecsemő is. — Engem bizony nem így fogadott nagyapátok. „Ne­kem kozák kell, te pedig újra lányt hoztál a házba!“ •— támadt nekem, ha lányom született. JtLiLány, iziiLútM T/iisárnap kora reggel már, tal­pon van a három kislány és a fiúcska. Segítenek aa a^zonynáp- nek a nyárikonyhában. — Na, gyerekek, hagyjátok félbe a föz'icskélést! — lép be a konyha' ba az apjuk. — Jakov fiam, hozd a facsemetét. Fát ültetünk Klavgyija születése tiszteletére. A kertbe érve, megkezdődik a szorgos munka. Jakov és a három­éves Gálja aPja> körül tesa-vesz, Va- lentyina pedig elszalad vízért. Mert meg kell majd öntözni a földet■ — Hadd legyen erős, egészséges és szép ez a [a, mint a mi Klavánk — mondja az édesapjuk. Lassan gülekcznek a vendégek, s egymásután rejtik az ajándékokat a fedeles kosárba. A kis gálja igen kiváncsi, de diplomatikus egyked­vűséget színlel, amikor megkérdezi (i 70 éves Babies' apót: — Mi mozog abban a kosárban? — lla kiváncsi vagy, hamar meg­öregszel — mosolyog az öreg kozák. Gépkocsi fordul az udvarra: meg­jött T rely jakon, a kolhoz elnöke. A kolhoz ajándékaként fonott gyer>- mekkocS'it, sok játékot, rengeteg süteményt és cukorkát hozott. kerti asztalak körül már x koccannak a poharak, isz- szálc a zamatos, napsugárszínű bort. Az első pohárköszöntőt a kolhoz el­nöke mondja. Először ldcsit furcsá' nak tűnik, hogy ezen a meghitt csa­ládi ünnepen így beszél: — Félév telt el, hogy egyesítet­tük kolhozainkat. . . — Be Trofim! Ez nem kolhoz- gyűlés — suttogja zavartan az el­nök felesége. — Miért zavarod? — türelmet­lenkedik Babies apó. — Csak be­szélj Kirillics. Ábrándozz, íriszen már nincsen is olyan nagyon mesz- s®e az a jövő, amelyről szólni akarsz.... Az elnök tovább folytatja a kol­hoz munkájáról szóló beszámolót, de a bölcső felé fordulva, beszél a ragyogó jövőről, a szovjet haza bol­dog jövőjéről. —— Sztálin elvtárs egészségére! Sokáig éljen a kubáni kozákok aly~ ja! — emeli magasra poharát. ■—- Régebben a kozákcsaládban valósággal szerencsétlenségnek szá­mított, ha lány született — vesjü át a szót Babies apó. — ügy nőtt jel a családban, mint a kutyatej. Taníttatni? Ugyan minek■ Tudjon bánni a fakanállal, piszkavassal és tisztelje urát, mint a püspököt. Most? Bizony megváltozott azóta a világ. Kívánom, hogy Klavgyija Ivanovna Ljahovec kubáni kozák- lány jó lánya legyen a\ szovjet ha zónák — mondja Babies ai>ó, aki valamikor kozákkarddál a kezében harcolt a szovjet hatalomért. A megszállás évei alatt sok borsot tört a németek orra aló, nem egy' szer a „Kommandatura“ ajtajára ragasztotta a röpcédulákat. J7gymásután hangzanak el a pohárköszöntők. Marija Muhortova megigazítja A'rkmycsil- lagjűt és elmondja, mivel érdemelte ki ezt a szép kitüntetést. Hasonló kitüntetést kíván Klavgyijának is. Poltavszldj a harmomikás nyolc gyermekéről beszél, akik közül már három Moszkvában tanul. A tanító­nő azt kívánja, legyen a kislányból tanítónő, Jacun trpktorista már traktoroslánynak szeretné neveltetni a kis Klavgyiját. Szerigyenko ker­tész már megjósolja, hogy a kis­lányból nővénynemes{tő lesz, de az orvosnő már határozottan tudja, hogy az újszülött majd feltétlenül az orvostudomány iránt érdeklődik. Babies apó az ajándékkosár felé lép, felhajtja fedelét s kivesz on­nan két fehér galambot■ — En hetven éves vagyok, a kis­lány hét napos: mind a ketten so- káig akarunk élni. Az Óceánon túl azonban vannak sötétlelkű embe­rek, akik arról ábrándoznak, hogy megölik a mi gyermekeinket. A bölcső mellől figyelmeztetem őket a kubáni kozáksáy és az egész or­szág nevében: „Hagyjatok fel, ame­rikai urak, a gonoszkodásokkal. Gondoljátok meg, amíg nem késő!“ Ürítsük poharainkat a békére! A fehér galambok nyílegyenesen húznak a magasba, mint millió és millió ember elszánt békevágya. A poharak ismét összekoccannak. Az anya szívét mélységes, nyu­godt, csodálatos öröm tölti el. Fel­áll, kezeit mellére szorítja és mé­lyen meghajol a vendégek előtti: J^öszönöm nektek, kedvese­im ... Nem tudom el­mondani, de érzem, — ti megértitek az én anyai szívemet. ■. Köszönöm neked, Sztálin elvtársunk minde­nért, az életért, a nyugodt és bé­kés holnapért! — mondja elfogó- d ottan. A vendégek szétszéledtek, a gyér mekek is alusznak már. Csak Afa­naszevna van ébren férjével. Az asztal mellett ülnek és levelet ír­nak a legnagyobb fiúnak, Dimitrij- nek, a Fekete-tengeri flotta tiszt' jenek. — Eleget írtál már, anya! — szó­lal meg a férfi és gyengéden meg­simogatja az asszony haját. —. Pi­henj le, éit majd befejezem. Újságból ernyőt csinál és ráerősíti 8 villanyégőre, hogy a fény ne za­varja az asszony szemét. Leül, és most már ő folytatja a levélírást. Ezeket írja: jlU, ilyen szépen és gazda­gon ünnepeltük meg, Mi­tya, legkisebb húgod születését- Ve­lünk együtt örül az egész kolhoz. Mit, hogy a kolhoz. Helyesen mond­ta Babies apó, velünk együtt örül az egész szovjet haza. Szükségünk van a békére: anyádnak, nekem> Klavának, húgaidnak, öcsédnek kolhozunknak, — az egész ország' nak. A béke számunkra — a jövő, a kommunizmus: a boldogsági“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents