Somogyi Néplap, 1951. július (8. évfolyam, 153-176. szám)
1951-07-08 / 157. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1951 július 8. Munkásmozgalmi képkiállítás nyílt meg Siófokon Siófokon csütörtökön este ünnepélyes keretek között nyitották meg a munkásmozgalmi kiállítás*. Siófok és környékének dolgozói közül mintegy hafszázan jöttek el a megnyitó ünnepélyre. A képkíállításlt VágvölgyiJTibort a magyar munkásmozgalmi intézet helyettes igazgatója nyitotta meg. A megnyitó ünnepélyen résztvett Nagy Lajos elvtárs, a Megyei Párt- bizottság ágit- prop. tiikára és Tö- rekes Ferenc, a Siófoki Pártbizottság titkára, Bauer eltvárs, a siófoki községi párttitkár üdvözlése után Vágvölgyi elvtárs tartotta meg megnyitó beszédét. Vágvölgyi elVtárs bevezetőjében a hazafia nevelés kérédésévei foglalkozott- Pártunk II. Kongresz- szusa kiemelte a hazafias nevelés a demokratikus és a szocialista ha- zafiság jelentőségét. A kongresz- szus határozata megállapította — mondotta a továbbiakban —, hogy a szocialista építés sikerei a magyar dolgozó népnek az egyre mélyebb felismerése, hogy az ország, az állam az övé, a kulturális fellendülés az imperialista aknamunkával szemben a magyar függetlenség védelme, az új magyar hazafiasság, amely országépítő tettekre, a szabad hazánk függetlenségének védelmére lelkesíti dolgozóinkat és egész fejlődésünknek egyre inkább egyik fő hajtóereje. A Magyar Dolgozók Pártja megőrzi a magyar munkásosztály forradalmi hagyományait, folytatója a magyar nép dicső szabadságharcának, örököse és továbbfejlesztője a magyar történelem 'haladó eszméinek. Vágvölgyi elvtárs majd így folytatta: — „Vitathatatlan, hogy a magyar történelemben, a magyar nép szabadságharcának történetében új fejezetet újított a munkásosztályfellépése— „nem kevésbbé igaz- hogy a magyar munkásmozgalomban — és ezzel a magyar nép fejlődésében — fordulópontot jelent a Kommunista Párt fellépése." * A magyar munkásmozgalom története hatalmas erőforrás, amely a munkásosztály hősies harcainak, a kommunista hősiesség nagyszerű példáin keresztül helytállásra, a nehézségek legyőzésére, igaz hazafias magatartásra nevel — mutatja, hogyan kell élni, dolgozni, harcolni függetlenségünkért, békénkért, ragyogó szocalista jövőnként. A dolgozók újabb és újabb százezrei mindinkább megértik a magyar munkásmozgalom történetiének, Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja történetének ismerete biztosabbá teszi tájékozódásunkat a fejlődést illetőleg, s hogy szocializmus^ építő hazánkban ez mindinkább hozzátartozik a széles tömegek műveltségéhez. A magyar kommunis'láknak, a dolgozók pártjánál juitott az a történelmi feladat, hogy annyit szenvedett ha zánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezesse. Ebből a képkiállításból erőt merítünk a további harchoz Vágvölgyi elvtárs megnyitója után Nagy Lajos elvtárs, a Megyei Pártbiztotjtság nevében átvette a Siófokon megrendezett képkiállítást- Nagy Lajos elvtárs felszólalásában többek között az't mondotta, hogy a magyar munkásmoz- gálom hosszú harcokra tekint visz- sza. A legkiemelkedőbb mégis a magyar munkásmozgalom ,1 őrt éneiében az 1919-es Tanácsköztársaság volt. Siófok dolgozói előitt is ismerétesek ezek a hónapok, különösen a Tanácsköztársaság bukása utáni események mélyen gyökereznek Siófok és Marcali dolgozóiban, amikor százával gyilkolták le dolgozó népünk legjobbjaitA proletárdiktatúra elbukó!; t, de íudfuk azt, hogy ezt követni fogja egy másik, amely győzelemre viszi a nép ügyét. Ez a kiállítás segít bennünket abban, hogy erőt merítünk bellőle a további harcokhoz. Ne feledjük el, — mondotta a továbbiakban —, hogy nehéz harcot kell megvívni, de-ha ön_ feláldozóan dolgozunk, akkor nem kétséges, hogy ebből a harcból is mi fogunk győzelemre kijutni. Az Állami Operaház „Béke“ kultúrcsoportja szerepel július 16-án a Városi Színházban Az andocsí tszcs az élen a párosversenyben Az andocsi és nágocsi termelőcsoport között1 megindult páros- versenyben eddig az andocsi „Sztálin" tszcs vezet. Az andocsíak a növényápolási munkákban is az élere kerültek. Az aratási munkákat is az andocsíak szervezték meg jobban, ahol az aratási munkákban minden családtag résztveDí, — szemben a nágocsiak- kal, ahol akadtak olyan családtagok, akik csak messziről nézték a többi csoporttagok erőfeszítését. A nágocsi termelöcsoport-vezeltő- ség sokkal nagyobb gondot fordítson a családtagok bevonására. Ezt csak úgy lesz képes megoldani, ha a pártszervezet és az intézőbizottság közötSii rossz viszonyt megjavítják és azhelyetí, hogy egymást vádolnák, segítsék egymást, hogy a következő kiértékelésnél a nágocsi csoport kerüljön ki győztesen. Az andocsíak az aratást befejezték és amellett 60 százalékban végeztek a másodnövények vetésével, a jövő héten pedig megkezdik a búza és rozs csépSését is. Dolgozóink kulturális felemelkedését segítette elő az országos kulfúrverseny, amely sok ilyen ismeretlen népi motívumot hozott felszínre, ami eddig ismeretlen volt dolgozóink előtt. A verseny valamennyi döntőjének látogatottsága azt bizonyította, fhogy varosunk dolgozói nagy érdeklődéssel fordulnak a népi kultúra felé, vagyis egyre nagyobb mértékben kívánnak részesévé válni a szocialista kultúrának. Pártunk, hogy a fokozottabb kultúrigényt kielégítse, minden eszközzel segíti a kultúrcsoportok munkáját, sőt a komoly művészetek terén is tesz lépéseket,' hogy minél több dolgozó ismerkedjen meg a számára régen ejzárt magasabb művészé!tel. Ezt a célt szolgálták a tavasz és tél folyamán megrendezett zeneestek, bangvei- | senyek, balett-estek, amikor rész- * ben helyi, részben fővárosi müvé- I szék mutatták be tudásukat. Ezíl a vonalat visszük tovább a nyár folyamán a vidám vasárnapok keretében, de már ezeket megelőzve is. % Városunk legközelebbi kultúr- eseménye július 16-án lesz a Városi Színházban, amikor a fővárosi Állami Operaház „Béke“-csopor,;- ja, az ismert Kacsa*urján.együittes látogat 1 hozzánk zenés, táncos, énekes műsorral. A „Béke“-együt- tes legjobb tudását hozza dolgozóink elé, az együttes legkiválóbb tagiéinak: Vera Viola, Kirvai Ferenc és Maroth Miklós ének, Egri Vera harmonika, Pozsonyi Ferenc zonogora, Borsos Natália és Balog Ágoston balett-közreműködésével. Az együttes konferansa Ruffy Emma. A „Béke“-együttes komoly műsorral lép fel dolgozóink előtt. Műsorra tűzték Soszíakovics Békedalát, Krujkov: Románc a „Postamester" című operából, Duna. jevszkíj: „Nyári hajnalon" keringő, Moszkovszki: Szerenád balettkettős", Verdi: Simoné Boccanegra békekettős a II. fölvonásból, Rim- szkij-—Kozakov: ,,A Dingó, Hacsa- turján: Kardtánc, Bellim: Puritánok, győzelmi békekettős, Csajkovszkij: Rózsakeringő a „Diótörő" balettből, Hacsalurján: „Üzenet“ és Gurijeb: A kocsis, Dvor- zsák: ffumoreszk, Pán: II orosz fantázia, Csajkovszkij: Kínai kettős a ,,Diótörő"-ből, Svjecsnyikov: Csengettyű, Alekszandrov: Matrózdal és a műsor befejező száma, Novikov: Dal a békéről. A „Béke“-együttes nemcsak tartalmas műsorral! múl átkozik be dolgozóink előtt, hanem káposzta - latátadással segíti fejlettebb kuliúr. csoporti unkát. Az előadás előüt, vagy után betanít egy-egy dalt, 1 vagy táncilépést a csoportoknak. így segítenek a hivatásos művészek vidéki kultúrcsoportjaínk munkájában, így fejlesztik dolgozóink magasabb kullúrismereleit és ‘harcolnak maguk a realista kultúráért. EREDMÉNYES NÉPNEVELŐ ÉRTEKEZLET zajlott le néhány napja Nagyberény községben. A népnevelők itt tudatában vannak, hogy az eredményes népnevelő munka elengedhetetlen alappillére a példamutatás. Ennek a tudatnak adtak kifejezést, amikor tojj|s és baromfibedási kötelezettségüknek elsőknek ők tettek 100 százalékig eleget. S ezért mutat jó példát Kerti István, aki a népnevelő értekezleten ígéretet tett, hogy a keszdgáltetásí kötelezettségét a cséplés befejezésétől számított 2 órán belül 200 százalékra teljesíti. A többi népnevelők is megfogadták, hogy népnevelő munkájuk során kihívják versenyre a Üaz' dákalt, s ek a cséplés befejezésétől számított 6 órán belül teljesítik Smattmúi mexifaLdik Jlja Petrovics Smatovot, a „Vörös AksMj‘‘ kolhoz elnökét a járási pártbizottság vezetőségi ülésén megfeddték, amiért rosszul szervezte meg a betakarítást. Az ülés szünetében Hja Petrovics kiment a kertbe, majd elballagott a gépkocsihoz és bebújt a vezetőfül' kébe. Egyedüllétre vágyott. Vissza sem ment az ülésre. Az esővertp szélüveffen át belemeredt az éjszakába és elgondolkozott. Már aggodalommal telten jött el aiz ülésre, de rósz érzées még fokozódott, amikor az első sorban megpillan, tóttá Csumakovot, a ,,Hajnal“ kor hoz elnökét, akihez azelőtt régi barátság fűzte. Ez a barátság akkoi romlott meg, amikor tavaly ősszel a „Vörös Akszáj" kolhoz első lett a járási versenyben. Ennek ellenére Csumkaov rámutatott a „Vörös Akszúj‘‘ hibáira és figyelmeztette Smatavot, „ha nem vezényel erősebb ütemet, a többiek elhagyják". Ilja Petrovics maga is érezte, hogy Csumakovnak igaza van, éppen ezért bosszankodott. Úgy érezte, mintha barátja rt tv,Iván osság előtt szándékosan tyúkszemére lépett válna. Visszafelelt Csumakov" nak és olyan kijelentésekre rcxgad- , tattá magát, amikre már nem is emlékezett szívesen vissza. At idei aratáskor azután Csuma' kov előretört. A járási párttitkár meg is mondta Smcdavuak. ff e bízz az időjárásban! Látod, Csumakov nem vár a jó időre. Ná<la az összes gépek megállás nélkül do!go0nak és az eredmény tábláján már el se férnek a számok! Es most, amikor az első sorban megpillánitotia Cmmakovoi, liirte' len bizonytalanság fogta el. Zavarában feljegyzéseit forgatta kezében, hogy rendbeszedje gondolatait. Azután elmondta védekezését. Megr említettet hogy tíz. év óta nem volt Kubanyban ilyen esős ősz, mint az idén. A gabona lefeküdt, elburjánzott benne a gaz. A kicsépelt gabona lassan szárad csak a szérűn. Ezért maradnak el a beadásban . . . A járási páriáikor mindössze egyszer vágóit közbe: —Ne az esőről beszélj! Én is látom, hogy esik .Lehet, hogy még egy hétig is esni fog. Azt mond meg, hogy akarod betakarítani a gabonát! Ilja Petrovics gondolatai hirtelen összezavarodtak. Tengerével végigdörzsölte verejtékező homlokát és hátranézett. Csumakov borúsan nézett maga elé. „Kipellengéreznek“ — gondolta magában Ilja Petrovics és ól mos fáradtságot érzett tagjaiban. z elnökség végül is feddést javasolt. Smatov egyszeriben összetört. Valósággal megöregedett és reszkető ujjakkal gombol- gotta a zubbonyát. Minden összezavarodott benne. Ahogyan végiggondolta mindezt a vezető fülkéjében, egyszerre sürgési- forgás támadt. Odabenn befejeződött az ülés és mindenki a gépkocsihoz igyekezett. Az eddigi csendes, szemergő eső hirtelen eleredt. Amikor a kocsi elindult, olyan erővel vágott szemben a víz, mintha dézsából öntötték volna. Ilja Petrovics leszállt a falu szélén. Nem volt kedve hazamenni. Nem volt bátorsága, hogy szembenézzen felesége kérdő, vagy ami még rosszabb, részvéttől sugárzó tekintetével. Cigarettám gyújtott, majd befordult a közeli kis közbe. Az eső elállt és a levegő üdítően áradt a tüdejébe. Az ég is kitisztult. Útjában szikrázó csillagok kísérték, kergetőzve, bujócskázva a sötét topolyák között. A kertek szélén csendesen csörgedezett a Karpovka. Öreg fűzfák állatták görcsös gyökereiket vizében. Ilja Petrovics leereszkedett a meredek parton a folyóhoz, amelynek tükrében az újhold keskeny szarva csillogott. De, jaj, a holdnak udvara volt, jeléül annak, hogy egyre esni fog. esze neked, harcolj — mormogta elkeseredetten magában a kolhoz elnöke és cigarettáját dühösen belehajítotla a vízbe. A hold hirtelen ketéhasadt a víztükörben és a fejjel lefelé álló fűzfákkal együtt táncra perdült a hullámokon. Hát igen, — nevetett fel keserűen és a feddésre gondolt -—• úgylátszik megöregedtem- Holnap elmegyek a vezetőséghez és megmondomi váltsatok le! En már nem vagyok alkalmas az elnöki tisztségre. Tegyetek lovak mellé, vagy akárliova, ahol nyugalmasabb . . . Ezek a gondolatok elcsitították megbántódását és Ilja Petrovics lassan már csak sajnálatot érzett önmaga iránt. Hol is tévedett? Világéletében soha nem volt ideje. A nagy sietségben észre sem vette, hogy lemarad. Elindult hazafelé. Otthon sötétség fogadta. A szobában felkattintotta a villanyt és az ajtó előtt a felesége papucsát pillantotta meg. Úgy állt ott a papucs, mintha a nagy siet' ségben lemaradt volna az asszony lábáról. Kötényét is lázasan, kapkodva dobhatta le, mert ott hevert a földön, széle belealcadt a láda sarkába. Az asztalon egy cédula fehérlett. Felesége azt közölte vele, hogy kiment a sztyeppére, a vacsorát betette a sütőbe. Jgy-úgy, — mondotta tanácstalanul Ilja Petrovics, de fogalma sem volt, hogy mit is akart mondani. Hirtelen zsibbaszló fáradtságot érzett a lábában. Benézett a másik s<zobába. A sötétben halványan csillogtak a fi- kuszok levelei. Dühösen lefüggönyözte az ablakot és ledőlt az ágyba. A kavicsos úton időnként megrakott tehergépkocsik dübörögtek végig úgy, hogy a falak is bcleremey tek. Az ablaküveget lassanként fehér fény árasztotta el, hirtelen je' lentéktelennek érezte összeg . sérelmeit. Hogyan i-s törődhetik most a sérelmekkel, amikor az emberek kinn a sztyeppért igyekeznek a gabonát megmenteniRémület fogta el az elfecsérelt idő miatt. Eddig azzal nyugtatta magát, hogy mindent elkövetett, de a késedelmes betakarításnak az esős időjárás az oka. Felkelt az ágyból és gyors léptekkel sietett lei a messzi szállásra. Talán még ott lehet fogni a kombájnt éjjelre. Kitért a faluból é® az úikanyaron tid, messze a sztyeppén megpillantotta n kivilágított kombájnt. Körülötte mindenütt emberek nyüzsögtek. A tartály alatt másféltonnás gépkocsi állt. Vastag sugárban ömr lőtt belé a gabona. Vájjon ki is.. ■ ki is jöhetett rá erre? — töprengett feltörő örömmel Ilja Petrovics és szemével a kombájnvezetőt kereste. pereplica fent állt a kombájnon és Vaszilijjat, a magas szélesmellű gépésszel veszekedett. — Régóta csépeltek? — kérdezte Ilja Petrovics, ami ugyan teljesen felesleges kérdés volt, mert a kazal nagyságából amugyis. láthatta, hogy legalább 7—8 hektárnyit csépelhettek ki. — Estétől — válaszolta Pereplica meglehetősen pontatlanul. — De kitől kaptátok az utasítást? —- A fene egyen meg! — káromkodta el magúi szívből a kombájnvezető. miközben leseperte a szál' mmzálat, amely a hátát szurkodta. — Én javasoltam. A brigádvezető meg küldölt embereket. Hát lehet ezt tűrni? Másu, t már az őszi szántásba kezdtek, mi meg már a csép- léssel kínlódjunk? Ny ura! — csattant fel a hangja-. — A kombájn mellett dolgozol, vagy hol az ördögbe? Fogj villát, mozogj-, ott a vitta- Gereblyézd a szalmát! A szalmarázó melleit álló lány kendője alól rúvillantotta szemét íja Petrovicsra. Nevető Szemmel, éneklő hangon kiáltotta: — Nagy a po-ort — Nagy a poror! — utánozta csúfondárosan Penepelica, A sötétségből kél lány került ki a fényre, kendőt kötöttek az arcukra. Nyura a kezébe nyomta az egyiknek a saját villáját. — Segítsetek lányok! — kiáltotta a kombájnról Vaszilij. Jfflegrakott szekerek indultak a kombájntól a sztyeppére. Tompán, alig hallhatóan zörgött kerekük a puha tarlón. A tartályból pedig, mint valami kiapadhatatlan forrásból Ömlőitek a tömör, súlyos gabonaszemek. A szakadék mögött, ahol a másik kombájn csépelt, hirtelen megvilágosodott az ég alja- Két vakító fénycsóva szaladt fel az égboltra, majd leszállt a földre és sebesen kúszott végig a sztyeppén. Néhány percig egy lovaskocsit világított meg a fénysugár. Fiatal legényke állt rajta, s a gyeplőt feje felett forgatva harsány kiáltozás közepette hajtotta a lovakat. Érezni lehetett, öröme telik benne, hogy a fényekkel. emberi zsivajjal, motarzúgásf sál telt sztyeppéi éjszakában hullja a hangját. Jó kedvvel dolgoznak —- állapította meg Ilja Petrovics. Most jól esett volna rágyújtani. Elővett egy szivart, morzsolgatla két tenyere között, azután visszatette. Szalma mellett nem gyújthat rá. ■— Idefigyelj, Grigorij Fomics — mondotta Perepelicának, miközben könyökénél fogta a karját. -— Hallgass- rám. Tudom, hogy hibás nagyok. szeretném megköszönni neked, hogy nem szalasztottad el az időé. — Nem arrmia.ó most az idő, hogy azt keressük, ki a hibás. A feddés mindnyájunknak szól. Nem vité\s, hogy a gabona terén valóban rosszul állunk. Hirtelen aggódva láncolta össze homlokáé, A beszélgetés közben ál' lamlóan figyelte, hogyan dolgozik a kombájn. mikor Ilja Petrovics egy iájába akadt szekéren a másik kombájntól a szérű felé tartott, már bőrösödön az ég alja. A dombok felöl friss> hajnali szél fuj- dogált. A messzeségben szikrát, okádva két traktor berregett: Perepelica átment a másik táblám, hogy amint felszárad, lekaszálja a kubáni búzát. Ilja Petrovics megnyugodva gondolt a gazdaságra. Éjjel legalább húsz hektárnyi gabonái csépeltek ki és ráadásul de' rűs volt a hajnali időjárás is. „Hogyan is védekezhettem ilyen ostobán a~ ülésen‘‘ — gondolta magában szégyenkezve Hja Petrovics. — ,iFejbe kellene vernem magam". A sztyeppe felett diadalmasan ragyogva kett fel cd nap az eső után. A messzeségben nedvesen csillogtak a háztetők és< a harmatos zöld fű gyémánt fényt lövetve verte vissza a napsugár csillogását,
