Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910
13 tanár irta. Utána Tomory Etelka III. éves növendék egész terjedelmében elszavalta az alább következő ünnepi ódát. Ünnepi óda a sepsiszentgyörgyi állami tanítónőképző-intézet felavatására. Irta dr. Nagy György. Ünnepre gyűlve, láng gyűl szíveinkben, A lelkesedés magasan lobog, A székely öröm ünnepe! ma itten, Avatva ezt a fényes csarnokot. Új ez a hajlék, a tudásnak vágya Most itt lakik a falai között, A régi, ódon, megviselt ruhából E pompás, szép ruhába öltözött. De lelke mindig az marad, a régi, A tiszta tüzű, fennen szárnyaló, E lélek nem fog sohasem kiégni, Nem lesz mesévé, a mi szent, való. Ez a lélek: a régi hajlék lelke, Mely éveken át lángolt, vezetett S eszménnyel, hittel ez gazdagította Az ifjú, lelkes, székely szíveket! Tanít e lélek, hogy a mi pályánknak Ezernyi gondja mind édes gyönyör S nem méltó a fenséges hivatásra, Kit munka közt az unalom gyötör. Lehet-e szebb, mint gyújtani világot, Szellem! Tudás! A te fáklyáidat: Hadd lássa fényét az emberpalánta, Ki csupa szív még, csupa áhitat ? ! Lehet-e szebb, mint oltani bimbóba, Hogy minden ember testvérünk nekünk. S ha nincs szeretet, jóság szíveinkben, Az Úr ellen pogányul vétkezünk?! Imánknak úgy van égbe szálló szárnya, Hogyha a szívből jönnek szavai S igaz hit nélkül a mondott zsolozsma Csak a pusztába fog elhangzani.
